Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-20 / 147. szám

4 Ciriap 1957. OKTÓBER 20. VASÁRNAP Ejnye, ejnye! Ez már a huseonlxárommillió-hétszázharminchatezer-nyolcszáztize«- * kettedik szerelmespár! A mü-holdkóros Na, szomszéd holnap jó Idő lesz! — Miből gondolja kend? *—■ Hát ügy látom, antennája van a Holdnak! As a műhold semmit nem ér. Mire hozzákezdek az uga- | CIKKÜNK HATÁSÁRA A Budapesti Távbeszélő Igazga­tóság a következő levelet intézte szerkesztőségünkhöz: LETÖRTE A KUKORICÁT — leütötte harmadosát Lapjuk folyó évi szeptember ll-i I számában megjelent „Keresem a i HÉV-et” című cikkben foglaltakra ■az alábbiakról tájékoztatom a j .szerkesztőséget: A Helyiérdekű Vasutat az elmúlt évben a MÁV vette át és neve ugyanakkor Budapesti Elővárosi Vasutt névre változott. Adatai az 1(956. évi budapesti távbeszélőnév- sortja a MÁV kívánságának meg­felelően a MÁV címszó alá kerül- ; tek. Feltételezve, bogy a Budapesti ; Elővárosi Vasutat a névváltozás i után rövidített nevén, vagy a régi I nevén is kereshetik a névsorban, i a névsor 26. oldalán a BEV, a 1Í8. i oldalán a Helyiérdekű Vasút cím- i szavaknál utalás van a keresés ! megkönnyítésére. A könyv meg- | szabott terjedelme nem tette lehe- | tővé, hogy még ezenfelül is vala- i mennyi feltételezhető helyen uta- | lást helyezzenek el. A névsor leg- i közelebbi kiadásában azonban, mi­ivel a köztudatban még él a HÉV ! elnevezés is, itt is lesz utalás, | azonkívül a BEV állomásai a |..Pályaudvarok” gyűjtő cím alatt ■ is fognak szerepelni. A cikkben \ megemlített, a zavart okozó „Fő- | városi Helyiérdekű Vasút Szent- i ertdre-telep” cím a névsor össze- ; állításakor már nem volt időszerű | és osuDán tévedésből került ebbe La kiadásba. IV Szabó János ig. I. vh. A kémikusok mőszerlN>mnIai«ja A Magyar Kémikusok Egyesülete a közel jövőben tartja meg máso­dik országos vándorgyűlését, amelynek során műszerbemutatót is rendeznek. A bemutatón látha­tók lesznek a magyar műszeripar különbözi orvosi, laboratóriumi és diagnosztikai műszer-újdonságai és eszközei. Virágzik a paprika és a paradicsom A Kertészeti Kutatóintézet fer- tődi gazdaságában már virágzik a decemberben és januárban szállí­tásra kerülő paprika és paradi­csom. A szakemberek úgy számít­ják, hogy a télen mintegy hatvan­ezer darab csemege-zöldpaprikát és 10—15 métermázsa Iriss piros paradicsomot szállítanak a cse­megeüzletekbe. A paradicsom egy részét nem földben, hanem úgy­nevezett tápoldatban termelik áz újonnan épített üvegházban, Hamsláger József, pilisvö- rösvári gazda tavasszal Vért­ezel Józsefnek harmadába adott kb. 2000 négyszögöl ku­koricát megművelés céljából. Venezel József a Dorogi Szén­bányában dolgozik mint vá­jár, de szabadidejében csa­ládjával gondosan megmun­kálták a földet. Meg ekeka- pázták, bekapálták, betöltöt­ték és jó termés ígérkezett. A betakarítást azonban a gazda hajtotta végre, amelynek ve­rekedés lett a vége. Venczelék tudták, hogy Hamsláger raffinált gazda, még azt sem akarja megadni, amiért megdolgoztak. Tavaly ugyanis Venczelék sógora ka­pált harmadából kukoricát Hamslágernek. Amikor azon­ban az első kapálást elvégez­ték és látszott, hogy jó ter­més lesz, Hamsláger „meg­gondolta“ magát. — Kifizetem a napszámot és semmi közötök a kukoricához. El is űzte a harmadost, amit Venczelék jól tudtak és meg is jegyezték, amikor elvállal­ták a harmados kukoricát. — Nehogy velünk is úgy csináljon, mint tavaly a só­gorral, mert akkor aztán baj lesz. Venczelné még azt is hozzá­tette: — Tudja, milyen hirtelen a férjem. Ha becsapja, nem úsz- sza meg szárazon. Hamsláger akkor megnyug­tatta Venczeléket. — Ne féljetek, nem csiná­lok én olyat. Csak nem gon­doljátok, hogy lejáratom ma­gam. Hamsláger azonban nem vál­tozott. Most is úgy tett, mint tavaly. Az egyik reggel négy napszámossal, és feleségével csaknem teljesen letörte a harmados által kapált kukori­cát. Hát igen, gazduram! Ez a A NAGY DUNAKANYAR (Míves Ottó tanulmánya) T/'i mert volna arra gondol­ja. ni, mondjuk, három esz­tendővel ezelőtt, hogy Észak- Pest megye városai, községei 1957 nyarára ilyen népszerűek i és — most már büszkén \ mondhatjuk — országos hi- \ rűek lesznek rövid idő lefor- \ gása alatt? A „Dunakanyar” l napjainkban fogalommá vált, \ úgy, mint a Viharsarok vagy \ a Nagykunság. A nyári hóna­lpok alatt tapasztaltuk ezt, \ amikor hajókon, vonatokon, \ autóbuszokon és magános j közlekedési eszközökön turis- I ták, üdülök és nyaralók ezrei l keresték fel hazánk, egyik | legszebb, legsajátosabb részét, {mely méltán kapta a „Magyar | Svájc“ elnevezést. 1 Megalakult a Dunakanyar | Intéző Bizottsága, elkészült a | jövő évi kulturális program lés a városok, községek taná- ! csai egymással versengve ké- 1 szítik fejlesztési terveiket, | hogy méltóképpen várhassák lés fogadhassák jövőre az ér- x deklőddk nagy táborát. 1 Napvilágot látott az intéző | bizottság első hivatalos ki- 1 adványa is. Míves Ottó tanár | szakavatott tanulmánya 16 | község és 2 város történelmét, I érdekes sajátosságait dolgozta | fel „A nagy Dunakanyar" cím- X mel. X nevezetűjében történelmi | ű visszapillantást vet a táj- | ra, ahol egykor az ősember I vadászott, ahol a római biro- I dalom határvédő őrtornyai I állottak és a népvándorlás X népei gyökeret vertek. E vi- l dók látta a hazánkra törő TV. | Henriik vérteseit, Batu kán ta- ! tárait, e folyafn. ringatta Má- ! tyás hadigályáit, miközben 1 Visegrád az európai politika, | kultúra és művészet központ- I ja lett. | — E partok fordulóinál űz­| ték egymást a magyar és tö- X rök portyázók — írja élveze- | tes, szép stílusában a szerző. |— Itt meneteltek Rákóczi ku- | rucái és labancai, itt har- | cöltak Damjanich vörössapká- isai. E földön teremtettek vi­rágzó életet magyarok és nem magyarok, ahol most előkerül­nek a föld alól a múlt beszélő kövei, ahol most hajók sikla- nak a Dunán, ahol pompás autóbuszok suhanva nyelik a kilométereket, ahol robogó vonatszerelvények szimbolizál­ják a modern életet. — Népünk százezrei tekin­tenek télen-nyáron a Duna­kanyar ezüstszalagjára, erdő­borította szikláira, ahol száll a dal, gyöngyözik a kacagás, ahol ifjú és öreg egyaránt szí­vesen markolja az evezőit, vagy a turistabotot. Míves Ottó felülteti a HÉV- re olvasóját és Budakalászról indul el érdekes útjára. Szent­endre, Leányfalu, Tahitótfálu a következő állomások és együtt megyünk vele a Duna jobb partján északi irányba Visegrádig, melynek látoga­tottsága szinte verhetetlen Magyarország történelmi he­lyei között. jplmélyült kutatómunkával I-J keresi a helyi érdekes­ségeket. Megtudjuk, hogy a Duna — magyarországi sza­kaszán — a dömösi szorosban a legszűkebb. Zebegény a nagy Duna mentének legma­gasabban fekvő községe és hogy Szob már az Árpád-kort uralkodók alatt is megvolt, de nem a jelenlegi helyén, ha­nem onnan vagy 4 km távol­ságra. A váci oldalon jövünk visz- sza a kis kötet összeállítójá­val egészen Dunakesziig. Von­zó, színesen megírt anyagot kapunk, mely olvasás Iközben kedvet csinál a helyszíni ki­ránduláshoz. Hiányosságnak talán csak azt tüntethetjük fel, hegy több részt vesz át kritikátlanul a „Magyarorszá­gi Vtikalauz,‘-ból, melynek pontatlanságaira több esetben rámutattak megjelenése óta. Köszöntjiik az első fecskét és várjuk a Dunakanyar In­téző Bizottságának megígért többi kiadványát! Papp Rezső tiszta haszon. A harmados be­kapálja, maga pedig haza- hordja. Vagy gazduram is ah­hoz a német közmondáshoz tartja magát, amely így szól: „Szegény, segíts én rajtam, hogy ne járjak, úgy, mint te.” Hamsláger gazduram, azért ezt mégsem lehet. Hiszen Venezel 9 gyermekes családapa, meg aztán ő kapálta a kukoricát is. A harmada tehát őt illeti meg. Miért lopta hát el attól a nagy családtól azt a kis kukoricát? Ez nem növeli a tekintélyét, amire a tavasz- szal hivatkozott. Nem is sikerült azonban mindet ellopni, mert a be­csületes szomszédok szóltak Venczelnének. — Nem is tudod! A gazda hazahandja a kukoricát. Nem kellett több Venczelné­nek sem. Az egyik gyereket azonnal férjéért küldte, aki trágyát szórt a határban, s ő maga a kukoricaföldre sietett. — Gazduram, mi kapáltuk a kukoricát, miért hordja haza? Miért nem szólt, hogy törjük le, ahogyan az szokás? — Nem kapáltátok meg, csupa fű az egész. Nem érdem­űtek meg. — Csupa fű? — szólt közbe Venczelné. — Hiszen akkor hogyan nőttek olyan nagy csövek, amit a szekérre pakol? A gazda nem tágított. — Nem szégyelled magad. Nyáron nem kapáltál, most meg idejössz veszekedni, szé­gyent hozni rám. Venczelné felháborodva ki­áltotta, hogy még a tizedik szomszédiban is meghallották, — Szégyellje magát! Tolvaj! Gazember! Hamsláger látta, hogy en­nek nem lesz jó vége, azért a tavalyi módszerhez folyamo­dott. A közelben szüretelők ugyanis már felfigyeltek a ve­szekedésre. Erre Hamsláger halkan szólt: — Ne kiabálj már, kifizetem a napszámot, amiért bekapál­tad, adok 300 forintot... — Nem kell nekem a pénze, a kukorica kell, amiért csalá­dommal megdolgoztam. Hamsláger ennek ellenére hazavitte a kukoricát Közben Venezel is megérkezett, hóna alatt a vasvillával, de már nem találta a földön a gaz­dát. Nyomban ment utána la­kására. Hamsláger, ahogyan meglát­ta a vasvillát, azt gondolta, hogy Venezel verekedni akar, ezért gyorsan cselekedett Ököllel elkezdte ütni Venezel fejét és arcát, felesége pedig kicsavarta hóna alól a vas­villát, ami összeszurkálta Ven­ezel arcát. Közben Venczel­né is megérkezett, aki azon­nal férje segítségére sietett és Hamsláigernétől elvette a vas­villát. Ellentámadásba azon­ban nem kezdhettek, mert a rendőrség időben közbelépett és a tolvaj gazda az őrszobán kötött ki, ahol felvették a jegyzőkönyveket, majd később az orvos a látleleteket. Reméljük, a rendőrség igaz­ságot tesz és Hamsláger meg­kapja megérdemelt büntetését, a Venczel-család pedig az egész nyáron át megművelt kukorica egyharmadát. Bogár László A férj nem létező bűnéért is az asszony szenvedjen? i— Öt évig dolgozott a gépgyárban Stamp Gusztáv­áé — mondja Kapornál Mi­hály, volt igazgatója a TEB tárgyalásán. — Az ellenfor­radalom alatt nem tett sem­mit, nem is akartam elbocsá­tani. Mostani férje tagja volt a munkástanácsnak. A kom­munistákat el akarták bo­csátani, de ő felállt és kije­lentette, hogy ezzel nem ért egyet. Üzentem is Stamp Gusztávnak, hogy mondjon le munkástanácsi tagságáról. Le is mondott. Igaz, hogy ő maga nem kommunista, de munkáját becsületesen ellát­ta. Tudtommal a nép állama ellen nem lázított. Stampné azt állítja, hogy „o férje miatt bocsátották el“ állásá­ból. — A 29 C. pont alapján akartak elbocsátani, ezért magam kértem, hadd mond­jak én fel. Tudtam, mit je­lent a C. pont... így került Stamp Gusz­távaié a Ganz Árammérő­gyárba, áthelyezéssel. Előze­tesen információt kértek régi munkahelyéről. Két napig ott dolgozott, akkor azonnali hatállyal elbocsátották. Az indok az volt: „A férje írta ki, hogy kik nem mehetnek be a vállalathoz. Meggyőződ­tünk ugyan róla, hogy ez nem felel meg a valóságnak — mondták neki —, amit férjéről állítottak, de azért nem dolgozhatik nálunk.“ A Ganz Árammérőben nem is írtak be semmit mun­kakönyvébe. Csak a személy­azonossági igazolványába ír­ták be, hogy ott dolgozik, a munkát felvette. A TEB megállapította, hogy munkakönyvébe áthe- lyezés van beírva, tehát csak felmondással lehet elbocsáta­ni. tJj munkahelyén már két napig dolgozott is. munkabé­rét elszámolták, tehát nem igaz, hogy nem vette fel a munkát. Ezek alapján a TEB visszahelyezte Stamp Gusz­táváét munkahelyérd. A Váci Vasutas labdarúgó- pályája igen nagy forgalmat bonyolít le minden vasárnap. Az NB III-as vasutas csapa­ton kívül itt játszik a Hajó­gyár és a Forte gyár csapata is. Ennek ellenére a pálya ta­laja olyan állapotban van, hogy a portól sokszor még a labdát sem lehet látni. Ez nemcsak a nézőket zavarja, akik csak a porfelhő után ítél­hetnek, merre folyik a játék éppen, de igen egészségtelen a játékosok számára is. Arány­lag könnyűszerrel segíteni le­hetne a dolgon, csupán öntöz­ni kéne olykor-olykor a pálya talaját, s mindjárt eltűnne a por. Vajon olyan lehetetlen dolog ez? Augusztus közepén cikket közöltünk lapunkban a váci munkásság kulturális helyze­téről. A cikk élénk visszhan­got keltett Vácott, csupán a legilletékesebb, a járási kul­túrotthon igazgatója nem mondta még el ezzel kapcsola­tos véleményét, bár erre több alkalommal ígéretet tett már. Legutóbb azonban azzal men­tegetőzött. hogy elvesztették azt a lappéldányt, amelyben az említett cikk megjelent. De azt talán mégis csak tudják, hogy mit akarnak tenni a váci dolgozók kulturális életének megjavításáért? Vagy azt is mi mondjuk meg nekik? Vecsés húszezer lakosú köz­ség. Étkezni azonban sehol sem lehet. Sem üzemi étkezdé­jük, sem vendéglőjük nincsen. Vajon hol ebédeljen n Vecsés- re tévedt idegen? Erre nem gondoltak még a vecsési ille­tékesék? Pedig italbolt több is van a községben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom