Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)
1957-09-25 / 125. szám
„4 :k/CirJap 1957. SZEPTEMBER 25. SZERDA Ügyes emberek ezek a váciak! Hallgassák csak, most is mit fundáltak ki! ök, azt mondják — mármint Kalácska István, Kovács István és Gyenes László — megunták már hallgatni a sok panaszt a MÁV AU T- megállókra. Mert vagy van, de akkor kicsi is, rossz is, vagy nincs, az pedig még rosszabb. Elhatározták tehát, hogy majd ők hárman csinálnak egy olyan megálló típustervet, hogy az Építésügyi Minisztérium is megnyalhatja a tíz ujját utána! Az elhatározást tett követte. Ja, hogy el ne felejtsem, mind- hárman a Váci Járási Tanács ipari és műszaki osztályának dolgozói: Kalácska a csoportvezető, Kovács elvtárs az építési és közlekedési előadó, Gyenes meg technikus. Most itt van az akkurátus kis tervrajz, fénymásolva, pauszpapíron, ahogy dukál! Meg kell adni, takaros kis épület. Ki- Icncvencentiméteres terméskő lábazaton áll, piros téglafala és lapos teteje van; olyan 30 négyzetméter alapterületű. Jut majd benne hely a sok szoknyának is, meg a kosaraknak is. És az egész 27 600 forintba kerül! Éppen kifutja a községfejlesztési alapból. Kisnémedin és Rá dón már ebben az évben fel is építik. Ebben a két községben úgyis tervbe volt véve erre az évre a „busz“-megálló; éppen kapóra jött nekik a típus-terv. Szép is, olcsó is: tíz-tizenkétezer forint helyett csak a pauszpapír árába kerül! Kalácskáék azt szeretnék, ha az egész járásban ilyet építenének, hogy egyforma legyen. — Hát, azt lehet — mondta erre Horváth elvtárs, a járási tanács elnöke. — Csak vigyázni, mert amilyen szemrevaió épület, még beleköltözik valaki — önkényesen! Ny. É. Öíbetett kézzel várták a Nagykőrösi Állami Gazdaságban, hogy a kapir- gáló szántóföldi madarak, vagy talán a szomszédok alá- szántják a földjeikre kihordott trágyát. Szeptember elején ugyanis — amikor már javában folytak másutt az őszi vetés előkészületei, náluk még mindig nagyon kilátástalan voll a helyzet az istállótrágyát tekintve. Egyes táblákra kihordták ugyan a trágyát, de ott hagyták kupacokban, más táblákon elteregetve. Szívta a nap, mosta az eső a trágyából a táperőt, s nem szántották be a földbe. Alaposan elmaradtak a nagykőrösiek a terveiktől is. 920 holdból — ennyit terveztek — szeptember elejéig mindössze hatvan holdat trágyáztak meg. EGY JÁRÁS EGY NAPJA ’illHIIIII'llllllllijNIIIIIIIlinnillilltlIllllill’lllllllíllillllilllllllllllHlinilllllllllllllHllllllilllllllllllllllHIHIIÜillllllllHHIlllllillHIIülülllHlllilllHiüüllHiitilllllHIHnillllülilllli" llllllllillllli' Körriport a budai járásból A'sárga Mofém-ceruza hosz- szasan körözött Pest megye térképén, majd megállapodott egy helyen. Pilisvörösvár — ez állt a ceruza hegyénél. A tervezett telefon-interjút tehát a budai járásban csináljuk meg, s ha már így adódott, kezdjük Pilisvörösvárral. Tehát: 1957. szeptember 24, PILISVÖRÖSVÁR. A tanácselnököt kertem, nincs benn- A helyettes#? Az sincs. A titkár? Kinn van a határban. Sebaj, bent van egy előadó. Már sorolja is, mi történt ma a tanácsházán. Az igazgatási csoport a mai napon kiadott 15 darab együttélési igazolást, továbbított a járáshoz két lakhatási és három építési engedély iránti kérelmet. Az adóügyi csoport három dolgozója „kiszállt“ a községbe, felkeresni a község- fejlesztési hozzájárulás és a haszonbér-hátralékosokat; Ezekkel ugyanis baj van a községben- Az adófizetést viszont száz százalékra teljesítették a harmadik negyedévben. A következő állomás TÖRÖKBÁLINT. Á tanácselnöknő, Krajcsovics Józsefeié itt is „házon“, illetve „hazán kívül van“: holnap várják haza a Szovjetunióból. Ö is tagja volt a magyar békedelegációnak. A tanácselnökhelyettessel beszélek. Örömmel újságolja, hogy befejezték a 10. számú földrendelet végrehajtását. A földrendezés 200 katasztrális holdat, illetve 118 dolgozót érintett, de sikerült mindenkit kielégíteni. Találtak viszont a felülvizsgálat során 60 katasztrális hold úgynevezett „fekete földet“, amely után senki sem fizetett adót, pedig használták. Egyébként hivatalszemle van ma a tanácsnál, a járási tanácstól érkezett egy bizottság, amely 1955-ig visszamenőleg felülvizsgálja a tanács munkáját. Készülnek a néphadsereg napjára, műsoros ünnepéllyel akarják szórakoztatni a besorozott fiatalokat; PUSZTAZÁMORON csaknem üres a tanácsháza. Mindössze egy kislányos hang jelentkezik, a kisegítő adminisztrátor hangja. A tanácselnök és a pénzügyi előadó adófizetési ügyben járja a községet. Mert ez aztán súlyos probléma Zámoron: a község a legutolsók között van a járásban! Ma este egyébként tanácsülés lesz, amelynek szintén az adófizetés lesz az egyik legfontosabb napirendi pontja. ÉRDEN is tanácsülés lesz a közeli napokban, ennek az előkészítése folyik ma is. A tanácsülésen a község mezőgazdasági helyzetét vitatják meg, a politikai bizottság határozata, s az agrártézisek alapján. Éppen ma tartottak megbeszélést ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai. Az előkészületekbe egyébként bevonták az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezet vezetőit, valamint tíz kiváló egyéni dolgozó parasztéit is. A tanácsülés egyik legfontosabb kérdése az alkalmi társulások, szakcsoportok megalakítása lesz. Egy másik probléma, ami a község lakosságát foglalkoztatja, a sportoló fiataloktól kiindult az a kezdeményezés, amely egy sportcsarnok építését ‘tűzte ki célul. A kezdeményezés szinte az egész községet megmozgatta. Egy meglevő épületet építenek át, s az ehhez szükséges tégla kiszállításához a község összes fuvarosai, fogatos gazdái és a szocialista szektorok dolgozói ingyen fuvart ajánlottak fel. A munkálatok már megkezdődtek, s a mai napon is folynak; A következő kapcsolásnál basszus hang jelentkezik: — Halló, itt Krizsek János VB- elnök beszél, PILISSZENTIVÁNRÓL Kiderül, hogy ellenőrző körúton volt, innen ered a bosz- szúság. A községben ugyanis útjavítás folyik. A munkával a Pest megyei Űtépítő Vállalatot bízták meg. Sajnos, a vállalat úgy értelmezte a megbízatást, hogy a két és fél kilométeres, igen elhanyagolt, hepe-hupás, sárral borított makadámúira ráönti az olajat, illetve a bitument. Ily módon I az út ugyanolyan egyenetlen, 1 gödrös marad, mint volt. Mi-1 után a tanácselnök közölte | „nem tetszését” az illetéke-1 sekkel, visszament a tanácshá-1 zára, ahol egetverő asszony-1 háború fogadta. Az történt § ugyanis, hogy a Pilisi Szén- 1 bányák lakásügyi bizottsága | szeptember 23-án kiutalt egy | szolgálati lakást Vigh László | bányásznak. Szabados Györgyi bányász azonban ma reggel | önkényesen beköltözött a la- | kasba. A két asszony igazsá- 1 gos döntésért ment a tanács*-1 ra, eközben „kissé” összevesz- | tek. A vita vége az lett, hogy | az önkényes beköltözőt visz- | szaköltöztették előző lakóhe-1 lyére. Ugyancsak a mai napon | „iktatták be” tisztségébe a két | szőlőcsőszt. Végül megalakult | egy bizottság, amely a holna- | pi nap folyamán azzal a ké- | réssel utazik Budapestre, a | Közlekedés- és Postaügyi Mi-| nisztériumba, hogy biztosítsa- | nak autóbuszjáratolt Pilis-1 szentivánra, mivel vasútállo. | másuk sincs. BUDAJENŐN Komoly problémákkal küzd a | községi tanács. Az egyik az a | súlyos vadkár, amely 250 hol-1 dat érint a közséy területén. = A tanács most foglalkozik — a tavasz óta nem először — a károsultak jogos kártérítési igényeinek megállapításával. Van aztán egy másik probléma. amellyel szívesen foglalkoznak: ez pedig a termelőcsoport újjászervezése. A mai napon már tárgyaltak erről, most készítették elő az ezzel kapcsolatos csütörtöki tanácsülést. A fentieken kívül a tanács dolgozói határidős jelentések elkészítésével és köz- igazgatási problémákkal foglalkoztak. PERBÁLON a földmegváltási probléma foglalja le mostanában a tanácsapparátust. A tanácselnök egyébként a járásnál van, értekezleten, a titkár pedig kint van a határban, ellenőrzi az őszi szántást és a burgonyaszedést. A gazdasági felügyelő a földrendezéseket intézi. Apró eredmények, megöl • dásra váró kis és nagy problémák, ime, ezek jellemzik a budai járás mindennapi életét. Jónéhány telefonhívás ugyan eredménytelen volt, mert egyetlen illetékes sem tartózkodott a tanácsházán, mégsem bosszankodtam. A munka éppen így és akkor megy jól, ha a tanácsfunkcio- náriusoto minél többet tartózkodnak „házon kívül“: az emberek között. Nyíri Éva EQY HŐS EMLÉKÉRE rülüikjjlij, OmM l&jádjdjwi ízüLitiwuk Iwjo mrzázsidlk ÚJ^Ákduié^áum. A szükség ott veszi maga segítségit Ahol találhatja annak elégségit Hasztalan is abbanvetni reménységit Kitől nem veheti terhe könnyebségit. (Gyöngyössi István: Ének Zrínyi Ilona és Thököly házasságáról). 1670-ben történt Árva várában. Az alig tizenhárom éves Thököly Imre megrendült szívvel állt apja halálos ágyánál. Az utolsó órák néma kegyeletét azonban vad martaidé zsoldosok zavarták meg. Apjáért jöttek. A gyermek megzavarodott szívvel távozott apja mellől. Két lány- testvérét börtönbe zárták, őt pedig kísérői parasztruhában Erdélybe mentették. így kezdődött, ilyen élmények alakították Thököly Imre életét. Az ő nevéhez fűződő szabadságküzdelemhez is sok sarat tapasztott a múlt történetírása. Beszennyezte nevét „törökbérenc’’-segg el, hitetlenséggel, jellembeli bibékkel és így tovább. Mi hát az igazság? Mikor Thököly született, hazánk immár több mint száz esztendeje volt török megszállás alatt. A fölkent király csaSk nevében volt magyar, valójában idegen, osztrák császár volt. Hazánkat ehhez képest csak mint az osztrák— német Habsburg birodalom vadászterületét kezelték, amit kényükre-kedvükre kizsaroltak. Nem lehet csodálkozni ezek után, hogy e korszak igaz magyarjai, Bocskai István és Bethlen Gábor, a Habsburg mételyt a török segítségével akarták leverni és így sikerült nekik időlegesen kivív- niok az ország egy részének függetlenségét töröktől, némettől egyaránt. A XVII. században ez a felismerés általánossá vált. A törökellenes harcok meddősége, a gazdasági élet és különösen a városoknak a század második felében fokozódó hanyatlása, az ellenreformáció lélektiprása, mind csak táplálták ezt a hangulatot. Nyilvánvaló volt, hogy a török birodalom gyengülésével egy nap elkerülhetetlenné válik a terület felszabadítása és akkor a Habsburgok az egész magyar néppel szembetalálnák magukat. Ezt nem akarták kivárni. Meg is előzték. 1670-ben a bécsi udvar „leleplezett” egy mondvacsinált összeesküvést, az úgynevezett Wesselényi-féle összeesküvést. A megtorlás iszonyatos volt. Az országot valósággal törvényen kívül helyezték, árŐSZI NAPFÉNY tatlan emberek tömegeit bör- tönözték be és hurcolták el gályarabságra, a birtoíkos nemesség nagy részének földjét egyszerűen elkobozták. 'Végigrabolták és fosztogatták az egész országot, ami megmaradt. azt adó címén préselték ki az agyonsanyargatott nemzetből. Főrendek és egyszerű nemesek, polgárok, kézművesek, papok, katonák és jobbágyok tömege, az úgynevezett bujdosók menekültek a szűkebb hazából Erdély felé, köztük vegyesen voltak magyarok és rácok, szlovákok és oroszok, az egész nép színe-java; Az úgynevezett királyi Magyar- ország valósággal elnéptelenedett. Megindult a bujdosók harca. A ‘közéjük állt jobbágyok örökös nemességet kaptak. Soha Magyarországon addig még olyan népmozgalom nem volt, amely ilyen elesett viszonyok között, minden szervezettség, átfogó vezetés nélkül ekkora nagy területen tudta volna az ellenállást folytatni. Az idegen népelnyomó zsoldosok a megerősített várakon kívül sehol sem érezhették biztonságban magukat. A bujdosók célja az volt, hogy Észak- Magyar országon török oltalom alatt önálló fejedelemség legyen, mert mint ők mondották. a császáriakban már senki sem bízik. Ez a korszak a magyar gerillaharcok dicsőséges fejezete. A fiatal Thököly jmre Erdélyben élt. Gazdag birtokai jövedelméből onnan segítette ő is a bujdosókat. Azonban ez az Erdély miár nem volt a régi. A Habsburg-mé- tely már régóta — meghitt és lepénzelt emberein keresztül, kik között nem egy főrend volt — belülről rontotta ezt a „tündérország”-ot. Így a bujdosóknak Erdélyen kívül kellett keresniök a kiutat. Vezér kellett, ki egységbe fogja az egyes küzdő csoportokat és így vezesse őket újabb győzelmek felé. Ilyen vezért sejtettek meg a fiatal húszegynéhány éves Thököly Imrében. Ahogy a szemtanúik leírták, „szép, helyes termetű, gyönyörű veres és fehér orczájú, ritka baj- szú és barnahajú” volt. Sokat és szívósan tanult. Tudott vezetni, kitűnően gazdálkodott, emellett bátor katona volt. Egy fejjel kivált kortársai közül. Ertélmessége, kulturáltsága, szélesebb látóköre, fennköltebb célokért való törekvése alkalmassá tette történelmi feladat betöltésére. A bujdosókat a közös har- 1 cok eredményei tanították I meg arra, hogy Thökölyben I avatott kézre bízzák sorsukat. 1 1680-ban, 23 éves korában, fő- | vezérükké választották. Thö- ! köly rövid idő alatt egységet I teremtett a táborban és dia- 1 dalról diadalra vezette őket. | Ez annál nagyobb eredmény 1 volt, mert minden lépésénél I ármánnyal és cselszövéssel tail lálkozolt. Külföldről egyedül I a töröktől kapott számottevő | segítséget, de ezt is el akarták I orozni tőle. Közben tárgyalt a | császárral, mérsékelt feltéte- I leivel egyengetni akarta a I megegyezés útját, felajánlot- I ta kardját a török kiverésé- I hez te. De a császári udvar | hajthatatlan volt s így való- § jában ők kergették bele Thö- | kölyt a török karjaiba. | 1682-ben megvalósult I a bujdosók célja, létrejött tö- I rök oltalom alatt az Északmagyarországi fejedelemség. A nép megszabadult a szertelen adóktól, a fosztogató német zsoldosoktól, a vallásüldözéstől. A gazdasági élet lassan újra helyreállt. Nagy segítséget jelentett a fejedelemség megerősödésében Thököly házassága Zrínyi Ilonával. 1. Rákóczi Ferenc özvegyével. Nemcsak azért, mert így a Zrínyiek és Rákóczink óriási vagyona is g szabadságküzdelmet erősítette, hanem azért is, mert Zrínyi Ilonában olyan hőslelkű magyar asszonyt kapott feleségül, aki erősítette, bátorította a harcokban, majd a harc elbukása után egymaga három évig védte Munkács várát a császáriakkal szemben, végül férjével megosztotta a száműzetés keserű kenyerét. A császáriak csak hitegették Thökölyt, hogy általa a török békét — értsd a török megszállást — fenntarthassák. Ugyanakkor Thököly sikerei óriási benyomást tettek a török portán, másrészt Thököly azon munkált, hogy a török támadás Bécs ellen meginduljon. Csak essen egymásnak a szultán és a császár, kik eddig a magyarok vérén híztak, így majd csak köny- nyebben lerázhatják őket — gondolták. A török sereg megindult, a császár jobban, mint valaha kiszolgáltatta az egész országot a töröknek és a nyugati határra vonult vissza. Thököly kénytelen kelletlen segítette a törököt, de közben szüntelenül tárgyalt a császáriakkal. A szövetséges lengyel király, Sobieski János jóindulatúan támogatta Thökölyt, aki ismét felajánlotta haderejét a török kiűzéséhez. De mindez hiábavaló volt. A császárnak kevésbé volt ellensége a rabló török, mint a függetlenségéért harcoló magyar nép. Minden egyességet ezért meghiúsított, sőt feladta Thökölyt a portán, hogy elveszejt- se. Azzal hitegette a szorult helyzetben levő törököt, hogy ha elfogatja Thökölyt, akkor tárgyal vele. A török így is tett. Ez az újabb ármány talán a legvégzetesebb volt. A fejedelemség így belülről omlott össze, bár főként a városok, végsőkig küzdöttek. A császár kegyelmet ígért és Thököly hívei hűséget fogadták. így valójában ez az ármány verte ki a kardot a nemzeti ellenállás kezéből. Utóbb a török rájött, hogy csak eszköz volt Bécs kezében. Thökölyt szabadon engedtéki de már késő volt. A harc elbukott. Thököly száműzetésbe ment. A függetlenség esz-* májéi majd nevelt fia, IU Rákóczi Ferenc viszi tovább. Thököly hervadhatatlan erdeme, hogy meghiúsította a német—török magyarellenes összefogást és a Habsburgokat r&kényszerítette a török kiverésére. Ezzel megszabadította hazánkat a török megszállástól. Nem rajta múlt, hogy ez csöbörből-vödörbe esést, hazánk Habsburg gyarmatosítását jelentette. A török kiverése Thökölynek annál nagyobb érdeme, mert egyben ez okozta személyes tragédiáját is. Karddal nem tudták leteríteni, ezért jó Habsburg szokás szerint cselszövéssel végeik vele. Nevét aranybetűkkel írta be a magyar nép történetébe. Balázs Tibor aspiráns, a TTIT tagja Aszta|tánc°|tatól< kong resszusa I A „Francia Spiritiszta | Unió“ tagjainak meghívásá- I ra több száz külföldi vett | részt a spiritizmus problémái- ! nak megtárgyalására Párizs- I ba összehívott kongresszuson. | Az unió főtitkára, Georges I Gonzalos kijelentette: „Ha I nem fogadjuk el spiritiszta eredetűnek az olyan klasszikus megnyilatkozásokat, mint az asztaltáncoltatás, ezzel azt állítjuk, hogy a tudomány nem elegendő olyan jelenségek megmagyarázására, amelyek magukra vonják figyelmünket és amelyek léte két- ségbevonhatatlan,1’