Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-27 / 153. szám
HZGYEI ü/drlap 1957. OKTOBER 27. VASÄRNAP FÖLDES PÉTER: H HORÁK' órák Antal keservesen érezte magát a tetőkön. ★ A magyar internacionalisták néhány év alatt megtanulták a lövészárok-haircot s a kézitusákban és utcai harcokban kijárták a személyes bátorság iskoláját. De az épületharcot még meg kellett tanulniuk. 1918 júliusában, amikor Moszkvában kitört a baloldali eszerek lázadása, erre is sor került. Az eszerek jól értették a harcnak ezt a módját. Soha sem foglaltak el egészen házakat, csak egy-egy emeletet. A küzdelem mindig fent kezdődött a magasban és húzódott lefelé emeletről emeletre. ★ — Ide csupa cserepest, meg kéményseprőt kellett volna toborozni — dörmögte magában Horák, miközben görcsösen kapaszkodott a tűzoltójárda párkányába és a kéménybe. A világért nem árulta volna el senkinek, hogy mi baja Tan. Pedig nagyon rosszul volt. Tériszonya volt. A tériszony szörnyű dolog, nem lehet parancsolni neki, uralkodni rajta. Horák Antal harcolt már vízben, barikádon, szögesdrót-akiadályok között, de hat emelet magasságban, az utca szakadéka fölött, cserepeken csúszkálva, bá- dogcsatoroákban megkapaszkodva harcolni — ez mindent felülmúlt; Meg is mondták: akinek tériszonya van, ne jöjjön. Horák Antal azonban attól is iszonyodott, hogy társaitól elmaradjon. És ez az iszony még erősebb volt benne. A tető felett vadul füttyögettek a golyók, amikor a nemrég visszafoglalt épület padlásablakán kikapaszkodtak előtte társai. Horák holtsápaadt lett, de utánuk lendült. Odafent az utca ferde síkban borult a ház felé. A tető a túloldali tetőkre hajlott.;. Horák mielőtt kikapaszkodott, karjára hurkolta a puskaszíjat, a tetőn nem vette a kezébe a fegyvert. Ott sem védekezni, sem támadni nem akart — csak átjutni. A z eszerek a maguk padlásablakán ki-kibufckanva tüzeltek. Ketten voltak. Horák nem törődött velük. Szétterpesztett kézzel, lábbal feküdt a cserepeken, behúnyta szemét. Ahogy kipillantott pillái rácsán, úgy érezte: szívja a mélység, az utca felemelkedik alatta és mint egy hullám — elnyeli. Ügy érezte, gurul, és a túloldali házak villámhárítóin fog fennakadni. Iszonyodva felkiáltott, tíz körmével kapaszkodott a cserepekbe. Negyven métert kellett megtenni a szomszéd házig. Társai, amint kiléptek a padlásablakon, rögtön átcsúsztak a tetőszék túlsó oldalára, ahová nem érhettek el az eszerek golyód. Horák azonban ezt nem látta. Csak azt érezte, hogy egvedül maradt az utca örvényével, a házak hullámzó tengerével.;; Hogy a felhők a fejére szorulnak és taszítják lefelé.. Vissza nem húzódhatott. Horák egyszerűen nem volt képes rá. Visszatérjen? Megfusson? Azt nem! Félkezével a tetőgerincbe kapaszkodott, hogy el ne veszítse az irányt és csukott szemmel kúszott az ellenséges ház felé. Szakadt róla a veríték, fuldoklott a gyötrelemtől. Nem tudott uralkodni magán — üvöltött az iszonyattól. A z eszerek nem tudták, hogy a szeme be van húnyva, hogy magán kívül, vaktában kúszik. Nem tudták, hogy a borzalomtól üvölt. Valami szörnyűségeset, hajmeresztőén félelmeset éreztek lassú, esetlen közeledésében. Nem fedezte magát, csak mászott és ordított.;, és jött... Reszketett a puska a ki-kibukkanó eszer lövészek kezében. Képtelenek voltak őt eltalálni. A házak tetején át valóságos körforgalom volt megszervezve. A vörösök ugyancsak itt szállították hátra a sebesülteket ezen az úton hozták a muníciót. És éppen most puskatöl- tényes ládákkal bukkant elő három orosz vöröskatona. Döbbenten bámulták a szemük előtt kibontakozó képet. Az eszerek golyói úgy tűzdelték körül a tetőn kúszót, mint a késdobáló partnerét a kések. A muníciószállító katonákkal együtt bújt ki a tetőre Dzerzsinszkij összekötő tisztje is. Az orosz vöröskatonák kiáltozni kezdtek, hogy a eszerek figyelmét magukra tereljék, ezalatt a tiszt egy kémény mellé húzódott és célzott, gondosan. A két eszer puskája egymás után görgött le a háztetőről. s • • • A szerző „Százezer” című közeljövőben megjelenő művéből. Kétezer éves Horatius Az a Horatius, aki bátran és forradalmár módon bírálta társadalmát és nem hajtott fejet a zsarnokok előtt — kétezer évvel ezelőtt, született, pontosan a philippi csata után. Horatius akkor ugyan már 22 éves volt, de még nem állt mögötte költői múlt. A csata reánézve szerencsétlen kimenetele azonban úgyszólván máról holnapra költővé avatta. És ha a polgárháború ezen emlékezetes csatája előtt legfeljebb igen szűk baráti köre ismerte őt, a csata után egy évre már egész Róma előtt népszerűvé vált neve. A baráti kör annakidején mindössze annyit tudott róla, hogy egy felszabadított rabszolgának a fia, akit a szülői becsvágy Athénba küldött tanulni az egyetemre, de Róma később megtudta, hogy falai között kora egyik legnagyobb költőjét tisztelheti benne, A polgárháború Horatiusi Caesarral, a zsarnokkal szemben Brutus, a forradalmár mellé állította. Miután azonban a forradalom ügye Bru- tussal együtt elbukott. Hora- tiusnak keservesen kellett tapasztalnia, hogy társadalma felejtve Brutus eszményeit és vértanúságát, Octavianus személyében máris új zsarnokot avat. Ez tette Horatiust olyan keserűvé és gúnyossá, kíméletlenné és kegyetlenül őszintévé. De forradalmi hangja mintegy tizenkét év alatt lecsitult és a nép zsarnokainaüc maga is magasztalójává vált. Hosszú századok alatt mind többen és többen vallották mesterüknek Horatiust, elsajátítva stílusát, hangját és a horatiusi verselési formát. Halhatatlan lett. „Exegi monumentum...“ című költeményében ezt maga is megjósolta: „Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb S a királyi gúlák ormánál magasabb, Éhes záporeső, bambadühös vihar El nem döntheti ezt, állja a végtelen Évek hosszú sorát s a rohanó időt. Meg nem halhatok én...“ Televíziós iskolai oktatás az Egyesült Államokban Augusztus végén az amerikai oktatásügyi vezetők elé terjesztették a marylandi Hagerstownban folyó televíziós oktatásról szóló első beszámolót. A televíziós oktatásra azért volt szükség, mert az Egyesült Államokban óriási a tanerőhiány és a tanítók és tanárok száma 40 000-rel kevesebb a szükségesnél. Hagerstownban egy év óta 60 000 gyermeket oktattak televízió segítségével számtanra, mértanra, történelemre, társadalomtudományra, zenére, művészetre és angol nyelvre, A kísérlet, amely megszüntetheti a tanerőhiányt, további négy éven át folyik majd. A módszer a következő: egy szakképzett tanár a központi stúdióban előadást tart egy képzeletbeli osztálynak, ugyanúgy, mintha a tanterem tele lenne diákokkal. Még házi feladatokat is kapnak a gyerekek. Előadását televízión közvetítik a város nyolc iskolájának tantermeiben. ALKOTÓMŰHELY Beszélgetések az írókkal Gergely Sándor pasaréti asylumában színdarabot ír. — Az első felvonás témája 1944 októberében született meg bennem, amikor a szovjet vörös hadsereg Budapest alatt állt — meséli az író. — Az 1956 októberi események megérlelték a mű folytatását, a színdarab második részét. Az író szeme ugyanazokat a szovjet hősöket látja maga előtt 12 évvel később. A színdarab első részét ez év májusában fejeztem be, a folytatásán most dolgozom. Két novellás kötetéről esik szó. Mind a kettő most jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál. Az „őszi reggel”-ről ezt mondja: — Az ellenforradalom vetü- lete ez a könyv — novellákban. Három évtized elbeszélés. iiiimtmiitiiiiiifiiiiiiiiitiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiimiiiiiui'iMi!iiifi!iiiiiiiiifmiiiiiiiiiHHiiiiiiiiiuiiiiuii!itmniimiifiiiiiiiii Horatius A FELKAPASZKODOTT Köztem s közötted jobb barátság nem lehet, Mint farkas és bárány között: Spanyol korbácsnak hordja hátad a nyomát És rabbilincsét lábaid. Pénzedre büszkén csak hordd fenn az orrodat: Nemességet nem ád a kincs. Nem látod-é, ha: ott sétálsz a Szentúton Hat rőfnyi tóga lepliben, Az ott járókáké löknek arcán mint lobog A nem titkolt bosszankodás? „Ez az, kit a triumvirek korbácsa vert, — Elfáradt a praeco belé, — S ez most ezer hold föld ura s az Appiát Koptatja ponny-fogata; Fitymálja Otho törvényét a nagy lovag S színházban első helyre ül! Mit ér kalózok és rabszolga-csőcselék Ellen csatába küldenünk. Érc orrú gályáik fölszerelt, nehéz hadát, Ha ott ez parancsnok lehet?” (Csengery János fordítása) [ terméséből válogattam össze anyagát. „A Nagy Föld”, a harminckettedik magyar nyelven megjelenő könyvem. A Nagy Honvédő Háború idején a náci hadsereg harcvonala mögött, ellenséges megszállók tengerében, rengeteg vér és szenvedés árán felszabadulásukig védték, tartották magukat a néha megyényi partizán vidékek. Ezekről a kis szovjet területekről, a szovjet emberek aggódó, fél-tő, vágyódó szeretető szállt az ellenség lábától nem tapodott, érintetlenül maradt szabad haza, a Nagy Föld felé..; Erről a negyvenedik évét betöltő Nagy Földről, amely közel tizennégy esztendőn keresztül az én nevelőm, menedékem és éltetőm is volt, szól a könyvem, és ennek a Nagy Földnek, az emberiesség fellegvárának szól könyvem ajánlása is... ★ Keszthelyi Zoltán „Halljátok” című rövidesen megjelenő verseskötetéről beszél:-— Ebben azok a versek is szerepelnek, amelyeket eddig nem akartak kiadni. Van a könyvemben egy zsoltárciklus is. innen származik a kötet címe. Szóba hozza az írók „hallgatását”. ügy , látszik, nem hisz benne. — Aki író, az ír — mondja. — Magamról tudom, hogy az októberi események egyáltalában nem némítottak el. Az írók mulasztását említi: — Az októberi események, de az azt megelőző idők is bizonyították, hogy ifjúságunk értetlenül áll szocializmust építő munkánk nagyszerűsége előtt. És ebben minden író ludas. Én is az vagyok. Meg kellett volna írnunk a saját ifjúságunk életét, hogy a most felnövő ifjúság megismerje belőle a múltat. Még ma sem tudják, milyen borzalmas és nyomorúságos volt az. Szeretném jóvátenni, amit eddig elmulasztottam. „A futball meg egy pár cúgos cipő” címen nemsokára megjelenik egy ifjúsági elbeszéléskötetem. Az elbeszélések történelmi képsort alkotnak. Három állandó főszereplőjük van: az anya, az apa és — én. Az „én” mindegyik történetben másvalaki. Most Mao Ce-tung verseket fordítok. Kevesen tudják, hogy a nagy kínai államférfi hazájában híres költő. ★ Hegedűs Géza ma a legtermékenyebb és legsokoldalúbb író. Most jelent meg Thomas Mann „Ének a kisgyermekről” című ezer hexameteres versfordítása, „Bojár Bálint” cl- mű regénye, elkészült „A mi- letosd hajós” című görög-perzsa történelmi témájú ifjúsági regénye s a Néphadsereg Színháza rövidesen bemutatja Szent István drámáját. Természetesen új könyvön is dolgozik. — Nemsokára befejezem Vergilius életregényét — mondja. — Megírom, hogyan vált a zseniális agyú parasztfiúból a politikától visszahúzódó filozófus és a világtörténelmi események hatására a filozófusból politikai költő. . ★ Földes Péter „Százezer” című művének nyomdai korrektúráján dolgozik. A könyv, mely arról a százezer magyarról szól, aki mint volt hadifogoly résrtvett a cári Oroszország megdöntésében és a szovjetek megteremtésében, a november 7-i évforduló kulturális eseménye lesz. Kalotai Gábor auutiiiimmiimiiiiiiiiiiiniiiiiiiMiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiimiiimtiimiiHi Az erdő felett valami láthatatlan erő meglódította a sűrű ködöt, amely inogva, mint valami fehér búra, emelkedni kezdett. Az erdő fái között, a tisztásra enyhe világosság lopakodott. Előle sebesen menékült a félhomály. Őszutó volt, hideg szél fújt és az erdőn túl, s mindenütt egész Beóciában. szürke volt az ég s nyirkos levegő dideregtette a sápadt s fázós embereket. Ide, a tisztásra nem jött senki. Beóciában amúgy is csak kevesen tudták, hogy van egy erdő, s közepén eay tisztás, ameiyröl reggel felszállóit a köd, és az áramló világosság reményt keltő lázában az ég felé emelkedett tíz emberfej. Egymás mellett, s keletnek fordulva emelkedett a tíz fej, kartávolságra akár valami rajvonal. Balról az első megszólalt: — Fölkelt a nap ... Senki se felelt. A fejek újra a földre buktáik. A magasra lendült köd ritkás esőként hullt vissza a földre, a feltúrt fűre, a friss földhányásokra. Az első, balról, újra megszólalt: — Elvtársak, fölkelt a nap ..■. Szomszédja, nagybajuszú, sápadt ember volt. Piszkos, gyűrött arcán kelletlen rángás szaladt át. Bosz- szantotta a beszéd. Lehunyta szemét, fejét a friss homokbuckákra hajtotta és készült a halálra... Erős ember volt valaha, még tegnap is... Szomszédja, a felesége, csüggedten, szótlanul birkózott a rátörő aléltsággal. A tisztás földjén, amely körül a télbe készülő erdő haldokolt, úgy mozgott a tíz ember feje, mint amikor nagy dinnyéket ráz a kertben a szélvihar. Az emberfejeknek folytatásuk is volt: nyak, derék, láb, kéz. De ezek a testrészeik nem látszottak. Jó mélyre dugta azokat valaki. , Tegnap este állították az összekötözött tíz embert a tisztás gödreibe. Köréjük sulykolták a földet, aztán lóra kaptak és elváfftattalk a sírásók. A tíz ember üvöltött, ordításuk talán elérte az erdő szélét és sírásuk is messze hatolt a sűrű fák között, de Beóciában didergető s nyirkos volt az ősz, az emberek, féltek a farkasoktól. és sorsára bízták a szerencsétlen segélykérőt... A tíz ember homloka most a földre bukott. A szabadon álló nyak még kényelmesen mozgatta a fejet, és ha az egyik fej balra billent, utána igazodott a többi. Most homlokkal borultak lefelé. Aludni próbált mindenki. El akarták aludni azt a pillanatot, amikor megjelenik a dermesztő fehér rém... Balról az első felszuszogott s lihegett. Ez mindig s most is, félt a csöndtől, a magánytól, — Ne aludjatok, elvtársak! — kiáltotta kérőn. A sor túlsó végén 'kacagni kezdett a fej. Vastag vállak felett ült egykor, még tegnap. S torkából mindenkor mély hang gyűrűzött, de kacagása most olyan volt, mintha csontfűrésszel vágná valaki a vasat... A szél már erősen fújt s rá-rácsa- pott a lekókadt fejékre, amelyekben már nem volt erő. De hiszen nem is tudtak volna kitérni előle . -. -. A középen utóbb mégis felerőlkö- dött kettő.;; Két fej. Már esztendőkkel ezelőtt is egymás mellé állította őket a sors, s azóta el nem hagyták egymást. Most egymásra fordult a két fej, egymásra riadt szemük és egyszerre suttogták: — Hallod? Itt a halál!... Egymás felé bukva, a két fej megbontotta a fejsor nyílegyenes vonalát. De nem törődték evvel. Mindig, még tegnap is, dacos fiatalok voltak, szerettek élni és szerették egymást, s jutalmul a sírásók szomszédos gödrökbe állították őket. ök még most is dacoltak s bátorították egymást. Az egűkor oly kövér derekú elv- társ őrült halálkacajára még egyszer fölemelkedett fejük, tápászko- dón nyílt szemük s egyszerre suttogták újra: — Hallod? Itt a halál! Homlokuk újra lekókadt. A férfi szája tele volt sárral. Kínlódva kiköpte, állát a földhányásra helyezte, s így emelte erőlködve a fejét. — Édes... — suttogta. — Nézz rám! A lány homlokán előbb kínlódó ráncok jelenték meg. összeszorult szemhéjai szétnyíltak, s tekintete a férfiarcra villant. Aztán ő is állára erőltette fejét. — így maradjunk! — mondta a férfi. — így maradjunk! — felelt a leány. Sokáig nem hallatszott semmi nesz. A szél még mindig vadul rázta az erdő fáit. Az ágak ropogtak, hajladoztak. Az ég elsötétedett. Aztán hirtelen elült az orlkán. Csend borult a fákra, a tisztásra, a tíz emberf ejre ... Később leesett az első hószilánk. Utána még egy, meg még sok... A rajvonal balszélsője újra föltornázta a fejét, s eszelős örömmel gügyögte: — Elvtársak, esik a hó... De ez még csak gyenge hó volt Elolvadt a fejeken. Később vastagabb. keményebb pelyhekben hullott. Hamarosan fehér takaró födte a füvet, a földhányásokat. Visszajött a szél is, s gonoszkodva csapta a havat az emberfejekre. Felijedtek s utolsót lobbantak a halál elé fészkelődő szemek. — Fehér... fehér... — dörmögte a nagybajuszú. — Fehér gyászruhát küldtek... Már az egész sort fölriasztotta jeges markával a szél. Verte a havat, amely fölülről is egyre dőlt. A szélen jobbról visítva kacagott a kövér derekú. S a rajvonal irtózatos, sikoltozó őrjöngésbe kezdett. De a torkok hamar elfáradtak. A homlokok újra a földre hulltak. . S a hó csak dőlt... Később, hosszú idő múlva, lárma vegyült a szélbe. A tisztás szélén két prüszkölő ló jelent meg... Valamitől megijedtek s nyerítve hátra fa- roltak. Lovasaik addig verték őket korbáccsal, amíg megnyugodtak s elhallgattak. A hó hamar befújta őket is. Mozdulatlanul álltak. A lovasok egymáshoz hajoltak. Szemük egymásba villant, foguk egymásra csillant. így maradtak sokáig. Tegnap is így, s innen nézték a tíz ember temetését. S így. ilyen mereven vizsgálták az erdő köré állított fegyveres őrséget is. — Milyen szép ez a tisztás. -. — szólalt meg álmodozón a nő. — Igen — felelt a férfi. — Most, csak most... szép igazán. — Ugrassunk — nyílt meg utóbb a nőszobor szája. — Ezt... ezeket — és korbácsával előre mutatott. —• Ugrassuk át ezeket. Jó? A férfi nagy, szörnyű arcán furcsa; szokatlan látogató jelent meg: a mosoly. — Igen — mondta. — Ezeket, odalenn, nem szabad kikerülni. Ezeken, odalenn át kell gázolni — s nevetett hangosan. Egymásba fonódott a jcét szempár. És szemükben újra ritka vendégj a gondolat jelent meg... Egymásra biccentettek, visszafaroltatták a lovukat, aztán rövid vágtával újra elérték a tisztást.. 3 A repülő lovaik hasa alatt tíz kicsi hóbucka emelkedett. Tíz tagból álló, szabályos rajvonal, kissé keletnek hajlított éllel. Csak ha valaki pontosabban figyel..-, de röptében ki törődik ezzel!..; furcsál- kodna: a középen két bucka megtörte az egyenes vonalat. Aztán sietve visszatértek a lovasok. Megkeresték a tíz hóbuckát. Egyikük a jobbszélre, másikuk a balszélre állt, megsarkantyúzták a lovukat, de a reszkető paripák horkanva ellenkeztek, s jobbra-halra kitörtek. Lázadozásukat korbáccsal fegyelmezték, amíg végre jobbról is. balról is ... irtózva s nagyokat fújva, a két lő engedelmesen egymáshoz közelített. ŐSZ volt. őszutó A m alatt a szél ordított. Beóciában dideregve bújtak kuckóikba az emberek. S bedugták a fülüket, ha csikaszok üvöltésétől visszhangzott az erdő. (Budapest, 1922.) GERGELY SÁNDOR: ŐSZI REGGEL
