Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-21 / 70. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! INTÉZET AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI T A N Á C SL A P j A I. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM ÁRA 50 FILLER 1957. JÜLIUS 21, VASÁRNAP MEGMENT A KORMÁNYHATÁROZAT A TELJESÍTMÉNYBÉREZÉSRŐL Miért nincs elég cséplőmunkás Tápiószecsön ? Tápiószecsőn rövidesen meg­kezdik a learatott gabona csép- lését, a Szentmártomkátai Gép­állomás Tápiószecsőn három cséplőgéppel fog dolgozni. A szokásokhoz híven a három cséplőgéphez a Szentmártonká- tai Gépállomásnak kell adni a dolgozókat. A hét közepén viszont az volt a helyzet, hogy csak egy géphez voltak munká­sok, a másik két géphez még nem szerződött senki. Fő is a feje emiatt a tápió- szecsői tanács vezetőinek, akik e mulasztásért a Szentmárton- kátai Gépállomás igazgatóját okolják. A szentmártonkátaiak viszont elhárítják magukról a felelősséget, azt állítván, hogy % munkáshiánynak a tápiósze- csői tanács az oka. Nos, hát nézzük csak, mi is történt? A gyakorlat eddig az volt, hogy az ipari üzemekben dol­gozó tápiószecsőiek fizetés nél­küli szabadságot kértek a csép- lés idejére. Ezt meg is kapták, mert a tápiószecsői tanács ki­adott a részükre oly értelmű nyilatkozatot, hogy ez idő alatt a cséplési munkálatokban vesz­nek részt. A tápiószecsői ta­nács viszont szomorú tapaszta­latokra tett szert. A dolgozók kivették fizetésnélküli sza­badságukat, ezzel szemben nem teljesítették cséplési szerződé­süket, hanem saját földjüket művelték, vagy egyéb jövedel­mező idényfoglalkozást vállal­tak. Az idén tehát a ^tanács nem adott ki visszaélésekre al­kalmat adó nyilatkozatot, így az ipari munkások nem kap­tak szabadságot és végső fo­kon két cséplőgép mellé nincs elég munkás. A cipő már nagyon szorít, szinte csak órák vannak hátra a cséplés megkezdéséig. Jól tenné a tanács és a gépállo­más, ha rugalmas megoldást találna annak ellenére is, ha számolnia kell azzal, ihogy egy­két ember nem tejesíti a szer­ződési kötelezettségét. Mert most a kenyerünkről A hivatalos lap szombati szá­ma kormányhatározatot közöl a munkások teljesítménybére­zésének irányelveiről. A határozat értelmében teljesítménybérezést kell alkalmazni mindenhol, ahol az mind a munkások, mind a népgazdaság számára elő­nyös, s ahol a teljesítmé­nyeket megbízhatóan le­het mérni. Ott azonban, ahol a teljesít­ménybérezés nem gazdaságos, vagy ahol annak bevezetését a munka bonyolultsága vagy a megkövetelt magas minőségi színvonal nem teszi lehetővé és kizárólag a bérszínvonal emelését célozza, a teljesít­ménybérezést nem szabad al­kalmazni. Megjegyzendő azon­ban, hogy teljesítménybérezés alatt nemcsak darabbért keli érteni, hanem minden olyan bérrendszert, mely­ben a kereset vagy annak egy része a teljesítménytől függ. Legtöbb termelőszövetkezet­ben megoldatlan probléma, hogy évközben rendszeresen pénzhez jusson a tagság. Az év­közben pénzben kifizetett munkaegység előlegnek nagy jelentősége van a szövetkezeti gazdálkodásban. Hatással van a munkakedvre, a családtagók bekapcsolódására munkába, ösztönzi a tagságot az áruter­melésre stb. Sok helyen még­sem törődnek a szövetkezeti vezetők azzal, kap-e pénzt a tagság, vagy sem. Igaz ugyan, hogy a rendszeres pénzelőleg adása nagyobb feladat elé ál­A teljesítménybérezés sok formája közül a vállalatra kell bízni a helyi körülményeknek legjobban megfelelő forma ki­választását. A teljesítménybé­rezés megállapításánál töre­kedni kell arra, hogy az azo­nos szakmájú és hasonló mun­kakörülmények között dolgo­zók bérezési formája és kere­sete általában azonos legyen. A teljesítménybérezést úgy kell megállapítani, hogy az a termelékenység emelése és a mennyiség fokozása mellett a minőség javítá­sára és gazdaságosságára is ösztönözzön. A teljesítménybérezés alap­jául szolgáló követelményeket lehetőleg műszaki felmérés alapján kell megállapítani. A teljesítménykövetelményeket csak műszaki és szervezési változások, újítás bevezetése, a teljesítménykövetelmény hely­telen megállapítása esetén, to­vábbá csak abban az esetben szabad megváltoztatni, ha az lítja az elnököt, hiszen neki kell előteremtenie a pénzt. Ezúttal egy olyan termelő- szövetkezetről írunk, ahol már megoldódott e probléma, s a tagság úgy mint az üzemben, minden hónapban borítékban megkapja munkaegység előle­gét. Méghozzá nem is keveset. Az előző hónapban teljesített minden munkaegységre 15 fo­rintot. Egy közepesen dolgozó szövetkezeti tag mintegy 450 —500 forintot kap ilyenkor kézhez. S ami igen fontos, erre minden hónapban számíthat. — Az év eleje óta kapunk rendszeresen pénzt. Régebben hébe-hóba csurrant, akkor is 50 fillér, vagy 1 forint munka­egységenként. Állandó gond volt a háznál a pénztelenség — mondja Kollár János, aki nyolcadik éve tagja a pomázi Petőfi Tsz-nek. Az ő szavaiból következik: ha pénz nélkül marad a ház, hát valahonnét szerezni kell. De hogyan? Ilyenkor vagy az asszony, vagy az ember „csak egy-két napra“ kimarad a szö­vetkezetből, s elmegy nap­számba. Rendszerint olyankor, amikor a szövetkezetben is nélkülözhetetlen a munkáskéz, így volt ez éveken keresztül a Petőfi Tsz-ben is. — Ha megköveteljük a mun­kafegyelmet, nyújtani is kell a tagságnak. Azt láttuk, hogy úgy tudjuk legjobban növelni a munkakedvet, ha évközben is látja a szövetkezeti tag munkája gyümölcsét — így vé­lekedik Golub Atanász, a tsz vezetője. Az ő vezetése mellett terem­tette meg a tagság a rendsze­res előlegosztás anyagi alap­jait. Nézzük csak, miből telik a munlULegységenikénti 15 forint? Amíg régebben csak „állat­tartással“ foglakoztak, most állattenyésztés folyik a szövet­kezetben. Különösen áll ez a tehenészetre. Itt is divatos volt, hogy a lovak bőre majd kire­pedt a kövérségtől, a tehenek bőrét pedig majd kiszúrta a csont. Golub Atanász — aki 1956 tavaszán, mint gépállomá­si agronómus került a szövet­kezetbe — kitartó munkával változtatott a tagság felfogá­sán. Ma a tehenek . élvezik” az elsőbbség jogát. S az ered­ideiglenesként kiadott köve­telmények érvényessége lejárt, valamint akkor, ha a telje­sítménykövetelmények olyan mértékben fellazultak, hogy ez az átlagbérek indokolatlan túl­lépésére vezetett. Újítás ese­tén hat hónapon keresztül az újítónak és az újítást önként átvevőnek a régi és az új tel­jesítménykövetelmény közötti különbségből adódó keresetet ki kell fizetni. Azért, hogy a teljesítmény­követelményeket ritkábban kelljen megváltoztatni, a vál­lalatok az engedélyezett átlag­béren belül begyakorlási pót­lékot, esetleg biztosított bért számolhatnak el, vagy ideigle­nes teljesítménykövetelményt állapíthatnak meg egyes mun­kások részére. A vállalatoknak a teljesít­ménykövetelményeket az épí­tőipari vállalatok kivételével, augusztus 31-ig kell az irány­elvekben foglaltaknak megfe­lelően megváltoztatni. mény? A minap tartottak el­lenőrzést és az ístállóátlag 12,3 liter, « fejési átlag pedig 14,9 liter. Havonta 30—35 ezer fo­rint, tejpénzt kap „ szövetke­zet. Ez pedig bőségesen fede­zi a 43 tag havi munkaeigység előlegét. Siska András tehe­nész például 1200—1300 forint előleget is kap, havi 80 mun­kaegységére. De megérdemli, mert neki is nagy érdeme van abban, hogy a tehenészet a szövetkezet „pénztárcája”. Joggal lehet kérdezni: jó, jó, évközben kapnak pénzt a szö­vetkezeti tagok, de jut-e a zár­számadáskor is? (néhol azért nem adnak évközben előleget, mert a zárszámadásra tarto­gatják). A kérdésre így felel Golub elvtárs: — Igen, „ banknál zárszám­adási tartalék rovatot nyitot­tunk. Erre tesszük a tejpénzből megmaradó, vagy a terménye­kért kapott pénzt. Jut pénz is, mert 45 forintra terveztük a munkaegységet és számításom szerint meghaladja a 60 forin­tot is. Éppen a tagság jobb munkájának eredménye ez. Természetesen a szövetke­zetben nemcsak a tehenészet az egyedüli pénzforrás. A 15 hold száraz és a 14 hold öntö­zéses kertészet is kifizetődik. Az utóbbiból százezer forintot pénzeltek az idén (tavaly rá­fizettek). Többet adnak a terve­zettnél a szántóföldi növények is. Az őszi árpa és a búza hol­danként 4 mázsával ad többet. Szép jövedelme lesz az idén a pomázi Petőfi Tsz tagságá­nak. s ez nem abból adódik, hogy mindent szétosztanak. Ha figyelembe vesszük, hogy ren­dezték a tavalyi mérleghiány­ból eredő 111 ezer forint tar­tozásukat, s az összes rövid lejáratú hiteleiket, az ellenke­zőjéről győződhetünk meg. Gondolnak ők a holnapra is. Nem állítjuk, hogy a mun- kaegységelőleg-osztás csoda­szer a szövetkezeti gazdálko­dás fellendítéséhez, de annyi bizonyos hogy fokozza a tag­ság munkakedvét, S ha ez ad­va van. jobb kedvvel megy a munka, jobbak aZ eredmények, s virágzóbb a szövetkezeti gaz­dálkodás. (m. s.) van szól Öttagú lengyel küldöttség látogatott szombaton Vácra Tegnap a délelőtti órákban érdekes vendégek érkeztek Vácra. a lengyel államigazgatási és szakszervezeti funkcioná­riusok Magyarországon tartózkodó öttagú küldöttsége — a hazautazás előtti napon — ellátogatott a sok történelmi neve­zetességet őrző városba. A városi tanácsházán lengyel szövegű üdvözlő felirat kö­szöntötte a messze földről érkezett kedves vendégeket. Az el­nöki irodáiban gyülekezett a fogadóbizottság. Tagjai között volt Szijjártó Lajos, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Gyenge Gyula, a Közalkalmazottak Szakszervezetének orszá­gos elnökségi tagja, Csányi István, a városi pártbizottság in­téző bizottsági tagja és Kiszel János, a városi tanács VB elnöke. A déli órákban gördült a lengyel vendégek két gépkocsija a városi tanács épületéhez. Horváth Béla, a járási tanács el­nöke meleg szavakkal üdvözölte a küldöttséget. A fogadóte- remben Waclaw Sasin, a Lengyel Közalkalmazottak Országos Szakszervezetének titkára, a delegáció vezetője mondott be­szédet. Beszámolt árról, hogy eddigi kéthetes magyarországi tartózkodásuk során sok szépet láttak és nagyszámú barátot szereztek. Ezután Medvéi Jenő hajógyári dolgozó nyújtotta at a váciak ajándékát. Fél 1 óra tájban a küldöttség tagjai és magyar kísérőik a váci hajóállomáshoz mentek, ahol a Dunai Hajógyár 150 sze­mélyes új alumínium hajója várakozott. Beszálltak és egyórás sétahajózást tettek Nógrádverőce felé. A hajó társalgójában élénk eszmecsere kezdődött. Tari Kálmán elnökhelyettes köz- igazgatási problémákról kérdezősködött. Józsa Kálmán mint szakszervezeti vezető a lengyel közalkalmazottak szervezeti élete felől érdeklődött. Szikora Pál, a járási tanács elnökhe­lyettese jó hasznát vette szlovák nyelvtudásának, ö is élénk beszélgetésbe merült. Volt ügyész is a vendégek .között: Rácz Sándor, a járási főügyész vitatkozott hosszasan. A hajó most már nem a váci parton, hanem a szemközti Pokolszigetnél kötött ki. Az öregcsárdaban terített asztal vár­ta a vendégeket, akiknek tiszteletére a váci járási és városi közalkalmazottak szakszervezeti bizottsága díszebédet adott. Lengyel vendégeink sokáig gyönyörködtek a szigeti árnyas fák alatt a város pompás panorámájában és búcsúzáskor — saját szavaik szerint — egy felejthetetlen nap emlékével tér­tek vissza a fővárosba g A pomázi Petőfi Termelőszövetkezet életéből Miből telik havonta a 15 forintos munkaegység előleg? CSÉPELIK AZ ŐSZI ÁRPÁT 1 Tápiószentmáríon határában a kísérleti gazdaság 21 holdas tábláján | Adagolják a cséplőgépbe a kévéket, amelyek az idén | elég jól fizettek. Holdanként 18 mázsát adtak. Igaz többet vártak, de ezzel is elégedettek | íme, itt a termés a zsákokban. Ez csak egy része a ki- ! csépelt árpának, mert sok zsákot a magtárba vittek már (Vona Béla felvételei) riiiHiiifiimmiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiniuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiitifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimfmi Aláírták a magyar—csehszlovák hosszúlejáratú hitelmegállapodást Július 19-én este Budapes­ten a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban aláírták . a Csehszlovák Köztársaság ál­tal Magyarország részére nyújtott százmillió rubelre szóló hosszúlejáratú hitel­megállapodást. E hitelkeret terhére a Csehszlovák Köztár­saság 1957-ben Magyarország részére már különböző áru­fajtákat, így nyers- és alap­anyagokat, többek között sze­net, kokszot, kaolint és más vegyipari cikKeket, valamint közszükségleti cikkeket, töb­bek között textilárukat és ci­pőt, továbbá hűtőszekrénye­ket, kerékpárokat, edényáru­kat és bútort, háztartási vil­lamoskészülékeket szállított. A hitel visszafizetése 1960- ban kezdődik és évi 2 szá­zalékos kamattal együtt 1967-ig tart. Egyidejűleg felülvizsgálták a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kö­zött 1951-ben kötött, az alu­míniumgyártás kiépítése és a kölcsönös energiaszállítások­ra vonatkozó egyezményt. A megállapodásokat ma­gyar részről Incze Jenő külke­reskedelmi miniszter, _ cseh­szlovák részről Ottó Kocour, a külkereskedelmi miniszter első helyettese drta alá, Több segítséget községünknek Községünk — Újszilvás — 1950-ben alakult Tápiószele és Tápiógyörgye részeiből. A különválás után a javak nagyrészben a két anyaköz­séghez kerültek. 1951-ben tervrajzot készítet­tek a község átalakításáról, megépítettek 30 állami kis­lakást, tanácsházat, titkári la­kári, orvosi rendelőt. A kisla­kások építése és a közületi la­kásoké is ezzel véget ért, A tervben szerepelt még egy háromszáz méteres be­kötőút, amely a tanácsházát kötné össze a kövesúttal, egy kultúrház, a földművesszövet­kezet központi üzletháza, a posta, egészségház, gyógyszer- tár, központi fekvésű iskola. 1953-ban lettem a község ve­zetője. Úgy gondoltam, hogy falunkat széppé, rendezetté fogom varázsolni. Azt is gon­doltam, hogy a hiányokat csak felemlítem és segítséget ka­pók. Ezidáig viszont azt lát- lám, hogy amerre kinyújtom a kezem, kinyitom a számi csak visszautasítást, nem se- gítséget találok. Évekig hangoztattuk akis- gyűléseken, tanácsüléseken a bekötőút megépítésének szük­ségességét. A község lakói már beleuntak, hogy mindig ezt fújjuk és felvetették, hogy mást csináljunk már, mert sajnos hiányosság van elég. El vagyunk temetve a homokba, nincs kultúrházurik, de még villanyvilágításunk sem. A megyei tervhivatalnál és a minisztériumnál is nagyon jól tudják, hogy semmiből keU lett községet alakítani. Tudomi hogy az ország nehéz gazda­sági helyzetben van, de első- sorban a legjobban elmarad dott községeket kellene támo. gaitni. Ehhez kérjük a felsőbb szervek segítségét. Varga János tanácselnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom