Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-04 / 55. szám

rt.*t ME&tfGf K^Clrlap 1957. JŰLIUS 4. CSÜTÖRTÖK (Folytatás az első oldalról.) jetunió és más országok vezető államférfiai között, ami pedig nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok meg­javítása és a kölcsönös meg­értés szempontjából. Molotov elvtárs véleményét e kérdések közül sokban tó. onagatta Kaganovies •elvtárs, valamint több esetben Malen- Ikov elvtárs. A Központi Bi­zottság Elnöksége és maga a Központi Bizottság türelme­sen helyreigazította őket, harcolt a hibák ellen, ar­ra számítva, hogy levonják hibáikból a tanulságokat, nem fognak ragaszkodni azokhoz és lépési tartanak a párt ve­zető kollektívájával. Ók azon­ban kitartottak helytelen, nem-lenini álláspontjuk mel­letti Malerúkov, Kaganovies és Molotov elvtársaknak a párt irányvonalától eltérő állásfog­lalása azon a körülményen elapult, hogy régi elképzelések és mód­szerek rabjaivá váltak és maradtak, elszakadtak a párt és az ország életétől, nem látják az új körülménye­ket, az új helyzetet, konzerva­tívak, makacsul ragaszkodnak a magukat túlélt, a kommu­nizmus jelé tartó előrehaladás érdekeinek meg nem felelő munkaformákhoz és munka- módszerekhez, elutasítják azt, ami az életből születik és ami a szovjet társadalom fejlődésé­nek érdekeiből, az egész szo­cialista tábor érdekeiből kö­vetkezik. Mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben szektások és dog­matikusok, betűrágó, élettelen módon kezelik a marxizmus— leninizmust. Nem tudják meg­érteni, hogy a jelenlegi körül­mények között az élő, cselekvő marxizmus—leninizmus, a kommunizmusért vívott harc a SCX. pártkongresszus határoza­tainak végrehajtásában, a bé­kés egymás mellett élés politi­kájának: állhatatos keresztül­vitelében, a népek közötti ba­rátságért kifejtett erőfeszítés­ben, a szocialista tábor általá­nos erősítésének politikájában, az iparvezetés tökéletesítésé­ben, a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztéséért, a termékbősé­gért, a nagyarányú lakásépítke­zésért, a szövetségi köztársasá­gok jogkörének kibővítéséért, á nemzeti kultúrák felvirágoz­tatásáért, a néptömegek kez­deményezőkészségének sokol­dalú fejlesztéséért folytatott küzdelemben ölt testet; Amikor Molotov, Kagano- vics, Malenkov elvtársak meg­győződtek arról, hogy helyte­len megnyilvánulásaik és cse­lekedeteik állandó visszautasí­tásra találnak a Központi Bi­zottság Elnökségében, amely következetesen valóraváltja a XX; pártkongresszus irányvo­nalát, ráléptek a pártvezetőség elleni csoportos harc útjára. Pártellenes alapon összebeszél­ve azt a célt tűzték maguk elé, hogy megváltoztatják a párt politikáját, visszaviszik a pár­tot azokhoz a helytelen vezeté­si módszerekhez, amelyeket a XX. pártkongresszus elítélt, Intrikus módszerekhez fo­lyamodtak és titkos össze­esküvést szőttek a Köz­ponti Bizottság ellen. A Központi Bizottság ülésén napvilágra került tények azt mutatják, hogy Malenkov, Ka- ganovics. Molotov elvtársak és a hozzájuk csatlakozó Sepilov elvtárs a frakclós harc útjára lép­ve, megszegték a párt szer­vezeti szabályzatát és a X. pártkongresszusnak .,A pártegységről” című határoza­tát, amelyet Lenin dolgozott ki, és amelyben többek között ez áll: „Hogy a párton belül és az egész szovjet munkában a leg­szigorúbb fegyelmet valósítsuk meg, és mindennemű frakció­zást kiküszöbölve, a legna­gyobb egységet érjük el, a kongresszus felhatalmazza a KB-t arra, hogy fegyelemsér­tés vagy frakciózás felújítása, illetve megtűrése esetén (ese­teiben) alkalmazza a pártbün­tetés minddn formáját, bele­értve a pártból való kizárást is, a KB tagjaival szentben pe­dig a póttaggá való visszami­nősítést, sőt, mint végső rend­szabályt, a pártból való kizá­rást. Ez a végső rendszabály (a KB tagjaival, póttagjaival és az Ellenőrző Bizottság tag­jaival szemben) csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha egybehívják a KB teljes ülé­sét, amelyre meg kell hívni a KB minden póttagját és az El­lenőrző Bizottság minden tag­ját. Ha a párt legfelelősebb vezetőinek ez az együttes ülé­se kétharmad szótöbbséggel a központi bizottsági tag póttag­gá való visszaminősítése vagy a pártból való kizárása mellett foglal állást, ez a rendszabály haladéktalanul foganatosí­tandó“. A lenini határozat arra kö­telezi a Központi Bizottságot és az összes pártszervezeteket, hogy fáradhatatlanul erősít­sék a párt egységét, határozot­tan utasítsák vissza a frakció­zás és a csoportosulás minden megnyilvánulását, biztosítsák a valóban baráti, a munkás- osztály élcsapatának — a kommunista pártnak — aka­rati és cselekvési egységét va­lóban megtestesítő munkát. A Központi Bizottság ülése nagy megelégedéssel állapít­ja meg az SZKP Központi Bi­zottsága összes tagjainak és póttagjainak, az SZKP Köz­ponti Revíziós Bizottsága tag­jainak szoros egységét és ösz- szeforrottságát, amellyel egy­öntetűen elítélték a pártelle­nes csoportot. A Központi Bizottság ülésé­nek résztvevői között egyetlen ember sem volt, aki támogatta volna ezt a csoportot. Amikor kitűnt, hogy a Köz­ponti Bizottság ülése egy em­berként elítéli a csoport párt­ellenes tevékenységét, amikor az ülésen jelenlevők egyönte­tűen követelték a csoport tag­jainak kizárását a Központi Bizottságból és a pártból, ők beismerték az összeesküvést, pártellenes tevékenységük ká­ros voltát, vállalták, hogy alá­rendelik magukat a párt hatá­rozatainak. Az SZKP Központi Bizott­ságának ülése a fenti elmon­dottakból kiindulva és a párt lenini egységének minden esz­közzel való erősítését szem előtt tartva, elhatározta: 1. Elítéli Malenkov, Kagano- vics, Molotov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártelle­nes csoportjának frakciós te­vékenységét, mint amely ösz- szeegyeztethetetlen pártunk lenini elveivel. 2. Malenkov, Kaganovies és Molotov elvtársakat kizárja a Központi Bizottság elnökségé­ből és a Központi Bizottság­ból; Sepilov elvtársat leváltja az SZKP Központi Bizottsá­ga titkári tisztségéből, kizárja az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagjai és a Központi Bizottság tagjai kö­zül. * Az az egyöntetű elítélés, amelyben a párt Központi Bi­zottsága Malenkov, Kagano- vies, Molotov elvtársak párt­ellenes csoportjának frakciós tevékenységét részesítette, le­nini pártunk sorai egységé­nek további szilárdítását, ve­zetésének erősítését, a párt fő irányvonaláért vívott hare ügyét szolgálja. A párt Központi Bizottsága felhív minden kommunistát, tömörüljenek még szorosab­ban a marxizmus—leninizmus legyőzhetetlen zászlaja köré, összpontosítsák minden erejü­ket a kommunista építés fel­adatainak sikeres megoldá­sára. E határozatot 1957. június 29-én egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság valameny- nyi tagja és póttagja, a Köz­ponti Revíziós Bizottság vala­mennyi tagja, Molotov elvtárs egymaga tartózkodott a sza­vazástól, A Pravda cikke a párt egységéről, a kispolgári anarchia, a szektásság és a dogmatizmus ellen Közlemény az SZKP Központi Bizottságának üléséről Június 22—29-én ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülésen G. M. Malenkov, L. M. Kaganovies,, V. M. Molotov pártellenes csoportjának kérdését vitatták meg, s megfelelő határozatokat hoztak. Malenkov, Kaganovies és Molotov elvtársakat kizárták az SZKP Központi Bizottságának elnökségéből és a Központi Bi­zottságból, Sepilov elvtársat leváltották az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztségéből, kizárták a Központi Bizott­ság elnökségének póttagjai és a Központi Bizottság tagjai közül Az ülésen az SZKP Központi Bizottságának elnökségét a következő összetételben választották meg: Az elnökség tagjai: A. B. Arisztov, N. I. Bel jajé v, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulgamyin, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, A. I. Kiricsenko, F. R. Kozlov, O. V. Kuusinen, A. I. Mikojan, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov. N. M. Svernyik elvtársak. Az elnökség póttagjai: N. A. Muhitdinov, P. N. Poszp- jelov, D. Sz. Korotcsenko, J. E. Kalnberzin, A. P. Kirilenko, A. N. Koszigin, K. T. Mazurov, V. P. Mzsavanadze, M. G. Per- vuhin. Kiegészítették a titkárságot, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkárává O. V. Kuusinent választották meg. (MTI) A Pravda szerdai száma szerkesztőségi cikket közölt „A párt lenini egysége — le­győzhetetlen erejének forrá­sa“ címmel. A cikk bevezetőben megál­lapítja: A Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. kong­resszusa az egész világ előtt félreérthetetlenül megmutatta a párt eszmei, politikai és szervezeti egységét, sorainak tömörségét és erejét. A kong­resszus azt is megmutatta, hogy a párt életerős, telve van hatalmas alkotóerővel és azzal a forró kívánsággal, törhetetlen akarattal, hogy továbbhaladjon a lenini úton hatalmas célja, a kommuniz­mus felépítése felé. A cikk a továbbiakban a párt egységének kérdésével foglalkozik, amely a kritika és önkritika jegyében, a párt­ellenes csoportok elleni harc­ban, az éberség légkörében kovácsolódott ki. A cikk hang­súlyozza, hogy Lenin mindig határozott harcot folytatott a különböző kispolgári dema­gógok ellen, akik a pártot ha­lálos vétkekben találták bű­nösnek, hogy ezzel rombolják egységét, fegyelmét és tekin­télyét. A Pravda szerkesztőségi cik­ke rámutat arra, hogy a jelen­legi nemzetközi viszonyok kö­zött bármilyen ingadozás, a párt fegyelmének és a pártélet normáinak megsértése, csak az ellenségnek kedvez. A vélemé­nyek szabad cseréje és a párt­tagok széles tömegeinek aktív vitái természetesen nem mon­danak ellent a pártegységnek, de a párt nem vitaklub, hanem az ország vezető ereje. Különös figyelmet szentelt Lenin — írja a cikk — a párt vezető magva, a Központi Bi­zottság egységének. A marxista—leninista párt sorainak egysége különösen nagyfontosságú a forradalom győzelme után, a szocializmus és a kommunizmus építésének szakaszában. A Szovjetunió Kommunista Pártja X. kong­resszusának határozata 1921 márciusában rámutatott arra, hogyha frakciók keletkeznek, a Központi Bizottság plénu­ma elmehet esetleg a végső határokig is: szükség esetén még a Központi Bizottság tag­jait is kizárhatja a pártból. A leninizmus elveire támaszkod­va, a párt szétzúzta a trockis- tákat, a bucharinistákat, a burzsoá nacionalistákat, az egyéb elhajlókat, akik a szo­cializmus építése ellen léptek fel A cikk a továbbiakban különösen a XX. kongresz- szus határozatainak jelen­tőségét húzta alá. Hangsúlyozza, hogy a párt bátran és nyíltan lépett fel Sztálin személyi kultusza és ennek következményei ellen, hogy megakadályozza a sze­mélyi kultusz bárminő for­mában történő feltámadását. A párt és a Központi Bizottstá! nagy figyelmet fordít a forra­dalmi törvényesség megsérté­sének felszámolására. Ma már mindenki látja, mennyire böl­csek és helyesek voltak azok az intézkedések, amelyeket a párt a személyi kultusz követ­kezményeinek felszámolására foganatosított. A továbbiakban a Pravda szerkesztőségi cikke így foly­tatódik: A párt egységéért vívott harcban a Központi Bizottság a lenini elviség, állhatatosság és határozottság méltó példá- 1 ját nyújtja. A pártban nincse- j nek és nem is lehetnek olyan személyek, akiket betöltött magas posztjaik miatt ne le- j hetne hibáikért és fogyatékos­ságaikért bírálni. Ez ellent­mondana a marxista—leni­nista párt szellemének. A Központi Bizottság bát­ran, személyekre való te­kintet nélkül vitának és kritikának veti alá a párt és az állam bármely ve­zető személyét, ha azok munkájukban hibá­kat követnek el; határozott in­tézkedéseket tesz bárki ellen, ha az illető ténykedései, tettei ellentmondanak a párt vona­lának. Ebből a párt ügye számára csak haszon származhat. Szocialista országunkban nincs — írja a Pravda — és nem is lehet társadalmi bázisa a párton belüli, a leninizmus- sai szemben ellenséges frak­ciók és irányzatok keletkezé­sének. A kommunista pártnak és vezető magvának egységét a szovjet nép erkölcsi-politikai egysége határozza meg. Annak a szovjet népnek az egysége, amelynek céljai, feladatai és érdekei közö­sek a párt célkitűzéseivel. De rendkívül helytelen volna úgy képzelni el a dolgot, mint­ha biztosítva lennénk az el­len, hogy körükben ne jelen­jenek meg egyes olyan csopor­tok és személyek, akik nem ér­tenek egyet a párt vonalával. Nálunk még vannak emberek, akik szektások és dogmatiku­sok módjára nézik a bel- és a külpolitika kérdéseit, betű­KITTENBERGER K. A Kilima-Ndzsárótói Nagymarosig (38) Befejezésül hadd mondjak el egyet-mást az afrikai túzokokról és galambokról. A túzoknak harminckét fajtája volt ismeretes az én időmben Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália síkságain, fennsíkjain. Afrika eb­ben is az első helyen állott, mert ott több túzokfajta él — összesen huszonegy —, mint a többi földrészen együttvéve. A szteppéken, a gyér szavannaerdőkben nagyon gya­kori Kelet-Afrika legnagyobb túzokja, az óriás bóbi­tája szürketúzok, a búrok mézga-pávája. Szerintük ugyanis ez a hatalmas, a mi túzokunknál jóval na­gyobb madár az ernyőakáciák és mimózák kiserkedő mézgáját lakmározza. A szürketúzokokat sosem láttam csapatosan, hanem leginkább párban. Mint a legtöbb túzokfajta, ez is csak ritkán várja be az embert sörét- lövésnyire, a kisebb fajok viszont sdkszor az ember lába alól kapnak szárnyra. A száraz szteppétken, sivatagos területeken bolyongó vadász előtt gyakran nagy robajjal felröpül — párban, vagy kisebb csapatokban — egy fogolytestű, galamb- repülésű madár: a sivatagtyúk. (Ennek egyik ázsiai ro­kona, a pusztai talpastyúk, vagy hörcsöglábú-tyúk né­melykor — nagy ritkán! — hazánkat is felkeresi). A sivataglyúktík, kisebb-nagyobb csapatokban, mindig alkonyat felé húztak a szomjas pusztaságok vizesgöd­reihez, ilyenkor elgyönyörködhettem pompás repülé­sükben. Á sivatagtyúkok húsa, kivált a fiataloké, elég ízletes. A Dankil-sivatagon. ahol nagyon kevés volt a vad. a sivatagtyúk hétszámra is szerepelt étlapunkon. KelH-Afrika madárvilága galambokban is nagyon gazdag. Közülük az úgynevezett gyümölcsevő galambok voltak a legalkalmasabbak konyhára, legjobb pecsenyé­je pedig a szép, zöld színű papagájgalambnak volt. Ha a vadfügefának, vagy más fának megérett a gyümöl­cse, bogyója, óriási csapatokban megjelentek a papa­gájgalambok is, s ilyenkor egy duplával több ember ebédjét meg lehetett lőni. Persze, ez a „galambszüret" csupán egy-két napig tartott, addig, amíg a gyümölcs a fákon. Ahogy a szárnyas vendégek lelegelték a gyümöl­csöt, menten odébb állottáit. Az afrikai ínyencek állí­tása szerint a ninga húsa — ningának nevezik a papa­gájgalambokat — felveszi azoknak a gyümölcsöknek, bogyóknak az aromáját, amelyeket a madár nagyobb mennyiségben fogyasztott. Ugyancsak bogyókkal él a hatalmas, a mi örvösga. lambunkhoz hasonló, pettyes szárnyfedelű guineaga- lamb, amely szintén igen gyakran szerepelt az étla­punkon. Amilyen ízletesek voltak a gyümölcsgalambok, olyan kevésre becsültem a gerlék húsát, noha az egyik vidé­ken így utánozták az embereik a gerlebúgást: Kviku mfupu tupu, mimi nyama tupu... (Azaz: a tyúk csupa csont, én meg színhús vagyok...) Gerlé­ket csak a végső szükségben adtam a konyhára, bár embereim, legalábbis azok, akik madárhúst is megették, gerléket mindig szívesen fogyasz­tották. Egyszer panaszkodtak csupán, hogy a gerlehús megmérgezte őket, aminek az volt az alapos oka, hogy azon a vidéken nagyon sok volt a ri­cinus — a gerlecsapatok pedig éppen a beérő ricinus- magokon lakmároztak. A ricinusmagon hízott gerle­sült valóban megtréfálta az embereket, míg a „mérge­zést“ — a „kutyaharapást szőrével" elv alapján — ki nem kúráltam szintén ricinusolajjal. (Folytatjuk.) rágó módon értelmezik a marxizmus—leninizmust. Olyan emberek, akik nem tudják megérteni, hogy a mai viszo­nyok között a gyakorlati mar­xizmus—leninizmus, a kom­munizmusért vívott harc a párt XX. kongresszusa határo­zatainak megvalósításában nyilvánul meg. A szektások és dogmatikusok nem értik, hogy minden párttagnak. mar­xistának az p legelső köteles­sége. hogy állhatatosan foly­tassa a békés egymás mellett élés politikáját, harcoljon a népek barátságáért, minden módon erősítse a szocialista tábort, javítsa az ipar vezeté­sét, sokoldalúan fejlessze a me­zőgazdaságot, megteremtse a termékek bőségét, széleskö­rűen fejlessze a lakásépítést, bővítse a szövetséges köztár­saságok jogait, biztosítsa a nemzeti kultúra felvirágzását, minden módon fejlessze a nép­tömegek kezdeményezését. Akik elszakadtak a párt és az ország életétől, elmara­dott elképzelések rabjai. Nem ismerik fel az új helyzetet, konzervatívok, makacsul ragaszkodnak a munka túlhaladott for­máihoz és módszereihez, elutasítják a születő újat, azt, ami a szovjet társa­dalom, valamint a szo­cialista tábor érdekeiből következik. Ezek az emberek szeretnék visszatéríteni a pártot a veze­tésnek azokhoz a helytelen módszereihez amelyeket az SZKP XX. kongresszusa el­ítélt. És ha gyengül az éberség és ha nem figyelünk fel idejében az ilyen emberekre, ha nem harcolunk ellenük, ha nem akadályozzuk meg őket párt­ellenes nézeteik terjesztésé­ben, akkor ez jelentős kárt okozhat a pártnak és egységé­nek. A cikk a továbbiakban hang­súlyozza, hogy a szocializmussal szem­benálló reakciós erők a személyi kultusz bírála­tát a párt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom gyengítésére igyekeztek felhasználni. De ez a számításuk telje­sen csődöt mondott. A Pravda szerkesztőségi cik­ke befejezésül rámutat arra, hogy a párt jelenlegi akciói — az iparvezetés szervezetének átalakítása — a nép jólétét szolgálják. „Valamennyi kommunistá­nak az a feladata — írja be­fejezésül a Pravda —, hogy őrizze és erősítse a pártnak és vezető magvainak egységét és tömörségét, mindig emlé­kezzék arra, hogy a Kom­munista Párt legyőzhetetlen ereje sorainak lenini egységé­ben van.’’ Szaud Arábia újabh vádja Izrael ellen Szaud-Arábia kedden azzal vádolta meg Izraelt, hogy re­pülőgépei és hajói megsértet­ték a szaud-arábiai felségvize­ket és behatoltak az Akabai- öbölbe. Szaud-Árábia a Biztonsági Tanács elnökéhez, valamint Dag Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához intézett le­velében elpanaszolja, hogy jú­nius 10-én két izraeli torpedó­romboló behatolt Szaud-Ará­bia felségvizeire az Akabai- öböl északkeleti partja men­tén. A következő nap reggelén pedig izraeli haditengerészeti egységek hadgyakorlatokat tartottak a környéken. Június 22-én és 23-án alacsonyan szálló izraeli repülőgépek re­pültek be szaud-arábiai lég­térbe. Tizenegy hét leforgása alatt ez volt Szaud-Arábia hetedik tiltakozása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom