Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-15 / 142. szám

1957. OKTOBER 15. KEDD rt.sw HEGYEI WCirtap S HA MINDENKI MEGÉRTENÉ!... ittiiiitiiiiHiiiiiKiiiiitiiiiimNiaiiiiitiiHiiiifNiítiimiiiimimiiiiiiiinitiiuiiuiitiitmutiiuiMiiiHmiiHiiiiiiiiinmuiuiiHuitutiiiiHiiiiiiiiiiiuiiuiiiimitmiiiiinMiiimmiiiiiiimiuimtuiiiiiiumuiiiHiuiuit Az ajtó csikordult egyet. Mindenki összerezzent. Az ar­cokra türelmetlenség rajzoló­dott: miért épp most zavar­nak?! Valamennyiüket ki­zökkentette az elmélyedésből. Mert az úgy van, hogy ha va­lami nagyon leköti a figyel­met, akkor a legkisebb nesz is kellemetlen. Hát még ha hir­telen nyílik az ajtó! Máskor ezt a zajt senki nem vette volna észre, de most az ide­gek pattanásig feszülteik és ér­zékennyé váltak.r. Mindez pillanatokig tartott. Azután a fejek megint a be­szélő felé fordultak. A szoba füstködben úszott Az ablakon betörő napsugár megcsillogtat­ta a szürke felhőt Órák óta tartott az ülés, de a figyelem nem lankadt. A budai járási végrehajtó bizottság a Her­ceghalomi Állami Gazdaság, kommunistáinak ügyét tár­gyalta. Ott voltak a gazdaság alapszervezetének vezetőségi tagjai, s még egy-két elytárs. Hónapok óta húzódó ügyről volt szó. Eredete májusig nyú­lik vissza és azóta dagadt vastagodott, eddig hiába pró­bálták megsemmisíteni. Mint a 12 fejű sárkánynak, ha le­vágták egy fejét, ismét kinőtt, amely veszélyesebb, megátal- kodottabb volt, az előzőnek Úgy kezdődött, hogy az el­lenforradalom után a gazdasa­got is meg akarták tisztítani az ellenforradalmórototól. Eb­ben mindanmyiuk akarata megegyezett. Hogy hol csúszott félre az egész — ki tudná azt ma már pontosan megmonda­ni? Tény, hogy félrecsúszott Az ellenforradalmárok helyett a kommunisták egymást mar­ták. Felültek a fülbesúgások- nak, vitték jobbra-balra egy­másról a híreket és a kom­munistákat, különösen a ve­zetőket sikerült annyira össze- ugrasztani, hogy a pártéletet megbénították, az ellenség pe­dig egyre nyugodtabban élhet­te világát. Napjaikat vidám­má tette, hogy tervük a várt­nál jobban sikerült Ma Herceghalomon. abban a gazdaságban, amelyben gyak­ran fordulnák meg külföldiek is megtekinteni az eredménye­ket, a szép látszat mögött mindjobban észre lehet venni az ádáz ellenségeskedést, a fénylő piros alma belső rom­lottságát , i i Az igazságért Amikor a végrehajtó bizott­sági ülést az ajtó nyikorgása megzavarta, éppen Lukács An­tal beszélt. Olyan magas, ke- ménykötésű ember, aki még nemiégen került embersorba. Szenvedélyesen, elszántan mondta igazát. Szavai mögött ott izzótt a parázs, amely egész lényét jellemezte- — Traktoros brigádvezető voltam — mondotta. — Eszem­be sem jutott, hogy más mun­kakörbe kerüljek, azután egy­szer csak elkezdték, hogy szükség van vezető mechani­kusra, vállaljam el. Két hé­tig tartott az „ostrom”, ami­kor végül beadtam a derekam. Csináltam én, de nem tudtam, mi a munkaköröm, mert azt nem határozták meg pontosan. Ellenőrzési jogom nem volt. Ha valami szabálytalanságot tapasztaltam és szóltam, azzal fizettek ki, hogy az nem az én hatásköröm, semmi közöm hozzá. Ott volt például a sze­mélygépkocsi. Háromezer ki­lométerre volt engedélyünk. A gépkocsivezető Budapesten la­kott és naponta autóval járt haza, ami napi 60 kilométeres többletfogyasztást jelentett, s a 3000 kilométer helyett 8000 ki­lométert futott egy hónapban az autó. Szólt, amiatt is, hogy az el­lenforradalom alatt rengeteg disznót vágtak és különféle árukkal együtt szállították Budapestre az íróknak. Nem tetszett az sem, hogy Illick elvtárs — a párttitkár — több­ször jutott külön munkához és úgy néz ki, mintha jogtalanul vett volna fel bért. — S amikor mindezeket nem hagytam szó nélkül — folytatta Lukács elvtárs — rá­jöttek, hogy nem állom meg a munkában a helyem. Levál­tottak abból a munkakörből, amit csak azért vállaltam el, mert kértek rá ... Igaz, mér­nököt hoztak a helyembe, s nem szólhatok, mert az kép­zettebb nálam. Az igaz, hogy nekem még ma sem adtak más munkakört.;; Mennyi keserűség, mennyi indulat gyűlt össze! Jogos és vélt sérelmek keveredése, amelyek hónapokig véka alá rejtve halmozódtak. Az in­dulat csak fokozódott, amikor látta, hogy a hibákat nem igyekeznek javítani. Szerinte olyan kéz kezet mos alapon megy a munka a gazdaságban. Illick párttitkár elvtárssal mindig jó barátok voltak és most épp ők a legnagyobb el­lenfelek. Valaki a fülébe sú­gott, Illick elvtárs felült ne­ki ..; A sok elégedetlenségből, a sok perpatvarból azután tá­borokra oszlott a pártszerve­zet. Pártmunkáról szó sem le­hetett a gazdaságban. Arra nem jutott idő. Augusztus óta még taggyűlésük sem volt. Az országos pártkonferencia ha­tározatait nem tárgyalták meg, hisz az erő, az idő másra for­gácsolódon szét. Oktatás elő­készítése — ki gondolt btt er­re? Kié az igazság ? Minden úgy néz ki, mintha Lukács Antal elvtársnak len­ne igaza. — Illick elvtárs a hibás. Tehát egyszerű a meg­oldás: Lukács elvtársat meg kell dicsérni, amiért harcolt az igazságért, Illick elvtársat pedig szigorú pártbüntetésben kell részesíteni szabálytalan­ságai' rossz magatartása miatt. Egyszerű, de mégsem így van. Lukács elvtárs jó ügyért harcolt. Állhatatosan, szilárdan követelte az igazságtételt. De... közben sok-sok hibát követett el. Fiatalos hevességgel, forró­ié jűséggel és sokszor bizony pártszerűtlenül indult harcba. A gazdaság augusztus 8-i tag­gyűlésen új vezetőségválasztást javasolt. Joga volt ehhez? Joga. Ahhoz azonban már nem, hogy még a taggyűlés előtt elő­készítette az új választást. Va­lamennyi párttag nevét felírta egy papírra és szét akarta osz­tani. hogy titkos szavazással döntsenek: kik legyenek a pártvezetőség tagjai. Előre be­szélt az elvtársakkal — s bi­zony ez pártszerűtlen. Az is el­távolította Lukács elvtárstól a dolgozókat, hogy durván, nyer. sen szállt szembe haragosaival, a gazdaságvezetőknek sem adta meg a tiszteletet. Mióta megsértették Lukács elvtársat, azóta szinte betegesen, állan­dóan gyűjti, keresi a hibákat. Csendes szóval Ahogy az ember hallgatta a herceghalomi elvtársak ügyét, szeretett volna az asztalra csapni. A párt tekintélyét já­ratták le a gazdaságban. Egy­más ellen küzdöttek és a nagy munkájuk elvégzetlenül ma­radt. Olyan jól esett volna alaposan megmosni ezeknek az elvtársaknak a fejét és sze­mükbe mondani, mennyit ár­tottak. Hadd tudják meg. hogy mi nem vagyunk elnézőek, hadd érezzék felelősségüket! S ehelyett mi történt? Bori Rudolf elvtárs. a járási párt- bizottság titkára kezdett be­szélni. De hol marad az alapos megmondás, hol a szemükbe vágás? Mi lesz az asztalra csa­pással? Úgy látszik semmi. Igazán semmi. Bori elvtárs na­gyon csendesen, nagyon halkan beszélt. Egyszer sem emelte magasabbra a hangját. Mintha csak hangosan gondolkodott volna. — Ezzel az állami gazdaság­gal foglalkozott a járási párt- bizottság a legtöbbet — mon­dotta. — S nagyon fájt, hogy pont ilyen régi, tapasztalt, harcedzett elvtársakról van szó. Visszaemlékszem — mon­dotta Bori elvtárs —. hogy az ellenforradalom után már fúr- csállottam az elvtársak visel­kedését. Egyszer azzal jöttek a járáshoz, hogy náluk nagyon jó a munkástanács, nincs vele semmi baj. Máskor meg meg­jelentek, szidták és becsmérel­ték a munkástanácsot. Bori elvtárs beszélt, beszélt. Olyan nagyon emberséges han­gon. Úgy, hogy az emberek le­hajtották fejüket szavainak súlya alatt. Azok, akik előbb még farkasszemet néztek, s meg voltak győződve, hogy csak a másik hibás, egymás­után húzták összébb magukat, nézték mereven az asztal posz­tóval borított lapját, a földet. Lukács, Illick, Rozinán elv­társak arca élő tükörré vált. Mindenki leolvashatta tűzpi­ros arcukról: most értik, most igazán megértik, milyen sú­lyos a hibájuk, ök, a harcban edződött, a megbecsült pártta­gok mivé tették a gazdaság pártszervezetét! Maguk előtt látták a gazda­ságot, álról bebizonyította az ellenség: fegyver nélkül is mennyit Iahet ártani. Lopják, rabolják az állam vagyonát és ők ahelyett, hogy azt védenék, tétlenül, megsemmisítve szem­lélik. Kitárt ablakok Vélt és jogos sérelmek ke­veredése, makacs, indulatos emberek felháborodása — ho­gyan foszlott szét a bíráló, de nagyon szívhez szóló szavak nyomán! Akik hónapok óta durván sértegetik egymást, sa­ját bőrükön érezhették: mit ér a finom, emberséges szó. Ha Bori elvtárs és a többi végre­hajtó bizottsági tag tán elra­gadtatva fejezi ki magát és tényleg ledorongolással akarta volna az igazságot diadalra juttatni, a most lehajtott fe­jek dacosan néztek volna szembe a végrehajtó bizottság határozatával. így pedig csak nagyon fájt — kimondhatatlanul fájt a végrehajtó bizottság intése. Hi­szen ők tényleg nem ezt akar­ták. ök valamennyien becsü­letesek, csak elfeledték, hogy valakiknek jót tesznek civako. dósukkal. Hová lett most mindez? Az biztos, hogy nem lesznek hol­naptól kezdve a régi jóbará­tok. Ilyen hirtelen nem megy az ilyesmi. De... De az biz­tos, hogy többet nem marják egymást. Az új vezetőségvá­lasztáson, amit a VB kitűzött, majd a tagság eldönti, kik ve­zessék. S amit ők határoznak, ezek az elvtársak pártszerűen alávetik magúikat. A pártbün­tetés, amit kapnak, már úgy tűnik, nem is büntetés — csak tanítás. Az ülés véget ért. A feszült­ség felengedett. Most száz aj­tót is becsaphattak volna, sen­kit nem bántott volna. A füst­től alig lehetett már látni. Va­lakinek eszébe jutott és abla­kot tárt. Csak úgy áradt be a verőfényes, csípős őszi levegő. Nagyot lélegzett mindenki és egymásra nevettek az elv­társak. Valahogy úgy érezték, ma ismét emberebb lett az ember..; Sági Ágnes A Hazafias Népfront Pest megyei mezőgazdasági bizottsági! megvitatta a megye hároméves mezőgazdasági tervét Egésznapos értekezlet a megyei építési osztályon A megye valamennyi járási és városi ipar- és műszaki cso­portvezetői, valamint építési előadói részvételével egészna­pos értekezletet tartottak hét­főn, a megyei tanácson. Az értekezleten az új ház­helyeladási rendelet lebonyo­lításával kapcsolatos intézke­déseket tárgyaltak meg s az OTP megjelent kiküldötteivel megvitatták a végrehajtás gyakorlati problémáit. Majd a községfejlesztési tervvel foglalkoztak. A tíz­éves községfejlesztési terv elő­munkálatai során most teszik meg az első lépéseiket. Járá­sonként két-két községet je­löltek ki, hogy november 9-ig készítsék el községfejlesztési tervüket. E községek tervei alapján készül el majd három éven belül mindenütt a tíz­éves községfejlesztési terv. A most kijelölt községek mun­káját az Építési Minisztérium értékeli majd, s a négy leg­jobbat díjazni fogja. Az érte­kezleten nyilvánvalóvá vált, hogy a községi tanácsok nem veszik komolyan e munkát. Pedig már két hete dolgozniok kellene rajta. Sokhelyütt azt mondják a tanácsoknál: „ne tervezzenek annyit, hanem ad­janak valamit.;.” Nem akar­ják megérteni, hogy a köz­ségfejlesztési terv nem statisz­tikai adatgyűjtés, hanem a falu fejlesztésének záloga. Az értekezlet ezután az ál­lamigazgatási eljárásról szóló „négyes törvény” részleteit tárgyalta meg, majd érdekes beszámolót halottunk a fő­útvonalak beépítésének prob­lémájáról. A főútvonalak be­építése, helyes arculatának kialakítása, fontos feladat Az értekezlet további részé­ben Hámor Ferenc beszámolt a megjelentek előtt az állami költségvetés keretein belüli kút- és vízellátási problémák­ról. Majd a kiadott költség- vetési hitelek felhasználásá­nak módozatait tárgyalták mag. Jól sikerült általános vi­tával zárult az egésznapos ér­tekezlet. November 2—3 : ceglédi őszi vásár Az október 13-án megrende­zésre került váci őszi vásár­hoz hasonlóan november 2-án és 3-án Cegléden az országos állat- és kirakodóvásárral egy- időben szintén őszi vásárt rendez a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztálya; A vá­sárra 25 millió forint értékű áruval vonul fel a kereskede­lem. amely főleg vegyesipari, ruházati és kultúrcikkefcből te­vődik össze. A vásáron min­den megkötöttség nélkül kap. hatók lesznek motorkerékpá­rok (Csepel, Danuvia, Pannó. nia stb.) is. A vendéglátóipar speciális ételekkel és kitűnő italokkal áll majd a vásárló- közönség szolgálatára; A Hazafias Népfront Pest megyei mezőgazdasági bizott­sága hétfőn megvitatta a me­gye hároméves mezőgazdasá­gi tervét. A terv összeállítása­kor a tanács mezőgazdasági osztálya abból indult ki, hogy a megye fő feladata Budapest ellátása, ezért elsősorban a zöldség- és gyümölcs-, vala­mint a tejtermelést kell fo- kozniok. A hároméves terv előirány­zata szerint a megye zöldség- termelő területe 11 százalék­kal nő és 3900 holdon telepíte­nek gyümölcsöst. A szarvas­marhaállományt 22, ezen be­lül a tehenek számát 28 szá­zalékkal növelik, az egy te­hénre jutó átlagos évi tej ho­zamot pedig a jelenlegi 2300 Literről 2500 literre emelik. A népfront mezőgazdasági bizottságának tagjai — a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem tanárai, gyakorlati agronó- musok és egyéni gazdálkodók — általában egyetértettek a terv irányszámaival, de szá­mos és az ország más terüle­tein is hasznosítható javaslar tót tettek azok eredményes megvalósítására. A talajerő növelés elősegí­tésére a bizottság elhatározta: az Agrokémiai Kutató Inté­zetben már feldolgozott adatok figyelembe vételével műtrá- gyakísérleteket kezdeményez­nek a megye különböző vidé­kein, hogy pontosan megálla­Azl nem^etLő^í művészi fotókiállítás képeitől = pítsák, milyen talajban meny- nyi műtrágya használata a 1 leggazdaságosabb az egyes nő-1 vényekhez. A gyümölcster-1 melés fejlesztésével kapcso-§ latban a bizottság szükséges-1 nek tartja, hogy a nagyüzemi § gyümölcsösöket vegyék körül | kerítéssel és az úgynevezett járulékos beruházásokra — § permetező felszerelések be-1 szerzésére, melléképületek 1 építésére — a lehetőségen be- | lül minél többet fordítsanak. | Javasolták, hogy az újabb te- § lepítéseknél elsősorban tör-§ petörzsű fákat ültessenek. | A bizottság elhatározta, § hogy két javaslatot az illető- | kés felsőbb szervekhez továb-1 bit. Az egyik indítvány az | állami gazdaságok nagyfokú 1 munkaerővándorlásának csők-1 kentésére, a másik a vágómar- 1 ha átvételi árára vonatkozik. I 31 kereskedelmi biiottsága Az országgyűlés kereskedel- | mi bizottsága 1957. évi októ-§ bér hó 18-án, pénteken dél- | előtt 9 órai kezdettel ülést | tart az Országházban. Napi-1 rend: Az 1957. kereskedelmi 1 terv háromnegyed évi teljes* | tése, a negyedik negyedévi 1 terv várható teljesítése, to- | vábbá a kereskedelemmel 1 kapcsolatos egyes kérdések. | = i. .......: A , Radler (Ausztria): Vasárnapi áhitat Börtönre ítélték a pátyi földművesszövetkezet sikkasztó felvásárlóját! Cseke Sándort 1955-ben fel­vásárlónak alkalmazta a pátyi földművesszövetkezet. Cseké- nek az volt a feladata, hogy zöldséget, gyümölcsöt, egyéb szabad árut vásároljon lel és neki kellett kezelni a bizomá­nyi műtrágyát is. Később arra is megbízást kapott, hogy bort vegyen. Cseke a legnagyobb fantá- ziát a borvásárlésban látta. A földművesszövetkezet úgy ál­lapodott meg vele, hogy a bor literjéért legfeljebb 15 forintot fizethet akkor, ha az adót a földművesszövetkezetnek kell megfizetni, ha az adót a ter­melő fizeti ki, úgy a bort 17 forintért veheti át. Cseke el­kezdte a bort vásárolni és azt jelentette a szövetkezetnek, hogy a boradót befizette. Ez azonban nem történt meg és így a boradó be nem fizetése révén 13 ezer forintot sikkasz­tott. Azzal pedig, hogy hami- sitott felvásárlási jegyek alap­ján a bor literjét drágábban számolta fel, 4500 forint ma­radt a zsebében. Almavásár­lás során kilónként 5 forintot fizetett a termelőnek, a szövet-1 kezetnek viszont 5.50 forintot | számított fel és így 273 foiin-f tot keresett. A bizományi mű- | trágya eladásánál igen egysze-1 rűen járt el. Eladta az egész | mennyiséget és az összeget § megtartotta, mellyel 10 600 fo-1 rint haszonra tett szert Csekének ez a jövedelem | sem volt elég. A szövetkezettől | vett egy vadonatúj Csepel mo-1 torkerékpárt 7100 forintért és | ezt 1000 forint haszonnal egy | órán belül továbbadta. Ez év márciusában a pátyi \ Petőfi Tsz tehergépkocsijával | útra kelt Gyöngyössolymosra | borvásárlás céljából Kovácsi Imre üzemág vezetővel. Ko-1 vács elvitte magával vadonét-1 új Csepel motorkerékpárját. \ melyet eladott 10 000 forintért. | Cseke és Kovács ellen meg- | indult a büntető eljárás, mely-1 nek befejezéseképpen most ke-f rültek a Pestvidéki Járásbíró-| ság elé, ahol Csekét hűtlen ke- í zelésben és csalásban mondták | ki bűnösnek, amiért 1 évi 2 hó-1 napi börtönre ítélték. Kovács | 8 hónapi javító-nevelő munkát | kapott árdrágító üzérkedésért,~ Dr. S. Y. Chen: Teli tüdővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom