Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-11 / 35. szám

1957. JÚNIUS 11, KEDD 'k/Cirlap .'S ESTE A TANYÁKON III; — Régen történt. A vízpar­ton jól fejlett 11—12 éves lány legeltette a libákat. A kislány, Ispán Teréz menhelyből ke­rült Beretvás Jánoshoz, aki régi szokás szerint gondozásra vállalt gyerekeket és ilyen mó­don ingyen munkáshoz jutott; Ezt Juli nénitől hallottuk. Juli néni töpörödött asszony­ka, itt él kicsi kunyhóban, a végtelen tanyavilágban. Nem­régen még a termelőszövetke­zetben dolgozott, de most ki­piheni egy hosszú élet fáradal­mait. — Bizony, kedvesem, bi­zony — szól — sok mindent láttam, hallottam, de nem volt nagyon rossz itt, mert sokáig nem tudtuk, hogy jobb is le­hetne ; ; . Juli néni lámpát gyújt, meg­nézzük kedves arcát: olyan mint egy mesebeli anyóka. — Akkor tudtuk meg, hogy másképpen is lehetne, amikor Urszin Ágoston 1905-ben tánc- raperdült a hóban, mert kitört az orosz forradalom..; — Ki volt Urszin Ágoston? *— kérdezzük. — Kovácsmester az urada­lomban — felel Juli néni. — Ű beszélte nekünk, hogy le­verték a cárt — később min­den bajjal hozzá fordultak. Bi­zony, kedvesem. Nem volt senki hozzá hasonló. Nappal dolgozott, éjjel a könyveket bújta ;;; szakállt növesztett, mert borotválkozni se volt ideje. Szembeszállt mindenki­vel, még az istennel is, ha igazságtalanságot látott, óh istenem, miért nincsenek most is ilyen emberek? — Talán vannak — próbál­juk megnyugtatni. — Juli néni hitetlenül ráz- . za a fejét és azt mondja: — Nem ismerem ki magam közöttük, csak fújja mind­egyik, hogy szeretni kell a fe­lebarátját, de nincs helyén a szívük..: ha segíteni akarnak, a iíiásik emberre néznek: jól tennék-e? Juli néni elhallgat, érezzük, hogy keresi a szavakat, foly­tatja mondanivalóját, de arra kérjük, meséljen Ispán Teréz életéről. s — Elmondom — szól hal­kan — akkor megtudja, mire gondoltam.' Már húztak a vadlibák, es­tefelé csípős hideg volt, Te­réz éppen indult haza, de hallja, valahol messze zene szól. megállt, figyelt. Október végét jártuk, forrt a bor, be­rúgott mindenki, aki csak tehette. A kislány újra meg­indult, amikor elé toppan akkor egy magas ember — Kovács Pista, Beretvás cen- zálja. Most is él a nyomorult, vándorol, kóborol és koldu­lással lopja a népet. Hová mész? — kérdi a megszep­pent gyereklánytól és rápa­rancsol: „Maradj itt, ráérsz lustálkodni, nincsen még es­te!" — Óh istenem, de rettene­tes volt — sóhajt Juli néni. Teréz pedig, szegény, újra a vízhez terelte a jószágokat, a libákat és állt a sötét' parton. A zene már nem hallatszott, csak a vadlibák gágogtak. A gyerek félt, mert Kovács is eltűnt. így szorongott fél óráig, de nem mert nekiin­dulni újra. Egyszerre csak törik a száraz fű valaki talpa alatt, és nemsokára csetelve- botolva elé kerül Beretvás. Most újra elhallgat Juli néni és szipogva kifúiia orrát, és nagysoká folytatja csak to­vább. — Hát te, mit keresel itt Ilyen későn, miért nem mész már a fenébe, talán a szere­tődet várod? Korán lesz még, igaz akkora vagy már. mint a kukorica, letörhetnének . ;: — így beszélt és meglódította a gyereket, aki szegény megtán- torodott és lekuporodva resz­ketett egy földhanton. — Mind ilyen, már az any­jukban kezdik ..: Menhelyi szerelemgyerek, az alma nem esik messze a fáiától — mocs­kolta és mire egészen beestele- delt, olyan sikítást hallottam, ami még most is a fülembe cseng.; 7 Megöltek talán valakit — gondolom irtózva — vagy li­déré volt, mert sok mende­monda járta akkor a tanyákat és Rózsa Sándort is látták éj­szaka lóháton, aki már régen halott volt... — Mire felocsúdtam — foly­tatja Juli néni — remegve ki­lopakodtam az útra, de nem hallottam semmit, csak jó tá­vol, mintha imbolyogva botor­kálna valaki a sötétben, aztán ez is eltűnt..: így álltam olt az úton, az­tán észreveszem, valami mo­zog a földön, úgy láttam, fe­hér köd, de mikor közelebb ért, már tudtam, mi történt — Teréz libái jöttek egyedül és mentek haza a tanyára. — Óh istenem — sóhajtott újra Juli néni — rettenetes a szegénynek, amikor baj van és egyedül áll tehetetlenül, csak a gonosz isten van a feje fö­lött, aki engedi garázdálkodni a bitangokat.;: No, de, ne töprengj Juli, indulj, nagy baj lehet — szóltam rá magamra, és átszaladtam Csörge Dani­hoz, aki tehenész volt a szom­széd tanyán. Csörge Dani Ur­szin embere volt, de könnyen járt a keze és a szája, hiába figyelmeztette őt Ágoston. — Amikor benyitottam az istál­lóba, láttam, állnak Urszinnel a mécses alatt és beszélnek, mellettük Berkó Pista, egy 16 éves legény, aki Daninak se­gített az állatoknál. — Te mit keresel itt, Juli, ilyen későn? — kérdezte Ur­szin — de nem feleltem, csak intettem, jöjjenek gyorsan. Jöttek is, de Csörge még föl­kapott egy vastag karót. Kint aztán elmondtam, mindent és mentünk a nádashoz, keres­tük mindenfelé. Egy zsombék- ban találtunk rá. Szakadt, rongy szoknyácskában feküdt és összekarmolta mindenhol a nád. A férfiak fölemelték és behozták hozzám. Kimentek az emberek, megmostam a szegény árva arcát, tiszta in­get adtam rá. Amikor meg­kérdeztem félve, mi történt, nem nyöszörgött, nem sírt, csak a szeme villogott vadul..; — Ne félj lányom, nem tudják meg — szóltam hozzá és meg­csókoltam fehér homlokát. —- Amikor megbizonyosodtam, kimentem az emberekhez. — Urszin sovány arcát néztem, olyan volt, mint Krisztusé. Ezt megtoroljuk, nem ha­gyunk nyugtot nekik, de senki emberfia ne tudjon róla — szólt. És mi megesküdtünk rá, de nem az istennek, ha­nem magunkba, szegény em­ber módján, csak a fogunk szorult össze. Teréz harmad­nap ment csak vissza ... Hová is mehetett volna. Úgy járt, mint az alvajáró, nem beszélt senkivel, csak gyűlt benne a keserűség, még hozzánk se szólt. — Hanem egyen valamit, megéhezett biztosan' — mond­ta Juli néni és kenyeret, tejet tett az asztalra. — Régen, régen volt ez — folytatta, nincs ilyen bánat már, csak' a jóban gyötrik egymást, mert szenvedés nél­kül nem élhetnek;;? Most nyikorog az ajtó és egy sovány, idős férfi lép be a kunyhóba. — Csörge Dániel a nevem — mutatkozik be —, láttam, világosság van, megnézem, mi történt, miért ég ilyen későn a lámpa? — Beszélgetünk, Dani bácsi. Ispán Teréz meg Beretvás dolgát mondtam el. hanem folytassa maga — mikor hu­sánggal kint állt az ország­úton ... — Ispán Teréz? — Farkas lett abból — szólt Dani bácsi — csak dolgozott veszettül, és haitóttá a béreseket, néha egy órát se aludt, olyan volt a föld. amit művelt... olyan tiszta... szedte a gyomot, mindig és gyorsan járt a ke­ze. Egyszer úgy kupán vágta Pétert, Beretvás fiát, hogv há­rom fogát vesztette. Beretvás- sal meg úgv beszélt, akár a kaocaronggyal. Egyszer ki­hallgattam. Pörlekedtek a ku­koricásnál. Azt mondja neki az öreg: mikor ide vettelek, akkora voltál, mint a kuko­rica itt.;: Azért morzsolt le zölden — válaszolt és leköp­SZERELEM Szikrák a múltból Havonta egyszer múzeumi anyagából ad műsort a rádió A Magyar Rádió munkatár­sai az elmúlt hónapokban ki- válogatták a hanglemezt árból a nagy írók, költők, színészek, közéleti nagyságok hangját megörökítő felvételeket. A rá- dlp-múzeum egyre gyarapszik: a kortársak, a rokonok és a barátok egymás után adnak becse? lemezeket átjátszásra, s a régi filmek hanganyagából is sok neves ember hangjával bővül. A rádió ebből a múzeu­mi anyagból havonta egyszer műsort sugároz, Szikrák a múltból címmel. Áz ügyészség dolga is te. így beszélt, de nem ment el tőle, várta a halálát, hogy bosszúját kitöltse A husánggal mi történt? — kérdezzük. — Elmondom mindjárt, de előbb hallgassa meg, mit tett Berkó Pistával: kerülget­te a fiú mindig. Egyszer fia­tal csikót fogott be szekerébe, még nem tört be egészen, úgy ment a vízimalomba. Ott áll Teréz, szól valamit neki a fiú, erre a lány úgy megug- rasztotta a lovat', hogy befor­dult a szekér a mélyvízbe, Pistával. Utána követ kötött a derekára, bezuhant maga is. Ügy mentették ki őket ne­hezen. Dani bácsi elhallgat, rágyújt pipájára, aztán elbeszéli, mint forgatta meg a husángot. — Az országúton lestem so­ká, egyszer aztán elém került a nyomorult cenzál. Addig ütöttem, vertem, míg vért kö­pött. Három bordáját törtem el. Kórházba vitték, de egész, séges soha nem lett többé ... Azt mesélte mindenkinek, ló rúgta meg. azért fáj a melle. Urszin Ágostonról beszéljen s— kérjük. — Reszketett tőle Beretvás, mint a nyárfalevél... Sokszor látta, hogy a kis Teréz betér hozzá a kovácsműhelybe. Ágoston nem köszönt Beret- vásnak, farkasszemet néztek, ha találkoztak. Hogy jóvá te­gye bűnét a gazda — örökbe fogadta Terézt, de Berkó Pis­tát elkergette. Lett azután, hadd el hadd. Végig járta a fiú lóháton a majort és kikö­tötte az állatokat. Olyant még ember nem látott... Alig volt ház messze környéken, hol ne lett volna utána eszem-iszomi lakodalom . . . — És mi lett Ispán Teréz* zel? — Ahogy az öreg meghagy­ta halálos ágyán, fia, Péter fe­lesége lett, de nem ám Beret­vás akaratából, hanem Urszin Ágoston kívánta így. ■— Nem értem. — A férje nem nyúlhatott hozzá soha, hanem a földet el­herdálta. Vett is belőle min­den szegény . j. A béresek csak nézlek . ;j — A magatokén dolgozta­tok, azért hajtottalak bennete­ket — szólt nekik, amikor ba­góért osztotta a földet. ;— Él-e még? kérdezem. A Dunántúlra költözött és Berkó Pistával kelt egybe. .Hat gyerekük született és mind­ahány a mi gyerekünk .. — Háti Urszin Ágoston? Vele mi történt? — Negyvenöt után párttit­kár lett — de ötvenegyben fel­mondtak neki, mert liberiás — magyarázza Juli néni és majd kitörik a nyelve..; — Liberálisnak nevezték, mert nagyon szerette az embe­reket, helyesbíti Dani bácsi, de októberben puszta kézzel, ököllel verte szét a bitango­kat, akik a szövetkezethez nyúltak... A Dunántúlra köl­tözött ő is Ispán Terézékhez. Most 80 éves, de párttitkár újra,., Gimes Imre Kétszázhetvenezer holdra e'egendó vetőmagot adtak ki másodvetésre A Földművelésügyi Minisz­térium. központi készletből mintegy kétszázhetvenezer hold terület bevetésére elegen­dő vetőmagot adott ki másod­vetés céljára, elsősorban a termelőszövetkezeteknek. A minisztérium felhívja a terme­lők figyelmét, hogy az eddigi évektől eltérően a másodvetés ebben az évben elsősorban a zöldtrágyázást szolgálja. A termelők tehát lehetőleg olyan j növényeket vessenek, amelyek j nagytömegű szervesanyag visz- j szapótlását teszik lehetővé. Elrtélt vagonfosztogató András Béla Budaörsön, a MÁV állomáson teljesített szolgálatot. Januárban rajta­kapták, amint egy külföldi va­gonból különböző holmikat emelt el. A rendőrségre vit­ték, ahol bevallotta, hogy már régebben dézsmálgatja a vago­nokat. Elmondotta, hogy cipőt és harisnyát lopott és a szov­jet raktárból is vitt haza kü­lönböző holmikat. A Pest me­gyei Járásbíróság most felelős­ségre vonta András Bélát és lopásért 8 hónapi börtönre ítélte. Az SZMT elnökségéhez sok panasz érkezett a lakás- építkezésekkel, a kész laká­sok és az OTP lakásépítési kölcsönök elosztásával kap­csolatban. A dolgozóknak bosszúságot okoznak az igaz­ságtalanságokkal. A lakás- helyzet egyébként a kor­mánynak is igen nagy gon­dot okoz. Éppen ezért felhá­borító, hogy az amúgy is komoly problémát egyesek újabbakkal tetőzik. Az SZMT elnöksége azért tűzte napirendre Pest megye lakásépítkezéseinek a helyze­tét, hogy választ adjon a me­gye 110 ezer szervezett mun­kásának a lakásviszonyokról. Meg akarta mondani, hogy ennyi lakásunk van, ennyire van pénzünk, ennyit építünk, ezek és ezek kaptak és kap­nak OTP lakásépítési köl­csönt stb. A minap meg is vitatták, helyesebben megvitatták volna, de a megyei tanács nem tudott elfogadhatóan beszámolni erről. Az elnök­ségi ülésen azonban fény derült arra, hogy a megyei tanács nem ismeri a tényle­ges lakáshelyzetet és nem gazdája a lakásügyeknek. Ezt mutatja az is, hogy a me­gyei tanács elnöke a tervosz­tályra, a tervosztály pedig az építési osztályra — és fordítva — küldte az SZMT munkatársát, hogy majd ott pontosan, minden kérdésre válaszolnak. Valóban sok mindent meg­mondták és papíron kimu­SZERETTE A SONKÁT - HAT HÓNAPOT KAPOTT Majoros Pál biatorbágyi la­kos fiatal kora óta nem vetet­te meg a jó bort Február 28- án megint alaposan felöntött a garatra. Az esti órákban ha­zafelé indult. Útja a Vörös­hadsereg u. 32. szám alatt la­kó Simon Mária háza előtt ve­zetett el. Majoros orrát kelle­mes illat ütötte meg. Nem tu­dott ellentállni a kísértésnek, átmászott a kerítésen, a füs­tölőhöz ment, ahol látta, hogy három sonka lóg a kémény­ben. Majoros — aki nagyon szerette az ital mellett a son- kát is — leakasztotta mind a hármat és hazavitte. Egy hét múlva jöttek rá a lopásra. Házkutatást. tartottak nála, meg is találták a három son­kát, de nem hiánytalanul. Ki­derült, hogy Majoros egy hét alatt hat kiló sonkát kebele­zett be. Majoros Pált a Pest megyei Járásbíróság lopás miatt 6 hónapi börtönre ítél­te. / latiak, ami azonban koránt­sem felel meg a való hely­zetnek. A dolgozók azonban „érdekesebb” dolgokról szó­lották. Véleményük szerint — ezt az elnökség is igazol­ja — az OTP lakásépítési kölcsönöket nem azok kap­ják meg, akik leginkább rá­szorultak és megérdemelnék. Azt mondják, hogy a kölcsö­nök zömét tisztviselők és főleg a műszaki értelmiség kapja. Ezzel szemben a munkások, az orvosok és ál­latorvosok kérelme mindig háttérbe szorul. Sem lakást, sem kölcsönt nem kap­nak, vagy csak igen keve­sen. Nem törődnek az egész­ségügyi épületek felújítá­sával sem. pedig nagyon sok az egészségtelen és veszélyes épület. Mások azt panaszol­ják, hogy egyesek eladják a szolgálati lakásokat és a ka­pott pénzért magánlakást vá­sárolnak, vagy építenek. Hagyjuk a felsorolást. Az SZMT elnöksége is megálla­pította, hogy nagyon sok mu­lasztás és visszaélés tapasz­talható megyénkben a lakás­ügyek területén és az OTP- kölcsönök elosztásánál. Az SZMT elnöksége és más szervek is vizsgálják már az ügyet, hogy fényt derítsenek az igazságra. Ez nagyon he­lyes, de hozzá kell tenni: eredményesebb lenne a vizs­gálat, ha az ügyészséggel közösen végeznék, mert sok olyan tény van, ami már nemcsak az SZMT, hanem az ügyészség dolga is. EJTŐERNYŐN SZÁLLÓ TUDOMÁNY... Az idei nemzetközi geofizikai tudományos év alkalmából minden országban egyidőben kísérleti megfigyelő és észielőgömböket bocsátanak fel, amelyek a légköri viszo­nyokat vizsgálják, fölmérik és a léggömb kosarában hordo­zott parányi rádióadókészülékkel tájékoztatják is felőlük a kibocsátó meteorológiai intézetet. A fölbocsátott lég­gömbök általában Pesttől százkilométeres körön belül hullanak le. Aki a légkörkutató szonda roncsait beszolgál- tatia — a Meteorológiai Intézettől jutalmat kap Elcsípték Amikor a feljelentő maga a fegyverrejtegető Kánya Vince diósdi lakos a közelmúltban bejelentette a rendőrségen, hogy tudomása szerint egyik ismerőse, Sza­kács Elek pisztolyt rejteget házában. Bejelentésében elő­adta, hogy ezt a tényt Sza­kács felesége mondotta el ne­ki. A rendőrség házkutatást tartott Szakács lakásán és a Kánya által megjelölt helyen, a kémény mellett, egy csíkos rongyba csavarva találtak is egy Frommer Baby gyártmá­nyú pisztolyt. Az eredményes házkutatás után a rendőrség Szakácsot letartóztatta. Csütörtökön reggel kerültek át az iratok a Budai járási Ügyészségre, ahol késedelem nélkül megkezdték a tanúki­hallgatásokat. Elsőnek a fel­jelentő Kánya feleségét hall­gatták ki, aki vallomásában hangsúlyozta, hogy az ügyről nem tud semmit. A kihallga­tás alatt Kányáné meglátta az asztalon azt a rongydarabot, amelybe a pisztolyt csavartál? be. Ránézett és meglepődve szólt: — Hogy került ide ez a csí­kos inganyag? Az ügyész felvilágosította Kányánét, hogy ebbe csavar­ták be a fegyvert. Mivel gya­nús volt neki Kányáné megle­petése, feltette a kérdést: — Ismeri ezt a rongydara­bot? , — Hogyne — hangzott a vá­lasz — olyan, mint az uram egyik régi inge. Felesége kihallgatása közben Kánya a folyósón várakozott. Az ügyész Kányánéval autóval kiment Diósdra, ahol a régi fehérneműek között találtak egy ugyanolyan mintájú ron­gyos inget, mint amilyenbe a pisztolyt becsavarták. Mikor a leszakított részt beleillesztet­ték a megmaradt ingbe, kide­rült, hogy azt abból tépték ki. Most már a bizonyítékokkal együtt jöttek vissza az ügyész­ségre, ahol Kánya még mindig türelmesen várakozott. Az ügyész behivatta Kányát és megkérdezte tőle, miért tet­te a feljelentést? Kánya így válaszolt: — Azért, mert tudtam, hogy a fegyverrejtegetés bűn. Az ügyész ezután már sorba, tette fel a kereszt kérdéseket, Kánya azonban megmaradt amellett, hogy egyedül a törvé­nyesség védelme késztette arra, hogy a feljelentést megtegye. Félórai szócsata után az ügyész előrántotta az inget, s a rongy­darabot. Kánya székre rogyott. Pár/pillanatnyi csönd után így szólt: — Látom, megtalálták a bi­zonyítékokat: bevallom, hogy Szakács nem rejtegetett fegy­vert, hanem én csempésztem azt a házába. Már rég félté­keny voltam Szakácsra és ilyen módon akartam eltávolítani az utamból. Bevallom azt is, hogy a revolver is az enyém. A vallomás megtétele után az ügyész azonnal letartóztat* ta. Ugyanakkor Szakács Eleket szabadlábra helyezték. Kánya Vince ellen már el­készült a vádirat, melyben fegyverrejtegetéssel és hamis vád emelésének bűntettével vádolják. —már—

Next

/
Oldalképek
Tartalom