Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-09 / 59. szám

1957. JÚLIUS 9. KEDD kfCírlav 3 A VIT-VÁLTÓ MEGYÉNKBEN Győrből vasárnap reggel indult útnak a VIT-váltó a fő­város irányába. Piliscsabánál érkezett megyénkbe a staféta, s mindenütt lelkes érdeklődők mellett folytatta útját. Pilis- vörösvárott Sándor József KlSZ-titkár kötött újabb színes szalagot a váltóbotra. A menet fél 7 óra tájban érkezett Buda­pest határába. Vasárnapról hétfőre virradóra pihent a váltó, majd dél­ben ismét útrakerekedtek. Az egyik ág észak felé vette útját. A Megyeri csárda, a dunakeszi tanácsháza, a Dunakeszi Va­gongyár, Alsógöd érintésével haladt Vác felé. VÁCOTT a nagy hőség ellenére szépszámú érdeklődő gyűlt össze hétfő korán délután a Március 15. téren. A város főterét zászlódíszbe öltöztették erre az alkalomra. Egy óra után érkezett a hír, hogy a VlTstaféta úgynevezett „olasz szárnya“ útban van a város felé. Két órakor érték el a Diadal teret a Sződliget irányából befutó piros mezes, fehér nadrágos futók. Kezükben fellobo­gózott botot szorítottak. A futók nyomában feldíszített kerék­páron haladtak a kísérők. A csapat nagy taps közben érkezett a városi tanács épülete elé, ahol a város politikai és gazda­sági vezetői fogadták. A fogadó bizottság soraiban volt Kő­halmi Erzsébet kötöttárugyári munkás is, aki a váci fiatalokat képviseli majd Moszkvában a Világifjúsági Találkozón. A fogadáson Takács Lajos, a városi KISZ-bizottság tit­kára mondott beszédet, majd az üzemek küldöttei piros és nemzetiszínű szalagokat kötöttek a botokra. Az ifjúsági váltó tagjai kis pihenőt tartottak, majd folytatták útjukat északi irányban Nógrádverőce felé. A. MÁSIK ÁG ■később „rajtolt“. Vecsés, Üllő, Monor, Pilis, Albertirsa, Ceg- lédbercel voltak a váltó főbb állomásai. Mindenütt újabb sza­laggal gazdagodott a váltóbot. Duzzasztott agyagkavicsból készült könnyűbeton A nagyelemű építkezések könnyű beton alkalmazását te­szik szükségessé. Az újfajta könnyűbeton előállítására az Építőipari Kutató Intézet szé­leskörű tudományos kísérlete­ket folytatott. Könnyűbetont vagy a beton­ban képzett pórusok útján le­het előállítani, vagypedig a be t on ké szí téshe z használt anyagok könnyítésével, A kí­sérletek során belbizonyoso­dott, hogy egyes agyagok ma­gas hőfokon térfogatuk több­szörösére duzzadnak és meg­felelő eljárással egészen köny- ilyű, kavicsszerű anyagot le­het előállítani, amit a beton készítésénél célszerűen lehet felhasználni. Az így készült betonnak a nyomásszilárdsága 130 kilo­gramm négyzetcentiméteren- kint, térfogatsúlya pedig 1200 kilogramm köbméterenkint. A közönséges betonnál sokkal jobb hőszigetelő, időtálló és használatával az építés költ­sége nem drágul. Viszont lé­nyegesen rövidíthető az épít­kezés időtartama és mivel elő­regyártó üzemben készülnek az elemek, az építkezésen csak kevés kőműves munkájára van szükség. Július 9-én: Tanár írja a diáitoknak: nyereménybetétkönyv­sorsolás [ A legközelebbi nyeremény- I betétkönyv-sorsolást ma, Ba­ján a Honvéd Helyőrsé­gi Tiszti Klub nagytermében, este 8 órakor rendezik. A sorsolásban valamennyi 1957. június 30-ig váltott és ér­vényben levő betétkönyv egyenlő eséllyel vesz részt. Minden ezer betétkönyv közül egy, az átlagbetét 200 százalé­kát, kettő az átlagbetét száz százalékát, 11 pedig az átlag­betét 50 százalékát nyeri. Külföldi márkás fényképezőgépek Az OFOTÉRT boltokban megjelentek a külföldről ér­kezett különféle márkájú fényképezőgépek. így például a közkedvelt Altix, Flexaret, Zorkij stb. A gépekkel egy- időben nyersanyagok is érkez­tek, amelyek kielégítő meny- nyiségben kaphatók. Lengyel szakszervezeti küldöttség érkezett Budapestre A Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének meghívására hétfőn öttagú lengyel szakszervezeti küldött­ség érkezett Budapestre. A vendégek két hétig tartózkod­nak hazánkban és tanulmá­nyozni fogják a magyar köz- alkalmazottak élet- és munka- körülményeit, a közalkalma­zottak szakszervezetének a munkáját. A konzervipar félévi teljesítménye: 104 százalék A konzervgyártás az elmúlt hónapokban rohamosan fejlő­dött. A fokozott gépesítés le­hetővé tette, hogy a konzerv­ipar félévi tervét 104 száza­lékra teljesítette. Különösen sok borsót konzerváltak. Hogyan használjuk ki helyesen a nyári szünidőt? Ez a kérdés izgatja most az ál­talános iskolás diákokat, szülő­ket, nevelőket egyaránt. A ta­pasztalat szerint a nyári szü­net ésszerű kihasználása há­rom fő részre oszlik: pihenés­re, hasznos foglalkozásra s a továbbképzésre. A három sza­kasz persze nem azt jelenti, hogy három hétig pihenjünk, három hétig hasznosan foglal­kozzunk, majd három hétig ta­nuljunk. Azt jelenti, hogy ez a hármas foglalkozás töltse yi a nyarat, egymással szükségsze­rűen váltakozva, keveredve. L<esz. akinek több pihenésre, s kevesebb továbbképzésre lesz szüksége s fordítva. Pihenni sokféleképp lehet. Az egyik diáknak az a pihenés, ha minél többet fekszik, al­szik. a másiknak a sportolás, kirándulás, olvasás és így to­vább. A pihenés legfontosabb alapszabálya a kikapcsolódás Más környezet, más pajtások, újszerű játékok, a megszokot­tól részben eltérő, az egyéni­ségnek a legjobban megfelelő könyvek, folyóiratok. Ebben a kérdésben a nevelő, a szülő és az iskolaorvos adhat sok segít­séget a diáknak, természetesen úgy, hogy a gyerek által kí­vánt és választott pihenésmód érvényesüljön. Pihenni lehet úgyis, hogy a pihenő egyben hasznos fog­lalkozás legyen. A városi gye­reknek, aki szereti a természe­tet, kikapcsolódás az is, ha vidékre, falura kerül. Ha me­zőgazdasági termelőszövetke­zetben, vagy állami gazdaság­ban tölti a szünidő egy részét és közben fizikai munkával (természetesen testi fejlettségé­nek és korának megfelelően) foglalkozik, már ez is hasznos •foglalkozás. Ugyanígy fordítva. A falusi gyereknek kikapcsoló­dás a város, még ha ott ipari ] munkát is végez. Természete. | sen ehhez a foglalkozási kör- | hoz tartozik a diák házi mun­kába való bekapcsolódása (így lányoknál takarítás, főzés, ker­ti munka, kézimunka, fiúknál kisebb épületjavítás, tatarozás, kerti és mezőgazdasági mun­kák, állattenyésztés stb.). Ezt a munkát természetesen kellő mértéktartással végeztessük és kívánjuk a diáktól. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a nyári szünet főleg a pihenésé. De minden diák ér­zi, tudja és az értesítő érdem­jegyei is mutatják, melyik tantárgy az. amelyikből erő­sítésre van szükség. Ne dob­juk teljesen sutba a könyvet a nyári időszakban sem! A tan­könyvek olvasása mellett a továbbképzést szolgálják a szépirodalmi könyvek, a rádió, a színház és a jó filmek. Hosszúnak látszik, mégis rö­vid lesz a nyár. Használjátok ki diákok jól a vakációt! Úgy, hogy az pihentető, szórakozta­tó, de hasznos is legyen! Koperniczky István általános iskolai igaz­gató, Vác, Kínai és vietnami árukkal frissítik az áruválasztékot Az Árucsere Gazdasági Iro­da delegációja nemrégiben járt Kínában és a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban. A tárgyalások eredményeként rövidesen a két ország árucik­keivel gazdagodik a hazai vá­laszték. Kínából többek között var­rógépet, kerékpárt, tangóhar­monikát és Parker-rendszerű töltőtollat kapunk és próba­képpen kisebb mennyiségű ci­garetta is érkezik. Vietnamból kis bútorokat, bőrárut, ezüst-ötvösárut, nád- fonatokat, csontfaragványo- kat, teát és más fűszerfélét szállítanak az árucserében^ A Zuglói Kötöttárugyár a kötött-szövött kabátszövetek karakterének megfelelő kötött, úgynevezett ványolt kelme gyártásával folytat kísérlete­ket. Az első kísérletekből szár­mazó minták tartósság, fogás tekintetében nem érték el a kívánt mértéket. Az újabb eredmények alapján azonban olyan anyagot mutattak be a KERMI-nek, amely az elő­zőekhez viszonyítva lényege­sen jobb, minősége a kívánt mértéket eléri. Az új cikk gyártásával választékbővítés érhető el. A gyártást a közel­jövőben megkezdik, Nylon postazsakok Az Űjszegedi Kender- Len­szövő Vállalatnál nylonzsáko­kat készítenek a postának. A tömlőkhöz hasonlóan varrat nélkül, egybeszövéssel készült nylonzsákok tetszetősebbek, mint a kenderzsákok, színűk hófehér, középen nemzetiszínű csikkal. Tartósságuk az eddi­gieknek ötszöröse. A labora­tóriumi próbánál nem is tud­ták a szakítógéppel széttépnij A zsákokat rövidesen elkül­dik a posta anyagellátó és készletező vállalatának. Ha minden szempontból beválnak, gyártják majd a postának, 111. MOSZKVAI SÉTÁK Egyik este bejárjuk a Gor- kij-kultúrparkot. Hatalmas liget szökőkutakkal, sok pihe­nővel, padokkal és a padokon természetesen szerelmespárok­kal. Liget, de nem a mi vá­rosligetünk valamilyen mása. Nincs „vursli“ jellege. Renge­teg a színpad, ahol artisták, ■műkedvelők lépnek fel, észt- rádműsorokat mutatnak be, hangversenyt adnak, sőt van olyan színpad, ahonnan jól felkészült játékvezetők társas­játékokat játszanak a padokon ülő fiatal közönséggel. A park­nak van ifjúsági klubháza. Amikor ott jártunk, éppen filmvetítéssel élénkített elő­adást tartottak Indonéziáról. Meg kell jegyeznünk, hogy bi­zony elég kevesen voltak. Persze, mindez nem jelenti, hogy a szórakoztatás harsá­nyabb eszközei hiányoznak. Van ugrótorony, körhinta és néhány, a pesti Vidám Park­ból már ismert játék. Lehet csónakot bérelni. Meg kell említenem egy eddig sehol sem látott „ligeti örömöt“. Hosszú farúd végén kis ülés. A farúd rugózik, ide-odaleng és a jobb sorsra érdemes de­likvens fejjel lefelé zuhangat előre-hátra, fel és le. Mondha­tom, olyan vérfagyasztó szóra­kozás, hogy a gyengébb ideg­zetnek a puszta látványtól is tengeri betegséget kapnak, amikor valamelyik vállalkozó szellemű fiatal úgy zuhan le­felé az átkozott póznán, hogy az orra másfél centiméterre áll meg az édes anyaföldtől. Mindenesetre, sasorrúaknak nem ajánlatos-. A parkban elvétve jampeco- kat is látunk. Feltűnően öltöz­ködnek, itt is, hangoskodnak, előfordul, hogy belekötnek a sétáló lányokba. A „moszkvai változat” panama kalapot hord, hosszú zakót, szűk. rövid nadrágot, de valahogy minden gyűrött rajtuk. Mint informá­torunk elmondotta, az utóbbi esztendőben örvendetesen megfogyatkozott a jampecek száma, ami azt mutatja, hogy ez a betegség a Szovjetunióban enyhe és gyors lefolyású. A kultúrpark meglehetősen nagy. Kár, hogy a vendéglők és éttermek legnagyobb része a Moszkva folyó partján össz­pontosul . Elnézést kell kérni, hogy egy másik kritikai szem­pontot közvetlenül az étkező­helyek szomszédságában vetek fel. Kevés a WC a parkban. (Ez egyébként egész Moszkvá­ra jellemző. Az utóbbi időben úgy próbálnak ezen segíteni, hogy különböző helyeken autó­buszszerű építményeket állíta­nak be. Ahogy Pesten valami­kor a közhumor a hasonló építményeket „zöld villamos­nák“ becézte, a moszkvai argó, mint hallottuk, „emésztési autóbusznak“ csúfolja.) Tengernyi beszámoló foglal­kozott már a moszkvai közön­ség fegyelmezettségével. Most nem akarok külön írni az autóbusz és trolibusz megál­lóknál a természetesen ható sorbanállásról, vagy a színházi ruhatárákról, ahol ismeretlen fogalom a tülekedés. Sőt, bár talán néhány olvasónk előtt egész szavahihetőségemet kodkáztatom, mégis meg kell mondanom, hogy moziban, színházban,, vagy hangverse- ríven rendben bevárják az elő­adás végét. Inkább arról sze­retnék írni, hogy milyen nehéz járókelőnek lenni Moszkvában. Az utak olyan szélesek, a for­galom olyan óriási, hogy a gyalogosok közlekedését lehe­tetlenség a villanyrendőrökkel szabályozni. Ezért a lámpa jel­zések csak a járművekre vo­natkoznak. A közlekedésrendé­szet arra szorítkozik, hogy a gyalogosok csak útkeresztező­désnél és a kijelölt helyeken keljenek át az úttest másik ol­dalára. Meglepően kevés a baleset, a gépkocsivezetők na­gyon vigyáznak. A rendőrök szigorúak. Vagy ahogy egy Moszkvában tanuló -magyar diák kifejezte: „a rendőrök itt sem apácák”. Ha eddig örömmel zengedez- hettünk a közönség fegyelme­zettségéről. azért találkozunk bírálni valóval is. Ügy lát­szik, a közönség jelleme is átalakul, ha futbalUzurkolóvá változik. Végignéztük az Esz- porte Bania nevű brazil klub­csapat mérkőzését a Moszkvai Torpedóval. Győztek a brazi­lok 2:l-re. Az elején a Torpe­dó vezetett, igen szépen ját­szott, sókat támadott, de ered­ménytelenül. A közönség erre kifütyülte a szovjet csapatot és biztatta, tapsolta a brazilo­kat. Mondanom sem kell, hogy a Torpedo játékosai le­törtek. a brazil csapat szár­nyakat kapott. Meggyőződé­sünk, hogy ha a közönség nem viselkedik ilyen furcsán, ha ki nem tör belőlük a Di­namó-szurkoló. a klubsovi­nizmus, hanem a szépen ját­szó szovjet együttest biztatják, az eredmény fordítva alakul­hatott volna. Késő este a Moszkva folyó mellett ballagunk. A korlát­nak dőlve, szabályos távolság­ra egymástól, szerelmes párok bámulják a folyót. Hiába, Moszkvában is tavasz van! A LENIN EGYETEMEN Már láttam 1953-ban, de még csak kívülről, az utolsó simítások előtt. Körülötte még minden dermedten őrizte a régi Moszkvát. Ott emelke­dett az impozáns épületóriás — szinte már a XXI. század — az évszázados elmaradott­ság faházai között. Megcsa­pott a forradalmi romantika, amikor kísérőnk elmondotta, hogy itt épül majd az egyete­mi városrész és ez lesz vala­mikor Moszkva centruma. És most már áll az egyete­mi városrész. Szebbnél szebb utcasorok, nyolc-kilencemele- tes házak. Minden más és mégis mind az egyetem jól ismert stílusával egységben. Széles, aszfaltozott utak fut­nak a házsorok között és már épül a metro egyetemi vonala is. Eltűnt a kiáltó, éles el­lentét a régi és az új közt, az egyetemi városrész belesimul a városképbe és amikor most elmondja kísérőnk, hogy ez lesz a város szíve, ide tevődik át az óriási főváros központ­ja, ez már nem a holnapután, ez már nem a távoli jövő, eh­hez a fele utat megtették. Akik most először látják, meg sem értik, milyen izgal­mas. milyen lenyűgöző a tervszerűség, az előrelátó, az álmait kérlelhetetlen követke­zetességgel megvalósító embe­ri akarat romantikája. Az egyetemi palota szebb és nagyobb mint a híre, pe­dig a nemzetközi idegenfor­galmi értesítők máris úgy emlegetik, mint az egyik vi­lágcsodát. Tizenhat és félezer nappali hallgató, ezerötszáz aspiráns, tízezer esti és le­velező hallgató tanul itt. Igen sok a külföldi diák, köz­tük sok magyar. A bennlakó hallgatók számára hatezer szoba van. Meglátogattuk az itt tanuló magyar fiatalokat. Kényelmes, szép szobájuk van, ketten laknak egy szobában. Van íróasztal, könyvszekrény, összkomfort, no és megfelelő ösztöndíj is. Pompás tanuló­szobák, gazdag könyvtár, sa­ját lap, minden kulturális le­hetőség, sporttelepek vannak ebben a kacsalábon forgó diákparadicsomban. Minde­nütt faragványok, szőnyegek, márványoszlopok. A nagy előadóteremben ép­pen valamiféle tudományos konferencia ülésezett, mikor ott jártunk. Az óriási terem­ben minden ülőhely előtt író- allcalmatosság. A hallgatót igazán szépség, a szerető gon­doskodás levegője veszi kö­rül. Szinte azt mondhatnánk, hogy már kényeztetés az, aho­gyan itt ellátják a fiatalokat. Nem tudom, milyenek a ta­nulmányi eredmények, mi­lyen az ifjúság politikai ér­deklődése, hálája mindezért. És igy nincs jogom *bírálgatni ezt a fényűző ellátást. Csak azt írhatom le, amit éreztem és gondoltam. A magunk küz­delmes és tövises fiatalsága jut eszünkbe és az a sok nyugta­lanító jelenség, amit egyes fiataloknál otthon tapasztal­hatunk. Nem véletlen, hogy a küldöttség „öregjei“ az egye­temen tett látogatás után szenvedélyesen vitatták a ne­velés kérdéseit és sokan értet­tünk egyet abban, hogy az if- jóságnak nehéz feladatokat kell adni. Segíteni kell őket és igényesnek kell lenni velük szemben. Csak így edződhet­nek és csak így tanulhatják meg, hogy az élet nem majá­lis, mindenért meg kell küz­deni és a győzelem is csak akkor szép, ha nem véletlenül hullott az ölünkbe, hanem a diadalt úgy kellett kivereked­ni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom