Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-23 / 149. szám

1957. OKTÓBER 23. SZERDA rtsl HBcrt I WCirlap I A nagy ünnep előtt f Ürömön | Csinosítják az ürömi ut- jf | cákat, házaikat. Meszelnek, § | söprögetnek, hogy az ünnep § 1 napjára minden a legna- | | gyobb rendben legyen. Kül-1 1 söleg is. 1 A tanácsházán gyakran | | látni együtt az ünnep elő- f 1 készítő bizottságának tag-1 i jóit. A részletes program | | már elkészült, s most meg- | | valósításán fáradoznak. I Az ünnepségsorozat már § 1 Október 25-én megkezdő- = I dik. Este nagygyűlést ren- | 1 deznek a kultúrotthonban, | 1 amelyen a Szovjetunióban | | járt békeküldöttség egyik | 1 tagja tart majd érdekes él- § | ménybeszámolót a kievi és | I moszkvai utazásról, illetve a § | Szovjetunióban tapasztal- § | takróL | | Két nappal később | | ugyancsak a kultúrotthon- | | ban folytatódik az ünnep- | | ségek gazdag műsora. Ezen | 1 o napon a Nemzeti Szín-§ 1 ház művészbrigádja lép fel | 1 az ürömi dolgozók előtt a | | nagy orosz realista iró, | I Csehov műveivel. Október | I 30-án ünnepi tanácsülést | 1 tartanak a községben, f | amelyre meghívják az 1917- | 1 es és az 1919-es forradalom § | veterán harcosait is. | Az ünnep előestéjén új-1 | ra benépesül majd a kul- | | túrotthon. Itt rendezik | 1 ugyanis a Nagy Októberi | | Szocialista Forradalom 40. | | évfordulójáról szóló ünnepi | | estet, amelyet érdekes kul- 1 | túrműsor követ. Az ünnep- | | ségsorozat november 7-én, | | a délelőtti órákban koszo- I | rúzássál fejeződik be. mi minim mitimimimi minin/ CIKKÜNK NYOMÁN Lapunk hasábjain két ízben is foglalkoztunk az ócsai vas­utas laktanya elromlott ka­zánjának problémájával. A cikkek hatására az illetéke­sek végre megmozdultak és kijavíttatták a kazánt/ Erről a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. Vasúti Fő­osztálya a következő levélben értesítette szerkesztőségünket*. „Folyó évi augusztus 1-én és szeptember 7-én az ócsai laktanyáról megjelent cikkel kapcsolatban közöljük, hogy a javításokat szeptember 20-én befejeztük. Kérjük, hogy tár­gyilagos bírálataival a jövő­ben is segítse munkánkat, Erdélyi osztályvezető.” Örkényi gondok, tervek Örkényben javában tart a szüret Szőlővel megrakott szekerek igyekeznek hazafelé a falu széles, köves utcáin. Sok gazdánál javában csorog a présből a kádakba az édes, zamatos must, sőt, az igyek­vőknél már forr a murci, az új bor. Ha a gazdákon múlik csupán, ők még várakoztak volna keveset a szüreteléssel, hadd édesedjék a szőlő. De az idő közbe szólt, a korai fagyok megcsípték a fürtöket, el kel­lett kezdeni a szedést. Ha nem jön a fagy, sokkal előbbre len­nének már a szántás-vetéssel, de így a szőlő volt a sürgősebb és bizony egyes gazdák elmaradtak a vetéssel. Akinek saját fogatja van, annak persze előnyösebb a helyzete, de a két-három hol­dasok gabonaföldje még sok helyen szántatlan, vetetten. Ilyen kevés föld mellett nem kifizetődő a lótartás, viszont sok kevésföldű gazda lakik a faluban, s az mind a gépállo­más, vagy a lovasgazdák se­gítségére vár. Főleg a vetéssel vannak elmaradva egyesek. Ennek — az összetorlódott be­takarítás mellett — az az oka, hogy kevés a faluban a vető­gép. A helybeli földműves­szövetkezetnek egyetlen köl­csön vetőgépe van. A gazdák közül mindössze hét-nyolc rendelkezik saját vetőgéppel, ezektől kérik kölcsön a töb­biek. Természetesen ezek a gazdák nem szívesen adják kölcsön addig, amíg ők el nem vetettek, s így, ha valaki gép­pel akar vetni és nem kézzel elszórni a magot, sokszor he­tekig keli várakoznia, míg szabad gépre akad. A legkisebb vetőgép ára is kétezer forinton felül van. A gazdák szerint ennyi kiadott pénz sokára térül vissza a gazdaságban, hiszen kisebb terjedelmű földjeiken éven­ként mindössze két-három na­pig van szükségük a gépre. Ezért több gazda úgy határo­zott, hogy társulnak vetőgépre. Ha közösen adják össze az árát, nem érzik meg annyira és nem lesznek mindig má sokra utalva. De még így is legfeljebb egy-kettővel szapo­rodik a falu vetőgép-állomá­nya, s a hiány továbbra is fennáll. Ezért az Örkényi gaz­dáknak az a kérésük, hogy a gépállomás is legyen segítsé­gükre néhány kölcsön-vetőgép- pel. Örkény híres szőlő- és gyü­mölcstermő vidék volt régen, évtizedekkel ezelőtt. Ha egy paraszt ember megvett itt egy darabka homokot, azt ad­dig fúrta, faragta, gondozgatta, amíg kezes bárány nem lett belőle. Az idősebbek vissza­emlékeznek: 1904 és 1910 kö­zött olyan bortermések voltak itt, hogy alig győzték hordóba öntözni. Negyven, ötven hektó termett egy holdon. De a két háború idején elhanyagolták a szőlőket, nem gondozták meg­felelően. így kezdett vissza­esni a szőlőkultúra ég sajnos, az elmúlt 12 esztendő alatt ro­hamosan tovább romlott a helyzet. Ötszörös beszolgálta- tási kötelezettség mellett min­denki menekült a szőlőtől, gyümölcstől és persze hozzá­járult ehhez a termelési bi­zonytalanság is. Annál örven- detesebb: újabban ismét nagy szorgalommal kezdtek hozzá az Örkényi gazdák, hogy fel­lendítsék a híres szőlő-gyü­mölcs kultúrát. Tavaly több mint 15 holdon telepítettek szőlőt, almát, rózsabarackot. A sürgető gazdasági munkák be­fejezése után újból sokan kezdenek hozzá a földek rigo- lírozásához, új szőlők telepítéséhez. Azt mondja a közmondás: Rossz föld nincs, csak rossz gazda. A jó föld hozzá nő az emberhez, a rossz föld kiveri a szemét. Hát igen, a rosszul kezelt föld könnyen kiveri itt az ember szemét, mert futó­homokká válik. Nincs trágya- éhesebb föld, mint az Örkényi homok. Ha nincs humusz, ide- oda vándoroltatja a szél. Igaz, most minden fellelhető trá­gyát kihordanak földjeikre a gazdák, hogy pótolják a mu­lasztást, de ez is kevés. Kom- poszttrágyához ugyan hozzá tudnának jutni, csakhogy an­nak körülményes a szállítása. Azt szeretnék, ha a vasúttól vagonokat kaphatnának, hogy minél több komposzttrágyát fuvarozhassanak községükbe. Megtérülne ez a segítség. Jó valuta lenne érte az Örkényi szőlő, rózsabarack, alma. November 7-én megjutalmazzák a munkaverseny legjobbjait KH kell versenyzőnek tekinteni? Az utóbbi hetekben sok tíz­ezer dolgozó vállalt jobb munkát, brigádok, gyáregy­ségek. üzemek versenyre kel­tek november 7-e tiszteletére. Tízezreket tesz ki azonban azoknak a száma is, akik fel­ajánlási lapot nem töltöttek ugyan ki, de munkájuk szinte napról napra javul. Kit kell tehát versenyzőnek tekinteni, ki és mikor kaphat jutalmat? A Szaktanács közgazdasági titkárságának álláspontja sze­rint a verseny egyetlen fokmé­rője a termelési eredmény, a minőség és az önköltség alaku­lása. Minden dolgozót ver­senyzőnek kell tekinteni, aki­nek munkája javul, akár tett felajánlást, akár nem. Az írá­sos versenyvállalások mégis hasznosak, mert azok teljesí­tését sokkal inkább figyelem­mel lehet kísérni és jó alapot szolgáltatnak a vállalat távo­labbi terveihez. Hasznos a versenytnyilvá- nosság is, kerülni kell azon­ban a vásáriasan feltűnést keltő, de semmitmondó plaká­tokat. A versenyeredmények­nek elsősorban a termelési ér­tekezleteken kell nyilvános­ságot kapniok, ahol a dolgo­zók kiválasztják, hogy kit tartanak méltónak a jutalom­ra. Hosszú idő óta -első ízben november 7-e előestéjén oszt­ják ki a „kiváló dolgozó” ok­leveleiket és a pénzjutalmakat. A „kiváló dolgozó’* oklevelet és az ezzel járó legalább egy heti fizetést azok kapják, akik legalább hat hónapig kiemel­kedő munkát végeztek. Bár az erre vonatkozó rendelkezés csak július 1-én lépett ha­tályba, november 7-re mégis kioszthatják az első oklevele­ket, mert figyelembe veszik a július előtt elért eredményeket W Ahol nappal is kivilágítják az utcát Községünkben ez év januárjában gyűlt ki a villanyfény, nagy örömünkre. Világosságot és kultúrát hozott. Ebbe az örömünkbe azonban sokszor üröm is vegyül. Községünkben már negyedik napja égnek éjjel-nappal a közvilágítási lám­pák. A tanács naponként kétszer is telefonál a váci kirendelt­ségnek, hogy Vessenek véget a pazarlásnak, de onnan azt a választ adják: nincs szerelőjük, illetve szakemberük, aki ezt a hibát kijavítaná. így hát fájó szívvel kell néznünk idestova egy hete, hogy versenyzik a közvilágítási lámpa fénye a szép októberi napsütéssel, fogyasztva a drága áramot és a község lakosainak forintjait. (Ez már nem az első eset!) Kérem a t. szerkesztőséget, hívják fel az illetékesek fi­gyelmét az ilyen oktalan pazarlásra, mert országunkban min­den fillérre szükség van. Id. Pápai Sándor dolgozó paraszt Penc Harmincféle selyem közül választhatnak a nők estélyiruha anyagot A színházi és a báli idény kezdetére a selyemipar is fel­készült. Mintegy harminc féle selyem, s a szín- és mintavál- tozatok százai között nyílik al­kalom a válogatásra. Gyártot­tak a selyemszövő üzemek jacquard-selymeket, twilleket, kreppszaténokat, tisztaselyme­ket, egyszínű és nyomott min­tás nylonokat. A legtöbben a taftot keresik, amelyből csu­pán az utóbbi negyedévben 120 000 négyzetmétert szőttek. A legkülönbözőbb árnyalatok­ban 53 000 négyzetméter egyw színű, 42 000 négyzetméter sanzsan és 25 000 négyzetmé­ter kockás taft készült A Selyemipari Mintázó Üzemben mintázott legújabb export kollekcióban mintegy hatvanféle kelme található, amelyekhez — ha a kereske­delem megrendeli — a hazai vásárlóközönség is hozzájut­hat. Készítettek tisztaselyena- hez hasonló, különféle acetáU műselymeket is. Befejeződtek az U 28-as univerzái traktor teljesítmény- és motorpróbái Szeptember első napjaiban bocsátották próbaüzemeltetés­re a Vörös Csillag Traktor­gyár U—28-as univerzái trak­torait. A négyféle változatban készülő traktorok motorját a Csepel Autógyár készítette, s mivel hazánkban hasonló tí­pust ezideig nem gyártottak — így a vizsgálat a hajtómű és o traktorteljesítmény alakulá­sára egyaránt kiterjedt. A több hétig tartó próba- üzemeltetés tapasztalatai ked­vezőek. A kizárólag szántásra állított két traktor, folyamatos igénybevétellel körülbelül 900—1000 gépórát végzett hiba nélkül. A kéthengeres motor a legnagyobb terheléssel is si­mán járt. A Csepel Autógyárban a próbaüzemeltetés tapasztala­tait felhasználva, a negyedik negyedévben elkészítik az U— 28-as traktormotor null-soroza. tát, s a gyártást a jövő év első negyedében kezdik meg. REMREGENY? DÁNY JELESRE VIZSGÁZOTT Lakihegy, Halásztelek, Tököl, a Budakalászi Textil­művek, s a Gödöllői Ganz, va­lamint a Járműjavító után múlt héten Dányra érkezett a Pest megyei egészségügyi szolgálat új agregátoros tü­dőszűrő autóbusza. Az MI 013 rendszámú kocsi az első, ame­lyet a Magyar Röntgen Mű­vek készített, közel kétmillió forintos költséggel. A Pest me­gyei egészségügyi dolgozók jó munkájának elismeréseként az Egészségügyi Minisztérium ez első kocsit a Pest megyei egészségügyi hálózat rendelke­zésére bocsátotta. Négyhetes működése alatt irrímár tízezer felvételt készítettek a szűrő- vizsgák alkalmával. Egy lelkes, boldog asszony­nyal, dr. Stark Jankával, a megyei tüdőgondozó intézet vezető főorvosával voltunk lent csütörtökön Dányban, hol nemcsak mi, hanem a főorvos­asszony is örömmel láthatta, milyen lelkiismeretes, jól szer­vezett munka folyik. A négy­ezer lakosú község 3200 szű­résre felszólított lakosa közül már 2400 megjelent a vizsga, laton. Az iskola udvarán nagy volt a sürgés-forgás, az épület bejárata előtt állt a szűrőautó­busz, s az iskola két osztályá­ban elhelyezett öltözőből pony­vás átjárón mehettek át a szű-rővizsgán megjelentek az autóbuszba. Itt Huszti Sándor vezető technikus irányításával folytak a vizsgálatok, A barát­ságosan és szakszerűen beren­dezett szűrőkocsiban kis he­lyen mindent megtalálhatunk, amire a vizsgálatoknál szükség van. Primer trafó transzfor­málja fel a hálózati feszült­séget 80 ezer voltra, s négy ventilcső segítségével kapja a feszültséget az anód és katód. Az agregátoros kocsira itt Dá- nyon nem volt szükség, de Ott állt az iskola udvarán: s amely községben nincs vil­lanyáram, ott ennek segítségé­vel dolgoznak. A kocsi első ré­szében előhívó sötétkamra és filmek részére ólomszekrény van. Gyorsan megy a munka. Kö­ves Arturné technikus a kap­csolótábla mellett egymás után készíti a felvételeket. Meg­tudtuk, hogy a felvételek elő­hívása is meggyorsul, mivel most már nem a központ ér­tékeli a felvételeket, hanem az illetékes járási gondozó. Ez a decentralizálás igen helyes el­képzelés megvalósítása. Négy nappal a megérkezés előtt értesültek Dányon, hogy jön a szűrőkocsi. S e négy nap alatt sikerült a faluban jól előkészíteni a munkát. Ez kü­lönösen Nagy András tanács­elnöknek, Szabó István tanács­titkárnak, az általános iskola tantestületének, Helméczi Má­tyásáé védőnőnek, s Weisz Mátyás körzeti orvosnak az ér­deme. Meggyőződhettünk róla, hogy a falu vezetői állandó jó kapcsolatot tartanak a la­kossággal, mert másképp a négy nap kevésnek bizonyult volna. E héten m^r a kistarcsai Fésűsfonóban találkozha t tünk az ország első szűrőkocsijávaL Járja a megyét. (alacs) “ Két BVB, hogy az édes­anyám felakasztott a szárító­kötélre — kezdte vallomását Sz. Etelka a bíróság előtt/ Ha hinni lehet ennek a kis­lánynak, aki most töltötte be a tizenötödik életévét s szőke és kókszemű — így járt a hú­ga is. A szomszédoknak kö­szönhetik, hogy megmenekül­tek/ Az eset Szigetszentmiklóson történt. Furcsa, hogy ez akkor nem jutott a hatóság fülébe, ha pedig jutott, akkor nem lett folytatása. De hallgassuk csak meg Sz. Etelkát, mi is lett azután. — Anyám nem engedett többé iskolába, azt mondta, pénzt kell keresnem. Bérara­tást végeztem egy rokonnál. Ez halálra dolgoztatott, éhez- tetett, nem engedett a házuk­ba, a szabad ég alatt kellett hálnom. A keresményemet: 386 forintot, az utolsó fillérig hazaadtam. Azután újra ott­hon voltaim. Ekkor egy nyug­díjas tanító kezdett járni a lakásunkra.;: A rémregénybe mg történet folytatódott. A tanító nős em­ber volt ugyan, de éjszakán­ként ellopózva hazulról, felke­reste Sz.-éket. Zsebéből soha­sem hiányzott az ital. Etelka édesanyja is ivott. Együtt ré- szegedtek le. Ilyenkor a gye­rekeket leparancsolták az ágy­ról s ők feküdtek a helyükre. Etelka és testvérei fogvacog­va figyelték, ami ezután tör­ténik. Amíg a tanító ott volt, nem tudták álomra hajtani a fejüket. Etelka egy nap úgy érezte, hogy nem bírja tovább ezt ez életet és megszökött. Hetekig bújkált a faluban, házomladékok közt rejtőzött. És hogy ne pusztuljon éhen ellopta a tanító csirkéit. Vol­tak, akik látták, amikor a csirkéket ellopta. A tanító megtette a feljelentést így került Sz. Etelka a vád­lottak padjára. A tanító úr gondoskodott ró­la, hogy senkise hiányozzék a tárgyalásról, aki az ő igazát bizonyítani tudja. Volt, áld vasúton, volt aki autóbuszon jött fel Budapestre tanúsítani, hogy a tanító úr csirkéit Sz. Etelka ette meg. Úgy látszott, hogy nincs ma ebben az or­szágban olyan legapróbb igaz­ság is, ami meg ne érné, hogy kiderítsék — feltéve, hogy ez államköltségein történik. Pedig Sz, Etelka egy pillanatig sem tagadja a fejére olvasott bűncselekményt. Csak az ő igazáról, hogy nem lehetett ott­hon maradása, nem volt hol laknia, nem volt mit ennie, erről — rajta kívül — nem szólt a törvény előtt senki sem. Mindennek egyetlen ta­núja sem akadt Szigetszent­miklóson. így tehát nem maradt más hátra, mint a lopás bűntetté­ben elmarasztalni és a kár megtérítésére kötelezni a vád­lottat vagy annak nevelőjét. A szakértői becslés szerint Sz. Etelka'40 formt értékű csirke­húst fogyasztott el jogtalanul. — Ki fogja ezt megfizetni? Most már csak ez a kérdés foglalkoztatta a tanítót épp­úgy, mint a törvény képvise­lőjét. A bírónak hirtelen eszébe jutott valami. Csak éppenhogy azt nem kiáltotta hangosan, hogy: Heuréka! (Megvan!) — Mondd fiacskám, apátok sohasem segített benneteket? — Nem tudom. Minden test­véremnek más volt az apja. A bíró tanácstalanul nézett az előtte vergődő gyermekre; — Mit tegyek veled, Etel­ka?! — tört ki belőle végül is hangosan az a gondolat, amely azóta kínozta, hogy ezt az ügyet megismerte. Maga lepődött meg a legjobban, amikor a kicsiny vádlottnak erre a kérdésre egyszeriben felragyogott az arca. — Tessék engem nevelőin­tézetbe tenni, ígérem, hogy jő leszek;;: Gyorsabban még alig ítéltek el vádlottat, mint Sz. Etelkát; Azt a büntetést kapta, amit kórt és úgy fogadta, mintha megjutalmazták volna. De a bíró tekintete mégsem derült fel. — Mi baja? — fag­gatták az ülnökök. A borús- homlokú ember szomorúan válaszolta: — Etelka testvéreire gondo­lok. Kár. hogy őket nem tud­tam elítélni;;. Kalotai Gábor Elkészült a lottó „z — legközelebb már sorsolják A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a három főnye­remény — a két öröklakás és a Wartburg gépkocsi — mellé most újabb nagy nyeremény­nyel lepi meg a lottózókat. A Fővárosi Hanglemezgyártó Vállalat elkészítette a kombi­nált lottó-zeneszekrényt. A „zenekombinát” televí­ziós vevőkészülékből, két- hangszórós nagy teljesítmé­nyű rádióból, mikro- és nor­mállemezhez egyaránt hasz­nálható lemezjátszóból és magnetofonból áll. Ezenkívül kávéfőzővel, modern bárszek­rénnyel egészítik ki a szép bútordarabnak is beillő zene­szekrényt. Érdekes tartozéka lesz az óra, amely nemcsak az időt mutatja, hanem auto­matikusan ki- és bekapcsolja a rádiót is. A „zenekombinát” ára kö­rülbelül 28 000 forint. Árusi- tásra nem kerül, csak lottón lehet nyerni. Az első minta­darabot már októberben ki­sorsolják. Még tíz ilyen be­rendezést készítenek, s ezek­ből havonta rendszeresen egyet-kettőt sorsolnak ki; (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom