Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-10 / 138. szám
1957. OKTÓBER 19. CSÜTÖRTÖK ""sifCirlap 3 Egyedül Balogh Ági gondj a ? BalOíjh Ágival együtt jártam iskolába. Téli kora reggeleken együtt tapostuk, a még felsöpreilen havat, együtt áztunk a szemerkélő őszi esőben és együtt gyönyörködtünk a tavaszi napkeltében. És, mert a kisdiáik örökké álmos, az állomás meg messze volt, az utolsó métereket versenyezve jutottuk végig, hogy még fel tudjunk kapaszkodni az induló vonat utolsó kocsijára. Kifulladtunk, lihegtünk. Ági nevetett. — Sebaj, előzetes bemelegítés, Úgyis atlétika órával kezdjük a napot. Furcsa iskolába járt, test- nevelési, vagy ahogy mi elneveztük; tomagimnáziumba. Irigyeltük és csodáltuk. Egy- egy számtan dolgozat előtti reggelen, mikor mi majd meghaltunk a félelemtől, ő nevetve meglóbálta a szöges cipőket és bejelentette, hogy ma dolgozatot fut. vagy ötösre fog felelni diszkoszdobásból. De túl a tréfálózáson, irigyeltük azért is, mert a gimnázium elvégzése után tanár lesz, tornatanár. Mikor mi az egyetemi felvételi vizsgára drukkoltunk, ő boldogan lobogtatta meg a kinevezését. — Tanárnő lettem, srácok' Várjunk csak, hol is? Belenézett a jegyzetfüzetébe és szinte áhítattal mondta a soha nem hallott helység nevét. — Sülysáp. ís mesélt lelkendeive két ballábas, két balkezes lurkókról, a tanítványairól, tornaünnepélyekről, amelyeket ő fog rendezni, nagy futásokról a friss tavaszi szélben és a süppedő hószőnyegen. Sokáig nem találkoztunk, de számon tartottuk, büszkék voltunk rá. Egy este, nagyon késő volt, csomagokkal megralcodva, fáradtan jött hazafelé. — No, mi van Ágica? Hogy megy a suli? — Megy, ha viszik, csakhogy én már meguntam! — Mit untál meg, az iskolát, a gyerekeket, a tanítást, amiért annyim lelkesedtél? Csak eddig tartott? A szemében megcsillant valami tiltakozás féle, de mire szavakig érett a gondolat, már lemondóan bólint. A gyerekeket is, a tanítást is, közvetve. Vnom a napi robotot, a nyolcvan kilométert. Reggel hatkor kelek, hogy kilencre odaérjek. Délután öt óra körül jön vissza vonatom. Este nyolc, mire otthon vagyok. Nem így képzeltem az életet. — Hát ez majd mindenkivel megesik. Legjobb, ha belenyugszol. Talán..; Nem hagyja végigmondani a mondatot. — Ebben a talánban bízom. Ez az egy év majd elmegy valahogy, aztán úgy ígérték, hogy közelebb helyeznek. A kolleganők kinevettek a bizakodásomért, azt mondják, itt fogak én már megöregedni. Nem hiszem! Néha mesélt még a gyerekekről, de a szavaiból kiérzett, hogy egyre kevésbé érdekli a dolog. És mert az ember alaptermészete alig változik, egyik reggel, éppen úgy, mint régen, futottam az autóbuszhoz. Pár lépéssel előttem ballonkabátos nő loholt. A megállóban összetalálkoztunk. — Jé, Ági? — Pardon, tévedés. Kontár Istvánné. De a többi nem változott. Komár Istvánné, súly- sápi tornatanár.-A harmadik évet gyötröm. Csak most már nem hiszek és nem bízom semmiben. Augusztusban mentem férjhez. Benn jártam a megyei tanácson. Megígérték, hogy ha megesküdtünk, közelebb helyeznek. Nem lett belőle semmi. Pedig ismerek olyanokat, akiket közelebb helyeztek. Még nem döntöttem el, hogy véletlen szerencsések, vagy protekciójuk van. — Miért nem mentek inkább oda lakni? —‘ Gratulálok, remek kérdés volt! Hát azért, mert lakást Sülysápon éppen úgy nem lehet kapni, mint Budapesten, mert a férjem itt dolgozik, mert itt a saját házunkban lakunk és anyám legalább elvégzi a háztartást, amire nekem úgy sem lenne időm. — Volt, aki azt ajánlotta, várjuk meg a gyereket, akikor KÓKAI GYULA, BOGNÁR AZ „IPAR KIVÁLÓ MESTERE" őseit már Gyömrő első falualapító jobbágyai között megtaláljuk. A Füstösök, Matyók és Kovácsok mellett a Kókaiak is komoly szerepet játszottak az egyre terebélyesedő jobbágyi észék életében. Kákái Gyula bognármester, az egykori úrbéresek dédunokája nem hozott szégyent sokat robotoló elődeire. Ma Gyömrőn mindenki úgy ismeri, mint a falu egyik legmegbízhatóbb, legkiválóbb kézművesét. Hírneve természetesen a megye többi helységébe is eljutott, hiszen dolgozott Pesten, Tápiószelén, Abony- ban. Legszívesebben mégis gyömrői emlékeiről beszél. Ez érthető is, mert szőkébb hazája mindig itt volt az Alföld szélén, Gyömrőn, a Cserhát legdélibb lankái között. — Apám is bognár volt, én is az lettem. Szívve l-lé le kikel arra törekedtem, hogy jó mesterember legyen belőlem. Amikor apám bevezetett a szakma rejtelmeibe, fogtam a vándorbotot és elindultam szerencsét próbálni. A hintóké- szítést Pesten a Kölber Kocsigyárban tanultam. Több helyen megfordultam, s mindenütt, sikerült ellesni valamit. Bizony eléggé meghányt- vetett a sors, még padláson is laktam. Amikor 1932-ben elbocsátottak a Zwack Likőrgyárból — itt nehéz stráfko- csikat csináltam —, hazajöttem, s ettől kezdve önállóan dolgozom. majd könnyebben megy a dolog, de ezt nem merem megpróbálni. Hátha ez nem segít. Már egy havi fizetésemet ígértem annak, aki cserél velem. Megadnám becsületesen, mert én nem szoktam ígérgetni a világba _ ?- Igen, annyi ígéretet kaptam, hogy az már maga elkeserítő. Ha nincs hely, hát nincs. . Ezt tudomásul veszem. De van. És akkor az áthelyezéseknél mért nem veszik figyelembe a családi életünket? Várok, mit is tehetnék egyebet? Csak nem szeretném, ha az életem végéig várni kellene, hiába... Bota Vilma Elhasználhatatlan kopirpapir műanyagfestékkel Rendkívül gazdaságos és j igen eredeti találmánnyal gaz- i tágítottá a kémia a papíripari ] gyártmányok sorát. Az új kopirpapir festékanyaga speciális műanyagfajta, melyet vékony rétegben juttatnák a papírba. Az íróceruzának vagy az írógép billentyűjének nyomására a papír kicsiny meny- nyiségű festékanyagot bocsát ki, majd a kopirpapir erecs- kéi a kapilláris erők hatására újra feltöltődnek festékkel. Az új kopirpapir a kezet és a papírt nem festi, letörölhetet- len, azonnal köt és szinte kimeríthetetlen. JAJ DE ÉDES... Aki belép a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat cukr&sz- i műhelyébe, olyan ínycsiklandózó illatok fogadják, hogy nehéz \ megállni anélkül, hogy bele ne kóstolna a kiváló sütemé- \ nyékbe. Naponta mintegy 4000—5000 darab 20—25 féle cukrászi sütemény készül itt. A vendégek érdekében J Tanácskoztak a Váci Vendéglátóipari Vállalat dolgozói | És Kőkai Gyula is, mint sokan másók, a két keze munkájából, sok nélkülözés árán jutott el a mostani, viszonylag gondtalanabb életéig, — Nyolcvan pengőm volt, ezzel kezdtem — magyaráz tovább —, éjjel-nappal dolgoztam. Később sikerült szereznem egy rossz szalagfűrészt, átalakítottam, s ez megköny- nyltette munkám. Ma már van egy gyalugépem is, csupán az a baj, hogy öregszem, nem megy úgy a dolog, mint régen. A kitüntetésnek, melyet augusztus 20-án kapott, nagyon örült. — Mert annak idején — mondja — két hintát csináltam a ceglédi kiállításra, s azt tüntették ki, aki a hintákat kiállította, engem meg se említettek. Kákái Gyula bognármester hosszú évekig, hasonlóan őseihez, verejtékes munlkájával tette még fényűzőbbé a cifra hintán járó, naplopó földesurak életét, elismerés, megbecsülés nélkül. A rendszer elsöprése kellett ahhoz, hogy az ő szaktudását hivatalból is elismerjék. Az oklevél mellett azonban nemcsak az általa készített straf-, lőcsösíkocsik és targoncák hirdetik jó hírnevét, hanem az a hat — most már kiváló szalkember is —, akik tőle tanulták a kocsigyártás mesterségét. Súlyán Pál kétszáznál többen jöttek össze hétfőn délután a Fehér Galamb nagytermében a Váci Vendéglátóipari Vállalat dolgozói, hogy részt vegyenek a szakszervezeti taggyűléssel egybekötött termelési tanácskozáson. A félezer alkalmazottat foglalkoztató vállalat három járásban üzemelteti egységeit, a dolgozók ezreivel vannak állandó kapcsolatban, nem közömbös tehát, hogy munkájuk értékelése milyen eredményekről tesz tanúbizonyságot. Fél esztendő munkájáról számolt be Szepesi Dezső tartalmas jelentése. A számviteli adatok és beérkezett jelentések alapján megállapította, hogy a nyári hónapok alatt jól megálltak helyüket a vállalat dolgozói. Ma már 14 kisvendéglő működik a hozzájuk tartozó területen; ezek közül különösen a váci öregcsárda, Kőkapu-vendéglő, a kistarcsai 1. és a gödöllői 8 egységek végeztek eredményes, szép munkát. Az italboltok közül a Ka- kuk-vendéglő, a mozisöntés, a dunakeszi 3. és a felsőgödi 2. részleg kapott elismerő dicséretet. Az éttermek közül a Fehér Galambot, a Gyorsfalatozót; a cukrászdák közül a gödöllői Pálmát és a váci Muskátlit említették az élenjárók között. A „Dunakanyar“-ban a zebegényi kisvendéglő kapta a legtöbb dicséretet; A beszámolóban felszínre kerültek a hiányosságok is. A cukrászüzemek készítményeinél gyenge a választék, hiányzik az egyéni íz, ámi olyan nagy hírnevet biztosított évtizedeken keresztül a magyar cukásziparnak. Feladat: a gyártmányok választékainak sürgős növelése; a téli időszakban tejszínhabos, marcipános, gesztenyés stb. készítményéket is gyártani kell. Bejelentette Szepesi kartárs a nagykapacitású nápolyi-üzem közeljövőben történő beindítását iSj Az ellenőrzést is fokozni kívánják a következő hónapokban. Szigorú fegyelmi indul az olyan dolgozók ellen, mint Galba János és Békési Mihály, akik nagyobb árakat számítottak fel a vendégeknek; vagy a gödöllői vásárban lyukas mércével csaló csaposok ellen. Fazekas Mátyás szakszervezeti elnök új feladatokat (újítómozgalom, munkaverseny, szakoktatás, vállalati propaganda) tűzött ki munkatársai elé beszámolójában Az elnöki beszámoló ismertette a segélyezés, előlegek, tüzelőutalványok stb. terén elért eredményeket és a siófoki vállalati üdülő első szezonjának adatait. Nagy taps közben jelentette be a népszerű üzemi újságnak, a „Szű- ró-Csap“-nak újbóli megjelentetését. Ezen a tanácskozáson mutatkozott be Túri Menyhért elvtárs, a vállalat új igazgatója is, aki rövid beszédében súlyosan elítélte az intrikát és hangsúlyozta, hogy valameny- nyj dolgozót a végzett munkája után fog értékelni. Amennyire helyesen elítélte Fazekas elvtárs a múltbeli munkaversenyek túlzott adminisztrálását; annyira értelmetlen volt Blága Árpádnak, a Pest Megyei Tanács kiküldöttének felszólalása, akj valamiféle felülről irányított 301 pontos versenymozgalmat 1 emlegetett a Nagy Októberi 1 Szocialista Forradalom évfor- 1 dulójának tiszteletére. Elité- f lendő Blága elvtársnak a no- I vember 7-i ünnepi forgalomra 1 vonatkozó megjegyzése is. 1 Hasznos és időszerű voitaven-f déglátóipari dolgozók hétfői | tanácskozása. A nagyszámú I felszólalás is ezt igazolta, I mert napvilágra kerültek azok f a hiányosságok, melyek meg- 1 oldásához segítséget adhat a | vállalat központja is. A kívül- I álló hallgató csodálkozással | tapasztalta, hogy milyen bo- 1 nyolult szerkezet a menük, | féldecik, krémesek és fekete- | kávék „nagyüzeme“ —, de | ugyanakkor jóleső elismerés- | sei nyugtázza azt a szorgal- | más és lelkes munkát, amit 1 az üzemegységek dolgozói vé- 1 geznek azért, hogy munka f után eltölthessünk néhány 1 kellemes órát a váci és kör- § nyékbeli szórakozóhelyeken. 1 Papp Rezső ' A 66 éves Kecskés Mihály bácsi, aki 48 esztendeje dolgozik a szakmában, az üzem ipari tanulóival ismerteti a tortadíszítés tudományát A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat OKTÓBER 13-ÁN VÁCON őszi vasait rendez, ahol ruházati cikkekben nagy választék áll a vásárló közönség rendelkezésére Keresse fel 50 méteres pavilonunkat EZENKÍVÜL NYITVA TARTANAK A VÁROS TERÜLETÉN LÉVŐ KONFEKCIÓ-, ÁRUHÁZ-, MENYASSZONY-, RÖVIDÁRU-, ÉS CIPŐÁRU- SZAKBOLTJAINK IS
