Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-08 / 111. szám

A GYERMEKNEVELÉSRŐL Milyen tanácsokat ad Gergelyné a szülőknek? ^jiiuwmMimHiMiHiiiinimMiiroHiiiHniHininnmtmuiHiiimmmimiiwwinmwiuiniiiimtiiiiiiiiiiHniiiHiiJiiinnfiiimir! = § ! Ma Fan-to: | A kiflihold és a pöttöm legényke | Á minap joggal dicsérte meg laptársunk, a Népszabad­ság az Elet és Tudomány kis­könyv! áráina'k szerkesztőit, hogy a sorozat első számaként Gergely Károlyné dr. munká­ját: Amíg gyermekünk isko­lás lesz.-.; című könyvét je­lentette meg. „Egy sereg olyan kérdésben ad tanácsot, amire kevés szülő tud teljes bizo­nyossággal felelni..— írja bírálatában a lap. Olvasóinkat bizonyára ér­dekli, hogy ki e mű szerzője és mi késztette könyve meg­írására. Felkerestük Gergely Ká- roiynét, aki közölte velünk, hogy régi pedagógus, férje gyermekorvos: Azután el­mondta, hogyan is történt az egész, miért is lett író. Három évvel ezelőtt tör­tént, hogy tanítványaim kö­zött művelt szülők szellemi­leg gyengén fejlett gyermeké­re bukkantam; Nem volt szó­kincse. A szülők elmondták, hogy gyermekorvoshoz fordul­tak tanácsért; Annak az volt a véleménye, hogy a gyerme­ket nem szabad kifárasztani, bánjanak vele úgy, mint egy kiskutyussal, etessék, fürösz- szélc stb. Egy másik alkalommal, ez nem is olyan rég történt, egyik kis tanítványom a kö­vetkező szavakkal mentette ki magát, amiért nem készítette el a leckéjét: „Ne tessék ha­ragudni, de otthon nagy zrí volt, mert az apám bepiált’’. Az ilyen esetek és végül egy májgyulladás, ami az ágyhoz láncolt, megadták az impul­zust ahhoz, hogy a gyermek- nevelésről szóló könyvemet megírjam; Ma már a folyta­táson dolgozom. Következő művemnek még nincsen címe. A témája: egy tanítónő napló­ja. Ebben Gárdonyi Géza Az én falum című művének min­tájára tanítványaim portréját dolgozom fel. Most pedig ismertetjük Ger­gelyné könyvének egyik ér­dekes és tanulságos fejezetét, melynek címe: Kérdez a gyermekem.. A gyermek igényli a körü­lötte élő felnőttektől azt. hogy foglalkozzanak vele. Kérdez, szinte ostromol a kérdésekkel, mert magyarázatot keres az őt érő benyomásokra, keresi az ok és okozat közötti össze­függést, tudni szeretne min­dent, lehetőleg egyszerre. Sza­bad-e gátat vetnünk a szelle­mi élet fejlődése elé? Nem! Sőt, segítenünk kell: A foglalkozás egyik része tehát nem tervszerűen felépí­tett és rendszerezett, hanem erősen spontán: kérdez a gyermekem. A gyermek kérdéseire min­dig felelni kell! „Ne kérdezz ilyen csacsisáigokat!“, „Hagyj békében!”, „Ne idegesíts“ — nem válasz a gyermeknek. Nem elégíti ki. csalódik az „okos“ felnőttben, aki példa- i képe és .akit ő mindenben utá- I noz, mert olyan szeretne lenni ő is. Tovább kérdez, amíg nem kap megnyugtató és kielégítő választ a kérdésére, újból és újból előjön vele, s ha végképp válasz nélkül marad, akkor majd megkérdez más valakit és eltávolodik szüleitől. De ha a gyermek szüleitől kapja meg problémáira, kérdéseire a vá­laszt, akkor hozzájuk fordul majd a pubertáskori „kényes” kérdésekkel is és nem a bará­tok, barátnők felvilágosító sut­togásainak hisz, hanem édes­anyjának, édesapjának, aki „kis“-korától mindenre őszin­tén felelt neki. Tudom, hogy sokan most azt gondolják, kedves olvasóim, Édesanyák és Édesapák: „De hogyan feleljünk, amikor olya­nokat kérdez, amire nem lehet felelni!” Bármit kérdez, egy a lényeg: a felelet legyen a valóságnak megfelelő! Ha a kérdés olyan természetű, amit három-, négy-, ötéves gyermek színvonalán nem lehet meg­magyarázni, például mi az, hogy áram. mitől szól a tele­fon stb., akkor megmondhat­juk, hogy „Ezt te kisfiam most még nem érted, de ha nagyobb leszel, megmagyarázom (vagy megtanulod majd az iskolá­ban)“. Az is előfordul, hogy nem tudjuk magunk sem, amit a gyermek kérdez. Ezt is meg lehet mondani őszintén. Meg­ígérjük, hogy utánanézünk. Gyakran megtörténik, hogy a felnőttek gyerekes magyará­zatot adnak g gyermek kér­déseire. Nemrégen hallottam az utcán egy öt-hatéves kis- fiúcskával sétáló édesapától, hogy „mennydörgéskor ktlg- liznak az angyalkák“. Ez a gyermek később az iskolában tudományos magyarázatot kap a mennydörgésre s vissza fog emlékezni rá, hogy az édesap­ja mit mondott neki erről. Jobbik eset, ha azt hiszi, hogy nem tudta helyesen a termé­szeti jelenség okát. Hasonló helytelen magyarázata a hó­esésnek az „angyalkák duny­hája szakadt ki“, vagy a „Tél­apó rázza a szakállát“. A ter­mészet ébredését, a virágok nyílását sem helyes azzal ma­gyarázni, hogy „a tavasz tün­dére szép ruhát adott a föld­re“. A valóság is van ilyen szép: a virágok, a fák, a bok­rok nagyon szeretik a napsu­garakat és most, hogy mele­gebb van, és többet süt a Nap, kihajtanak, rügyeznek, szinte örülnek a tavasznak. A megtévesztő, hamis fele­letek helytelenségét bizonyít­ják a „gólyamese“ káros ki­hatásai is. Bár tudom, hogy ebben olvasóim nagy százaléka nem ért egyet velem, de talán sikerül meggyőznöm őket is. Kettő-hatéves korig számta­lanszor hallja otthon, pajtá­saitól, felnőttektől a gyermek: „A gólya hozott egy kistest­vérkét“. Édesanya, édesapa mondta így, a gyermek előtt A KECSKE MEQ A KOS Élt, éldegélt egy öregapó, meg egy öreganyó. Volt egy kecskéjük meg egy kosuk. Olyan nagy barátságban voltak ezek ketten, hogy ahová a kecske ment, oda ment a kos is; a kecske a veteményeskertben dézs­málta a káposztát — a kos a sarkában: a kecske a kiskertben gázolta a virágot — a kos a nyomában. — Hej, asszony — mondta egyszer az öreg- apó — azt mondom én, kergessük el a háztól a kecskénket meg a kosunkat! Nem lehet ezektől se zöldséget termeszteni, se virágot nevelni. No, hordjátok el magatokat, híre- tek-nyomotok se maradjon! — kiáltott rájuk. A kecSke meg a kos tarisznyát varrt magá­tiak és elindult világgá. Mentek, mendegéltek, egyszer csak egy farkaskoponyát pillantottak meg az út köze­pén. A kos erős volt, de gyáva, a kecske meg bátor, de gyöngécske. — Vedd föl, kos, ezt a koponyát, hiszen te erős vagy! — Inkább te vedd föl, kecske! Te bátor vagy! Közös erővel felvették a koponyát, tarisz­nyájukba tették. Tovább indultak, mentek, mendegéltek, egyszer csak tüzet láttak a tá­volban. — Menjünk oda, kérjünk szállást, nehogy felfaljanak a farkasok. Odamentek — hát, éppen a farikasok főzték ott a 'kását. — Adjon isten, legények! — Fogadj isten, épp jókor jöttök! Míg a kása megfő, jóllakunk a húsotokból! Megrémült a kos, a kecske már rég félholt volt az ijedségtől. De azért azt mondta a kos­nak: — Vedd csak elő, kos öcsém, azt a farkas­koponyát! A kos elővette. — Nem ezt! A nagyabbikat! — mondta a kecske. A kos visszatette a koponyát a tarisznyába, aztán újra elővette. — Nem, nem ezt! A legnagyobbikát! A farkasoknak addigra már inukba szállt a bátorság; fontolgatták, latolgatták, hogyan oldhatnának kereket. Hiszen nem tréfa dolog: ezek iát egymás után veszik elő a farkas- koponyákat! Megszólalt az egyik farkas: — Pompás társaság a mienk, testvéreim, fő az ízes kása, csakhogy még kéne bele egy kis víz. Elmegyek, hozok. Elinalt és azt gondolta: „Süllyedjen el az egész társaság!” És kereket oldott. A másik farkas is azon töprehkedett, ho- gyon hordhatná el az irháját. — Lám csak — szólalt meg — elment az a gézengúz vízért s nem jött vissza. Elmegyek, fogak egy vesszőt és gyorsan idekergetem. Ez se tért vissza. A harmadik farkas csak ült, ült, aztán így szólt: — Most én megyek el! Visszahozom mind a kettőt. Azzal elszaladt. Szörnyen örült, hogy élet­ben maradt. A kecske meg azt mondta a kos­nak: — No, öcsém, szaporán! Ne gondolkozzunk sokat, együk meg a kását, aztán hordjuk el magunkat, amíg nem késő! Közben az első farkas gondolkozóba esett: — Halljátok-e testvéreim! Megijedtünk szé­gyenszemre egy kecskétől meg egy kostól? Menjünk, faljuk föl a bitangokat! Visszamentek. Azok ketten már jól be- laikmároztalk a kásából, széttaposták a tüzet és felmásztak egy magas tölgyfára. Ott üldö­géltek. — No — mondták a farkasok a legbozon­tosabbik farkasnak — te vagy a legöregebb, tatáid ki, hogyan férhetnénk hozzájuk. A bozontos farkas lefeküdt a tölgyfa tövé­be és törni kezdte a fejét, mitévők legyenek. A kos fönt ült az ágon, s csak úgy remegett félelmében. Ügy reszketett, hogy nem tu­dott megülni az ágon, és egyenesen a farkas nyaka közé esett. A kecske meg nem sokai gondolkodott, elkiáltotta magát: — Add csak ide azt a bozontost! Majd el­bánok vele! — s a tölgyfáról fejest ugrott a farkasok közé. Elinaltak a farkasók, csak úgy porzott az út a nyomukban. A kecske meg a kos pedig kalyibát ütöttek fel és ott éltek, éldegéltek, hírből se ismerték a gondot. a legmagasabban álló személy, tehát ez bizonyos, hogy így van. Bekerül a gyermek az el­ső osztályba. Alig hat hete jár iskolába, máris tanuljuk az őszi jelenségekkel kapcsolato­san, hogy a gólya költöző ma­dár. A gyermek okoskodik, logikus gondolkozásra, össze­függések keresésére neveljük. Nem csoda tehát, hogy egyik évben B. E. tanítványom ezen az órán felállt és megkérdez­te: „A gólyák ősszel elköltöz­nek melegebb vidékre. Én de­cemberben születtem; Engem akkor milyen gólya hozott? Állatkerti gólya?“ — „Édes­anya majd elmeséli neked“ — mondottam s felkerestem a szüleit. Sikerült meggyőznöm őket róla, hogy természetes magyarázatot kell adni a gyer­meknek. A legtöbb szülő kényelem­ből választja a fantasztikus és mesés magyarázatokat, mert nem találja meg' a megfelelő formát a magyarázatra. Pedig milyen egyszerű lenne, meny­nyivel kevésbé misztikus és fantáziaizgató, ha azt monda­nák: „Édesanyádtól születtél, édesanya a szíve alatt hordott, amíg erős lettél, hogy megszü­lessél!“ A további részletkér­désekre vonatkozóan — ame­lyek magyarázatára nem érett a gyermek — ígérjük meg, hogy választ kap, ha nagyobb lesz. Nemcsak hiszem, de tu­dom, hogy minden gyermeket csak szorosabb szálak fűznek az édesanyjához, még jobban szereti, ha tudja, hogy a vé­réből született, mintha a gólya­mesét hitetik el vele. Nem be­szélve a csalódásról, és a to­vábbi bizalmatlanságról, amit akkor érez. ha mástól tudja 1 meg az igazságot. Oly tiszta, mint a gyermek szem, az ég =a kék. Napesti glóriát kortyol a határ, A Hold-sarló ezüstjét csorgatja szét, Uszályán gördül a víg Göncöl-batár. Pöttöm legényke anyja ölében ül , Friss fejés után a gém-eresz alatt. Incurka kezéből rendületlenül f Röpdös a Hold felé sok-sok csókfalat. A Hold-sarló nem talál hozzá utat. . I 1 Ujjong a pöttöm az anyai karon, 1 Tapsikol kezével s a Holdra mutat: | „Mami, nézd, én azt a kiflit akarom.“ ämmminimmimmimnnuifflimmnimimimimMiminninnumiiinnMiniimiinnminicMMimuiiffliKKtwiMraniuä JÓ, HA TUDJA... .:; hogy a fűszerpaprikából azért kell „sok”, mert helytele­nül használjuk. Ha forró zsírba dobjuk a papr' t, ezen a ma­gas hőfokon a paprika elveszti ízét és zamatát. A fűszerpaprika helyes használata az, hogy a már vízzel feleresztett ételbe tesz- szük;;; s.: hogy a húsleves habját nem kell leszedni, mert ez a hab tápanyagot tartalmaz (hemoglobint). Ha a habot leszedjük a levesről, kidobjuk a leves tápértékét. .:: hogy jégszekrény nélkül is megóvhatjuk a húst a rom­lástól, ha ecetes ruhába csavarjuk; hogy a kávépótlókat leghelyesebb száraz helyen lég­mentesen elzárni, mert könnyen felszívják a levegő nedvessé­gét és ezáltal ízük és zamatok romlik; HETI É Hétfő: Burgonyapüréleves, töl­töttpaprika széles, lapos metélttel, szőlő. Kedd: Sóskaleves poschirozott tojással, túróscsusza tepertővel, gyümölcs. Szerda: Bántottleves, kapros töl­töttkáposzta dagadóvál, gyümölcs. Csütörtök: Marhahúsleves, főtt marhahús tejfeles tormával és burgonyával, kukorica. Péntek: Hamisgulyásleves, saj­tos makaróni, gyümölcs. Szombat: Paradicsomleves galus­kával, piritottmáj burgonyával, szőlő. Vasárnap: Savanyútojásleves, T°.EN’D rántott borjúhús uborkasalátával, londoni rudak. * A „londoni rudak” elkészítési módja: 21 deka lisztet, 14 deka va­jat, 6 deka porcukrot és 2 tojás sárgáját összegyúrjuk. Ezt a tész­tát fél ujjnyi vastagra kinyújtjuk, sütőpléhbe tesszük és félig meg­sütjük. Ezalatt S tojás fehérjét ha­bosra felverjük, ebbe 12 deka da­rált diót és 14 deka porcukrot ke­verünk. Ezt a félig megsült tészta tetejére kenjük és így világossár­gára tovább sütjük. Ha kihűlt, hosszúkás rudakat szeletelünk be­lőle. A HAZÁTLANOK | a, maguk bőrén érezhetik JEAN PAUL. (1163—1825), a híres német | író és költő régi, de Igaz mondását, mely a mai rejtvényünk két hosszú sorában található, (vlzsz. 4 és függ 26.) | Vízszintesen: L Könyörög. 12. = Tisztításra vár. 14. Ennek a füvé- ! bői gyógycukorka készül. 16. Ital- I betét? 17. Óbudai Torna Egylet. 18. | A nullával egyenlő. 26. Elhagyja I az ágyat. 21. L. F. 23. A végét jár- I ja. 25. Község Somogybán. 26. 1 Száraz falevél. 28. Közreműködik | a stafétában. 29. Felhőkön túli. 30. = Együtt jár a gyávasággal. 32. = Óceán. 35. Féltiz? 36. Edény. 37. | Kiválasztott, ismert francia szóval. = 38. A króm vegyjele. 39. Ókori itá- = liai nép. 41. Hatszáztizenkettő. 42. 1 Éppen hogy. 44. Bőszít. 46. Ma már | három napig sem tart. 47. Női név. = 49. Végnélküli angol főnemes? 50. | Ritmus. 51. Töltés. 52. Régi hossz- i mérték. 54. Páratlanul lódít. 55. | Y. Z. 56. Hajófar. 57. Amerikai tó. i 59. A hegedű lelke. 64. D. I. I). 65. 1 Csuz. 66. Folyónk, mely visszafelé | folyik? 67. Község a budai járás- ” bau. 68. Ennivaló. Függőlegesen: 1. Vacsoraidő. 2. Asztalkendő. 3. Azértis. 4. .. ,-acta, előirat. 5. Felesel. 6. Tagadószó. 7. Gyümölcsöt tartósít. 8. Filigrán. 9. K. E. O. 10. Belül sima? 11. Pesti pályaudvar. 13. Igyekezz!!! 15. Címzésrövidítés régi levélboríté­kon. 19. Tói célzott. 22. Épülettartó. 24. A bőr legkülső felületét borít­ja. 25. Járom. 27. A szem fényérző rétege. 29. Létezett, 31. Tűzcsóva. 33. Fordított érdeklődés valami iránt. 34 ..........-union, szakszerve­z et angolul. 37. Kerek szám. 40. Nem enged meg. 42. Futballista lábfej. 43. Német pajtás, barát. 45. Kilőtt a bolyból. 40. Rebellis. 52. Kényszerpihenőt tart. 53. Energia- forrás. 54. Kukucskál. 56. „Ujházi”- ék kitűnő levese. 57. Etelke. 58. Iszkol. 60. Előkelő keresztnév. 61. Zenei hang. 62. Félig rejt. 63. Ben­ne van a Szaharában. Betű és szórejtvények: Beküldendő a keresztrejtvény hosszú sorainak, a betű- és szó­rejtvények megfejtése 1957. szep­tember 25-ig. Bármely rejtvény he­lyes megfejtői között 10 értékes könyvet sorsolunk ki. Az augusztus 19-i rejtvényeink helyes megfejtése: Kínai közmon­dás: „Ahol mindenki gyűlöl ottan jól vigyázz, ahol mindenki szeret, ott jól körülnézz.” Betűrejtvé­nyek: pipacs, rózsa, kökörcsin, rezeda. Könyvet nyertek: Preier Lajos Vác, Kossuth u. 10. — özv. Kol- tay Oyuláné Gödöllő. József Attila u. 22. — Alexander Gézáné Buda­pest, XIII. Balzac u. 26. V. 3. — Pesti Aladár Dunaharaszti, Dózsa György út 31/a. — Horváth Gyulá- né Vác, Báthory u. 23. — lfj. Do­rogi Pál Budakeszi, Vöröshadse­reg útja 171. — Geszner Jenő Nagykőrös. X. Tátra u. 3. — Andó • Mária Kakucs, Fő u. 56. — Sziklai József Maglód. Dózsa György u. 1X7. — Gyarmati József Vác, Mú­zeum U. 6. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom