Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-01 / 79. szám

1957. AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK kfClrlap A Csepel D 350-es tehergépkocsit dicséri egy bolgár gépkocsivezető Kedvei levelet hozott a posta július 30-án a Csepel Autó­gyárba. Iván Stefanov Popov irta, a bulgáriai Trojan nevű helységből. A levélíró megelégedéssel ír a Csepel teherautókról 1929 óta vezet autót, de a magyar kocsit jobbnak tartja az általa kipróbált francia, amerikai és német gyártmányú kocsiknál. A 37 459-es motorszámú, 19 733-as alvázszámú D 350-es típusú teherkocsit 1955 januártól vezeti. 1957. július 1-ig 140 ezer kilométert tett meg vele fődarabcsere nélkül. A kocsi jelenleg is jó műszaki állapotban van. Vezetője fogadalmat tett, hogy 200 ezer kilométert tesz meg ezzel a kocsival nagy­javítás nélkül. Végül köszönetét fejezi ki a gyár munkásainak a jó ko­csiért. Azzal a kívánsággal búcsúzik, hogy még jobb konstruk­ciók gyártásával tegyék még versenyképesebbé a magyar teherautókat. Csökkentsük a vadkárokat! — erről tanácskozott a Pest megyei képviselők csoportja Szerdán délelőtt a megyei tanács székházéban ülést, tar­tott a Pest megyei képviselők csoportja. Az ülés első napi­rendi ponltj álként a vadkárok elhárításának kérdését vitat­ták meg. Az ülésen a megye képvise­lőin kívül részt vettek a leg­súlyosabb károkat szenvedett községek: Nagykovácsi, Gal- gamácsa, Penc és Pécel ta­nácselnökei is, valamint Ba­lassa Gyula elvtárs földműve­lésügyi miniszterhelyettes, az Beszélgetés a munkaversenyről Szükség van-e a kereskede­lemben munkaversenyre? Ha igen. milyen pontok alapján szervezzék e nemen vetélke­dést? A kérdés az Érdi Földmű- vesszővétkezet néhány napja tartott termelési értekezletén is felvetődött, de a válasszal a vezetőség adós maradt, vég­leges döntés nem született. — Nehéz dolog ez — magya­rázta kérdésünkre Kádár Sán­dor, n szövetkezet szakszer­vezeti bizottságának elnöke. _Félreértés ne essék, a szö­vetkezetünknél dolgozó 120 kereskedelmi alkalmazott sze­retne újra versenyezni, ép­pen ezért vitatkozunk már olyan hosszú idő óta a mun­kaversenyről. S hogy még mindig egy helyben topogunk, annak oka az; nem tudjuk, milyen legyen nálunk a mun­kaverseny. — Ha valóban kívánják a munkaversenyt, miért nem al­kalmazzák a már bevált for­mákat, pontokat, módszere­ket? — Mert azokban sok volt a megfoghatatlan, formális pont. Pl.: udvarias leszek a vá­sárlókhoz, munkahelyemen rendet. tisztaságot tartok, részt veszel?' a 10 perces moz­galomban, csökkentem az ön­költséget stb. Ezek többsége kötelessége dolgozóinknak, el­mulasztásuk fegyelmi vétsé­get képez. Az önköltség, fu­varköltség csökkentését egyé­ni versenynél nem tudtuk el­lenőrizni. értékelni, mert a költségeket a bolt vagy üzem­ág egészére kaptuk meg. Még a terv százalékos teljesítése sem ad hű képet egy-egy dolgozó vagy a bolt egészének mun­kájáról, vagy a tervszám, vagy az áruellátás hibái miatt. — Akkor itt lényegében ar­ról megy a vita, hogy le­gyen-e munkaverseny a ke­reskedelemben, vagy ne. — Nem. Csupán azon, hogy­ha már munkaversenyben dolgozunk, már pedig úgy sze­retnénk. akkor az ne csak formális legyen, hanem gya­korlatilag is éreztesse hatá­sát, e verseny pontjai egyér­telműen értékelhetők legye­nek. — Mi tehát a probléma? — Segítséget várunk szak- szervezetünk megyei központ­jától abban, hogy milyen el­vek és gyakorlati módszerek között folyjék a verseny a ke­reskedelemben. Nem ártana, ha az SZB-elnököket megbe­szélésre összehívnák, s ott vitatnánk meg a problémákat. A versenynek anyagilag és er­kölcsileg is hasznát láttuk, an­nak ellenére, hogy sok esetben formáli« volt a verseny. — Javaslata? — Az egyéni versenyek erőltetése, mindenki minden­kivel versenyez helyett ha­sonló adottságú, előfeltételek­kel rendelkező, azonos lét­számú üzletek között szervez­zünk páros versenyeket, kőnk. rét pontok alapján s negyed­évenként értékeljük az ered­ményeket. Azt pedig, hogy ki volt a bolt legjobb dolgozója, termelési értekezleten vitas­suk meg. Beszéljük meg eze­ket egy megyei értekezleten, s a negyedik negyedévben kezdődjék még a kereskede­lemben i® a munkaverseny. — cs — Újra megjelenik a Pártélet Az MSZMP Központi Bi­zottságának folyóirata. a Pártélet az ellenforradalom óta először augusztus első napjaiban ismét megjelenik. A folyóirat ezt követően rend­szeresen havonta jelenik meg. A párt közvéleménye már sür­gette és várja, hiszen régi ol­vasó tábora ismeri, hogy a gyakorlati pártmunkában, el­vi és politikai kérdésekben hasznos tanácsokat adott. E hagyományaihoz ' hűen, a lap eiső száma több cikkben foglalkozik az MSZMP or­szágos pártértekezlete alapján a pártmunka időszerű kérdé­seivel. Közli Marosán György elvtárs „Az egységesen ho­zott határozatok egységes vég­rehajtásáért“ c. cikkét. Bá­rányos József a Szervezeti Szabályzatról, Szirmai Jenő a pártegységért folytatott harc Somogy megyei tapasztalatá­ról ír. Kalmár Györgytől „Az intrikák és rágalmak ellen“ c. cikkét közli a lap. A párt­munka időszerű feladatai kö­zül a kádermunkáról, a szak- szervezetekben dolgozó kom­munisták feladatairól, a párt- fegyelmi munkáról, a terme­lés pártellenőrzéséről, a kom­munisták tömegek közötti munkájáról közöl cikkeket. Ezenkívül több cikk foglalko­zik a pártmunka tapasztala­taival. Elméleti cikk jelenik meg a szocializmus építésének általá­nos és sajátos vonásairól, to­vábbá a burzsoá •nacionaliz­musról és az internacionaliz­musról. A folyóiratnak már az első száma is azt a törekvést szol­gálja. hogy hasznos segítőtár­sa legyen a pártmunkásoknak a párt politikájának megvaló­sításában és gyakorlati vég­rehajtásában; Erdészeti Főigazgatóság veze­tője. A napirend előadója. Házi Árpád elvtárs bevezetőben el­mondotta: a kérdés megvita­tását az tette szükségessé, hogy megyénk területéről, külö­nösen a budai, az aszódi, a váci és a gödöllői járás­ból rendkívül súlyos vad­károkról érkezett jelentés. Ez a helyzet, valamint az a tény. hogy a múlt évben csu­pán megyénkben 1 116 550 fo­rintot fizetett ki államunk kártérítésért, szükségessé te­szi, hogy behatóan foglalkoz­zanak a vadkárveszély meg­szüntetésével. A következő felszólaló Ba­lassa Gyula elvtárs volt. — A felszabadulás előtt — mondotta — hazánk jelentős mennyiségű élő és lőtt vadat exportált a nyugati államok­ba. Ma a legértékesebb vadak, például a szarvasok, dám­vadak száma csaknem egy- tizedére csökkent az 1915 előttinek. A vadkár-esetek száma viszont majdnem ugyanolyan magas maradt, s ezeknek nyolcvan száza­lékát a vaddisznó okozza. Vaddisznóállományunk ugyan­is. részint az ötévenkint ismét­lődő pestisjárvány elmaradá­sa, részint pedig a helytelenül elrendelt vadászati tilalom be­vezetése miatt, ugrásszerűen megnőtt, s jóval meghaladja azt a számot, amennyit az er­dők elbírnak. Súlyos hanyag­ságok tapasztalhatók a vadkár elleni védekezés terén is, mind a dolgozó parasztok, mind pe­dig a vadásztársaságok részé­ről. Az utóbbiakat 12 éven ke­resetül gyakorlatilag nem kö­telezték a vadkár elleni véde­kezésre. Ezt a káros gyakorla­tot is megszünteti az augusz­tus 1-én hatályba lépő, 1957/43- as vadászati törvényerejű ren­delet, amelynek értelmében a nagyvadak okozta káro­kat a jövőben a vadászte­rületet használó vadásztár­saság, illetve a bérlő kö­teles megtéríteni. Ez a rendelkezés minden bi­zonnyal rákényszeríti majd az egyes vadásztársaságokat éve­ken keresztül elhanyagolt kö­telezettségeik — vadápolás, vadetetés, vadkárelhárítás — teljesítésére. Intézkedés tör­tént arra is, hogy nem újítha­tok meg a tegnap lejárt bér­leti szerződések azokkal a va­dásztársaságokkal, amelyek hanyagságukkal részesei vol­tak a nagymérvű vadkárok­nak; A továbbiakban felszólalt | képviselők és tanácselnökök | részletesen ismertették azokat | a károkat, amelyeket lakótérü- | létükön az idén a vaddisznók ! okoztak. Ezután az értekezlet | részvevőinek javaslatára Ba- 1 lassa Gyula elvtárs közölte, | hogy megyeszerte tervszerű va- | dászatot írnak ki a vad- i disznókra. Kérte a megje- 1 lenteket, hogy saját mun- \ katerületükön minden esz- | közzel szerezzenek érvényt 1 az új vadászati törvény- 1 erejű rendelet végrehajtá- | sáliak. Szünet után a képviselők | megyei csoportja a legfonto- | sabb mezőgazdasági kérdések- | ről, köztük a gabonafelvásár- 1 lásról és a termelőszövetke- | zetj mozgalom helyzetéről, va- | lamint augusztusi 20-án a me- | gyében rendezendő ünnepsé- | gek programjáról tanácskozott. | Jelentkezés alapfokú gépjárművezetői tanfolyamokra i A Közlekedés- és Postaügyi | Minisztérium Autóközlekedési í Tanintézete (Budapest, VHI. Ba- § ross utca 76) 1957 negyedik ne- | gyedévében és 1958 első negyed- | évében alapíokú gépjárműveze- | tőt tanfolyamokat rendez. A tan- § folyamokra Budapesten az Autó- | közlekedési Tanintézetben lehet | jelentkezni augusztus 15-én, 16- = án és 17-én reggel 8 órától. Je- i lentkezéskor csupán a személy- f azonossági igazolványt kell be- \ Miért gyomorhaiosok a pátyi traktorosok? Egy szakszervezeti bizott­ság nemrég statisztikát ké­szített arról, hogy az 1956-os vagy az 1957-es esztendő első negyedében volt-e több meg­betegedés a Pátyi Gépállo­máson. A statisztika a követ­kezőképpen alakult: 1956. el­ső negyedében 585 munka­nap esett ki a termelésből, Ekkor az összes dolgozók szá­ma 102 volt 1957-ben 562 munkanap kiesés volt, a dol­gozók száma pedig azonos. Kevesebb tehát a munka­kiesés, de ez is sok. A meg­betegedések ötven százaléka üzemi baleset, vagy foglalko­zási megbetegedés. Foglalko­zási megbetegedés például a gyomorbaj, amelyet legin­kább traktorrázás következ­tében kapnak meg a gépállo­más dolgozói. Feltétlenül velejárója a traktoros munkának a gyo­morbaj? Nem éppen, ha be­tartanák az egészségvédelmi előírásokat. Rendelet írja ugyanis elő a gépállomások­nak, hogy minden traktoros számára haskötőt kell biztc sítani. Csakhogy a pátyi traktorosok nem is tudnak arról, hogy nekik haskötő is jár. A vezetőség csak akkor fizeti meg azt, ha orvosi elő­írásra kapja valamelyik be­teg dolgozó. Pedig a haskötő használata a betegség meg­előzését szolgálja, ezért ren­delték el. Ezúttal bátorko­dunk figyelmébe ajánlani ezt a Pátyi Gépállomás vezető­ségének. mutatni.-afliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimitniintfiw Búg a cséplőgép Cegléden is Király György árpáját csépelik. Négy hold és 800 négy­szögölön 50 mázsa termett (Vona Béla felvétele) Két napot töltöttünk a vá­rosban. Két nap rövid idő. De sokat lát, hall az ember. Ismeretséget köt a város múltjával, jelenével. A főtéren büszkélkedik a Délvidéki Áramszolgáltató Vállalat székháza. Joggal büszikélkedilk. Országos vi­szonylatban a legjobban mű­ködő üzemegység. Ennek el­ismeréseként tartották meg itt Nagykőrösön a DÁV ren­dezésében a hó elején a két­napos országos tapasztalat­csere-értekezletet, A templomtoronyba a he­lyi gazdák „tűzőrséget meg­váltó forintjai" két tűzőrt állítottak, akik 24 óránkint váltva egymásit: figyelik a határt. A városházán pedig „új” tanácselnök, Barta Antal vet­te kézbe az irányítást. Re­szeli Soós Ambrus VB-titkár is csak pár hónapja áll mun­kahelyén. A nagykőrösiek bizalma hozta őket vissza a városba... Mert Barta ta­nácselnök hét évig volt tá­vol. A felszabadulás után polgármester volt, majd ta­nácselnök. 1950-ben az ő el­helyezésével kezdődött Nagy­kőrös város tragédiája. 1950 —1957 között öt tanácselnök s hét párttitkár intézte a vá­ros ügyeit. A város hatalmas kiterje­désű. Határa nagyobb, mint az aszódi, váci vagy gödöllői járás területe. Jelenleg is 39 357 kaitasztváüs hold. De 1950 előtt 63 000 volt. A negyvenes évek végén — ki tudja miért? — a vá­rost halálra ítélték. Illetéke­sek elhatározták faluvá való „fejlesztéséi Az esed úgy kezdődött, hogy Csemőn, Nyársapáton és Törteién népszavazást rendeztek, hová akarnak tar­tozni, Ceglédhez vagy to­vábbra is Nagykőröshöz? A népszavazást Nagykőrös nyerte. Ám, hogy a körösiek •öröme ne legyen teljes, ön­álló községekké tették Cse- möt. Nyársapátot és Törteit. A következő intézkedés megvonta Nagykőröstől a „járási jogú városságot", s a járás alá rendelték közigaz­gatásilag. S amikor 1955-ben korrigálták e tévedést, s visz­szsaadták Nagykőrös „járási jogúságát”; mindez eső után köpönyegnek bizonyult, öt év alatt úgy hozzászokott mindenki, hogy Nagykőrösön ütni lehet, hogy azóta is csak egyre ütnek rá nagyokat. A város új vezetősége azonban „megálljt!” kiált. Hét év szomorú örökségét számbavéve: elszántan har­col a város jövőjéért. Nincs a tanácsnál vállala­ti ellenőr, népművelési elő­adó, gazdasági felügyelő. Az intézménycsökkentés ered­ményeként: Kecskemétre költöztették át az ország egyik legrégebbi, leggazda­gabb levéltárát: a nagykőrö- sit. Megszüntették a mező- gazdasági lés a két szakérett­ségis iskolát, valamint a US éves tanítóképzőt. A gépállo­mást járási gépállomássá nyilvánították. A vendég­látóipari üzemek, népboltok gazdája nem a város: kívül­ről irányítják (meg is lát­szik ...). Az már természe­tes, hogy a járásbíróság Ceglédre került, s Pálfája a megyei erdőgazdaság tulaj­donába s „kezelésébe" ment át. S csattanóul elég megemlí­teni, hogy magát Nagykőrös városát tavaly Pest megye át akarta „passzolni" Bocs megyének. • Pedig hatalmas élniaka- rásról tesz tanúságot a vá­ros. A Hazafias Népfront Hor­váth Lehel elnök vezetésé­vel megalakította a Cifra­kerti Szépítő Bizottságot. Az ősrégi park az elmúlt é vek­ben tönkrement. A parkban mezőgazdasági kiállításokat tartottak, a vendéglői épüle­tet a konzervgyár raktárnak használhatta. A városi ta­nács most 60 000 forintot biz­tosított a helyreállítási mun­kálatokra. A volt kiállítási „aréna" helyreállítására a konzervgyár (Kovács Sándor igazgató javaslatára) 58 000 forintot fizetett (az elmúlt évek bérleti díjaként). A vá­rosfejlesztési alapból az aré­na villamosítását állítják helyre, 22 000 forintos költ­séggel. A vendéglőépületet „Vendéglátóipari Kombinát­tá“ fejlesztik. Rácz Jóska bácsi vezetésé­vel s a ládagyáriak segítsé­gével a Képzőművészek Háza is új életre kel. A szobrász-csoport (Mol­nár Elek keramikus irányí­tása mellett) szökőkúttal, szobrokkal díszíti a parkot. A zenepavilon helyreállí­tása már megtörtént, s új­ból üzembe helyezték; ez nagyrészt a ládagyáriaknak köszönhető. Vasárnap dél­utánonként térzene szóra­koztatja a sétálókat. A hangos berendezés is megvalósul ez évben. S most már nem hiába buzgólkod- nak Egri Ernő főkertiész irá­nyításával a kertészeti vál­lalat dolgozói sem. Munká­juk nem vész kárba. Való­ban parkká változik a Cifrá­kért. ' A szabadtéri színpadot 1000 férőhelyessé fejlesztik s a DÁV rövidesen megvaló­sítja a fényfüggönyt is, vala­mint tökéletesíti a villany- berendezést. A Cifrakert kerítéáét hely­reállították. Ám sokan erre- járnak keresztül a város felé, s hogy útjukat állta a kerítés, egyszerűen átvágták. Ma már két őr vigyáz a rendre s irányítja a járóke­lőket a kapuk felé, A Cifrakerttel szemben, a ceglédi út másik oldalán sportpálya mellett a ha' és békák tanyája a „r csónakázó tó". De már n, sokáig. Kitisztítják: s njb csónakázni fognak rajta a körösiek, télen pedig -korcso­lyázni. A város felé visszatérve, az Arany János ligetnél szo­morú kép tárul elénk. Régi román stílű kúria-épület a „múzeum". Jelenleg gardái lan. Néptörténeti és népmü vészeti értékek, valamint a nyársapáti feltárások sok­sok nagybecsű emléke hal- .mozódik itt fel: de sajnos csak „halmozódik". A ren­geteg anyag nagyrészt „öm­lesztve" van: rendezettem Gazdája a Művelődésügyi Minisztérium és nem a vá­ros. Így hiába áldoz az idén is külső tatarozásra a helyi tanács 30 000 forintot: ettől még sem válik múzeummá az épület. Volt egy Pestről idejáró kinevezett igazgató­ja a múzeumnak, Keszeg István. De teváltották az el­lenforradalmi napokban vi­selt dolgaiért. S ar ca hét lakat alatt őrzik a kincse­ket. A minisztérium pedig késlekedik új igazgatót ki­nevezni. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom