Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-08 / 111. szám

2 “^Cirlap 1957. SZEPTEMBER 8. VASÄRNAP Termelőszövetkezeteink megszilárdításáért A megyei pártbizottság ülése A Pest megyei pártbizottság megtárgyalta a megye terme­lőszövetkezeteinek jelenlegi helyzetét és az ebből eredő feladatokat. A beszámolót Ko­vács Béla elvtárs a megyei párt-végrehajtóbjzottság má- sodtitkáxa tartotta. Elöljáró­ban hangsúlyozta azokat az alapvető változásokat, ame­lyek az elmúlt 12 év során megyénk mezőgazdasági hely­zetében bekövetkeztek. A föld nélküli parasztság földhöz juttatásával gyökerében vál­toztak meg a tulajdonviszo­nyok. A nagyarányú gépesítés következtében csökkent a mezőgazdasági termelés kül­terjessége. Megváltoztak a parasztság életkörülményei. A nagy eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek a mező- gazdasági termelés színvonalá­val, nem alakult megfelelően a munkásság és a paraszt­ság viszonya. Ennek oka, hogy agrárpolitikánkban 1949 után különféle hibákat követ­tünk el. Kovács elvtárs utalt a tagosítás hibáira, a begyűjtési rendszer merevsé­gére, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megszervezése során az önkéntesség megsér­tésére, az átmeneti formák le­becsülésére. Az agrár-tézisek jelentősége A forradalmi munkás-pa­raszt kormány nagy jelentősé­gű intézkedései, a nyilvános­ságra hozott agrár-tézisek, az MSZMP politikai bizottsá­gának legutóbbi határozata a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről, figyelembe ve­szik hazánk sajátos mező- gazdasági viszonyait és lehe­tővé teszik, hogy elkerüljük a régebbi hibákat. A párt világosan meghatá­rozta álláspontját: a termelőerők szakadatlan fejlesztésének a mezőgaz­daságban sincs más lehe­tősége, mint a nagyüze­mi szocialista gazdaság. Nem akarjuk konzerválni az egyéni gazdaságokat. A ter­melőszövetkezetek fejlesztésé­nek útja azonban nem az egyénileg dolgozó parasztok elszegényedésén keresztül ve­zet, ellenkezőleg, sokoldalú támogatással kell emelni az egyéni gazdaságok áruterme­lését és ezen keresztül emelni életszínvonalukat. Parasztpolitikánk kulcskér­dése a paraszti rétegeződés fi­gyelembe vétele. Központi probléma a szegényparasetság szerepének helyes értékelése, a szegényparasztsággal való erős gazdasági és politikai szövet­ség, hiszen a parasztgazdasá­gok nyolcvan százaléka sze­A legjobb szocialista m Az ellenforradalom támadá­sának fő iránya falun a ter­melőszövetkezetek felbom- lasztása irányában történt. Termelőszövetkezeteink nagy része helytállt és ez azt mu­tatja, hogy a mozgalom alap­jai egészségesek, gyökerei erő­sek. Az ellenforradalmi tá­madás azonban nem múlt el nyomtalanul és meggyengítet­te a szövetkezeti mozgalmat. A megyében 1956 márciusában 235 tsz volt, most 202 ma­radt. Megmaradt az összterü­let 74 százaléka, a tagság 57,7 százaléka. Van 30 olyan tsz, ahol rombolás alig volt és csekély a kilépők száma. 131 tsz jelentős gyengülést szenvedett. 