Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-05 / 56. szám

1957. JÚLIUS 5. PÉNTEK #*£St MF.cm k/Cirlap EGY A TÍZEZERHEZ?! Öcsa tízezer lakosú nagy­község. Hentesüzlete mégis­csak egy van: a földműves­szövetkezeti húsbolt. Az is a község főútvonalán, néhány száz méterre az állomástól, s négy kilométerre az alvégtől. Novemberben, amikor a la­kosság ellátása súlyos gondo­kat okozott, a községi tanács ideiglenesen engedélyezte há­rom „maszek"-húsbolt meg­nyitását. A három hentes heti egy-egy mázsa árut kapott a megyei húskeretből. Teltek, múltak a hetek, az élet mindinkább visszazök­kent rendes kerékvágásába. Az ideiglenes árusítási enge­délyek ideje lejárt. A három hentes, Szűcs Károly, Földesi Ferenc és Kurta Péter a Da- basi Járási Tanácshoz fordult végleges iparengedélyért. A tanács — mellőzve az idevo­natkozó törvényrendeletet, amely szerint nem lehét ma­gánkiskereskedői iparenge­délyt kiadni ott, ahol állami, vagy szövetkezeti kereskede­lemmel biztosítható a lakosság ellátása — az engedélyeket ki­adta. A három hentes erre ki­lépett addigi munkahelyéről, kölcsönt vett fel, melyből rendbehozatta üzlethelyisé­gét, jégszekrényt vásárolt egyszóval berendezkedett. Egy szép napon aztán becsapott a mennykő: a járási tanács visszavonta a» iparengedélyeket. Mi történhetett? — kérdez­gették az ócsaiak. — Az tör­tént, hogy néhány héttel ez­előtt elgondolkoztató tények és adatok láttak napvilágot. Kiderült belőlük, hogy az el­lenforradalom óta csupán Pest megyében 150 hentes kapott iparengedélyt. „Csodálatos vé­letlen" folytán ugyanezén idő alatt 33 000-rel csökkent a me­gye sertés- és szarvasmarha- ű llomanya, a feketevágások száma viszont ugrásszerűen megnőtt. Csak a vak nem lát­ja a fentiek közötti összefüg­gést! Valószínűleg erre a kö­vetkeztetésre jutott a Dabasi Járási Tanács is, amikor visz- szavonta az iparengedélyeket. Az ócsai probléma azonban nem oldódott meg: továbbra is tízezer lakosra fut egy hentes­bolt. Méghozzá milyen hentes­bolt! Meszelni kellene, de nincs rá „keret“. Jégszekrény kellene, mert mire Ceglédről Öcsára szállítják az árut, néha bizony „stichje“ van. Az is elő­fordult már, hogy a község túlsó felében lakók nem érte­sültek idejében az áru érkezé­séről, e a jég nélkül tárolt, el­adatlan húsáru egy-két nap utón megromlott. Ezek az állapotok joggal fel­vetik a földművesszövetkeze­tek felelősségének kérdését. Tűrhetetlen — s ez r *' nem csupán Oesán tapasztalható —, hogy egyet­len elhanyagolt, korszerűtlen földművesszövetkezeti bolt lásson el hússal, egy tízezres lakosú községet. Súlyosbító körülmény, hogy ez éppen azokon a mezőgazdasági vidé­keken van így. ahol nincs népbolt-hálózat. Annál na­gyobb előszeretettel nyitnak mutatás, új boltokat a föld­művesszövetkezetek az ipar­vidékeken. Pilisvörösvárott például, ahol 12 népbolt-üz- let van, a földművesszövetke­zet egy ruházati és három élelmiszerboltot nyitott a bá­nyász-kolónián. Öcsén viszont nemhogy még egy húsboltra, de még egy jégszekrényre sem futja! Vácott szintén négy földművesszövetkezeti bolt nyílt egymás után, s még egyet akarnak nyitni a Hír­adástechnikai Gyár területén! Komoly bajok vannak az áruelosztással is. Tucatjával sorolhatnánk az olyan „eldu­gott“ községeket, ahol rossz az élelmiszerellátás Ezzel szemben a „bőségszaru" szerepét töltik be a földmű­vesszövetkezeti boltok a fej­lett népbolt-hálózattal rendel­kező járási székhelyeken. Né­hány példát: Cegléden 65 mázsa cukor hever a boltok­ban eladatlanul, a járás kis­községeiben pedig cukorhiány van. Pilisvörösváron. ahol a Vendéglátóipari Vállalat üz­letei sem szűkölködnek sör. ben, a földművesszövetkezeti italbolt is jelentős italkészlet­tel rendelkezik. De a mezőgaz­dasági vidékeken — köztük Ócsán — hétköznap igen rit­kán lehet sört, vagy más hű­sítő italt kapni. A következtetések maguktól adódnak: a dabasi járási tanács nem akkor köve­tett el hibát, amikor vissza­vonta a szabályellenesen ki­adott iparengedélyeket, hanem akkor, amikor megelégedett ennyivel. Az ócsai lakosság jobb ellátása érdekében mi­előbb intézkednie kell, hogy a földművesszöyetkezet korsze­rűen berendezett, tiszta üz­lethelyiségben kifogástalan minőségű és elegendő áruval áEjon a vásárlók rendelkezé­sére. Az sem baj, ha mindjárt nem is egy, hanem több üzlet­ben! Nyiri Éva ki Igazságiigymimsztérium közleménye: Legfelsőbb Bíróság népbíró­sági tanácsa jogerősen halába ítélte Tóth Ilonát, Gyöngyösi Miklóst, Gönczi Ferencet és Kovács Ferencet, valamint Obersovszky Gyulát és Gáli Józsefet. Obersovszky és Gáli ügyében a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt. En­nek alapján a Legfelsőbb Bí­róság elnökségi tanácsa július 4-én ügyüket újból tárgyalta és Obersovszkyt életfogytig­lani. Gálit pedig 15 évi bör­tönbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. A másik négy elítél­ten a halálos ítéletet végre­hajtották. 50 tagú tudományos kombájn-expedíció a Mezőíalvi Állami Gazdaságban Második hete valóságos tu­dományos kutató expedíció ta­nyázik a Mezőfalvi Állami Gazdaságban. A Mezőgazda­sági Gépkísérleti Intézet, az EMAG és több tudományos szerv és intézmény kutató munkatársai négy kombájnnal és sok más géppel érkeztek a Mezőföld központjába, a vető­magtermelő Mezőfalvi Állami Gazdaságba. A kutatók a bú­za nagyüzemi aratásánál a gyakorlati tudomány eszközei­vel vizsgálják és dokumentál­ják: melyek azok a' legjobb munkaszervezési, üzemeltetési és agrotechnikai módszerek, amelyek mellett kombájnokkal a leggazdaságosabban, a leg­kisebb veszteségekkel a leg­jobb eredmények érhetők el. A kísérletek segítésére a hely­színen külön laboratóriumot is berendeztek, amely az aratás megkezdése előtt figyeli a bú­za érését, a szemnedvességet, a fajsúlyváltozást. A komlbójn- aratást — az elmúlt két év tudományos tapasztalatai alapján — most is 15—16 szá­zalékos nedvességtartalomnál kezdik meg. Oblétt Gábor, a kísérleti aratás vezetője elmondotta: körülbelül nyolcszáz holdon aratnak, s végeznek széleskö­rű összehasonlító munkát a kombájnos, az aratógépes és a kézi aratás között, A búza aratása a szem ned­vességtartalma miatt néhány napot még késik, ezért az egész kísérleti gépezet, a gé­pek és a munkában részvevő dolgozók „begyakorolt atására’* a hét elején megkezdték az ár­pa kombájnos aratását. Két rendes és két egészen új rend­szerű, talajkopírozó kombájnt állítottak munkája. A kombájnok a dúskaiászú áripa aratása közben holdan- kint körülbelül húsz mázsa magot „csépeltek”. A kombáj­nok áruteljesítménye — a vá­gási munkaidőben — egy hold és 230 négyszögöl volt, ami igen jó eredménynek számit. Minden szem gabonát a zsákba! Az idén senki nem noszogatta a parasztságot, mégis régen nem látott szorgalommal látott munkához kora tavaszon. Most mutatkozott meg igazán, hogy az anyagi érdekeltség milyen hatalmas mozgató erő. Parasztságunk éjt-nappallá téve dolgozik, számítgat, tervezget, értelmét látja a munkának, hiszen maga rendelkezik terményeivel, úgy használja ki a földjét, ahogy éppen a legjobbnak lát­ja. Nem vártak arra sem, hogy fülűket rágják a felsőbb szervek az aratás kezdése végett. Országszerte, megye- szerte megkezdték az őszi árpa és a rozs betakarítását. Ha most mégis versenyre buzdítunk, tesszük ezt azért, mert az ország kenyeréről van szó. A városok la­kói; gyárak munkásai, üzemek, hivatalok dolgozói a pa­rasztságtól kapják a kenyeret. Minden szem gabonát a zsákba, egy szemet sem a szalmába, vagy a tövekbe! Ez legyen dolgozó parasztságunk jelszava az idei aratás, cséplés alatt. Annál is indokoltabb ez a jelszó, mert a kö­telező gabonavetésterület megszüntetése miatt az 1950— 54-es évek gabonaterületének 3 286 000 holdas átlagával szemben az idén csak 2 600 000 holdra tehető gabonavetés­területünk. Ez a terület'beni különbség érezhető lesz a termés mennyiségében is. A kenyeret kérők száma pedig ugyanannyi, mint máskor. Éppen ezért óriási jelentősége van, hogy minden szem gabonát megmentsünk az ország számára. Most nem tűztük ki augusztus 20-át olyan határidő­nek, mint az elmúlt években, hogy addigra be kell fejezni az aratást, cséplést, ha törik, ha szakod. Hiszen a tapasz­talat azt bizonyította, hogy ez nem mindig vált be. Sok­szor csak hiábavaló hajsza lett belőle. Főleg a kombáj­nok és a cséplőgépek — a mennyiségre törekedve — el­hanyagolták a minőségi munkát. Előfordult, hogy a kom­bájnok zöld, éretlen gabonát vágtak, csak azért, hogy tervüket teljesítsék. A cséplőgépek sem mindig végezték a legjobb munkát, sokszor nagy mennyiségű gabonát benne hagytak a kalászokban az áldatlan sietség miatt. Nincs tehát kitűzött határidő. De egész népünk szá­mít dolgozó parasztságunk szorgalmára, hazafias érzésére. Tőlük várjuk a kenyeret. Elegendő és jó kenyeret. Ehhez pedig az szükséges, hogy dolgozó parasztságunk a legmeg­felelőbb időben takarítson be minden szem gabonát! „Sej, baj úttörőnek lenni jaj de jó!“ Balatoni sátortábor, húsz csapattáborozás, két akadálytúra a Pest megyei úttörők nyári programjában Nüffszéási borverseny és szőlészeti kiállítás szombaton és vasárnap; Gyorsan terjedt ez a hír a megye szőlőtermelői között. Titkon érdeklődtek egymástól a nyársapáti, az inárcsi, a cse- mői és a többi községben is a szőlősgazdák: — Te milyen borral mégy? A muskotályt, vagy az ezerjót küldöd? Érthető is a nagy ér­deklődés, hiszen valamennyi részvevő azt szeretné, ha az ő bora vinné el a „pálmát“. Na, de ez majd eldől a hely­színen, az értékelésnél. — Hogyan is rendezik meg ezt a hagyományos borver­senyt és szőlészeti kiállítást? Erre kértünk választ a ver­seny főrendezőjétől. Székely Sándortól, a megyei tanács kertészeti felügyelőjétől. — A szőlészeti kiállítással egybekötött borverseny szom­baton, 6-án kezdődik é« va­sárnap este fejeződik be. A két nap programja igen vál­tozatos. Eddig több mint 150 féle bort neveztek be a külön­böző szektorok termelői. Szombaton hat bíráló bizott­ság csak a versenyen induló borfajtákat értékeli, bírálja. — Hogyan történik majd a bírálat? — Szigorúan titkosan — ad­ja a felvilágosítást Székely kertészeti felügyelő. — A bí­ráló bizottság tagjai nem tud­ják. hogy kié az a bor, amit értékelnék, csupán számozás után dolgoznak. Minden bor­fajta egy számot kap, Még azt nak az olvasóinknak, akik nem lesznek ott a megyei bor­versenyen, M. F. Az ellenforradalom szétzi­lálta a megyei úttörőmozgal­mat is. A legjobb csapatok, Nagykőrös, Tápióbicske, Gyömrő, Üllő úttörői azon­ban nem hagyták abba a mun­kát. mint „ifjú sólymok" vagy őrszemcsapatok tovább is együtt maradtak. Alapjai let­tek a megyei úttörőmozgalom ú j j ászervezésének. Beszélő számok Kállay Gyula elvtárssal, a megyei úttörőtitkárral beszél­getünk ezekről a csapatokról, az azóta alakult újakról és a megyei úttörők nyári tervei­ről. Tavaly október 3—5-én me- gvei úttörőtalálkozót tartot­tak, amelyen tanárok, csapat- vezetők, DISZ-vezetők be­szélték meg az akkor már jól látott problémákat és jelölték ki azt az utat. amelyen az el­lenforradalom miatt csak ja­nuár-februárban tudtak elin­dulni. A megyében tehát már ok­tóber elején jól látták a moz­galom hibáit és tettek is a ja­sem tüntetik fel. hogy kinek a szőlőjében szüretelték az alapanyagot, tsz-ében, állami gazdaságéban. vagy éppen egyéni termelőnél. Az ered- ményhirdetésnél helyettesítik csak be a számokat a nevek­kel. — Mi lesz még a versenyen kívüli program a kiállítás ideje alatt? — Vasárnap lesz a nyilvá­nos nap, vagyis az érdeklődők ekkor tekinthetik meg a ki­állítást és a díjnyertes boro­kat esetleg ízlelhetik is. Reg­gel a megnyitó után Dajka Balázs, a megyei tanács el­nökhelyettese ünnepi beszé­dében értékeli megyénk szőlő- termelésének helyzetét és megjelöli a további feladato­kat. Ezután Sós István egye­temi tanár, a bíráló bizottság elnöke ismerteti a verseny eredményét. Elemzi a győztes borok tulajdonságait, amelyek alapján odaítélték a verseny- i díjakat. A borkiállítás részvevői ér- : tesülésünk szerint nemcsak a j borok zamatosságának örül-; hetnek. de felvidulásukat szol- j gálja a színvonalasnak ígér- ; kező kultúrműsor is. A me- j gyeszerte híres, törökbálinti j énekkar és a vecsési népi tán- j cosok gondoskodnak a látni- ! és hallanivalókróL A többirőlI nem is beszélünk, arról majd 1 a „helyszíni szemle“ után j bővebben, beszámolunk azok- I Egy örömhír, némi tanulsággal Kiskunlaeháza a ráckevei járás egyik legnagyobb községe. Ennek el­lenére csak ön­kéntes tűzoltópa­rancsnoka van, aki havi 75 forint tiszteletdíjat kap. Mint négygyerme­kes gazdálkodó­nak nincs ideje arra. hogy mun­káját hiánytalanul elvégezhesse. A helyi tanács­tól nyert értesülé­sünk szerint egy esztendeje kérik, hogy függetlení­tett tűzoltópa­rancsnokot (kapjon a község, de mind­eddig hiába. Nos. Mi a hely­zet? A Pest megyei Tűzrendészen Osztályon Dékány hadnagy elvtárs közölte, hogy má­jusban terjesztet­ték fel a kiskun- lacháziak ez irá­nyú kérését a Bel­ügyminisztérium illetékes osztályá­ra. — Egyéves ké­rés ... miért csak most? — Igaz, a <kis- kunlacházi tanács már régóta kér függetlenített tűz­oltóparancsnokot, de csak szóban és telefonon. írásban — hiába szóltunk — nem! A községi taná­csok régi hibája, hogy irtóznak a papíroktól. Ezt sok esetben, sok helyen tapasztal­tuk már. Nem bü- rőkrata aiktagyár- tást kívánunk. A lacháziak esete jól példázza: .,tel­jesen papír nél­kül” lehetetlen el­intézni az ügye­ket. És még valami­ről meggyőződhet­tünk ... Arról, hogy a Pest me­gyei Tűzrendésze- ti Osztályon dicsé- retreméltó lelkiis­meretes munka folyik. Selmeczi őrnagy elvtárs ugyanis, látva a kiskunlacháziak lést jelentett a mozgalomban a most bevezetett próbarend­szer. A sok helyütt gépiessé, ..még egv tanórává“ vált út­törőfoglalkozásokon most pe­zseg az élet, készülnek az újoncpróbára a pajtások. Nem kell szégyenlenünk, hogy a cserkészmozgalom jó hagyo­mányai közül átvettünk párat, azzal a különbséggel, hogy most már nemcsak azok a ki­váltságosak juthatnak hozzá, akiknek szülei fizetni tudták a cserkészkedés költségeit, ha­nem minden úttörő pajtás; Sok mindent kell tudnia eSv úttörőújoncnak. Ismernie kell a csapat jelvényeit, szerveze­tét, a kirándulás csínját-bín- ját, felszerelését, térképolva­sást, tájékozódást, még sütni- főzni is tudnia kell, akkor is, ha fiú. Azt talán mondani sem kell. hogy sportolni kell. ve­zényszóra sorakozni, fordulni, menetelni. Ennyi mindent tanul egy 8—9 éves emberke, hogy jó úttörővé váljék és az újonc­próba sikeres letétele után si­kerrel induljon neki a továb­bi próbáknak. Játszva tanulni önálló, talpraesett, bátor kisfiúkat és kislányokat akar nevelni úttörőmozgalmunk, nyílt szívű, tiszta embereket, akik később, ha felnőnek, be­csületes, igyekvő dolgozói lesz­nek országunknak. Vidáman játszanak ők, s így is van jól, a gyerekek játsszanak. És játszva tanulják meg mindazt, amire később az életben oly nagy szükségük lesz. Bizonyos, hogy vannak még hibák a megyei úttörő munká­ban is. De az is bizonyos, hogy a régi szellemű, de új utakat taposó mozgalom szép ered­ményeket ér el és ha ezen az úton is haladnak tovább, nem fordulhat elő. hogy gyerme­keinket még egyszer a vörös nyakkendő ellen tudják uszí­tani; Faludi András gyár túlteljesítette előirányza­tát. Ugyancsak befejezte a zöldborsó gyorsfagyasztását a hűtőipar is. A hű tőházak: mintegy 80 vagon főzelékfélét készítettek. Befejeződött a zöldborsó tartósítása: 1200 vagon konzerv készült Konzervgyáraink befejez- i ték a zöldborsó tartósítását. : Az idei jó termésből 1200 va­gonnyit konzerváltak a gyá­rak. Ez a mennyiség 200 va­gonnal több a tervezettnél. A feldolgozás során valamennyi „írás-iszonyát", \ májusban a „tele- \ fon-sirámak” alap- \ ján terjesztette fel\ kérésüket a Bél- \ ügyminisztérium- \ ba. De mindezek el- j mondása után az \ örömhírről sem \ felejtkezzünk el... \ A Beliigyminisz-\ tériumban közöl- \ ték. hogy a <kis- j kunlacházi kérést I jogosnak és telje-1 síthetőnek talál- \ ták. Már csak az f aláírások hiányoz-\ nak az ügyiratról. \ Pár nap múlva \ megérkezik a hi-1 vatalos értesítés a 1 megyei tanácshoz \ — papíron! Mert | hiába: hogy Kis-1 kunlacházán füg- | getlenített tűzol-I tóparancsnok le-1 gyen. ahhoz irá-1 sós engedély szüik- | séges. A helyi ta- § nács el sem hinné, | ha csak szóban \ közölnék velük. | És ugye elisme-l rik, hogy ez még 1 nem bürokrácia... | (alacs) I vitás érdekében. Ennek kö­szönhető, hogy országos vi­szonylatban is az elsők között alakult meg a Pest megyei Őrszemcsapatok Szövetsége, a mai úttörőmunka alapja. A számok beszélnek: az el­lenforradalom előtt mintegy 350 csapatban 60 ezer úttörő­je volt a megyének. Január­ban 30 csapatban 1500 pajtás kezdte el a munkát. A mai létszám 180 csapat csaknem 30 ezer úttörővel. Izgalmas úttörőélet Mi ezeknek a sikereknek, a .fejlődésnek a titka? Ma telje­sen önkéntes a belépés, mégis napról napra szinte százakkal gyarapodott a létszám. Vannak a megyei úttörő- munkának nagyon jó, a gyere­keket megmozgató hagyomá­nyai. Még mindig beszélnek a két év előtti „isaszegi csatá­ról“, amikor az egész megye úttörői megmozdultak a hadi­játékra. A tavalyi drégelyi tú­ra, az akadályverseny annyira él a fiatalokban, hogy már- már azt mondhatjuk, hagyo­mánnyá vált, és az idén a I fiúk részére meg is ismétel- ! ték. I Zamárdiban felépült a me- ! gye úttörőtábora. Itt a kőépü- ! letekben levő konyhán, ebéd- 1 lön, orvosi szobán kívül csak 1 sátrakat látni. Ezekben lak- I nak igazi tábori körülmények 1 között a gyerekek. A zamárdi 1 tábor életéről legközelebb bő- ! vebben, képekben is beszámo- ! lünk. | A tervek szerint húsz csapat l rendez önálló táborozást a | nyár végéig. Ezek között lesz- = nek rövidebb lélegzetű, há- | romnaposak, de lesznek hosz- I szabbak is. A lányok négy- I nanos csillagtúrára mennek 1 Visegrádra. Negyven-negyven- I két kilométert tesznek meg a i túrán és készülnek a túra ke- I rétében egy húsz kilométeres {szakaszon lebonyolítandó aka- \ dályversenyre. |Készülj a próbára, pajtás! { Nemcsak a megyében, de í országosan is komoly fellendü- I

Next

/
Oldalképek
Tartalom