Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-21 / 174. szám

A

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

I. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM

1957. NOVEMBER 21. CSÜTÖRTÖK

'A varos 1958. ovi Költsrgveíésének összege

17425780 forint

Gazdaságfejlesztésre 14, egészségügyi és szociális célokra 32, kulturális kiadásokra 44 százalékot irányoztak elő

A bevételek így oszlanak meg: adóból 8 millió, ebadóból, állami tartalékföldek haszonbéréből és a kórházi ápolási költség megtérítéséből 1 929 530, a tanácsi vállalatok nyereségéből (szikvízüzem, sütőipar, faárugyár és Községgazdálkodási Vállalat) 1 379 000 és állami támogatásból 6117 350 forint;

Kiadások: Gazdasági ágazaton belül — állattenyésztés, állategészségügy, gazdaságok, tanácsi utak, hidak, közvilágítás, piacok és vásárok, város- és községgazdálkodás és vízgazdálkodásra a költségvetés 14 százalékát fordítják. Egészségügyi és szociális célokra — kórházak, rendelő- és gondozóintézetek, üzemegészségvédelmi szolgálat, körzeti orvosi és szülészeti ellátás, bölcsődék, anya- és gyermekvédelmi szolgálat, iskolaegészségügy, közegészség, szociális gondozás, szociális otthonok, gyermekvédelem céljaira 32 százalékot. Kulturális célokra, óvodák, általános és zeneiskolák, iskolai napközi otthonok, gimnázium, diákotthonok, könyvtárak és művelődési házak kiadásaira a költségvetés 44 százalékát fordítják, a városi tanács igazgatási költségeire pedig 10 százalékot.

Szeretnénk, ha ezt a hatalmas összeget teljes egészében fel is használnák, nem úgy, mint az előző években, amikor a költségvetési összegek egy részét feledékenységből, vagy ''tehetetlenségből nem használták fel.

A faárugyár a vállalati nyereségből minden dolgozójának egy havi keresetnek megfelelő részesedést juttat

A Faáru- és Dohányzócikkeket Gyártó Vállalat november 15-i disznótoros vacsoráján Kovács László igazgató bejelentette, hogy „az üzem dolgozói megérdemlik ezt a szép mulatságot, sőt azt is, hogy a vállalat évi nyereségének ide sorolható része (amely egy ha vi keresetnek felel meg) az övéké legyen. Ezt a törvény engedélyezi, de meg kellett érte dolgozni”.

A meleg hangulatú vacsora után- hajnalig táncoltak a részvevők;

Hozzászólás a tanács városfejlesztési tervéhez:

Műemlékeink veszendőben vannak, műemlék jellegű házaink omladoznak

Az értelmiségi klub utolsó gyűlésén örömmel és lelkesedéssel hallgattuk azt a város- fejlesztési tervet, amelyet Bartha Antal tanácselnök terjesztett elő. A tervből a Város fejlődésének körvonalai bontakoznak ki, bár tulajdonképpen csak a következő egy-két év terveit ismertük meg részletesebben. A múlt század nyolcvanas éveinek lendülete óta nem tapasztaltunk, ilyen messzire néző „távlati“ tervet, amely az adottságokkal és a követelményekkel számolva vázolta fel az utóbbi évtized terület-elcsatolásai miatt megkisebbedett és jelentős intézményeitől (járás- bíróság, tanítóképző stb.) megfosztott város fejlődésének lehetőségeit.

A városfejlesztési tervvel kapcsolatban legyen szabad nekem is egy-két kérdést előterjeszteni. Az egyik ezek közül a város területén levő műemlékek ügye. Sokszor lenézett, kigúnyolt és poros parasztvárosnak „becézett“ városunk sok műemlékkel és műemlék jellegű objektummal rendelkezik. Gondolok itt elsősorban az V. kerület gyönyörű, de már-már pusztulásnak induló házaira, amelyekhez hasonlók a város más területén is szép számmal vannak. Az „ámbitusos“ parasztházak is már-már kimernek a divatból, s ezért szükséges, hogy a város ezeknek és az előbb említetteknek védelmét, mai formájukban való megőrzését és tatarozását kötelezően elrendelje, „Egyébként erre vonatkozólag a tanácselnök elvtárstól magánbeszélgetésben már biztatást ik kaptam. Persze a még föl nem tárt műemlék jellegű tárgyak fölkutatása, számbavétele és a célnak megfelelő formában való megőrzése a városnak szintén elsőrendű feladata. A tizenkettedik órában vagyunk: a házak omladoznak, lebontják vagy átalakítják őket s így elvesznek a jövő Nagykőröse számára. Idegenvezetőket is kellene kiképezni a város múltját és jelenét jól ismerők közül, akik városunkban a vidékieket (ilyenek az utóbbi időben már szép számmal vannak!) kalauzolnák és nekik a város nevezetességeit megmutogatnák. Talán a múzeum segítségével lehetne ezt a kérdést megoldani.

K. Tóth József

Eddig 5000 holdra kötött szerződést a konzervgyár

A jövő nyáron csemegeuborkából minden mennyiséget átvesznek Júliusra és augusztusra termeljünk paradicsomot!

Vasárnap délelőtt a Nagykőrösi Konzervgyár termeltetési osztálya értekezletre hívta, vendégül látta azokat a vele szerződésben volt termelőket, akik eleget tettek vállalt kötelezettségeiknek. Mintegy 120-an jelentek meg. Kovács Sándor igazgató elöljáróban megjegyezte, hogy szükség van ezekre a gazdagyűlésekre, amelyeken az elkövetett hibákat felsorolják és a termelőkkel a jövő évi gyári szükségletet megismertetik. A gy%r termeltetése állandóan fejlődik, tehát a termeltetési osztály feladata nemcsak a felvásárlás lebonyolítása, hanem a termeltetési tanácsadás mellett a különféle anyagi szolgáltatások folyósítása,

1952 óta 11 000 vagon sertéstrágyát juttatott a gyár a termelőknek. Évente több ezer melegágyi keretet és üveget. 1957- ben a termelési előleg meghaladta az egymillió forintot. Nagy mennyiségű vetőmagot kedvezményes áron, ingyenesen pedig 377 000 forint értékben juttatott nekik, de nagy segítség a ládakölcsönzés is, amit az elpusztított ládák pótlásának az értéke, a 300 000 forint érzékeltet legjobban.

A város kertészeti kultúrájának fejlődését az alábbi adatok jellemzik legjobban: a felszabadulás előtt csak paradicsomra kötöttek szerződést, mindössze 800 holdra. 1958-ra uborkára, paradicsomra, paprikára, borsóra stb.* ez ideig 5000 hold területre szerződtek. Itt hangsúlyoznunk kell, hogy a jövő nyáron csemegeuborkából korlátlan mennyiséget vesz át a gyár. Szamóca, málna és spárga szintén keresett cikk, érdemes termelni. És azt is hasznos megjegyezni, hogy a gyár mindenképpen támogatja a korán érő paradicsom termelését, mivel a júliusi és az augusztusi termésből készült konzervet könnyen tudják exportra előkészíteni.

Kovács igazgató még elmondta, hogy helytelen az az „értesülés“, hogy csak azt a terméket tartja meg a konzervgyár, ami nem felel meg exportra. A külföld csak kiváló minőségű árut vesz át, azt viszont csak kitűnő terményből lehet előállítani. Tehát a konzervgyárat egészséges, jó minőségű nyersanyaggal kell ellátni, különben exportja veszélybe kerül;

Csete Sándor

llllt!<iliilllllllllllllllillMiiiiiliuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiinitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniimiiiiimimimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiuniiiiiiii'-f

A NAGYKOROS! NÉPI VISELET NYOMÁBAN

Látogatás „utolsó“ kalaposmesterünknél

Legalább százötven esztendő óta kalaposak a Patayak. Az egykor urak és gazdagok viselte nagyszélű, lapos tetejű fekete kalaptól, a

Kossuth-kalpwgon és az igazi nagykőrösi, sima, kis szélű, fékete parasztkalapon keresztül eljutottak a mai, tarkóra gyűrt színes kalapig.

Itt vagyunk' az öreg „méhelyben”, amelynek minden oldala, ajtaja-ablaka és berendezése történelmet idéz. Hát még a sok kalap- forma, mellettük a gyapjűtépő „pógna”, a gyáripar előtti sok-sok szerszám! Ha ezek beszélni tudnának! A mesterségbeli bizonyára elérzékenyül a két homokzsák láttán, amikkel a szélét vasalják (még most is!), a hatalmas fejprésgép, a kézi facsaró és a) „visoló” (vasaló), amelyet Patay Dezső kalaposmester még ma is így nevez. Mily kedvesek lehetnek a mesternek! Dédöregapja is ezekkel dolgozott és lám, már ő is 60 éves, és nem lesz ifjabb Patay, akinek ezt a műhelyt átadja. Két fia meghalt, a harmadikat befogta, de finnyás gyerek volt, többet mosta a■ kezét, mint az áztatott kalapot, tanító lett.

— Hát mit csináljunk? — mondja Dezső bácsi, s inkább a régi körösi parasztkalapokról beszél.

— Annak a réginek vége van! A formája még az, de az anyaga nem olyan könnyű és selymes. Vége van már annak, amikor a katonaságtól szabadult derék legénynek kalapot próbáltatott az apja, hogy nősülő sorba nőtt. fia külseje is olyan legyen, mint az övé: a mándliban, lajbiban, oldalvarrott szárú csizmában és új, fekete kalapban járó idős paraszté. Egy-egy tavaszi vásárban 200—300-at

is eladtunk. Ez a fekete be nem gyűrt, elöl csuli szélű, selyem pántlikájú kalap uralta a nagykőrösi hetipiacokat. De szép *volt!.... — mélázott el a kalapkészítés mestere. — Színes kalapja csak a pantallósnák volt.

— Tudod! — hajolt hozzám barátilag — ez

a szakma beeszi magát a kalaposba. Amit készítettem, külön-külön, mind gyermekem amiket 20—30 esztendő múlva is elhoznak hozzám javításra. Valamennyit ismerem- megsimogatom, amikor viszontlátom. Ha mii lió lyuk is van rajta, addig mívelem, forgatom, pepecselem, amíg újra kalap lesz belőle Az ám az öröm, amikor a javíttató a javított- ról visszaemlékszik egykori új kalapjára és az akkori időkre, emlékeire. Hát ilyen szakma az enyém! És hallgasd csak meg! Az egyik rendelőm egy szót sem szólt, csak az arcáról láttam, hogy meglepődött a sikerült javításon 10 liter bort hozott a tetejébe, olyat, amilyet azóta se ittam... Hát ilyen szakma ez a kalaposság! *

— És a dalárdával hogy állsz? — tereltem másra a beszédet, mert tudom, hogy az éneklés, a dalkultúra a Patayak gyengéje.

— Hja, az rosszul áll. Talán sosem lesz olyan dalkar, mint amilyen a Nagykőrösi Ipa ros Dalárda volt. Most is próbálgatjuk s talán ... talán... Én szívestül-lelkestül benne leszek, csaik már kezdenénk eV.

Mert az „utolsó“ körösi kalaposmester dalolni alkar, hiszen a régi kalaposmesterekhez, különösen a Patayakhoz úgy hozzátartozik a nóta, mint a csuliszélű kalapokhoz a selyempántlika.

| Új könyvek a könyvtárban

1 Molnár Gábor: Kalandok a bra- izíliai őserdőkben.

| Ignácz Rózsa: Tegnapelőtt.

1 Jeszenszky A.: Oltás, szemzés, | dugványozás.

1 Clarke: A Mars titka.

; Daudet: Levelek a malomból.

Szántó György: Laokoon vagy a (képzelet határa.

* Megválasztottuk az áj tanács tag okát

Vasárnap délelőtt 9 körzetben rendezték meg az új tanács- tagjelöltek választását. A kora reggeli órákban siettek a választók leadni szavazatukat azokra, akiket már az előző jelölőgyűléseken megismertek. Különben valamennyit jól ismerik a választók, hisz egytől-egyig közülük valók. így tanácstaggá választották a 3-as körzetben Lengyel Ambrust, a 13-asban Szabó Károlyt, a 22-esben Reszeli-Soós Ambrust, a 29-esben Godó Istvánt, a 41-esben Bartha Antalt, a 46-osban Fejka Istvánt, az 53-asban Ribacz Józsefet, a 66-os körzetben Balázs Mihályt és a 74-esbcn Bognár Gyulánét. A szavazatok összeszámolásánál kitűnt, hogy a választók 99,8 százaléka járult az urnák elé.

Új vezetőséget választott a Vörös Október Termelőszövetkezet tagsága

A város központjától mintegy hét kilométerre fekszik a Vörös Október Termelőszövetkezet gazdasága. Az elmúlt évi ellenforradalmi események feldúlták a termelőszövetkezet belső életét, megingott a vezetés, és több tag bejelentette kilépési szándékát. A szövetkezet 32 régi alapító tagja azonban együtt maradt és tovább folytatta a megkezdett közös gazdálkodást.

Az ellenforradalom hatására itt is — mint általában a többi termelőszövetkezetnél — mindenki saját elgondolása szerint dolgozott. A vezetőség nem tudott határozottan fellépni a munkafegyelem meg- bontóival szemben, mert ők sem tartották be a mintaalapszabály egyes pontjait. Például a megengedettnél több háztáji állatot, nagyobb háztáji földet engedélyeztek mind a tagságnak, mind saját maguknak. Nagyon hiányzik a tagság politikai és szakmai nevelése. Ebben az évben a termelőszövetkezetet négy mezőgazdász hagyta ott, a párttitkár is elment. Ez azzal magyarázható, hogy a tagság nem szívesen fogadta az olyanokat, akik meglátták a hibákat és azt különböző módszerekkel vagy rendszabályokkal igyekeztek megszüntetni;

A múlt hetekben felfigyeltek az illetékesek ezekre a jelenségekre és úgy határoztak, hogy a Nemzeti Bank bevonásával részletes vizsgálatot tartanak a termelőszövetkezet pénzügyi és egyéb gazdálkodásában. A vizsgálat feltárta a hibákat és szabálytalanságokat, és ezeket ismertették a közgyűlésen. A tagság belátta, hogy virágzó nagyüzemi gazdálkodást csak szakember bevonásával lehet megvalósítani; így a legutóbbi közgyűlésükre meghívták Ternai Miklóst, az állami gazdaság agronómusát és megválasztották a termelőszövetkezet elnökévé. Az új vezetőségbe Témái Miklós, Pavolek József, Kisprumik József, Juhász István, Mihály József került be. Megválasztották a háromtagú ellenőrző bizottságot is, amely nyomban hozzálátott a munkához. A következő napokban ellenőrizték a fejést s egyik napról a másikra a hónapokon keresztül kifejt 22 liter tej, 30—32 literre szaporodott.

Úgy gondoljuk, hogy a Vörös Október Tsz tagsága jól választott és reméljük, rövid időn belül a gazdaság jól jövedelmező, példamutató nagyüzemmé fejlődik.

Fekete József főagronómus

ígéret szép szó...

Nagy volt az öröm a tanév elején a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában: ígéretet kaptak, hogy az iskola udvarán álló raktárt lebontják, s helyén tanterem épül. A városi tanács biztosította az anyagi fedezetet. Lebontották a raktárt, de az építkezés nem kezdődött meg. A lebontott épület anyaga ott hever az ud varon, veri »az eső, pusztul, fogy. Úgy látszik, az idén már nem lesz semmi az építkezésből. Hiába örültek a tanulók, nevelők: nem enyhül az iskola teremhiánya, legalábbis mostanában nem. ígéret, VB-határo- zat, anyagi fedezet van, régi anyagok felhasználásával olcsóbba is kerülne, és nagyon kellene! Délelőtt délután tanul az iskola felső tagozata, nincs ilyen helyszűke sehol a városban!

Ha megígérték, mért nem csinálják, ha nem csinálják, miért ígérték meg!?

Eredményes munkaverseny: életszínvonalemelés

A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagykőrösi üzletigazgatóságának dolgozói körében is fellángolt a versenymozgalom. Már a tavasz- szal csatlakoztak a vállalat négy üzletigazgatósága között megindult versenyhez. A nagykőrösiek a II. negyedévben a harmadik helyre kerültek, de a Ill-ban teljes siker koronázta lendületüket. Az értékelés szerint elsők lettek, megelőzve a békéscsabai, szegedi és bajai üzletigazgatóságot. Különösen a termelékenység növelésében, az üzemzavar elhárításában és a balesetmentes munkában értek el szép eredményeket.

Rovó József igazgató

A konzervgyár II-ben Kiss Juliska brigádja példát mutat

I November 9-én, 1 szombat ! dél felé kaptam a rendelést: i 5000 üveg ötnegyedes és 3000 1 ötnyolcados zsíros lecsót, mi- ! nél előbb fel kell szedetni. A | napi munka befejezése előtt | álltunk, nem hittem, hogy eb- ! bői lehet valami, mégis szól- Itam Kiss Juliska brigádvezetőnek. Juliska mozgósított, a brigád nekigyűrkőzött, percek alatt teltek az üvegek. A brigád tagjai fél óra múlva otthon ebédhez ültek volna, most fél kettő. Nézzük meg, a 800 személyre főző üzemi konyhán akad-e hat ebéd? Nem adtak. „Nem baj!” — válaszoltak a lányok, g még jobban nekiláttak. Dolgoztak, ahogy kedvükből és akaratukból kitelt.

— Este 6-ra elkészültek, 12 órát dolgoztak egyhuzamban. Az udvari férfi brigád tagjai közelükbe somfordáltak, és nem állták- meg szó nélkül: „Bolondok maguk, hogy ennyire serénykednek!” A brigádtagok azonban mosolyogva válaszoltak, hogy „Fiatalok vagyunk!..; A gyárnak tartozunk ennyivel... No meg ki- szisták is vagyunk, nem engedjük, hogy bárki belénk

kössön!::.” Mire Pali és Havid bácsi meghökkentek s csak annyit válaszoltak, hogy „Értjük!” Hát ezt meg is kellett érteniük, ezt a fiatal erőt és a versenyszellemet. Én, aki velük együtt dolgozom, közelről figyelhetem munkakedvüket. Öröm őket nézni, hisa nemcsak munkaszeretők, hanem szépek és üdék is.

Mondjam még el, hogy a brigád rendszerint túlteljesíti munkatervét, a legutóbbit 140 százalékra teljesítette, a törési százalékot is 25 százalékkal csökkentette. És mindössze azt kérik a gvár gazdasági vezetőjétől, Nyikos elvtársnőtől, teave lehetővé, hogv a kettes telepen belül a csomagolási munkálatokat ők is elvégezhessék. ami — ezt én állítom — szerény óhaj és teljesíthető;

Nagy László készáruraktáros