Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)
1957-10-24 / 150. szám
litt» WCirlap 1957. OKTÓBER 24. CSÜTÖRTÖK ARANYKETREC Beszámoló egy elmeosztály életéről dás, de még ez sem az igazi. Az igazi gyógyítás az, amit a Pusztán csináltak, s amihez hasonló sok intézmény működik már európai országokban. Megnehezíti a helyzetet az is, hogy az elméosztályok függvényei a kórház többi osztályának és sajnos, sok helyen még mostohagyermekként kezelik az elmebetegeket. A jelszó, amelynek el kell tfnnie az életből: 3 bolondoknak így is jó. Hát nem jó! Senkitől sem tanultam any- nyit, mint Makaren'kótól — vallja Benedek dr. Felettes hatóságokkal való nagy küzdelmei közepette a nagy nevelőre gondolt s bár sokszor szerette volna abbahagyni az egészet, azért maradt. Az eredmény pedig néha csak annyi volt hogy az elmebaj mélységes fenekéről sikerült a beteget visszacsalogatni egy olyan szférába, ahol elviselhető az élet. A harmadik évben a 80 beteg helyett már 180 beteg volt a keze alatt. Egy elmebeteg verse Az életképtelen költő, akit nem lehetett semmi erővel munkába állítani, néha egy- egy verssel ajándékozta meg főorvosát. Olyan ez a vers, hogy bármelyik költőnk nyugodtan aláírhatná és válla1- hatná a szerzőséget. És mégis, az, aki írta, csak pillanatra merül fel a valóság, a normális gondolkodás levegőjére, aztán ismét elmerül kényszerképzetei közé. íme a vers: Őzikék A tisztás hosszán, míg a lázas égen sötét iromba felhők csüggenek, a bánat roppant, vér vei-es virágát nézik, rejtélyes, mély szemek: Őzikék lépdelnek ott hallgatag.:. míg ábrándos szivükből ifjú álom lobogó dala zúg... S a táj, a kék éppen tűnődik a halálon. Egv vendégkönyv bejegyzései Érdemes lapozni ebben a vendégkönyvben. Sokan jártak kint a Pusztán, külföldiek, újságírók. vendégek. S az, amit ott láttak, a legnagyobb csodálattal töltötte el őket. Kis lelkesedés volt, amely azonban nem annyira erős, hogy országos viszonylatban is megrázza azoknak a szívét, akik az elmebetegek sorsát irányítják. Egy anya a következőket írta be: „Nagy megnyugvással hagyom itt egyetlen, tragikus sorsú fiamat, mert amit itt tapasztaltam, az egyedülálló.” Egy pszichológusnő: „Mióta itt vagyok, megint csodálkozom rajta, hogy az egészségeseken nem lehet segíteni.'’ Egy orvos: „Úgy jártam at én is, mint a betegek: lényegesen többet kaptam, mint amit vártam." Epilógus S amikor az ember lelkendezve. szinte egy iramban elolvassa a könyvet és szélesebb perspektívákat lát, szinte mellbe vágja a könyv befejezése. Ügy tűnik, fejlődni fogunk. De mégsem így történt. Az Aranyketrec története váratlanul véget ért. Miért? (ma. dr.) ÚJ MAGYAR FILM BEMUTATÓJA A Dani című új magyar film október 31-én kerül a vidéki, november 14-én pedig a budapesti filmszínházak műsorára. Az időszerű problémával foglalkozó film forgatókönyvét Szemes Marianne írta. rendezője Szemes Mihály. Az operatőri munka Hegyi Barnabás, a zene Tamáss.y Zdenkó munkája. A dráma központjában egy kisfiú, Dani áll. Az új magyar Eilm főszerepeit Tolnay Klári, Bara Margit, Kállai Ferenc, Páger Antal, a címszerepet pedig Weiser Gyuri játssza. Italboltok helyett tejivók A kereskedelem rövidesen | eleget tesz a lakosság egyik § sürgető kérésének és az ország | egész területén új tejivókat | nyit. , 1 A kérések nagy része a vi- 1 déki városokból érkezett, ezért I elsősorban a nagyobb közsé- | gekben és megyeszékhelyeken | bővítik a hálózatot. A nagyobb | lakóház-építkezéseknél ugyan- 1 csak tervbe vették tejivók 1 nyitását. 1 Széncsalási manőver — disszidálássá! egybekötve Simon Sándor György budaörsi lakos februárban találkozott régi barátjával, Oláh Pállal, aki Tápiógyörgyén lakik. Nagyon megörültek egymásnak és arról kezdtek beszélni, hogy disszidálni kellene, volna is valaki, aki átviszi őket a határon 10 000 forintért, csak éppen pénzük nincsen. Oláh azt tanácsolta Simonnak, hogy össze kellene valahogy hozni ezt az összeget: Simon keresse fel ismerőseit és ajánljon fel 15 forintos mázsákénti árért szenet, mondja azt, hogy ez bányászjuttatási szén. Simon megfogadta barátja tanácsát, felkereste három ismerősét, akik a leszállítandó így lehet „olcsón" őszibaracklekvárt főzni Vertekics György és Poszto- lányi Gyula budapesti lakosok szeptember első napjaiban Budaörs környékére rándultak ki, ahol nemcsak a táj szépsége fogta meg őket, hanem az is, hogy kirándulási útjuk mentén dústermésű őszibarackfákat láttak. A két jóbarát — akik igen szeretik az őszibaracklekvárt — elhatározta: visszajön Budaörs környékére zsákkal felszerelve, hogy abba rakják bele a fáról leszedendő őszibarackot. Az elgondolást tett követte: a törökugratói dűlőben a zsákot színültig megtömték őszibarackkal. A leszedett őszibarack mennyisége 45 kiló volt. Rajtavesztettek, mert a rendőrnek gyanús volt az őszibarackkal telt zsák. Igazoltatta őket s ekkor derült ki, hogy az őszibarackot lopták. Vertekics és Posztolányi ellen lopás miatt vádiratot adott ki a Budai Járási Ügyészség. A hazánkban tizedik alkalommal megrendezésre kerülő szovjet film ünnepe országosan október 31-én kezdődik. Csongrád, Szolnok, Hajdu- Bihar, Borsod, Nógrád, Baranya, Pest, Komárom, Vas és Fejér megyében október 31-től november 6-ig tartják az ünnepi filmhetet. Bács-Kiakun, Békés, Szabolcs, Heves, Somogy, Tolna, Győr, Zala és Veszprém megye november 7-én rendezi meg az ünnepi bemutatókat. Ezekben a megyékben a szovjet film ünnepe november 13- ig tart. A budapesti filmszínházakban november 3—13-ig kerül sor a szovjet film ünnepére. Érdekes könyv jelent meg a napokban Aranyketrec címen, a Bibliotheca kiadásában. Egy elmeosztály életéről szól. írója; Benedek István főorvos. Mindez az amúgy is érdeklődésre számot tartó orvosi könyvek között nem is volna országos hírű, ha nem egy egészen különleges kísérletről számolna be. A kísérlet pedig a következő: hogyan lehet az elmebetegeket munkába állítani úgy, hogy a szerencsétlenek megtalálják helyüket egy mesterséges társadalomban. visszanyerjék az alkotó munka örömét és visszakapják *— ha zártabb keretben is — szabadságukat. Egy orvos elindul Az orvos már nem fiatal. A börzsönyi kis házból feleségével együtt elindul, hogy a Fusztában gondozója, sőt több, atyja legyen egy sereg elmebetegnek. A feladat nem köny- nyű. Sok ember meghátrált volna már azoktól a nehézségektől, amelyek az első időben, sőt, odaérkezésének első órájában az érkezőre szükségszerűen várnak. De Benedek doktort keményebb fából faragták. Maradt. S elkezdett egy munkát ott, ahol régi elmegyógyintézeti szokás szerint tétlenségre kárhoztatva, zárt ajtók mögött tartották a betegeket. Meghirdette kicsiny, de ellenséges környezetében új elveit. Hirdette, hogy a betegeknek igazi életet kell élniük és ne érezzék, hogy élő halottak. A munkátlanság, a robot egyformán idegölő. A munka viszont, a megfelelően kiépített környezetben gyógyít. S órákon és napokon keresztül oktatta a személyzetet, akik kezdetben azt hitték, hogy a főorvos megbolondult. Felesége a 80 beteg mamája lett. Törődött velük. Meghallgatta panaszaikat, kéréseiket, kívánságaikat s azokat a lehetőség keretén belül teljesítette. A legszebb jutalma az volt, hogy a betegek bizalommal fordultak hozzá és mamikának nevezték. A betegek megszerették őt és a férjét. „Hogyan csináltuk? — kérdezi könyvében az orvos. — Sehogy, kedvesek voltunk. El- szégyellték magukat, ők is kedvesék lették. Aztán látták, hogy így sokkal jobb.” Megaranyozni a ketrecet — ez volt a jelszó. S a munka- therápia remekül bevált. Az elmebetegek kevés kivétellel szívesen dolgoztak s nem éltek vissza a szabadsággal. A maguk módján egyszerre boldogok voltak. Ha némelyikük elkerült onnan, visszavágyott a Pusztába s ha bajban volt, megint visszatért oda. Ez volt az orvos számára a legnagyobb jutalom. Egy kis visszapillantás A szerző könyvét Philippe Pinel emlékének ajánlotta, aki 150 éve megkezdte az elmebetegek felszabadítását. Ö volt az, aki a francia forradalom idején engedélyt kért a forradalmi konventtől, hogy leoldhassa az őrültekről a bilincset. Pinel az engedélyt megkapta, mire megkezdte az embertelen helyeken bilincsek közt gyötrődő szerencsétlenek felszabadítását és munkábaál- lítását. A kísérlet bármilyen jól sikerült, csak fél évszázaddal a halála után terjedt el. Tudni kell, hogy az akkori elmegyógyászatban a korbácsolás és más testi fenyíték elengedhetetlen feltétele volt a gyógyításnak. Az ún. kényszerszékbe néha hónapokra odakötözve tartották az elmebetegeket. A gyógyításhoz tartozott az is. hogy 300 vödör vízzel öntötték nyaikon a szerencsétlen betegeket. Ha figyelembe vesszük, hogy 100 évvel ezelőtt még ezek a gyógyító eljárások divatban voltak, akkor értékelünk igazán minden olyan kísérletet, mely a társadalom e számkivetettjeinek sorsát javítani akarja. A betegek nagy része még ma Is hatalmas termekben céltalan ácsoro« vagy tánfereg. A kénvszerzubbonvtól a magánzárkáig ez már némi halaiiimmiiuiiiitiiiiiiiifiiiiitiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiimiliiitiiimiii ; 7\rem vagyok kíváncsi ter- \ i' mészetű, nem szívesen i kérdezősködöm még akkor \ sem, ha ez az egyetlen célra- \ vezető dolog. Most az egyszer j mégis kénytelen vagyok kér- \ dezősködni, mert hosszú és | céltalan kilométerek voltak \ már mögöttem, erősen aVko- | nyodott és feltétlenül meg kel- \ lett találnom valamilyen utcát. \ Érd. Széteső település, amo- \ lyan kertes világ, akkora terü- \ létén, mint Budapest és csak \ a néptelen országút köti ösz- Isze. Nem ismerek egy lelket \ sem. \ Gyerekek jönnek az iskolá- í bál. Egyikük, másikuk figye- \ lemmel kíséri tétova lépései- í met. Jó lenne odamenni és | megkérdezni: kisfiam, nem tu- \dod véletlenül...? | De a felnőtt önérzete kibú- | vót keres, talán egészen más- | felé laknak, kicsik még, nem \ ismerhetik ezt az egész szét- I szórt világot, a gyerek sarkők- \ kai, fordulókkal és nem az ut- \ cák nevével jegyzi meg a meg- [ tett utat. Elsétáltam mellettük | és nem kérdeztem semmit. | az egyik utcából teherautó I aL kanyarodik ki és megáll légy üzlet előtt. A sofőr bizto- ! san ismerős a környéken. Ott | áll a kocsi oldalához támasz- l'kodva, kenyeret majszol. Mor- 1 cosan néz és zordonan szól. 1 — Vágna bele a ménkő az I egész környékbe. Két éve járok erre, de akkora darabot nem ismerek még, mint a tenyerem. Szóval, nem ismerem azt az utcát. Azzal lomhán bemozog a kocsiba, magára vágja az ajtót, fejét félre fordítja, mintegy ezzel is jelezve, hogy a kihallgatás véget ért. Murikások jöttek a délutáni vonattal. Kisebb csoportokba verődve tárgyalják az üzemi híreket, meg az ulti-partiban elkövetett hibákat. Készségesen megállnak, tanakodnak. Igazán nem a jóindulattal van baj, hogy mégsem tudom meg tőlük az utat. — Megmondanánk mi szívesen, dehát senki nem lakik közülünk arrafelé. Hanem any- nyi biztos, hogy nagyon mesz- sze lehet. Parasztszekerek kocognak dugig megrakva kukoricával. Na, ezek idevalósiak. Biztató mosolyú bácsi ül az egyik ló mögött. Megemeli a kalapját. — Az... a! .. .az ...a! Azon az úton járt a fiam a gyárba. Menjen csak lelkem, ezen az utcán, addig a sarokig, ott aztán majd meglátja valamerre. Pár lépés az egész. No, isten áldja. Igen, arra, dörmögi még tovább magában. Elmentem azon az utcán addig a sarokig — és előttem a végeláthatatlan messzeségig száraz kukoricaszárat lengetett a szél. Ha az öreg nem azért küldött ide, hogy a földjét megnézzem, akkor nem tudom, miért. Vissza kellett kullognom a lakott területre, ott legalább akad, aki útbaigazítson, ha rosszul is. az egyik ház előtt néhány zí asszony beszélget. Egyikük kezében söprű — alighanem reggel óta társalognak, hogy még nem végzett a takarítással. Mondom az utca ne. vét, csak néznek egymásra, majd az egyik szemrehányóan megszólal: — Ne az Utcát mondja nekem, nem értek én abból. Inkább azt árulja el, ha nem titok, hogy hívják az illetőt, mi vari arra a közelben valami nevezetes dolog? — Milyen ügyben keresi? Rokona? Mi a foglalkozása? — Gyerekei vannak? Tőlem telhetőén válaszolga- tok a kérdésekre, már amire tudok. összedugják a fejüket félrehúzódnak, hogy ne halljam az ismérvek alapján szám- bajöhető családok boncolgatását. Néhány perc múlva a seprűs — szemmel láthatóan ő a hadvezér — közli, hogy a keresettet igenis meg lehet találni. iiimiiiimmiimimiiiiHuiiiiimMiiimuumuiinnifiiiimuiinHimmnimiimiiimiiiimimimHiiiiiHitHiniimmit r Qfll%aig.azítás A szénbányászat megnövekedett feladatai azt. kívánják, hogy minél több fiatal, szak- j képzett bányász kerüljön ki a vájártanuló iskolákból. A bá- ' nyaüzeme.k igénybejelentése nHHHiimimHimmiinuHiiiiMiiimiimimmmmiiiiiiiminimHr — Menjen el ezen az utcán a Népboltig. Ott forduljon balra és egyenesen a termoszházig? Ugye tudja, hogy mi az? Ha nem, megismeri arról, hogy ott lakik szemben egy nyolcgyerekes család és a gyerekek mindig ott játszanak alatta. — Nem termosz, az te, hanem transzformátor. — Mindegy. Megtalálja így is. Aztán menjen azon az úton a sertéshizlalóig, megismeri a szagáról. Onnan már könnyű a dolog. Negyedik vagy ötödik ház. Messze látszik a zsalugáteres teteje. No, menjen csak, de mi ügyben keresi? Miután a következő néhány órára megadtam a témát, eleresztettek. Ttöpke negyed óra alatt célf f hoz érek. Igazuk volt. A transzformátor rlatt valóban ott játszottak a gyerekek, a sertéshizlaló szaga is. messzire mutatta az utat, aztán a negyedik házban megtaláltam, akit kerestem. Nem zsalugáteres volt a teteje, hanem manzárd, a megjósolt két ablak is megszaporodott eggyel, de ez nem számít, őszinte hálám az asszonyoké. Nem beszéltek önzetlenségről, mint a férfiak, hanem a kölcsönös segítség alapján — tanácsért témát — megmutatták az aznapi boldoguláshoz vezető utat. — bóta — November végéig tart a vájártanuló felvétel alapján az idei tanévben 2200 fiatalt vesznek fel a vájártanuló intézetek. A felvétel jól halad, eddig 1700 ifjú iratkozott be. A jelentkezési határidőt november végéig meg- e hosszabbították, mert a ta- ! pasztalat szerint a mezőgaz- I dasági vidékek lakossága az | őszi munkák végeztével k-ü’di I gyermekeit iparitanuló-iskolá- | ba. | Hogy a vájártanulók kikép- I zését megkönnyítsék, a tizen- I nyolc anyaiskolán kívül az j idén kilenc fiókiskolát nyitnak, ; ahova a környékbeli fiatalok I könnyűszerrel bejárhatnak és ! nem kell intézetben lakniok. i Egercsehiben, Rózsaszenfmár- | tonban, Ormosbányán, Ede- ; lényben. Balinkán, Tata- ; bányán, Mecsekszabolcson már működik a fiókiskola. Kielégítő létszámmal folyik a bánya elektro-lakatos képzés Petőfibánván és Pétfür- dőn. A bányalakatos-képző in- i tézetekbe ezzel szemben fölös számban vettek fel fiatalokat. Több bányavidéken ta- i pasztaiható az a helytelen je- I lenség. hogy a szülők inkább bányalakatosnak adják gyer- ! mekeiket, mint vájárnak. Ezt a trösztök nem igyekeznek korlátozni, noha tudják, hogy a fölös számú lakatost nem tudják elhelyezni és az ifjakat csalódásnak teszik ki. Az a fiatal bányalakatos ugyanis, akit az üzem nem tud lakatosként alkalmazni, végül is kénytelen csillésként kezdeni a bányászmesterséget, holott szakképzett vájár lehetne, ha annak idején vájártanulónak iratkozott volna be. Ilyen jelenségek fordulnak elő Oroszlányban. Dorogon és a borsodi medence több helyén. HALHATATLAN GARNIZON A szovjet film ünnepi hete alkalmából mutatják be filmszínházaink Szimonov Halhatatlan garnizon című magyaru beszélő szovjet filmjét. A film hőse Baturin őrnagy, a breszli erőd hős parancsnoka. A maroknyi csapat megkísérli a lehetetlent: ellenállni az ágyúkkal, repülőgépekkel támadó fasiszta seregnek. Őt hétig tart a harc, végül Baturin őrnagy már csak másodmagával marad életben. A véletlen folytán megéri a győzelem napját, amelyért bajtársai, Breszt hős védői életüket áldozták. szénre 3200 forint előleget adtak. Simon a pénzt teljes egészében átadta Oláhnak azzal, hogy ne költsön el semmit belőle, míg a többi előlegből ösz- sze nem jön a 10 000 forint. Oláh ezt megígérte és a pénz átadása utáni napra találkát adott Simonnak, amelyen Simon meg is jelent, Oláh azonban nem. Simon megtudta, hogy Oláh cserbenhagyva őt, a neki átadott pénzzel disszidált. Simon nem mert hazamenni, hanem az ország különböző községeiben bujdosott a legutóbbi időkig, amikor kéz- rekerült. A budai járási kapitányságon Simont őrizetbe vették és csalás miatt megindították ellene az eljárást. . w, 1,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, 1,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, m, mm,,,,,,,,,,,,,, InM|,|M, 1,11,1111,111,,jjukhiii,, A szovjet film ünnepe október 31-én kezdődik
