Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-19 / 68. szám

1951. JULIUS 19. PÉNTEK 3 rr.sr MLC k/l írlap Egy délután a , zezögazdasági felügyelővel A DUNAKESZI HATÁRBAN kiásására, mert a jelenleg forgalomban levő ásókat nem lehet erre felhasználni. Miközben hazafelé tartunk, megkérdezem: — Van-e elegendő ideje a határba kijárni. Naponta legalább annyit, mint ma? — Nincs. Eléggé lefoglal az adminisztráció, mivel azt is nekem kell elvé­gezni. Elég sok jelentést kell adnom még most is. Legtöbb íróasztalmunkát a földügyek adnak — válaszolja. Az egy délután szerzett ta­pasztalat azt mutatja: kell egy szakember ekkora községben, mint Dunakeszi. Eredménye­sebb lenne azonban a munká­ja, ha még többet tudna fog­lalkozni a termelés ügyeivel. Mihók Sándor A szerző ebben a nagyon hamar kedveltté vált művé­ben — aránylag rövid idő alatt ez a harmadik kiadása — gyakorlati segítséget nyújt a téli alma termelésében. Beve­zetőben rámutat a télialma- termelés jelentőségére: Üzemi gyümölcstermelésünknek ez a legkiterjedtebb’ üzemága, gyü­mölcsös területeink kb. 60 szá­zalékán téli almát termelünk; városaink lakosságának gyü­mölcsszükségletét a téli hóna­pokban elsősorban téli almával kell fedeznünk; kivitelre is jelentős mennyiségek kerül­hetnek és a tsz-eink jövedel­mezőségét is kedvezően befo­lyásolja az almatermelés. A szerző ebben a művében a té- lialma-termesztés tervszerű gazdaságosságának akadályai­val, a szakaszos termelés okai­val és az azok leküzdésére al­kalmas tennivalókkal foglal­kozik. Tizenkét évre ítélték Maiéter Pál egyik összekötőjét Ha önkéntes, akkor legyen is önkéntes A dunakeszi tanácsházán találkoztam Hercegh Kálmán községi mezőgazdasági felügye­lővel. A község mezőgazdasági problémáiról beszélgettünk. — Az idén tavasszal létszám- feletti lettem a gépállomáson s azzal a jelszóval, hogy úgy­sem odavaló vágyóik, elbocsá­tottak. így 'kerültem haza. Hó­napokig üzemben dolgoztam s pár hete szóltak, nem volna-e kedvem újra a mezőgazdaság­ban dolgozni? Most itt vagyok •— mondja a fiatal agronómus. Hivatása iránti szeretetéről csak annyit, hogy az üzemben többet keresett, mint itt. Gond­ja, baja egy tizede sem volt a mainak. Mert — amennyire egy délután erre alkalom adó­dik meggyőződni — most van gondja elegendő. Ezekről már útközben beszélgettünk, miután Ct határba indultunk. — A legtöbb baj a földren­dezéssel van. A 10-es számú tendelet lehetőséget ad a föld körüli viták rendezésére. természetesen azonban törvényes keretek kö­tött. A baj ott van, hogy mind­egyik gazda régi földjét köve­teli vissza. Ezt. pedig gyakorla­tilag lehetetlen megoldani. Egyrészt azért, mert ma is működik termelőszövetkezet a községben, másrészt, mert az elhagyott földeket is lehetőleg egy tagba hozták a legutóbbi tagosításkor. Ezzel azonban mit sem törődnek egyesek, ön­kényesen. visszafoglalták régi földjeiket, nem törődve azzal, hogy így olyan „káoszt” idéz­tek elő, amit elrendezni szinte lehetetlen, — Nagyon nehéz lenne meg­mondani a birtakívekről, hogy ki, melyik földön gazdálkodik. Pedig az adózás szempontjából is, és másért is tudni kellene ezt. Ime^ezért is! — mondja s közben SéArünk egy útmenti bürgonyatáblára. A zöldellő burgonyaszárakon szinte hemzseg a burgonyabo­gár. A porozásnak sehol sem­mi nyoma. — Biztos, hogy a gazdája he­tek óta feléje sem néz. De megpróbálom kideríteni, hogy kié. Utunk a tsz learatott őszi árpa tarlója mellett visz el. A Váchartyáni Gépállomás trak­tora hántja a tarlót. A kép azonban, amit látunk, siralmas. A tsz-tagok a kombájnszalmá- hak csak egy részét húzták le a tábla szélére, sok szalma maradt csomókban a földön. Az eke nem tudja lefordítani a szalmakupacókat, legalább fele a szántás tetején marad. Éppen kapóra jön az elnök. Kocsival a Kertalja dűlőbe igyekszik. Hozzászegődünk Hercegh elvtárs megemlíti az imént látottakat. Darvasl Pál, az elnök nem sok hajlandósá­got mutat elfogadni a taná­csot. Az a véleménye: jó az így is. Azt azonban megígéri, hogy arról a területről, ahová má­sodnövényt vetnek, majd le­takarítják a szalmát. Már ez is eredmény! Ugyancsak a Kertalja dűlő­ben szép szőlőültetvény hívja fel magára a figyelmet. — A szőlőszaporító szakcso­port ültetvénye ez a 11 hold. Jó pénzt kapnak érte a szakcsoport tagjai. Vész- szőriként legalább egy forin­tot — mondja: Pálinkás István, a szakcso­port elnöke is itt kapál. Mun­kájukról beszélgetünk vele. Mi dicsérjük a szépen fejlett vesszőket s a várható jövedel­müket számolgatjuk. Elisme­ri, hogy „nem fizetnek rá“, de elmondja, hogy két éven ke­resztül sok vesződség volt ve­le, s annyit kapnak érte, mint­ha egy évig nevelték volna. — Hogyan lehet ez? •— Hát úgy, hogy egy évre kötöttünk szerződést és ta­vasszal későn értesített ben­nünket a vállalat, hogy ki­szedhetjük a gyökeres vessző­ket. Mű-pedig akkorra már visszametszettük. így egy év helyett két évig bíbelődünk vele. Szívesen tesszük, deháta vállalatnak is méltányolni kel­lene vesződségünket — vála­szolja. — Itt van eg!' másik nehézségünk — a kiszedés. Hercegh elvtárs félbesza­kítja. — Beszéltem a gépállomás­sal, de azt a választ adták, hogy nem érnek rá kísérletez­ni olyan eke készítésével, amellyel ki lehetne szántani. Abban egyeztek meg végül, hogy ha másképp nem lesz, valamelyik gyárral felveszik a kapcsolatot s olyan ásókat ké­szíttetnek, amelyek alkalma­sak a gyökereztetett vesszők A földművelésügyi minisz­ter utasítást adott ki az aran­ka irtására. Az utasítás bevezetőben megállapítja, hogy az aranka irtását törvényerejű rendelet teszi kötelezővé, ennek ellené­re az utóbbi években az ország egész területén az arankafer- tőzöttség herefélékben, első­sorban a lucerna és a vörös­here kultúrákban, de más növényekben is olyan nagy­Düinkó Gábor József, az egykori Ilkovics büfében ta­nyázó alvilági elemek között ..Bizsu“ néven ismert terroris­ta ellenforradalmár bűnügyét csütörtökön tárgyalta a buda­pesti Fővárosi Bíróság. A vád­lott a Corvin-köz és a Kisfa­ludy utca környékén működött fegyveres ellenforradalmi cso­port tagja volt. s részt vett belügyi tisztek és pártfunkcio­náriusok elfogásában, a Prá­ter utcai iskola épületében fog- vatartott személyek őrzésében. Október 30-án — egyik társá­val — feltörte a Práter utca 44/a, számú házban egy ál­lamvédelmi őrnagy negyedik emeleti lakását. Dilinké Gábor József ellen- forradalmi tevékenysége ide­jén összekötő futár volt a Cor- vin-közi „parancsnokság“ és Maiéter Pál között. November 2-án bizalmas utasítást tartal­mazó zárt levelet továbbította Szabad Nép székházban tar­tózkodó fegyveres csoport pa­rancsnokának. Kovács Béla mérvű, hogy komolyan veszé­lyezteti értékes aprómagter- mesztésünket. Az arankafertő­zés nagyarányú elterjedésének fő oka, hogy a termelők föld­területeiken évről évre elha­nyagolják az arankairtást és nagy résziben tisztítatlan, arankás maggal vetnek. Minden növényi kártevő elleni védekezés, így az aranka irtása is fontos népgazdasági érdek, mert a hanyag termelők a fer­tőzés terjesztésével veszé­lyeztetik a becsületes dol­gozók munkájának ered­ményeit is. A miniszteri utasítás elren­deli, hogy az állami gazdasá­gok, a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők veté­seikben az arankafertőzöttsé- get haladéktalanul vizsgálják meg, s záros határidőn belül az irtást végezzék el. Az uta­sítás felhívja azokat a szer­veket is, amelyekhez utak, vas­utak, csatornák, árokpartok, árvédelmi töltések stb. tar­toznak, hogy az aranikairtást szintén végeztessék el, mivel a már eléggé elterjedt para­zitanövényt csakis közös erő= feszítéssel lehet kiirtani. Továbbiakban az utasítás az arankairtás különböző módszereiről ad tájékoztatást. Megállapítja, hogy az aranka irtását a mag­érés előtt kell elvégezni, s az irtás legolcsóbb és leghatásosabb módszere a felszíni, kétszeres perzse­lés. Ha ilyen eszköz nem áll ren­delkezésre, kuszkután, vas- gálic vagy novenda méregol­datokkal lehet permetezni. Az arankás foltok 20—30 cm vastagságú homokkal kevert árpatörekkel is letakarhatok, amit 5—6 hétig kell a folto­Szakátsy Gyula: AZ ALMAFÁK RENDSZERES TERMÉSÉNEK BIZTOSÍTÁSA kon hagyni, majd az aranka kipusztulása után a töreket a táblán el lehet teríteni. Az utasítás felhívja a mező- gazdasági szakigazgatási szer­veket és a mezőgazdasági Magtermeltető és Ellátó Vál­lalat helyi szerveit, hassanak oda, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők lucer­na- és vörösheremag ter­mésüket szerződés útján adják át a központi kész­letbe, ahonnan saját szük­ségletükre elegendő fém­zárolt, tiszta vetőmag visz- szatéritést kaphatnak. Végezetül az utasítás az arankaírtásra vonatkozó tör­vényerejű rendeletet elmu­lasztókkal szembeni bünteté­sekre hívja fel a termelők fi­gyelmét. Ez a pénzbüntetése­ken kívül egy évig terjedhető elzárás is lehet: i Rock and roll késeléssel r 5 és lövöldözéssel | A New York Post tudósí- | I tója közli a Texas állam- § | beli Daliásból, hogy a rotík I | and rollt kedvelő aranyif- \ | júság véres összetűzéssel 1 | kapcsolta össze a táncmu- I § latságot. Az egyik nagy | | táncteremben, ahol mintegy I f 3000 ember gyűlt össze, a \ I közönség távozásakor be- | f tört a terembe a rock and 1 f roll néhány ezer rajongója, I { akiket zsúfoltság miatt nem \ \ engedtek be a táncmulat- \ | ságra. Verekedés kezdődött, \ I s a szenvedélyek odáig he- I 1 vültek. hogy kések és re- i I volverek is előkerültek. | j Két ember megsebesült. f I Egy sebesült állapota vál- I \ ságos. ‘itiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiitiitiiiiiiiiiiiim; Kaptuk a következő közle­ményt az Állami Biztosító­tól: A vasúti, autóbusz és ha­józási személy- és áruszállí­tás során a balesetelhárítási és kármegelőzési rendszabá­lyok mellett is gyakran for­dul elő baleset, illetve kár. Az utasok anyagi érdekeinek védelmére az Állami Bizto­sító évekkel ezelőtt — más országok biztosítási szervei­hez hasonlóan — bevezette az utasbaleset-, áru-, pogy- gyász- és ruhatári biztosítást. A biztosítás önlkéntes. Je­lenleg havonta csaknem négymillió utas veszi igény­be, általában 10—60 fillérig terjedő előnyös díjért. Mind­ezért az Állami Biztosító bal­eset esetén állandó rokkant­ságnál 25 ezer forintig, mú- lékony munkaképtelenség­nél kétezer forintig terjedhe­tő térítést nyújt. Balesetből eredő ruha- és kézipoggyász- kárnál kétezer forintig a tényleges értéket téríti meg. A sok kifizetés ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy az utasok közül még sokan nem ismerik ezt a biz­tosítást. Ennek oka főleg az, hogy o vagyon elfoglalt vas­úti pénztárosoknak nincs idejük az utasbalesetbiztosí­tás feltételeinek elmagyarúzá- sára. Ezzel a jelenséggel a sajtó is több ízben foglalko­zott. A balesetbiztosítás megis­mertetése terén a sajtó is igen jó szolgálatokat tehet és ezért kérjük az elvtársak ez- irányú segítségét: * Nos, amennyire tőlünk te­lik, segítünk. Mint láthatják, A kefegyár eddig is kicsi, zsúfolt volt. Eleinte arra gon­doltak, hogy a logarléc gyár­tására az irodahelyiségeket alakítják át. Persze, ez is fél­megoldás lett volna, de ké­sőbb kiderült, hogy az épület szakmai szempontból nem megfelelő. így aztán körülnéz­tek Monoron, hol van olyan épület, ahová a logarüzemet elhelyezhetnék. A kefegyárral szemközt van a Földművelésügyi Miniszté­rium gazdasági szakiskolája. Az iskolaépület jó állapotban van és a hozzátartozó interná- tusi részt, ami régebben köz­ségi szegényház volt, szintén át lehetne alakítani. Ha ezt az utóbbit megkaphatná a Mono­ri Vasipari KTSZ, végre egy helyre költöztethetné műhe­lyeit, az iskolaépületben pedig a kefegyár berendezhetné az új üzemet: Úgy gondolkozott a két vál­lalat, hogy az épületet elkérik a minisztériumtól. Közölték kérésüket és hosszas várako­zás után megjött a válasz, hogy: hát éppen lehetne, ha az iskolának adnak helyette egy megfelelő épületet; Vasadon a járási tanács ke­zelésében van egy régi kas­tély. Műemlékszámba megy. Úgy tervezték a járási taná­cson, hogy két legyet ütnek egy csapásra, ha a kastélyt rendibehozva, átadják az isko­lának. Megmentik a műemlé­ket a további pusztulástól és a gazdasági iskola is sokkal jobb körülmények közé kerül, mint Monoron volt, mert egy­részt nagyobb a férőhely, másrészt az épület körüli húsz-harminc holdat tangaz­daságként felhasználhatják: Tudatták ezt a miniszté­riummal, ahol hosszas meg­fontolás után kimondták a boldogító igent. De, hogy mennyire nem boldogított a kimondott szó, arra csak ké­sőbb jöttek rá a kefegyáriak, amikor a beleegyezést szinte napról napra megváltoztat­ták, visszavonták és újból megadták, mindannyiszor új­raélesztve és elaltatva a re­ményt. • Az történt ugyanis, hogy a minisztérium kezdeti jóindu­latát „megfúrták" Monor az iskola személyzeté­nek személyileg sokkal ked­vezőbb hely, mint Vasad. leközöltük az írást és ki* emelt betűtípussal szedtük mindenekelőtt azt a sort, amely szerint a biztosítás ön­kéntes. Nekünk ugyanis más tapasztalataink vannák, a ezt bizonyára osztja a len­tebb említett négymillió utaa is. Tudniillik arról van szó* hogy a vasúti pénztárnál és autóbuszon az ember meg­kérdezése nélkül fizettetik meg a 10—60 fillért, de néha még az egy forintot is. Mint megtudjuk ebből az írásból, csupán azért, mert a pénztá­rosoknak (kalauzoknak) nincs idejük „megmagyaráz­ni a biztosítás előnyeitÍgy hát biztonság okáért minden­kinek a jegyére ráfizettetnek biztosítás címén, sőt nem egy esetben az utas tiltakozása ellenére. Persze, kár lenne itt most firtatni, mennyire érdekelt vagy nem érdekelt ebben a buszkalauz és a vasúti jegy­kiadó. Mindenesetre annyit szeretnénk kérni; ha a bizto­sítás csakugyan önkéntes, várják meg, amíg az utas kéri ezt, hivatali nyelven szólva „bejelenti biztosítási igényétEgyébként semmi kifogásunk nem lenne az el­len, hogy a vasúti pénztáro­sok „megmagyarázzák?’ a biztosítás előnyeit. Még min­dig kevesebb bosszúságot okoznának az utasoknak, mintha magyarázat és meg­kérdezés nélkül nem örikénte- sen, de önkényesen biztosíta­nak, azt a látszatot keltve, mintha a biztosítási összeg is a jegy árához tartozna. Sutba dobták tehát az iskola; érdekét, a logarlécgyártás nemzetgazdasági jelentőségét — kitartottak amellett, hogy Vasad a világ vége és ott lak« ni kultúremberhez méltatlan dolog! Az iskolából nap mint nap bement valaki a minisztérium­ba és a terv ellen beszélt. A kefegyáriak és a járási tanács képtelen volt megértetni az is­kola tantestületével, hogy az üzemet Vasadra kitelepíteni sokkal költségesebb és éssze­rűtlenebb megoldás lenne, mint az iskolát áthelyezni^ mert az üzembe naponta 80— 100 dolgozó járna ki, míg az iskola személyzete csak há­rom-négy családot jelent. Az építkezés és a költözkö­dés úgy húzódik tehát. mint a rétestészta. Elkeserítő dolgokat mondtak el az érintettek. Az építkezés vezetője elpanaszolta, hogy az iskola naponkint ontja az el­képzeléseket, hogy ide egy vá­laszfal kellene, oda egy előtér, egy disznóól, vagy valami más, és mire felépítik, a jövendő tulajdonos meggondolja ma­gát, kezdhetik elölről az egé­szet. Nem szemrehányásképpen jegyezték meg, bár úgy is ve­heti, akire illik, hogy az isko­lai rész átalakításába nem szólt bele a kutya sem, míg az igaz­gatói és tanári lakás miatt már majd egy hónapja tart a veszekedés. Nem lehet azt mondani, hogy egyedül Kiss Mihály igazgató az oka mindennek, de tény az, hogy az iskola személyzete úgy gondolkodik: aki időt nyer, életet nyer. Úgy látszik, Dávid és Góliát (a minisztérium és a kefegyár) harcából nem mindig az igaz­ságért harcoló kerül ki győz­tesen, még akkor sem, ha egy országos jelentőségű dologról van szó. Mert van egy-két ember, aki­nek jól megfér a lelkiismere­tében. hogy egy teljes üzem berendezése hever kihaszná­latlanul, épphogy a rozsda nem edzi, a szakemberek egy év óta barkácsolással töltik az idejüket, nem termel az or­szág egyetlen logarlécet gyártó üzeme, nem tudja kielégíteni a hazai szükségletet és jelen­tős külföldi megrendelésektől esik el; Bóta Vilma Az iráni földrengés A most utólag érkező hírek szerint a július 2-án Irán Kaspi-tengeri partvidékét megrázkódtató földrengés egyike volt a legsúlyosabb természeti katasztrófáknak. A legújabb adatok szerint legalább 5000 halott, több mint 10 000 sebesült és körülbelül 100 000 hajléktalan áldozata van a földrengés­nek, amely Magyarország felének (50 000 négyzetkilométer) megfelelő terület lakhelyeit döntötte romba. A földrengés köz­pontja az Elburz hegység 5654 méter magas hóborította De­mavend csúcsa volt, amely Teherán fővárostól 10 kilométerre északkeletre fekszik. (Terra) Országszerte elburjánzott az aranka A földművelésügyi miniszter utasítása az irtásra Mindegy, hogy kié az igazság? Országos, sőt világhírű le­hetne Manor, ha:: ? Ezen a szerény kis kötőszón múlik minden, vagyis azon, hogy minden megállapodás, amit a vállalatok, intézmények köt­nek egymással, úgy kezdődik, vagy úgy végződik: „ha“. Az országban a Gamma és a Komi utódjaként ugyanis a Monori Kefegyár lenne az egyetlen, amely logarléceket gyártana, ha: lenne hol, egykori csendőrszázadosnak. Szolgálatainak elismeréséül Maiéter Pál november 3-án az Üllői úti laktanya udvarán a nyolcszorosán büntetett elő­életű vádlottat őrnaggyá ne­vezte ki. A bíróság Dilinkó Gábor Jó­zsefet 12 évi börtönre, tíz évi jogvesztésre és teljes vagyon­elkobzásra ítélte. Az ítélet nem jogerős. ___________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom