Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-18 / 145. szám

1937. OKTOBER 18. PÉNTEK ti tom WCirlap Hogy gyorsabban épüljön a gyermek város A fóti gyermekváros létesü- lésének híre járásunk közsé­geiben nagy visszhangra talált. Községi tanácsülések foglal­koztak a gyermekvárosnak nyújtandó társadalmi és pénz­beli felajánlásokkal. A gyer­mekváros megvalósítása és az ezzel kapcsolatos országos gyűjtés nagyszerű jelei után most már olyan megnyilvánu­lások is vannak, amelyek az anyagi támogatás mellett ötle­teket. javaslatokat is benyújta­nak a cél érdekében. Többek között a minap kaptuk egyik budapesti II/A. osztályú tanu­lótól, Kéri Palkótól, Budapest, V., Irányi utcai iskola a követ­kező levelet: „Kedves Elnök bácsi! Olvas­tam az újságban, meg apukám is mondta, hogy Foton épül a gyermekváros. Nagyon szeret­ném, ha szép lenne, és a gyere­kek jól éreznék magukat. Tu­dom, hogy ehhez nagyon sok pénz kell. Pénzt úgy is lehetne szerezni, ha a posta csináltatna bélyegeket az építkezés cél­jára. Minden bélyegen lenne egy-egy gyermekjáték, úgy mint az állat- és madárbélye­geknél volt. A bélyegeket szí­vesen vennék a gyermekek, meg a bélyeggyűjtők is. A mi iskolánkban is sokat el lehetne adni,.." Az ötletes levelet illetékes helyre juttattuk. Az alkotni akarás csodákat tud művelni, és ez megmutatkozik abban: hogy fóti gyermekvárosunk életrehívását az ország apraja és nagyja anyagi támogatása mellett ötletekkel, javaslatok­kal is szolgálni fogja. Józsa Kálmán Vegyes-váltó verseny, Íjász bemutató, labdarúgó-mérkőzés Elkészült a november 7-i szentendrei ünnepi műsor Megyénkben a sportvezetőik szorgalmasan készülődnek, tervezgetnek, hogy minél gaz­dagabbá, színesebbé tegyék a november 7-i ünnepi sport­műsort. A központi rendez­vényt Szentendrén tartják. Az egésznapos események sorában sok sportág versenye szerepel. Délelőtt 11,15-kor rajtol a vegyes-váltó mezőnye. A 11 járás futókból és kerékpáro­sokból összeállított csapata a Somogyi—Bacsó part—Tinódi köz—Vöröshadsereg útja—Jó­kai Mór utca útvonalon vetél­kedik. Háromnegyed 11 órakor roller-verseny kerül sorra, majd a vegyesváltó útvonalén háztömbkörüli kerékpáros via. dalt bonyolítanak le. Három csoportban rendezik meg a küzdelmeket. Az egyre jobban népszerű­södő hajó-modellezéssel is megismerkedhetnek a szent­endreiek. 13 órakor motorcsó­nak modell-bemutatót tarta­nak a Somogyi—Bacsó parti Dunarészen. A Honvéd sporttelep műsora háromnegyed 2 órakor kezdő­dik: a szovjet helyőrség röp­labda-csapata a szentendrei járás válogatottjával méri ösz- sze erejét. Ugyanekkor kezdő­dik az atlétikai verseny is. Két órakor a Magyar Honvé­delmi Sportszövetség íjászbe­mutatót rendez, majd fél 3- kor kerül sor a Pest megye— Budapest válogatott labdarúgó­mérkőzésre. A délelőtti rendezvények díjmentesek lesznek, a délutá­ni műsorra 3 forintos egysé­ges helyárat állapított meg a rendezőség. Három újabb szakcsoport alakul Nagykőrösön Az elmúlt hetekben 52 agronómus kezdte meg a munkát a Pest megyei földmüvesszövetkezetekbeu. Az agronómusok máris sokat segítenek az egyénileg dolgozó parasztoknak és a termelői társulásoknak. Számos ankétet rendeztek már egy- egy vidék jellegzetes mezőgazdasági kultúrájáról, szakmai ta­nácsokat adnak a szőlő- és gyümölcs telepítéshez is. Nagykő­rösön két hete kezdett munkához a földművesszövetkezeti ag- ronómus, s tanácsai, segítsége nyomán már három szakcso­port van alakulóban. A juhászoknak legelőt, a zöldségterme­lőknek öntözőmotorokat, a szőlő- és gyümölcstermelő szakcso­portnak pedig tartaléktőidet, facsemetét és szervestrágyát biztosít a nagykőrösi földművesszövetkezet. Meggyógyult, hogy táncolhasson.., Llanishen angol faluban táncestélyt rendeztek a IS éves Ivy Burley tiszteletére, aki megoperáltatta magát, hogy táncolhasson. Az eredetileg sánta leány egészséges lábát két műtéttel megrövidítették: most már egészen normálisan tud járni. A táncestély alkal­mából először húzhatott tánc­cipőt. Megszűnik a Magyar Játékszín A Művelődésügyi Miniszteri, um megszüntette a Magyar Játékszínt. Az indokolás ki­mondja: nem tudta ellátni azokat a feladatokat, amelyek elvégzésére életre hívták: el­sősorban a szövetkezeti szín­házak szervezeti, gazdasági és műsorellcnőrzését, a színész­közvetítés ellátását, valamint a vidéki városokban tartandó előadásainak lebonyolítását. A Játékszín megszüntetésé­vel egyidejűleg megbízást ad­tak az Országos Cirkusz Válla, latnak, hogy szövetkezeti ala­pon kisebb színjátszó csoporto­kat szervezzen, amelyek az or­szág különböző helyein — el­sősorban a kulturális ottho­nokban tartanak előadásokat. Dr. Nyáry Lászlót nevezték ki miniszteri biztossá, aki ren­delkezett a Magyar Játékszín felszámolásával kapcsolatban és ugyanakkor megkezdte a tárgyalásokat az Országos Cirkusz Vállalat vezetőjével a színészek elhelyezését illetően. Megnyílt Helsinkiben az északi országok kommunista pártjainak értekezlete munista párt képviselőinek Lapjelentések szerint hétfőn Helsinkiben megnyílt a svéd. a dán, a norvég és a finn kom­'iiiiiMiiiiiiiiiiiiimiiHiiHmiiiiiiiiiiiHmiiniiiiiuiiiiniiiiiuiiminuuliiiHiiiiiiitmiHiiiiHMitiiiimiiiiiinmiiiiiihnTiiniiiimiiiiHii szokásos évi értekezlete. VÁCI VÁROSKÉP­Több szerep keres egy rendezőt A Madách Színház Kamara Színháza nemrég mutatta. be Eduardo de Filippo „Milliomos Nápoly” című színdarabját. A darab a háborús Nápoly reménytelen életét idézi fel. Gén- naro öreg villamoskalauz, a szegénynegyed afféle „piaci böl­cse” nagy nyomorban él családjával. „Meddig tarthat még az óvóhelyi élet, a nyomor?” — kérdezi mindenki és Gennaro le­sújtó képet fest a helyzetről, a feketézésről, a kiúttalanság­ról, de választ adni a jövőre vonatkozólag nem tud. A becsü­letet emlegeti, moralizál, de tudja, hogy enni kell, élni kell, ahogy éppen lehet. Felesége üzlettársa „Csodaszépnek”-nek, a csempésznek. Amikor a konkurrencia feljelenti őket és a rendőrség megjelenik, a félrevezető komédia főszereplője az öreg villamoskalauz, aki a mindenféle földi jóval kibélelt ra­vatal álhalottja. A legnagyobb bombázás közben is oly meg­győzően játssza szerepét, hogy a nyomozó megkönyörül a le­leplezett családon. A háború végére Gennarot elhurcolják a visszavonuló né­metek. Felesége kis vagyont feketézett össze. Fia tolvaj lesz; lányát egy amerikai katona teherbe ejti és otthagyja. Lezül- löttek, de jól érzik magukat a pocsolyában, és mikor az öreg megjön, nem hallgat rá senki. Félbolond, ünneprontó öregem­ber lett, aki a háború rémségeiről kiáltozik egyre, miközben mindenki élvezni és feledni akar. A darab vége mesterkélt, indokolatlan fordulatot vesz. A legkisebb gyerek beteg, az élet­mentő gyógyszert a feketézők elsüllyesztették és ettől megtörik az anya, megjavul a lány, visszariad a bűnözéstől a fiú, el. megy a csempész. Az öreg moralizál és ettől helyreáll a ’csa­ládi egyensúly. A rendező nehezen birkózik meg e furcsa írás műfaji bukfenceivel, különös idegen figuráival. Nehezítette a dolgát a sok elnyújtott — és valljuk be — unalmas moralizálás, amit az öreg Gennaro az író szócsöveként elmond minden felvonás­ban. A fő baj azonban az, hogy végig nem világos a főhős és felesége figurája. Talán ott siklik el a dolog, hogy a darab ele­jén a fiú az öveget szenilis vén embernek nevezi és szidalmaz­za. A darab egész menete azonban inkább azt sugallja, hogy Gennarótól a környezete tényleg választ vár és nemcsak azért beszéltetik az öreget, hogy mulassanak rajta. így kapna tragi­kus ízt az, hogy a fogságból hazajövet már senki sem hallgat rá. Így lenne indokolt, hogy a csapásoktól szétzilált családban, mint egyetlen szilárd és becsületes ember, visszaszerzi vezető szerepét. Nem lehet elhinni, hogy feleségét, ezt az élnivágyó erős asszonyt, akit ostromol és szeret a fiatal és délceg csempész, bármitől is visszatarthatja az elöregedett, komolytalan öreg- ' ember. Azt a Gennarot, akit a színpadon látunk, nem tisztel­hetik a gyerekei. Ez az ember nem egyensúlyát vesztett igaz- ságkereső olasz kisember, hanem elhasználódott öreg fecsegő, Megtörténik a furcsa eset, hogy az epizódisták, a mellék- szereplők a helyükön vannak, a főszereplők pedig nem nagyon tudnak mit kezdeni önmagukkal és szerepükkel. A darab meg­lepetése, legjobb alakítása a csempészt alakító Bárdi György nevéhez fűződik. Minden mozdulata, gesztusa pompás, átélt, szépen kidolgozott színészi munka. Az a jelenete, amikor Gén- narotól búcsúzik, felejthetetlen, bravúros teljesítmény. Hor­váth Ferenc, Zsolnay Hédi, Pádua Ildikó és Vándor József művészi eszközökkel formáltak meg egy-egy karakterfigurát, A váci dóm. Előtérben a szovjet hősi emlékmű. ...........................................................................................................................................................................................................................................................................iHimtmimmmttiHimmiimiim..................................................... F EHÉR KÖPENYBEN — „Dinom-dánom vendég­ségnél jobb egy napi egész­ség“ — mondták a régiek, s kétségtelenül igazuk volt. Kú- rálgatták magukat borral, pá­linkával, ha futotta rá. Orvost, gyógyszert látni sem szerettek (több ment a Katikára mint a patikára). Ilyen a magyar ember természete — mondták. Panaszkodtak is az orvosok, hogy már csak akkor hívják őket, amikor a halottkémet kéne töltögetni. Falun elbol­dogult, aki valami jóféle ke­nőcsöt. hashajtót, meg fájda­lomcsillapítót fel tudott írni, s a rossz nyelvek szerint a gyógyszerész azért volt képes az orvos olvashatatlan recept­jeit megfejteni, mert tudta, hogy mit szokott rendelni a doktor úr. Persze ez akkor sem állt az orvosok többségé­re. A magyar ember természete azonban úgy látszik, megvál­tozott. Az orvosok túlterheltek, nincs egy perc nyugtuk sem. Ha valaki szögbe lép ma,, hát egy hét múlva, mikor már majdnem teljesen begyógyult a seb, elmegy az orvoshoz. Egy szálka megszúrta pénte­ken: beállít vasárnap. Azelőtt bélhuruttal, influenzával nem mentek orvoshoz, tudták, hogv mit kell csinálni: koplalással, izzasztással orvosolták magu­kat. Most szaladnak mindjárt doktorért (igaz, hogy előírásait viszont sokszor nem tartják be: a hasmenéses paprikás­krumplit, vagy szilvásgombó­cot eszik, a sárgaságos ássa a kertet, vagy pálinkázik). Ha az orvos nem vizsgálja elég hosszan a beteget (gyakorlott diagnoszta, és nem súlyos a baj), azt mondja'?, hogy nem törődik vele. Ha viszont túl sok időt tölt el eggyel, a többi beteg dühös, hogy sokat kell várnia, vagy a család panasz­kodik, hogy soha sincs otthon. Általános panasz a túlzsúfolt­ság, túlterheltség, sok ácsor- gás, várakozás. Talán kevés az orvos? Az igényekhez képest kevés. A felszabadulás óta azonban számuk megnőtt. Cegléden 1925-ben 13 működött. Most ötven. 1945 előtt 11 orvos fog­lalkozott a különböző bizto­sítókhoz tartozókkal, most tíz körzeti orvos van, és 1948-ban nyílt egy rendelő, melynek ma már 13 osztálya működik, s 21 orvost foglalkoztat. Az alaku­lás évében még csak 13 ezer betegnek nyújtott szakrende­lést, 1955-ben ez a szám már 187 ezer körül mozgott. Ez a helyzet a falvakban, sőt a pusztákon is. Albertiján 45 előtt két orvos volt, most négy. A ceglédbsrceü munka- érdemrendes dr. Reich Lajos érdemes orvos most kapott fia­tal társat stb. Az igények azon­ban gyorsabban nőttek. Azok­ban a községekben, városok­ban, ahol üzem, vasút, állami gazdaság van, naponta elér­hető távolságban, szinte min­den családban van SZJK-tag, akinek révén a többiek is jo­gosultak kezelésre. Sőt olya­nok is akadnak, — bár nem nagy számmal —, akik annak ellenére, hogy biztosítottak, a csöppet sem olcsó magán- rendelést veszik igénybe, sér­tődöttségből, haragból, vagy egyszerűen csak abból a meg­gondolásból, hogy nem lehet jó, amit ingyen adnak. Arra is volt eset, hogy valaki vissza­vitte az 1,60-as szemcseppet, mondván, hogy biztos nem használ, ami ilyen olcsó. Ennek megfelelően az egészségügyi helyzet javult. Ceglédbercelen 1945 előtt évenként átlag harmincán haltak meg tüdóbajban, most ez a szám 1—2 ío. Másutt is sokkal kisebb a TBC-s halan­dóság, a betegek száma azon­ban nem csökken ezzel párhu­zamosan. Ennek egyik, oka az, hogy a kezeltek ma már job­ban érzik magukat, elhanya­golják a betegséget, pedig még korántsem gyógyultak meg, esetleg még fertőznek is. (Ez egyébként más betegségeknél is megtörténik.) A másik ok az alföldi por és a rossz lakás- viszonyok. Az utakat olajozni kellene: a ceglédi kórház előtt égig ér a por. Albertirsa régi öntözőkocsija még a háború alatt elveszett, s azóta sincs más. Csökkent a csecsemőhalan­dóság. Ceglédbercelen idén egyetlen apróság sem halt meg, míg 45 előtt évenként kö­rülbelül húsz. Rendkívül ritka az újonnan szerzett vérbaj. (Öröklött még akad.) Cegléd­bercelen azelőtt 20—25 volt, most kettőt kezelnek. Itt has­tífuszban 11 éve, dif tériában 39 óta nem betegedett meg senki. Idén a legyek ellen DDT-vel permeteztek és ezzel sikerült elkerülni a verhaßt. A rák sajnos még pusztít, de jó jel, hogy például Albertlr- sán maguk az asszonyok rek­lamálják a szűrő-vizsgálatot. (Csak legyen is foganatja.) Gyermekparalízis a megyé­ben nyáron volt, de nem sú­lyos mértékben. Mindenütt végzik a védőoltást. Mikebu- dán minden gyerek megjelent, a többség máshol is. Sajnála­tos, hogy egyes helyeken vol­tak, akik ostoba mesékkel akarták elijeszteni a szülőket. Albertirsán azzal rémisztget­ték a népet, hogy egy gyere­ket valahol egy orvos beoltott, s az ahelyt meg is halt. Mikor az oltás után megjelent a falu­ban a mentőautó (nyolcvan­éves, lábatörött asszonyt vitt el), a rémhírterjesztők diadal­lal mondták, ugye, megmond­tuk! Ennek ellenére az egész­ségügyi dolgozók jó munkájá­nak eredményeként itt is beol­tották a jogosultak 80 százalé­kát. Sok a nedves lakás. Szige- teletlen vályog-házak, me­lyeket a magas talajvíz átitat. Régi cselédházak, melyekben több család lakik egy udvar­ban, esetleg egy konyhában, közös árnyékszékkel: a fertő­zések terjesztői. Albertiján 45 óta hat-hétszáz ház épült, 15—20 ment tönkre, s ennek ellenére olyan család is van, mely pincében, sőt földbe ásott kunyhóban lakik. Idén száz építési engedélyt adott ki a tanács. Csatornázni kellene Ceglédet is: a régi nyitott ár­kokat betömették, helyette nem építettek fedett csatorna­hálózatot. így aztán a magas talajvíz sok bajt okoz. A csa­tornázás azonban víz-áteme­lővel meglehetősen sokba ke­rül. Az Alföld átka : a vízhiány Az elmúlt években sok kút épült, de nem elég. Cegléden elavult, kicsi a vízvezeték. Apajon már megvolt rá a pénz, október azonban elvit­te. írsón 45 előtt, kilenc kút volt, most 15 Morton és né­hány 25—30 méteres facsö­ves működik. Ez is kevés. Általános baj az épület- hiány., Már szűk az új ceglé­di rendelő. Több osztály kény­telen egy helyen meghúzódni, a kórház szülészete egy ócska, dohos vályogépü’eíben van, egészségtelen a sok átalakí­tás ellenére is. Albertirsán két gyógj^zerlár volt. Az egyiket, hogy össze ne dűljön, bezárták. A másik szűk. Az előírt négy helyiség helyett csak eggyel rendelkezik. Az ügyeletes a kiszolgáló helyi­ségben alszik tábori ágyon. 1950 szeptemberében elkezdte egy monori vállalat építeni az új patikát, de mikor kiderült, hogy nem lesz területrendezés és a község nem kerül át a monori járáshoz, abbahagyta. Az októberi események aztán végképp pontot tettek a terv végére. A vidéki orvosok az értelmi­ség legjobb anyagi helyzetben levő részéhez tartoznak. Ez indokolt is, hiszen munkájuk nehéz és rendkívül felelősség- teljes. Azonban az a paradox helyzet áll fenn. hogy minél több a biztosított, annál kisebb az orvos jövedelme. Alacsony pl. a tisztiorvosoké, akik ma- gánprakszist nem folytathat­nak (azelőtt kiskassza rend­szer volt, vagy prakszis-meg- váltás). így megtörténik, hogy a legjobbak nem vállalják ezt a felelősségteljes megbízatást. Az orvosok fő panasza, hegy nem lehet elég autót kapni, márpedig orvosnak nem luxus az autó hanem sokszor életmentő esz­köz. A megyei tanácsnál hat­van nagyon sürgős, nagyon indokolt kérés van. Dr. Szűcs István ceglédi kórházi főorvos Szegedről jár be munkahelyé­re. S ezek Csak azok, akiknek megvan a pénzük az autóra, de szükségük volna olyanok­nak is kocsira, akik csak rész­letre tudnának venni. A ki­sebb igényűek és pánzűek Mo­peddel is megelégednének, azonban ezt is nehezen kapni. Az állatorvosok úgy látszik, jobban megszervezik, s köny- nyebben juthatnak hozzá, mint az emberek gyógyíiói. Dr. Józsa Ilona ceglédi fog­orvosnak Kocsérra 28 kilomé­terre kellene kijárnia rendel­ni, vasút nincs. Két éve igé­nyel. de nem kap kocsit. Egyet tudott volna venni, de — tel­jesen érthetetlen — nem en­gedélyezték. A gyógyszerészek fő pana­sza. hogy jelentős részük nem nyugdíjjogosult. A vidéki pa­tikusok nagy része ugyanis saját gyógyszertárában dolgo­zott és munkaviszonyban csak az államosítások. 1950 óta van. így aztán sok idős gyógysze­rész nem mehet nyugdíjba, még akkor sem, hogyha már nem bírja a munkát, mert nincs tíz éve állami szolgálat­ban. Kérésük teljesen indo­kolt, hiszen évtizedek óta be­csületesen dolgozó emberekről van szó. akik éppen úgy meg­érdemlik a nyugodt öregséget* mint más értelmiségiek. A vidéki orvosok továbbképzéséről intézményesen gondoskodnak: havonta színvonalas előadáson vesznek részt, idődként két­havi kórházi gyakorlatra vi­szik el őket. A szakfolyóirato­kat járathatják, a szakkönyve­ket megrendelhetik az állami könyvesboltokban. Ma már nemigen akad olyan orvos, akinek ott fejeződött be az orvostudomány fejlődése, ahol az egyetemen abbahagyta. Szórakozási lehetőségeik nem különböznek más falusi értelmiségiektől: mozi (csak a hangra ne volna annyi felé panasz). Faluszínház, esy- egv pesti utazás, könyv tár­saság: A különbség csak az, hosv őket evakran kihívják a moziból is. Ha okkal, még csak beletörődnének, de ha indo­kolatlanul. akkor joggal bosz- szankodnak. így élnek ők, orvosok, gyógyszerészek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom