Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-14 / 64. szám

1957. JŰLIUS II. VASÄRNAP

"'ktCirlap

3

^'TOnminiiiumitnainnimiuivifiinmiiuniiitfiinniniuni^

Vadnyugati Jim

I Foton kocsikázott egy 1 | sárgalovas parasztszekéren, § | Hatalmas, barna sombrero j | volt a fején, széles öv a 1 | derekán, s azon pisztolytás- § | ka fityegett. A pisztoly-1 | táskából pedig kikandikált § | egy Colt agya. Nem áll»- | | tóm, hogy valódi volt, s § 1 élesre töltötték, lévén 1957. | 1 július 10-e, nyolc hónappal 1 1 az ellenforradalom után. | 1 Lehetséges, hogy Jim |

| disszidens magyar, s küU 1 I földi útjáról hazatérve cm. | | lékül hozta az említett cir- 1 I kuszi kellékeket?

| Ez bizony szegényes |

| zsákmány a nagy kalando- 'É | zás után! |

Szabad légkörben,

nagyobb termelési kedvvel

Táborfalvi dolgozd parasztok véleményei a kormány intézkedéseiről

A huszonnegyedik órában érkezett az eső. Előtte való napon már nagyon „szivaroztak“ a növények levelei a táborfalvi határban. Az eső után felvidultak a növények, felvidultak az emberek is. Bizakodóbbak lettek, mert reményük van rá, hogy az eddigi sok munka megtérüL Mert sokat kell dolgoznia a község lakosságának, hogy a homok szolgálja az embert. Úgy mesélik, hogy nem is olyan régen, az 1900-as évek

MIT KELL I f im

a termények szabad felvásárlásáról

Az Elnöki Tanács 21; sz. törvényerejű rendeletével megszüntette a kötelező beadást. Ezzel a nagy horderejű rendelkezéssel orvoslásra került a parasztság régi sérelme. Megszűnt az állami felvásárlás;

Kialakult az állam és a parasztság számára egyaránt helyes felvásárlási rendszer. A népi demokratikus országok közölt hazánk az első, amely kötelező beadás nélkül biztosítja az állami terményszükségletet,

Az új felvásárlási rendszer tényleges megkezdését egyes helyeken azonban zavarják a félreértések és zavaríkeltő híresztelések»

Szükséges ezeket a félreértéseket tisztázni; A mostani helyzetben a legfontosabb tisztázandó kérdés a felvásárlási ár. E tekintetben megyeszerte különböző téves tájékoztatások vannak köztudatban. Ezért legfontosabb elmondani:

az árak kialakításánál a legteljesebb mértékben érvényesült az a szempont, hogy a kenyérgabonatermelés feltétlenül rentábilis legyen, sőt a termelés jelentős hasznot is biztosítson.

Az országos átlagárból a Pest megyei Terményforgalmi Vállalat megkapta a megyei átlagárat, amelynek községekre való bontásánál figyelembe kellett venni a helyi adottságokat. így például a várható termés alakulását, a község vasútállomástól való távolságát, stb. Nyilvánvaló, nem fizethet Cegléd-Csemőn annyit az átvevő, mint Cegléden belterületi raktárnál, hiszen Csemőről még jelentős tengelyi uvarkölt- ség terheli az árut, akár malomba szállítjuk, akár vasúton továbbítjuk. Emiatt Cegléden 212 forintot fizetnek a búzáért, 192 forintot a rozsért, míg Cegléd-Csemőn 211 forintot, illetve 191 forintot. Természetesen az egyforintos árkülönbözet nem fedezi a tengelyszállítás költségeit, de az árnál ezt a tényezőt — érthetően — nem szabad figyelmen kívül hagyni. Biztosan belátják ezt a cse- mői termelők is. Ha persze Csemőről alkalmi fuvarral, piacozáskor, stb. leviszik az értékesítésre szánt gabonát a ceglédi belterületi raktárba, szintén megkapják a magasabb árat.

Az átvételi árak gazdasági éves érvényűek. Nem fordulhat tehát elő olyan eset, hogy azok a termelők rósz- szabbul járnak, akik cséo- léskor értékesítik gabonájukat.

A raktárakban tároló óáru mennyisége megadja az ellátás teljes biztonsagát és a Piac nyugodtságát.

Még egy tévedést kell tisztáznunk. mégpedig azt, hogy sok termelő gabonája minőségétől függően képzelte el a felvásárlási ár alakulását. E tekintetben az a helyzet, hogy p kiadott árak szabványminőség- re vonatkoznak.

Ha az értékesítendő gabona minősége eltér a szabvány-követelményektől, tehát annál jobb, vagy rosszabb, akkor az átvevő térítést, illetve levonásokat alkalmaz.

Az átvételi egységár azonban független a felvásárolt gabona minőségétől; A felvásárlóhelyeken kifüggesztették a szabvány előírásokat az alkalmazható térítés, illetve levonás mértékét tartalmazó ártáblákat, így e tekintetben is bizto sítva van a szabályos vétel lebonyolítása.

Ittas gépkocsivezető szerencsés balesete

Szombaton délután három órakor Ceglédről Budapest felé haladt a Zöldség-Gyümölcsszállltási Vállalat tehergépkocsija, amelyet Czene József vezetett. A gépkocsi a 38-as kilométerkőnél megkerült egy vele egyirányban haladó parasztkocsit.

A haleset ekkor következett be. A szemtanúk állítása szerint a gépkocsi az út baloldalán maradt, majd hirtelen lendülettel a jobboldali árok felé futott, kidöntötte a kilométerkövet, utána az út- széli fának szaladt, azt is kidöntötte, majd az árokba futott, ahol felfordulva megállt. A hűtő, a lökhárító teljesen összetört. A helyszínre segíteni sietők meglepve látták, hogy Czene József sértetlenül mászik ki a roncsok alól, csupán a homlokán kapott kis karcolást.Bevitték a monorl orvoshoz, aki a karcolást beragasztotta és megállapította, hogy Czene a kocsit Ittas állapotban vezette. A baleset ügyében megindult a vizsgálat annak kiderítésére, hogy az ittasság mellett nem műszaki hiba okozta-e a szerencsétlenséget.

elején még tinójárás és szöcs- kelégelő volt a három és félezer lelket számláló község helyén. Miután a földbirtokos nem tudott mit kezdeni a terméketlen földdel, kiparcellázta;

A parasztok

verítéke tette termővé,

változtatta kertté a sivár homokot. A harc a természet erőivel most is folyik ezen a vidéken, de most már kiismerték a földet és megtalálják a módját annak, hogyan győzedebneskedjenek fölötte.

— A mi földjeink csak akkor teremnek, ha szívünket, lelkünket beleadjuk a munkába — mondja Vásáreczki István.

A forradalmi munkás-paraszt kormány egész sor intézkedéssel sietett a parasztság segítségére, s ennek hatása máris mutatkozik.

Nagyobb a termelési kedv,

megoldódtak azok a kötelékek, amelyek gúzsba kötötték a kezdeményezést. De erről beszéljenek inkább a táborfalviak.

Vásáreczki István kilenc holdon gazdálkodik. Nemrégen még 15 holdja volt, hatot azonban eladott belőle. Mi késztette őt arra, hogy most váljon meg a földtől, amikor nagyobbak a lehetőségek a gazdálkodásra. Bizalmatlanság a jövő iránt?

— Eszembe sem jutott ilyesmi, amikor megváltam a hat hold földtől. Ez a föld nagyon „szeszélyes“ volt. Ránézésre még mutatott a fekete szín. de 30—fO centis volt csak a termőréteg, alatta pedig rozsdavörös agyag. Nem lehetett kiismerni. Túladtam rajta, mert most erre is megvan a lehetőség. A megváltozott körülmények között a kilenc hold is biztos megélhetést nyújt családomnak — mondja.

Nem Vásáreczki István az egyedüli, aki földet adott el vannak többen is, De

a vásár kettőn áll:

egyik aki elad, a másik aki vesz. Hatezer forintot nem szívesen dobnak ki az ablakon az emberek. Ha pedig kifizetnek ennyit, biztos megvan az értelme. Hatezer forintba kerül ugyanis egy hold közepes minőségű föld. — Jeruska József elvtárs, községi tanácselnökhelyettes mondotta ezeket;

Nemcsak földvásárlás történik azonban a községben, hanem visszavétel is. Az Elnöki Tanács 1Ö. számú törvényerejű rendelete lehetővé teszi,

hogy akik lemondtak földjeikről és kártérítést nem kaptak, most visszakérhetik.

A. föld, amelyet egy emberöltő áldozatos munkájával tették termővé, a táborfalvi emberek szemében visszanyeri értékét. Ezt bizonyítja Sztan- csik József községi mezőgazdasági felügyelő véleménye is.

— Amíg az előző években a háznál levő trágyát sem hordták ki a gazdák a földekre, az idén a szomszédos községbe is elmennek vásárolni.

Markó János idős paraszt- ember. Hat holdon gazdálkodik, a múltban arató-napszámos ember volt. Meggyőződéssel beszél arról, hogy neki a felszabadulás után mindig jobb volt, mint a múltban, amikor nem a magáén dolgozott. Igaz, hogy sok igazságtalanság történt, de úgy látja, megszűntek a régi hibák, s most nyugodtabban, zaklatás nélkül gazdálkodhatik.

Hogyan kapott elégtételt

Markó János és a többi táborfalvi paraszt a közelmúltban őket ért sérelmekért?

— A beadás nagyon nyomott bennünket. Sok parasztnak még a kenyere sem maradt meg. Milyen kedvvel dolgozott az ilyén ember? A beadás ma már csupán kellemetlen emlék. Terményeinket könnyen és jó áron értékesíthetjük. Szerintem elfogadhatók azok az árak, amelyeket az állam a terményekért és állatokért fizet. Kiszámítottam, hogy annyival többet kapok az idén a gabonámért az új áron, hogy félévi adómat kifizethetem belőle — mondja Markó János.

A megkérdezett táborfalvi parasztok véleménye bizonyítja.

helyeselt a kormány intézkedései.

Akadnak azonban még olyanok, akik bizalmatlanok, s a segítőkezet vonakodva fogadják el. Idős Szalonna Mihály kétholdas dolgozó paraszt még ma sem akarja elhinni, hogy az állammal köthető gabonaértékesítési szerződés önkéntes. Kísérti a közelmúlt emléke, amikor divatos volt a „kötelező szabadfelvásárlás“. Id. Szalonna Mihály aggodalmát is bizonyára rövidesen eloszlatja a párt és a kormány

őszinte politikája, amelyet a parasztsággal folytat.

Szabadabb a légkör, nagyobb a termelési kedv Táborfalván. a párt és a kormány intézkedéseinek eredménye ez, amelyből mind a parasztoknak, mind pedig az államnak csak haszna származik;

Mihók Sándor

A „KOLDU«

aiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitiitiimiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiiniTmiimitfiiiiitiiiiiiiiiimmiitiiiimiiiitiiiiiiiiitiiutiiiiiiiuiMiiiiiiHim!

BÖLCSÖDÉBEN

A Gödöllői Ganz Árammérőgyár bölcsődéjének három kis lakója

Ahogy a minap Aszód felé utazva nézegetem a kocsi peronjáról az arató, kapáló, dolgos emberéket, váratlan epizód zavar meg.

Nyílik a kocsi ajtaja és a Itnlauz hangos méltatlan- kodással tuszkol egy idősebb embert kifelé.

— Majd adok én magának „tar- há'mi" a vonaton — hallom a kalauz hangját.

— Odanézek, látom, hogy az „öreg” virágcsokorral a kezében jön a kalauz előtt. Amikor kiérnek, a k'ilauz így folytatja:

— Már régóta figyelem magát. Végre sikerült elkapnom. Mutassa a személyazonossági igazolványát.

— Véletlenül otthonfelejtettem.

!— Mi a baj? —

Icáké ráesem lauzt.

Készségesen válaszol:

— Képzelje, már tíz éve járja a vonataikat és pénzt szed össze az utasoktól. Koldusnak adja ki magát, pedig tudom, hogy több háza is van. Gödöllőn is van egy bérbeadót^ háza. Biztosítom magát, hogy több pénze összejön így havonta, mint a kettőrúk keresete együttvéve.

Aztán dühös ív a férfira pislant- va folytatja:

— Csakhogy így könnyebb megélni, igaz? Siránkozni, hazudni a becsületesen dolgozó embereknék és kicsalni zsebükből a nehezen megkeresett filléréket. Ehhez van esze, pedig még elég erős a munkához.

Rövid lélegzet- vétel után tárgyilagosan még a következőket közli a férfival, aki most már hallgat:

— Eljön velünk Aszódig, ott aztán majd átadom a rendőrségnek. Majd mentegetőzhet, ha van mivel.

Ezzel a maga részéről befejezettnek véli az ügyet, a másik sem szól semmit, mintha beletörődött volna sorsába.

Közben befut a vonat a máriabes- nyői állomásra. A kalauz leszáll. A férfi egy darabig tétovázik és lelép utána. Gondolom.,

beszélni alkar vele. De tévedek. Kihasználva a kalauz hivatalos elfoglaltságát, amilyen gyorsan csak tud, elszelel a sínek között. Lobog kezében a virágcsokor. — kas —

Budakalászrol jelentjük

Jöjjön velem, kedves olvasó, egy kis kirándulásra. Nem megyünk messzire, csak ide a „szomszédbao Budakalászi Textilgyárba. Tudja, mit gyártanak itt? Lenvászonlepedőtől bútorszövetig, damasztabrosztól mintás kartonig mindent, ami a háziasszonyok öröme.

Dél van. A tiszta, otthonosan berendezett étteremben jólesik az ebéd. Szolnok néni (fehér ruhában jobbra) „közvéleménykutatást” rendez, úgyis mint szakácsné, s úgyis mint felszolgáló, A mosolygó arcokról ítélve, ízlett a mai

ebéd

Pillanatfelvétel a legkisebbek paradicsomáról, az óvodáról. Árnyas fák övezik a kényelmes, korszerű épületet. Itt még a kánikula is elviselhetőbb: ha nagy a meleg, a fürdő- medence hús vízében lubickolhatnak a kicsinyek

Ez pedig a kultúrterem. Van itt minden, ami a szórakozni vágyó fiataloknak szükséges: színpad, táncterem, sportpálya, könyvtár, büfé, zuhanyozó, külön öltözők a szereplőknek, külön a sportolóknak. Sajnos, a textilgyári fiatalok nem becsülik azt a sok jót, amit államunktól, s az üzemtől kaptak. Kultúrcsoportjuk már régóta nincs; a népi tánccsoport is széthullott. A vasárnaponkénti tánceste az egyetlen „kulturális” esemény. No, meg néha-néha unaloműzőnek egy sakkcsata.».

Az expedícióban végzik a gyártmányokon az utolsó simítást. Minden rejtett hiba kiderül: az asszonyok árgus szemmel vizsgálják át a végeket. A hibás részeket kivágják, az első osztályú árut pedig gondosan vasalják és csomagolják. Innen szállítják az exportvállalatok a világ minden tájára a kedvelt magyar lenárut