Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-07 / 110. szám

fl9f lIECrEI k^Cirlap 1957. SZEPTEMBER 7. SZOMBAT I (Folytatás az első oldalról) dasági termelés fokozottabb fellendítését fő feladatnak tekinti. Ez azonban alapve­tően csak a falu szocialista átalakításával egyidőben ér­hető el, a belterjesebb gaz­dálkodás segítségével. Közvetlenül most a be­takarítás és szántás-vetés a legnagyobb feladat. Arra kell törekedni, hogy o betakarítást idejében, minél kevesebb veszteséggel hajt­sák végre. A növényter­mesztésben tovább kell ja­vítani a vetésarányokat, nö­velni kell az őszi takarmány- keverék és az őszi árpa vetés- területét. A mezőgazdasági osztályok­nak, a párt- és az állami szer­veknek alapvető feladata a termelőszövetkezetek politikai, gazdasági és szervezeti meg­erősítése. A mezőgazdasági termelés állandó fejlesztése, a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése nem csökkenti, hanem nö­veli a párt és a tanácsi szervek feladatát és fele­lősségét. Elsősorban ott kérjük a me­gyei. a járási, a falusi és a mezőgazdasági üzemi párt- szervezetek segítségét, hogy politikai meggyőző munkával értessék meg a dolgozó pa­rasztsággal, hogy a mezőgaz. dasági termelés fejlesztésének, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének milyen nagy jelentősége van népgazdasá­gunk továbbfejlődése, az egész dolgozó nép jólétének emelése szempontjából Kér­jük a pártszervezetektől, hogy a szakszervezetekkel együtt segítsék újra feléledni a szo- cialista versenyt a mezőgaz­dasági termelésben. A párt irányításával, szor­galmas munkával a követke­ző hónapokban új sikereket érünk el a mezőgazdaság fej­lesztésében — fejezte be be­számolóját Dögéi Imre föld­művelésügyi miniszter. A nagykőrösi Arany János Gimnázium 1957. szeptember 15-én ün­nepli fennállásának 400. év­fordulóját. Az iskola vezető­sége kéri a gimnázium min­den volt tanulóját, közölje az iskolával: 1. pontos címét; 2. részt akar-c venni a közös ebéden, hány személlyel; 3. kér-e szállást, hány személy­re. Jói van ea lftf.1 JUBILEUM Püspökszilágy szántóterületének több, mint fele — miként az a község nevében is benne van — püspöki birtok volt a felszabadulás előtt, örültek is a püspök úr cselédei, amikor negyvenötben végre a magukénak mondhatták azt a földet, amelyen apáik, s nagyapáik is ott verítékeztek már. Mondom, végre felosztották a földet, de a püspök úr jó­ságos szelleme továbbra is ott kísértett a kis községben. És­pedig azért, mert annak idején öpüspöiksége igen magasra ér­tékelte földjeit. Hogy miért, úgy véljük, ahhoz nem szükséges különösebb kommentár. A baj ott kezdődik, hogy például a mezőőri térítésnél a földek aranykorona értékét veszik alapul. Hogy mit jelent ez? Idézünk néhány példát a község főkönyvéből. Sogrik István öt kataszteri holdat kapott negyvenötben 75 aranykorona értékben és ezért 160 forint mezőőri díjat fizet. Ugyanakkor Berkó János középparaszt 15 hold 51 aranykorona értékű földje után mindössze 78 forint mezőőri díjat fizet. Vagy például özv. Tóth Mátyásné hat hold juttatott földje után 120 forint, míg Szottfrid Mihály tizenöt hold után csak 120 forintot fizet. És hosszan sorolhatnánk még az ehhez ha­sonló példákat. Jól van ez így? Aligha. Miért fizessen az egykori cseléd­ember ma többet néhány hold juttatott földje után, mint a régi földtulajdonnal rendelkező középparaszt? Sürgősen vál­toztatni kell ezen! CYlUCOSSÄGl KÍSÉRLET PILISBOROSJENÓN: Meg akarta ölni sógorát, mindkettőjükről kiderült, hogy sikkasztok Augusztus 15-én, az esti órákban hangos jelenetek ját­szódtak le Pilisborosjenőn, a Bécsi út 36. számú házban, ahol Kasza János lakott. Itt megjelent Murner Márton, Ka­sza sógora, kihívta az utcára, ahol kettőjük között hangos szóváltás keletkezett. Murner hirtelen előkapta a zsebéből a már előre kinyitott bicskáját, dulakodni kezdett Kaszával, a földre estek és e közben Mur­ner 18 késszúrást ejtett Ka­szán, aki súlyos sebektől vé- rezve az úttesten maradt fek­ve, míg Murner sietve távo­zott. A Budai Járási Kapitány­ság nyomozói rövid időn belül a helyszínre érkeztek és sike­rült is elfogni Murner Már­tont, akit bekísértek a járási kapitányságra. Itt megkezdték kihallgatá­sát. Legnagyobb meglepeté­sükre Mumer semmit sem ta­gadott, beismerte tettét és így szólt: — El szeretném mondani az előzményeket is. Kasza, aki Sztálinvárosban, a Vaskohá­szati és Kemenceépítőipari Vállalatnál dolgozott. múlt évben OTP-kölcsönt vett fel, hogy házat építhessen. Engem is megkért, hogy segítsek a házát felépíteni és ezért örök­lakást ígért a házban. Épít­kezés közben panaszkodott, hogy nincs elég építőanyagja és mivel tudta, hogy én a Szobrászipari és Kőfaragó Vállalat dolgozója vagyok, megkért, hogy lopjak az épülő házhoz öt mázsa cementet és öt mázsa kőzúzalékot. En ezt megtettem neki és már a tető­felhúzásnál tartottunk, mikor láttuk, hogy nincs faanyag. Kasza azt mondta, hogy ezen is tud segíteni. Segített is. Sztálinvárosból. a munkahe­lyéről egy teherautó gömbfát szállított az épülő házhoz. — Mikor a ház már elké­szült, egy ideig hagyta, hogy ott lakjak, majd egy szép na­pon minden indok nélkül ki­tett a lakásomból. Már ekkor bosszút forraltam Kasza ellen — és hiába volt a sógorom — elhatároztam, hogy mégölöm. Kasza az elszenvedett sérü­lések következtében ekkor még a kórházban volt, felépülésé után őt is kihallgatták a rend­őrségen, ahol sógorának az őt terhelő vallomása alapján be­vallotta, hogy egy teherautó gömbfát lopott. Murnert letartóztatták, Ka­sza szabadlábon van. viszont ellene is megindult az eljárás lopás miatt. Műmért pedig szándékos emberölés kísérleté­vel és lopással vádolták meg. I van ma az ócsai vasútállo- \ 1 máson. Csakhogy bensősé- | I gcs ünneplés, vidám poha- | I razás helyett dühös mél- | § tatiankodás kíséri ezt a | | jubileumot: éppen ma van | 1 egy hónapja annak, hogy | | lapunkban hírt adtunk a | I „kacsalábon forgó” vasutas- | 1 laktanya problémájáról. | | Megírtuk, hogy ebben a § | tiszta, modern épületben | I mindent megtalálhatnak a | | pihenni vágyó vasutasok, | ! rsak éppen a legfontosab- | ihat nem: a tisztálkodáshoz | | nélkülözhetetlen melcgvi- | 1 zet. Megírtuk, hogy kiöl- | | vadt a kazán egyik ólom- | | tömítése, s emiatt sem fü- § I rödni, sem fűteni nem le- | | hét majd a laktanyában. | 1 Pedig a tél — ha hinni 1 | lehet a meteorológiának — | I feltartóztathatatlanul köze- | I leg. Megírtuk, hogy a ka- | | zánjavítási munkálatok — | 1 óh borzalom — jő néhány 1 | órai munkát vennének I I igénybe! § Sokáig azt hittük, hogy | I pusztába kiáltott szó ma- | 1 rad a figyelmeztetésünk. I | Nem így történt... A cikk § I megjelenése utáni napok- | 1 ban kiszállt egy illetékes 1 | Öcsára. Cézár után szaba- | | dón — jött, látott, elment... | | Búcsúzáskor ő is kifejezte § | azt a véleményét, hogy az | I egész munka nem tart to- | | vább 1—2 napnál, s feltét- i 1 lenül meg kell csinálni. | I Ebben maradtak... Sokáig, | | a mai napig is... | Hogy Is mondják ilyen-1 | kor? .. Nesze semmi, fogd | = meg jól?! — Ny— | Jobb kukoricatermés ígérkezik A kukorica terméskilátásai a legutóbbi becslés óta, amikor rekordtermés Ígérkezett, vala­mivel rosszabbodtak. Ennek oka, hogy augusztus elején a meleg, száraz idő miatt külö­nösen az alföldi megyékben gyengébb volt a megterméke- nyülés, a csövek lassabban fejlődtek és a szemképződés nem volt elég erőteljes. A rossz vízgazdálkodású talajo­kon a szárazságtól is szenve­dett a kukorica, s helyenként jégverés és kukoricamétely ká­rosította. Mindennek ellenére a múlt évinél mintegy 22 szá­zalékkal nagyobb termés vár­ható. Időfárasjelcntés Felhős idő, inkább csak észa- kon és délkeleten esővel. Mérsé­kelt szél. Az éjszakai lehűlés északnyugaton gyengül, a nap­pali felmelegedés alig változik. | Jfílölőgyülés Dabason Csaknem mindenütt lezajlot­tak már a megyében a tanács­tag jelölőgyűlések. A dabaslak úgy döntöttek, hogy Ambrus János alezredest, a Megyei Rendőrkapitányság vezetőjét jelölik tanácstagjuknak. A mindvégig élénk, érdekes je­lelőgyűlésre mintegy 400 lakos jött össze a községből. Sokan mindjárt kéréssel is fordultak Ambrus elvtárshoz; olyan ké­résekkel, amelyekből kicsen­dült a község fejlődéséért ér­zett felelősség. Felmerült itt sokminden: a külterületi utak javítása, a legelőn összegyűlt vadvizek lecsapolása, stb. Nagy volt a hallgatóság örö­me, amikor Ambrus elvtárs bejelentette, hogy az államtól kapott 72 000 forint megérke­zett a községbe, s mindkét munkát el lehet kezdeni. Egy­másután jelentkeztek a gaz­dák, s felajánlották, hogy tár­sadalmi munkával vesznek részt az utak javításában. Szóba került az ENSZ ötös bizottságának hírhedt jelenté­se is. A gyűlés minden részt­vevője élesen elitélte a koholt vádakat, a „koronatanúk“ nemzeti „forradalomról” szóló hazugságait. Ha valahol a megyében, Dabason igazán mindenki meggyőződhetett ar­ról, hogy mi az igazság! Hi­szen még el sem száradtak a koszorúk az ellenforradalom mártírjai, Biksza Miklós, Len­gyel László és Gavló József sírján. A dabasiak jól tudják, hogy itt ellenforradalom volt. Ezért is tiltakoztak egyember- ként a gyűlés végén a rágal­mak, s a „magyar-ügy“ mes­terséges felélesztése ellen. Til­takozó levelük minden sora vádirat; vádirat a gyilkosok, s cinkosaik, a nyugatra szökött „koronatanúk” ellen. — VASÁRNAPTAR: szep­tember 8-án, vasárnap Nagykátán és Nagykőrösön, szeptember 9-én, hétfőn Kis- kunlacházán lesz vásár. — A 200 EZER FORIN­TOS költséggel épülő új galgamácsai kultúrház épí­tése befejezés előtt áll. A hó végén nyitja meg kapu­ját. — GORKA GÉZA kerá- mikus művész kiállítást ren­dez. A kiállítást ünnepélye­sen Aradi Nóra minisztériu­mi osztályvezető szeptember 7-én nyitja meg a Nemzeti Szalonban, az Engels téren. — MEGNYÍLT a korszerű 24 Kádas fürdő Szentendrén, — SZENTENDRÉN a Fő tér környékén megszüntetik a villany-légvezetékhálózatot s helyette földkábeleket fek­tetnek le. így majd nem ta­karja el semmi a műemlé­keket; Megjött a savanyítani való apró dinnye és zöldparadicsom A környékbeli őstermelők fel­hozatala napról-napra emelke­dik. Pénteken reggel a fővárosi csarnokokba és piacokra 1340 ős­termelő szállított különféle élel­miszert. A gödöllői járásból sok uborka, a vecsési dinnyekörzet­ből pedig savanyítani való apró dinnye és zöldparadicsom érke­zett. Az apró dinnyét kilónkint 4, a zöldparadicsomot 1.50 forin­tért árusították. Az uborka ára nem változott. A KÖZÉRT és a szövetkezeti boltok a bogyiszlói és a cecel csemegepaprikát 1.20— 1.30 forintért, az egyéb fajtákat 80 fillérért, a görögdinnyét 1 fo­rintért, a sárfehér szőlőt 6, a saszlát 7, az oportót 4.40 forin­tért árusították. Megjelent a pia­con az őszi fehér-fényes sörre­tek, ára csomónként 2 forint. A magánkiskereskedőknél és az őstermelőknél a zöldpaprika 5 százalékkal, a görögdinnye 3 százalékkal volt drágább, mint az állami boltokban. TERMELÉSI TANÁCS FELHÍVÁSA A TERMELŐKHÖZ: Felhívjuk Cegléd egyénileg dol­gozó termelőit és a tsz-ek fi­gyelmét. hogy aki cukorrépát akar termelni, a földművesszö­vetkezet 4. sz. szobájában jelent­kezzen termelési és szántási szerződés megkötése céljából. Közöljük továbbá, hogy a cukor­répa termeltetését a Ceglédi Föld­művesszövetkezet vette át. meg­bízottunk Pákozdi Sándor ceglédi lakos. Vadász u. 22. sz. alatt, és Papp Károly minőszer boltveze­tő, Marx Károly u. 2. sz. alatt. Bővebb felvilágosítást ad. a föld­művesszövetkezet termelési ta­nács elnöke. ÁBEL PÉTER-PRUKNER PÁL: JVfem vette észre az árnya­ld latnyi gúnyt, hanem be­lemelegedve a témába, igyeke­zett a vélt kezdeti előnyöket megszilárdítani. — Sohasem éreztem még magam olyan jól, mint akkor este. Emlékszik rá? — Emlékszem! — Úgy mentem haza, mint ciki végre megtalálta élete cél­ját. — Szóval magának csak ennyi az élete célja? — Mindenütt a maga arcát láttam. — Hangja némileg ve­szített lendületéből, mert az odavetett válaszok kissé le­hűtötték. Ennek ellenére meg­próbált a megkezdett úton to­vább haladni. — A szemét. A színét, amely olyan — kereste a hasonlatot. Éva mosolygott magában, de egyelőre nem nyilvánított vé­leményt. ■— Olyan, mint az alkonyat. *— Ez szép volt. — Számláltam a napokat, fnint a gyerek, s este azon gondolkoztam, mihez is ha­sonlítsam. — Ne hasonlítson semmihez. Nem szeretem az üres szava­kat! Éva olyan váratlanul szakí­totta félbe a mondatot, hogy Farkas meglepetten hallgatott el. — őszintén szóltam — tette hozzá rekedten. 'Ű'va rápillantott. A szemé­J-J ben játékos fény villanU Szelíden rátette kezét a fiatal­emberére. ELMÚLTA NYÁR' • Részlet a szerzők könyvnanon megjelenő (Zrínyi Kiadó) Elmúlt a nyár című regényéből. — Ne folytassa. A slágereket én is ismerem. A maga szívé­ben csak egyedül én vagyok. Semmi más. És főleg senki más. Nem is volt. — Gúnyolódik? Éva visszahúzódott. — Csakhogy észreveszi. — Velem nem szoktak gú­nyolódni. — Megértem. Cserében vi­szont elárulom, hogy én meg nem hallgatom meg az ilyen bókokat. — Szebbeket akar? Sajná­lom, de nem vagyok költő. — Nem is kívánom, hogy az legyen, csak őszinte. Nem hi­szem el egy szavát sem. Maga nem gondolkozhatik így rólam, így csak az üresfejű emberek beszélnek. Farkas lassan visszakozott: — Folyton szid és gúnyol. — Igen, mert... — Mert szeret! Farkas váratlanul és önma­gának is meglepő módon be­fejezte a nagy lendülettel in­duló mondatot. Ezzel kellő hatást ért el. Éva levegő után kapkodott: — Micsoda? Hát ezt honnan tudja? F arkas félredobott min­dent. Belepillantott a rá­szikrázó két szürke szembe s halkan, nagyon egyszerűen ki­jelentette: — Onnan, hogy én is szeret­lek! Azzal átkarolta a leányt, forró tenyere a hátára si­mult, úgy, mint akkor este, amikor táncoltak. Megcsókol­ta. A számításba azonban kis hiba csúszott. Éva finom, alig észrevehető mozdulattal el­húzódott. A csók, a szája he­lyett, a homloka közepére si­került. „Most szakad le a felettünk levő erkély, vagy talán az egész mindenség” — gondolta Farkas. De nem. A hang, amely rászólt, egyáltalában nem volt ellenséges. Csak na­gyon komoly és egy ici-picit szomorú. — Mindig így szokta? Farkas torkát görcs szorítot­ta össze, ha akar, akkor sem tudott volna válaszolni, A má­sik pedig folytatta: — Furcsa ember maga. El­fogadta a meghívást. Tehát a kedvét lelte benne. Különben otthon maradt volna. Eljön. Előbb azonban iszik. Ne tilta­kozzon, látszik magán. Nem szeretem az ilyent. — Nem iszom többé. — Ne fogadkozzék. Magát mindenki kitűnő repülőnek tartja. Nyilván az is. Ehhez azután felvett egy pózt, mint valami színész. Tudja, hogy a fiatal leányok szemében maga valóságos hős, elérhetetlen álom. Éppen azért azt hiszi, én is álmodok. Higgye el. nagyon is ébren vagyok. TParkas egyre inkább meg­" zavarodott. Szerette vol­na félbeszakítani ezt a kelle­metlen beszélgetést. Közbevá­gott: — Magam sem tudom, ho­gyan történt. Bocsásson meg. — Nem haragszom, mert tu­dom, hogyan történt. Maga hozzászokott ahhoz, hogy min­den az ölébe hull. Ez termé­szetes is. Ki áll ellent az ezred legjobb repülőjének. — Kérem. — Zavarja az őszinteség? Abbahagyhatom. — Ahogy gondolja. Farkas némán és dacos arc­kifejezéssel visszakönyökölt az erkély korlátjára. Az utcát figyelte, bár odalenn semmi­féle látnivaló nem akadt. Éva úgy maradt, ahogy előbb volt. A félhomályban el­nézte a fiatal repülőtiszt ke­mény vonásait. Ezek csodála­tosképpen azállvonalában'egy- szerre megtörtek. Az arc már férfiarc, de a makacs és kissé puha áll inkább gyermekre vallott. ryzhat benne? Állhatatos-e, állja-e szavát? Farkas tudta, hogy csatát vesztett. Nézett hát maga elé üres pillantással, s szinte nem is látta, ami előtte volt. Az utcát, a szembenlevő házat. Az agyában vadul lüktetettek az erek, s egy mondat dübörgött benne, mint az elromlott hang­lemezen: vége mindennek, vé­ge mindennek, vége minden- l ne'k, vége mindennek. Még | nem vetett számot önmagával, 1 de azt érezte, tudta, hogy os-1 tobán viselkedett. így. ahogy I kezdte, nem juthatott célhoz. | Átkozta magát, hogy engedett \ Kéki unszolásának. Gondolta: | egyszerű eset. Néhány bók, 1 kis hangulat és máris itt a | diadal. És minek csókolta meg, I amikor látta, hogy Éva nem 1 akarja. Bizonyosan nem sze- I réti. Kineveti. Ostobának és | neveletlennek tartja... Leg- I jobb lesz, ha elmegy innen. | Éva határozott: Érdemes! § Majd kiderül, valóban ember-e 1 már, vagy még mindig csak 1 beképzelt, éretlen kamasz. Pu- I hán, nesztelenül lékönyökölt a \ fiú mellé és csak annyit mon- I dott: — Túl egyszerűnek képzelte a I dolgot. Farkas torkában végre eny-1 hült a görcsös szorongás. Le- | hajtotta a fejét. — Annak, s most jövök rá, I hogy sokkal bonyolultabb. | Még egyszer bocsánatot kérek. 1 'Ű'va, ahogy ezt a hangot |-C' hallotta, nem is kellett | ügyelni értelmére, érezte, hogy | győzött. Nagyot, jólesőt dob-| bant a szive. Most viszonozni | kellene az előbbi csókot... | Szerencsére lépések zaja hal-1 látszott odabentről és Jánoskái jelent meg az ajtóban. Fel-| mérte a helyzetet s csak némi § éllel megjegyezte: — Gyerték be. Tudomásom | szerint ugyanis az én születés-1 napomat ünnepeljük. i Válasz helyett akkora, csókot § kapott a húgától, szinte bele-i kábult. Két kézzel hárítgatta. | — Na, na, mi ütött beléd. \ Nem vagyok z vőlegényed. | (Vége) Sophia Loren, az olasz film­csillag, nem mindig tragikus sorsú Aida, barna bőrű etió- plai királylány. Néha civil életet is él, ilyenkor szenve­délyes vadász. Képünkön is éppen vadászlesre indul. Ret­tegjetek, vadak, a végzet közeleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom