Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)
1957-08-22 / 96. szám
1957. AUGUSZTUS 22. CSÜTÖRTÖK riser Jíctrei kJCirlav Dózsa és Kossuth szellemében ünnepelték alkotmányunk nyolcadik évfordulóját Cegléd dolgozói Vidám zeneszóra ébredtek augusztus 20-án reggel a ceglédi dolgozók. 8 órakor már a Kossuth téren pattogott a zene. Ide igyekeztek a ceglédiek, de a környékbeliek is, hogy részt vegyenek az alkotmánynapi ünnepségen. A virággal díszített szónoki emelvény előtt lepellel letakart szobor, Dózsa György szobrcfövárta az ünnepélyes felavatást. Fél tízkor már benépesült az emelvény előtti térség. Pár perccel tíz óra előtt a város vezetőinek kíséretében a szónoki emelvényre lépett Ortu- tay Gyula, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, a Hazafias Népfront országos tanácsúnak tagja, az ünnepi gyűlés szónoka. Tíz órakor a Himnuszt játszotta a zenekar. Elkezdődött az ünnepély. A MÁV énekkara ajkáról szárnyalva szállt az ének: „Dózsa népe bontsd ki zászlód, itt a helyed.. Ezután Pfeiffer János lépett a mikrofon elé és elszavalta Illyés Gyula: „Dózsa György ceglédi beszéde” című versét. Az elnökség soraiból elsőnek Mészáros István, a Hazafias Népfront városi elnökségének elnöke emelkedett szólásra. Üdvözölte az ünnepi gyűlés részvevőit, Dózsa György unokáit, majd átadta a szót Ortu- tay Gyulának, az ünnepi nagygyűlés szónokának. Ortufay Gyula beszéde — Kettős ünnepet ül Cegléd város dolgozó népe — kezdte beszédét Ortutay Gyula —, az alkotmány ünnepét és Dózsa György szobrának ünnepélyes átadását. Bevezetőben elmondotta, fsogy a magyar nép alkotmánya felmérhetetlen kincs, amely magában foglalja, hogy ebben a hazában minden hatalom a dolgozó népé. Ezért a hatalomért harcoltak évszázadokon át nagy elődeink, köztük Dózsa György és Kossuth Lajos, a magyar nép legjobbjainak élén. Ezután utalt arra a nagy hagyománytiszteletre, mellyel Cegléd és környéke dolgozói ápolják Kossuth Lajos és Dó- ása György lelkesítő emlékét, A magyar nép hazafisága a hagyományokban gyökerezik és ez a hazafiság egyet jelent ma már a dolgozó nép megvalósult hatalmával; — Amikor Kossuth a job- Írágyfelszabadításért küzdött — mondotta — a hatalom, a polgári államhatalom részesévé akarta tenni az egész népet. Ma már nem csupán a. hatalomból való részesedésről van szó. Ma minden hatalom á magyar munkásosztályé, a vele szövetséges parasztságé és a néppel együtt haladó értelmiségé. A hatalmon levő nép szabadsága éppen a hatalom biztosításával vált teljessé. — Nagy szó a szabadság — mondotta Ortutay Gyula — és ezt a magasztos gondolatot, a szabadság szent fogalmat akarták kihasználni a magyar nép ellenségei 1956 októberében a néphatalom ellen. Majd így folytatta: — Ha szabadságról beszélünk mindig azt kell megnéznünk, hogy kié a szabadság. Ezt szerették volna összekeverni az emberek fejében az ellenforradalom idején. Ma már világos, csak azoké a szabadság, akik a dolgozó népért küzdenek. Ezután röviden arról szólott, hogy a felszabadulás előtt kié volt a szabadság. — Vajon volt-e szabadság a ceglédi jobbágykertészek számára, vagy a két világháború közötti időben a Cegléd környéki cselédek számára? — tette fel a kérdést. Aztán tovább fűzte a gondolatot: , — Évszázadokon át, miért kellett ontani a vérünket? A szabadsághősöket meggyilkoltató Ferenc Józsefért? Hitlerért és a többi kalandorért? Igen, ez jelentette a „szabadságot“ akkor. A szegény ember szabadon robotolhatott az urakért és szabadon meghalhatott azért, hogy elnyomói még jobban kínozhassák, gyötörhessék, kiszipolyozhassák ivadékait. Beszéde további részében a felszabadulás utáni helyzetről szólott Ortutay Gyula. — A magyar ipar fejlődése az elmúlt években a kossuthi gondolat jegyében ment végbe. Mi volt az ország a felszabadulás előtti időkben? A Habsburg-monarchia mező- gazdasági gyarmata. A Horthy időkben volt ipar? Építettünk ipart? Nem. De igenis, erős ipart teremtettünk a felszabadulás után. A Szovjetunió nem azt akarta, hogy mezőgazdasági gyarmat legyünk, hanem barátian segített bennünket, hogy erős ipari országgá válhasson hazánk. Ezek után a másiik nagy kossuthi gondolatról, a helyes érdekszövetségről beszélt. Mindenekelőtt a magyar munkásosztály vezető szerepéről szólott. Aztán feltette a kérdést: a magyar parasztságnak kit kell szövetségesül választania? Csak két lehetőség van a parasztság előtt: vagy a régi urak, vagy a munkásosztály szövetsége. Könnyű a választás. Más út nincs. Ég a magyar parasztság helyesen választott, amikor egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait az ország vezető erejével, a munkásosztállyal; Mit eredményez, mit tesz lehetővé ez a szövetség? Mindenekelőtt azt. hogy hosszú, nem erőltetett szervezéssel a parasztság a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépjen. — A magyar parasztot akarata ellenére boldogítani sem lehet — mondotta —. de ha belátja, hogy a mezőgazdaság fejlődésének a szövetkezet a jó útja, ő is mellé áll és támogatja. Majd a munkás-paraszt szövetség másik nagy eredményéről szólott. Ez pedig az önkéntesség és a fokozatosság elvének szigorú érvényesítése a mezőgazdaság szocialista átszervezése közben. Ezután hosszabban foglalkozott a munkás-paraszt szövetség harmadik nagy eredményével, azzal, hogy e szövetségen keresztül válik biztosítottá a parasztság biztonságos termelése. Külpolitikánkat a kossuthi külpolitikával hasonlította ösz- sze. Kossuth helyesen ismerte fel, hogy az egyedülálló nemzet ki van szolgáltatva mindenki kénye-kedvének. Ezért vetette fel a Duna-konföderá- ció gondolatát. Ma nem állunk egyedül a világban. Olyan hatalmas szövetségeseink vannak, mint a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság. Szövetségeseink a szomszédos népi demokráciák is. Nagy biztonságérzetet ad az a tudat, hogy közel egy- milliárd lelket számláló hatalmas szövetségre támaszkodhatunk, Békességben akarunk élni minden országgal, amely tiszteletben tartja belső ügyeinket és nem szól abba bele. Ezt a politikát mindenkivel szemben meg is védjük. Ehhez a gondolathoz kapcsolta beszédének azt a részét, amely az ENSZ ötös bizottságának hírhedt jelentéséről szólt. Kifejezte a magyar nép felháborodott tiltakozását e jelentés ENSZ-ben való napirendre tűzése ellen. Ez a bel- ügyekbe való beavatkozást jelent és ez a tény ellentétes az ENSZ alapokmányával; Beszédének befejező részében Dózsa György emlékének adózott; Ezután átadta Ortutay Gyula Cegléd város lakóinak Dózsa György szobrát, Somogyi József kétszeres Kossuth-díjas szobrászraűvész alkotását; ROMÁN VENDÉGEK NAGYKŐRÖSÖN A nagykőrösi ünnepélynek különös jelentőséget adott Mészáros János elvtárs domborművének leleplezése. Mészáros elvtárs az 1919-es tanácsköztársaság alatt Nagykőrös városparancsnoka volt. Az ünnepélyen megjelent egy román küldöttség is. Nagy József elvtárs, a nagy nemzetgyűlés képviselője és Georghe Blaj elvtárs, az aradi városi párt- bizottság titkárának vezetésével. A dombormű leleplezésénél Sasy György elvtárs, 19-es kommunista tartotta az ünnepi beszédet. A dombormű leleplezése után gyászinduló hangjai mellett helyezték el koszorúikat a román küldöttek, a megyei, a városi pártbizottság, továbbá a tanács, az üzemek, az állami gazdaság, valamint a tsz-ek képviselői. Az ünnepi nagygyűlést a Cifrakertben tartották meg. Az első szónok dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese volt. Beszédében a népi demokratikus alkotmányunk jelentőségét méltatta. Ezután a Hazafias Népfrontról beszélt. Megállapította, hogy ebben a szervezetben tömörül a párt vezetésével minden hazafi. Sokan valamiféle más jellegű kibontakozásról ábrándoznak — folytatta Pesta László. A kormány politikája világos. Ez az egyértelmű politika maga a kibontakozás. Befejezésül a Szovjetunió vezette szocialista világrendszer erejét és meg- dönthetetlenségét méltatta. Az ünnepi gyűlés második szónoka Keresztes Mihály földművelésügyi miniszterhelyettes volt. A felszabadulás utáni időt új honfoglalásnak nevezte. Ezután az ellenforradalom garázdálkodásaira tért át. Veszélyeztették a földreformot és az összes többi vívmányunkat és újra a hárommillió koldus országává akarták változtatni az országot. Később a belterjes gazdálkodás szükségességéről beszélt Keresztes elvtárs. Az ország dolgozó lakosságának 48 százaléka foglalkozik a mezőgazdasággal. Egy főre 3,5 hold földterület jut- Ilyen kis földterület csak akkor válhat rentábilissá, ha fokozzuk a termelést; A gyűlés után a Cifrakert árnyas fái alatt kedves, baráti beszélgetés alakult ki a román elvtársakkal. Georghe Blaj, a küldöttség vezetője, megköszönte a megtisztelő fogadtatást, majd örömét fejezte ki, hogy aránylag rövid idő alatt rendbehoztuk az ellenforradalom pusztításait. — Mi, román dolgozók, bízunk benne, hogy Magyarországon soha többé nem veti föl a fejét az ellen- forradalom. A múlt hibáin okulva, szigorúan őrködnek azon, hogy alkotmányuk szellemében dolgozzanak. AViif asi keli keresnünk• ntni elvúlasst9 hun ént ntni összeköt bennünket — mondotta Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő Szob, ez a különben közömbös, határmenti járási központ az alkotmány ünnepének előestéjén megmozdult, mert a Hazafias Népfront járási szervezete a Halászcsárda nagytermében szépségversennyel egybekötött népfront-bált rendezett. A szépségversenyt nagy izgalom előzte meg, végül is kihirdették a győztest: Gonda Katalin, a szobi kőbánya dolgozójának személyében. Augusztus 20-án borongós időre ébredt Szob, az eső a levegőben lógott, úgy, hogy a 7 órai zenés ébresztőkor úgy látszott: az eső elmossa az ünnepséget. Még 9 órakor is sűrű sötét felhők borították a láthatárt és így a nagygyűlést a sportpálya helyett a kultúrott- honban rendezték meg. Szakolczai Pál, a Hazafias Népfront elnökének megnyitója után Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét. Beszédében visszapillantott az elmúlt 12 év hibáira és eredményeire, megállapította Méltó emléket állítottak a dabasiak a mártíroknak Borongós, a közeli őszre emlékeztető időre ébredt a daba- si járás népe az alkotmány ünnepének reggelén. Daba- son, a járás székhelyén zenekar járta végig az utcákat, s pattogó ütemű indulók hangjai mellett gyülekeztek a dolgozók. Időnként traktorok pu- fogása harsogta túl a derék zenészeket, de ezúttal senki sem haragudott meg érte, s már messziről integettek a vontatókon érkező ünneplők felé. Jött Gyón és Inárcs, Sári és Alsónémedi, Ócsa és Tatár- szentgyörgy dolgozóinak küldöttsége. S jöttek az érdeklődők, az ünnepelni vágyók, ki gyalog, ki szekéren, motoron vagy kerékpáron. S végül megérkeztek a budapesti vendégek is. ötven munkás a XI. kerület képviseletében. Kilenc óra. Bensőséges, meghitt ünnepség színhelye a járási tanács szépen feldíszített épülete. Itt állítottak méltó emléktáblát a dabasi járás mártírjainak. A hatalmas emléktáblát még fehér lepel borítja. Két oldalán munkás- őrök, magyar és szovjet katonák állnak díszőrséget. Kissé távolabb fekete ruhában, könnyes szemmel özvegyek és árvák, a mártírok megtört szívű hozzátartozói. Boros András, a járási tanács elnöke lép a mikrofon elé. Rövid az ünnepi beszéd, de szívbemarkoló. Bárom -hős- neve—hanoik-fel újra meg újra. piksza Miklós, az MSZMP járási intéző bizottság elnöke volt. Lengyel László az Űj Élet Termelőszövetkezet elnöke Bugyi községben. Gátló József pedig a kakucsi Lenin Termelőszövetkezet párt- titkára. Nevük csillogó betűk- kerfägyog az emléktábla már. ványába vésve. Örök emlékül, hogy életüket áldozták a nép szabadságáért. Hatalmas folyammá dagadt már az ünneplők tömege. Zeneszóval indulnak végig a hosszú Biksza Miklós úton, ki a vásártérre. A felvonulók élén a járás és a község vezetői Tíz óra múlt néhány perccel. amikor a mintegy tízezer főnyi tömeg jelenlétében meg. kezdődik az ünnepi nagygyűlés. Kökényasi Imre iskolaigazgató, a járási népfront-bizottság elnöke kezdi a szót, majd Dávid Ferenc, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára emelkedik szólásra. — Amikor ünnepelünk, emlékezünk is. Emlékezünk azokra, akik legdrágább kincsüket, életüket áldozták azért, hogy itt ma boldogan ünnepel, hessünk — kezdte ünnepi beszédét, majd igy folytatta: — A nép ellenségei a munkásparaszt hatalmat akarták meg- dönteni. Nem a múlt hibáit kijavítani — ahogy oly előszeretettel hangoztatták — hanem visszaforgatni a történelem kerekét, hogy újra úr legyen az úr. s kisemmizett, föld nélküli pária a paraszt. Hogy kísérletük nem sikerült az elsősorban a nép erején ^s a szovjet hadsereg önfeláldozó segítségén múlott. Hosszú, lelkes taps szakítja félbe időnként az ünnepi szónokot. A járás dolgozó népe egyre tisztábban látja, hogy ami októberben történt ebben az országban — ellenforradalom volt. Ellenforradalom, amely a nép hatalmát akarta megdönteni, s megsemmisíteni az alkotmányt, amely kimond, ja, hogy ebben az országban minden hatalom a dolgozó népé. Az ünnepi beszéd után meg- hitt kis ünnepség zajlik le ott, az emelvényen. Alsónémedi dolgozó parasztjai az új kenyérrel köszöntik a járás vezetőit. A vendégként érkezett Budapest, XI.. kerületi KISZ- bizottság képviselője viiágve- vő rádiót ajándékoz a község kiszeseinek. Azután kezdetét veszi a vidám vásár. A lacikonyhák felől ínycsiklandó illatokat hoz a szellő, túL nan a körhinta verklije hív- ja-csalogatja a fiatalokat. Az égen repülőgépek tűnnek fel. s a következő pillanatban bátor szívű ejtőernyősök ugranak alá. Mint nagy, színes virágok nyílnak ki ernyőik az égen, s alighogy fellélegeznek az ámuló emberek, máris ott állnak közöttük a földön. A színpadon már készülnek a népi láncosok, a sátorvendéglő kertjében rikoltva szól a tánczene. Néhányan máris tán* rolni kezdenek. S- miként telnek az órák, úgy emelkedik a hangulat. Táncoló, nevető, jókedvű emberek mindenütt. Tgy ünnepelte a dabasi járás népe az alkotmány ünnepét. az ellenforradalomról, hogy Nagy Imre és áruló kormánya el akarta adni az országot. A Szovjetunió vezette szocialista tábor segítségével azonban sikerült leverni a véres ellenforradalmat és megvédeni a népköztársaság alkotmányát. Ezért van jelentősége az alkotmány ünnepe idei megtartásának. A forradalmi munkás-paraszt kormány rendet teremtett, a munka már rendszeresen folyik, a munkás- osztály vezetői megtalálták az együttműködést a parasztság képviselőivel és bevonták az értelmiség demokráciához hű rétegét is. Hogy a munka tökéletesebb legyen, újból életre- hívták a Hazafias Népfrontot, melynek keretében kivétel nélkül részt vehet mindenki, aki a szocializmust akarja építeni. Ezután az atom- és a hidro- génbomba—kísérletekkel foglalkozott és nagy tetszés mellett állapította meg, hogy minden erőnkkel meg kell védem a békét. A tanács munkájáról szólva elmondotta, hogy ezeknek az alkotmány szellemében kell működni. Örködniök keli a szocialista törvényesség betartására, mert ez a szocialista élet elengedhetetlen tartozéka. — A Hazafias Népfrontnak fő feladata az — mondotta Dinnyés Lajos —, hogy tudatosítsa: sem a paraszt, sem a munkás, sem a haladó értei- miség nem kívánja vissza a régi rendet. Velünk vagy ellenünk! Ez itt a kérdés. Aki velünk van, annak nemcsak joga, de kötelességei is vannak; Nem azt kell keresnünk, ami elválaszt, hanem ami összeköt bennünket. Beszélt arról a sok veszély* ről, amely a békét fenyegeti, — Ezért kell tiltakoznunk —• mondotta — az ENSZ ötösbizottságának hazug és alaptalan jelentése ellen. Ezt a jelentést politikai kalandorok és gyászmagyarok vallomásaira alapították. Az ötösbizottság tagjai söpörjenek a maguk háza előtt és ne foglalkozzanak olyan dolgokkal, amelyekhez semmi közük. A Hazafias Népfront táborába hívja minden hazáját szerető, népéhez hű és demokratikusan gondolkodó dolgozóját. A beszéd után a gyönyörűen megsült új kenyeret szegték meg, kis falatokra vagdalták és így osztották szét a nagygyűlés részvevői között. Délután — ekkorra már kiderült az idő — a sportpályán a Budapesti Dózsa sportegylet sportolóinak részvételével nagysikerű sportbemutatót tartottak, majd az Alkotmány Kupa labdarúgó-mérkőzéssel ért véget az alkotmány ünnep. A szobi Hazafias Népfront, párt, járási és községi vezetői meg voltak elégedve az alkotmány ünnepének sikerével, mert mint mondották, 12 év alatt egyetlen egyszer sem sikerült ennyi embert mozgósítani és az eddigi gyűléseken nem volt oly forró és lelkes hangulat, mint az idei alkotmány ünnepen. Ketten a z ünneplők közül Magas, szikár ember az öreg Farkas László. Az inárcsi Haladás Termelőszövetkezet elnöke. Büszkén lépdel a munkásörök szürke egyenruhájában, s olykor le- gényesen megpöd- ri kajla bajuszát. — Nehéz volt októberben elképzelni, hogy ma ilyen önfeledten ünnepeljük majd az alkotmány ünnepét. Engem elzavartak a faluból. A kisebbik fiamat alaposan összeverték. A szövetkezet mégis megmaradt. Huszonkilencen voltunk októberben, huszonkilencen vagyunk ma is. Bütykös ujjával arrafelé int, ahol az egyik sátorban kirakott nagyszerű portéka hirdeti a szövetkezet kiváló terményeit. — Azt nézze meg. Mindennél többet mond — szól, s indul máris tovább, érdeklődni, mi újság a többi szövetkezetben. Mert a dabasi vidám vásár nemcsak arra jó, hogy az emberek szórakozzanak, de arra is, hogy a földek dolgozó népe kicserélje tapasztalatait. Alacsony, köp. cös, deresedő hajú ember Bihari Andor, a budapesti Oxigéngyár igazgatója. Mellét aranycsillag díszíti, s tudatja mindenkivel, hogy Bihari bácsi a szocialista munka hőse. Vendégként járja a vásárt, de a jó gazda szemével nézelődik. — Nem először járok itt, Dabason. Az elmúlt esztendőben is együtt ünnepeltük ezt a szép napot. A mi kerületünk patronálja ugyanis a dabasi járást már 1953 óta. Ismerik is sokan a vásárra érkezők közül. Hol innen, hol onnan köszöntének rá hangosan, mások oda is jönnek és a tanácsát kérik, vagy arra kérnek feleletet, változott e valamit a vásár a tavalyi óta. S Bihari bácsi nyomban kész a felelettel. — Változott, méghozzá előnyére. Gazdagabb, s több a látogatója is. De ami talán mindennél fontosabb: még sohasem láttam együtt ennyi megelégedett embert.