Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)
1957-09-11 / 113. szám
1957. SZEPTEMBER 11. SZERDA rusri HCÜrCI if/tirlan ^rnniiniiiitiunmiuiifiiiimiHiiiiiiiiiiimtHiMiimuiNHiiig Kozmetikai kiállítások falun | Az ország több megyéié-f | ben rendeznek a Iközeljövő- i 1 ben kozmetikai kiállító-1 1 sokat a földművesszövetke- \ | zetek. A kiállításokon be-| | mutató arcépolás és kozme- § | tikai tanácsadás is lesz, 1 1 hogy megismertessék a fa- 1 | lusi lányokkal, menyecs-1 | kékkel az egészségvédel-§ 1 mi és szépségápoló készít- 1 | menyek szakszerű alkalma- 1 I zását. Az első kozmetikai í | kiállítás: Nagykőrösön 1 | szeptember 15-én nyílik. | Siiiiiiiitmmttitmtiiimiitiiirtniniiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii' Tizenhárom árva tőke — és a magyar csemegeszőlő jövője iiiiiiimimimiiiiiiiiimmiimiimimiiiiiimmiiiiimiiiitiiiiiiHiitHmiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiimiHi 1 a Duna—Tisza közi ! HOMOKON — Afuz Ali? Albból él Bulgária! ..; így szól tréfás-komolyán Keszler Gyula, az FM dolgozója szívügyéről: a szőlőtermelés új útjairól, ö nemcsak pohárban vagy palackban akarja értékesíteni az egyik legértékesebb magyar gyümölcsöt a külföld piacain, hanem csemegeszőlő formájában is. — Az Afuz Aliért azért fizetnek annyi sokat az exportőrök, mert fürtje nagy, bogyója nagyszemű, íze pompás s a Szeptember 15-ig köthetnek szerződést a gépállomásokkal a tsz-ek Emlékezetesek még a gépállomások és termelőszövetkezetek meglazult viszonyának következményei. Főleg az aratás munkáját hátráltatta sok értetlenkedés. A megye tsz-einek egy része nem kötött idejében szerződést a gépállomásokkal, csak azután kapkodott fűhöz-fához, amikor már ledőlt az árpa és a búza, s nyilvánvalóvá vált, hogy kézi erővel nem bírnak véle. Ekkor mutatkozott meg igazán, hogy a gépállomások nem felejtették el a régi barátságot és mindenáron segíteni akarnak. Még olyan áron is, hogy felmondták az egyéni gazdákkal és az állami gazdaságokkal kötött szerződéseik egy részét, s a tsz-ek segítségére siettek. Persze, ezt nem lehet megismételni az őszi munkák során. Éppen ezért a gépállomások és a járási tanácsok mező- gazdasági osztályainak szakemberei szeptember 15-ig, tehát e hét végéig felmérik, milyen mértékben szerződtek le a hozzájuk tartozó termelő- szövetkezetek az őszi vetőszántás, vetés és mélyszántás munkáira. Ha azt tapasztalják, hogy egyes termelőszövetkezetek most is kevesebb munkára szerződtek, mint amennyire valós számítás szerint szükségük lesz, javasolni fogják a tsz-közgyűléseknek a további szerződéskötést. Hangsúlyozzák azonban, hogy csupán javaslatról van szó és egyetlen tsz-t sem akarnak erőszakosan befolyásolni. Viszont a gépállomások megyei igazgatósága közli, hogy nem ismétlődhet meg a nyári kapkodás. Amelyik termelő- szövetkezet szeptember 15-ig a figyelmeztetés ellenére sem köti meg a szerződést, nem számíthat pótszerződéskötésre. A gépállomások ugyanis más területeken kötik le kapacitásukat és népgazdasági érdek, hogy szeptember 15-e után ezen már ne változtassanak. Október 1-ig lehet jelentkezni a téli mezőgazdasági iskolába Késő ősszel újból megkezdődik az oktatás a téli mezőgazdasági iskolákban. Az iskoláit a tanulóknak a táj termelési adottságok figyelembevételével megfelelő mező- gazdasági alapismereteket nyújtanak, megismertetik őket a szocialista nagyüzemi gazdálkodással és mélyítik általános műveltségüket. A tanulmányokat eredményesen elvégzők ,.aranykalászos gazda”- jelvényt és bizonyítványt kapnak. Az ősszel kezdődő tanévben 12 helyen kezdik meg az oktatást a téli mezőgazdasági iskolák első osztályában, mégpedig Abaújszántón, Balassagyarmaton, Hajdúdorogon, Csongrádon, Csurgón, Kalocsán, Karcagon, Mátészalkán, Mozsgón, Szegeden, Szombathelyen és Vácott. Az iskolákban összesen 420 tanulót vesznek fel, 15—26 éves, nyolc általános iskolát végzett parasztfiatalokat. Jelentkezési határidő október 1. Jelentkezni közvetlenül az iskolák igazgatóságánál kell. Ezenkívül Mohácson, Kiskunhalason, Hódmezővásárhelyen és Berettyóújfalun a termelőszövetkezetek mezőgazdasági képzettséggel nem rendelkező vezetői részére kétéves termelőszövetkezeti veze- tőképző tanfolyamokat szerveznek. O tt, ahol a püs* pökszilágyi dombok meredeken csúsznak lefelé, széles völgy terül el. A völgyben kicsiny falu. Piroscserepes házai már messziről integetnek, szinte hívják, vonzzák a fáradt vándort. De az erdővel borított dombok némák, ember sehol sem neszez, csak egy kisebb szakadék fenékén mormol egyhangúan a kicsiny, fehérfodrú paták. Néha megrez- dül egy-egy bozót, fiatal őzsuta kémlel figyelmesen, mélyet szippant a friss levegőből, s ha az erdők illata tisztán száll felé, megugrik, s két- három szökelléssel a pataknál terem. Sietve csillapítja szom- ját, azután hirtelen felkapja fejét, mozdulatlanná merevedik, hogy a következő pillanatban nekiiramodva eltűnjön a sudár tölgyfák között. A sűrű bozótosból most vaddisznó csörtet elő, nyomában öt-hat csíkoshátú kicsinye üget. Az öreg megáll a víz szélén, orrát belefúrja « friss levegőbe. Talán az őz szagát érzi még, de hamar megnyugszik. Halkan röffent egyet, mire kicsinyei egymást ta- szigálva igyekeznek előre. Az öreg nem iszik, csak áll a patakparton a sziklás kövek között, s vadul /\% erdő szerel forgatja apró szemeit, úgy vigyázza féltőn kicsinyéit. Csak mikor azok már abbahagyták a hangos szürcsölést, ballag le kényelmesen a mederhez, mellső két lábával bele is áll, úgy oltja c:omját. Hosszan, hangosan szívja magába az üdítő vizet. Kicsinyei a sziklás homokon kergetőznek, látszólag ügyet sem vetve anyjukra. De amikor az öreg megelégelte az ivást, s egy rövidet röffentve megindul a patak mentén, kurta lábaikon gyorsan a nyomába szegődnék. Egy darabig még ott botladoznak egymást ta- szigálva, majd hirtelen irányt változtatnak, s elnyeli őket az erdő sűrűje. Csörte- tésük azonban még jó ideig hallik. j-\e sokszor látta Lf már ezt a képet az erdők magányos őre, az erdész. Szürkésbarna ruhájában, kurtaszélű zöld kalapjában, karján a 'kétcsövű puskával hányszor bújt meg már leshelyén, hogy újra és újra magába fogadja e kedves, megkapó képet, s néhány percre, olykor csak pillanatra bepillantást nyerjen az erdő életébe. Fiatalember még szerelmese Králik József erdész, ezernyolcszáz hold tölgyes gazdája, gondozója. Még alig lépett túl huszonnyolcadik életévén, de máris több, mint tíz erdőben töltött esztendőt tud maga mögött. Az erdő szerelmese. A hajnalhasadás már a fák között találja, lépkéd szaporán, magányosan, s közben figyeli, tanulmányozza az erdő életét. Vizsgálja a fákat, olykor rovátkát vés barna kérgükbe, így jelölve meg a kivágásra ítélt csenevész, beteg tölgyeket. Közben tájékozódik, hogy pontos helyre küldje majd a fakitermelőket. Máskor a csemetekertben tevékenykedik. Irányítja a munkát, magyaráz, s tanít, hogy ne csak a munkát szeressék meg a környékbeli gyerekek, de magát az erdőt, s a fákat is. Ha kirándulni mennek, né törjék le a zsenge ágakat, ne üssenek sebet a sima fakérgeken. A fa is él, s érez, ugyanakkor hasznos szolgája az embereknek. S mutatja nyomban, melyik fa milyen célt szolgál majd, ha kitelt az esztendeje. Azután megy tovább, járja az erdőt SZENTENDREI KEPEK Szentendrén sétálva az utcákat, házakat figyelve, az ember képzeletében visszakalandozik az elmúlt századokba. Menynyi szépség, mennyi romantika.. < Újra nyílik a lila akác A korábbi hűvös, esős időjárás után a „vénassro- nyok nyarának“ melege valódi nyári virágot bontogat: újra nyílik a lila aíkác. A balatonparton számos helyen a fehér akác harmadszor. a lila akác másodszor virágzik. A balatonalmádi vasútállomáson, akárcsak tavasszal, tenyérnyi nagy lila fürtökben díszeleg az illatos virág. A XVII. századra emlékeztető Görög utca Kirándulók kedvenc helye a szőlőhegy tövében Műemlék az egyházas ,bárom ház” a Fő téren Szűk, de gyönyörű az évszázados Alsóhegy utca (Vona Béla felvételei) héja olyan rugalmas, hogy fut. hat vele a vagon a világ túlsó felére, nem törődik meg. Szeptemberben érik, amikor világszerte legjobban ácsingóznak arra, hogy friss csemege legyen a piaci szőlőárus kosarán ban, a hotelek és a családok vacsoraasztalán! Nahát, az Afuz Ali önti is a valutát a bolgároknak. Gk úigy csinálnak, ahogy a tavalyi chilei borkonferencia kimondta: „Ne csak igyuk, együk is a szőlőt!” — És nálunk? — Zöldségünk, gyümölcsünk ismert a határon túl is! A kajszit és a paradicsomot garmadában veszik tölünk. Ám azok szállítása például bajos. Mind a kettő romlandó. A csemegeszőlő viszont nem olyan kényes. Megfelelő hőmérsékleten 3—5 hónapig is eláll. Mintegy 80 000 hold nagyüzemi csemegeszőlő ki tudná elégíteni a külföldi keresletet. Jutna, maradna nekünk is. Jelenleg mi van meg belőle? A sárfehér — álkarrierje — Még csak 4000—5000 holdnyi a csemegeszőlőnk. Ez édeskevés. S még hozzá szórványos település. Annak a 80 000 holdnak aztán igazán olyan fajtával kell benépesülnie, hogy termésétől megcsorduljon a vevő ínye. Az Afuz Aliért' 1,20 márkát, a® izsáki fehérért csak 35 pfenniget adnak a németek. Erdei Ferenc már a „Futóhomok”-ban megírta, hogy bizony meglehetősen savanyú szőlő ez. Kísérleteztek vele a német piacon annak idején: jobb híján erre is rákaptak. De ha valóban komoly jövedelmet akarunk, más fajtával kell kiáll- nunk! — Eddig mi történt? — Legutóbb a kecskeméti Míklós-telepen összegyűltek az exportőrök és kutatóik. Mór három jó fajtát találtak is. Az első a Glória Hungáriáé. Fél kilósak a fürtjei, bogyója aranysárga, íze kitűnő. Ez is szeptemberben érik. A szállítást kiválóan bírja. A másiknak még neve sincs, de még koraibb: augusztus végétől október végéig vihetnénk ki messzi országokba. „Ez legyen a magyar Afuz Ali! — kiáltottunk örömünkben, amikor a Míklós-telepen egy meggyfa alatt tizenhárom árva tőkét találtunk belőle. A harmadiknak a neve: Kocsis Imre. — Mi hát a sürgősebb ezek után? A Nevenincsnek neve lesz! — E három fajtából lesz- nek a nagyüzemi csemegeszőlőtelepek. — No de mi lesz akkor a sárfehér meglevő telepeivel? — Izsák szőlőtermelői ne károsodjanak! Ezt nem akarja senki. Hiszen ott a vasúti állomáson is úgy megy minden, mint a karikacsapás: 25 vagonos irány-vonatokat indítanak útnak Németország felé. S azok az ügyes kezű izsáki csomagolóasszonyok! Berakodás előtt a legkisebb hibájú bogyót is észreveszik, héjaszemmel, fürge kézzel kimetszik a fürtből. Hogy odakint meg ne akadjon a vevő szeme egy fikarcnyi hibán se! Mert hogy egyik szavam a másikba ne öltsem: sok összetevője van annak, amíg az államkassza valutaforintokkal megtelik. Persze, a vincellér is beleszól: fontos a hibátlan, szép termés. De nem maradhat el a csábító csomagolás, a kereskedői tapintat, a gyors szállítás! Az ilyen élelmes községet tehát, sok Pest megyeivel együtt, nem szabad rászorítani a sárfehér kiirtására. A magyar Afuz Ali kitenyésztéséig csak maradjon, hiszen átmenetileg ez a fajta is nagy hasznot hoz. — És aztán megkegyelmeznek neki? — Igen. Annál inkább, mert a sárfehér bora igen kelendő komerszfoor Svájcnak. Egyébként annyira jelleg nélküli bor, hogy az isten is pezsgőalapnak teremtette. Országos érdek tehát, hogy a sárfehér helyett hamarosan „Gloria Hungáriáé” I-gyel és a Neve- sincs-csel, meg a „Kocsis”-sal rukkoljunk ki a világpiacra. — Dehát a Nevenincsből még csak tizenhárom tőke van! Tíz esztendő — mint egy perc! Népi mondókával' felel Kesz- ler Gyula: — Nincs rozsé, hogy valaki össze ne kösse! Azaz nem 1 lesz könnyű a munkánk, de f megcsináljuk. Üvegházban i rügydugványként gyökerez- i tétjük. Egy ötvencentiméteres | vesszőn van legalább öt-tíz | rügy. No most, tíz szál vessző- I bői akár száz rügydugványt | nyerünk s így igen meggyor- ! sül az egész szaporítási folya- i mat; X 1 — S mindezt kire bízzák? | — Szőlőt, szilvát, szűzleányt f megőrizni egyaránt bajos más 1 kezétől! — mondja a nóta. Te- | hát csakis a magunk kezére, I eszére munkájára bízhatjuk. I Magyarán: Csopakon Bara- ! nyában meg a Helvéciái Al- | lami Gazdaság üvegházaiban I máris megkezdjük a rügydug- ! ványozást. | — Mikor lesz ebből kézzel | fogható valóság, akarom mon- ! dani valuta? 1 — Testvérek között is bele! telik tíz esztendő! De mit szá- ! mit az egy nemzet életében; |Perc csak! Azt mondtam az | előbb: Bulgária az Afuz Ali- I bői él. Akkor éljen Magyaror- I szag ebből a három pompás | csemegeszőlőből;: t Meglátja, I lesz a Duna—Tisza közi ho- | mokcn olyan csemegeszőlő- 1 márkánk, mint amilyen most | almában a Jonathán! Erdős Jenő fáradhatalanul. Közben figyelmesen szemléli a keékeny ösvények ezernyi nyomát. Erre vaddisznók jártak, arra szarvasnak vitt útja, amarra róka és borz közelített a falu félé. Ez utóbbi nyom a legfrissebb, csak néhány perces lehet talán, s ezért nyomban utána ered. A dúva- dak addig is nem egyszer komoly károkat tíkoztak már a közeli faluban, ideje lesz, hogy véget vessen garázdálkodásuknak. M ár delelőn jár a nap, mire hazakerül. Ízletes ébéddei s levéllel várja otthon ifjú asszonya Nekikészülődik, i közben a levelet for gat ja ujjal 'között. A Szegedi Erdészeti Technikumból érkezett. Levelező tagozatra jelentkezett néhány héttel ezélött Nagyon szeretné elvégezni ezt a négy éves iskolát. Szűk ség van rá a tovább jó munkához. Ezer tanulna szívesen. Idi is akadna rá két ke rülés között. Már az asztalon < gőzölgő étel. Az asz szony is letelepedik Esznek csendesei csak a szemük villa- össze olykor, s a kő zelgő nagy öröm tv zében ég. Még kéi három hét, s vidár gyerekzsivaj tölti b majd a ki$ erdészle kot. Prukner Pál
