Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-18 / 94. szám

4 '^/Cirlap 1957. AUGUSZTUS 18. VASÄRNAP VITA TORIT31 Hogyan lehetne megoldani a munkások lakóhelyi művelődését? Vácon jártam a napokban. Arra voltam kíváncsi, hogy az üzemek dolgozói részére biztosítják-e a szórakozási és művelődési lehetőségeket. Mindjárt elöljáróban közölhe­tem. hogy ez sehol sincs meg­felelően biztosítva. Igaz, hogy az üzemeik többségének van kultúrterme, de ezeket nem használják ki kellőképpen. Itt tartják a termelési értekezle­teket, a különböző ünnepsége­ket. néha bált réndeznek, de ezen túlmenően alig tesznek valamit. Pedig ezzel koránt »incs biztosítva a szórakozási és művelődési lehetőség. Gyenge az üzemi kultúráiét így van ez a Váci Bélésáru- gyárban. a Forte-gyárban és más üzemekben is. A Forte, gyámák például volt egy kultúrháza, de ezt elfoglalták lakás céljára. Most még ha akarnának, sem tudnának megfelelő körülményeket biz­tosítani a szórakozáshoz és művelődéshez. Ezért aztán az üzemek többségében csak az a pár ember él kulturális éle­tet, aki ezt is életszükségleté­nek tekinti.- Ök is inkább ön­műveléssel foglalkoznak. Talán legélénkebb a kultu­rális élet a Kötöttárugyárban. Itt a táncesték és különböző műsorok mellett ősszel és té­len rendszeresen tartanak mozielőadásokat. Népszerű a könyvtáruk is. Aki akar, ping­pongozhat. billiárdozhat. Itt Golbicsek Károly igazgató elv. társ segíti a kultúrmunkáso- kat. Hermanné, a kultúrfele- lős tőle telhetőén igyekszik jól szervezni a munkát. Az ő szor­galmát dicséri a júliusban hat lányból és hat fiúból alakult fegyelmezett tánecsoport, amely a honvédséggel közö­sen működik és számos sikert éri el a környéken is. De még ezt sem mondhatjuk kielégítőnek. El kell monda­ni hogy ahol van valamilyen rendezvény. azt többségében az ifjúsági szervezet rendezi és ezeken zömmel csak a fiatalok vesznek részt. Az ifjúság ren­dezvényei is inkább csak szó­rakoztató jellegűek, például táncest, klubest, sportrendez­vények. E munka nevelési ol-, dala háttérbe szorul, mint pél­dául a különböző ismeretter­jesztő előadások, irodalmi, művészeti, a társadalmi élet­ről szóló viták és így tovább. A munkások pedig igénylik á szórakozási és művelődési lehetőségeket. Legjobban bi­zonyítja ezt a Dunai Hajógyár példája. Nincs kultúrtermük. A gyár a várostól mintegy két kilométerre van. A dolgozók kérték a vezetőkét, teremtse­nek valamilyen szórakozási le­hetőséget számukra a város­ban; A vezetők 3—1 hónapja felkeresték a járási művelő­dési otthon, vezetőit, akiktől egy helyiséget kértek; Helyi­séghiányra való hivatkozással ezt a kérésüket nem teljesítet­ték. Azóta a MÖHOSZ-szal is tárgyaltak, de nem sok ered­ménnyel. Igaz, hogy nem is éz a megoldás útja, hanem in­kább az, amit az alábbiakban ■javasolunk. Hol szórakozzanak ? A váci üzemek dolgozóinak Zöme helybeli lakos. Ezek az emberek a műszak végezté­vel — kevés kivételtől elte­kintve igyekeznek családjuk­hoz; Viszont gyakran kedvük volna elmenni valahová szó­rakozni. Nemcsak szombaton és vasárnap, hanem néha-néha hét közben is. Hova mehet­nek? Abba az egy-két vendég­lőbe. ami drága mulatság és nem mindenei engedheti meg magának. A „kiskocsmákban” kissé „egyoldalú” a szórako­zás. Elmehetnek még moziba, néha megnézhetik a Magyar Játékszín, vagy valamelyik színtársulat' vendégszereplését. Ezzel nagyjából ki is merült a lehetőségek tárháza; Hiába van az üzemben kul­túrterem, ha lennének is a gyárban rendezvények, ezekre Jcevesen mennének cl, mert a gyárak elég távol esnek a la­kóterülettől, Meg aztán az em­berek jobban szeretik a gyá­ron kívül családjukkal együtt tölteni szabadidejüket. Ezért valahogy úgy kellene meg­oldani ezt a problémát, hogy a munkáslakta területeken kel­lene létrehozni művelődési házakat, amelyek a munkások valamennyi rétege és hozzá­tartozóik számára biztosíta­nák az érdeklődési körüknek megfelelő szórakozási és mű­velődési lehetőségeket. Lehet, hogy lesznek, akik azt mondják erre, hogy; na tessék, megint egy „okos” javaslat, csak az a baj, hogy sok pénz kellene hozzá, ami nincs. Ezeket is megnyugtat­hatjuk; Nem valami élettől elrugaszkodott javaslattal szol. gátunk, csupán a meglevő le­hetőségekre apellálunk egye­lőre. Azért egyelőre, mert az évek során, ha az új módszer beválik, új művelődési háza­kat is lehetne építeni. De ma­radjunk csak a mostani lehe­tőségeknél. Területi kultúrotthonokat! Ott van a járási művelődé­si otthon, az építők otthona és esetleg a MÖHOSZ-helyiség. Bármilyen élet folyik is jelen­leg a művelődési otthonokban, koránt sem mondhatja senki, hogy megoldják a munkások szabadidőben való foglalkozta, j tását. Mert nézzük csak, hány j embert foglalkoztat jelenleg a j járási kultúrotthon? Van 21 színjátszója. Zenekara, amely ] elég gyenge most. 14 főből áll. j A képzőművészeti szakkör 13 —15 embert foglalkoztat; Az irodalmi szakkör 8 főből, a bé- lyegszakkör 10 aktív emberből és a városban még ezenkívül foglalkoztatott 50 emberből áll. A fotoszakkör 12 fős. Ez van jelenleg. Ezenkívül Szep­temberben indul egy balettis- kola, amelyre körülbelül 80 gyereket tudnak felvenni. Ke­vés embert foglalkoztatnak dl- j landóan ebben a központi kul- j túrotthonban. Ügy gondoljuk • tehát, hogy szélesíteni kellene j a programot. Az érdekes és az i úgynevezett izgalmas dolgok I majd jobban vonzzák az em­bereket. Mi nem akarunk kész programot adni, de talán nem árt egy-két javaslat; Elképzelésünk szerint « vá­ci gyárak munkásaiból és mű­szaki gárdájából létre kellerCe hozni egy bizottságot, amely a város és a művelődési ottho­nok vezetőivel együtt megkez­dené az előkészítő murikét és kidolgozná a közös programot. Mit kellene tenni a szórakozá­si lehetőségek bővítése érdeké­ben? Lehetne szervezni újító, élmunkás és műszaki kört, irodalmi, zenei stb. vitákat, beszélgetéseket. Szükséges lenne időnként hangversenye­ket tartani, ezenkívül nívó- sabb színielőadásokkal, eset­leg operával is szórakoztatni a dolgozókat. Létre kellene hoz­ni különböző (asztalitenisz-, billiard-, sakk- stb.) szakosz­tályokat. Hasznos lenne, ha az asszonyok, lányok, általában a családtagok számára is talál­nának hasznos foglalatosságot. Talán elég is erről ennyi. A részletek kidolgozását csinál­ják meg maguk, de minél ha­marabb. annál jobb. Az anyagi vonatkozásokat az előkészítő bizottság megbeszélhetné a kultúrotthonok igazgatóival és az üzemi szakszervezeti bizott­ságokkal. Bizonyos, hogy nem zárkóznak el a segítség meg­adása elől. Még egy javaslat kiegészítésül. Nem ártana, ha a két váci kultúrotthont gaz­daságilag is közös< igazgatás alá helyeznék. Ügy hisszük, ez segítené a feladatok összehan­golt megoldását. Vitassuk meg, hogyan jobb ? Nehezebb lesz megoldani a vidékről bejáró dolgozóik ilyen irányú szükségleteinek kielégí­tését, pedig erre is szükség van és nem is lehetetlen a követelés. Váera nagyrészt a szobi vonalról és a Budapest felőli községekből járnak be számosán; Részükre a köz­ségi művelődési házakban kel­lene szórakozási és egyéb le­hetőségeket nyújtani. Jó lenne, hb az előkészítő bizottság en­nek megvalósítását is kezde. ményezné. Mi most csak a váci hely­zetről írtunk. Bizonyára má­sutt is hasonló, vagy megköze­lítően ugyanilyen helyzettel találkoznánk. Éppen ezért má­sutt is gondolkozzanak e fon­tos probléma megoldásán. Jó lenne, ha Vácról is és máshon­nan is számosán elküldenék írásos véleményüket szerkesz­tőségünkbe. Több vélemény, jó javaslat jobb megoldáshoz vezet. De még ennél is fonto­sabb a gyors cselekvés annak érdekében, hogy minél hama­rabb kielégítően biztosíthassuk a dolgozók színvonalas szóra­kozási és művelődési lehetősé­geit. 4 Farkas István í Mészáros János emléke Nagykőrösön augusztus 20- án leleplezik Mészáros János­nak, Nagykőrös Város 1919. augusztus 8-án vértanúhalált halt kommunista város-pa­rancsnokának a városi tanács főbejáratánál elhelyezett em­léktábláját;* Mészáros János famunkás­ként mintegy 10 évig dolgo­zott Ausztriában, Németor­szágban és Európa különböző államaiban. Ezen idő alatt nyitott szemmel kísérve a po­litikai eseményeket bekapcso­lódott a mnkásmozgalomba, s rövid idő múlva annak mun­kájában maga is tevékenyen résztvett. Külföldi tartózkodá­sa alatt elsajátította a német, francia, angol nyelvet. Pá­rizsban Lenin előadásait hall­gatja, 1910-ben börtönbe kerül, ahol három és fél évet tölt el. 1919-ben az aradi Weisel-féle vagongyárban művezetőként dolgozott. A francia csapatok között végzett agitációs munka miatt letartóztatják és csak két régi párizsi elvtársának köszönheti szabadulását. Mi­kor Aradról távoznia kellett 16 000 ember követte, akikből megalakította a vörös hadse­reg egyik dandárját. A fron­ton teljesített szolgálat után Kecskeméten szervezi a vörös őrséget. 1919 július második felében nevezik ki Nagykőrös városparancsnokává. Augusztus 8-án az ellenfor­radalmárok elfogják, a város­háza előtt vandálul megkínoz­zák, majd kivégzik. 1946. ápri­lis 21-én a városi nemzeti bi­zottság a kommunista párt javaslatára díszsírhelyre he­lyezi a város nagy halottját. A most leleplezésre kerülő emlékművet dr. Balanyi Béla szobrászművész készítette és az ünnepségen Mészáros János harcostársa, Sasy Győző mond ünnepi beszédet; PIHENNI, ÜDÜLNI OLCSÓN ÉS JÓL Különös emberek a turis­ták. Hat napon át napi nyolc órát dolgozna^, aztán a hete­„A Corvin közi parancsnokok a Horthy-rendszert akarták visszaállítani“ — vallotta Vén István, Iván Kovács bűnügyének tárgyalásán dik napon hosszú kilométere­ket gyalogolnak, hegyeket másznak és pihenésük mind­össze egy-két óra valamelyik turistaházban. Budapesten, a Lenin körút és Majakovszkij utca sarkán levő épületben van a Turistaházakat Kezelő Vállalat. Itt tudtuk meg, hogy megyénkben 16 turistaház működfk. Pesti Tibor válla­lati jogász elmondja, hogy a turistaházakban havonta 800—1000 ember üdül, s mint­egy nyolc-tízezer turista pi­heni ki fáradalmait szombat— vasárnaponként. — Mennyibs kerül egy éj­szakai szállás és az ellátás? — Szállást három forinttól 14 forintig, ellátást 33,60 fo­rinttól 41 forintig adunk. De nemcsak felnőttek látogatnak bennünket — folytatja Pesti Tibor, hanem sok vidéki és fő­városi üzem, hivatal és iskola dolgozóinak gyermekei, illetve tanulói pihennek üdülőinkben. Az üzemek, hivatalok szak- szervezeti bizottságai szervez­ték meg a gyermeküdültetést és 20—30-as csoportokban hetenként, vagy kéthetenként váltva egymást, vették igény­be ezt a kellemes és aránylag olcsó nyaralást. A tanulókra természetesen a nevelők fel­ügyelnek. Szeretnénk — foly­tatja Pesti Tibor —, ha a me­gye alföldi községei és váro­sai is meglátogatnák turista­házainkat, mert az a tapaszta­latunk, hogy a „homoki em­ber“ még mindig idegenkedik a hegyektől. Pedig bizony 500—600 méter magasságban szebb a világ és tisztább az ég-.-.t Nagykőrösiek, ceglédiek, próbálják meg, igaz-e ez? A Pest megyei népbíróság pénteken folytatta Iván Ko­vács, a Corvin közi fővezér bűnügyének tárgyalását, ami­kor is Vén István kihallga­tását folytatták. Vén a Corvin közi pa­rancsnokokról beszél: — A parancsnokok közül legtöbben a Horthy-rendszer hívei voltak — mondotta — és ezt akarták visszaállítani. Ezek közül egyetlen egy sem volt munkásszármazású. A harcokban részvevők az első napokben beugratott diákok és 14—15 éves gyerekek kö­zül kerültek ki, október végén a létszám jelentékenyen fel­duzzadt: a Corvin közbe tó­dultak a börtönből kiszabadult bűnözők, akik fegyverrel tá­mogatták az ellenforradalmá­rok harcát. — Hány halottja volt a Cor­vin közi harcoknak? — kér­dezte az ügyész. — Becslésem szerint — vá­laszolta Vén — legalább öt-‘ százan estek itt el. A vallomás ezután Iván Ko­váccsal való beszélgetéseiről szolt. Elmondotta, hogy sok­szor beszélgettek a március 15-i MUK-ról. május 1-én végrehajtandó fegyveres ak­cióról és Maléter fegyverrel való kiszabadításáról. — A beszélgetések során közös nevezőre jutottunk ab­ban a tekintetben, hogy mi­után a politikai hangulat I megváltozott, fegyveres ak- ! ciót a polgári lakossággal nem j tudunk végrehajtatni, ezekre j olyanokat kell beszerveznünk, : aki,lenek nincsen veszteni va- | lójuk. Az ellenforradalom alatt I kiszabadult bűnözőkre gon- ; dőltünk, őket akartuk fel- j fegyverezni. Vén vallomása során új- \ ból a nyugati kapcsolatok ke- í rültek előtérbe. i i —* Iván Kovács mondotta j ! nekem — vallja —, hogy fegy- j j veres akcióra a május 1-i j ; időpont a legkedvezőbb. Kül- j i politikai szempontból is má- | jus l-ét tartottuk a legmegfe­lelőbbnek. mert ekkorra a nyugati hatalmak már felké­szülhettek volna a beavatko­zásra és Amerika állásfogla­lása is sokkal határozottabbá válhatott volna. A május 1-i fegyveres felkelés kirobbantá­sa esetén, ha rövid ideig ki tudtunk volna tartani befut­hatott volna az ENSZ-segít­czácr Vént ezután szembesítették Iván Kováccsal, aki ezeket a tényeket eddig tagadta; A szembesítés során Vén, Iván Kovács szemébe mondta az adatokat, aki egy pár pillana­tig hallgatott, majd kijelentet­te: — Igen, ez volt a célunk. Vén igazat mondott és most már én is elismerem mindezt. Vén István kihallgatása után Horváth Zsuzsát, Iván Kovács menyasszonyát hall­gatták ki, aki Iván Kovácsot mentegetni igyekezett, a töb­bi vezérről viszont ezt mondta. — A Corvin közi vezetők sokszor beszélgettek előttem éB tudom, hogy mindnyájan a Horthy-rendszert akarták visszaállítani. Frey Erzsébet a negyedren­dű vádlott kihallgatása után a tárgyalást berekesztették, folytatását csütörtökre tűzték ki, amikor a perbeszédek hangzanak el. utána pedig ki­hirdetik az ítéletet. Hat magyar kirandulóvonat indult e héten külföldre Az IBUSZ szervezésében ezen a héten hat kirándulóvo­nat indult külföldre magyar turistákkal; Csehszlovákiai látogatásra Prágába ötvenen, Stary Smokovecbe ötvenen, a babahegyi turistaházba negy„ venketten, Kassára hetvenen mentek, a romániai Eforíába hetvenen, a bulgáriai Várná­ba pedig ötvenheten utaztak eb Az ENSZ Ötösbizottsága elé állítjuk tunúnak Szabó Ede Endrét, a harmincnyolcszoros betörőt, ellenforradalmi vezért Az ENSZ ötösbizottsága el­készítette hírhedt jelentését, melyhez disszidens magyar bűnözők vallomása adta a bizonyítási anyagot; Nos, mi tisztelettel felajánljuk bizo­nyítási anyagnak az egyik „forradalmár” „nemzetmentő, szabaösá ah arcos i ” tevékenysé­géről szóló történetet. Múlt év október 26-át ír­juk, Tápiógyörgyén vagyunk. A faluban feltűnik egy idegen férfi, akit senki sem ismer, de akiről mindenki úgy tudja, hogy a Budapesti Forradalmi Tanács kiküldötte. Nevétsem tudják, tehát Pesti Embernek nevezik. A Pesti Ember sür­gölődj k-forgolódik a faluban, megjelenik a tanácsházán, lel­kesen magyaráz a pesti ese­ményekről, majd a hangosan beszélő mikrofonja elé áll és gyújtó hatású beszédet mond a forradalomról. Felhívja a község lakosságát hangszórón keresztül, csatlakozzék a for­radalomhoz, s gyülekezzék a tüntető felvonuláshoz. Utána a rendőrpihenő szobához megy. feltöri, itt csupán két fegyvert talál, ezt kiosztja az emberek között és a szobában levő rendőrköpenyt magára ölti. így áll a tüntetők élére. Vo­nulnak végig a falun. A Pesti Ember megtudja hogy Tápió- györgyén szociális otthon van, melynek lakói öreg zsidó gon­dozottak. Ide vezényeli a tö­meget, behatolnak, a 70—80 éves, önmagukkal tehetetlen aggokat kifordítják az ágyból és elrabolnak mindent, ami a kezeügyükbe kerül. A Pesti Ember a falu józa­nabb lakosságának ellenkezé­sére talál ezután, s jobbnak látja, ha fegyverével együtt mielőbb elutazik; Az állomá­son azonban eladja a rendőr­köpenyt, s így tűnik el Tápió­györgyéről. November végét írjuk, az ellenforradalmi elemek min­denütt elhallgatnak és meg­lapulnak. Megindul a vizsgá­lat a felbujtók ellen és így kezdik keresni a Pesti Embert is. Hónapok telnek el. sehol sem találják, csak személy- leírása áll a nyomozó hatósá­gok rendelkezésére, s ennek alapján kiadják ellene a körö­zést. Július utolsó napjaiban a körözés végre eredményre ve­zet, kiderítik a Pesti Ember nevét: Szabó Ede Endrének hívják, négyszeresen büntetett betörő, aki múlt év október 19-én szabadult' a szuhakállói rab-munkahelyről. De hol van most? Erre is nemsokára megérkezik a válasz, A sze­gődi Csillagbörtönben tölti a büntetését. Felhozzák a Pest megyei rendőrkapitányságra, itt megkezdik a kihallgatását, szembesítéseket foganatosíta­nak, melynek végén beismerő vallomást tesz, s elmondja az egész történetet. Szabó Ede Endre már ok­tóber 23-án bekapcsolódik az ellenforradalmi eseményekbe Pesten. Egy csoporttal betör a Szív utcai rendőrőrsre és itt szerzi meg magának a szüksé­ges pisztolyt. Október 25-én utazik le Tápiógyörgyére, ahol a fent ismertetett ellenforra­dalmi cselekményeket mint vezető és felbujtó követi el. A tápiógyörgyei vasútállo­másról Budapestre utazik vissza, ahol nem mer bejelent­kezni, bujkál. Pénze sincs, pedig élni kell. Mit tesz ilyen­kor egy vérbeli ellenforradal­már? Visszatér régi, jól bevált mesterségéhez, betöréseket kö­vet el. Decembertől február közepéig harmincnyolcszor tör be Budapesten, az utolsónál rajtaveszt, elfogják és bekí­sérik a Budapesti Főkapitány­ságra. Itt a nyomozás nem terjed ki az ellenforradalmi cselekmények vizsgálatára, csupán a betöréses lopások ügyében folytatják a vizsgála­tot. így került Szabó Ede Endre a fővárosi bíróság elé, ahol folytatólagosan elköve­tett betöréses lopás miatt 15 évi börtönre ítélték. Szabó Ede Endre természetesen böl­csen hallgat a Tápiógyörgyén elkövetett cselekményeiről, sorsát azonban nem tudja el-- kerülni, most ismét itt áll a nyomozók előtt. Eleinte tagad, nem hajlan­dó semmit beismerni, de levi­szik Tápiógyörgyére, ahol a tanúk sorban felismerik; — Ez volt a Pesti Ember —- mondják a szemébe — ő volt az, aki az embereket tüntetés­re hívta fel és ő volt az is, aki a szociális otthon feldúlá- sát kezdeményezte. Szabó Ede Endre ezután már nem tudott tovább tagad­ni. Mindent beismert. Mentő körülményeket akart felhoz­ni, ez azonban nem sikerült neki Szabót nem szállították visz- sza Szegedre, hanem a buda­pesti börtönben marad, itt várja meg a tárgyalást, me­lyet a közeljövőben tart meg ügyében a Pest megyei bíró­ság. Ha e tanúnak, aki a cselek­mények aktív részvevője volt, vallomását felhasználja az ENSZ ötösbizottsága, ez el­len semmiféle kifogást nem emelünk; K. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom