Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-04 / 133. szám

1957. OKTOBER 4. PÉNTEK áiecrr.1 'Z'fCirhW Traktoros-gépészképző tanfolyamok indulnak Október 15-én az ország nyolc helyén — Hajdúböször­mény, Heves, Kenderes, Két- egyháza, Sárvár, Ádánd, Bia, Jánoshalma — hathónapos traktoros-gépészképző tanfo­lyam indul. A tanfolyamon részt yehetnek mindazok a 22—45 év közötti gépállo­mási, állami, tan- és célgaz­dasági dolgozók, akiknek leg­alább egy éves traktorvezetői gyakorlatuk van és alapfokú tanfolyamot végeztek. A tan­folyam hallgatói — családi ál­lapotuktól függően — a tan­folyam ideje alatt a legutolsó 12 havi keresetőtlag 50—90 százalékának megfelelő ke­resettérítésben részesülnek. A hallgatók traktoros-gépész, kombájnivezető és vontató­vezető-képzést kapnak, meg­ismerkednek a mezőgazda­ságban használatos összes erő- és munkagépekkel, meg­szerzik azok kezeléséhez, kar­bantartásához, javításához szükséges ismereteket. Je­lentkezni a gépállomás, il­letve gazdaság igazgatójánál, vagy főmérnökénél kell. Je­lentkezhetnek a termelőszö­vetkezetek vagy gépcsoportok traktorosai is. GY NAPJA ............................................................................................................................ G yönyörű a határ ősszel! A rohanó autó ablakából egyet­len aranyló csíkká olvad ösz- sze a bokrok, fák és növények zöldjének ezernyi árnyalata. A sárguló szőlőleveleket he­lyenként az új vetés zsenge zöldje, a nyárfalevelek ezüst­je, s az érett kukorica szárá­nak rozsdabarnája váltja fel. Amerre megyünk, mindenütt a szorgos munka nyomát lát­juk. Folyik a betakarítás..: Első állomásunk a nagyká- tai járás — Budapest felől megközelítve — szélső köz­sége PÁND Még fél kilenc sincs, de Mo~ latinszky László VB-titkér (el­nök, elnökhelyettes, admi­nisztrátor és anyakönyvvezető egy személyijén) már jó né­hány ügyet elintézett ezen a napon. Elsőnek Hangyás Ist­ván fiatal egyéni paraszt és menyasszonya — illetve, mire ezek a sorok megjelennek, új­donsült felesége — Mészáros Mária lépte át ma reggel a községi tanács küszöbét. Es­TOLLRAJZOK a hangja mutál, A s az állón még nagyítóval sem találni négy­ötnél több pihét, de már hosszú­nadrágban feszít szive választottja előtt a cukrászdá­ban. Gavallérosan, tüntető mozdulat­tal nyúl a zsebé­be, amikor fizetés­re kerül a sor. Csak akkor gyűl ki zavart, gyere­kes ijedtség sze­mében, amikor ujjai keveset markolnak a hosz- szútorkú nadrág­zseb mélyén. A szégyenkezés halovány pírja vo­nul át lcissé szög­letes, még kifor- málatlan arcán, amint óvatos moz­dulattal kigube­rálja az asztalra a két kicsiny po­hárka árát — fo­rintokban, Egy, va­lamelyik aldalzse- béből elővarázsolt ezüsttel fölényes mozdulattal meg­toldja azt, mint­egy tanúságot té­ve a szöszkehajú kislány előtt: ahol ennyi akad, van ott még párja is. A következő pillanatban, hogy zavarát leplezze, cigarettát kotorász elő számlálatlan zsebéből, s gyufát A Uamavz tartó kezével el­takarja fél arcát, életet olt a meg­viselt cigaretta- rúdba. Ám az évek számát s így a tekintélyt növel­ni hivatott első szippantás ezúttal is — mint minden alkalommal — fojtó köhögésre ingerli, amely vil­lanásnyi idő alatt árulója lesz egész ifjonti lényének. Köhécsel, krákog, s közben a fejét csóválja, mint aki sehogy sem érti, hogyan történhe­tett a dolog, mint­egy jogalapot ad­va ezzel ahhoz, hogy nyíltan szid­hassa a dohány­gyárat, amely az utóbbi hetekben rosszabbnál-rosz- szabb cigarettákat hoz forgalomba a férfitársadalom életének megke- serítésére;;: S minthogy idáig ér, újra nyílt kártyával játszhatja a ko­moly felnőttet, amit a szöszke hölgy nyomban készpénzként el­fogad, s most már együtt, sőt egy­mást túllicitálva ócsárolhatják mindazokat — legnagyobb örö­mükre, hogy vég­re akadt újabb beszédtéma — akiknek valaha is valami közük volt a cigaretták ké­szítéséhez. Csak odabenn a szíve, vagy inkább a zsebe táján múlna el az a rémítő ér­zés: mi lesz ak­kor, ha elibük toppan a pincérnő az üres poharakra mutatva. Ám ezen az estén csoda történt. A pincémé egy­re késett, mintha csak megsejtette volna a kamasz szívfájdalmát. De ha nem jött a pincémé, egyszer­esük felbukkant helyette sokkal vésztjóslóbban a kamasz osztályfő­nöke, egycsapásra halomba döntve egyre magasabbra tornáztatott te­kintélyét a szösz­ke kislány előtt. S mivel a legényke zsebében nemcsak pénz, de osztály- főnöki engedély sem lapult a nagykőrösi cuk­rászdái kirucca­náshoz, csatavesz­tetten, megszé­gyenülve oldal- gott ki*a cukrász­da hátsó bejára­tán. Prukner Pál küdni jöttek, de egy kis bo­nyodalom merült fel; a meny­asszony még nincs 16 éves, s férjlhezmeméséhez gyámhatósá­gi engedélyt kell beszereznie a járási tanácstól. A VB-tit- kár, úgy is mint anyakönyvve­zető, megadj» a szükséges fel­világosításokat, s a fiatal pár máris siet Nagykátóra az en­gedélyért, mert még ma sze­retnének egybekelni. Utánuk sorba jönnek az ügyfelek. Elmennek a kérelmezők. Félórányi szünet következik, ezt az időt is felhasználja Ma- latim&ziky László a délután 5 orakor tartandó VB-ülés elő­készítésére. A VB-ülés fontos napirendi pontokat tárgyal meg: a kuliármunka helyze­tét. a negyedik negyedévi munkatervet, az 1958-as költ­ségvetési tervezetet, s a kö­zeljövőben tartandó tanács­ülések programját. TÁPIÓBICSKÉN úgynevezett „mindennapos" ügyekkel foglalkozik a tanács­titkár. Délelőtt 10 óráig to­vábbított a járáshoz két lak­hatási, két bontási és két épí­tési engedély iránti kérelmet. Foglalkozott három adóügyi panasszal is; mind a három művelési áig változásokkal kapcsolatban érkezett be. Az adminisztrációs munkán túl még egy feladat is várt a ta­nácstitkárra: a vásártéren épülő cédulaház munkálatai­nak ellenőrzése. Az építkezést még az elmúlt év nyarán kezdték el — a bicskei lakos­ság régi. jogos kívánságára. A végrehajtó bizottság a falu né­pének javaslatára úgy határo­zott, hogy ugyanebben az épü­letben helyezi el az ifjúsági sportegyesületet is. Az épít­kezés most már befejezéshez közeledik, e Tápióbicsfce leg­újabb létesítményét még eb­ben a hónapban átadják ren­deltetésének. A következő ál­lomás NAGYKÁTA Déltájban érkeztünk a járási székhelyre. Éppen ezért nincs is szerencsénk. A járási tanács titkárságán sarkig nyitott ajtó és renoválás nyoma fogad. A porlepte bútorok között sárral vegyes . cseréptörmelék és téglakupacok. A titkárság he­lyiségéből négy ajtó nyílik a tanács vezetőinek szobáiba. A négy közül három nyitva van. Az irodákban sehol senki. Majd a községi tanácsnál — bíztatom magamat — ott talán több szerencsém lesz. Téved­tem. Az elnök, elnökhelyettes és titkár szobája zárva volt. Az egyik ajtó mögül azonban beszélgetés zaját hallottam. „Pénzügyi csopórt“ — ez állt az ajtón. A szobában négy-öt fiatalember fújta a füstöt a mennyezet felé, lévén ez az egyetlen elfciglalságuk. Kér­désemre, hogy kit lehet meg­találni a tanácsapparátus ve­zetői közül, egyikük, egy drapp svájcisapkás fiatalember nyeg­le hangon kioktatott, hogy ebédidőben senkit, de ha a tit­kárt várom, nyissam ki az ajtó iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiuiiimiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniitiiHiitmiiiiiiiiiiiiiiiiiv nnglijét s üljek be a szobájá­1 ba. Nem fogadtam meg a taná- ! csát, s kiderült, hogy helyesen | tettem: a titkár ugyanis várat- ! lanul szabadságot vett ki, ku- I korica-törés ügyben. (Egyéb- iként az elnök tegnap kezdte |meg rendes évi szabadságát.) 1 Maradt volna tehát az elnök­ihelyettes, de az, sajnos nem I jött, fél órával az ebédszünet | letelte után sem. | Dolgunk végezetlenül indul- ! tunk tehát tovább. FARMOS ifelé. Régi ismerősünket, a VB | titkárt kerestük. Salgótarján- |ban van — mondták — tár- ! gyaláson. Az Északdunántúli | Áramszolgáltató Vállalattal | tárgyal a farmos-györgyei ré- Iszen levő település villany- ! hálózatának megépítéséről. A | hálózat építése egyébként 1 134 000 forintba kerül; a költ­ői?*“ * fségeket a községfejlesztési | hozzájárulásból fedezik. A | munkát még a közeljövőben | szeretnék elkezdeni. | Ha már a községfejlesztésnél | tartunk, hadd mondjam el, E hogy azon a sok szépen és jón Szentségtörők? Traktorzűgástól hangos a határ kívül, amit eddig Farmosról írtunk, bajok is vannak a köz­ségben. A harmadik negyed­évi adófizetés; tervet például a farmosiak 73,2 százalékra tel­jesítették, s utolsó helyre ke­rültek a járásban! Nem sok­kal jqbb a helyzet a község­fejlesztési kivetéssel sem. Pe­dig igények, azok aztán van­nak Farmoson! Gyógyszer- tárat, villanyhálózat bővítést, és járdát követel a falu. csu­pán csak arról feledkezik meg, hogy mindezt elsősorban köz­ségfejlesztési alapból és adó­prémiumból lehet megvalósí­tani. Igaz, a dologban a tanács adóügyi csoportjának közel­múltban elbocsátott dolgozói is ludasak. Az október 1-én be­állított új munkaerők remél­hetőleg jó munkájukkal rövi­desen kiköszörülik a Farmos község jó hírnevén esett csor­bát. Erre enged következtetni az a tény is, hogy már a mai napon 10 685 forint összegben fizettek adót a tanácsnál. A TÁPIÓSZELEIEKNEK jó napjuk volt ma: három hó­napi huzavona után végre helyszíni szemlére jöttek ki a megyei vízügyi igazgatóság szakemberei, hogy megbeszél­jék a községi tanáccsal a Tá- pió-patakon építendő betonhíd munkálatait. A szerződést már június 10-én megkötötték, a terv is készen van azóta, az ügy valahol mégis elakadt. Ma azonban már az építésve­zető is megérkezett, bányaka­vicsot is szerzett a tanács, s ha minden jól megy, az épít­kezést hétfőn elkezdhetik. Ami Farmoson probléma, azzal Szelén nincsen gond: a harmadik negyedévi adófize­tési tervet 115 százalékra tel­jesítették, s ezzel elsők leitek a járásban. A mai napon 7541 forint adót s 645 forint föld­adót adtak postára. Kell is a pénz, mert nagyszabású épít­kezések folynak a községben. Ebben az évben most építik a második ezer méteres járda- szakaszt. Problémák azért Szelén is akadnak. A földrendezéssel kapcsolatban még ma Is akadt dolga a tanácsnak. De már a járásnál van az ügy, s remé­lik, hogy rövidesen pontot te­hetnek a végére. Ebédtájban, amikor ott jártunk, még egy látogatója volt az elnöknek: a Hazafias Népfront titkára, aki egyben a kultúrotthon igaz­gatója is, kereste fel egy kis megbeszélésre. Néhány perc és megszületett a megállapo­dás: november 3-án nagygyű­lést tartanak a községben, amelyre meghívják a Szovjet­unióban járt békeküldöttség egyik tagját, hogy tartson be­számolót élményeiről. Ez hát a tervük, s ahogy én a sze- leieket ismerem, biztosan meg is valósítják. Mert ezek olyan emberek, hogy nemcsak a'sa­ját ügyük érdekli, hanem az is, hogy mi történik a nagyvi­lágban, illetve a nagyvilág egyhatodán, a Szovjetunióban. Nyíri Éva A Nagykőrösi Gépállomás nemcsak a termelőszövetkezeteket és az egyéni gazdákat segíti, de igen sokszor az állami gazdaságokban is vállal munkát. Képünkön: Rimóczi Lajos traktoros vetőszántást végez Gyakran megesik az ember­rel, hogy nem úgy végezheti munkáját, ahogy éppen sze­retné. Éppen így jártunk a minap, amint az abonyi Lenin Ter­melőszövetkezetbe vetődtünk. Mit, hogy vetődtünk? Valóság­gal odahajtott a kíváncsiság, mert ezek az abonyiak egészen fura emberek. S utólag visz- szagondolván a meglepetések­re és sorozatos félreértésekre, azt kell mondanunk, jó is, hogy az események eltérítet­tek az eredeti céltól. Most már aztán végképp itt az ideje; hogy eláruljuk cdamenetelünk célját. Fenn, Budapesten, a megyeházán el­terjedt a híre, hogy ebben a szövetkezetben valósággal fü­tyülnek az alapszabályra és teljesen a maguk feje szerint dolgoznak. Nem azt teszik, hogy nos, ne is mondjuk, mit nem tesznek, inkább azt, amit elkövetnek nagy önállóságuk­ban, s ami leginkább nem tet­szik odafönn. Először Is több szarvasmar­hafélét tartanak a háztáji gaz­daságokban, mint a közösben. És azután az a nagy szabad­ság, hogy a gazdaság vagyoná­val, nevezetesen az alomszal­mával bánnák! Bizony, itt van még csak a bibi! Nekimennek és viszik, húzzák a kazlat, ki bol éri. Mi Is volt még a bűn­lajstromon? Hiába, nem jut eszembe, de elég talán ennyi. Igaz ugyan, hogy a 104 csa­ládnak borjakkal, üszőkkel, fejőstehenekkel együtt nincs több, mint 92 marhája, s az alapszabály értelmében — egy tehenet és egy növendéket számítva családonként — akár 208 is lehetne, dehát mégis, ami sok, az sok. Hiszen a kö­zös állományba mindössze 75 szarvasmarha tartozik. Igaz, most a csikókat eladják, a cu­korrépát elszállítják, valame­lyes hitelt is szereznek, s öt­ven kitűnő fejőstehénnel bő­vítik az állományt, de mégis ... mi van az- alom-szalmával tu­lajdonképpen? Az van vele, hogy ezt a terményféleségét munkaegységre egyáltalán nem osztják. A tagok annyit használnak el a közösből, amennyi éppen szükséges. Csakhogy azután a trágya is mind a közös földre megy. Mégpedig azért, mert külön háztáji parcellák nincsenek. Ok itt is újítottak, az ég le­gyen kegyes hozzájuk. Mivel a háztáji földeken úgyis mindig mindenki kukoricát termeszt évről évre, s így könnyű meg­jósolni, hogy pár év után bi­zonyos kukorica untság lép fel a talajban, ők azt teszik, hogy hároméves forgóval cserélge­tik a háztáji területet, s ezt is úgy trágyázzák, mintha a kö­zös parcellákhoz tartozna. Újabb beigazolt vádpont te­hát: itt is elrugaszkodtak az alapszabálytól. Nem tudom, le merjem-e írni, de nekem az volt az érzésem a vádpontok után kutatva, hogy amit tesz­nek, hasznos a közösségüknek is és nekik is külön-külön mindegyiküknek. A párttit­kár, Murza János, az elnök Szokolai Sándor, no meg a községi vezetők sem találnak semmi kivetnivalót az elmon­dottakban. Ellenben csupa di­csekvés az életük. S mivel a háztáji állomány is a közös parcellákat trágyázza, könnyű kiszámítani, hogy jóval több számosállat jut ilyen formán minden holdjukra, mint akár a megye bármelyik termelőszö­vetkezetében. Egyébként 60 va­gon kukoricájuk terem az idén és 50 forint körül lesz a mun­kaegység értéke. Őszintén szólva örültünk« hogy nagy „leleplező" riport helyett így hoppon maradtunk az abonyi Lenin Tsz-ben. Nézzünk szembe a tények­kel. Nem nehéz megállapítani, hogy termelőszövetkezeteink többsége nem működik „alap­szabályszerűen” a szónak ab­ban az értelmében, ahogy azt egyesek elképzelték, és megkö­vetelik. Szinte minden szövet­kezetben keresik a jövedelme­zőbbet, a vonzóbbat, a köny- nyebben érthetőt, mind a munka, mind a jövedelem el­osztásában, mind pedig az ál­lattenyésztés és növényter­mesztés helyes arányainak megválasztásában. Vagyis a szövetkezetek szívesebben al­kalmazkodnak sajátos helyi körülményeikhez, mint az írott betűhöz. S ezt tudomásul kell venniök, jó szívvel vagy bosszúsággal azoknak is, akik a szabályokat gyártják. Tud­juk, azt válaszolhatják erre: hiszen azt a Termelőszövetke' zeti Tanács alakította ki, tsz- elnökök bevonásával. Igen, rendszerint a két-háromezer holdas nagy termelőszövetke­zetek vezetői voltak itt jelen, s talán a kisebb, 500 vagy kétszáz holdas termelőszövet­kezetek lehetőségei mások, sa­játságosak. Keresztes Mihály elvtárs, földművelésügyi miniszterhe­lyettes mondotta nemrégen, hogy a minisztérium vezetői, ha nem mindenben helyeslik is azt a sok újszerű kezdemé­nyezést, amellyel ma találkoz­hatunk az ország termelőszö­vetkezeteiben, mindenesetre figyelemmel kísérik ezeket, s ha jobbat, elfogadhatobbat tudnak javasolni, s főleg jö­vedelmezőbb lesz ezzel a gaz­dálkodás, az új irányában ké­szek továbbfejleszteni az alap­szabály írott betűjét. Valahogy így is lesz ez he­lyes. Ha a régi alapszabályról bebizonyosodik, hogy végérvé­nyesen kinőttek keretei közül a termelőszövetkezetek és ha létrehoznak helyette egy újat, sokkal tágabb teret kell hagy­ni azoknak a helyi kezdemé­nyezéseknek, amelyek az egyes szövetkezetek gyarapodását, tagjaik jólétét mindenképpen biztosítani tudják. Az alap­szabály — mint bármilyen más dokument — abban a pil­lanatban elveszíti hitelét, ha gátjává válik a gazdasági fel- emelkedésnek, a tisztességes munkával megteremtett szö­vetkezeti és egyéni jólét növe­lésének. Ne az élet igazodjon a köny­vekhez és szabályokhoz, ha­nem fordítva: az alapszabály­ban rögzítsék le azokat a hasz­nos tapasztalatokat, amelyek­ről szerzői úgy vélik, más ter­melőszövetkezetek boldogulá­sát is szolgálhatják. Holka Vilmos Fémszórási-, műanyagszórási kísérletek a Csepel Autógyárban Tönkrement egy fogazott tengely a Csepel Autógyár karbantartó üzemében. Elko­pott. Azelőtt újat csináltattak volna helyette/ de mióta meg­alakult a gyárban az újítási kísérteti műhely, oda küldik a kopott alkatrészeket. Ebben a műhelyben ugyanis újjászületnek az alkatrészek. Simonikai Jánosnak, az MTH oktatójának találmánya alap­ján elektromos fémszóró be­rendezést szereltek fel. Fém­szórás ugyan már eddig is volt, úgynevezett „gázas ömleszté- siű’*. Ez az eljárás ma már el­avult, korszerűtlen, kiment a divatból. Helyette itt van a Simonkai-fé’e elektromos fém­szórás. az elkopott gépalkatré­szek, csapágyak, gyártás köz­ben méret alá kerülő munka­darabok megmentője. Az alkatrészeket a meg­felelő fémmel felszórják és nem kell helyettük újat készíteni, vagy beszerezni. A fémszórés után a megkopott alkatrészek ismét használhatók. Nemrég készítettek el ilyen módon há­rom bordástengelyt, egy főor­sót, öt darab 500-as előtétten­gelyt. Az eddigi megtakarítás 11 311 forint. Egy másik kísérlet is fo­lyik a műhelyben: a mű­anyagszórás. Ez még az újdonságok között is új. A Győrt Vagomgyár né­hány dolgozójának javaslatá­ra az autógyári műszaki fej­lesztési osztály kidolgozta a PVC-szórást. Hogy hol és ho­gyan fogják használni, azt ma még nem lehet megállapítani, de a lehetőségek rendkívül széleskörűek. Az elgondolások között van, hogy a gépkocsik zörejtelenítése érdekében a belső borítások helyett, PVC- szórást alkalmaznak — a kár­pitozás helyett egyszerűen mű­anyaggal szórják be a fülkét. Jobb lesz és sokkal olcsóbb. KIÉ LESZ AZ ÖRÖKLAKÁS? A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság ezen a héten ismét kettős sorsolást rendez. A húzás az öt nyerőszám sorso­lásával kezdődik. Ezután a szep­temberben vásárolt lottószelvé­nyek után járó 263 értékes nyere­ménytárgy nyerőszámait húzzák ki. Ugyanakkor gazdára talál 27 nyeremény is, amely az augusztus elején lezajlott jutalomsorsolásból visszamaradt. Az októberi juta­lomsorsoláson tehát — amelyen a 28. héten beküldött 1939 053 szel­vény vesz részt —, 290 nyere­ményt sorsolnak ki. A főnyere­mény a Mártírok útján épülő lottó ház — negyedik emelet 1. számú — kétszoba hallos, összkomfortos öröklakása lesz, az egyik nagy nyeremény ugyancsak öröklakás: a lottó ház III. emelet 2. számú garzon lakása, a másik nagynye­remény Wartburg személygép­kocsi. Négy színjátszó stúdió kezdte meg működését Pest megyében Cegléden. Rácke­vén, Vácott, valamint a fővá­rosban az öntevékeny színját­szó együtteseknek összesen hatvan oktatóját képezik to­vább. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom