Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-13 / 141. szám
4 "%/(f Irl op 1957. OKTÓBER 13. VASÁRNAP f()e$ziqijelkin nyaralni rnryy. ViitllltlllimillllllllllllllllllllllllllllllllllllllftlllilllllUMIIIIimilllllllllllKUIItllllllMUHIIUIIIIItlllftlllBMtlMftlUillUlllinHillliMlling I CSALOGOVITS ISTVÁN: ILF ÉS PETROV. A két kiváló humorista nevével ma újra sokat találkozunk. Közvetlenül a felszabadulás után jelent meg Magyarországon először két közösen megírt regényük, a Tizenkét szék és ennek folytatása, a Szovjetmilliomos, illetve az Aranyborjú. A felszabadulás előtt Ilf és Petrov nevével csupán a Nyugat egyik dekameronjában találkozhattunk, melyhez Illyés Gyula írt előszót. Ilja Hf 1897-ben született, atyja kereskedelmi alkalmazott volt. A fiatal Ilja az ipariskola elvégzése után vasesztergályos, majd a gyújtógránát-készítés szakoktatója lett. 1922-ben a szállító- munkások lapjának a szerkesztője. Jevgenij Petrov 1903-ban született, apja tanító volt. Már a középiskolában elbeszéléseket írt. Első novelláit 1923-ban adták ki. A két fiatal író 1925-ben kötött erős barátságot egymással és mindjárt együtt írták meg a szovjet irodalom egyik legnagyobb sikerű szatirikus regényét, a 12 széket, mely 1927-ben jelent meg. A könyv főhősének, Osztap Bendernek viselt dolgai csakhamar országos hírűvé váltak. Jóllehet a két író a főhőst a regény végén megölte, de amikor a közönség valósággal követelte a regény folytatását, a szerzők nem voltak restek és a hőst egyszerűen feltámasztották. Elbeszéléseiket, melyekben a szolgaiasságot, a bürokráciát s általában a „kispolgári csökevényeket” teszik nevetségessé „Hogyan született Robinson” címmel adatták ki. „Orkusztető alatt” címen Valentin Katájewel együtt hármasban színdarabot is írtak. Mutatóba közöljük egyik elbeszélésüket. Ez az elbeszélés poszigyei- fcm életének e<jy igen keserű epizódjáról szól. A baj nem amiatt történt, mintha Poszigyelkin ostoba lett volna. Nem, inkább okos volt. Általában az történt, ami már annyiszor megesett a népek és egyes személyek történetében: az ész bajjal jár. A vonaton való utazásról van tzó. Poszigyelkin erőfeszítéseinek végcélja a következő volt: szeptember 13-án elhagyja Moszkvát és két nap múlva megérkezik Jejszkbe, hogy gyógyfürdőket vegyen az Azó- vi-ten&erben. Minden ment, mint a karikacsapás: beutalás, szabadság, családi körülmények. De hátra volt még a vasút. Az elutazásig már csak két hónap volt hátra és jegy még mindig nem volt. Itt az ideje, hogy sürgős lépéseket tegyek — határozta el Poszigyelkin, — A menetjegyirodába nem megyek. A pályaudvarra sem megyek. Nincs is miért odamenni, ott úgysem lehet jegyet kapni. Azt mondják, a pénztárakban már nem is jegyeket, hanem epebántal- maik elleni port, meg játékkártyát árúinak. Nem, nem, jegyet másként kell szerezni!... te Szerezzen nekem egy jegyet Jejszkbe, ha szeret — szólt Paszigyelkin minden ismerősének. — Harmadik osztályra, fekvőhelyet. — Álló nem lesz jó? — felelték könnyelműen az ismerősök. — Hagyjuk ezeket a tréfákat — keseredett el Poszigyéltein —, az embernek el kell utaznia Jejszkbe, kezelésre, maga meg... így hát ne feledkezzék meg róla. Szeptember tizenharmadikára. Bizonyára vannak ismerősei, akik meg tudják szerezni. Nem, nem! Ne csak ígérje — írja fel a noteszébe. Ha szeret! De mindeme műveletek nem nyugtatták még, hogy úgy mondjuk, nem nyújtottak számára teljes biztosítékot. Po- szigyelkin félt a vetélytársak- től. Minden járókelőben leendő útitársat gyanított. Poszigyelkin az egész estét a haditerv összeállításával töltötte. Ha most rajtacsípnék, kétségkívül azt gonaolnák, hogy Poszigyelkin egy nagy földalatti szervezet feje, amely egy vasúti híd felrobbantását, vagy valamilyen nyilvános szövetkezet kifosztását készíti elő. A papírlapon • köröcskék, kis négyszögek, pontozott vonalok, számok, nevek voltak lát..................................minimumul............................. 1 Keszthelyi Zoltán: Őrző szerelem A közeljövőben megjelenő „Hall- f játok”- című kötetből. | Pályánk rövid, egy villanás a térben, Nekünk mégis drága történelem. Töprengve lépünk s kérdezzük: „Az érdem Kit illet meg?“ . ..s hirtelen mély verem Pereméről hökkenten meredünk le Alattomos veszélyek méhibe. § Hiú ábrándok nem jutnak eszünkbe, Kicsi az élet, egy napos csibe. Egy nap az élet, töprengéssel terhes, Mennydörögnénk, de csupán csipogunk, Anyánk elhagy, a veszély szüntelen les És mint a macska nézi lábnyomunk. Míg süt a nap, a magunk módján költünk Az örömről csepp, fuvallatnyi dalt, Mákszemnyi hegy s mákszemnyi domib a földünk, | Mit képzeletünk tenyerében tart: Ezt ápolgatjuk szívünk hasadtáig, Növényeket sarjasztva szorgosan S erőnk, szorgalmunk, mint a ruha vásik.-,i Rövid pályánkon többször nem fogan Olyan csoda, aki a vállán hordja Az emberiség minden bánatát, S a Szerelem világnagy csipkebokra Az útvégen csőik halvány derűt ád. Aki dicsért, vagy akit megdicsértek, Hiába idéz dicső érdemet, Mint hullt szirom, porrá omlott kéreg, Múlunk el, ó Szerelem nélküled! | Hadd magasztallak, verssel, énekszóval, Mindenség Anyja! Te maradj velem, Mikor elhalkul bennem majd a sóhaj, Te vigasztalj meg, anyám, Szerelem, Ki óceánokat lépsz át ragyogva És vigaszt lehelsz halálos tavon, — Lángot repíts a húnyó csillagokba, Ha felsötétlik tenger ártalom. Ne engedj vakon elhunyni a térben, Ahol pályám rövidke villanás, De történelem ... kicsit az én vérem, Én érdemem is. Téged harsonáz Minden sorom, amelyet leróttam önzetlenül a mélységek felett, Sírva, remegve, bízva, elhalóban ... Hozz nékem békés enyhülést, örökre, Mikor lehunytam homályos szemem, Elfelejtem: a testem mi gyötörte, Mindenség Anyja, őrző Szerelem! iittiiiiiiiiiiitiiitiiiiHitiiiiiiiiiiiiitiifiMíliiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? Jóskáék udvara (Gyermekkori emlék.) H ol sűrű borostyán zölden fut a falról s rothadó káposzta érett szaga száll, egy részeg diófa meredezik balról, törzse körül nyirkos kukoricaszár. Egy elárvult tyúk a ketrecében kárál, mellette egy kutya álmosan morog, a kapu felé, hol egy konok szamár áll, a kocsin mögötte ócska bútorok. Faházból fűrész sír, egy ajtó csapódik, rekedt hang kiáltja: „Jóska, gyere be“ A szamár a szürke köveket szagolja, s nyikorog a kocsi törött kereke. Levél egy távollevőhöz í ;. Tudod, felénk üresek ám a vermek, a vén kutyák vidáman énekelnek a hold se fél tőlünk pedig minap amíg berúgva itt táncolt felettünk mi józanok egy jó nagyot nevettünk és elneveztük részeg csacsinak.. öreg fiú! A régi hírhedt Restek már hűtlenül jobb kriptákat kerestek, a ciprusok még zöldek és nagyok; pokróc is van, gyere, szedd hát a lábad, vidítsd fel egyszer még a cimborádat mert átkozottul egyedül vagyok. I TÉLUTÓ i i a hátsó kerítés széle tántorog, mögötte már vígan gurul a katáng Nézd! Tavaszi dallamot fütyöl s a földrebámul a deszkapalánk! az öreg kazal is elfáradt nagyon tarkójára tolja fején a havat, hátamnak dőlve alszik a napon % | s idelibbent néhány álmos bogarat. | niiiiiiiiiiiiiiiiiumiiiiiiiiiiiuimiiutiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiitiiHmiiiiiuiimiitiiiiiiiiiiiiitniiiiiiiiiitiiinmittiiiiiimiiimiiiiHlliiiiiir ELADÓ BIRTOK Új magyar színdarab hatók. A vázlat szerint nyomon lehetett követni legalább száz ember életét és tevékenységét: kicsoda, hol lalkik, hol dolgozik, milyen a jelleme, milyen gyengéi vannak, kivel barátkozik, kivel nem rokonszenvezik. A párttagok neve mellett kis kereszt állott, a pártonSkívüliek kis nullával voltak ellátva. Azonkívül egyes nevek mellett meglehetősen különös adataik szerepeltek: „Brunyeljevszkij. Feltétlenül meg mája szerezni.” „Nyikiforov. Meg tudja szerezni, de aligha akarja”. ,Máljcev-Pálj cev. Akarja, de aligha tudja.” „Bumágin. Nem akarja és nem is tudja.” „Koskovlagyéljcev. Tudja, de aljas fráter.” — Valaki csak horogra akad — ábrándozott Poszigyelkin —, fő, hogy egy pillanatra sem szabad őket lélegzethez engedni. Hiszen ezek mind közönséges hitszeg&k, árulók. Mindent megígérnek, azután semmit sem tesznek.” Minél jobban közeledett az elutazás napja, Poszigyelkin annál elkeseredettebben munkálkodott. Már kezdte veszélyeztetni a város nyugalmát. Az emberek menekültek előle. De ő fáradhatatlanul üldözte őket. Gyorsjáratú lifteken hajszolta ismerőseit; számtalan beszélgetéssel túlterhelte a kézikapcsolású és automata! telefoniközpontokat. — Máljcev elviársat kérem Igen, Páljcevet. Igen, igen, Máljcev-Péljcevet. Ki kéri? Mondja, hogy Ljolja. Máljcev elvtárs? Jó napot Páljcev elvtárs. Nem, nem Ljolja beszél. Én vágyók, Poszigyelkin. De hiszen megígérte, Máljcev elvtárs. Hát persze, Jejszkbe, felcvőhalyet. Hcgy-hogy nem ér rá? Akkor elmegyek magáért taxin. Nem kell? De tényleg nem csap be? Hát bocsásson meg. elnézést kérek. Mihelyt megpillantotta a neki szükséges embert, Poszigyelkin, nem törődve a veszéllyel. belevetette magát az utcai forgalom kellős közepébe. Csikorogtak az autók fékjei és sápadoztak a sofőrök. ■— Nem felejti hát el 1— magyarázgatta Poszigyelkin, a kocsiút közepén állva —, Jejszkbe, fekvőhelyet. Harmadosztályút. Amiskor bekísérték a kerületi rendőrőrszobára, a közlekedési szabályok megsértése miatt, útközben eskü alatt ígéretet csikart ki a rendőrből, hogy az szerez neki jegyet. És a rendőr neve a megfelelő köröcskével és jellemzéssel („Tudja, de megbízhatatlan") belekerült a borzalmas vázlatba. Egy héttel az elutazás előtt egy teljesen ismeretlen polgár jelent meg Poszígyelkin- nél és átnyújtott neki egy Jejszkbe szóló jegyet. Boldogsága határtalan volt. Megölelte az ismeretlent, szájon csókolta, de sehogy sem tudott visszaemlékezni az arcára (annyi embertől kért jegyet. hogy teljesen lehetetlenség volt mindegyikre emlékezni). Ugyanaznap motorbicflclis küldönc érkezett Máljcev-Pálj- cevtől. Jegyet hozott Jejszkbe. Poszigyelkin megköszönte, de a pénzt zavart lélekkel fizette ki. „Az egyik jegyet el kell majd adnom a pályaudvaron” — határozta el. Ó, milyen kár, hogy Poszigyelkin nem bízott az emberekben! A terv 'kifogástalanul működött, akár egy jól megolajozott Mauser, amely az egyik töltényhüvelyt a másik után lövi ki. Az elutazás előtti napon Poszigyelkin harmincnyolc jegy birtökosának vallhatta magát (harmadosztályú, fekvőhellyel). A jegyek árára elment a nyaralásra félretett egész pénze, továbbá a Torg- szinra szóló hatvanhét kopek értékű bőn. Micsoda aljasság! Senki sem bizonyult árulónak vagy hitszegőnek! A jegyek meg egyre csak érkeztek. Poszigyelkin már elrejtőzött, de megtalálták. A jegyek száma negyvennégyre emelkedett. Egy órával a vonat indulása előtt Poszigyelkin ott állott a pályaudvar gránit előcsarnokában és egy minden szakképzettség nélküli koldus bátortalan hangján kérlelte a járókelőket: Tessék jegyet _ venni Jejszkbe! Jejszk gyógyfürdőbe! Nem fogják megbánni! De vevő nem akadt. Rmden, ki nagyon jól tudta, hogy a pályaudvaron nem lehet jegyet kapni és hogy ismerőseikkel kell operálni. Ellenben gépkocsin megérkezett Brunyeljevszkij, Bumágin és Koskovlagyéljcev. Jegyeket hoztak. Poszigyelkin útja unalmas volt. Egyedül volt a kocsiban. És, ami a fő, a baj nem amiatt történt, mintha Poszigyelkin ostoba lett volna. Nem, inkább okos volt. Csak túlságosan befolyásos ismerősei voltak. Az a csodálatos szabály pedig — hogy a jegyeket a pénztárnál árusítják —. valahogy senkinek sem jutott eszébe. Fordította: Gellértné, Jekatye- rina Gutkina, A napokban volt Pest megyei premierje Mikszáth Kálmán—Bondi Endre Eladó birtok című zenés vígjátékénak. A nagy magyar elbeszélő regényének jól sikerült színpadi "változatát az Állami Faiuszín- ház novemberben már az ország más vidékein is bemutatja. A színdarab rövid tartalma: Marjánszky Mihály, a Pál- fa nevű kisbirtok gazdája meg akarja venni Bogárkát, ezt a csodálatosan szép eladó birtokot. Nincs pénze, ezért gazdagon nősülne. Nagybátyja gazdag eladó lényt kommendál, Torpányi Erzsikét. A fiatalok furcsa félreértések közepette ismerkednek meg és kibimbó- ziik a szerelem. A nagybácsi tehát megkéri a lányt öccse részére, de a fülig eladósodott apa, Torpányi, bevallja, hogy lánya pénzét elherdálta, még idegen pénzhez is nyúlt. Odaígérte tehát Erzsikét Plange úrnak, egy gazdag kereskedőnek. A nagybácsi felháborodottan elrohanna, de Torpányi nem engedi. Viaskodik vele: (Részlet a színdarabból: IXL felvonás utolsó kép.) Torpányi: Mit tehetek én róla, hogy kell a húszezer forint. Kell! Kell! Ezért lesz Erzsiké Plangoé. Marjánszky: (Erzsiké mellette) Hát én megadom azt a húszezer forintot. (Torpányi ijedt mozdulatára) Ne szóljon közbe! Kívánjon bármit, megadom, csak Erzsiké kezét kérem érte. A nagybácsi: Megőrültél? Ugyan, honnan vennéd azt a pénzt? Marjánszky: (közömbösen) Hát eladom a Pálfát. A nagybácsi: Miii? Kitagadlak! Kitagadlak! A Pálfát adod el? A Pálfát te. aki a Bogárkát akartad megvenni! Hát miből élsz aztán, miből? Marjánszky: (mosoly önti el az arcát, Erzsit magához vonja) Előveszem g diplomámat és dolgozni fogok. A nagybácsi: Dolgozni?!,!! mondom, (hogy megőrült! Hegedűs Géza: Egy karrierista portréja (Részlet a szerző Bojár Bálint c. regényéből) Réthelyi Gyula olyan volt, ahogy ott ült moziigazgatói irodájában — legalábbis az ajtón belépő Bojár Bálint ezt gondolta, amint a régi ismerőst meglátta —, mintha egy ötletes kirakatrendező megformálta volna a forradalmár kissé túlzott, bár nem karikíro- zott mintabábúját. Régebben oly gondosan fésült, fényes, fekete hajának egy fürtje most romantikus hanyagsággal a homlokába hullt; kigombolt ingnyakát — apacsing módjára — ráhajtotta zakójára (azelőtt azt mondták, hogy ő tudja legelegánsabban megkötni a nyakkendőjét), hajtókájáról piroslott a kommunista párt jelvénye: felső zsebéből különböző tollak és ceruzák kandikáltak ki (egykor selyemzsebkendőt viselt ugyanott). Háta mögött a falon nagyalakú plakát, amelyen egy derűs arcú parasztember szántott: alatta a feliratAZÉ A FÖLD, AKI MEGMŰVELI Bojár nem tudta elgondolni, hogy mit keres ez, a faluhelyeken bizonnyal nagyhatású jelmondat egy budapesti mozi igazgatói irodájában... Bár igaz — tette hozzá befelé mosolyogva —, azt mégsem írhatják ki, hogy: AZÉ A MOZI, AKI A FILMEKET NÉZI azaz, mit tudom én: hátha ezek a kommunisták a mozikat ingyenessé akarjátenni. Réthelyi látható örömmel ugrott fel Bojár jöttére, két kezét nyújtva lépett elébe: — Csakhogy látlak, édes öregem. Mondta már a titkárnőm, hogy kerestél. Amióta hallottam, hogy mi lett belőled, folyton tervezem, hogy ha nálatok járok a minisztériumban, benézek hozzád. Te melyik pártba léptél? — Szervusz. Gyuszi Amióta eltűntél a szemeim elől, azt sem tudtam, mi lett veled. Utoljára ott tartottam veled, hogy éppen... — Hogy éppen Aladár voltam — nevetett Réthelyi. — Emlékszem. Akkor is széplélek voltál. Le merném fogadni, hogy most is a PéDéPé-be léptél. (Ez volt a rövidítése a Polgári Demokrata Pártnak). Bojár mosolyogva rázta a fejét: — Pártonkívüli vagyok. Réthelyi nevető arcából kivillantak a fehér fogak: — Még rosszabb. Hát nem veszed észre, hogy most a vártok kora következik? Aki nincs pártban, az nem számít embernek. De hogy az ördögben lettél akkor miniszteri osztályfőnök"' — Magam sem tudom. Úgy hallottam, hogy ti, kommunisták akartátok. — Hű, barátom. hiszen akkor terád számítanak a nagyfe- jűek. Ez még jobb. Előbb kéreted magad, és csak államtitkárságért lépsz be. De hát ülj le. Ide. Mit iszol? Angol viskit vagy orosz vodkát? Elárulom, hogy nincs nagy különbség közöttük. Kizárólag világszemlélet kérdése, hogy ki melyiket választja. Bojár leült. Réthelyi modorától valahogy derűsebb lett. Megállapította, hogy az egykori ügyész, majd később üzletember, ugyanolyan kedves link maradt, mint azelőtt. De ez úgylátszik még csak el sem alkarja hitetni magával, hogy a munkásmozgalom elszánt harcosa. Vagy legalábbis őelőt_ te nem játssza ezt a szerepet. — Minthogy kommunista moziban vagyok, adj vodkát. Réthelyi felállt és a falnál álló szekrényhez lépett. Kinyitotta. A polcokon részben könyvek, részben pálinkásüvegek és pohárkák. Egy alsóbb régióban finom — alighanem Alt-Wien — feketekávés-kész- let. A moziigazgató rámutatott a porcelánholmira: — Tegnap csencseltem három kiló kávéért. — Ezzel elővette az üveg vodkát és két pálinkáspoharat. Töltött, majd az üveget az íróasztalra állította: — Gyors előmenetelünkre, Bálint — köszöntötte az italt Bojárra,
