Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-29 / 102. szám

1957. AUGUSZTUS 29. CSÜTÖRTÖK “‘‘gfCirlap 3 IGAZSÁGOT PILISCSABÁN! A tanácselnök sietős, hosszú léptekkel megy a templom előtti téren, két asszony meg sírva szalad utána. Az elnök aztán eltűnik a Fodrász KTSZ ajtaja mögött, majd az ablak­ból kiinteget az asszonyoknak, hogy várjanak.;, csak meg- borotválkoziik. A két asszony erre tanyát üt a bejáratnál, nem mozdul­nak innen, nehogy elszalasz- szák. — Mi baj van? — lépek hoz­zájuk. — Az elvtárs meg kicsoda? érdeklődik az egyik szipegő hangon, a testesebb, Taliga Istvánné. Mondom, hogy honnan jöt­tem, erre már letörli a köny- nyeit és felsóhajt: — Jaj elvtárs, magát az is­ten küldte. -. s — Igazságtalanság! — vág közbe a másik, Domonkos Im- réné —, képzelje, egy házban lakunk, mindkettőnknek egy szoba-konyhás, kamrás laká­sunk van.;. ők négyen lak­nak, a 67 éves mamája, a fér­je és 8 hónapos kisfia, meg ő. Mi is négyen, két apró gye­rekem van. És most a kam­rát el akarja venni a tanács. Horváth Károlynak utalta ki lakás céljára. Hát így is alig férünk, hová rakjuk a holmi­kat — s most már ömlik a szó, egymás szavába vágnak: — Az a bántó kérem, hogy ez a Horváth folyton manipu­lál a lakásokkal. — Adja-veszi. Aztán megy a tanácshoz, hogy nincs la­kása. — A tanács meg.;; — le­gyint. A nagy hangra kijön az el­nök is. — Hogy vagyunk ezzel az üggyel? — fordulok felé. — A tény az kérem, hogy lent voltak a megyei tanács építési osztályától és utasítást adtak arra, hogy Horváth Ká­rolyt rövid időn belül költöz­tessem ki mostani lakásából, mert romos, életveszélyes. így kénytelen voltam kiutalni ré­szére az említett mellékhelyi­séget. — Az asszonyok valami la­kásüzérkedésről panaszkodnak. Horváthnak állítólag volt ren­des lakása, csak eladta. Mit tud erről elnök elvtárs? Megyünk a tanácsházára. A két asszony utánunk iramo­dik, nem maradnálak le a vi­lág minden kincséért sem. Előkerülnek az akták, kide­rül, hogy Horváth Károly és felesége két évvel ezelőtt el­cserélte budapesti lakását egy piliscsabai családdal. Ez eddig rendben van. De amiről ez­után „beszélnek“ az akták, az már „zavaros“. A budapesti lakásért Hor- váthék egy nagyon szép há­zat kaptak Piliscsabán. Ezt viszont az ellenforradalom ide­je alatt átadták valakinek és önkényesen a falu szélére köl­töztek egy rozoga, lakhatatlan viskóba. Azóta a tanács bele­egyezése nélkül itt laknak, de adót nem fizetnek, mondván: „Rossz ez a lakás, nem éri meg a pénzt“. A tanács meg hagyja ;. i A falu széle: itt áll a viskó. Bekopogunk. Horváthné nyit ajtót. — Mikor költöztek el Buda­pestről? — Körülbelül két éve. — Mit kaptak a cseréért? — kockáztatom meg a kényes kérdést. Horváthné szemrebbenés nélkül válaszol: — 32 csirkét, 2 hízott ka­csát — megáll, nagyot nyel. — És...? — Meg ötszáz forintot. — És cserébe egy szép há­zat a Végső utcában — egé­szítem ki. — Igen. — Múlt év végén miért Az ország egyes tájain az a hír terjeng, hogy nem lesz cukor. Másutt pedig azzal té­vesztik meg a rémhírterjesz­tők a lakosságot, hogy emelik a cukor árát. Ez a két kohol­mány felvásárlási lázat idézett elő s így az elmúlt hónapokban a szokásosnál 400 vagonnal több cukor fogyott. — A két hír valótlan, sem­mi alapja nincs — mondotta Nagy László, az Élelmezésügyi Minisztérium cukoripari igaz­gatóságának vezetője. — Nem igaz. hogy nincs cukor, hiszen miből fogyhatott volna el az előző évek átlagánál 400 va­gonnal több. A cukor árának emelése is hazugság, nem is volt róla szó. Lehet, hogy a rémhírterjesztők rossz termés­re spekulálnak. Ez a feltevés sem állja meg a helyét, mert az idén a változó időjárás el­lenére is holdanként 114 má­zsa átlagos termésre számí­tunk, ami 22 mázsával több a hagyták ott a rendes, kényel­mes házat, miért költöztek eb­be a putriba? Ez jobb? — Dehogy.;. Csak volt itt egy sokgyerekes család, meg­sajnáltuk őket, hát átadtuk nekik, gondoltuk, jó lesz ez kettőnknek. — Azért meg mennyit kap­tak? — Semmit;:; csak szíves­ségből tettük. Rápirítok: — Azt nekem ne mondja! Szívességből senki- sem költözik szép lakásból ócskába..: No, mennyit kap­tak érte? Kikotyogja: — 1000 forintot. Igazat adunk a tanácsnak abban, hogy a lakás romos, lakhatatlan. Horváthékat ki kell költöztetni. De azt nem értjük, miért támogatnak egy lakásüzért, a sokcsaládos mun­kásemberek kárára. Hiszen a Végső utcában áll még Hor- váthék háza. A viskót. önké­nyesen foglalták el. Költöztes­sék vissza Horváthot „saját“ lakásába. A faluban Horváth Károly lakásüzleteiről majd mindenki tud. Csak éppen a tanács nem? Csodálatra méltó; Igazságot a két, családos munkásasszonynak ! ! ! H. B. L. tavalyinál. A jó termés első­sorban a gazdák, a termelők becsületesen elvégzett növény- ápolási munkájának köszön­hető. A hatalmas répamennyiség feldolgozására jól felkészültek a gyárak. Mindenütt rendbe­hozták a berendezéseket. Az idei cukor már szeptember 10-én az üzletekbe kerül. Bútorszövet és baüonanyag műbőrből A győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyárban hosszabb kísérle­tek után bútorszövetet és se­lyemballon anyagot készítettek műbőrből. Az újfajta bútorhu­zat igen tartós, nem veszi ma­gába a port és vízzel könnyen tisztítható. Bordó, zöld és barna színben, ripszmintával egyelőre 1500 métert készítet­tek bútorgyárainknak. ÉDES HÍR Lesz elegendő cukor — nem emelik az árát A Kétezeréves Pécs című film sikere Romiban A Rómában megtartott IV. ; elektronikus és nukleáris ki- j állításon bemutatott film- | jeink közül a Kétezeréves Pécs című, Kollányi Ágoston ren­dezte filmet ezüst serleggel és oklevéllel jutalmazták. A Körhinta sikere Egyiptomban Egyiptomban a Körhinta című film jelentős sikert ara­tott. A Gatjrah & Co egyipto­mi forgalmazó cég Budapestre megküldte — egyiptomi mo­tívumokkal díszített albumok­ba gyűjtve — a filmről kiadott plakátokat és egyéb reklámo­kat. Közeledik az ősz, s még az esős idő beállta előtt nagy­takarításokat rendeznek a falusi házakban. A farmosi föld­művesszövetkezet budai föld (piktortégla)-gyártó telepéről mindennap útnak indítanak csaknem 50 ezer darab piktor­téglát az üzletekbe Egy kis Etna-gráfia “«r ) ..............................................................................................................................................mi------------------------------------------------y C ataniából jelenti a Reuter: „Az Etna, Európa legna­gyobb aktív tűzhányója hét­főn északkeleti kráteréből több mint száz méter magas­ra izzó törmeléket lövellt ki. A 3263 méter magas hegy ke­leti lejtőjén fekvő falvak la­kossága sűrű füstfelhőket és lángnyelveket figyelt meg.. Lapjelentések szerint riadó- készültségre szólították tel az ismert olaszországi vulkán, az Etna közelében levő falvak la­kosságát. Az április közepén bekövetkezett kisebb kitörés után a hegy már megnyugo­dott, azonban most újra kitört a tűzhányó egyik krátere. Vessünk egy pillantást erre a különös szörnyetegre, amely évszázadok óta tartja rette­gésben a közelében élőket, de őrjöngése után mindig vissza­csalogatja őket. Korábbi kitörések... hogy Csak a legutóbbiakat említsük, 1950-ben két falut, Rinazzot és Milót pusztított el a láva, károkat okozott 1955-ben és 1956-ban is. Mennyi bajt, sze­rencsétlenséget zúdított már az emberekre, Európának ez a 3200 méteres, legmagasabb tűzhányója. Csúcsát az év leg­nagyobb részében hó borítja. Már Pindarosz görög költő is énekelt a tüzet okádó hegyről, egy másik bölcs, Empedoklesz pedig élete alkonyán az Etna kráterébe vetette magát, hogy — mint mondotta; „tüzében egyesüljön a világ leikével”... Vulkán-történelem S az állandó veszélyben kö­rülötte élő emberek valami fantasztikus makacssággal ra­gaszkodnak mégis hozzá. Pe­dig szájról szájra járnak ezek­ben a falvakban a kegyetlen­kedéseiről szóló igaz legendák: 1669-ben Borelli fizikus és az angol Winchelsea lordja leír­ták, hogyan omlott be a tűz­hányó régi csúcsa, és hogyan emelkedett ki Nicolesi falunál két új csúcs — a Monti Rossi. Akkor nemcsak a falvakat árasztották el a lávafolyamok, hanem még Catania város erő­dítményszerű falai sem állhat­ták útját; kártyavárként om­lottak össze és a szörnyű fo­lyam a városon áthömpölyög- ve zúdult a tengerig. De nemcsak a lávától ret­tegnek az emberek. A kitöré­seket gyakran kísérik heves földrengések. Egy ilyen ka­tasztrófa pusztította el például Messina várost, s akkor em­berek százezrei vesztették éle­tüket. Narancs-paradicsom és tüzbor Es mégis — ahogy kissé megnyugszik a szörnyeteg, az elmenekült lakosok rohannak, áradnak vissza lakhelyükre. Miért? Miért? A megfigyelők véleménye szerint ennek két oka lehet. Az egyik: a vulká­nikus talaj a termelékenység csodáit műveli, közismert, hogy az Etna lankáin van a. „narancsok paradicsoma”.' S fel, egészen a csúcsig, dúsfür­tű szőlők húzódnak. Belőlük erjed a tűzhányó híres „Tűz- bora”, s a környéknek meg­van a maga sajátos, az egész világon egyedülálló növényze­te is, olyan cserjék és virágok teremnek itt meg, amelyek se­hol másutt, s ez szintén hasz­not hajt. De feltétlenül van egy másik ok is. Az a hatal­mas erő, amely ehhez a szám­talan veszélyt tartogató föld­höz köti a lakosokat, ugyanaz az érzelem, amely az emberek zömének sajátossága; a hon­szeretetnek egy különös vál­faja, a szűkebb hazáért való rajongás. Ujra riadókészültség, az Et­na ismét háborog. A falvak­ban szinte kézzelfogható a szo­rongás. Aggodalmas arcok kér­dezik egymástól: vajon most mit tartogat...? „A gyülekezési jog korláto­zása. a rögtönbíráskodás kiter­jesztése.“ És nemcsak Magyarországon folyik a hajsza. Egész Közép- Európában mozgásban van a rendőrségi apparátus, felkutat­ják, letartóztatják, „vallatják” a kommunistákat és a „gyanús személyeket...“ A „művelt nyugat“ — Anglia és Franciaország — kommu­nistákat kutat, és nincs kor­mánylap — kivéve a Szovjet­uniót — ahol egyetlen szót is írnának az ártatlanul letartóz­tatott emberek védelmében. Ha csak a tizede, százada megjelenne annak a cikkmer.y- nyiségnek, amennyit napjaink­ban az ellenforradalmárok vé­delmére összeírogattak a nyu­gati lapok! Ha csak tizedét j vagy századát ennek a cikktö- [ megnek az akkor valóban ár­tatlanul letartóztatott emberek igazságának védelmére írták volna!. XI. De közben megharsan a visz. szavonulásra adott jel is. Az osztrák rendőrség jelzi: valami nem stimmel.. j És 17-én, a kommunisták le­tartóztatásával egyidőben már megkezdődnek Magyarorszá­gon egyes elszakadó hadmoz­dulatok is. Itt már tudják a maga­sabb körök, hogy szükség van erre. nehogy egyszerre jöjjön a nagy blamázs. „A rendőrség nem állítot­ta, hogy Leipnik Márton sze­mélyesen itt volt Magyaror­szágon — jelzi a Pesti Hír­lap. — A levelet futár is hoz­hatta .. 18-án: „A levelet mégsem Leipnik írta ..." Hát hogyan írhatta volna, mikor valahonnan Pá­rizsból igazolt alibit?! 19-én: „Szakácsi és Rózner tisztáz­ták magukat a vád alól.■. 22-én a lapok már az ötödik oldalon közlik, hogy más irányt vesz a nyomozás ... Az első oldalról kiszorult Biator- bágy — hiszen már nem lehet a kommunistákat gyalázni. 24-én: „A levél a nyomozás félreve­zetését is szolgálhatta“ — jön rá a rendőrség bölcs tájékozta­tója nyomán a még bölcsebb Pesti Hírlap. És még egy sor: „Kedden a főkapitányságról mindenkit elbocsátottak"; XII. Hát mi történt? Valóban elkezdett nyomozni a magyar rendőrség? Valóban ki akarja deríteni az igazságot? Dehogy! Csupán, ahogyan mondani szokás: valaki vala­hol beleköpött a levesbe ;;; (Bocsánatot kérek a kifejezé­sért, de mégis csak ez történt.) És október 11-én. pontosan egy hónappal a merénylet után ismét első oldalra kerül egy napra a biatorbágyi ügy. „LETARTÓZTATTÁK MA- TUSKA SZILVESZTER GYÁ­ROST, AKIT A BIATORBÁ­GYI MERÉNYLET ELKÖVE­TÉSÉVEL GYANÚSÍTANAK" Ez azután a szenzáció.;. Munkanélküliek helyett köz- tiszteletben álló férfiú, prole­tárok helyett gyáros a me­rénylő! Ejnye, ejnye, ez a bécsi rendőrség! Néha hogyan félre­fog! Letartóztatja a valódi bű­nöst, és nem veszi tekintetbe a magasabb politikai szemponto­kat! És a magyar rendőrség mo­sakodni kezd. de hogyan! Csak úgy freccsen szerteszét a mos­dóvíz! „Már a merénylet után rög­tön a színhelyen ráirányult a gyanú“ — írják a hivatalos és félhivatalos lapok Matuská- ról. október 11-én. Azután 13-án: „Schweinitzer főkapitány el­ső pillanatban látta, hogy gya­nús Matuska" — írja a jólérte­sült Pesti Hírlap, és megjegyzi, vagyis inkább elszólja magát: ezért hessegette el a helyszí­nen a Matuskát faggató csend­őrt. Azután 14-én: „A budapesti rendőrségnek kezdettől fogva az volt a gya­núja, hogy a merénylő ezzel a szembetűnő helyen elhelyezett írással félre akarja vezetni a nyomozást, amikor a merénylet okául politikai színezetet akart beállítani..." Nahát! És még mondja vala­ki, hogy a Horthy rendőrség­nek volt párja! XIII. Persze közölhették volna másképpen is a magyar lapok a nagy fordulat, Matuska Szil­veszter letartóztatásának hírét. Például így: FÉNY DERÜLT A BÉCSI GYORSVONAT BORZAL­MAS KATASZTRÓFÁJÁ­NAK HÁTTERÉRE! A MAGYAR KORMÁNY ROBBANTATTA FEL A VONATOT MATUSKA SZILVESZTER ÁLTAL! Nem, természetesen nem így adták hírül a magyar lapok a nagy eseményt. És nem így folytatták: Mint a tényekből kiderült, a huszonhárom ember halá­lát okozó biatorbágyi ka­tasztrófát a magyar kor­mány készítette elő, hogy a válság miatt növekvő elége­detlenségről elterelje az em­ber figyelmét. és főleg: hogy legyen ürügye nemzetközi kommunistaellenes hajszát indítani. A robbantást megfelelő külföldi előjátékkal vezették be. Nem sokkal előbb Jüte- borgban és Ausbachban is hasonló körülmények között robbantottak vonatszerelvé­nyeket, hasonlóképpen talál­tak a robbantás színhelyén apc/krif (hamis) leveleket. A magyar kormány és a rendőrség — miután négy héten át sikeresen leplezget- te Matuskát, végül — az osztrák rendőrség adatainak és tevékenységének nyomá­sira — kénytelen volt elis­merni, hogy Matuska követ­te ei a merényletet. Fölötte jellemtelen. hogy a magyar rendőrségnek már első napon rendelkezésére ál­lottak a megfelelő bizonyíté­kok, de ezekkel nem éU, sőt, takargatni igyekezett mind­azt, ami Matuska Szilvesz­ter ellen szólt, így például Márkus Miksa tanúvallo­mását, magának a tettesnek gyanús viselkedését, a hely­színen talált levél nyilvánva­ló hamisítvány mivoltát (mert ugyan ki lenne az az őrült merénylő, aki saját ma­gát és az egész mozgalmat ilyen ügyetlen módon egy le­véllel elárulná?!). Még kelle­metlenebb, hogy ha már le kellett lepleződnie az eset­nek, az osztrákok és nem a magyar hatóságok leplezték le, és legkellemetlenebb, hogy Matuska. Szilveszter magyar állampolgár vissza­térhetett Bécsbe, így az osz­trák rendőrség vette őrizet­be, és a legeslegkellemetle­nebb, hogy Ausztriában eltö­rölték a halálbüntetést. Mindezek után arra követ, keztetünk, sőt bizonyosak vagyunk benne, hogy a ma­gyar 'kormánynak és rend­őrségnek jó oka volt arra, hogy helytelen irányba te­relje a nyomozást, és hogy futni hagyja Matuskát, még­pedig az, hogy a magyar kor­mány tudott a merényletről még annak megtörténte előtt, sőt, a magyar kormány ma­ga rendeztette a merényletet. Hát körülbelül ezeket kellett volna megírniok a magyar la­poknak. ha;. j Hja, néha egy „ha“-nak óri­ási súlya és jelentősége van! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom