Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-21 / 70. szám

1957. JÚLIUS 21, VASÄRNAP M.ST *IEC kfCirlap MI DRÁGÍTJA a zöldség- és gyümölcsféléket? Pest megyének régi zöld­ség- és gyümölcstermelési ha­gyományai vannak. Jelentős része tartozott a zöldövezetbe az elmúlt esztendőkben s most — mivel a főváros kö­zelsége biztosítja a megter­mett áru értékesítését — jó­formán az egész megye a bel­terjes gazdálkodásra törek­szik. A termelők azt tapasztal­ták az utóbbi években, hogy a legnagyobb jövedelmet a zöldségtermesztés biztosítja. Ezért az idén — miután kor­mányunk eltörölte a kötelező gabonavetésterületet — igen sokan tértek át a zöldségter­mesztésre. Ez magában véve örvendetes tény, hiszen a vi- tairvindús gyümölcsökre, táp­láló főzelékfélékre nagy szük­ségük van e.'z embereknek. Csakhogy eddig nemigen ta­pasztalhattuk a megnöveke­dett termelés jótékony hatá­sát. A vásárlóknak az a pana­sza, hogy a zöldség- és gyü­mölcsárak egyáltalán nem olcsóbbak az előző évek árainál. Ezt pedig a kisfizetésű, bérből élő családok sínyük meg. Hiá­ba van . az üzletekben a sok szép áru, ha nem tudják meg­vásárolni Pedig áru van. Nem egy helyen került siló­gödörbe a saláta, a káposzta, a (karalábé, s nem lehetetlen, hogy oda fog kerülrd majd a paprika és a paradicsom egy része is. Nézzünk csak utána egy ki­csit, mf drágítja meg ennyire a zöldségféléket? Többféle okát is látjuk ennek. Kezdjük talán azzal, hogy a termelő igyekszik a legma­gasabb árat kérni. A földmű­vesszövetkezet a vásárláskor megad egy bizonyos limitárat. Természetesen igyekszik ezt minél alacsonyabbra venni. De mihelyst megkezdi a felvásár­lást — például a piacon —, azonnal ott vannak a magán- kiskeresjkedők is, akik nyom­ban ráígérnek a termelőknek egy-két forintot. A termelő nyilván annak fogja eladni az árut, aki jobban megfizeti. Már itt elkezdődik a,z áremel­kedés, s ez csak folytatódik, amikor a „maszek“ például 12 forintért adja tovább Pes­ten azt a meggyet, amelyet 8—9 forintért vett, s négy fo­rintért azt a barackot, ame­Vásárlók, termelők, értékesítők panaszai RÜC' lyet 1—1,50-ért vásárolt kévém De nemcsak a „maszek“ vásárol a földművesszövetke­zeten kívül, hanem a konzerv­gyárak, a Budapesti Zöldség, Gyümölcs Kiskereskedelmi Szövetkezeti Vállalat, a ZÖLDÉRT, s a földművesszö­vetkezeti boltok. Ezek rend­szerint többet fizetnek, mint a földművesszövetkezet, s drágábban is adják tovább az árut. A termelők a szerződéses, vagy más módon nem értéke­síthető árut adják el leginkább a földművesszövetkezetnek. A földművesszövetkezet megve­szi például a paprikának kiló­ját 5.60-ért. Tőle átveszi a ZÖLDÉRT, ettől a nagykeres­kedelmi vállalat, a nagykeres­kedelmi vállalattól a kiskeres­kedelmi vállalat, s mire a Közért-üzletekbe kerül.. addig­ra 8 forint az ára. Ugyanis közben kezelési és szállítási költség címén a földművesszö­vetkezet hozzácsapott 10 szá­zalékot, a ZÖLDÉRT 17—20 százalékot, a nagy- és kiske­reskedelem együttesen 40 szá­zalékot. Ezekután a Fővárosi Tanács élelmiszer irodája ál­lapítja meg a fogyasztási árat, vagyis azt az árat, amelyen felül nem adható. Nyilván­való', hogy a Közért keresni akar, nem a legalacsonyabb hanem a legmagasabb árat fogja elszámolni azért az áruért, amely a felvásárlástól az eladásig — ami körülbelül két napot vesz igénybe — jócskán veszített már az érté­kéből. Nem jobb a helyzet a földművesszövetkezetek he­lyi boltjaiban sem. Jellemző példa erre az egyik ráckevei f öldmű vesszővé tkezeti bolt (az üzlet közvetlenül a piactér' előtt van). Az egyik nap, ami­kor a piacon kilónként 7 fo­rintért adták az őstermelők a leggyönyörűbb zöldpaprikát, 2 forintért az uborkát, bent az üzletben 8 forintért mérték az apró, fonnyad t paprikát és 3 forintért az uborkát. Ennek a földművesszövetkezeti bolt­nak óriási piacszabályozó sze­repe lehetne. Megtölthetnék polcait olcsó, friss áruval, s igy letörhetné a drága piaci árakat. És mindez fordítva van. Mégpedig a következő okból: kis üzlet nem fizethet, csak a felvásárlótelep. Már most: a kis üzlet megveszi az árut, sokszor a limitáron fe­lül. De ők nem intézhetik a fizetést, a felvásárlótelep fi­zeti azt ki. Természetesen az már a limitárhoz számolja a maga tízszázalékos hasznát, jóllehet az árut nem is látta. Ezután meg az üzlet vágja rá a maga 20 százalékát, így az­tán szépen megnövekszik az árrés, amit persze a fogyasztó bán. meg. A felsorolt okokat kellene tehát megszüntetni, hogy or­voslást nyerjen a vásárlók panasza. Lássuk most. mik a termelők sérelmei. A lehető legmagasabb árat szeretnék kapni termékeikért — mint már említettem. Ez azonban nem mindig sikerül. Különösen nem ebben az év­ben. amikor például zöldség­félékben túltermelés van. A piacokon magánkereskedők és különböző vállalatok felvesz­nek egy bizonyos százalékot. Primőráruk idején jóformán minden mennyiséget eladhat­nak így a termelők. Hiába kö­nyörög a földművesszövetke­zet. hiszen olcsóbb árat tudna fizetni, mint amazok. Később, amikor jön a dömping. már bőven marad áruja a termelő­nek. Végre rászánja magát és elviszi a földművesszövetke­zetnek. Most. fordított a hely­zet: a termelő adná, a földmű­vesszövetkezet nem veszi. Nem veszi, mert nem tudja tovább­adni. Ugyanis a földművesszö­vetkezetek által felvásárolt árumennyiséget a megyei ZÖL­DÉRT értékesíti. A ZÖLDÉRT pedig csak annyi árut vesz át, amennyit el is tud helyezni. Ezt a mennyiséget naponkint meghatározza, s ezért kötele­zettséget vállal. Ha a földmű- vesszövetk^zet, saját; szakállá­ra nagyobb mennyiséget küld például paprikából, annák'ér­tékesítéséért már semmilyen kötelezettséget nem vállal a ZÖLDÉRT. Ez azért van így, mert az elmúlt években mil­liókat fizetett rá az átvett, de el nem adott árukra. Persze, most, a nagy óvatosságban elő­fordul, hogy kevesebb árut rendelnek, mint amennyit ér­tékesíteni lehetne. Mi legyen a visszamaradt áruval? » • . 1 * , ■ I A földművesszövetkezeteknek ! jóformán alig van feldolgozó 1 telepük, ahol feldolgozhatnák, tartósíthatnák például a ba­rackot. vagy a paradicsomot. Tehát tönkremegy, elrothad a földeken, vagy silóba kerül a sok mezőgazdasági termék. Jelenleg ez a helyzet. Hogy aztán mindezek hogyan növe­lik, vagy vetik vissza a követ­kező éhekben a dolgozó pa­rasztság termelési kedvét, az a jövő titka. Mindmegannyi probléma. Megoldásukat ki-ki a maga módján javasolja. A felvásár­lók szerint a termelők prob­lémája úgy oldódna meg, ha jóelőre szerződést kötnének minden várható zöldségfélére. A szerződött árut jelenleg is minden további nélkül ponto­san átveszik, sőt ötszázalékos felárat is adnak rá, Ha előre | ismerik a várható mennyiséget, i könnyebb megoldani mind a belföldi, mind a külföldi érté- : kesítést. így elkerülhetnék a I piacon mutatkozó anarchiát. I A termelők azt mondják- szerződnek, de akkor maga­sabb árakat szabjanak meg a- felvásárlók. Egyesek szerint korlátozni kellene a magánkiskereskedők tevékenységét. Mások szerint legjobb lenne, ha maga a föld­művesszövetkezet végezné a felvásárlást, értékesítést egy­aránt. A vásárlók kérése: végre le­gyenek olcsóbak a zöldség- és gyümölcsárak. A mi javaslatunk: az illeté­kes minisztérium vizsgálja felül, feltétlenül szükség van-e mindegyik közbeiktatott ke­reskedelmi szervre, vagy vala­melyik kihagyásával jobban le­hetne-e biztosítani a gyorsabb és olcsóbb áruellátást? Szebelká Erzsébet „Úgy mondták...4 Nemrég történt, hogy piaci napon az Öcsai Tanács hangosbemondója közölte a határsávbelépők kiváltásá­nak új-rendjét. Alig hangzott el a közlemény, megjelent két asszony a tanácsházán, hogy „kérjük az útlevelet Kanadába“. A tanácsbelieknek a hajuk szála is az égnek állt, s amiko-r faggatni kezdték az asszonyokat, hogy honnét vesznek ekkora szamárságot, akkor azt hajtogat­ták. niost mondta be a „mikrofon“. Végül kiderült, hogy nem ők hallották a közleményt, hanem „úgy mondták“ mások. No, megmagyarázták nekik, hogy miről van szó, * hazamentek. De nem ennyiből áll ez a dolog. Többől, sokkal többől. Hányszor járt már úgy az ember, hogy amikor va­laki valami „bizalmasat“, valami nagyon „titkosat“ sú­gott a fülébe, azt is hozzátette titokzatosan: most hallot­tam valakitől. Hány csámcsogó akad, akinek semmi nem igaz, ami igaz, hanem csak az, amit kitalál, csak az a biztos, amit „beszélnek“. Akad még bajkeverő ebben az országban szép szim­atai. Akad szép számmal „lovag“, aki 'kezét dörzsölgetve hajtogatja, sugdossa másoknak azt, amit — ő szeretne, hogy úgy legyen. S vigyorogva, szélesre szaladt szájj'al nyugtázza, ha már sokan „beszélik“ a dolgot. Nem is ezekről akarok én most szót ejteni. A hivatásos rémhír­terjesztők szájaízét előbb vagy utóbb, de megkeserítjük. Azokról kell szólni, akik akarva, akaratlanul felcsapnak ezek mellé, s felelőtlenségből, a jólértesültség látszatának megszerzéséből, vagy csak egyszerű, nagyzolási törekvé­sekből fakadóan is, de a rémhírterjesztők szekerét tolják. Az emberek nagy többsége ha hall valamit, elvesz abból, vagy hozzá lesz ahhoz, de inkább az utóbbit csi­nálja. Mert ez már csak olyan emberi dolog, hogy: miért ■ne mondjak én többet, nagyobbat, mint a másik! S addig rendjén is van ez, míg vadászkalandokat, udvarlási vi­szontagságokat mesél valaki. Akkor se szép, dekát meg­eshet. De amikor olyan kérdésedről van szó, ahol embe­rek széles tömegeit lehet felzaklatni, ahol nyugtalansá­got leélt az elmondott dolog, ahol ártunk akár valakiknek, akár a társadalomnak, az államnak, bizony ott nincs tré­fának helye. Elég messzire kerültünk a két ácsai asszony esetétől, dekát az ő esetük az a csepp, amiből a rémhírek folyója fakad. Innen indul sok minden. Valaki hall valamit, az­tán hpzzátéve „valamit“ továbbmondja, s mikorra a ti­zedik emberhez kerül a hír, nem ismerni rá. Régi dolog ez, sokat beszéltünk, írtunk már róla. A locsogás, a szó­szátyárkodás, a füllentés, s a füllentés „felnőtt változata“, a hazudozás nem valami dicséretre méltó emberi tulaj­donság. A sánta kutyát s a hazug embert hamar utolérik — tartja a közmondás. Hát még milyen hamar érik azt utol, aki nem is szokta a „sántaságot!“ Mészáros Ottó Segítség., lanatban a teherautó a tele-, fonoszlopnak rohant! Azurák | György a baleset következte-- ! ben súlyos sérüléseket ezen- | vedett, utasa. Malata István i szintén megsérült. Mindkettő- i jüket kórházba szállították. i j A rendőrség felikéri azokat, i akik a balesetet látták és a i baleset időpontjában a piros­I ruhás kerékpározó nőt felis­merték, nevét jelentsék a pi­lisi' rendőrőrsön, mert ő volt j ! az oká a súlyos szerencsét- i I lensegnek. ‘ A viharos időjárás követ« keztében községünk határában július 10-én két dolgozó pa­raszt lovait agyonsújtotta a villám. Kohut Ferenc és Sza- dai István anyagi helyzetük miatt a kárt pótolni nem tud­ták. Községünk fogattulajdono­sai és gazdái Kohut Károly* Csizmadia Lajos és Kohut István bugyi lakosok kezde­ményezései alapján gyűjtést indítottak. Két napon belül az önkéntes adományokból tíz­ezer forintot gyűjtöttek. A károsultak nevében mon­dunk köszönetét az akció kez­deményezőinek. Gál János VB-titkár Vili, IRÁNY TBILISZI Szép az út, amely a repülő­térről a Grúz fővárosba visz. Az autóbuszmegállók körala­kú, dús díszítésű filagóriák, de öszvérháton utazó embereket is látunk. Tbiliszi érdekes vá­ros. Keleti mesevilág és nyu­gati nagyváros egyszerre, Fekvése egy kissé emlékeztet Budapestre. Közepén a Kúra folyó, oldalt hegyek. A dom­bok, sziklák tetején szinte lábujjhegyen kapaszkodnak meg a furcsa kis házak és a folyó mellett a régi városrész úgy fest, mint valamiféle ke­resztmetszet. Különös látványt nyújtanak a szinte félbevá­gott házak. Az utcákon tarka öltözet, nagy zsivaj (sajnos, még éjszalka is)- Szépek a grúz emberek. Barnaarcú, fekete- bajszú és feketehajú, ívelt­emi, nagyszemű férfiak, ál­modozó szemű, szépalakú nők, Vendéglátó házigazdánk a grúz békebizottság elnöke, Horava elvtárs, a grúz Drámai Színház közel kétméteres, ta­tárképű művésze, aki Kiváló filmszínész is. Talán jobban ismeri a magyar közönség, ha úgy mutatom be, hogy ő volt a Vihar Grúziában című film­ben Szak adze, a fő hős. Vég­telen szeretettel és nagy szak­ismerettel mutatja meg ne­künk a várost. A régi fürdőt, a régi várat, amely a politikai foglyok börtöne volt és ahol fogva tartották Gorkijt és Sztá­lint is. Megnézzük a kútba rejtett titkos nyomdát, ame­lyet évekig keresett hiába a cári rendőrség, aztán felmá­szunk a hegytetőre és kipró­báljuk Tbiliszi nevezetességét, a siklót. Ellátogatunk egy ha­talmas, mesterséges tóhoz, amelyet kissé fenkölten tbili­szi tengernek hívnak, s ame­lyet öntözési és klímajavitó szándékkal létesítettek. A hosszú séta után jólesik a bőséges grúz ebéd és itt ismer­kedünk meg a híres „tamada“ intézménnyel. A lakomák há­zigazdája a tamada, a borivás protokollfőnöke, a felköszöntők atyamestere és vezénylő-tá­bornoka. Akkor és annyit kell inni. amennyit ő előír, akkor és annak lehet tósztot monda­ni, akit ő arra kötelez. Az ét­kezés teljes jogú diktátora, akit azonban demokratikus módon választanak a lakoma idejére. A tamada tekintélyes és tapasztalt ember, aki maga is a felköszöntők bűvösszavú mestere. Nálunk ezt a tisztet Horava elvtárs töltötte be — példamutatóan. Amikor a fülledt, forró éj- szalcában hazafelé ballagtunk, az egyik parkban (ahol min­den pad zsúfolásig tele volt szerelmes párokkal), a park egyik sarkában nagy csopor­tot láttunk, Az emberek züm­mögtek és mozogtak. Azt hit­tük, valami régi, keleti tánc. Egzotikumra szomjasan siet­tünk közelebb és akkor kide­rült, hogy szabadtéri televí­ziós berendezés. A grúz fiata­lok Yves Montand énekében és táncában gyönyörködtek és vele dúdolták és táncolták legújabb dalait. RUSZTAVI, AZ ŰJ VÁROS A küldöttség másnap Izét ágra szakadt. A mezőgazdá­szok egy kolhozt látogattak meg, mi többiek egy vasipari kombinátba látogattunk el. (A távolság relatív dolog. Ez ki­derült abból is, hogy érdek­lődve, milyen távolságra lehet a fővárostól a kolhoz, azt a választ kaptuk, nincs messze. Azt mondták, körülbelül 50 kilométer lehet az út és talán még valami. Ez a „még vala­mi“ 200 kilométer volt.) Az új város 11 évvel ez­előtt még nem létezett. A puszta mezőn kezdték el az építkezést és ma ötvenezer la­kosa van. A házak grúz nem­zeti stílusban épültek. Annak ellenére, hogy ezen a nehéz te­repen vizet csak artézi fúrás­sal nyernek, mindenfelé par. kok zöldellnek. A kombináton kívül műtrágyagyár, cement­gyár és helyi ipar is van már. És a.z építkezés teljes erőből folyik most is. A lakóházak építésén kívül nagy súlyt he­lyeznek a családi ház-építésre is, A munkások ehhez köl­csönt kapnak, olyan lelket, amely közművesitve van már és önköltségi áron építési anyagot is adnak. A kombi­nát munkásainak átlagkerese­te 1000—1200 rubel. A szak­képzetlen munkások alacsony kaieg&i iában kezdenek, az­után részt vesznek a technikai minimum tanfolyamon és egyéb tanfolyamokon, egy­egy tanulmányi szakasz el­végzése után minősítő bizott­ság elé kerülnek és ha megfe­lelnek, magasabb bérkategó­riába kerülhetnek, (Nemrég iridiái delegáció járt itt és rendkívüli érdeklődéssel ta­nulmányozták a kombinátot. Főképpen az ragadta meg az indiai szakembereket, hogy a munkások legnagyobb része grúz. Náluk, mint mondották, az indiai szakmunkásképzés az egyik legnehezebb kérdés. Most azokkal a mérnökökkel, akik kombinátokat építenek a szovjet segítség tereiében In­diának, grúz mérnököket is küldtek, ezzel is bizonyítva, hogy a nemzetiségi kérdés he­lyes niegoldása a helyi szak­emberek képzésével is egyiitt- jár.) Az egyik üzemrész előtti térségen beszélgetni kezdünk két-húrom kohásszal és pilla­natokon bellii 80—100 dolgozó fog minket körül. Máris pe­regnek a kérdések. Egy öreg vasas teszi fel az első és igen jellemző kérdéseket. — Hogyan hagyhatták a magyar munkások, hogy az el- lenség kiüsse kezükből a ha­talmat? Milyen az életszínvo­nal Magyarországon? Hogyan működnek a munkástanácsok? Milyenek a munkásmiliciák? Van-e probléma még Sztálin elvtárs körül Magyarorszá­gon? Mi van a külföldre távo­zott magyar futballistákkal? A válaszok új és új kérdése- tet szülnek. Széles mozdula­tokkal, tüzesen és lendülete­sen magyaráznak. Amiiltor el­válunk, egy fiatal, keménykö­tésű grúz fiú niég utánunk siet és elbúcsúzik tőlünk. Ide iktatom szavait, mert jellemző rájuk is és a mi hírünkre is a világban, — Adják át- munkásaink forró üdvözletét a magyar bé­keharcosoknak és futballisták­nak. .Cd*»#. Autóbaleset Pilisen, két súlyos sebesülttel Szombaton d<HeíőU‘ '.Vl óra­ikor Pilisén, a*vRákétózí®t1ton a I vasútállomás felé haladt egy j Rába tehergépkocsi, melyet ! Azurák György vezetett. A ; Rákóczi út. 61. számú házi | előtt az autó elé kanyarodott j | egy kerékpár, melyen egy pi- ! ; rosruhás nő ült. Az autó veze- j ■ tőjének határoznia kellett: I vagy elgázolja a kerékpárost, vagy balra rántva a kor- I mányt, nekimegy a.teleíonosz- j í lopnak. Azurák az utóbbit vá- • : la&ztotta, balra rántotta a j i kormányt, s a következő pil- i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom