Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-26 / 126. szám

1957. SZEPTEMBER 28. CSÜTÖRTÖK rest me eve WCirtai) Verseg - „Balázs-fejlesztés" után Javítottak a vérségi tanács - háza tetőzetét A cserepezés 400 forintba került, ám az er­ről kiállított számlára ügyes kezek a 400 forintos végösszeg elé 7-est is írtak.' A különbö­zet a tanácselnök és tanácstit­kár zsebébe vándorolt. De „születtek“ olyan nyugták is, amelyeket nemlétező szemé­lyek nevére állítottak ki. Sok kicsi sokra megy, s így las­sacskán 32 ezer forint sikkadt el Tóth János tanácselnök és Tonna Balázs tanácstitkár kezén. A falubeliek sejtették, hogy valami nincs rendben a tanácsházán, s a községfejlesz­tésre adott forintjaikból mi­ként gazdagodik két felelőtlen ember. Először csak sugdos­ták, majd nyíltan is mondo­gatták: nálunk nem községfej­lesztés, hanem „Balázs-fejlesz- tés“ folyik. De nemcsak a tit­kár, s az elnök sikkasztott, ha­nem Kis Béla adóügyi megbí­zott is ügyeskedett a maga portáján. A növendék szarvas- marháit utáni kedvezmények kiadásánál úgy vélte, lehet anyagi előnyöket is szerezni. De ez már a múlté. Torma Balázs és Tóth János már a Gödöllőd Járásbíróság előtt meséli el, hogy ml is tör­tént..; Kis Béla adóügyi megbízottat is leváltották. Azóta új élet kezdődött Versegen. Az új tanácselnök, Tóth Lajos, s az új tanácstit­kár, Kálmán István súlyos örökséggel vették át a falu vezetését, de munkájuk máris eredményesnek mondható. Persze, még csak a kezdet­kezdetén tartanak. Először is a falu ifjúságá­nak problémájához nyúltak. Megalakult 40 taggal a KISZ- szervezet. így lesz gazdája — remélik — mind a kulturális, mind a sportéletnek, amely az elmúlt időben visszafejlő­dött. Mint rossz emlékre gondol­nak a vérségiek a cséplés kö­rüli huzavonákra, s a tanács el is határozta: a jövőben nem fogja megengedni, hogy a munkacsapatok megszervezé­sét megkérdezésük nélkül, megkerülésükkel kössék meg, mert bizony az idén a munka­csapatok idő előtt széthullot­tak. Megszervezték a szövetkeze­ten keresztül a falu zsírellátá­sát is. De vajon mi van a községi orvos kinevezésével ? Tóth Lajos tanácselnök elpa­naszolta, hogy még július 13- ám Krejer Sándor járási ta­nácselnök a községi tanács­ülésen mint befejezett tényt közölte: augusztus 1-ére a községi orvos kinevezése meg­történik. A falu lakossága el­várja, hogy az ígéretnél is több nyilatkozat ne maradjon csak Ígéret és nyilatkozat. A bizalom a tanács iránt a régi vezetők hibája miatt úgyis 1 megrendült az elmúlt hóna-1 pókban. Hogy az új vezetőség § bebizonyíthassa rátermettsé-1 gét és a lakoság észrevegye: | másképpen intézik már a köz-1 ság ügyeit a tanácsházán, el-1 engedhetetlenül szükséges a | község régi jogos és megváló- | sítható igényeinek valóra vál- | tása. Versegen tehát várják az | orvost. Mi közben utánanéz- | tünk, hol, s miért akadt el a | kinevezés ügye A megyei ta- | inácsnál' azt a felvilágosítást | kaptuk, hogy az aszódi járás | részére a „plusz egy“ orvosi| Jétszámot megadták. Hogy az | orvos hová kerül, az a járás | hatáskörébe tartozik. Áz aszó- § di járási tanácsnál áz orvosi | státusz megkapását elismer- 1 ,ték, s bár Aszódnak is szűk- | sége volna még egy körzeti | orvosra, Ígéretükhöz híven | .Versegnefe át is adnák, de | Verseg állítólag nem tud la- | kást biztosítani számára. Itt | kétségtelenül valami félreér- | tés áll fenn, mivel a község-1 ben az orvos elhelyezése tu- | domásunk szerint gondot nem | okoz. A „Balázs-fejlesztés“ követ-1 kezménye, hogy a megszava- | zott községfejlesztési hozzájá- | rulás Versegen csak három | százalék így kevés a pénz, amely a tanács rendelkezésére § áll, hogy meg tudja oldani fel- | adatait. Az ez évi hozzájáru- | elmaradása 18 500. Az összeg befizetése azonban igen vonta­tott. A tanács bízik abban, hogy rövidesen megváltozik majd a lakosság „fizetési ked­ve“. Természetesen nem egyik napról a másikra. Elhatároz­ták, hogy havonként a tanács­üléseken beszámolnak a pénz hováforditásáról, sőt a költ­ségvetési év végén közszemlé­re teszik ki az 500—600 ezer forint megyei költségvetési el­számolást is. A látottak és hallottak kéz­zelfoghatóan bizonyítják: Ver­seg jó úton halad a kibonta­kozás, az „új“ élet felé. (alacs) A háromfázisú árammérők­höz eddig két darab féfcmág- nest használtaik. Egy újítás nyomán jelenleg egy darabból álló fékmágnest alkalmaznak, így az éhhez szükséges fontos importanyag 50 százalékát ta­karítják meg. ★ Kilencvenkétezer forintnyi segélyt oszt ki az üzem szak- szervezeti bizottsága 1957-ben az arra rászoruló dolgozóknak. A bölcsőde ellátására 350 000 forintot fordít a vállalat. ★ A gyár KISZ-szervezete áp­rilisban alakult 12 taggal. Ma már 42 tagja van a szervezet­nek. E héten választják meg a végleges vezetőséget. A KISZ-tagck arra törekszenek, hogy a szervezeten kívüli fia­talok számára is biztosítsák a szórakozási, tanulási és műve­lődési lehetőségeket. Ehhez nagy segítséget nyújt a most megnyíló klubhelyiség. ★ Minthogy a gyár leginkább külföldi megrendelésre termel, ismét megalakították az üzem­ben az ifjúsági exportbrigá­dokat. SitriiinnmiMiiniuuiiittinimiiniiiiiiitifitiiiiiiiiHiiiHiiitiiiiiiiiiiimtimiuiitiiMiiiiiitiiiimiimiiuiiiiiiniHiiiiiiii Papp Laci a felvevőgép előtt A Nőtanács rendezte Anna- bál tiszta bevétele 5200 forint volt. Ezt az összeget részben az üzemi óvoda, részben a ki­sebb fizetésű dolgozók gyer­mekeinek megsegítésére for- iminimiun- dítják. Legközelebb szeptem- ! bér 28-án rendez tánccal egy- ! bekötött női, férfi és gyer- 1 mekruha divatbemutatót a |Ganz Árammérőgyár Nőtaná- I csa. 1 A nyereségrészesedés. az | önköltségcsökkentés és a bér- ! rendezés problémáit tárgyalják | meg a gyár dolgozói a szep- I tember 30-án tartandó mun- I kásgyűlésen. Mikor vásároljanak Ócsán? Az ácsai földművesszövet- 'kezeti boltok újabb nyitvatar­tási idejét egyenesen a dolgo- zók érdekeivel ellentétesen állapították meg. A piactéri üzlet nyolctól tizenöt óráig, a Vasút utcai nyolctól tizenöt óra harmincig tart nyitva. A dolgozók —« legtöbbnyire gyári munkások — a hajnali vonatokkal in-« dúlnak munkába s a legVco- rábbi vonat délután tizenhat órakor érkezik velük vissza^ Ekkor már mindkét üzlet zár­va van. Az ilyen egyfolytában való üzletnyitvatartás megoldható ott, ahol ez a lakosság érdé- keit nem sérti. Az alkalma­zottak érdekét azonban össze kell hangolni a vásárlók érde­keivel. Legyenek a bottók nyitva reggel 8-tól délig az otthoniak és délután fél há­romtól tizenkilenc óráig a vo­naton bejáró dolgozók érdeké­ben. A boltbeli dolgozók pi* kenjenek déltől tizenöt óráig, de ne hagyják a hazautazó dolgozókat vásárlási lehetőség nélkül. Horváth István, Öcsa, Hajcsár út Októberben már magyar gyártmányú ( kocsival ad helyszíni közvetítést a televízió 1 Folytatják a bécsi és a pozsonyi adó kísérleti átvételét lás 71 ezer forint, a múlt évek Befejezték a „Nehéz kesztyű” című film forgatását. A film főszereplője a „nehéz kesztyű” bajnoka, Papp Laci. Képün­kön kissé melege van a sportvilág kedvencének. Csak azt nem tudjuk, hogy a mérkőzéstől, vagy a Jupiter-lámpa fényétől!? | A Magyar Televízió gyors | fejlesztéséhez számos gyár és | kutatóintézet is hozzájárul. | így többek között az ipari te­il levízióval a Mechanikai La- ! boratórium és a Posta Kisér- ! leti Intézet foglalkozik, kép- ! felvevő kísérleteket a Meeha- ! nikai Laboratórium végez, 1 ezenkívül a Beloiannisz Hír- ! adástechnikai Gyár, az Egye- ! sült Izzó, az Orion Gyár, a | Távközlési Kutaitó Intézet és | a Műszaki Egyetem szakem- ! béréi kísérleteznek a televí- ! zió részére. | A közeljövő terveiből ki­| emelkedik a magyar gyártmó- ! nyú és felszerelésű helyszíni | közvetítő-autó üzemfoehelye- ! zése. Az Ikarus 60 típusú | autóbuszba szerelt, helyszíni | közvetítő kocsival októberben | kezdik meg a próbaadásokat. | A stúdiókat korszerűbb be- § rendezésekkel látják el, s így i lehetővé válik nemcsak a 35 milliméteres, hanem a 16 milliméteres hangosfilmek­nek a közvetítése is. Az adást a Beloiannisz-gyárban ké­szült mikrohullámú adóberen­dezés segítségével juttatják a nagyadóhoz. Kísérleteznek a pozsonyi és a bécsi televízió műsorának az átvételével is. Bár a ma­gyar televízió még nem ren­delkezik az átvételhez szük­séges korszerű berendezések­kel. a kísérletek mégis ered­ményesnek mutatkoznak; A cél az, hogy 1959-ben meg­induljon a kétirányú adás, vagyis Pozsonyból és Bécs- ből Budapest felé és viszont. Kutatásokat végeznek színes kép adására is, előbb azon­ban a fehér-fekete kép tiszta­ságát és zavartalanságát kí­vánják megvalósítani és csak később kerül sor a színes te­levíziós közvetítésekre; Gajagos bácsi,meg a fiatalok A PRIMAS halkan clncog- ba. tatta hegedűjét a kis falu­si vendéglő vadszőlővel befut­tatott lugasában. Kitekintett a szomszédos kertre. Az árván búsongó szalmakazal mögött akkor készült lebukni a nap vörös tányérja. — Korán van még — szólt oda társának. — Nem jön a kutya se. Mióta nincs beadás, a parasztok majd elhányják kezűidet, lábúkat, úgy dolgoz­nák. Máskor már itt üldögél­tek ilyentájt. A másik rá bólintott nagyot ásítva. Lerakták a hegedűt egy kockás abrosszal letakart asztalra, s bementek a söniés- be megrendelni egy-egy hosz- szúlépést. Ma úgyse fizet sen­ki. Közönséges csütörtök van. A parasztok csak torkuk po­rát öblítik le, ha később haza­felé tartanak a kapálásból. Kis idő múlva hangos zsi- vajgással öt-hat fiatalember tódult be a kapun. Ipari ta­nulók. Most jöttek meg a vá­rosból, az iskolából. Ledobva1 aktatáskájukat, letelepedtek az egyik asztal köré. A ven­déglő öreg pincére kisvár­tatva odatotyogott hozzájuk: — Mit isztok, fiúk? — Kevertet hozzon. Józsi bácsi, egy-egy fái decit — pa­rancsolta egy köpcös, fekete­képű fiú, és még hozzátette: — De szedje a lábát öreg, ve úgy, ahogy szőkta! Szomjasak vagyunk! A fiúk a közeledő vizsgáról kezdtek beszélgetni — Ha elhúznak, feléjük se nézek többet — hetvenkedett tgy szeplős szőke. — Elme­gyek segédmunkásnak, ott is megkeresem a mindennapi ka­jára, piára való lóvét. — Mitől félsz legjobban, Sanyi? — A fizikától — Hű, abban én is rosszul állók — vakarta fülét a feke­teképű. — Pedig azt mondta a fater, haza se toljam a képem, ha megbukók. Egy hajtókára kiitták a fél deci kevertet. Sanyi odaszólt a fekete fiúnak. — Laci. rendeljünk még egy sort? — Na hallod! — méltatlan­kodott amaz. — Fél fogamra se volt elég ez a fél deci. ttAJLOTTHATŰ, ősz cm­rí bér lépett be a lugasba. Kapáját leemelve válláról, az egyik sarokba támasztotta. Csendesen leült kamyi tá­volságra a fiúktól. Laci oldalt pillantott. — Na, az öreg boULts meg- szomjazűtt — intett az öreg. felé. — Józsi bácsi! — kiáltott a pincérnek — hozzon még egy sor kevertet. Gaiaaos bá- csi még úgyis gondolkodik' egy darabig, hogy mit igyon. — Már rég kigondoltam, hogy mit igyák —- dünnyögte az öreg. — De csak hozzad nekik, Józsi, előbbre valók a fiatalok, mint az öregek. A fiúk összemosolyogtak. Egyik-másik rándított a vál­lán. Az egyik, akit a többiek Vörösnek hívták. — nyilván pompázó vörös üstöké miatt — maga mögé intve így szólt: — Na, az öreg se sókra vit­te. Pedig egész életében kom­munista volt. — Hát nem — bólintott ra társa. — Pedig sokat nyag- gatták miatta régen. A pincér meghozta az újabb italt. Itták. A cigányok ér­zelgősen rákezdték: „Nem adlak másnak Nekem rendelt az élet.. .* Többen halkan dúdolták a daliamét és verték a tak­tust az asztallapon. — Jó lenne már egyet csö­rögni — szólt a Vörösnek szó- longatott fiú. — Hát az jó lenne, koma. A vizsga helyett egy kis bugi- vugi, az igen! Még hozzá a kis szőke Macával. — Macával?... Mondasz valamit, Sanyi. Micsoda re­mek kis csaj volt az! Az még karriert csinál odakinn, meg­látjátok. — Ej, srácok — csapott az asztalra a feketeképű Laci — én mondom, nagy hülyeséget csináltunk, amikor az őszön nem mentünk ki mi is... Sa­nyi! Az unokabátyádnak tán autója is van már odakint? — Na, azért autója még nincs — vetette közbe mel­lette ülő társa. — Kanadából írt, egy cementgyárban me­lózik. Azt írja, jól keres, csak ... csak a honvágy kí­nozza nagyon. — Érdekes, majd mind ezt írja, aki kiment — állította egy másik fiú is. — Valami kutya rossz érzés lehet az. Komolyan, gyerekek, nem len­ne azért itthon sem olyan rossz, ha úgy lehetne élni, mint 20—30 évvel ezelőtt. Ha akkor élek, nyitottam volna egy jó kis műhelyt. Meg le­hetett élni abból urasan, el­hiszitek? — Lehetséges bólogattak a többiek. — És főleg nem gyötörték az embert a tanulással — fűzte tovább a szót az előbbi. A SZOMSZÉD ASZTAL­BA- NÁL az öreg Gajagos csak hallgatta a fiatalok tár­salgását egy darabig. Aztán csendesen átszőtt nekik: — Biz* úgy volt az fiaim, ahogy mondjátok. Tanulással, azzal aztán nem gyötörték a fiatalokat abban az időben. Hanem munkával annál in­kább. A mester bizony nem tartott olyan inast, vagy se­gédet, alki csak a kenyeret pusztította. ‘— Meg is fizetett érte, ha dolgoztatott — mondta bosz- szúsan az előbbi fiú. — Meg bizony, fiam — hu­nyorgott az öreg. — Nem is rongyos 1500—1600 forintot keresett akkor egy segéd, mint a mostani ifjúmunkás. A fiúk csak a vállúkat vo- nggatták. nem szóltak. De az öreg tovább beszélt. • — Ismertem én egy ková­csot, meg annak a segédjét... Tavaszon hordták a parasztok a műhelybe a sok ekevasat, meg szekérráfot. Egész nap forgatta a segéd a nagykala- pácsot. A mester zsebében szépen sokasodtak a forintok, meg volt elégedve a segéddel. Hanem az nem volt olyan elé­gedett a gazdával, vagy még inkább a gazdasszonnyal, mert mindig csak rántott levest vagy galuskát adtak neki ebédre. Ha szólt miatta, a gazda úgy biztatta: „Majd té­len eszel húst Miska, majd ha disznót ölünk!" — A segéd csak hümmögött. Hanem a mester ettől kezdve megharagudott rá! Azt kérdi tőle egyik este: „Fáradt vagy. Miska?" — „Bizony fáradt, mester úr’’. — „Na, akkor holnap nem dolgozunk, hanem bekapáljuk azt a kis szőlőt. Legyél itt reggel 4 órára. Nem kell hoz­nod, csak a kapákat, a korsót meg a bölcsőt. A gyereket majd hozza az inas." — Kimennek másnap haj­nalban a szőlőbe, kapálhat­nak. Dél felé azt kérdezi a mester: Szereted a halat, Mis­ka?" — „Szeretem, mester úr." — „Csak azért kérdem, mert az lesz vacsorára." —• „Hű, az bizony jó lesz. Régen ettem már úgyis egy kis jó halacskát" — örvende­zett a segéd. Jól meghúzta az­tán a kapát, csakhogy kedvé­ben járjon a gazdának. Estére hazamenték. A mes­temé elébük tálalja a vacso­rát. Kanalazza Miska, de biz az bableves. Nézi, nincs abban egy fia hal se. Azt kérdi a mester: „Na, iz- lik-e a hal, Miska?’’ Azt mondja a segéd: „De hisz ez nem hal, mester úr, hanem bableves”. — „Hijnye, az az ilyen olyan teremtette!” — ugrott fel a mester földhöz csapva a kanalat. — Micsoda segéd vagy te! így meghazudtolni, így feleselni a gazdának. Nem vagyok hajlandó együtt dol­gozni veled tovább. Asszony, eredj, hozd ki a munkaköny­vét, már mehet is. AZ EGYIK F1Ű felneve­ba tett: — Na, én ha a segéd helyé­ben vagyok, meg se várom, míg kidob a vén szivar. Ott hagj/tam volna az első hét után. ha engem rántott leves­sel traktál a mestemé. — Csakhogy az én Miskám nem hagyta ott — felelte csöndesen az öreg Gajagos, Nagyot húzott az előtte állá sörös pohárból, aztán folytat­ta: — Mondom, nem hagyta ott Miska a mestert. Még fel sem ugrott. Átlátta mindjárt, hogy a mester így akar tőle megszabadulni, mert már jött az ősz, aztán olyankor kevés u munka. Elgondolta: hová mehet ő ilyenkor? Se­hova. Jön a tél, egy betevő falatja nincs, pedig az öreg édesanyját is el kell tartania. Azt mondta a mesternek: — „Várjon csak, gazduram. Sötét van itt a sarokban, nem jól látok. Hadd nézzem csak világosan ezt a levest.” Azzal fogta a tálat, odavitte a lám­pa alá. „Tényleg igaza van, mester úr. Nem bab úszkál ebben, hanem hal.” a LUGASRA csönd telepe- bÍ dett. Kényelmetlen, ide­gesítő némaság. Valahogy el­szállt a fiúk kötekedő hánya- vetisége. — Nagy mesélő maga. Gaja­gos bácsi — nevetett fel re­kedten a Vörös, megtörve a csendet. — Csak kellemetlen meséi vannak. i( mert hogy igaza van. — Hozzam a negyedik ke­vertet? — kacsázott oda hoz­zájuk érdeklődve Józsi bácsi, a pincér. — Nem kell, Józsi bácsi —< hárította el a feketeképű La­ci. — Fizetünk, ugye srácok? Meg sem várva a többi vá­laszát, pénzt dobott az asz­talra, és zsebrecsapott kézzel kisietett a vendéalőből. Szebelkó Erzsébet A gödöllői Ganz Árammérőgyár életéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom