Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-14 / 64. szám

I JC&znifrítdÁiök II I «nvvimiiiiiiHmiiiiiifiiiiiiiiitimmiiiiffiiiiiiiiiiimi« i u ^ ■■ « » NOKR II1I1IIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII § Könnyebb az asszonyt táncba vinni, mint ráncba f I szedni (magyar), • I A szép asszony olyan, mint az út melletti málna- 1 | bokor, minden arramenő szívesen nyalakodik róla (orosz). 1 • i Mindegy, akár az ördögnek adod el magad, akár az 1 | asszonynak (lengyel), I • | A férfi a kályha, az asszony a tűz, az ördög a fújtató | | (angol), • Aki minden asszony! fortélyt kitalál, elevenen jut a i 1 mennyországba (német). Csak egyszer mondd a nőnek, hogy szép, s az ördög 1 | napjában tízszer fogja neki ezt megismételni (francia), A nő könnye mindig többe kerül, mint amennyit ér I s (olasz). • Az asszonynak a halála után búik ki a bölcsesség I I foga (román), simfHnmfiiinNiNviHifvrutsinitimfiiiijniiimmaiitffinmiiifiniiHinniniiitiiniitiiniiiiiiiiianiiiiiiniifiititiiitiiiitiiimiiiiMfiii? HETI ÉTREND Hétfő: Májvagdalékleves, rán­tott máj parajfőzelékkel, gyü­mölcs. Kedd: Borsópüréleves pirított zsemlyekockával, spárga vajmár­tással, gyümölcs. Szerda: Marhahúsleves, főtt marhahús egresmártással és petre­zselymes burgonyával, gyümölcs. Csütörtök: Köménymagleves, különleges töltöttkáposzta, gyü­mölcs. Péntek: Paradicsomleves, Kar­fiol-puding, gyümölcs. Szombat: Áttört zellerkrémleves, töltöttoaprika, gyümölcs. Vasárnap: Vajbableves, borjú­pörkölt galuskával, diőslinzer. Elkészítési módok: Különleges töltöttkáposzta: Sa­vanyított káposztaleveleket vag­dalthússal, abált rizzsel és egy to­jással megtöltünk. Azután egy-két fej hagymából pörköltlevet ké­szítünk, jó zsírosán. Ebbe a meg­töltött káposztákat belerakjuk és annyi vízzel feleresztjük, hogy a víz ellepje. Addig főzzük, amíg megpuhulnak. Végül 2—3 deci tej­felbe egy kevés lisztet keverünk és tálalás előtt ráöntjük, hogy egyet forrjon vele. Karfiol-puding: Szép nagy kar­fiolt megtisztítunk. sós vízben egészben megfőzünk és szitán le­csepegtetünk. Tűzálló tálat vajjal megkenünk és a karfiolt belehe­lyezzük. 10 dkg sampinyongombát megtisztítva apróra vágunk, pet­rezselyemmel zsíron megpárolunk és rászórjuk a karfiolra. Az egé­szet a következő keverékkel önt­jük le: 10 deka vajat 3 tojás sár­gájával jól kikeverünk, megsó­zunk, majd G deka lisztet és 3 to­jás habját könnyedén közékeve­rünk. Az így elkészített karflolí- pudingot sütőben vllágossárgára sütjük. Áttört zellerkrémleves: A 'meg­tisztított zellert apróra vágjuk és vajon puhára pároljuk. Ha puha, liszttel meghintjük, csontlével fel­eresztjük és szitán áttörjük. Két tojás sárgáját 2 deci tejszínnel el­keverünk. Tálalás előtt a levest erre ráöntjük. .........................................................................................iiiiimittiiiiiiiiinmitiiitiiimmniiiimmmitmi» E gy délelőtt Szobon a Vörösmarty Mihály Fiúotthonban. A régi „iparmágnás­kastély” festői környezetben a Duna partján áll. Egy éven át iskola és intemátus, nyáron üdülő. Kéthetes időszakokban 140 gyerek táborozik itt. 1. kép: Az ébresztő és reggeli torna utáni zászlófelvonásra érkeztünk. A csehszlovák úttörőktől ajándékba leap ott úttörő- harsonát Gósi Miklós fújja, a dobot pedig Bruzsa Andris per­geti. Pónyi Béla igazgatóhelyettes, táborvezető jóleső érzéssel hallgatja a létszámjelentést: — beteg nincs! 2. kép’ Reggeli után rajonkénti beszélgetés a hűsben, a fák alatt. Barta József nevelőtanár felhívja a gyermekek fi­gyelmét, hogy viselkedésükkel vívják ki a vendéglátó Szob község lakosainak megbecsülését. Ezután megbeszélik a napi műsort. 3. kép: Sportdélelőtt a mai. Már sorakoznak is a rajok, hogy kezdődjék a játék. 4. kép: A röplabdapályán nagy a küzdelem. Ügyesen ado­gatnak a fiúk, s pár sikeres leütést is láttunk. 5. kép: És a „foci”... Hatalmas labdaéhség... Mindenki a labda körül nyüzsög. „Hajtanak” a gyerekek... a jövő lab­darúgói. 6. kép: Kis csoport az árnyékban. A két „srác”: Szloboda Jancsi és Potári Pista küzdelmét a fehér-fekete kockákon so­kan figyelik. A két hét rövid. De jut majd mindenre idő: kirándulásra, mo­zielőadásokra, számháborúra, éjjeli hadijátékra... A jól felsze­relt könyvtárat is sokat látogatják a fiúk. Mark Twain, Verne Iljin, Collodin könyvei különösen kapósak. S ha elröppen a 14 nap, a régiek mennek: emlékeket pa­kolnak hátizsákukba és jön újabb 140 gyerek: telve kíváncsi sággal, jókedvvel, az úttörőtáborozás örömétől csillogó sze mekkel, (al—vo) A minap P. községbe láto­gattam el. M. E. tanácstag kí­séretében jártam a falut. Hogy utunkat rövidítsük: átvágtunk egy üres telek hepehupáin. A házak közt idős asszony kanyarodott mellénk, szinte észrevétlenül. — Hallom, hogy a fia haza­jön dolgozni Pestről — mond­ta neki M. E. — Kedvesem, azt maga job­ban tudhatja, mint én. Velem nem áll szóba a fiam — így az asszony. S ahogy lépegettünk egymás mellett az úton. bár 100 mé­tert sem tettünk együtt: ket­tőjük beszélgetéséből elem tá­rult egy család tragédiája. Nyersen, vádlón, őszintén. Nem nekem mondták el. Tán észre sem vették, hogy éri is ott vagyok: befelejtkeztek sa­ját szavaikba, gyötrő gondola- taikba. K.-nénak 1947-ben halt meg a férje. Egyedül maradt 12 éves fiával. Beállt a kőművesek mellé dolgozni, így teremtette elő a kenyérre valót, hogy fia ne lássa semminek se híját. Több mint három éven át küzdött így a f iáért az asszony. És sikerült is szakmát adni a gyerék kezébe. Megrokkant e három év alatt. De hitte: győzött... Győ­zött anyai szeretete a sors eh lenében. Fia hálás is volt. -., Múltak az évek. S a fiút be­hívták katonának. Az anya kérte, hogy fiát mentsék fel a katonai szolgá­lat alól. Egyetlen támasza a gyerek, családfenntartó. Ö már képtelen dolgozni.,. A fiút felmentették. Pestre járt munkába, s az élet ment tovább, mint azelőtt, a megszo­kott kerékvágásban. De aztán... a gyerek meg­ismerkedett egy asszonnyal. A vége az lett, hogy az asszony két gyerekével otthagyta fér- \ jét és összeállt a fiúval. [ S a hálás gyerek lassan el- \ felejtkezett édesanyjáról. [ Az anya először kért, kö- \ nyörgött, megalázta magát me- ! nye előtt is. (Bár igen bántot- \ ta, hogy eszükbe se jut a fia- I taloknak összeházasodni.) Múltak a heteik, a hónapok. \ A szükség az anyát kérlelhe- \ tétlenül átölelte. — Fiam, adj havonként 300 : forintot. Majdnem kétezret ke- \ resel, ne kergess a pusztu- \ lásba. De a fiú hallgatott. És most, hogy az anya végső elkeseredésében bírósághoz akar fordulni, fia rátámadt: — Nem szégyellt magát! r— kiabálta. S a minap úgy ment el any­ja mellett az utcán, mintha nem is ismerné. • > Eddig a történet. Akaratlanul hallgattam vé­gig. S bár szégyellem, de tor­komra fagyott a szó: nem tud­tam mit mondani az édesanyá­nak. Mit is mondhattam volna? Vigasztalót? Vádlót? Egy anya mindenét feloldoz­ta fiáért. Ami emberségéből telt: megadta neki. Sajnos, mindez kevésnek bizonyult. S te, hálátlan fiú! Tán ke­zedbe kerül e pár sor. és ma­gadra ismersz. Gondold meg: egy édesanyád van a vilá­gon. clkinek mindene voltál és mindene vagy. Ne vakítson el kicsinyes meggondolások li- dércfénye; szakíts pár virágot emberséged szeretet-mezején, s add édesanyádnak. Meglásd, a te fiatal életed is derűsebb lesz általa, • Az élet megy tovább. A tör­ténet még nem fejeződött be. Ki tudja: mit hoz a holnap? • Este volt már, mikor haza­értem P. községből. Nyolcéves kislányom, Zsil- zsilca futott elém. Nagyobbik fiam anyósoméknál vakáció­zik. a kisebbik a Balaton part­ján táborozik az úttörőkkel. — Apa. mit hoztál? — csim­paszkodott rám Zsuzsika. — Egy nagy tanulságot kis­lányom: hogy nagyon szeresd az édesanyádat. Nem értette.-.-, ezért gyor­san hozzáfűztem: — Segítettél ma anyának? — Igen! Tejért voltam, port töröttem és segítettem moso­gatni. — Jól van, Hdcsilkém.. i S egy zacskó cukoiikát ka­parásztam elő a zsebemből, * Vacsora után pedig leültem és soronikívül írtam egy leve­let édesanyámnak, aki vidélten él magányosan. Beszámoltam neki, hogy teg­nap fájt a fogam, valamelyik nap el kell mennem fogorvos­hoz. Nővéremmel telefonon be­széltem. sok a dolga, azért ké­sik a levele. A Ikis Öcsi pedig írt lapot a táborból. Megkér­deztem hogy Frici bácsiékhoz miikor utazik látogatóba? És hogyan viselkedik a reumája? Ügyes-bajos kis semmiségek- kelt telt meg a papír... de olyan jól esett írni.,. írni az édesanyámnak. (alacs) Szobon a minap bekopog­tattunk Turcsányi Pálékhoz. A szülők nem voltak otthon. „Gyerekuralmat“ találtunk... s rendet, tisztaságot. Munkahelyén kerestük fel a mamát, az óvoda konyhá­ján. 7-től 3-ig dolgozik. Pérje a váci osztályméroökségen el­lenőr. — Most nyűgödtabb vagyok — mondja —, mert 16 éves Imre fiam szabadságon van (a helyi ruházati boltban ta­nuló): ő vezeti a háztartást. Főz, takarít, vigyáz a kicsikre, — Képzelje el — csillog a mama szeme —, tegnap ágy­neműt húzott egyedül. s ami­kor hazaértünk az aratásból (mert segíteni voltunk kint a földeken), éppen mosdatta testvéreit, hogy a tiszta ágy­neműt be ne piszikolják, ha le­fekszenek. — A kis Évi is „szabadsá­gon“ van. 11 éves. Ha bátyja dolgozni jár. ő gazdasszonyko- dik. De „szabadság“ ide, „sza­badság“ oda: tegnap úgy fel­súrolta a konyhát, hogy csak úgy ragyogott, — Marika nyolcéves. Kül­dönc és bevásárló. A kis Zsu­zsi (akire mindhárman vi­gyáznak) ősszel megy iskolába. — Bizony nagyon hiányzik, hogy nincs a faluban iskolai napközi. Mert bár ügyesek, se- gíteniakarók a gyerekek: azért mindez csak félmegol­dás, Még jó. hogy Rostás néni, a „házi-néni“ félszeméít a gyerekeken tartja napközben. — Ennyi gyereknek nem ki­csi a lakás? — Biz, ez a fő bajunk. Szo­ba-konyha. S hatan vagyunk. Sajnos, spejz sincs. A lakbér 45 forint, de higgye él. szíve­sen fizetnénk többet: csak lenne egy nagyobb lakásunk. — Férjem 1200 forintot ke­res. Szűkösen éltünk, de de­cember óta, hogy én is dolgo­zom, kicsit könnyebb. — A szegény ember a „gyomrán spórol“, hogy ru- házkodhasson. S most az én havi 770 forintom nagy segít­ség. így minden hónapban tu­dunk valamit venni az egyik, vagy másik gyereknek, ami a legszükségesebb, — Egy malacot is nevelünk, s az. hogy segítünk Rostás néni konyhakertjében, szin­tén könnyíti gondjainkat. — A család tulajdonképpen vasárnaponként van csak együtt igazán. Kirándulunk az Ipoly, vagy a Duna mellé. Megtudtuk, hogy esténként harisnya-szemfelszedés is vár az édesanyára. így elhisszük, hogy jogos a kis Zsuzsi kér­dése: — Anyuka, te mikor al­szol? Sose látlak lefeküdni és felkelni,; s Mert hiába: egy gyerek kis gond, sok gyerek nagy gond. A szülők áldozatot szívesen vállaló szeretette mindennél többet ér. s azt meghálálni tán sosem lehet. Ezermester Foltkivevés bútorból A fényezett bútort szappa­nos vízzel lemossuk és száraz­ra töröljük. Majd ’• egyenlő mennyiségű olajat, spirituszt keverünk össze és az ilyen ol­dattal bekent bútort posztó- darabbal fényesre dörzsöljük^ A cipőtalp nyikorgásának megszüntetése A cipőtalp nyikorgását meg­akadályozhatjuk, ha a talpán néhány csepp meleg olajat, legjobb, ha lenolajat, csepeg­tetünk végig. Ha a cipőtalp beitta a meleg olajat, a cipő nem fog nyikorogni, sőt a talp is tartósabb lesz. 'jiiiiiiHiimiiiiiiiiuiHiiiiimiiiHiiHiiimiiiiiiuiiinntHimiiiiiitiniiiiiiiütmittiimiiiiitinNiiiiiimiiiiiwiiHimiitiiitiiiimiiiniiimiii ifiiiitiiiitiiiiiiiititiiiiiiimmtitimiiiiiiiiiitiiiiiiftiiiiiiiHiiiiiiimimiiiiiiiitiiiiiiimimiiiMiiiiiiiiiiiitiiititiitttitiiiimiitiiitiiimiiimiiK: „Gyermekuralom“ Turmnyiéknil ANYA ÉS FIA (Igaz történet — nevek nélkül)

Next

/
Oldalképek
Tartalom