Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-21 / 174. szám

Szeretetf postásaink között VANNAK INTÉZMÉNYEK, amelyek csendben, észrevétle­nül dolgoznak, s jó munkáju­kat éppen olyan természetes­nek tartja az ember, mint az egészséget. Ilyen a posta mun­kája is. De ha egyszer nem je­lentkezik azonnal a távbeszé­lőközpont, késik a várva várt levél (amit talán még jel sem adtak), várni kell a távirat fel­adásnál: már türelmetlenke dünSk, bosszankodunk. Bizony így van! — mondta Nánássy elvtárs, postafőnök, amikor arra kértük, mutas­sa meg a posta életét, munká­ját belülről. Először a távbeszélőközpon­tot néztük meg. Ketten ül­nek a kapcsolótáblánál, ame­lyen pillanatonként gyullad­nak ki a hívást jelző lám- pácskák. A gyakorlott, szinte gondolkodó kezek a zongora virtuóz biztonságával mozog­tak. Magambaft gyorsan bocsá­natot kértem a fáradhatatlan nőktől: én is türelmetlenked­tem, hogy miért nem jelentke­zik mindjárt a központ. — Délelőttönként rengeteg o hívás, megesik, hagy nem tu­dunk azonnal kapcsolni, és <* felek..-. — ó, egyik-másikról jobb nem is beszélni! Pedig, láthatja, megállás nélkül dol­gozunk. ■— Ki dolgozik itt a legjob­ban? r— Bálint Erzsébet. — Mi zúg a szomszédban"> — A gépterem. Oda futnak össze a vonalak, az a hírközlés agya. — Kapcsolják be az én la­kásomat is a hálózatba, nagy szükségem lenne telefonra — szólok jámboran. — Sajnos, nem lehet! — tárja szét kezét Baross László műszerész. — 400 állomásunk van, és legalább 200 igénylőt kellene gyorsan kielégítenünk. A központ, a hálózat bővíté­sére lenne szükség, de nincs rá keret! így vagyunk a ve­zetékes rádióval is> — fejezte be tájékoztatását távbeszélő- központunk mestere, A CSOMAGFELVÉTELNÉL Izsó Sándor raktáros teljesít szolgálatot. — Mekkora a csomagforga­lom? — Naponta 80—100-at to­vábbítunk, és 60—70 érkezik. — Miikor küldik el leggyor­sabban a csomagot ? — Amit délután 14—16 óra között adnak fel, a\z már más­nap Pest-környéken van.-— Hányszor késte már le a vonatot a csomagokkal? — kérdezzük Faragó Lajos bá­csit. — Régóta csinálom, de még egyszer sem! — feleli önérzet­tel. A KÉZBESÍTÖTEREMBEN most két kézbesítő tartózikodik, — De látná csak délelőtt! — fordul hozzánk Lévai Imre elvtárs —, egymás hegyen- hátán szorongunk, mert 40 kézbesítő munkahelye ez! — Hány levelet, újságot kéz­besítenek naponta? — Nem számoltam még, de sokat! 500 házba kézbesítek, érkezik oda elég levél! Az bizony nem gyerekjá­ték. És mennyit ad el a Pes* megyei Hírlapból? — Csütörtökön, amikor a Nagykőrösi Híradó is megje­lenik — 200 példányt! Ide írjuk néhány pontos, lelkiismeretes kézbesítő ne­vét: Kéri Ferenc, Lakatos Dé­nes és Fehér György. Szívesen írnánk még a fő­pénztárról, a távírófelvételről (a régi Siemens-gépet korsze­rűbbel kellene pótolni!), a hírlaposztályról, a postások művelődéséről: de mindez már nem fér bele egy riportba. — Egyet azért szorítsunk bele! — jegyzi meg Nánássy elvtárs. — Jó közösségi szel­lem van nálunk. Az influenza- járvány idején sok betegünk volt, de fennakadás nem: az egészségesek elvégezték a be­tegek munkáját is... És még egy kívánságunknak adjanak hangot: legyen már egyszer Nagykőrösön is lottó- vagy nyereménybetétkönyv-sorso­lás! .. j Szabó Ernő ANYAKÖNYVI HÍREK SZÜLETTEK: Tóth József BM- dolgozó éa Németh Ilona fia: Ist­ván, Bálint István fm. és Szóráth Terézia leánya: Juliánná, Vadnai Károly Szabolcs forgalmi irányító és Varga Terézia leánya: Ilona, Hupka János kisbirtokos és Hu­szár Zsuzsánna fia: János, Andó Sándor tsz fm. és Sebők Ilon;» leánya: Ilona Piroska, Eszenyi Ba­lázs mg. munkás és Tóth Margit fia: Balázs, Kis György Pál és Torma Judit leánya: Mária Kata­lin, Medve Lajos és Szokolyi Lidia leánya: Lidia. ^ HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Bus Lajos kishaszonbérlő és Síkrenyó- czi Ilona, Támadi Sándor külterü­leti kézbesítő és Varga Mária, Józan Kálmán technikus és Ga­lambos Rozália, Herczeg Benő ki&- birt. s. cs. tag és Molnár Mária, Balogh Ambrus földműves és Jámbor Juliánná, Várkonyi Balázs fm. és Fercsi Mária, László István Zoltán fm. és Kapus Irén, Kenye­res Sándor József kisbirtokos s. cs. tag és Huszár Ilona Eszter, Gulyás Mészáros László hivatal- segéd és Sóber Juliánná, Tóth Ambrus statisztikus és Tóbi Erzsé­bet, Pothorszki Dénes földműves és Váczi Lídia, Tóth József segéd­munkás és Vetési Gabriella. ELHALTAK: Papp Andrá-sné: Nagy Eszter 74 éves, Faragó László ny. tanár 77 éves, Reggel Sándor- né: Molnár Mária 76 éves, Mihál Pálné: Bojtos Borbála 53 éves, Sántha Balázs kisbirtokos 70 éves, Kustár Sándor földműves 59 éves. MaquíCb^ihi — GAZDÄJÄX KERESI a nagykőrösi Arany-napák tárgysorsjátékának 250-es számú főnyereménye, egy darab világivevő rádió és a következő nyerőszámok nye­reménytárgyai: 648, 2513, 440, 7252, 5063, 3094, 2316, 2029, 3278, 9130, 2928, 695, 8195, 1903, 1998. 180, 1007, 7933, 71, 556, 964, 6562, 2452, 11 169, 346, 2074, 2166. A nyereménytárgyak a Nagykő­rösi Városi Tanács pénzügyi osztályán november 22-ig ve­hetők át. Cikkeinkre érkezett válaszok A Jászberényi Autóközlekedési Vállalat vizsgálatot indí­tott az október 17-i lapszámunkban megjelent cikk nyomán, amelyben megírtuk, hogy egyik vasárnap délután az utasokat késve szállította ki az autóbusz. A vállalat vizsgálata azt ál­lítja, hogy az autóbusz kalauza kérte, hogy kétszer szállíthas­sák ki az utasokat, de azok fegyelmezetlensége késleltette annyira a buszt, hogy végül is elment a vonat (A szerkesz­tőség annyit fűz ehhez, hogy okosabb volna az előrelátás, és a vasárnapi szállításokhoz több gépkocsit kellene beállítani,! A helyi földművesszövetkezet igazgatósága köszöni a Híradó segítségét. 14-i lapszámunkban szóvá tettük ugyanis, hogy a föld&zöv. húsboltban különbséget tesznek vevő és vevő között, nem egyformán udvariasai? és előzékenyek. „A hús­bolt dolgozóival megbeszéltük a cikket, akik ígéretet tettek, hogy e hibájukat a jövőben kijavítják.“ SPORT jiiuuimuiiimmuiuiiiiiiuiiiimiiiiiiiiiiiüiiiiiiiniiUL Közérdek... Az állami gazdaság meg­szüntette az Eötvös Károly utcai napközi otthonát, he­lyében napközis óvodát nyi­Iük botját sem mozdítják. Kaszap Lászlóné óvónő nem kötelezhető arra, hogy a fel­hős ég alá került holmikra Egy hete annak, hogy a Ki­nizsi—Bányász mérkőzés le­zajlott. Az egész város szur­kolói arról panaszkodnak, hogy rossz és szívtelen játékot láttak labdarúgóinktól. Egyről-másról azonban meg­feledkeztek a szurkolók, hogy a labdarúgáshoz szerencse is kell. De elfelejtik sokan, hogy a Kinizsi játékosai az elmúlt esztendőben mindent igénybe­vevő és idegekre menő osz- tályoaót is játszottak. Nem volt idő a technika és a labda­kezelés szépségeire, nem is szólva az edzők személyének változásáról, Meg kellett elé­gednünk azzal, hogy labdarú­góink kondíciója annyira emelkedjen, hogy ismeretlen és éllovas ellenfeleitől egy- egy pontot megszerezzenek, ami több esetben sikerült is. Ehhez járultak még a szak­osztályvezetőnek jó és ered­ményre vezető taktilsai húzá­sai. Mindezeknek köszönhe­tő, hogy csapatunk eredmé­nyeket ért el. Szurkolóink azonban mégis haragszanak, zsörtölődnek, mert nem megy a játék. Pedig előfordul ez .még nagyobb csa­patoknál is. Nemcsak az em­ber, a gép is kihagy néha-nér ha; elfárad. Tudják-e szurko­lóink, hányszor játszott a csa­pat beteg emberekkel? Bél- teki 38 fokos lázzal, Kovács sérülten. Szabó II súlyos gyo- moi'bántalmakfcal állt ki a mérkőzésre. így persze nem mehet a játék! De ne bántsák ezért sem a vezetőket, sem a játékoso­kat. Ne hagyják el a nézőteret a mérkőzés befejezése előtt 10—15 perccel, hanem még na­gyobb erővel biztassák csapa­tunkat a győzelemre. Lesi — OLVASÓINK TUDOMÁ­SÁRA HOZZUK, hogy szer­kesztőségünkben naponta szol­gálatot tartunk. Kedden es pénteken egész nap, a többi napon de. 10—12-ig és du. 5—7-ig. Addig is, amíg a tele­fonunkat bevezetik, a párt 8-as számú telefonján keressenek bennünket. — ÉRDEKES TUDNI, hogy a közeli napokban állatorvo­saink 5500 kutyát oltottak be veszettség ellen. Mintegy 300 tulajdonost megbüntetnek, mert nem oltatták be kutyái­kat. — a városi költség­vetésből tudtuk meg, hogy városunk területén 900 villany­lámpa világít. így értjük meg, hogy sok, forgalmasabb helyen még sötét van és ahol világíta­nak, miért gyenge a fény. No, de szép lassan átkapcsolunk a 220-as feszültségre, akkor majd nappali fényben sétálgatunk. — A KISZ november 12-én este vitaestet rendezett, ame­lyet Kalmár György budapesti újságíró beszéde nyitott meg. Főleg a diákok vitatkoztak, többek között afelett, hogy ha alapszervezetük taggyűlése egyhangúlag felvette tagnak a jelentkezőt, a városi KlSZ-bi- zottság miért utasítja vissza. Többen szót emeltek szórako­zásaik korlátozásai ellen. A sé­relmekre megnyugtató választ kaptak, sőt a városi vezetőség­nek ezután nagyobb gondja lesz az ifjúság ésszerűbb szóra­kozására is. Egyik-másik hozzá­szóló beszédéből kiderült, hogy jól ismerik a KISZ nevelési és szervezési intencióit. — A PÁRTBIZOTTSÁG fel­kéri a tagságot, hogy az új tag könyvhöz szükséges 3X3-as fényképeket minél előbb ad­ják át az alapszervezeti titká­roknak, hogy azokat beküld- hessék a pártházba. — AZ ARANY JÁNOS MOZI előadásai kezdetén és a szünetekben kopott, agyon­unott hanglemezeket játsza­nak. Sokan emiatt érkeznek késve, s amikor hallják, hogy ,,Megugrattak^,.karámból, .egy csikót*’, székükről felugorva menekülnek a teremből. A töb­bit a mozik Pest megyei igaz­gatóságára bízzuk... — ÜJ SZÍNJÁTSZÓ EGYÜT­TES mutatkozik be november 24-én, vasárnap este 7 órakor a Művelődési Házban: a városi pedagógus színjátszócsoport mutatja be Afinogenov Kis- unokám című színművét. A csoport tagjai a város külön­böző nevelési intézményeiben dolgoznak, — egyikük-másikuk most lép először a „világot jelentő deszkákra”, de vala­mennyien nagy kedvvel, lelke­sedéssel formálják szerepüket. — NOVEMBER 15-ÉN MEG­ALAKULT a pártház munkás­klubja. Ribacz József és Len­gyel Ambrus elv társak ismer­tették a fontosságát, s a meg­jelentek, párttagok és párton- kívüli dolgozók örömmel vet­ték tudomásul, hogy a televí­zióval, könyvtárral stb. rendel­kező pártházban december 1-től egyik kulturális rendez­vény a másikat éri. Vezetősé­get választottak. Elnökké Rovó Józsefet, titkárnak Kátai Lász­lót, szervező bizottsági tagok­nak Nagy Ferencnét, Gyeraky Jenőt, Gál Gyulát és Koroknai Istváht, gazdasági ügyek inté­zéséhez Zentai Ilonát, a kultu­rális bizottságba Pacsa János- nét, Módrai Istvánt és Simon Istvánt, könyv­tárosokká Szűcs Pálnét és Bo­gos Józsefet választották. Az elnökség hamarosan közli a munkásklub munkatervét. — A POSTA miért nem kéz­besít táviratot vagy expressz levelet külterületre? — kér­dezik a tanyai lakosok. Kecs­kés Imre elvtárs a közelmúlt napok egyikén táviratban sze­rette volna üdvözölni . a kül­területen lakó ismerősét nősü­lése alkalmából. A postán ki­jelentették, hogy külterületi távirat'kézbesítésre még nin­csenek berendezve. Pedig va­lamit tenni kellene, hisz tíz­ezernyi lélek él a tanyavilág­ban! — PÁRTTAGOK FIGYE­LEM! November 22-én, pénte­ken du. 3 órai kezdettel aktíva nagygyűlést tartanak a párt­ház nagytermében. — A KÉPZŐMŰVÉSZ KÖR felhívja a rajzot, festészetet és szobrászatot tanulni és gyako­rolni kívánók figyelmét, hogy a cifrakerti helyiségben a hét­fői és csütörtöki napokon, az esti órákban beiratkozhatnak. A tanulás ingyenes. — A GÖGÁNY DŰLŐI Rá­kóczi Tsz 50 000 forintot szava­zott meg és területére kivezet­teti a villanyt, örömére az ot­tani iskolának, a sok tanyának és Nyársapátnak. Ezzel szem­ben a Bánom dűlői iskola vil­lanyát lekapcsolták, illetve a DÄV a vonalat elbontotta és a * pesti országúira helyezte át, amely Lajosmizsének vezeti ki az áramot. köszönetnyilvánítás mindazoknak, akik szeretett testvérünk Faragó László ny, gimn. igazgató elhunytával részvétüket nyilvánították irántunk és az elhantoláskor szívből jövő szavakkal méltat- . ták irodalmi tevékenységét és a köz érdekében évtizedeken keresztül önzetlenül végzett munkásságát. Nagykőrös, 1957. november 12. Testvérei tottak, oda jár az én gyerme­kem is. A változás következ­tében az állami gazdaság in­góságait kirakták az udvar­ra, s a sok gyerekpadot, gyermekfektetőt, asztalkákat, hatalmas tűzhelyet és kony­hai edényeket a nap szárí­totta, most meg az eső mos­sa. Bent az egyik helyiségben áll lezárva a gyermekruhák­kal telt szekrény, abban is lakmározhatnak a molyok. Felháborító ez a nemtörő­dömség! Az iskolák gondnok­sága több levélben felszólí­totta a gazdaságot, de a fü­vigyázzon, melyeknek sorsa — ha továbbra is így marad­nak — ki tudja mi lesz? Egy füst alatt teszem szóvá a modern központi rendelő- intézet telefonját is. A nagy folyosón szerelték fel, de sen­ki nem ügyel a csengetésére, hacsak nem a betegek. Ami­kor ott jártam, az egyik al­kalmazott vidéki kapcsolást kért, s amikor a telefonköz­pont beszélésre hívta, hiába futkároztak utána, nem talál­ták. Sulyok Sándorné tanár HIRDESSEN a Nagykőrösi Híradóban! i:iiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiminiiiifiiiii!iiiiiiiiiiitiimii!iif> Tetszik... ... hogy 15 hónapi szünet után ismét vásárol­hatjuk a félkilós, 1,60 forintos bucit. Most rajtunk, vevőkön a sor! ...hogy javítják a Szabadság téren a piac kövezetét, illetve „téglázatát“. Elég hepehupás volt már! s..hogy festik, csinosítják a művelődési ott­hon belsejét, azaz csak tetszene, ha művelő­dési háznak Vagy művelődési otthonnak ne­veznénk városunkban is a kultúrotthont. Mért használunk valamilyen fogalomra idegen szót, mikor jó magyar kifejezés is van rá? s.. hogy a Kossuth Általános Iskola szülői munkaközössége prózai színmű bemutatását határozta el: Kctio’ányi Végrendelet-ét tanul­ják. — Helyes!- Segítsék megdönteni azt a tévhitet, hogy „Nagykőrösön csak az operett kell!*’ Nem tefszik... ... sok közkút rossz állapota vagy hiánya. Néhány példa: A Szolnoki út elején (egyik népbolt előtt) legtöbbször rossz a rángatős kút. — A Petőfi és Nádor utca sarkán új kút van, de rossz a vize, ezért a régit használják. — Közkút kellene a bölcsőde elé is, .. .az utasaiknak, hogy teljes sötétség volt november 13-án a Kőcserről jövő autóbuszon. Fiatal házasoknak, szerelmeseknek eszményi állapot, dehát az öregebbek szeretik a vilá­gosságot. « ... a meg nem tartott ígérgetés. Az Arany- \ napok idején labdarúgó kupát írtak ki az út- \ törők számára. A II. Rákóczi Általános Iskola \ meg is nyerte a kupát, de máig sem kapta \ meg. — Igaz, hogy még csak két hónapja tör \ térit a dolog. , l A határ nagy része szántatlan Ki a hibás, hogy a Nagykőrösi Gépállomás csak 55 %-ra teljesítette a tervét ? Ki panaszkodhat az idei őszre? Erűnél kedvezőbb idő­járást az őszi mezőgazdasági munkák végzésére- rendelni sem lehetett volna. Az em­ber bátran feltételezné, hogy még a leglustább gazda is el­vetette az őszit, s most már nyugodtam várja a zimankóé telet, majd az új tavaszt, s vé­gül az aratást. Ezzel szemben mi a valóság? A valóság szo­morú. A határban mindenfelé nagy, felszántatlan föld­területek, rajta szárkú­pok, s itt-ott még levágat- lan szár is. Aki nem hiszi, győződjön meg róla. Induljon el például Tör­tei felé, vagy a szélrózsa bár­mely irányába. Kiik azok a könnyelmű em­berek, akiknek nem sürgős a szárat letakarítani, a földet fel­szántani és bevetni? Annyi termett-e idén. hogy jövőre nem kell gondoskodni kenyér­ről? Ilyen hanyagság egy­aránt tapasztalható egyéni gazdák és termelőszövetkeze­tek részéről. Városunkban a legjobbak között emlegetett Dózsa Tsz-ben például tavaly ilyenkor már több, mint négy­száz. holdtnyi mélyszántásnak vetették el a gondját. Idén ki­lencven hold felszántására kö­töttek szerződést a gépállo­mással, de a traktorosok még nem foghattak hozzá ehhez s> munkához. Miért? Mert a mélyszántásra váró te­rületről most hordják a szárat, s utána még trá­gyázni is kell. Félő, hogy a háztáji föld — mint minden évben — idén is előbbrevaló lesz, hamarabb jut trágyáhpz, mint a mély­szántásra váró kilencven hold. Bár ne volna igazunk! Ez a helyzet a Dózsa Tsz­szel. De mi akadályozza a többi sok-sok tábla felszántá­sát, bevetését? Nem tudják a tulajdonosok felszántani? Nin­csen igájuk? Van a gépállo­másnak! Ha szükséges, egy helyen egyszerre tíz gépet is munkába tudnak állítani. S ha itt tartunk, hadd jegyez­zük meg: gépállomásunk no­vember közepéig 55 százalék­ra teljesítette őszi tervét. Pél­dátlan dolog ez a Nagykőrösi Gépállomás történetében. S hogy ez a száraz 55 százalék mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy az önálló gazdasági egység kénytelen lesz most, a tél küszöbén elbocsátani jó néhány dolgozót, mert nem tudnak biztosítani számukra munkát, kö­vetkezésképpen munka­bért sem. Pedig van mun­ka, van szántani-vetni va­ló, méghozzá nagyon is sok. Amikor Stemler elvtárssal, a gépállomás igazgatójával együtt jártuk a határt és gyűj­töttük a szomorú tapasztalato­kat, Stemler elvtárs megje­gyezte: „ ;.. most saniki nem kéri számon a gazdáktól, senki nem törődák vele, mikor lesz elverve ..." Mi másképp vet­jük fel a kérdést: milyen gazda az, akinek diktálni kell a munka üte­mét, akit nógatni kel a soron következő feladatra? S ha megkérdezzük, hoav mit eszünk, mit eszik az ország néne jövőre, ha a kenvjrgabo- na elvetését egyesek ilyen felelőtlenül hanyagolják, eb­ben benne van valamennyiünk számonkérése. P—n.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom