Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-25 / 47. szám
f* 1957. JÚNIUS 25, KEDD rr.sr MtCYRI ü/Cirlap EGYKOR ÉS MA A KISKUNSÁGON Vastag, sárgásszürke porfelhő kavarog utánunk oly hosz- szan, hogy eltakarja a bennünket követő kocsit. Messziről lilásan 'ködlenek felénk az apró nádasok, parti füzesek. Fölöttük éji szállásra tartó vijjogó vízilakó sereg. Alig vagyunk ötven kilométerre az ország szívétől, s mégis, mintha egy más világban járnánk. Mintha egy kicsit a múltba léptünk volna vissza. Régi írásoik és öreg emberek mesélnek erről a múltról, s szavaik nyomán lepereg előttünk e különös táj, a Kiskún- ság története, A régi írások arról regélnek hogyan kerültek erre a földre a kunok; akik Kötöny királyuk vezetésével a tatárok elől menekültek. IV. Béla szívesen fogadta őket, mert velük szaporodott a lakosság, s a tatárok harcmodorát jól ismerő kunokban jó katonákat nyertek. De nem így a főurak, s a nemesség nagy része, önérzetüket sértette. hogy a kunok előkelői bejáratosak voltak a királyi udvarba, s a sok állattal érkező, nomád életmódhoz szokott kunok letelepítése lépten-nyomon súrlódásokhoz vezetett. A sok ellentét végül is Kötöny meg- öletéséhez vezetett. Ezért a kunok rablás, gyújtogatás közben délfelé vonulva elhagyták az ország területét. Csak amikor a szörnyűséges tatárdüiás után Béla megkezdte ország- j újjáépítő munkáját, települtek j vissza arra a földre, amely jó- j részt gyékénnyel, náddal, sás- • sál, felvert rétség, vagy a \ széljárástól arcát állandóan j változtató futóhomok volt. Itt j élt a kun ember a mocsarak j és lápok világában századokon j át. Hogy hogyan? Az apától ; fiú örökölte szájhagyomány még ma is emlékezik róla. Föl- j det művelni nem volt érdé- j mes, éppencsak annyit, j amennyi a saját évi kenyerű- i két megtermetté. A felesleget j a legtöbbnyire járhatatlan, | rossz utakon úgysem tudták volna elszállítani. így nem- \ csoda, hogy a lábasjószág volt minden. Azt lábán el lehetett \ szállítani bármilyen messzire Bécsben külön mészárszék állt a hires magyar marha, sertés feldolgozására, árusítására. Az állat adta a ruházathoz a gyapjút, a lábbelihez valót, s ha a termés nem sikerült, kenyér nem volt, de hús akkor is bővében. A múlt század második felében vetett véget ennek az életmódnak az új korszellem vívmánya; az ármentesítés. Hiába ragaszkodtak a kunok az életadó vízhez, új törvény lett úrrá a kiszikkadt mocsarak felett: az aszályé. Most már piszkosfehér, kopogósra szikkadt porongok, padkák veszik át a vizek helyét, s jön a szik. „Nincs tenyérnyi fűszál nagy határ mezőben ...“, csak a báránypa- réj, sziki üröm, sziki árpa küszködik helyenként a sanyarú létért. Hétágról tűz a nap, még a szél is perzsel, ha végigfut olykor a fokok között, vagy nagy felhőkben kavarja fel az utak porát. Ma új feladatok várnak ezen a területen a kunok kései unokáira. A korszerű állattenyésztés, a szikesek megjavítása, az öntözés. Hogy mindez milyen mértékben valósul meg, arra utunk első állomásán, Apajpusztán kapjuk meg a választ. Ha vonattal érkezik erre a tájra az idegen, azonnal szemébe ötlik a feudalism gazdaság- politika egy ittmaradt keserves emléke. Az, hogy a. vonat Dömsöd állomáson áll meg, ám maga a község hét kilométerre van az állomástól. Apaj- pusztához azért van csak 500 méterre, mert ez a puszta valaha Choburg herceg uradalma volt (ezenkívül még 98 pusztája volt a fenséges úrnak), s a vasútvonal vezetésébe neki nagyobb beleszólása volt, mint a dömsödi parasztoknak. Apajpuszta kevesek előtt ismeretes történelmi múlttal rendelkezik. Homokdombjai alatt számos ősi emlék vár feltárásra. Annakidején Móra Ferenc is végeztetett itt ásatásokat, szép eredménnyel. A zsugorított csontvázak, hon- foglal. ás korabeli kardok, edények mellett feltárásra került egy római út is. Sajnos, ennék köveit Choburg hercegék felszedettek. Fel is használták istállóépítéshez. 1951 óta Choburg herceg hajdani birtokán terül el a Kiskunsági Állami Gazdaság Tekintettel arra. hogy a körülbelül 9000 hold legelő javarésze meglehetősen gyenge, szikes, leginkább csak birkának való, az állatállomány jelentős részét a birkák teszik ki. Szívós, kistestű, de magas gyapjúhozamú magyar fésűs merinái a tájfajta. Szarvasmarhából egy tna- gyartarka törzsállományt akarnak kitenyészteni. Biztatóak az eredmények és sokat várnak Horn professzor jersey keresztezést kísérletétől is. A csikótelepen a kiskunsági I magyar félvér tenyésztése folyik. Szép. büszke, nemes fajta. amely néhány év múlva minden tekintetben állja majd j a versenyt a hírneves régi tenyészetekkel; Mezőhegyessel, Bábolnával, Kisbérrel. A semmit sem érő kipár szi- I kesek sem maradnak kihasz- I nálatlanül: ma már 400 hol- I dón van halastó. Egy esztendő ] alatt úgy fejlődött a halállo- j i mány, hogy nemcsak a bel- j ] földre jut belőle, exportra is j tudnak szállítani. Nagy tehát a változás a mai módszeres tenyésztés s a régi haiHsz-pákász félnomád I mód között. Lassan a kun em- ‘ bér is megszokja az álhatók is- \ tállózó nevelését, a rendsze- ' rés állatorvosi ellenőrzést s a \ tájfajták kialakítása, a te- nyésztés megkövetelte tervsze- j rűséget. S ez mindennél erősebb bizonyság arra, hogy a '• Kiskunság újra él, s egyre jobban tud élni az új élet új lehetőségeivel. Egy traktor gazdát keres csalószerkezet, a két hátsó gumi kicserélendő, a két első javításba szorul. Kell rá egy dinamó, és már indulhat csépelni, szántani valahová. Valahová, de sem ő, sem a gyárbeliek nem tudják hová, mert amikor összeszedték az utcán, semmiféle papírt nem találtak nála, amely hovatartozását igazolná. Reméljük, azért vannak még jó emberek, akik felkarolják majd cikkünk nyomán szegény beteg traktort és sürgősen elszállítják valamelyik híresebb gépkórházba, ahol rövid Idő alatt meggyógyítják. Megéri a fáradságot, mert miután rendbejött, meghálálja majd jótevője fáradozását. CSAK BESZÉLNI.. . Maga a történet nem hosszú, de tanulsága annál súlyosabb. A történet a következő: A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a decentralizálás során az átkelést biztosító dunai réveket és kompokat átadta a megyei tanácsúknak. így Pest megye is szépszámú motoroshajó és komp tulajdonosa lett. A megyei tanács értekezletre hívta össze az érdekelt helyi tanácsok vezetőit és ott megbeszélték az ezzel kapcsolatos feladatokat. Két hét elteltével, amikor az átadásra került volna a sor, kiderült, hogy a helyi tanácsok nagy többsége semmiféle intézkedést nem tett, így nem is tudják a hajók kezelését átvenni. A megye kénytelen volt létrehozni egy vállalatot. mely most a helyi tanácsok helyett intézi a réveik és kompok ügyeit. Eddig et történet. A tanulság súlyos és nteg- szívlelelendő. A helyi tanácsok vezetői, igen sokat beszélnek a hatáskör növeléséről, s arról, hogy kevés a helyi forrásokból rendelkezésükre álló pénzös*- szeg. Nos. ebben az esetben a hatáskör is növekedett volna. * a révék, kompok bevétele sem megvetendő összeg. Mégsem nyúltak a lehetőség után, nemtörődömségből, vagy ki tudja milyen okok alapján hagyták, i hogy egy jól felhasználható I vállalkozás részükre elvesszék. A szavak és cselekedetek egysége fontos dolog. Csak beszélni, de nem cselekedni elmulasztani a kínálkozó lehetőséget; hiba. Gondoltak erre az ! érintett helyi tanácsok veze- I tői? VITA A FELVÁSÁRLÁSRÓL hogy vegyük át. (Ekkor már | eszükbe jutott a szerződés!) Mi j azonban ütemterv szerint dől- j gozunk, s ekkora mennyiséget ] nem tudtunk átvenni. Már j Csak azért’ sem, mert a borsó j megsínylette a száraz időjá- ! rást s nem ütötte meg az el- j sőosztályú áru mértékét. Ily módon piacra, tartósításra, exportra nem volt alkalmas. Ez volt az oka. annak, hogy be- ütött a „borsó-krach“. Reméljük azonban, ee nem marad így, s a hőség csökkenése után ismét megkezdhetjük a tervszerű felvásárlást — fejezte be nyilatkozatát Lukács József. Ny. £. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. I.apunk helyt ad minden olyan észrevételnek, javaslatnak, amely a felvásárlás jobb, gyorsabb megoldását szolgálja. Ugyancsak helyet adunk, azoknak a leveleknek, cikkeknek, amelyek a gazdák vagy a termelő vállalatok sérelmeit sorolják fel *= a ZOLDERT-tel szemben. — A búzáról meg a konkolyról —-rriskunlacházán hallottuk — mindegy, hogy kitől, JEY és mindegy hogy mikor.. A lényég: becsületes, a nagy próbatételkor keményen helytálló elvtársnő mondta, és nemrégiben mondta. Éppen a kisgyűlésekröl beszélgettünk néhány termelőszövetkezetbeli kommunistával, amikor kerékpárját vezetve- mellénk ért. A kisgyűlésekröl beszélgettünk, ezekről a kötetlen, baráti, nyílt eszmecserékről, amelyeknek során megnyílnak a lelkek, és nemcsak a lelkek, a szájak is. A kisgyűlésekröl beszélgettünk, ezekről a parasztházaknál tartott barátságos összejövetelekről, ahol a kommunistáknak módjukban van a legközvetlenebb módon elmondani a párt szavát a pártonkívülieknek. A kis- gyűlésekről beszélgettünk, amelyekre az ellenforradalom óta nem került sor Kiskunlacházán. Az elvtársnő a kerékpárral, hallgatott bennünket, majd megjegyezte: — Ugyan, kinek tartanánk itt kisgyűléseket? Az egész község __és legyintett, és ezzel a mozdulattal — a kommunistákat és a tsz-tagokat kivéve — lemondott minden egyes falubelijéről, a kisgyermekektől az aggastyánokig ... — Hát itt mindenki ellenforradalmár volt? — NemDe És panaszkodott, jogosan panaszkodott, hogy az egyik az ellenforradalmárok közül, aki benzinespalackokat gyűjtött a szovjet tankok ellen, aki nő létére fegyveresen feszített éjjel-nappal azokban a napokban, fenyegetőzött és szájait, uszított és hagyta magát uszítani, ez a nő ma is szabadon járkál, sőt, kényelmesen ül állásában, és arra hivatkozik, hogy a palackokat paradicsombefőzés céljából gyűjtögette — októberben... De hát egy ember nem az egész község! De még húsz ember sem az egész község — ugyanis végül megállapodtunk abban, hogy mintegy húszan- harmincan akadtak Kiskunlacházán az ilyenféle hőzön- gőkből. És ha százan lennének — még akkor is nagyon- nagyon sok olyan becsületes dolgozó paraszt, kisember, értelmiségi marad, akihez ej kell juttatni a párt szavát, és akit — ha még nem állítottunk magunk mellé — meg kell nyernünk a szocializmus számára. Hová jutna a párt, hová jutna az ország, hová jutnánk valamennyien, ha ilyen könnyűszerrel kiöntenénk a konkollyal a tiszta búzát is?! A jó gazda nem teszi ezt, inkább szelektoroz. Pedig a búza — csak búza, az ember pedig — ember. Nálunk (nem frázis): a legdrágább kincs, a legnagyobb érték. Hogyne kellene hát szelektálnunk, kiválasztanunk az embereket! Ha mindenkit ellenségként kezelünk, valóban ellenségekkel vesszük körül magunkat. Ha mindenkit barátunkká fogadnánk, ugyancsak magunk alatt vágnánk az ágai. De a bűntelen, a becsületesen dolgozó, az ellenünk nem forduló — esetleg velünk több-kevesebb kérdésben egyet nem értő — emberek barátainkká lehetnek és lesznek is, ha foglalkozunk velük, ha bebizonyítjuk, hogy mi valóban barátaik vagyunk. Velük, csakis velük, nélkülük sohasem, építhetjük fel a szocializmust. Csak a kommunisták? Tízmillió közül háromszázötvenezer? Nem. Háromszázötvenezer, és há- romésfélmillió, és még háromésfélmillió! Velük, csakis velük, nélkülük sohasem, teremthetjük meg a szocialista mezőgazdaságot. Csak a jelenlegi tsz- tagok? A parasztságnak 10 vagy 20 százaléka? Nem. A tíz-húsz százaléknak magával kell ragadnia — nem erőszakkal, hanem eredményei és meggyőződései révén —• az egyéni parasztokat. Ha róluk, a pártonkivüliekről, a kívülállókról, a jövő kommunistáiról, a jövő termelőszövetkezeti tagjairól lemondunk, lemondunk mindenről, amiért annyiam életüket adták az októberi ellenforradalommal szemben, és a történelem során már nagyon-nagyon sokszor. Kiskunlacházán hallottuk, de mindegy, hogy kitől, és mindegy, hogy mikor, mert másutt is mondanak hasonlókat, mások is mondanak hasonlókat, máskor is mondanak hasonlókat. Vannak, akik minden fiatalt, vannak, akik minden volt nemzetőrt megbízhatatlannak bélyegeznek, vannak, akik egyszerűbbnek vélik kiönteni az egész búzát, minthogy véletlenül konkoly kerüljön a kenyérbe. Vigyázzunk, nagyon vigyázzunk! Ha ilyen könnyen bánunk a búzával, ki tudja, marad-e loennyérre valónk?! Garami László Szívvel, akarattal sok minden elérhető Gazdag látnivalót, érdekes meghallgatni valót, no, meg jó ebédet ígért Szentendre Baráti Körének meghívója, a kör június 23-án tartandó, 2. ülésének keretein belül. Sok izgalommal, de még több bizakodással készültek a baráti kör tagjai erre a napra. Reménykedtek, hogy a 2. ülés jelentősen előre viszi a város rendbehozásának, fejlesztésének ügyét. Erről beszélt Tibel Ferenc, a városi tanács elnöke is bevezetőjében. Beszámolt arról, hogy a Baráti Kör javaslatai alapján a tanács milyen intézkedéseket tett. Elkészítették a köztisztasági szabályrendeletet, a tatarozási szabályrendeletet, melyek jelentősen előrelendítik a megkezdett munkát. Az idegenforgalom megjavítása érdekében az érdekeltek. bevonásával napokon belül létrehozzák a Dunakanyar intéző bizottságát. Kovács Lajos, a kulturális élet területén szükséges tennivalókról beszélt. A következő felszólaló hangsúlyozta: a város megszépítéséhez nélkülözhetetlen a fiatalok munkája. Felszólalt a Baráti Kör ülésén Várkonyi Zoltán színművész és Major Tamás Kossuth- díjas, a Nemzeti Színház igazgatója is. Mindketten régi szentendreiek és felszólalásuk is azt tanúsította, hogy szívükhöz nőtt a város. Szív és akarat kell * — mondta nagy tapstól kísérve Major Tamás — s akikor sokmindent megvalósíthatunk. A két művész kézzelfogható segítséget is ígért a Baráti Körnek az 1500 személyes szabadtéri színpad létrehozásához. Otz Lóránt, a megyei tanács építési osztályának vezetője, valamint az Országos Műemlék Felügyelőség képviselője is arról beszélt, hogy a felsőbb szervek milyen segítséget tudnak adni a Baráti Körnek. Nagy taps fogadta a műemlék felügyelőség képviselőjének a 100 000 forinton felüli anyagi segítségről tett bejelentését. Több pedagógus is felszólalt a vitában, s elmondották, hogy a jövő tanévtől kezdve heti A A beteg gépek kórháza. így lehetne jellemezni a Nagymarosi Gépgyárat. De ki látott már olyan kórházat, ahol az egyik I legsúlyosabb beteget, a VE 412-es rendszámú G 35-ös traktort, fél év óta kint hagy- { ják heverni az udvaron? Igaz, hogy ez a beteg nem hivatalos ! „beutalóval'1 érkezett — úgy i találták Nagymaroson valahol a Móricz Zsigmond utcában — 1 de akkor is meg kellett volna | már gyógyulnia, mielőtt vég- | képp elpusztulna. Felületes, segéd orvosi vizsgálatot végeztem rajta. Az ész- i lelt tünetek: hiányzik a hengerfejpakolás, kopog a csap- : ágy, hiányos az üzemanyag- j vezeték, javításra szorul a kap— Baj van a borsóval! — Ezzel fogadtak a minap o ceglédi járási tanácsinál. — A Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Szövetkezeti Központ (ZÖLDÉRT) nem veszi át a gazdáktól a szerződéses zöldborsót. Törteiről, Kőcserről és J ászkara jenőr öl már panaszjelentések is jöttek hozzánk ebben az ügyben, tó lenne megnézni, mi van emo- gött. Megnéztük. Törteién csak annyit tudtak, hogy a helybeli felvásárló kirendeltség vezetője értékesítési nehézségekre hivatkozva nem vette át a borsót. Kocséron még ezt sem tudták. Jászkarajenőn hozzátették, hogy a felvásárlás leállítása miatt egyetlen napon 150 mázsa borsó ment tönkre! Mindhárom községben rossz a hangulat, a gazdák szidják a tanácsot, a ZÖLDÉRT -pt. meg aiki kitalálta a szerződéses termelést. A tanács vezetői tehetetlenül hallgatják a zúgolódást, ^mert ők sem tudnak többet az ügy hátteréről, mint a gazdák. A ZÖLDÉRT dolgozói viszont tudják. így hát kérdezzük meg őket — gondoltam. Szerencsém volt: Lukács József, akivel "beszélgettem, éppen ennek a járásnak a felelőse. Tőle hallottam a következőket: — Valóban igaz, hogy mintegy másfél héttel ezelőtt leállítottuk a felvásárlásokat. Talán különösen hangzik, de nép. gazdasági érdekek késztettek erre bennünket. Az előző években ugyanis az volt a gyakorlat, hogy amire szerződést kötöttünk, átvettük akkor is, ha nem volt iránta kereslet, vagy ha minőségi kifogás merült fel az áru ellen. Mi következett ebből? A gazdák jól jártak, mert megkapták a pénzüket. Az állam viszont a felvásárlói áron beszerzett zöldséget és gyümölcsöt fillérekért adta el a sertéshizlaldáknak, mert vagy többszöröse volt a kínálat a keresletnek, vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan minőségű volt az áru. Az eredmény: súlyos ráfizetés, jelentős ká rok a népgazdaságnak. — Az idén ezt a „luxust" ( nem engedhetjük meg ma- ' | gunknak. Márpedig az történt, í hogy amikor primőrcikk volt | a zöldborsó, akkor a gazdák i jó része, megfeledkezve a szerződési kötelezettségeiről, e korai áruját részint maga vit- te a piacra, részint eladta a KÖZÉRT-nek. Ez utóbbi ugyanis teherautókkal megjelent a falvakban, s 20—30 fillérrel magasabb áron, mint amit mi fizethettünk,, felvásárolta előlünk a zöldborsót. | időközben azonban beköszön- j tött a kánikula! Az a veszély ! fenyegetett, hogy a borsó ki- ! szárad. Erre a gazdák nekies- | tek, leszedtek, amennyit csak ; bírtak, és hozták nekünk,-1 A városséta Reggel 9 órakor már szép számú „bennszülött“ és „idegen* gyűlt össze, hogy részt vegyenek a várossétán. A görögkeleti templomtól a feltárás alatt levő római katonai táborig sok-sok muzeális érték- ! ben gyönyörködtek u városséta részvevői. De nemcsak a gyönyörködtetés volt a cél, hanem az is, hogy megmutassa: milyen felmérhetetlen értékű . történelmi kincse van a város* naik, s milyen sürgősen kell az a segítség, mely ezeknek az értékeknek az enyészettől való megmentésére irányul. Szentendre környékének szépségét, idegenforgalmi góccá fejlesztésének jogosságát bizonyította a sétahajózás. A Pap-sziget, Szentendre-sziget, s az azokat körülölelő Duna- ágak szinte kínálják a lehetőségét egy szállodával, nívós szórakozóhellyel rendelkező vendéglátóipari kombinát létrehozására. Saját erőnkből Ez volt a vezérlő gondolata ’ az ebéd után sorrakerülő vi- i tának. melyet a Baráti Kör ■ tervezete felett nyitottak. „Ne terheljük az államháztartást. : saját erőnkből varázsoljuk csodássá Szentendrét” — ez volt minden felszólalás kiin- ‘ dúló pontja, egy órában, már a város múlt* ját is tanítják az iskolákban. Ugyancsak a pedagógusok segítségével készül el a Szentendréről szóló dia-film. A sok-sok felszólaló nemcsak javaslatokat tett, hanem a kör tagjainak eddigi munkájáról is számot adott. S ha kezdetiek is az eredmények, de azzal biztatnak, hogy az öntevékenység, a helyi erőforrások felhasználása. a lelkesedés meghozza gyümölcsét. A nap befejezéseként Mozart muzsikája csendült fel a helyi zeneiskola jelenlegi és volt növendékei által tartott hangversenyen. A d-moll, c-moll fantázia, a Varázsfuvola kórusrészlete, a szebbnél-szebb Mozart-dalok, s végül az a-dur zongoraverseny a szentendrei katonai zenekar filharmónikusainak kíséretével, hatalmas sikert aratott. A sikerben nagy szerepük volt a művek megszólaltatóinak, elsősorban Kovács Miklóst, Schmiedt Mártát, Markó Ve- rát, Máté Sanyikét és Kovács Lórántot illeti dicséret. Az este már megelégedetten találta a Baráti Kör tagjait. A dús programú nap zökkenő nélkül zajlott le, a megelégedettségre is van alap. hiszen jelentősét léptek előre a város újjávarázsolásának útján. — mottó —
