Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-28 / 101. szám

1957. AUGUSZTUS 28. SZERDA '“hírlap 3 IVÓVIZET BUDAKALÁSZNAK! N álunk ísy... Budakalász úgy húzódik meg a környező hegyek-dombok lá­balnál, mint egy színes se­lyemkendő: a pirosló cserép­tetők, a fehér, sárga, rózsa­színű házfalak, s a lombos fák haragoszöldje messzire virít a gyengülő nyár végi napsütés­ben. A község dolgos hétköz­napjait éli. Távolról egy csép­lőgép monoton búgása hallat­szik; sajnos, ez az egyetlen gép dolgozik a faluban. Ez csépel el csaknem ötven va­gon gabonát. Valamikor négy volt, most is elkelne legalább kettő. A szövetkezeti vendéglőben mérsékelten tiszta poharakban csapolják a mérsékelten ha­bos sört. Két borostás arcú ember üldögél az asztalok mellett s szemmellátható szor­galommal iszogatják a „folyé­kony kenyeret”. Az egyik, a soványabbik, hangos koppa- nással csapja asztalra poha­rát, s fintorogva törli kétfelé a bajuszát kezefejével: — Ez mán nem esett jól — mondja — meglangyosodott, oszt nincs habja se! — Még mindig jobb, mint a víz! — csitítja a másik, a „szesztestvér”. Az ám. a víz! Annak törté­nete van Budakalászon. Szo­morú története. Húsz-harminc évvel ezelőtt — így beszélik a helybeli öregek —, alázatos kérelemmel fordult a község elöljárósága a tekintetes szé­kesfővárosi hatóságokhoz: en­gedjék meg, hogy próbafúrá­sokat végezzenek a falut öve­ző hegyekben, hátha találná­nak valahol egészséges ivóvi­zet. Az alázatos kérésre meg is jött az elutasító válasz. Az indokolás így hangzott : Buda­pest világváros; sok minden máson kívül fürdőiről világ­hírű. Már most mi történne, ha a budakalásziak vízkere- sés közben átvágnának egy olyan vízeret, amely a budai fürdőket táplálja, s a Csá­szár- vagy a Lukácsfürdő víz nélkül maradna? Azt csak nem kívánják, hogy a kül- és belföldi kegyelmesek — uram bocsa — ott álljanak megfü- rödve, illetve éppen ellenke­zőleg?! A derék budakalászi hatósági közegek — maguk is úriemberek — ilyet nem kí­vántak; néhány ezer ember tehát maradt tisztelettel — ivóvíz nélkül. Volt ugyan kút addig is Budakalászon meg fúrtak jó néhányat azóta is, de — egy kivételével — mindnek erősen meszes a vize. Annak az egy­nek pedig, a Petőfi téri artézi kútnak vasas. A meszes víztől addig gömbölyödött a budaka­lászi öregek nyaka, amíg goly­va nem lett belőle. Aki meg­úszta a golyvát, az meg a gyomrával kínlódott. Marad­na tehát az artézi kút vize. de annak meg a szaga, íze még a kút környékéről is elriasztja a szomjazót „Szerencse”, hogy többnyire rossz a kút, nyolc év óta — ennyi ideje, hogy fúrták —, ritkán volt használ­ható állapotban. A kalászi fiatalok ezért margitszigeti kristályvizet isznak, ki is fizetnek érte jó pár forintot havonta! Budakalászon tellát nincs ivóvíz. Illetve, ami van, az nem egészséges. A község la­kosai regényre valót1 tudnak mesélni arról a sok beadvány­ról, kérelemről, amit ezzel kapcsolatban már írtak. Az idén a megyei tanács vette ke­zébe az ügyet. A végrehajtó bizottság ülésén megszavaztak egy bizonyos — nem is csekély összeget a budakalászi ivóvíz- kérdés megoldására. Ez az összeg arra elég, hogy megszí­vassák, kitisztítsák és vastala- nító berendezéssel lássák el az artézi kutat, száz köbméte­res tároló medencét építsenek a hegyoldalban, s innen lás­sák el vízzel a község külön­böző pontjain felállítandó 8— 10 közkutat. Ez ugyanis a viszonylag legegyszerűbb, leg­olcsóbb megoldás, amit az ál­lam a mostani szűkös anyagi eszközeivel megvalósíthat. De ezt is csak akkor, ha a buda­kalásziak is segítenek: köz­ségfejlesztési hozzájárulással, társadalmi munkával. Erről A lélektan tanításának jelentősége Beszélgetés dr. Kardos Lajos professzorral Az ősz folyamán körülbelül 60 középiskolában vezetik be kísérletképpen a lélektan és a logika tanítását. Megkértük dr. Kardos Lajos professzort, a Lélektani Intézet vezetőjét, ismertesse meg olvasóinkat az új tantárgyak gyakorlati je­lentőségével. Itt közöljük Kar­dos professzor válaszát: — A lélektan bevezetése közoktatásunk fejlődésének egyik jelentős lépése. Tudva­levőleg a tanárképzésben a lé­lektani ismeretek alapvető je­lentőségűek, ezután a középis­kolából a lélektani és a logikai alapfogalmak ismeretével fel­vértezve jönnek a tanulók az egyetemre. Az egyetemi okta­tás magasabb színvonalát je­lenti ez. De más szempontból is nagy jelentőségű a lélektan tanítása. Elsősorban az általá­nos műveltséget szélesíti ki. Továbbá hozzájárul embertár­saink és önmagunk alaposabb megismeréséhez. Mindezen túl az új tantárgy ismerete elő­segíti világnézetünk kialakulá­sát. Megalapozatlan természet- tudományos és materialista vi­lágképünk — amennyiben helytelen elképzeléseink van­nak a „lélekről“, a tudatról és a lelki életről. — Általában mit nevezünk lelki életnek? — Az élmények folytonos és állandó zajlását, áramlását. Ez a folyamat természetesen csak elméletben választható el a testi élettől és csupán a tudo­mányos elemzést és ismerte­tést szolgálja. — Tudomásunk van róla hogy a Lélektani Intézetben állatkísérleteket végeznek. Mi­lyen célt szolgál ez professzor elvtárs? — Kísérleteink főleg az ál­latok tanulásával foglalkoz­nak. Megfigyeljük például az állatok csodálatos tájékozódó képességét a térben. Tudjuk, hogy a vándormadarak több fezer kilométert repülnek a jel­telen óceánok fölött anélkül, hogy útjuk célját elvétenék. Érdekes probléma, miért sat- nyult el az ember tájékozódó képessége? Ha ugyanis ez nem satnyul el, akkor nem kellett volna az iránytű feltalálásáig, a XV. század végéig várni Amerika felfedezésével. — Igaz-e, hogy egyes álla­tok megtaníthatok gondolkoz­ni, például számolni? — Az állatokat csodálatos dolgokra tudjuk megtanítani, de gondolkodó műveletre nem. A gondolkodás alapfeltétele nincs meg a lelki életükben. A gondolkozás alapfeltétele ugyanis a beszéd. Néha az a benyomásunk, hogy az állatok viselkedésében gondolkozás nyilvánul meg. Ez azonban csak látszat. Közelebbi vizs­gálatnál kiderül, hogy az ál­latok úgynevezett értelmes vi­selkedése a gondolkodás felté­telezése nélkül is megmagya­rázható. A számoló lovak va­lójában nem számoltak, ha­nem bizonyos jelekre reagál­tak. Például: egy táblára számtani feladatot írtak fel. 4x4. A betanított ló 16-ot do­bolt a patájával. Hogyan le­hetséges ez? Egyszerűen úgy, hogy egy jelre, például az ido­mító arcmozdulatára abba­hagyta a dobolást. — A freudizmusról mi a vé­leménye professzor elvtárs- nak? — Másként kell megítélni a freudizmust, mikor betegségek gyógyításánál alkalmazzuk és másként, amikor — elméleti kérdések megoldását látják benne. Az utóbbi szempontból a freudi tanítás erősen támad­ható. Megköszönjük Kardos pro­fesszor fölvilágosítását és bí­zunk benne, hogy a lélektan megismerése eloszlatja a körü­lötte kialakult ködös miszti­cizmust és megerősíti mate­rialista világfölfogásunkat. azonban még igen kevés szó esett a faluban ..: Annál többet beszélnek az emberek arról, amit szeretné­nek: a Dunáról vezetni be a vizet a községbe. Annak a vi­ze kiapadhatatlan és egészsé­ges. Szép terv, jó terv — csak éppen egy millióba Kerül! Állami erőből ezt megvalósí­tani még az elkövetkezendő hároméves terv folyamán is lehetetlen. A társadalom ösz- szefogásával, gyakorlati és anyagi segítségével — lehetsé­ges! Miről van tehát szó? A bu­dakalásziaknak választaniok kell: vagy megelégednek azzal a szerényebb megoldással, amit az állam nyújtani tud nekik, vagy a sarkukra áll­nak és azt mondják: az ál­lam ad nekünk néhány száz­ezer forintot; mi is adunk hoz­zá részint pénzben (csak egy hónapi szikvíz árát családon­ként!) részint munkával még egyszer annyit és olyan víz­vezetéket építünk a Dunától, hogy még az unokáink is meg­emlegetik! Ez pedig nem utol­sósorban a tanács vezetőin, a tanácstagokon és a budakalá­szi kommunistákon múlik .. ■. Nyiri Éva ..; bemutatják a cannes-i filmfesztiválon nagy sikert aratott „Rövid történelem“ című román rajzfilmet. Ion Popescu Gopo, a film készítője, a román filmgyár­tás egyik legsokoldalúbb szakembere, ő kezdte meg Romániában a rajzfilmgyár­tást. A magyar közönség is láthatta már a „Két nyúl“ és a „Marinica csavarja“ című nagyon kedves, ötletes filmjeit. Most aranyéremmel kitüntetett „Rövid történe­lem“ című filmjét 1057-ben 1készítette. Nyolc percbe sű­rítette nyolcmilliárd év tör­ténetét, s közben egészen eredeti, ötletes megoldáso­kat alkalmazott. Változtatott a színezés technikáján is. A film a tréfás motívumok el­lenére, költői és optimista üzenet az emberiséghez. A jövőt úgy ábrázolja, hogy az ember rakétával repül a csil­lagok között és mindegyik bolygóra virágot tűz. A boly­gók kizöldüllnek, megindul az élet. A filmnek nincs dia­lógusa, ami a rajzfilmnél virtuozitás. Pontosabban a dialógus állandó a kép és a hang között. A Budai Járási Rendőrkapi­tányság társadalomtulajdon védelmi csoportja őrizetbe vette Cseke Sándort, a Pátyi Földművesszövetkezet felvá­sárlóját. A nyomozás megállapította, hogy Gseke múlt év decembe­rében a Pátyi Földművesszö­vetkezet felvásárlójaként meg­jelent Nagykőrösön és környé­kén. ahol bort és zöldségfélét vásárolt fel. Az almát 5 fo­rintért, a bort pedig 11 fo­rintért vette meg, a Pátyi Földművesszövetkezetnek vi­szont az almát 5 forint 50 fillérért, a bort pedig 12 fo­rintért számolta el. Cseke ezen j az üzleten több mint 1000 fo­rintos kért okozott a földmű­vesszövetkezetnek. Az élelmes Cseke — miután látta, hogy simán megy az ügy —, újabb üzletekbe fogott. Ja­nuárban és februárban több ízben Gyöngyössolymosra uta­zott, ahol 11—12 forintos áron vett bort, Pátyon viszont 12 —13 forinttal számolt el. Ilyen útjai alkalmával 8500 forintot keresett. Cseke, miután látta, hogy a földmű vessző vetkezet veze­tői: Bifc István ügyvezető és Somfai Pálné főkönyvelő az ellenőrzést elmulasztották, ki­terjesztette „üzlethálózatát” a szövetkezet részére érkező bi­zományi műtrágyára is. A mű­trágya üzletnél 10 500 forintot sikkasztott. A nyomozók ki­derítették, hogy Bik — aki ekkor még a földművesszövet­kezet ügyvezetője volt — 1953- ban megvesztegetés miatt, me­lyet szintén a földművesszö­vetkezet kötelékében követett el, két évi börtönt kapott, az ellenforradalom után azonban visszavették. Bik ezt úgy há­lálta meg, hogy a legkisebb el­lenőrzést sem gyakorolta az elszámolásoknál. Cseke kihallgatása során azzal védekezett, hogy bűn- cselekményeit ittas állapot­ban követte el, a hasznot el­költötte, és a taxiköltség oly nagy volt, hogy úgyszólván semmit sem keresett. A nyomozás ezzel szemben megállapította, hogy Cseke nem lehetett1 ittas, mert a vásárlások alkalmával az áru­ról az eladókkal jegyzéket nem íratott alá, hanem azt utólag saját maga készítette el. Csekét a Budai Járási Rend­őrkapitányság kedden csa­lás, sikkasztás bűntettével vá­dolva átadta a Budai Járási Ügyészségnek. A furfangos „irgalmas rendi szerzetes­barát“ agyafúrt csalásai Tímár János sohasem volt a munka híve, s így nem csodá­latos, hogy különböző szélhá­mosságok miatt többször bör­tönbe került. Az ellenforrada­lom is itt találta, kiszabadult, de a hatósági felhívásokra sem folytatta büntetésének le­töltését. Az ellenforradalom alatt ha­zament szűkebb hazájába, Bicskére, itt azonban túl­zottan ismert személyiség volt, nem folytathatta csalá­sait ezért átjött Pest megyé­be. Lakhelyének áthelyezésé­vel új foglalkozást is válasz­tott. Elővette személyi igazol­ványát és beleírta, hogy fog­lalkozása „irgalmas rendi szerzetes’’. Az új személyi igazolvány birtokában sorra járta a buda- kömyéki falvak plébánosait, ahol kenetteljes hangon el­magyarázta: papi volta miatt került börtönbe, most kiszaba­dult és segítséget kér. A lelké­szek és a plébánosok szépen adakoztak a szegény „szerze­tesnek”, aki egészen jól élt, végigjárván Piliscsaba, Soly­már. Ady-liget, Nagykovácsi, Budakeszi, Szár, Szomor és Zsámbék plébániáit. A „kolduló barát” eljutott Balogh Árpád dr. rácalmás! plébánoshoz is, aki egyedül hagyta őt a szobában. Tímár gyorsan elemeit ötven forin­tot, ez azonban nem volt elég neki. Az íróasztalon meglátott egy üres papírlapot, melyen a plébánia pecsétje volt. Ezt is elemelte és erre a levélpapírra távozása után a következő szö­veget írta: „Tímár János ir­galmas rendi szerzetes, laikus testvér, jelenleg gazdasági könyvelő. Dr. Balogh Árpád rácalmási plébános.” E papír birtokában Tímár levetette a „szerzetesi csuhát”, és „vöröskeresztes lovaggá” lett. Különböző falvakban tűnt fel, ahol azt mondotta, ő írja össze a vöröskeresztes csoma­gokra jogosultakat. No. persze ezt önzetlenül teszi csupán kis ajándékokat fogad eL Az ajándékok listája nagyon vál­tozatos volt: csirke, zsebóra, készpénz és főleg tojás. A fel­írás fejében többek között Tí­már 140 tojást szedett össze. Amikor a károsultak lát­ták, hogy szélhámossal van dolguk, feljelentették. így ke­rült hurokra egyik „ember­baráti cselekedete során”. A Budai Járási Ügyészség elké­szítette ügyében a vádiratot, melyben köz- és magánokirat hamisítással, lopással és csa­lással vádolja Timárt. A tár­gyalást a közeljövőben meg­tartják GYÖNGYIKE A szobi határőrségen találkoztunk vele. Szereti és becézi őt a parancsnoktól, a beosztottakig mindenki. De Gyöngyike — úgy látszik — a civilek barátságát sem veti meg. Gyöngyike bűbájos, kedves, barátságos, háromhónapos őz­suta. Nemrég a határőrség udvarán, csibékkel való játszadozás közepette eltörte bal első lábacskáját, így szabályszerű gipsz­ben járt. Ez azonban nem zavarta abban, hogy bicegve, sánti- kálva ne folytassa kicsiny élete gondtalan játékait és őzike természetrajzához szokatlanul ne legyen feltétlen bizalommal az emberek iránt. Gyöngyike, „ki“ még nem ismeri az erdők romantikus varázsának vonzását — hisz mióta eszét tudja, emberek között él; most már nem is tudja másképp elképzelni az életet. Pedig hej, de tragikusan kezdődött Gyöngyike életet A határőrség egyik járőre a cseh határon portyázván, végigfésülte az erdőt is és már majdnem kiértek a sűrű fák, közül, mikor egyikük az egyik fa tövében mozgásra lett fi­gyelmes. Odament és megtalálta a kis őzsutát, „aki“ még olyan pici „gyerek“ volt, hogy őz módra hangosan sírni sem tudott, csak két dióbarna szemét öntötte el a könny, mikor riadtan végignézett az „Emberen". Akkor kezdett el igazán remegni, amikor ölbe vették és nem tudta, mi következik ez­után. Lehet, hogy ütleget, vagy a halált várta, ehelyett simoga- tást kapott. Talán életében először érezte, hogy az elvesztett anyai szeretet helyett, valami hasonlót talált. A járőr bevitte a szobi határőrségi laktanyába, körülvet­ték, becézték, kedvtelve nézték riadt, kicsi ugrándozásait és csak akkor kezdtek tanakodni, mi baja lehet, az immáron Gyöngyikének elnevezett őzike-lelencnek, mikor az megállt és körüljáratta rajtuk a szemét. — Éhes! — kiáltott fel egyikük. Etetni akarták, Gyöngyike azonban nem evett. Nagy tana­kodások után rájöttek, hogy még „csecsemő“, aki tejet kíván- Nosza, lett erre rohanás, vettek egy valódi cuclis üveget, meg­töltötték csuda finom tehéntejjel és odakínálták Gyöngyiké­nek. A kicsiny őz nem kérette magát, habzsoló étvággyal szopni kezdett, s mire észrevették magukat, már hűlt helye volt a tejnek. így kezdődött Gyöngyike élete az őrsön. Lassan össze­barátkozott mindenkivel, a játékos farkaskutya-kölyökkel, a pihés kis csirkékkel, csak a kis malacoktól félt, talán az erdő­ben vaddisznó gonoszsága jutott az eszébe. És Gyöngyike, miután már napjai nagy részét játékkal, és evéssel töltötte, eltörte a lábát. Mint már írtuk, gipszbe ágya­zott lábbal ugrándozott és várta, hogy újból bicegés nélkül játszhasson. Az őrs minden tagja — aki éppen nem volt jár­őrben — lélegzet visszafojtva leste a gipszkötés lebontását. És amikor a gipszkötés lent volt Gyöngyikéről, ő csodálkozva nézte az immáron karcsú lábat, egy párszor félve ráneheze­dett, majd amikor érezte, hogy fájdalom nélkül léphet rá, vígan a levegőbe ugrott, odament ahhoz a határőrhöz, aki betegsége alatt ápolta s hálatelten végignyalta a kezét. _ — Gyöngyike az őrs „gyereke“ — mondogatják a határ­olok — és nem adjuk oda senkinek, még akkor sem, ha az állatkert kérné. Felneveljük, utána kiengedjük az erdőbe, megnézzük visszajön-e, van-e az őzek között asszonyhűség? K. P. Augusztus 28-án £ Augusztus 29-én NÓGRADVERÖCÉN (a Kék- ■ NAGYMAROSON (az Ezerjó duna Cukrászdában), ■ Étteremben), Augusztus 30-án ZEBEGÉNYBEN (a Kerthelyi­ségben) este 9 órai kezdettel Kis Revü a Nagy Duna mentében Vidám nyári műsoros est, neves fővárosi művészek felléptével. A motor be- és ha­zaszállításáról a megrendelő gondos­kodik. Elektromos motorok javítását és motortekercselést vállalunk. Fővárosi Vili. Vegyesipari Javító Vállalat BUDAPEST. VIII., NÉPSZÍNHÁZ U. 11. Tel.: 141-293. 130-402. 20000 forintot sikkasztott a Pátyi Földművesszövetkezet felvásárlója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom