Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)
1957-09-03 / 106. szám
1957. SZEPTEMBER 3. KEDD '"ií/Cfrfap NEM VÁGTÁK EL Á VISSZAVEZETŐ UTAT gtmntttnnnnitmHiHHiin«nnuininninHtnnnuHmmnnntntmnn»ntHimmnmn»mmmmmniiinnmnnfiinniHtmn»»^; (Jrúáz cAqúsfűti könyviére» cJhüód nitiititmiiiimiiiiimuiiimiiitiiiiiiiiiNM A minap riportot készültem írni a járási könyvtár életéről, hogy lapunk olvasóit megismertessem az aszódi járás kulturális életével. Sajnos, a riport nem sikerült. Nem sikerült, mert hiába jártam a könyvtárban délelőtt és délután, mindannyiszor zárt ajtó jogadott, jóllehet a könyvtár hivatalos nyitvatartási ideje délelőtt 8-tól 1-ig és délután 2-től 5 óráig van. Meg kell jegyeznem azt is, hogy nem én voltam a könyvtár egyedüli látogatója ezen a napon. Mondanom sem kell, alaposan meglepődtem a zárt ajtók láttán, s keresni kezdtem az okát. Először is egy kis cédulát az ajtón, vajon mi a könyvtáros távolmaradásának öka. Talán hirtelen megbetegedett, vagy éppen Pestre, a megyéhez szólította a kötelesség? Sem egyik, sem másik. A távolmaradás oka — mint megtudtam — sajnos elszomorítóbb. A járási könyvtáros ugyanis a vásáron tartózkodik, ahol a marhalevelek kiállításával talált elfoglaltságot magának. Sőt, mint elmondták, ez nem első ízben fordult már elő. Hogy mi késztette erre, azt sajnos nem sikerült kideríteni. Lehet, hogy a járási tanács hivatalosan küldte ki. De az is lehet, hogy csak azért ment, hogy ezzel némi külön „anyagiakrategyen szert. Akár így történt, akár úgy — semmiképpen sem helyes. Azóta is sokat töprengtem a történteken, s mindegyre egy kérdés foglalkoztatott. Vajon mi a járási könyvtáros feladata? Az, hogy a könyvtárban üljön a hivatalos idő alatt, s könyvet kölcsönözzön mindazoknak, akik ilyen kéréssel fordulnak hozzá, vagy az, hogy a hivatalos könyvtári idő alastt marhaleveleket állítson Iki a vásár területén. S ahogy idáig jutottam gondolataimmal, egy másik kérdés is felvetődött bennem. Vajon milyen lehet annak a könyvtárnak a látogatottsága, amelynek olyan könyvtárosa van, akinek számára fontosabb a passzus, mint a könyv. Nem ismerem önt, kedves Grósz Ágoston. A könyvtár munkáját sem ismerem. Ezért minden bizonnyal megbocsát Qérúsi könyvtár \ min min ni in uhu ii ii mi nun mi ituMin nekem, ha ezúttal nem a legjobb véleménnyel távoztam Aszódról. Remélem, amikor majd újra megfordulok ott, nem fogadnak zárt ajtók a könyvtárban sem. Ez nem egyedül az én kívánságom. Úgy gondolom, sok száz könyvolvasó szerény óhaja is. Addig is maradok tisztelettel: Prukner Pál A régi kis földszintes iskola helyén emeletes tisztafalú épület áll: Budaörsi Fiúiskola. Ha az alsó falak beszélni tudnának, elmesélnék a 200 év élményeit, a diákcsinyeket, s az egyes tanítók szívmelegítő jóságát, vagy rendíthetetlen szigorát; 200 év nagy idő. Azóta az itt tanuló fiúk, lányok ezrei nőttek fel kamaszokká, öregedtek meg, s tértek örök nyugovóra. De az iskola áll, él, megszépülve, új színben. — 200 évvel ezelőtt mindössze egy tanító volt az iskolában — meséli a 70 éves Sza- káli Mátyás, nyugdíjas igazgató. — Én 1913-ban kezdtem tanítani, 35 évig neveltem a gyerekeket, ebből 20 évig mint igazgató. Akkor 14 tanító volt az iskolában, 1948-ban már 22, s ma több mint 50 pedagógus működik Budaörsön. — Igen;;; sóhajt fel mintha emlékeznék, hiszen ideje legjavát a gyermekek nevelésével töltötte el. — Igen, sok nehéz időt élt át ez az iskola is. S most több száz fiatal szívja magába a műveltséget falai közt. Az utcán sietősen lépkednek a tanulók, mindegyiknek dolga van. Nagy gond egy ilyen ünnepély előkészítése. A borbélynál, fodrásznál zsúfoltság. Egy 40 év körüli férfi ül a székben, az ünnep miatt simára borotváltatja arcát. S talán míg fut a penge, visszaemlékszik diákéveire..; A jubileumi ünnepségeket már hónapokkal ezelőtt megkezdték. Baráti összejövetelekkel, az iskola történetének ismertetésével. S ma van az ünnepségek zárónapja; A szóbanforgó út a termelő- szövetkezettől az egyéni gazdákig vezet Pannónia-pusztán, amely Százhalombattához tartozik. A puszta lakói egyszer már végigmentek rajta a termelőszövetkezetig, s eszük ágában sem volt visszafelé is megtenni. Élt, fejlődött a termelő- szövetkezet, s a kezdeti nehézségeken jóval túl voltak. De közbejött 1956 októbere. A fenyegetőzések, a meglevő hibák felnagyítása sok szövetkezeti tagot arra késztetett, hogy vissza-vissza az egyéni gazdálkodáshoz. Gyorsan igyekeztek megszabadulni a közös A futballpályán nagy munka folyik. A magyar Állami Népi Együttes műszaki dolgozói hatalmas színpadot építenek, szerelik a reflektorokat. Fiúk, lányok a különböző helyről ösz- szehordott 2000 széket számozzák krétával. A bejáratnál két most végzett fiatal „tanító néni“ ül. A belépőjegyeket árusítja. Hat óra. A szülői munkaközösség nőtagjai asztalokat hoznak, büfét állítanak fel. Kintről autózúgás, megjöttek az Állami Népi Együttes tagjai. Szürkül az ég alja. A háttérben a gyönyörű Naphegy, Csillebérc és a televízió adótornya homályos ködbe burkolózik. Özönlik a tömeg .;.. Idősebb szülők, a volt tanulók karjukon a mai tanulókkal, gyermekükkel jönnek. Piros nyakkendős úttörők a jegyszedők és „ültető nénik“. Kigyúlnak a szemkápráztató reflektorok, Keszthelyi tanár úr, a fiúiskola igazgatóhelyettese köszönetét mond mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy ezt a szép ünnepséget megrendezzék. Felcsendülnek az első akkordok. S az Állami Népi Együttes művészete nyomán magyar élettel telik meg a színpad... A „Kisbojtár“ nyitójelenete. Vastaps. Véget ért az előadás. Az iskolaigazgató félreáll a hömpölygő 'tömegből, csendesen szemléli az éjszakában eltűnő gyerekeket, mintha búcsúzna tőlük kedd reggelig, hiszen akkor találkoznak, mert megkezdődik a tanév, a 200 éves iskolában is. H. B. L. állománytól, amely kupeckéz- re került. Szétosztották a földeket, a gazdasági felszerelések egy részét, amihez joguk volt. De nem sok jutott, mert annak idején nem is sokat vittek a szövetkezetbe. Az 56 tag közül 14 kitartott, a szövetkezet mellett. A tsz- ben is, de az egyénieknél is sokkal több lett a nehézség annál, amire — főként az utóbbiaknál — számítottak. S talán éppen ez a körülmény játszott közre abban, hogy Pannónia-pusztán nem távolodott el egymástól a szövetkezeti és az egyéni parasztság. Itt nem lehet tapasztalni azt az áldatlan állapotot, hogy az egyéniek a szövetkezetieket okolják, ők pedig haragusznak az egyéniekre. Jól megférnek a pusztán egymás mellett, s ennek több gyakorlati példáját is látni. Amint említettük, az egyéniek híján maradtak a mező- gazdasági szereknek. A szövetkezetben van vetőgép eke, borona elegendő. Tavasszal, amikor a munka szorította az egyénieket, kölcsönkérték azokat és meg is kapták. Használati díjat sem kértek értük. Szövetkezetiek segítettek egy másik problémát is megoldani az „újdonsült’’ egyénieknek. Nem volt istállójuk, ahová bekössék állataikat. A szövetkezet bővifoen van a férőhelynek. Megállapodtak: amíg a szövetkezetnek nem lesz rá szüksége, használatra átengedik az egyik istállót. A termelőszövetkezet a szénabetakarításkor került nehéz helyzetbe. Kevés volt a munkaerő. Az egyéniek felajánlották: segítünk mi is. így lett aztán jó minőségű szénája a tsz-nek, mert idejében behordtáik. Az irigység, a káröröm nem lett úrrá sem a szövetkezetieken sem az egyénieken. Úgy mondják: ha jövőben is bajba jutnalk, segítenek egymáson. S ez nemcsak azért előnyös, mert így kevesebb a pusztában a torzsalkodás, hanem azért is, mert így nem vágják el az egyéniek előtt a visszatérés útját a szövetkezetbe. Mert a termelőszövetkezeti tagok bíznak abban, hogy ez az idő elérkezik majd. De azt is látják, hogy ez elsősorban a szövetkezet eredményein múlik. M. S. KÉTSZÁZ ÉV közel voltam hozzá, mint most magához .;: Hej, ha akkor eszemnél lettem volna! A kialudt szem égni kezd. Tüzel, mint a parázs, ha levegő éri. Ég a kiszikkadt asz- szony szeme, úgy fénylik, mint maga a hosszú tüze. — Most már tudnám, mit csináljak! Csak lennék még egyszer olyan közel hozzá! Elbánnék vele. Elég lenne egy félkilós súly ;;: Azt a fejének, aztán kész!.;: A kapálásban megerősödik ám az ember keze!;:; Egy ütés elég lenne, hogy;;; Elhallgat. Kialszik szemében a tűz. Magyarázkodik: — Tudja, én csak úgy paraszti módra beszélek... De így kellett volna csinálnom. Egv félkilós súly aztán kész. Utána jöhetett volna már akárki, én elvégeztem a maga. mét.;: Szegény asszony! ö sem érti, ő sem tudja, hogy egy félkilós súllyal legfeljebb csak Matuskát üthette volna agyon. De mi lett volna a többi bűnössel, a merénylet kitervezőivel, a merénylő leplezgetői- vel. Hány félkilós súly kellett volna ahhoz és hány tárgyalás. hogy Horthytól kezdve Hain Péterig minden merényletben vétkest elpusztítson? XIX. Azt már Vácott tudtam meg, hogy Matuska fölött az osztrákok, majd a németek ítélkeztek, mielőtt magyar bíróság is tárgyalta volna az ügyét. A két külföldi robbantásnak ugyanis nem voltak halálos áldozatai, így a magyar kormány gáláns gesztussal átengedte a huszonháromszoros gyilkost azoknak a bíróságoknak amelyektől enyhe ítéletet várhatott. Az idő közben behegesztj a sebeket, és feledteti a nagy szenzációt — spekuláltak, és a spekuláció be is vált. A közvélemény a tárgyaláson inkább hüledezve, mint felháborodva fogadta a hírt, hogy Matuska egy titokzatos lényre, Leó szellemre hivatkozik. mikor tettének indítékait firtatják. Bolondnak tetette magát. A magyar orvosszakértő — nem kétséges, hogy felsőbb nyomásra — hajlandó is lett volna a vádlott őrültségét igazolni, de a német és osztrák kolléga nem adta be a derekát, így a magyar csupán „egzal- tált’’-nak nyilvánította Matuskát. aki — osztrák és német büntetésének letöltése után a váci fegyintézetbe került. És Vácott nyoma veszett. Felsőbb rendelkezésre a fegyházparancsnoknak meg kellett semmisítenie Matuska iratait, valamennyi aktáját. A biatorbágyi rémet ezután ismeretlen helyre szállították, minden szokástól eltérően, a fogháznak sem adtak erről felvilágosítást. I Hová került, mi lett vele? A mi számunkra már úgysem érdekes. Kirakodóvásár Aszódon — Látja, ezek a gyerekeim. Itt maradtam három gyerekkel. Kettő közülük meghalt. Ez a kettő, akinek a képét mutatom. A fiút elvitték a németek sáncot ásni. megfázott, a tüdejére ment, a másik meg vérszegény volt. Csak a harmadik maradt meg, a lányom, meg az unokám. Szemével keresi a kicsit, Marikát aki a közelben sus- morog a barátnőjével. Nézi a kicsit, és a kifakult szemben a félelmet látom. Fél ez az asszony. Nagyon fél. Hiszen annyi az ellensége. Matuska, aki az urát ölte meg, a fasizmus és a háború, aki a fiát követelte, a vérszegénység a lányát vitte el, és fenyegeti még az aszály, a víz, a jég is ... Ha élne a férje, a nagybajuszé postás bácsi, ketten köny- nyebben megbirkóznának eny- nyi ellenséggel, de így? Kevés a két hold föld és kevés a nyugdíj, a 190 forint... Fél ez az asszony. Félti az unokát a halál karjától, a bajtól, a láthatatlan veszedelmektől. Az unoka azonban semmit sem tud minderről. Nevetgél, vidám, huncut a szeme, és ha mosolyog látom, hogy most hullatja el a tejfogait. — Sovány a kislány! — jegyzem meg, csak úgy, mellékesen. — És rossz — teszi hozzá a nagyanya, és megtoldja, kissé rendreutasítóan, mint aki még a bajnak, betegségnek az árnyékát is el akarja hessegetni az unoka feje fölül. — De egészséges! Éppen most volt iskolaorvosi vizsgálaton. Teljesen egészséges! — Megélnek valahogyan abból a két hold földből és a nyugdíjból? — firtatom. — Hát meg. Kapálni is járok. így csak valahogyan megvagyunk. Szegényesen, persze, Marika, csukd csak be az ajtót. ne jarjanak be a csibék! Nem is az a baj, hanem az, hogy azóta sem tértem magamhoz ... Az „azóta’’ 1931 szeptember 13-át jelenti. — A tárgyalásra is csak egyetlen egyszer mentem be, pedig kilencszer idéztek. Nem bírtam.. s — A temetésre elment? — Áh, dehogy. Oda bennünket nem hívtak. A szegényeket csak a tárgyalásra várták! De mire való is volt az a tárgyalás?! Kicsinált dolog volt ez. Gyanús dolog. Mert látja, miért hagyták ezt a Matuskát kimenni Ausztriába? Azért, mert ott nem volt halálbüntetés! És miért nem fogták el már ott a vonatnál? Hisz láthatták volna, hogy nem a vonattal utazott, hanem a csőszkunyhóban lakott... A sógorom, ciki ugyanezen a vonaton utazott, bennszorult a leesett kocsiban. Nagynehezen kimászott belőle, csak a lába maradt benn. Akkor lefeszítette a cipőjét, úgy szabadította meg kimarjult lábát, nehogy széttörje egészen a ránehezedett vagon. No. a sógor, miközben magatehe- tetlenül feküdt, vizet kapott egy embertől. A kalapjában hozta az az ember a vizet. Parfőm szagú volt az a kalap. Később, már reggel, még egyszer találkozott vele: a kalappal is, az emberrel is. Az illatáról ismerte meg... Matuska volt. Hát hogyan került a vízzel a sógorhoz, ha ő is a vonattal esett le?! — Hát miért nem jelentette? — Jelenteni? Hát jelentette. De ki hallgatta meg az embert akkor?! — Igaz. — Aztán én is láttam Matuskát a tárgyaláson. Olyan Nagy a forgalom a marhavásáron Ostor nélkül nincs kocsis — mondja Sisa János domonyi dolgozó paraszt A vásár egyik utcája. A lányok és asszonyok veszik a vásárfiát i
