Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)
1957-07-04 / 55. szám
rt.*t ME&tfGf K^Clrlap 1957. JŰLIUS 4. CSÜTÖRTÖK (Folytatás az első oldalról.) jetunió és más országok vezető államférfiai között, ami pedig nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és a kölcsönös megértés szempontjából. Molotov elvtárs véleményét e kérdések közül sokban tó. onagatta Kaganovies •elvtárs, valamint több esetben Malen- Ikov elvtárs. A Központi Bizottság Elnöksége és maga a Központi Bizottság türelmesen helyreigazította őket, harcolt a hibák ellen, arra számítva, hogy levonják hibáikból a tanulságokat, nem fognak ragaszkodni azokhoz és lépési tartanak a párt vezető kollektívájával. Ók azonban kitartottak helytelen, nem-lenini álláspontjuk melletti Malerúkov, Kaganovies és Molotov elvtársaknak a párt irányvonalától eltérő állásfoglalása azon a körülményen elapult, hogy régi elképzelések és módszerek rabjaivá váltak és maradtak, elszakadtak a párt és az ország életétől, nem látják az új körülményeket, az új helyzetet, konzervatívak, makacsul ragaszkodnak a magukat túlélt, a kommunizmus jelé tartó előrehaladás érdekeinek meg nem felelő munkaformákhoz és munka- módszerekhez, elutasítják azt, ami az életből születik és ami a szovjet társadalom fejlődésének érdekeiből, az egész szocialista tábor érdekeiből következik. Mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben szektások és dogmatikusok, betűrágó, élettelen módon kezelik a marxizmus— leninizmust. Nem tudják megérteni, hogy a jelenlegi körülmények között az élő, cselekvő marxizmus—leninizmus, a kommunizmusért vívott harc a SCX. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában, a békés egymás mellett élés politikájának: állhatatos keresztülvitelében, a népek közötti barátságért kifejtett erőfeszítésben, a szocialista tábor általános erősítésének politikájában, az iparvezetés tökéletesítésében, a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztéséért, a termékbőségért, a nagyarányú lakásépítkezésért, a szövetségi köztársaságok jogkörének kibővítéséért, á nemzeti kultúrák felvirágoztatásáért, a néptömegek kezdeményezőkészségének sokoldalú fejlesztéséért folytatott küzdelemben ölt testet; Amikor Molotov, Kagano- vics, Malenkov elvtársak meggyőződtek arról, hogy helytelen megnyilvánulásaik és cselekedeteik állandó visszautasításra találnak a Központi Bizottság Elnökségében, amely következetesen valóraváltja a XX; pártkongresszus irányvonalát, ráléptek a pártvezetőség elleni csoportos harc útjára. Pártellenes alapon összebeszélve azt a célt tűzték maguk elé, hogy megváltoztatják a párt politikáját, visszaviszik a pártot azokhoz a helytelen vezetési módszerekhez, amelyeket a XX. pártkongresszus elítélt, Intrikus módszerekhez folyamodtak és titkos összeesküvést szőttek a Központi Bizottság ellen. A Központi Bizottság ülésén napvilágra került tények azt mutatják, hogy Malenkov, Ka- ganovics. Molotov elvtársak és a hozzájuk csatlakozó Sepilov elvtárs a frakclós harc útjára lépve, megszegték a párt szervezeti szabályzatát és a X. pártkongresszusnak .,A pártegységről” című határozatát, amelyet Lenin dolgozott ki, és amelyben többek között ez áll: „Hogy a párton belül és az egész szovjet munkában a legszigorúbb fegyelmet valósítsuk meg, és mindennemű frakciózást kiküszöbölve, a legnagyobb egységet érjük el, a kongresszus felhatalmazza a KB-t arra, hogy fegyelemsértés vagy frakciózás felújítása, illetve megtűrése esetén (eseteiben) alkalmazza a pártbüntetés minddn formáját, beleértve a pártból való kizárást is, a KB tagjaival szentben pedig a póttaggá való visszaminősítést, sőt, mint végső rendszabályt, a pártból való kizárást. Ez a végső rendszabály (a KB tagjaival, póttagjaival és az Ellenőrző Bizottság tagjaival szemben) csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha egybehívják a KB teljes ülését, amelyre meg kell hívni a KB minden póttagját és az Ellenőrző Bizottság minden tagját. Ha a párt legfelelősebb vezetőinek ez az együttes ülése kétharmad szótöbbséggel a központi bizottsági tag póttaggá való visszaminősítése vagy a pártból való kizárása mellett foglal állást, ez a rendszabály haladéktalanul foganatosítandó“. A lenini határozat arra kötelezi a Központi Bizottságot és az összes pártszervezeteket, hogy fáradhatatlanul erősítsék a párt egységét, határozottan utasítsák vissza a frakciózás és a csoportosulás minden megnyilvánulását, biztosítsák a valóban baráti, a munkás- osztály élcsapatának — a kommunista pártnak — akarati és cselekvési egységét valóban megtestesítő munkát. A Központi Bizottság ülése nagy megelégedéssel állapítja meg az SZKP Központi Bizottsága összes tagjainak és póttagjainak, az SZKP Központi Revíziós Bizottsága tagjainak szoros egységét és ösz- szeforrottságát, amellyel egyöntetűen elítélték a pártellenes csoportot. A Központi Bizottság ülésének résztvevői között egyetlen ember sem volt, aki támogatta volna ezt a csoportot. Amikor kitűnt, hogy a Központi Bizottság ülése egy emberként elítéli a csoport pártellenes tevékenységét, amikor az ülésen jelenlevők egyöntetűen követelték a csoport tagjainak kizárását a Központi Bizottságból és a pártból, ők beismerték az összeesküvést, pártellenes tevékenységük káros voltát, vállalták, hogy alárendelik magukat a párt határozatainak. Az SZKP Központi Bizottságának ülése a fenti elmondottakból kiindulva és a párt lenini egységének minden eszközzel való erősítését szem előtt tartva, elhatározta: 1. Elítéli Malenkov, Kagano- vics, Molotov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportjának frakciós tevékenységét, mint amely ösz- szeegyeztethetetlen pártunk lenini elveivel. 2. Malenkov, Kaganovies és Molotov elvtársakat kizárja a Központi Bizottság elnökségéből és a Központi Bizottságból; Sepilov elvtársat leváltja az SZKP Központi Bizottsága titkári tisztségéből, kizárja az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagjai és a Központi Bizottság tagjai közül. * Az az egyöntetű elítélés, amelyben a párt Központi Bizottsága Malenkov, Kagano- vies, Molotov elvtársak pártellenes csoportjának frakciós tevékenységét részesítette, lenini pártunk sorai egységének további szilárdítását, vezetésének erősítését, a párt fő irányvonaláért vívott hare ügyét szolgálja. A párt Központi Bizottsága felhív minden kommunistát, tömörüljenek még szorosabban a marxizmus—leninizmus legyőzhetetlen zászlaja köré, összpontosítsák minden erejüket a kommunista építés feladatainak sikeres megoldására. E határozatot 1957. június 29-én egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság valameny- nyi tagja és póttagja, a Központi Revíziós Bizottság valamennyi tagja, Molotov elvtárs egymaga tartózkodott a szavazástól, A Pravda cikke a párt egységéről, a kispolgári anarchia, a szektásság és a dogmatizmus ellen Közlemény az SZKP Központi Bizottságának üléséről Június 22—29-én ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülésen G. M. Malenkov, L. M. Kaganovies,, V. M. Molotov pártellenes csoportjának kérdését vitatták meg, s megfelelő határozatokat hoztak. Malenkov, Kaganovies és Molotov elvtársakat kizárták az SZKP Központi Bizottságának elnökségéből és a Központi Bizottságból, Sepilov elvtársat leváltották az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztségéből, kizárták a Központi Bizottság elnökségének póttagjai és a Központi Bizottság tagjai közül Az ülésen az SZKP Központi Bizottságának elnökségét a következő összetételben választották meg: Az elnökség tagjai: A. B. Arisztov, N. I. Bel jajé v, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulgamyin, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, A. I. Kiricsenko, F. R. Kozlov, O. V. Kuusinen, A. I. Mikojan, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov. N. M. Svernyik elvtársak. Az elnökség póttagjai: N. A. Muhitdinov, P. N. Poszp- jelov, D. Sz. Korotcsenko, J. E. Kalnberzin, A. P. Kirilenko, A. N. Koszigin, K. T. Mazurov, V. P. Mzsavanadze, M. G. Per- vuhin. Kiegészítették a titkárságot, az SZKP Központi Bizottságának titkárává O. V. Kuusinent választották meg. (MTI) A Pravda szerdai száma szerkesztőségi cikket közölt „A párt lenini egysége — legyőzhetetlen erejének forrása“ címmel. A cikk bevezetőben megállapítja: A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa az egész világ előtt félreérthetetlenül megmutatta a párt eszmei, politikai és szervezeti egységét, sorainak tömörségét és erejét. A kongresszus azt is megmutatta, hogy a párt életerős, telve van hatalmas alkotóerővel és azzal a forró kívánsággal, törhetetlen akarattal, hogy továbbhaladjon a lenini úton hatalmas célja, a kommunizmus felépítése felé. A cikk a továbbiakban a párt egységének kérdésével foglalkozik, amely a kritika és önkritika jegyében, a pártellenes csoportok elleni harcban, az éberség légkörében kovácsolódott ki. A cikk hangsúlyozza, hogy Lenin mindig határozott harcot folytatott a különböző kispolgári demagógok ellen, akik a pártot halálos vétkekben találták bűnösnek, hogy ezzel rombolják egységét, fegyelmét és tekintélyét. A Pravda szerkesztőségi cikke rámutat arra, hogy a jelenlegi nemzetközi viszonyok között bármilyen ingadozás, a párt fegyelmének és a pártélet normáinak megsértése, csak az ellenségnek kedvez. A vélemények szabad cseréje és a párttagok széles tömegeinek aktív vitái természetesen nem mondanak ellent a pártegységnek, de a párt nem vitaklub, hanem az ország vezető ereje. Különös figyelmet szentelt Lenin — írja a cikk — a párt vezető magva, a Központi Bizottság egységének. A marxista—leninista párt sorainak egysége különösen nagyfontosságú a forradalom győzelme után, a szocializmus és a kommunizmus építésének szakaszában. A Szovjetunió Kommunista Pártja X. kongresszusának határozata 1921 márciusában rámutatott arra, hogyha frakciók keletkeznek, a Központi Bizottság plénuma elmehet esetleg a végső határokig is: szükség esetén még a Központi Bizottság tagjait is kizárhatja a pártból. A leninizmus elveire támaszkodva, a párt szétzúzta a trockis- tákat, a bucharinistákat, a burzsoá nacionalistákat, az egyéb elhajlókat, akik a szocializmus építése ellen léptek fel A cikk a továbbiakban különösen a XX. kongresz- szus határozatainak jelentőségét húzta alá. Hangsúlyozza, hogy a párt bátran és nyíltan lépett fel Sztálin személyi kultusza és ennek következményei ellen, hogy megakadályozza a személyi kultusz bárminő formában történő feltámadását. A párt és a Központi Bizottstá! nagy figyelmet fordít a forradalmi törvényesség megsértésének felszámolására. Ma már mindenki látja, mennyire bölcsek és helyesek voltak azok az intézkedések, amelyeket a párt a személyi kultusz következményeinek felszámolására foganatosított. A továbbiakban a Pravda szerkesztőségi cikke így folytatódik: A párt egységéért vívott harcban a Központi Bizottság a lenini elviség, állhatatosság és határozottság méltó példá- 1 ját nyújtja. A pártban nincse- j nek és nem is lehetnek olyan személyek, akiket betöltött magas posztjaik miatt ne le- j hetne hibáikért és fogyatékosságaikért bírálni. Ez ellentmondana a marxista—leninista párt szellemének. A Központi Bizottság bátran, személyekre való tekintet nélkül vitának és kritikának veti alá a párt és az állam bármely vezető személyét, ha azok munkájukban hibákat követnek el; határozott intézkedéseket tesz bárki ellen, ha az illető ténykedései, tettei ellentmondanak a párt vonalának. Ebből a párt ügye számára csak haszon származhat. Szocialista országunkban nincs — írja a Pravda — és nem is lehet társadalmi bázisa a párton belüli, a leninizmus- sai szemben ellenséges frakciók és irányzatok keletkezésének. A kommunista pártnak és vezető magvának egységét a szovjet nép erkölcsi-politikai egysége határozza meg. Annak a szovjet népnek az egysége, amelynek céljai, feladatai és érdekei közösek a párt célkitűzéseivel. De rendkívül helytelen volna úgy képzelni el a dolgot, mintha biztosítva lennénk az ellen, hogy körükben ne jelenjenek meg egyes olyan csoportok és személyek, akik nem értenek egyet a párt vonalával. Nálunk még vannak emberek, akik szektások és dogmatikusok módjára nézik a bel- és a külpolitika kérdéseit, betűKITTENBERGER K. A Kilima-Ndzsárótói Nagymarosig (38) Befejezésül hadd mondjak el egyet-mást az afrikai túzokokról és galambokról. A túzoknak harminckét fajtája volt ismeretes az én időmben Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália síkságain, fennsíkjain. Afrika ebben is az első helyen állott, mert ott több túzokfajta él — összesen huszonegy —, mint a többi földrészen együttvéve. A szteppéken, a gyér szavannaerdőkben nagyon gyakori Kelet-Afrika legnagyobb túzokja, az óriás bóbitája szürketúzok, a búrok mézga-pávája. Szerintük ugyanis ez a hatalmas, a mi túzokunknál jóval nagyobb madár az ernyőakáciák és mimózák kiserkedő mézgáját lakmározza. A szürketúzokokat sosem láttam csapatosan, hanem leginkább párban. Mint a legtöbb túzokfajta, ez is csak ritkán várja be az embert sörét- lövésnyire, a kisebb fajok viszont sdkszor az ember lába alól kapnak szárnyra. A száraz szteppétken, sivatagos területeken bolyongó vadász előtt gyakran nagy robajjal felröpül — párban, vagy kisebb csapatokban — egy fogolytestű, galamb- repülésű madár: a sivatagtyúk. (Ennek egyik ázsiai rokona, a pusztai talpastyúk, vagy hörcsöglábú-tyúk némelykor — nagy ritkán! — hazánkat is felkeresi). A sivataglyúktík, kisebb-nagyobb csapatokban, mindig alkonyat felé húztak a szomjas pusztaságok vizesgödreihez, ilyenkor elgyönyörködhettem pompás repülésükben. Á sivatagtyúkok húsa, kivált a fiataloké, elég ízletes. A Dankil-sivatagon. ahol nagyon kevés volt a vad. a sivatagtyúk hétszámra is szerepelt étlapunkon. KelH-Afrika madárvilága galambokban is nagyon gazdag. Közülük az úgynevezett gyümölcsevő galambok voltak a legalkalmasabbak konyhára, legjobb pecsenyéje pedig a szép, zöld színű papagájgalambnak volt. Ha a vadfügefának, vagy más fának megérett a gyümölcse, bogyója, óriási csapatokban megjelentek a papagájgalambok is, s ilyenkor egy duplával több ember ebédjét meg lehetett lőni. Persze, ez a „galambszüret" csupán egy-két napig tartott, addig, amíg a gyümölcs a fákon. Ahogy a szárnyas vendégek lelegelték a gyümölcsöt, menten odébb állottáit. Az afrikai ínyencek állítása szerint a ninga húsa — ningának nevezik a papagájgalambokat — felveszi azoknak a gyümölcsöknek, bogyóknak az aromáját, amelyeket a madár nagyobb mennyiségben fogyasztott. Ugyancsak bogyókkal él a hatalmas, a mi örvösga. lambunkhoz hasonló, pettyes szárnyfedelű guineaga- lamb, amely szintén igen gyakran szerepelt az étlapunkon. Amilyen ízletesek voltak a gyümölcsgalambok, olyan kevésre becsültem a gerlék húsát, noha az egyik vidéken így utánozták az embereik a gerlebúgást: Kviku mfupu tupu, mimi nyama tupu... (Azaz: a tyúk csupa csont, én meg színhús vagyok...) Gerléket csak a végső szükségben adtam a konyhára, bár embereim, legalábbis azok, akik madárhúst is megették, gerléket mindig szívesen fogyasztották. Egyszer panaszkodtak csupán, hogy a gerlehús megmérgezte őket, aminek az volt az alapos oka, hogy azon a vidéken nagyon sok volt a ricinus — a gerlecsapatok pedig éppen a beérő ricinus- magokon lakmároztak. A ricinusmagon hízott gerlesült valóban megtréfálta az embereket, míg a „mérgezést“ — a „kutyaharapást szőrével" elv alapján — ki nem kúráltam szintén ricinusolajjal. (Folytatjuk.) rágó módon értelmezik a marxizmus—leninizmust. Olyan emberek, akik nem tudják megérteni, hogy a mai viszonyok között a gyakorlati marxizmus—leninizmus, a kommunizmusért vívott harc a párt XX. kongresszusa határozatainak megvalósításában nyilvánul meg. A szektások és dogmatikusok nem értik, hogy minden párttagnak. marxistának az p legelső kötelessége. hogy állhatatosan folytassa a békés egymás mellett élés politikáját, harcoljon a népek barátságáért, minden módon erősítse a szocialista tábort, javítsa az ipar vezetését, sokoldalúan fejlessze a mezőgazdaságot, megteremtse a termékek bőségét, széleskörűen fejlessze a lakásépítést, bővítse a szövetséges köztársaságok jogait, biztosítsa a nemzeti kultúra felvirágzását, minden módon fejlessze a néptömegek kezdeményezését. Akik elszakadtak a párt és az ország életétől, elmaradott elképzelések rabjai. Nem ismerik fel az új helyzetet, konzervatívok, makacsul ragaszkodnak a munka túlhaladott formáihoz és módszereihez, elutasítják a születő újat, azt, ami a szovjet társadalom, valamint a szocialista tábor érdekeiből következik. Ezek az emberek szeretnék visszatéríteni a pártot a vezetésnek azokhoz a helytelen módszereihez amelyeket az SZKP XX. kongresszusa elítélt. És ha gyengül az éberség és ha nem figyelünk fel idejében az ilyen emberekre, ha nem harcolunk ellenük, ha nem akadályozzuk meg őket pártellenes nézeteik terjesztésében, akkor ez jelentős kárt okozhat a pártnak és egységének. A cikk a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a szocializmussal szembenálló reakciós erők a személyi kultusz bírálatát a párt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom gyengítésére igyekeztek felhasználni. De ez a számításuk teljesen csődöt mondott. A Pravda szerkesztőségi cikke befejezésül rámutat arra, hogy a párt jelenlegi akciói — az iparvezetés szervezetének átalakítása — a nép jólétét szolgálják. „Valamennyi kommunistának az a feladata — írja befejezésül a Pravda —, hogy őrizze és erősítse a pártnak és vezető magvainak egységét és tömörségét, mindig emlékezzék arra, hogy a Kommunista Párt legyőzhetetlen ereje sorainak lenini egységében van.’’ Szaud Arábia újabh vádja Izrael ellen Szaud-Arábia kedden azzal vádolta meg Izraelt, hogy repülőgépei és hajói megsértették a szaud-arábiai felségvizeket és behatoltak az Akabai- öbölbe. Szaud-Árábia a Biztonsági Tanács elnökéhez, valamint Dag Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához intézett levelében elpanaszolja, hogy június 10-én két izraeli torpedóromboló behatolt Szaud-Arábia felségvizeire az Akabai- öböl északkeleti partja mentén. A következő nap reggelén pedig izraeli haditengerészeti egységek hadgyakorlatokat tartottak a környéken. Június 22-én és 23-án alacsonyan szálló izraeli repülőgépek repültek be szaud-arábiai légtérbe. Tizenegy hét leforgása alatt ez volt Szaud-Arábia hetedik tiltakozása.
