Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-10 / 87. szám

1957. AUGUSZTUS 10. SZOMBAT íftcrtf i&Cirlap 3 FURCSA „NÉPSZERŰSÉG" Nyolc hónappal ezelőtt új szakszervezeti bizottságot választottak a Pestvidéki Népbolt Vállalatnál. A bizott­ság ma már „nagy népszerű- ségnek” örvend. Mi rejlik a népszerűség mögött? Ez a népszerűség — negatív népszerűség. Negatív mégpe­dig azért, mert a szakszer­vezeti bizottság 8 hónap alatt egyetlen egy alkalommal tar­tott egy ötperces röpgyűlésl, mást semmit. Annak ellené­re, hogy ezernyi megtárgyal­ni való akadt volna a dolgo­zókkal, egyetlen más esetben sem jöttek össze. A „népszerűséghez“ hozzá­járult az is, hogy a szakszer­vezeti bizottság „békén hagy­ja az embereket“. Hogy a szakszervezeti munka nem halad? Az nem baj. Hogy az emberek problémáival nem foglalkoznak? Az sem baj. Valahogy így gondolkoznak a Pestvidéki Népbolt Válla­latnál. Hogy nem helyes így gondolkozni? Bizonyára ezen még nem gondolkoztak a vál. lalatnál. De reméljük, hogy egyszer mégis csak elkezdik az ezen való gondolkodást, s vége lesz az effajta „népsze­rűségnek“. Szakmunkásképző kisipari szövetkezet alakul A kisipari szövetkezetekben jelenleg nyolcezer fiatal tanul mesterséget. A színvonalasabb szakmai képzés érdekében az idén külön szövetkezeteket alakítanak a tanulók és mes­tereik számára. Az első szö­vetkezeti cipész tanműhelyt 40—50 fiatal és nyolc mester alkotja majd. Az első évben anyagi támogatást kapnak az OKISZ-tól, a másodikban már eltartja magát a szövetkezet, a harmadikban pedig osztalék­hoz is juthatnak tagjai. A ci­pész szakmunkásképző szövet­kezeten kívül kesztyükészítő, bőrdíszműves, nőiszabó és szo­bafestő tanműhelyeket is szer­veznek. Néhány javaslat a Buda környéki szőlőkultúra fejlesztéséhez; Munkában a Szakonyi-brigád J árásunkban, a budai já­rásban sok lehetőség von új szőlőterületek telepí­tésére és a már meglévők fel­újítására. A szakemberek kö­zött közismert, hogy sok fel­adat vár ránk ezen a téren. Ennek a munkának a meg­gyorsítását szeretném néhány javaslattal elősegíteni. A termelőszövetkezetek és az egyéni kisüzemi gazdasá­gok terméseredményei még nem kielégítőéit. Jelenleg a gépállomások nem rendelkez­nek megfelelő számú kerté­szeti szakemberrel, továbbá elegendő számú, megfelelő kertészeti géppel. Ezért a nö­vénytermeléshez képest a szőlőtermelésben nagy az el­maradás. Nem is lehet na­gyobb a terméseredmény, mert még nem ismerik a ter­melőszövetkezetek a szőlő- művelés nagyüzemi formáját. Ha van is kedv. lendület, a végrehajtásban bizonytalanság uralkodik. H ogy ezt megszüntessük, vé­leményem szerint a kö­vetkezőkre van szükség: A Törökbálinti Állami Gaz­daság budakeszi üzemegységé­ben, ahol a Szőlészeti Kutató­intézet tudományos munka­erői kísérleteket végeznek, hasonlóan a Gépkísérleti In­tézet is — már bebizonyítot­ták, hogy a nagyüzemi telepí­tés felette áll a kisüzeminek. Sok vita van például a sor- és tőtávolság alkalmazásánál, továbbá a fajták megválasz­tásánál. A sor- és tőtávolság természetesen csak úgy meg­felelő, ha gépesítésre alkal­mas. Nem kell attól félni, hogy nagyobb sortávolság esetén kevesebb a terméseredmény. Éveken át bebizonyítottuk, hogy például 150 centiméter sortávú és 90 centiméter tő­távú telepítésnél is 45—50 má­zsa termésátlagunk van. Eny- nyi termés természetesen kor­szerű agrotechnikai művelés mellett lehetséges csak. A fajta megválasztásánál azon vitatkoznak sokan, hogy bor-, vagy csemegeszőlőt te­lepítsünk-e a mi járásunk­ban? Határozottan állítom, hogy csakis csemegeszőlővel érdemes foglalkozni, méghozzá korai fajtákkal. Buda környé­ki éghajlatunk más, hidegebb, mint hazánk délebbi területei. Ezért a borszőlők minőségben, alkohol-fokban sosem érik el azt, amit történelmi nevezetes­ségű más borvidékeink. A cse­megeszőlők termesztésével vi­szont, ha az árat nézzük, meg­felelőképpen behozzuk a bor­szőlővel szemben a hátrányt. A csemegefajták közül is egy különös fajtát választottunk ki: felújítottuk a kivesző fél­ben levő Gsiri-Csuri. Buda kör­nyéki tájfajtát. 1956-ban hét holdat telepítettünk. Ennek a fajtának legnagyobb előnye, bár későn érik, legjobban tar­tósítható télire. Tárolása könnyű: ha érésében késés is mutatkozik, jó pénzért értéke­síthető exportra is. E gy másik javaslatom, hogy őszi metszéssel igyekez­zünk a szőlő tenyészidejét előbbrehozni. Szálvesszős mű­velési módnál semmi hátrá­nya nem volt az 1955—56-os rendkívüli télnek. A tények azt bizonyítják, hogy az őszi metszés előnyösebb Buda- környéken, mint a tavaszi. Piros Szlanka-menka szőlő­vel is kísérleteztünk, bár nem szokták szálvesszőn nevelni. Szálvesszőről azért alkalmaz­tuk, mert ez a fajta alsó rü­gyeiből hozva a termést, az esőtől igen beverődik porral, sárral. Továbbá a fürt igen egyenlőtlenül érik. Külső ré­szén már pereg a szem, míg belül még éretlen. E két hát­ránya miatt nehezen értékesít­hető. Szálvesszőn viszont jól 1 kapta a napot minden oldal-1 ról, s egyenlően érett. 1 Ezzel a néhány példával al sok közül igyekeztem bebizo-1 nyítani, hogy nagy kiaknázat- i lan lehetőségei vannak még 1 Buda-környéken a szőlőter-1 mesztésnek. T öbb külföldi mezőgazda-1 sági küldöttség, német, 1 cseh, lengyel keresett fel min-| két az idén. Tőlük is tanul-1 tunk és úgy érezzük, tapaszta-1 lataink megosztásával alkal-1 műnk van segíteni a környező 1 termelőszövetkezeteket és I egyéni gazdákat. Ankétot kellene szervezni a § járási mezőgazdasági osztály-1 nak, melyen bemutatnánk a | gazdaságunkban folyó mun-1 kákát és télen ezüstkalászos 1 tanfolyam keretében elméleti-1 leg—gyakorlatilag felkészíte- | nénk a tsz-ek egy-egy vezető I dolgozóját, hogy eredményein-1 két mind szélesebb körben al- | kalmazzák a járásban. | Herein Gyula | Budakeszi | Szakonyi Dezső irányításával 110 méteres közkutat fúrnak Kerepesen a Pest megyei Tanács Vízműépítő Vállalat dol­gozói. A kutat szeptember 30-án adják át a lakosságnak Vidáman köszönti a megye az alkotmány ünnepét •iiiiimmiiiiiHHiiiiiiiiiiiHiiMiiHiimiHiiMMiinHHiiiiiiiiiimiiiiiiiHHiimiiiiiiiiHiimMiHHiiiHimiiitHiiiiiiiiHiiitiHiimiiiiiHiiHimiiiiiHmiitHHiMniiMMHiiiwiMiiim' lllltlIIIIIIIIIIUl Mimit II ill Ily A megkülönböztetés már a múlté ! „A Magyar Nép- köztársaság polgá­rai a törvény előtt egyenlők, és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bár­milyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szi­gorúan bünteti.” (Alkotmány 49. §). E z a két monda: mi mindent fe­jez ki! Emberek nyu­godt életét, megaláz­tatás nélküli sorso­kat. Utat mindenki számára a felemel­kedés, az érvényesü­lés magasságára. Te­meti, feledteti a múl­tat, a koncentrációs táborok szeges drót­jait, az emberi mivol­tukból kivetkőzött vandálokat. Ez a két mondat sebeket gyó­gyít. Olyan sebeket, amelyek önérzeten, az emberi méltóságon estek ezreken, tíz­ezreken. Ha ezt a két mon­datot már régen tör­vénybe iktatták vol­na, nem kellett vol­na annyi mártírt si­ratnunk. Nem zárul­tak volna be az egye­temek kapui sok-sok tehetséges szegény ifjú előtt. Nem mar­ta volna évszázado­kon keresztül egy­mást a nép. Nem kellene fájó emléket idéznem most egy or­vosról. Egy orvosról. Aki munkatáberban pusz­tult el, csak azért, mert a fasiszták szár­mazása miatt meg­különböztették. Pedig ő magyarnak vallot­ta magát. Nemcsak papíron, születési bi­zonyítványa szerint, hanem érzelmileg, szívbélileg is magyar volt. Március \ 15-én mindig ott volt az ünneplők között. Kis kokárda díszlett a mellén. Az első vers, amit tőle tanultam a Nemzeti dal volt. Ha valahol a Himnuszt énekelték: a lelkese­dés az ő szemét is megcsillogtatta. Magyar volt. Azért is, mert igazi orvos­ként gyógyította a betegeket. Sokan jár­tak hozzá. Éjszaká­nak idején mindig felzörgették: „doktor úr, rosszul van a kisfiam“, „doktor úr, a feleségem ,.És ment. Egyszer ö is nagyon lázas volt. Izzadt is. Kint fa­gyott, jeges volt az út. De amikor éjsza­ka hívták, hang nél­kül készülődött, nem is gondolt arra, hogy neki is gyógyulásra lenne szüksége. Pénzéhes volt? Ezért tette nappallá az éjszakáit? Nem, soha nem volt ilyen. Igaz, nem lett so­ha saját háza, nem vásárolt ékszereket, nem volt lova, ami­vel lóversenyezhetett volna . í ; De volt be­csülete. A faluban tisztelték. Elhurcolá­sa után még évek múlva is akadtak olyanok, akik vártak rá. Csak akkor tud­tam meg hány em­ber érez hálát iránta, mert a halál karmai közül szabadította meg az anyát, gyer­meket vagy apát. Egyszer egy idegen ember felkereste az elhunyt orvos család­ját. Pénzt hozott. „Tessék csak elfo­gadni, tartoztam ne­ki. Többször járt ná­lunk, de nem tudtam fizetni. Most maguk­nak nagy szükségük van a segítségre.“ Hiába volt a szabad- kozás. Letette a pénzt, s ahogy jött, el is tűnt. Pár pengő volt csak, de tízez­rekkel ért fel! A sze­retet igazi megnyil­vánulását jelképezte. Ott égette az asztalt, s tanúként bizony­gatta: mit tartottak erről az orvosról a faluban. Tizenöt éve, hogy elvitték, s halálba kergették Emlék­szem milyen szívfáj­dalmat okoztak neki a fasiszták, amikor először megvonták a fegyverviselési enge­délyét, aztán nem kapott szavazati jo­got. S az az ember, aki semmibe vette a külsőségeket, soha nem volt hiú, nem kecsegtették a ne­vek, a címek, egymás után küldte a kérvé­nyeket, tiltakozáso­kat a felsőbb szer­vekhez, hogy meg­védje emberi méltó­ságát. Hiába! Meg­bízhatatlan volt sze­gény. Ö az igazszí- vű, becsületes, egy­szerű ember. Sehogy- sem akarta elhinni, hogy ilyesmi megtör­ténhetett. Belenyu­godni sehogy sem tudott. És soha nem felejtem el, hogy az a nagy, erős ember, amikor vagonirozták őket — zokogott. Egy élet reménységét te­mették könnyei. Azok a gyerekek, akiknek kis „bocis“ csokoládét osztoga­tott, azóta már fel­nőttek, azok már nem emlékezhetnek reá. Egyre keveseb­bet beszélnek róla azok is, akik szívük­be zárták. Az élet megy tovább. Ami volt, nem jöhet visz- sza. S ha egyszer ne­tán valaki kérdezné: hogy is hívták? — úgy kell válaszolni, csak egyszerűen „Doktor úrnak“. Hol lakott? — „a szívek­ben“. Mi lett vele? — „a fasizmus áldoza­ta lett“. Egy volt a sok közül, akiket nemhogy védett, ha­nem üldözött a tör­vény. Ö és sokan mások voltak a meg­bélyegzettek, az al- sóbbrendűek. De a megalázottak emlékét ma két mondat őrzi: „A Magyar Nép- köztársaság polgárai a törvény előtt egyen­lők és egyenlő jogo­kat élveznek. A polgárok bármi­lyen hátrányos ■meg­különböztetését ne­mek, jelekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szi­gorúan bünteti.“ Milyen jó ma a nőknek, mert jogai­kat senki nem csor­bíthatja. A valláso­saknak, mert senki nem avatkozik hitük­be. A nemzetiségiek­nek, mert egyenlő­ségben, szabadon él­hetnek! Keserű, nagy árat fizettünk, míg idejutottunk, de tör­vényünket szilárdan, éberen őrizzük. Sági Agnes A nagykátai járásban ket­tős ünnepre készülnek a dol­gozók: augusztus 18-án. illet­ve 19-én a járás minden köz­ségében ünnepi tanácsülése­ken emlékeznek meg az al­kotmányról 20-án pedig, aki csak teheti, Kisújszállásra utazik, meghallgatni Kádár János és Dobi István elvtár­sak beszédét. Tápiószentmártonban gyingyen tartanak csak nagyobb szabá­sú helyi ünnepélyt. Ezekben a községekben ugyanis táj terme­lési ankétot rendeznek az al- _ kotmány ünnepe tiszteletére. I Tápiószentmártonban augusz- | tus 19-én tartják a környező I községek szőlő- és gyümölcs- ! termesztésben élenjáró terme- 1 lőszövetkezeti és egyéni pa- ! rasztjainak tapasztalatcsere 1 értekezletét. 20-án a községi | tűzoltózenekar zenés ébresz- | tője köszönti majd a tápió- ! szentmártoniakat. Délelőtt 10 | órakor nagygyűlés lesz, amely I után a szövetkezeti népi tánc- ! csoport, az úttörő tánccsoport | és a községi népi zenekar szol- 1 gáltat műsort. Az ünnepségre | meghívták a Budapesti Csoko- ! ládégyár dolgozóinak és spor- 1 tolóinak küldöttségét is, aki- ! két a Kossuth Tsz dolgozói | búzakoszorúval és új búzából 1 sütött kenyérrel ajándékoz- § nak majd meg. Délután tré- ! fás sportversenyeket rendez- ! nek, ezután kerül sor a I helybeli KlSZ-sportkör és a 1 vendégcsapat barátságos lab- ! darúgó-mérkőzéseire. Este a I KISZ-szervezet bálján szó- ! rakozhatnak a tánckedvelő | öregek és fiatalok. | Tápiógyörgyén augusztus I 18-án délután kezdődik az al- I kotmányünnep ünnepi tanács- ! üléssel. Másnap itt rende- I zik meg a járási állattenyész- ! tési ankétot, amelyre meg- ! hívják a legjobb állattenyész- I tőket. Húszadikán különvo- fnat viszi a györgyeieket Kis- ! újszállasra, az otthonmaradók 1 pedig változatos sportműso- 1 rokban válogathatnak. I . .. . a járásban. | Amerre megyünk mindenütt a | kisújszállási nagygyűlésről be- ! szélnek. A Szentmártonkátai 1 Állami Gazdaságból eddig 60, I a Tápiószelei Kísérleti Gaz- ! daságból pedig 40 dolgozó je- I lentkezett az utazásra. A föld- ! művesszövetkezetek járási 1 központja kitesz magáért: 800 | szövetkezeti taggal vesz részt | a nagygyűlésen. Sőt a járási | pedagógus szakszervezet is | bejelentette hogy 250 peda- I gógus utazik Kisújszállásra. | Tápiógyörgyén beszéltünk egy 1 bácsival — a nevét az isten- ! nek sem akarta elárulni —, ä aki — saját szavaival élve — összeköti a kellemeset a hasz­nossal: kedvezményesen uta­zik, a nagygyűlést Is meghall­gatja, meg a tehenét is el­hajtja a vidám vásárra, hátha szebbet tud venni helyette. Tápiószelén a falu minden dolgozóját meghívják a 19-i ünnepi tanácsülésre. A fia­talság számára kétnapos kul­túr- és sportműsort rendez­nek. 20-án este pedig a mun­kásőrség báljára várják a tán­colni vágyókat. .A ceglédi járásban1S "dűlődét Ezernyi szép elgondolás, ked­ves ötlet közül választják ki a legszebbet, a legjobbat a községi operatív bizottságok. Az ünnepi nagygyűlésen, ze­nés ébresztőn, új kenyérsze- gésen, kultúr- és sportműso­ron kívül, minden község tar­togat valami különleges meg­lepetést augusztus 20-ra. Tör­teién például tábortűz lesz 20-án este a piactéren, úttörő­műsorral, utána utcabál. Cég. lédbercelen a nagygyűlésen adják át a sokgyermeke« anyáknak az államunk meg­becsülését kifejező kitüntetést és pénzjutalmat. A délutáni ünnepély és futballmérkőzés után, este úgynevezett „pólya, bált’’ tartanak a sporttelepen. Nagykőrösön 100 tagú lovas- bandérium kíséri majd végig a városon a fúvószenekart, amely zenés ébresztővel kö­szönti a nagy napot. Kilenc órakor az ünnepi nagygyűlés keretében leplezik le Mészá­ros elvtárs, az ellenforradalom idején mártírhalált halt nagy­kőrösi kommunista emléktáb­láját. Kőröstetétlenen mun­kás-paraszt találkozót tarta­nak, amelyre meghívták a patronáló üzem. a Budapesti Porcelángyár 50 dolgozóját: Abonyon. Törteién. Albert- irsán és Jászkarajenőn könyv­vásárral egybekötött könyv­kiállítást rendeznek. Mi a jó Mi a rossz az aszódi járás üzleteiben A Pest megyei Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség vizs­gálatot tartott az aszódi járás földművesszövetkezeti bolt­jaiban és vendéglátóipari üzemeiben. Megállapították, hogy az aszódi járás területén nagyon kevés a szaküzlet és emiatt az iparcikkekkel történő ellátás nem kielégítő. Megállapítja továbbá a jelentés, hogy a boltok jelentős része korsze­rűtlen, berendezési tárgyai elavultak, a portálok csú­nyák. Vácegresen a vegyes­bolt már négy-öt éve dülede- zik, Kartal és Bag hat ve­gyesboltja közül négynek nincs raktára. A kereskedelmi felügyelő­ség megvizsgálta azt is; mi­lyen az áruellátás a járásban. Kenyeret még délelőtt 10 óra­kor sem lehetett Domonyban kapni, a felsőharaszti bolt­ban csak délután tudtak ke­nyeret adni. Aszódon szalon- nás volt a kenyér, Kartalon pedig ragadt és a héjától tel­jesen levált. A húsellátás jó. élesztő viszont a boltok nagy részében nem volt. a trafik­áru is hiányzott az aszódi já­rás majdnem valamennyi földművesszövetkezeti boltjá­ban. de hiány mutatkozott a munkához szükséges szerszá­mokban is. Gaígamácsán, Vác- kisújfalun és Aszódon nem le­hetett kaszát fenőkövet kap- J ni. Az áruválaszték sem megfe­lelő. Sok olyan cikk fekszik el I a boltokban, amelyet nem tud- 1 nak eladni. A galgamácsai ve­gyesboltban az ellenőrök több mint két évre elegendő gumi. pertlit, 120 méter brokátsely­met, 120 méter bolyhozott szö­vetet, 80 pár vászonszárú csiz­mát találtak, míg női és gyer­mekfehérnemű egyáltalán nem volt. A boltok és a vendég­látóipart egységek kulturált­sága általában fejlődött, sok helyen azonban számottevő hiányosságot észleltek. Több üzletben ízléstelen propagandára bukkantak. A váckisújfalui vegyesbolt ki­rakatában a következő tábla díszeleg: „Kísérje figyelem­mel a földművesszövetkezetek tavaszi újdonságait’’. A kira­katban tavaszi újdonság gya­nánt piszok és porréteggel borítva hárem pipa. hat vil­lanykörte és 10 doboz gyer­mekhintőpor volt kitéve. A kiszolgálás általában ud­varias. az áru kezelése azon­ban hanyag ezért értékcsök­kenés címén sok árut kell le­írni. A bagj vegyesboltban 8200 forint értékű romlott, avas étolajat találtak. Karta­lon pedig 12 kiló veronai felvágott romlott meg. ör­vendetes viszont, hogy na­gyobb értékű leltárhiány nem volt. A hibák mellett túlsúlyban van az egves boltok jó áru­ellátása, tisztaságra és figyel­mes kiszolgálásra való törek­vés. A Pest megyei Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség a hiányosságokat közölte a föld­művesszövetkezetek járási központjával. ahol ígéretet kaptak arra. hogy rövid időn belül megszüntetik azokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom