Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-04 / 82. szám

1937, AUGUSZTUS 4. VASÁRNAP rrs? ütem kMirtap flj. hatékonyabb oltóanyag a sertéspestis ellen A sertéspestis ellen az utób­bi években az úgynevezett kristályibolya-vaccinával vé­dekeztek; A szérum onnan kapta nevét, hogy a külön erre a célra tartott serté­sekben az úgynevezett vi- rus-sertésekben kitenyésztett kórokozót kristályibolya ne­vű festékanyaggal ölték el, 6 ebből készítették az oltó­anyagot; A Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet nemrég új oltóanyag, a nyúl- Virusi-vaccina gyártását kezd­te meg. Az eddigi tapaszta­latok azt mutatják, hogy az új oltóanyag — amelyet szá­rított állapotban (lyofilizálva) hoznak forgalomba — sokkal hosszabb időre teszi védetté a beoltott állatot, mint a kris- tályiboly a-vaccin a; Angliában ismerik, nálunk kevesen tudnak róla Látogatás a Dunakeszi Konzervgyárban Azt hiszem, Dunakeszin és környékén kívül kevesen is­merik az országban a Duna­keszi Konzervgyárat. Nem írnak róla az újságok, a rádió sem foglalkozik vele, pedig ha hiszik, ha nem, erről az alig ezres létszámú kis gyárról még Angliában is tudnak. Mert köztudomású, hogy az angolok nagyon szeretik a ma­gyar pulykát, de a húsából ké­szült konzervféléket is. Pár hete Dunakesziről indítottak útnak 125 láda pulykamellkonzervet és most várják, hogy folyama­tosan a többit is elvigyék. De nagy a külföldi érdeklődés az itt készült különleges dzsemek iránt is, Miközben Nágel Jánossal, a gyár főmérnökével végigjár­tam a gyárat és a raktárakat, olyan érzésem volt, hogy va­lamiféle nagy konyhában és az ehhez tartozó nagyméretű éléskamrában járok. Nemcsak a serénykezű fiatal asszonyok és lányok gyönyörködtetik az embert, hanem a mutatós eper, málna, uborka és egyéb befőttek is. Olyan jó hangula­tom támadt, hogy semmiképp sem akaródzott leülni, meg­hallgatni a termelési számadatokat. Pedig kísérőm ezeket is el akarta mondani, elvégre alá kell támasztani a gyár jó­hírét. Nincs is szégyelnivaló- juk, mert az év első negyedé­ben 126,3 százalékra, a máso- ! dikban 101 százalékra teljesí- ; tették a tervüket. Lehet, hogy ; lesz olyan, aki erre azt mond- | ja, nem is olyan szép ered- ; mény, hisz mekkorát zuhan- í tak. Ezt mondják a számok. A i valóság viszont más. Az első ! negyedben még a tartósított : félkészáruból dolgoztak, ami- | bői jobban lehet tervet teljesí- j teni, mint a nyersáruból, a tu- ! iajdonképpeni idényben. Egy szó, mint száz, ezek a I munkások dicséretet érdemel- i nek. Szívügyüknek tartják, ! hogy minden gyümölcsfajtát | idejében és kifogástalanul i konzerváljanak. A műszakiak­kal karöltve olyan munkát | végeztek, amellyel méltán megérdemelték a 10 000 forin­tos célprémiumot, amit a kö­zelmúltban kaptak meg. Szerettem volna, ha felesé- i gém és még sok háziasszony I megnézte volna velem a gyá- ;rat és a raktárát. Bizonyára i sokkal kevesebben kínlódná- :nak a befőzéssel ezután, hisz | a kész konzerv sem kerül töb­be, mint a saját készítésű be­főtt, amelynek ráadásul nagy százaléka sok esetben tönkre­megy. És ízletesék is ezek a gyári készítmények. Nem aka­rom lebecsülni a házi befőtte­ket, de miután megizleltem a gyár meggybefőttjét, kényte­len voltam bevallani, hogy ilyen jót még nem ettem. Valami különleges eljárással készítették; Ezzel megőrizték a gyümölcs eredeti zamatét; Teljesen olyan íze volt en- i nek a befőttnek, mint a fris- : sen szedett meggynek. Ugyan- j ezt el lehetne mondani a többij készítményről ist Jó kezekbe kerül itt egy ; nagyszerű kezdeményezés, | amely egyelőre még elképze- j lés ugyan, de reméljük, jövőre I valósággá válik; Arról van j szó, hogy Magyarországon; itt először meg akarják kezde-! n! a „gyermek-konzerv** gyártását. Nem kell előre ag- j gódni. Ha ez megnyugtat va- \ lakit, közölhetjük, hogy kül- j földön, nyugaton és keleten ! egyaránt gyártják már ezeket, j Hogy mi nem tudunk olyant j csinálni? Hát ez tévedés. Igaz, j ha hübelebalázs módjára meg- j kezdték volna a készítmények ] gyártását, igazolva lettek volna j A U T Ó ­4LKATRÉSZJAVÍTÖ | VÁLLALAT Gumirészlege Budapest, XX., Csányi u. 1—3. (Telefon: 1«—481.) gumiabroncsot igen rövid átfutási idővel Javít. Vidékre a vasúti feladást vállaljuk. „Csepel’’ autóműszerek, dina­mók, Indítók, adagolók, vala- ; mint egyéb felszerelési cikkek i cseréjét azonnal eszközöljük. \ Cím: Bp. XIV„ Dózsa György \ út 3. alatt. (Tel.: 297—9S0/59 m.) j — ■ - i rém a borivók- ra hivatko­zom, hanem azok* ra a dolgozó em­berekre, akik éhe- sen és fáradtan bandukolnak ha­za eslérHünt a tar­lóról és a cséplő­géptől. Tán ma­guk sem tudják, milyen vacsora várja őket: leb­bencsleves, vagy esetleg csirkepör­költ, Az már az asszonynak a gondja, hogy est­ebéddel jókedvre tudja-e deríteni férjeurát. Hanem a jókedvhez és a szerelmes szóhoz az is szükséges lenne, hogy út­iközben egy kis szívderítőhöz jus­son a tarlók és szérűk munkása^ Ezért írtam az elején, lwgy nem- qsaik a borivókat hívem tanúnak, hanem mindenkit, aki megizzadt ezen a nyáron az aratás-cséplés fnunícájában. Aki pótolni szerette volna azt az erő­veszteséget, amit a nyári nap kiszí belőle. S ha ez nem sikerült ne­ki, talán a megye bármelyik zugá­ban szó nélkül el­néztem volna. Ám Csemőn, a leghí­resebb bortermő- helyen az öreg aratóval én is azt mondom: ami sok, az sók! Meg sem kér­deztem én az öregnek a nevét nagy mérgemben, lehet, hogy Kis- ne)k hívják, lehet, hogy Kovács vagy Nagy névre hall­gatott. Nem fon­tos itt a név, sem az, hogy kicsi, vagy nagy-e az ember, mármint az indulatait te­kintve. Azt gon­doltam, igaz és jogos az elkesere­dése, amikor a kö­vetkező párbeszé­det hallottam a esemői földmű­vesszövetkezeti boltban, — Egy jó fröcs- esöt, pajtás! — Adnék öreg­apám. ha volna. ■.— Nincs bor? ■— Nincs. ■—. Hát sör van-e? — Azt már na­pok óta nem lát­tam — így az ital­bolt vezetője. ■— Adjon akkor egy pohár szóda­vizet — csapja le konokul az én aratóm a fejét, s ránt egyet a há­tizsákján. I — Szódánk, az nincs — mondja némi szánakozás­sal a boltvezető. r— Hát mijük van? — kérdezi az ember. — Talán kútvi- zet tudnék adni. — Hogyhogy ta­lán? — Mert ki kell menni érte a kút­ra. A boltvezető nem fiatalember és ikissé sántít is, elhisszük neki, hogy nem könnyű a kútra járnia. Nem is azért vál­lalta nyilván az italboltos szak­mát, Szerencsére akad egy siheder, aki vállalkozik a vízherdásra, Ezt issza most már az öreg, a friss, hi­deg vizet. Több hasas pohárral be­vág belőle egymás után, s példáját követi a többi munkából hazaté­rő araió. Bizonyára so­kan csodálkoznak ezen, olyanok, akik a nehéz nyá­ri munkák során egyszer-leétszer felsóhajtottak: „Hej, mégis csak ■más Csemőn pa­rasztnak lenni, ott még a legne­hezebb munka is könnyebb, mint a mi vidékünkön, hiszen jó borral üti el a szomjúsá­gát, fáradtságát esténként a mun­kás!” Hogy mégse így van, arról csak­ugyan nem tehet az italboltvezető. Mit is tehetne? Két mondatban vázolja: 56 fillé­rért maligánfo- konkint nem vá­sárolhat bort, mert ezért az árért — a literen­kénti 6—7 forin­tért — nem adják a termelők. Töb­bet meg nem fi­zethet érte, mert így szól a rende­let. És mit mond a SZÖVOSZ? B. 1. barátomat hívom telefonon, az ő vá­lasza rövid, de cseppet sem meg­nyugtató. Azt mondja: — Kedves bará­tom, szüret előtt ez már nem lesz inasképp, hiába is kapálózunk. Pró­bálj beszélni az élelmezésügyi mi­niszterrel, vagy valamelyik he­lyettesével. Kerülő úton megtudom, hogy nem is velük kell beszélnem, hanem a Borforgalmi Vállalattal. Itt Túrt főkönyvelő a „konzervellenes“ tábor tag­jai. De nem így történt. Min­denekelőtt a külföldi tapasz­talatokat tanulmányozzák a szakemberek. Sokkal jobb gyártási módszert igyekeznek kidolgozni a külföldiekénél. Mit tudtam meg az előké­születekről? Egyelőre sajnos keveset. De ízelítőül talán ez is elég. Szép, különlegesen zá­ródó üvegedényekbe akarják tenni a legifjabbak részére ké­szítendő ételeket. Gyártanak majd spenótot tejjel, májjal, sárgarépapürét, különböző gyümölcsöket és ki tudja elő­re, hogy még mit. A főzelékfé­lék alapanyaga a krumplipüré lesz. Az már csak természetes, hogy ezek orvosi felügyelet mellett készülnek. Azt hiszem, nagyon sokan örülnek ennek, hisz így lehetővé válik, hogy nemcsak Mirelit-dolgokat ad­hatunk a kicsiknek, hanem vi­szonylag friss zöldségíélasége- ket is. Ez a gyári kollektíva Ahol a növények titkait kutatják A különböző kultúmövényfajták titkai ma már nem titkok. Az Országos Növényfajta Kísérleti Intézet Tápiószelei Célgaz­daságában minden „titkot” kifürkésznek a kutatók, & munká­juk nyomán mezőgazdaságunkban új és jobb terméshozamé növények honosodnak meg. • . A magtisztító és válogató berendezés bizony elég bonyolult. De csak a laikusnak. A kutatók úgy dolgoznak rajta, mint­ha csak kávédaráló lenne. megérdemli a nemrég csaknem egymillió forintos költséggel elkészült fürdő- és öltözőhelyiséget. így most már nem kell a környező boltokban átöltözniük a dol­gozóknak. Mert régen ezt tet­ték és mégis jól dolgoztak. Megérdemlik a megbecsülést. — kas — Gyűjtik a vargánya gombát A legutóbbi hetek esős idő­járása rendkívül kedvezett az erdei gombafélóknek. Az Er­dei Tennék Vállalat ország­szerte megkezdte a tömegesen mutatkozó vargánya gyűjtését és feldolgozását. A jelek sze­rint négy vagonra való szárí­tott vargánya már augusztus második hetében elszállításra kerül. A laboratóriumban nem könnyű dolgozni. Ezer és ezer dolgot kell megtanulni, megjegyezni. Van is mit a két csinos kislánynak a fejben tartant De a szivükben akad hely a fiúk számára is.., Angol, svéd és amerikai tu­dósok a chicagói egyebem la­boratóriumaiban új elemet fe­deztek fel: sorszáma 102. Az új elemet Alfred Nobel után no- beliumnak nevezték el. 1940 óta ez a tizedik újonnan felfe­dezett elem. Hamarosan befejeződik a nagyjavítás a műtrágyát készítő üzemekben A műtrágyát gyártó üzemek közül a Péti Nitrogénművek­ben, a Borsodi Vegyikombinát­ban és a peremartoni gyárban a szokásos évi nagyjavítást végzik el. A munkák már be­fejezéshez közelednek. Péten augusztus 4-én, Peremartón­ban pedig szeptember 25-én látnak * újra munkához; A nagyjavításkor több új gép­egységet helyeznek üzembe, „Mi, öreg kommunisták sem csinálhattuk volna jobban“ Jól dolgoznak a kerepesi kiszesek legalább egy-két öreg kommunista ne len­ne jelen. S az eredmény? jy-izdjük talán sor- -v jában a dolgot. Mintegy három hét­tel ezelőtt bált ren­deztek a fiatalok, Ncmcsaík igen szép erkölcsi, de anyagi sikerrel is, A be­vétel egy részéből közös hajókirándu­lást szerveztek Vi- segrádra, amely még solcáig emlékezetes marad valamennyiök számára. Nemcsak azért, mert saját ma­gúik teremtették elő az utazás költségeit, hanem azért is, mert a fiatal KlSZ-szerve- zet összekovácsoló- dott, egységesebb lett az együtt töltött nap alatt. Megalakították a KISZ-szervezet szín­játszó és tánccso­portját is. A jövő hó­nap elejére tervezik első fellépésüket. Szeretnek sportolni is. Ezért igen sokan tagjai a helyi labda­rúgó-csapatnak, amely bejutott a me­gyei bajnokságba. De addig sem tétlenked­nék, amíg a bajnok­ság megindul. Két héttel ezelőtt az egyik közeli szovjet alakulat labdarúgóit látták vendégül, az elmúlt héten pedig ők látogattak el a szovjet elvtársak lak­tanyájába, ahol újabb mérkőzést jáU szottak velük. Ez al­kalommal szó került arról is, hogy ezt a szépen induló baráti kapcsolatot a helyi fiatalok és a szovjet elvtársak között ha­marosan kiszélesítik. Tervezik, hogy szov­jet kultúrcsoportot hívnak meg a faluba, P ersze, nem len­ne teljes a kép a kerepesi fiatalok­ról, ha csak arról be­szélnénk, hogyan sportolnak, szórakoz­nak szabad idejükben. A legutóbbi taggyű­lésükön más dolgok­ról is szó ikerült. A sürgős nyári munkák befejezése után be­szélgetéseket tervez­nék a régi, veterán kommunistákkal. így például szeretnék meghívni Kapuszta József elvtársat, aki részt vett a spanyol- országi harcokban, az egyik (közeli község­ben lakó Varga bá­csit, aki személyesen látta Lenin elvtársat, no és természetesen a falu tanácselnökét, aki 1919-ben maga is vörösőr volt. Beszél­jenek az ifjúság ke­serves éleiéről, dicső harcairól. Így majd könnyebben felfogják ésszel a fiatalok mindazt, amiről ők már oly keveset tud­nak.. , így beszélnek egy­más szavát váltva a község kommunista vezetői. S ez igen jó dolog. S közben már terveznek is. hogy milyen tanácsokat adhatnának még a fiataloknak. Jóleső érzés hallani az ilyen beszédet és azt is, amit Boros elvtára befejezésül mond. — Szombaton dél­után történt. Megyek hazafelé az utcán, amilcor három fiatal fiúra leszek figyel­mes. Apró céduhücat ragasztavak a házak falaira. A kíváncsiság odavisz, s hosszan el­nézem az egyik raj­zot. Egy görnyedt testű fiatal tart « nyalkában egy kövér bankárt. S az alá­írás: „Ezt akarták velünk, fiatalokkal tenni az ellenforra­dalmáról:.” Közelebb mentem a fiúkhoz, s csakhamar felismer, tem őket. A vezető­jük Hornyok Jóska volt. a helyi KISZ- szervezet titkára. De­rekasan megszorítot­tam a kezét és csak ennyit mondtam ne­kik: Ezt mi, öregeik sem csinálhattuk volna jobban! C kell-e az öreg _ kommunisták dicséreténél nagyobb lendítőerő a kerepesi kiszesek további munkájához? Aligha! <P. P.) Ö reg, veterán kommunisták al- Ikotják Kerepesen a I pártszervezet mag- ív át. Ez jó dolog. S ! éppen az öregek iazek, akik az első | perctől kezdve szív- \vel-lélekkel támogat- \ iák, segítik a falusi | fiatalokat. Kezdet­iben az EPOSZ-t, s j most, egy hónap óta i a KlSZszervezetet. 1 így aztán érthető, ha \ a kerepest fiatalok \igen szép eredmény e- \ két tudhatnak ' ma- \guk mögött. \ — Október előtt \ éppen az volt párt­iszervezetünk egyik \ legnagyobb hibája —■ = kezdi a szót Pál Ist- iván, az MSZMP he- I lyi intéző bizottságé­inak elnöke —, hogy ! idén keveset törőd- I tünk a fiatalokkal. A l baj felülről indult lki, i a pártszervezet ák- \kori titkárától, aki \ türelmetlen, ingerült \volt a fiatalokkal l szemben, ami aztán 1átragadt a többi j kommunistára Í3. I — Ma másként § vün minden —— kü/p- | csolódik a beszélge- Itésbe Boros József, a 1 partvezetőség kor­\ ban egyik legidősebb \és legtapasztaltabb I tagja, aki egyébként l<z községi tanács el- 1 nöke. — Nincs olyan | rendezvénye a fiata- 1 lóknak, hogy azon tájékoztat . a kő- l vetkezőképpen: | — Ez a felvá- I sárlási ár az egész I országra, érvényes, f mind a Borforgai- \ mi Vállalatra, I mind a földmű- | vesszövetkezetek- f re. A Miniszterta- i nács hagyta jóvá. | Különben is a f földművesszövet- | kezetek ne kiabál- 1 jónak, ők verték § fel az árakat az | ellenforradalom § után. Most azért | nem kapnak, bort | a hivatalon áron a I termelőktől. A \ termelők ugyanis | meg voltak elé- \ gedve a múlt évi i szüret utáni hiva- | talos árakkal... Mi í egyébként adunk | bort a földműves- | szőve tkezet elmek, 1 ha kérnek. Meg- 1 beszélheti ezt Bé- § kés Lászlóval, a 1 SZÖVOSZ ven- | déglátóipari rész- | legének igazgató- | jóval is.. Nem hiszem § azonban, hogy § megoldotta volna f a problémát, ha i Békés Lászlóval is § beszélgetek az f ügyről. Annyi | tisztázatlan dolog | van itt ugyanis, § hagy nem lehet \ csupán beszéddel I elintézni. Olyasmi 1 például: miért 1 kell a Csemő vide- 1 ki parasztoknak | a cseppet sem | népszerű Abafon 1 bort inniak, ha az | ő vidékükön ter- 1 melik a megye 1 legjobb italát. Az- | tán olyasmi, hogy 1 miért nem kap-1 hatnak még ebből I a rossz borból I sem ? Végül pedig: | szabadikeredkede- 1 lem van-e vagy | nincsen? Igaz, § tudjuk, az állami | felvásárlószervek \ sem és a földmű- 1 vesszövetkezetek | sem tekinthetik | feladatúiénak az § árak felverését i i. § de legalább te- § hintsék feladatuk- | nak azt, hogy ki- 1 elégítik a fogyasz- | tők legkisebb igé- \ nyeit. Hogy azután est I miiként érik el, I milyen Abofort- I és SZÖVOSZ-ren- \ delkezések betar- | fásával, az már I másodrendű do- 1 log. Elsőrendű pe- § dia az, hogy Kis \ János. Nagy Péter \ és Kovács István 1 — az aratók és a \ cséplők — italt I vehessenek a pén- 1 zvikért. nemcsak \ Csemőn. hanem \ szerte a megyé- I ben. ha éypenség- \ gél megszomjaz- { tak. — halka — Bort innának a csemőiek

Next

/
Oldalképek
Tartalom