Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-08 / 85. szám
1957. AUGUSZTUS 8. CSÜTÖRTÖK «J» MEGYEI k/Cirlap KULTÖRHÁZ, VAGY SZÜLŐOTTHON? Örkényben június 30-án felszámolt a gépállomás. Csupán egy brigád maradt a községben, pontosabban a Pálóczy Horváth-féle kastélyban. Az L-alakú épület udvari szárnyában laknak, az utcai front a szép kultúrteremmel, irodákkal pedig üresen áÚ. A községi tanács végrehajtó bizottsága, előre értesülve a felszámolásról, már május végén foglalkozott az épületrész célszerű és gazdaságos felhasználásával. Meghallgatva a falu népének véleményét, összeegyeztetve a különböző kívánságokat, úgy döntött, hogy kéri az épület jelenlegi tulajdonosát, a Földművelésügyi Minisztériumot, engedje át az utcai részt a községnek kultúrterem, egészségház, zöldkeresztes tanácsadó és védőnőlakás céljaira. A felsoroltak közül ugyanis a hétezer lakosú Örkény község egyikkel sem rendelkezik! De nincs védőnője sem, miután az előző védőnő 6 hónappal ezelőtt — kisgyermeke születésekor — lemondott. Azóta meg sem kíséreltek pályázat útján másikat keresni, hiszen úgysem tudnák hova tenni: se iroda, se lakás. Pedig szükség volna a védőnőre. A legutóbbi VB-ülésen Székely doktor, a községi orvos számadatokkal bizonyította, hogy az abortusz-törvény életbelépése óta, terhességi tanácsadás és fel- világosító munka hiányában ijesztően megcsappant a születések száma Örkényben. Mindezek után úgy véljük* helyesen döntött a tanács, amikor a felsorolt létesítmények céljaira kérte az épületrészt. Történt azonban, hogy valamivel később egy másik kérelem is útnak indult Örkényből az illetékesekhez* amely ugyanezt az épületrészt igényelte — szülőotthon céljaira. A kérelem szerkesztője Harazin Mihály, községi tanító. Tény és való, hogy szülőotthon sincsen Örkényben. De mit mond erről a tanácselnök, Szolnoki Ferenc? — Igaz, hogy nincs szülőotthonunk, de a gyakorlat azt mutatja, hogy egyelőre nem is kell. Egyrészt azért, mert rendkívül alacsony a születések száma. Másrészt pedig: az Örkényi asszonyok még a 16 kilométerre levő Lajosmizsére sem mennek szülni, hanem a sokkal távolabbi Budapestre, vagy Kecskemétre járnak. Amellett, tudomásunk szerint Harazin elvtárs senkit sem kérdezett meg a falubeliek közül, mit akarnak inkább: kultúrtermet és zöldkeresztes tanácsadót, vagy szülőotthont? Mert ha megkérdezi, már meg sem írta volna a beadványt. így a tanácselnök. És az Örkényiek? Akiket megkérdeztünk, mindannyian a kultúrházra szavaztak, csaknem szószerint azzal az indokolással, amivel a tanácselnök. Na mármost mit lehet itt tenni, ha az Örkényi asz- szonyok szórakozni Örkényben, gyermeket szülni pedig Kecskeméten akarnak?! Ha csak egy mód van rá, engedjük ezt meg nekik. (ny. é.) kemencébe tolják* A kiégett téglát kihordják az udvarra. (Vona Béla felvételei) Híres kunsági ételek a nagykun héten A Szolnok megyei Nőtanács asszonyai szorgalmasan készülnek a nagykun hétre, amelyet augusztus 11 és 20 között rendeznek. Kisújszálláson, az ünnepségek központjában az oda érkező több tízezer vendégnek híres kunsági ételekkel kívánnak kedveskedni. Több palackozott bor Bortermő vidékeink , kiváló terméséből eddig igen keveset palackoztak. A lakosság jogos panaszát nemrégen orvosolta a boripar: több bortermő vidéken, így Mádon, Budakalá- szon, Badacsonyban, Cegléden palackozóüzemet hoztak létre. Az üzemek naponta több ezer üveget töltenek meg a különböző tájjellegű borokkal. * Uj közmondás születőben tál.yokkal. Ma már nem laknak benne, múzeum leit. A falakon a herceg tulajdonában volt és újabban beszerzett festmények. XVII—XVIII. »századbeli frartcm;-™™ho\land-, ■angol és német képele láthatók. Botticelli-, Rafael- másolatok, Smeiders (fla- 7rand), ban Dzsardzs (angol), Las Kari (német), Deni Fuajatve (francia) s más ismert és kevésbé ismert korabeli festők képei. A képeket őrző termek után gyönyörűen berendezett, szintén angol stílusban készült diszebédlő követlceziík, amely. nek a teteje, ajtaja fából faragott. Ezt követően egy déL szaki növényekkel telerakott télikertbe jut az ember, majd egy világoskék színű vendégterem van soron, amelynek kibontható ajtaja mögött kis színpad bújik meg. A kastélyt körülfogó park két részre oszlik. A tenger felé eső déli részen a pálmák uralkodnak, míg az északi oldal vegyesebb. Gyönyörű ez a kert. pedig itt minden „mű’’. A tavak, a dombocskák, az utak, a csörgedező patakok, minden a valamilior itt dolgozott jobbágyok ügyességét dicséri. Terv szerint „épült“ a park. Például előre kiszámították. hogy „ha így és így ültetjük a fákat, akikor ezek és ezek elfogják a napot a többiek elől s igy azok. hogy mégis napfényhez jussanak, erre, vagy arra dőlnek“. így képeztek tereket és nagy, egy vagy éppen különböző immiimmiiiuiiBimtimitiuMmiiiiiiiimmiiimtmi Erich Schmitt: NOÉ BÁRKÁJA ■irányba dűlő fákból árnyas sétányokat. ~\J yolcezren építették a kasJ * télyt és a parkot néhány fjSfir részér,e. S ma — a hajdani jobbágyok -unokái — ezren és ezren látogatják, csodáljáli, gyönyörködnek benne. Művelt föúr építtette, de tanulatlan paraszt-jobbágy építette a Fekete-tengernek ezt a drágakövét. És úgy látszik, nem kell félni attól sem, hogy netán a késői jobbágyivadékok nem tudnák megbecsülni a műértékeket. Montaigne, a XVI. századbeli híres francia író írta a kannibálokról szóló esszéjében, hogy „mikor Pyrrhus király Itáliába tört és az ellene küldött római sereg hadirendjét szemlélte. így nyilatkozott: nem értem, hogy miféle barbárok ezek? (A görögök minden idegent barbárnak hívtak.) De hadirendjükben semmi barbárt nem látok.“ Akaratlanul is eszembe jut ez az idézet. Vajon nem hallottuk-e épp eleget a barbár jelzőt a szovjet néppel kapcsolatban? Dehogynem! Hiszen még ma is mondják több felé, hogy a proletárdiktatúra a kultúra halálát jelenti. Ugyan miféle kultúra-gyilkolás folyik ott, ahol megőrzik. óvják és szeretik a műkincseket, <• az emberek tulajdonába adják a szépet, hogy szépüljön tőle a lélek is. Alupkában jártam és még azonkívül vagy tizenöt helyen, de „a hadirendben semmi barbárt nem láttam.“ És ekkor megértettem valamit, vagy talán jobban mondva —i igazabban, mélyebben értettem meg azt, amit Cicero, a nagy római szónok így fejezett !ki: „a tartós barátságot csak a szellem és az érett évek biztosítják Qzámtálanszor felmerült bennem a kérdés: honnan ez az állhatatosság e népben, miért ragaszkodik úgy hozzánk, miért tart barátjának bennünket a tatár úttörő, az észt munkás, az ukrán biológus és az örmény paraszt? Hangsúlyozom, most nem a kommunistákról beszélek. Ott mindenki jóbarátnak tart bennünket. Igen. ott Alupkában fogalmazódott meg bennem a felelet: itt egy nép emelkedett a szellemi magaslatnak oly csúcsára, amelyre eddig legfeljebb egyesek, vagy kivételes rétegek jutottak. Ez a nép már Emberré érett! És érthetővé vált minden áldozatkészségük. Az, hogy miért ontották kétszer is vérüket értünk, az. hogy miért hagyták ott százezrek kényelmes városi lakásukat és munkájukat s mentek a távoli Szibériába, hogy ott fagyban és tűző napon, sátorban vagy a szabad ég alatt aludjanak, — de hozzá kezdjenek a szűz- földek feltöréséhez. És mind kiért? Magukért, de értünk is. Mert abból a hárommilHárd púd gabonatöbbletből kaptunk és kapunk még ma is kenyérre valót, mert a barátot ők nem hagyjak cserben..! F alami új közmondás van születőben, amelyik majd talán éppen Alupkát teszi meg a szépség s az igaz barátság jelképévé. Erdélyi György TALPON A pártszervezet Bár szívesen fogadtak bennünket Pilisen, a szárazhegyi gazdaságban. Beszéd közben mégis a cséplőgép felé pillantottak. Hiába, ilyenkor a nagy munka közben fáj minden perc elvesztése! Azért, amit akartunk — megtudtuk. Jól dolgozik itt a pártszervezet. A legnagyobb dologidőben sem mondják, hogy nem érnek rá pártmunkát végezni. Ellenkezőleg. Ügy tartják, ilyenkor van leginkább szükség a pártszervezet segítésére .; . A pártszervezet már december közepén 12 taggal megalakult. Az első feladatuk az volt, hogy harcoljanak az ellenforradalmárok ellen. Ez sikerült is. Ezzel egyidőben igyelceztek szervezetileg erőssé tenni a pártszervezetet. Sok tény igazolja, hogy Szárazhegyen él, lélegzik a párt. A KISZ-szervezetük 28 taggal működik. A párttagok és a pártonkívülieTt között nincs űr. szorosan együttműködnek. A cséplés is gyors ütemben folyik. Egv nap alatt kis teljesítményű gépen 113—115 mázsát csépelnek eL Hozzájárul ehhez, hogy vigyáznak a munkafegyelemre. Megtörtént például, hogy az egyik munkás a kazal tetején elaludt. A pártvezetőség egy tagja félrehívta és elvtársias hangon megmagyarázta, hogy elalvása miatt öt forinttal kevesebbet keres aznap, arról nem is be szélve, hogy lazította a munkafegyelmet. Más alkalommal előfordult, hogy Polgár József elv társ.. | pártvezetőségi tag későn érke- I zett a munkába. (Éjjel beteg volt a gyerek, nem tudott aludni.) Dicséretére legyen mondva a dolgozóknak, nem Polgár elvtárs háta mögött sugdostak, hogy „lám, neki lehet-’, hanem szemtől szembe tettek szemrehányást. Ebben az üzemegységben nem ismerik az intrikát. A pártonkívüliek talán ezért is tisztelik őket. Sokszor keresik fel a pártszervezetet problémáikkal, s ha csak egy mód van, a pártszervezet segít. A gazdaság távolabb fekszik a „nagy” forgalomtól. Mégis, jól tájékozottak a fontos eseményekről. Sándor Pál elvtárs, a párttitkár újságolja, hogy az SZKP Központi Bizottságának a pártellenes csoportról szóló határozatát a dolgozók kérésére megbeszélték. Bármennyire is igyekeztünk Sándor Pál és Polgár József elvtársakkal az eredményekről beszélni, ők szabadkoztak. Mi arról szóltunk: milyen nagy eredmény, hogy munkaversenyben dolgoztak és így gyorsan befejezték az aratást. Ók azonban a hibákat emlegették. Nem elégedettek a saját. tevékenységükkel. Azt mondják, nem sikerült még jól összehangolni a gazdaság vezetőjével a munkájukat, nem folyik a termelés pártellenőr- zése..; Kérték, nehogy dicsérjük a pártszervezetet. Mi mégis megtesszük, hiszen azt senki nem tagadhatja le. hogy a szárazhegyi pártszervezet világosan látja feladatát és sorra, egymás után megvalósítja valamennyit. (XXI) „Köszönöm, elég volt” „Mi az ördögöt keresel itt?” „Egy emlősállatot, hat betűből!” „Mibe megy a parti?” „Felőlem, játszhatnánk például Ausztráliába!” „Föld! Föld a láthatáron „Végállomás! Kiszállni!” (Folytatjuk.) Pillanatképek a Békásmegyeri Téglagyárból Az agyaggal megrakott csille a láncfelvonóhoz kerül* „Takarodjatok vissza azonnal a tengerbe! Most visszatérünk a rendes viszonyok 1-jözé” „Le a sapkával, fiam! Történelmi pillanatot élsz át!” Sturm Antal, Pécsi Antal és Bekk Sándor a nyers téglát O lvasok, de gondolataim minduntalan el-elkalan- deznak a könyv lapjairól. Hetek óta egy kép kerget és nem tudok menekülni előle. Színházban, moziban, beszéd közben, úgy, mint most, olvasáskor, hirtelen felbukkan, s tündöklő szépségében, mint valamilyen isteni látomás, ma- ~ga--'foié »ferdít érzésben,* hangulatban és gondolatban. „Nápolvt látni és meghalni" — tartja a mondás, mintegy a szépség legtetejére helyezve ez olasz várost. Nem vitatkozom, mert Nápolyt nem láttam, de voltam a Krímben és jártam Alupkában. Alupka csodálatos szépsége a világnak. Jaltától alig néhány kilométerre, délre fekszik a Fékete-tenger partján. Azonos színek egymástól elütő tündöklése teszi gyönyörűvé a vidéket. Zöld a tenger, a part, a hegyoldal és mégis mennyire különböző. Halvány melegzöld színű e környék büszkesége, a Voron- cov-kastély is. Zöld, s mégis kicsillog a táj smaragd-sűrűjéből. 1828-tól 16 esztendőn keresztül 8000 ember dolgozott a kastély és a park építésén. 6000 jobbágy és kétezer katona, Edward Bulov építész vezetésével. A kastély az úgynevezett tudor — angol középkori — stílusban épült. Díszítése. formája őriz valamit a késői gótikából s jóval többet az angol■ renaissance-bóL Ugyáriakkor az épület homlokzatába keleties, arabos motívumok is vegyülnek, míg a kastély északi, hátsó ré- in-j sze az ölelő, erdős domboldal- | hoz illeszkedik. ! az épület főúri kastély, ki- 1 -ex- rálykék, rubinvörös s | lágyzöld szobákkal és lakaszr