76 teljesen fel­bomlott, vagyonát széthurcol­ták, 41 újonnan alakult. A politikai bizottság meg­határozta azokat az alapvető feltételeket, amelyek betartá­sa kizárja az álszövetkezetek alakulását. Ilyenek a közös munka, a munkaegy­ség szerinti jövedelem-el­osztás, a tartalékalap, a közös beszerzés, a terv és a nyilvántartás. génypaxaszti gazdaság, a me­gye szántóterületének 46,8 százaléka szegényparasztok, félproletárok, kisparasztok ke­zében összpontosul. Ennek a szilárd szövetségnek három feltétele van, segíteni anyagi­lag a szegényparasztságot, mint termelőt, mint el­adót és mint vevőt, aho­gyan Lenin tanítja: „Előbb segítsd, azután támaszikodj reá’’. Be kell vonni a politi­kai életbe, politikai erővé kell szervezni és végül helyes vi­szonyt kell kialakítani a kö­zépparasztsággal, korlátozva a kulákságot, kell megacéloz­ni a szegényparasztsággal való kapcsolatunkat. Látni kell, hogy a szegénypa­rasztságra való szilárd tá­maszkodás a társadalmi alap­ja a középparaszt megnyeré­sének: Támogatni kell a kö­zépparaszti 'termelést. Segíte­ni Jcell mint termelőt és el­adót, hogy politikai szövetsé­günk erő® gazdasági kapcso­latokon nyugodjon: A közép- parasztsággal való szövetség­nek feltétele a kulákság kor­látozása is. Harcolni kell te­hát minden olyan nézet ellen, amely elszegényedett dolgozó parasztsággal kívánná a ter­melőszövetkezeti mozgalmat fejleszteni. Ez az út csak a kudarcok útja lehet. jelszereket alkalmazzuk « Az alapszabálynak erre kell épülnie és az esetleges módo­sítások sem lehetnek ellentéte­sek a lerögzített alapelvekkel. Például, sok olyan termelő- szövetkezet van a megyében, ahol részes művelésre adták ki a kukorica-, vagy a krumpli­földeket, még pedig nemcsak tsz-tagoknak, hanem egyéni gazdáknak is. A tsz földjét kívül állóknak kiadni megen­gedhetetlen gyakorlat. Helyes azonban, ha az anyagi érde­keltség elvét úgy valósítják meg, hogy a munkaegységet terményrészesedéssel vagy más módszerekkel kombinál­va elősegítik a minőségi ter­melést. Ilyen megoldással! kí­sérletezik a pilisi Hunyadi Tsz, a dunabogdányi Úttörő .vagy a nagykőrösi Rákóczi. A dunavarsányi termelőszö­vetkezetnél ilyen kombinált módszerrel érték el. hogy si­került a családtagok bevoná­sa, és az idén először a tsz fennállása óta háromszor ka­páltak. Kovács elvtárs felhívta a fi­gyelmet arra, hogy veszélye­sen alakul a tsz-ben dolgozók összetétele. Fokozni a felvilágosító munkát Beszéde további részében Kovács elvtárs azokkal a megoldandó kérdésekkel fog­lalkozott, amelyek jelenleg akadályozzák a termelőszö­vetkezeti mozgalom nagyobb arányú fejlesztését1. Elsősorban is le kell küzdeni úgy a szektás, mint a revizio­nista jobboldali nézeteket, amelyek minduntalan felme­rülnek mezőgazdasági politi­kánk végrehajtása közben. Le kell küzdeni azt az opportunis­ta nézetet, amely évtizedekre szeretné elhalasztani a mező­gazdaság szocialista átszervezé­sét. Az ilyen elméletek hirde­tői hitetlenek a termelőszövet­kezeti mozgalom perspektívá­jával szemben és nem látják, hogy a nagyüzemi gazdálko­dás még kapitalista viszonyok között is kivívja a fölényt az egyéni gazdaság felett, hát még szocialista viszonyok kö­zött, amikor a szocialista állam minden eszközzel segíti a termelőszövetkezeti mozgal­mat. Nem lehetünk a sponta­neitás hívei, a termelőszövet­kezeti fejlesztés nem fog ha­ladni csak úgy „magától'’. Szívós politikai felvilágosí­tó munkára van szükség. Harcolni kell az olyan balol­dali elmélet ellen is, amely azzal igyekszik bizalmatlansá­got kelteni jelenlegi agrárpo­litikánkkal szemben, hogy az politikailag konzerválja az egyéni gazdaságokat. Aggasztó tünet, hogy o ter­melőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága legtöbb járásunkban az engedélyezett egy holdon felül van és ugyanez vonatko­zik a háztáji állatállományra is. Sók helyen gabonából alig terveztek állami eladásra és például egyes termelőszövet­kezetekben a kenyérgabona 53 százalékát, a kukorica 39 szá­zalékát osztották ki. életszínvonal emelésének alapja az árutermefés A tsz-tagság éldtszínvonal- emelésének alapja az áruter­melés fokozása. Sokhelyen azonban az egységnyi terület­re tervezett árumennyiség ter­vét nem teljesítették. Nincse­nek kihasználva a kedvező feltételek. Ennek a bajnak egyik fő oka a meglévő kistu­lajdonosi szemlélet, amely kü­lönbséget tesz „az enyém" és a „mienk“ között a közös rová­sára. Ez a szemlélet okozza azután, hogy az államnak való eladás helyett kiosztják a ter­ményeket, megkerülik a ban­kot, nehogy a jövedelemből fedezni lehessen az állami tar­tozást. Fontos, hogy a szövet­kezetek kötelezettségeit a ta­gok is pontosan ismerjék. A laza munkafegyelem követ­keztében egy munkaegységre alacsony a megtermelt érték, mindössze 70 forint. Jobb munkaszervezéssel, nagyobb szorgalommal ez könnyen emelhető. Minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy egységnyi területről több jövedelmet tudjunk elérni. Jellemző, hogy 25—30 olyan termelőszövetke­zetünk van, ahol közös állatál­lománnyal nem rendelkeznek. Az objektív lehetőségek nin­csenek kihasználva és jellem­ző. hogy bőségesen volna még szarvasmarha, sertés vagy juh férőhely. Nagyon alacsony az állatsűrűségi arány, száz ka- tasztrális hold szántóra mind­össze 17 számosállat esik. A szakemberek véleménye sze­rint ez az állatállomány a ta­lajerő fenntartására sem ele­gendő. A politikai bizottság határozata megmutatja annak módozatait, hogy ezen a hely­zeten rövidesen változtassunk. Az árutermelést pénzügyi intézkedésekkel is segíteni kell. El kell érni. hogy a ter­melőszövetkezetek pénzügyi alapot, szerződéses termelés útján árualaplekötéssel sze­rezzenek. A jövedelem-adózást is úgy kell megoldani, hogy az is a közös áru értékesítése irá­nyában hasson. A tervezett árutermelés túlteljesítése a kedvezőbb hitelpolitikának is feltétele lesz. Az anyagi érde­keltség fokozásával kell nö­velni az árutermelést. A nyak­ló nélküli állami hitel eladó­sodásra vezet, gátolja a fejlő­dést. Megengedhetetlen, hogy egyes termelőszövetkezetek munkakerülő elemei arra spe­kuláljanak, hogy a nemzeti jövedelemből éljenek. A tsz-ek saját erejükből, szorgalmukból virágozhatnak csak fel, ennek alapja a fokozott árutermelés, az önköltség szívós csökkenté­se és ezt a fáradozást csak ki­egészítheti, de nem helyettesít­heti az állami támogatás. En­nek eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő magas színvonalú szakvezetés. Egyes helye­ken, mint Szentmártonkátán vagy a tápiószentmártoni Kos­suth Tsz-ben kísérleteztek olyan vezetési módszerrel, hogy elnök helyett három-hét tagú vezetőség mellett gazda­sági vezetőt szerződtetnek. Maid meglátjuk e módszerek eredményét. A döntő az, hogy megfelelő szakembert fog. Ialkoztassanak. Az állami irányítás is a termelőszövetkezeti demokrá­cia tiszteletben tartása mellett abban az irányban hasson, hogy segítse a vezetést. Ezt a segítséget szolgálják az idei télen a könyvelőképző iskolák, a tsz-vezetők levelező okta­tása. El kell érni, hogy a na­gyobb termelőszövetkezetek­nél főiskolát, de legalább technikumot végzett szakem­bert foglalkoztassanak. A ki­sebb termelőszövetkezetek kö­zösen alkalmazzanak szakem­bereket és a községi gazda­sági szakfelügyelőknek is leg­főbb feladata a termelőszö­vetkezetek segítése legyen. Meg kell akadályozni a ter­melőszövetkezeti elnökök és más vezetők nyakra-főre való leváltását. A szövetkezetek és gépállomások kapcsolatáról A gépállomások fő feladata is a termelőszövetkezetek erősí­tése. A gépállomások kötelessége a gépi munka előnyeinek bizo­nyítása. Tizenhat gépállomás nagy erő, vannak is eredmé­nyek, de látni kell, hogy az önmagában helyes önelszámo­lási rendszer bizony sok he­lyen öncélú lett és szembe­került a termelőszövetkezet érdekeivel. Fokozta az ellen­tétet a termelőszövetkezetek gépvásárlása is. Helyes a gép­állomások önköltségének csök­kentése, de ennek túlzott haj­szolása nem mehet a terme­lőszövetkezetek rovására. Ki kell használni a gépállomás támogassuk az egysze figyelembe vegyük a fokoza­tosság lenini elvét. Hiba a me­zőgazdasági társulások, ter­melői szakcsoportok lebecsü­lése és jellemző, hogy a múlt­ban például az I. tipusú szö­vetkezeti vezetőket vagy szak­csoport elnököket soha ta­nácskozásra meg nem hívták. A megyében jelenleg 160 me­zőgazdasági társulás működik, ezek nagyobb része beszerzés­sel és értékesítéssel foglalko­zik. El kell érni, hogy ezek az egyszerű szövetkezésí formák széleskörűen bekapcsolódja­nak a szerződéses termelésbe. Segítse ezek munkáját a gép­állomás, a földművesszövetke­zet, kapcsoljanak be ha szük­séges mezőgazdasági szakem­bert. A termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztésének alapfel­tétele a falusi pártmunka meg­erősítése. A dolgozó parasztság, a kapacitását. Ahol huzamos ideig használják a gépeket, ott ki kell helyezni azt a ter­melőszövetkezetbe és bizto­sítani kell, hogy a tsz elnöke oszthassa be az ilyen gépet munkára, a gépállomás pedig gondoskodjon a zavartalan üzemeltetésről. A mezőgazda­ság gépesítésének bázisa a jö­vőben is a gépállomás lesz. A termelőszövetkezetek vásárol­hatnak Zetort, kerti traktort, kisebb gépeket saját haszná­latukra. A gépállomásokon rendezni kell a helyzetet, el kell távolítani az osztályide­gen és lumpen elemeket, meg kell erősíteni a gépállomási pártszervezeteket. Fontos kérdés, hogy •ű átmeneti formákat, tsz-tagság bizakodva figyeli a kormány politikáját. Foko­zódott a termelési kedv. A középparasztság érdeklődéssel fordul a különféle társulási formák felé, a jó termelőszö­vetkezeteknél belépésre jelent­keznek a parasztok. A párt és a kormány helyes politikája azonban nem érvényesült megfelelően a községekben, mert az alapszervezetek kom­munistái nem foglalkoznak helyesen a parasztok életé­nek mindennapi kérdéseivel. E pártszervezetek energiájá­nak zömét a belső problémák kötik le. Meg kell erősíteni a falusi pártszervezetek vezető­ségét, el kell érni, hogy segít­sék a dolgozó parasztság éle­tét. Fel kell lendíteni a falusi tömegszervezeti munkát. A fő kérdés falun is a szé­les tömegekkel való egész­séges kapcsolat. Számolni kell azzal, hogy sok helyen érvényesül a régi munkastílus, a befelé fordu­lás, az elbizakodottság. Ezért elsősorban a falusi alapszer­vezetek tagságával kell meg­értetni a párt helyes paraszt- politikáját. Le kell küzdeni a tapasztalható szektarianiz- must, mert ez akadályozza a tömegkapcsolatok kiszélesí­tését, fékezi a jobboldali néze­tek elleni harcot. E pártszer­vezeteket a helyszínen segít­ve kell megtanítani a töme­gek érdekeit helyesen kép­viselő munkára. Az agitáció, a meggyőzés fontos, de ön­magában nem elég. Segíteni kell a dolgozó tömegeket, hogy eredményesen építhessék sa­ját jövőjüket és eközben kell tanítani őket és tanulni tő­lük. Hozzászólások Kovács elvtárs beszámolója után széleskörű vita indult meg. Hunya István elvtárs. a budaörsi tapasztalatok alapján kérte, hogy elsősorban a bel­terjesen gazdálkodó termelő- szövetkezeteket lássák el saját kis gépekkel. Javasolta azt, hogy összehangolva a budapes­ti szükségleteket és a Pest megyei lehetőségeket, szabják meg a megye termelési profil­ját. El kell érni. hogy konyha­kerti termékekkel, szőlővel, gyümölccsel a fővárost, első­sorban Pest megye lássa el. Gál Géza elvtárs, felhívta a figyelmet arra, hogy az ellen­ség nem nyugodott bele ku­darcaiba és erőteljes agitációt folytat a tsz-ek szétbomlasztá­sára. Elmondotta, hogy a havi elszámolást nagy örömmel fo­gadja a tsz-tagság. A nehéz testi munka gépesítése az öreg tsz-tagok nyugellátása emelni fogja a termelőszövetkezet vonzerejét. A döntő azonban az. hogy a termelőszövetkezeti tagság megfelelő szorgalommal dolgozzon. Kérte, hogy a trak­toros brigádvezetők ne‘admi­nisztrátorok, hanem szerelő szakemberek legyenek. Virág Árpád elvtárs, az Ag­rártudományi Egyetem mun­katársa felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a tsz-ek- nek nagyüzemi módon kell dolgozniok. azaz a legtöbb jö­vedelmet hozó árut kell a leg­célszerűbben termelnie, még­pedig a leggazdaságosabban. Csak így lehetséges bővített újratermelés, beruházás, kor­szerűsítés. Hangsúlyozta, hogy az igények állandóan növek­szenek és az igényesebb élet­hez év közben is kell fizetés. Ezért a pénzelőleg rendszerét széles körben meg kell valósí­tani. Végül felhívta a figyel­met a korszerűbb állattenyész­tés fontosságára. Babinszki Károly elvtárs, a ceglédi PB titkára kifogásolta a tsz-eknél elharapódzó gyako­ri vezető cserét. A munkaerő hiányát indokolva egyes he­lyeken részes művelésre adták a földeket és most, hogy ren­dezni akarják ezt a kérdést, el­lenállás mutatkozik. Ahol a tagsághoz képest sok a föld, inkább csökkenteni kell a tsz földterületét. Nyomatékkai fel­hívta a figyelmet arra, hogy egyes termelőszövetkezetek mindenhonnan elzavart lum­pen elemeket vettek fel. akik szítják az elégedetlenséget, de­magóg követelésekkel lépnek fel és mindenféle könnyű pénzszerzési utakra igyekeznek csábítani a termelőszövetke­zeti vezetőket. Kiemelte, hogy a Dózsa Népe szövetkezet, mióta a vezetést megszilárdí­tották, szépen feljavult és en­nek fő oka az erős pártszerve­zet. ,0 Kovács Ambrus elvtárs. nagykőrösi pedagógus a szö­vetkezeti demokrácia fontos­ságára hívta fel a figyelmet és azt javasolta szerettessék meg a pedagógusok a falusi fiata­lokkal a mezőgazdasági mun­kát. Javasolta, hogy a mező- gazdasági mesterséget is ta­nítsák az iskolákban. Farkas József elvtárs Dabasról, a tanácsok fokozot­tabb segítségét sürgette. Hang­súlyozta, hogy amíg nincs ta­karmánybázis, addig nem le­het szó komoly állattenyésztés­ről. Az Örkényi Rákóczi Tsz példáján igazolta, amely nem­rég vásárolt négy tenyésztehe- net drága pénzért és az álla­tok súlya aggasztóan csökkent rövid idő ala't, mert nincs ta­karmányuk. A pártszerveze­tek megerősítésének és ahol még nincs, megszervezésének szükségességét hangsúlyozta. Azt a véleményét fejezte ki, hogy mindent el kell követni a gyenge termelőszövetkezetek megerősítésére, de végső eset­ben nem szabad visszariadni a teljesen életképtelen tsz-ek feloszlatásától sem. Matusok Tivadar elvtárs, a váci járási PB titkára a két- lakíák problémájára hívta fel a figyelmet. Elmondotta,'hogy gyenge a tsz-ek árutermelése. Kevés az állat és a fejlett ál­lattenyésztéstől visszatartja a termelőszövetkezeteket a kon­zervativizmus is, mint ezt a fóti tsz példáján látni. Hangoz­tatta, hogy általános szólamok helyett ‘konkrét segítséget kell adni a tsz-eknek. Hiányolta, hogy a gépesítés nem megfele­lő. nem számolnak a talaj mi­nőségével. Felvetette, hogy a termelőszövetkezetek jövedel. me nőne, ha a munkagép ke­zelőket a szövetkezetek adnák. Felhívta a figyelmet a megol­datlan hitel-prohlémákra is. Javasolta, hogy a talajminő­ségnek megfelelően kellene eldönteni, milyen termelési ágakkal foglalkozzanak a ter­melőszövetkezetek. Bozóki István megyei ügyész arról beszélt, hogy a szövetke­zeti demokrácia betartása von­zó az egész parasztság számá­ra. Meg kelj erősíteni a vezető­séget és az ellenőrző bizottság szerepét. Fei kell világosítani a termelőszövetkezeteket joga­ikról, ismertetni kell a terme- lőszövetkezetekkél az állami irányítás alapelveit, hogy lás­sák, az Önállóság és az állami vezetés egymást kiegészítve hat. Kérte, hogy a végzős főis­kolások végezzenek legalább két év gyakorlati munkát. Szabó Elemér elvtárs, a me­gyei tanács mezőgazdasági ősz. tálya munkatársa hangoztatta, hogy a gépállomások elméleti és nem gyakorlati kapacitás alapján tervezik meg munká­jukat és ez sok hibának a for­rása. Sürgette a mezőgazdasá­gi kultúra emelését. Javasolta, hogy ismertessék meg a ter­melőszövetkezeteket a rájuk vonatkozó rendeletekkel, hatá­rozatokkal. Juhász János elvtárs, a ráckevei járási pártbizottság titkára javasolta a hitelproblé. mák rendezését a felsőbb szer­vekkel. Horváth András elvtárs. a megyei pártbizottság első titká­ra hozzászólásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelen­legi helyzetben nagyarányú gépesítéssel nem számolha­tunk viszont a reális lehetősé­gekből kiindulva nagy tartalé­kaink vannak. A legfontosabb a szorgalmas munka, a mun­kafegyelem megerősítése, a jó vezetés biztosítása. A megfele­lő szakvezetés képes megálla­pítani, melyik a legjövedelme­zőbb kultúra. Az eredményes munka jövedelméből a terme­lőszövetkezet maga is fejleszt­heti gazdaságát és akkor az állam fog tudni segíteni. A pártszervezetek feladata meg­értetni a tsz-tagsággal, hogy a szövetkezet jövőjének alapja a munka. Hallgassanak a szak­emberekre és a megfelelő üzemgazdasági tervek szorgal­mas teljesítése a tagság egyé­ni érdeke is. jgyenként kell megvizsgálni az egyes termelő- szövetkezetek helyzetét, meg­állapítani a szükséges felada­tokat. Kovács Béla elvtárs zársza­vában az egyes felszólalásokra válaszolt. A fontos megbeszé­lést Horváth András elvtárs zárta be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom