Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-18 / 41. szám

1957. JÚNIUS 18, KEDD

'■'k/Cirhtn

3

Tsz-tagok beszélgetnek...

Látogafás a kákái Kossuth Tsz-ben

Minden falusi ember, aki csak mozogni tud, kinn van most a határban. Rég nem tapasztalt szorgalommal kapálnak, kaszálnak, vagy gyűjtik a szénát. A kókai Kossuth Tsz ryj- vényápoló brigádja is kinn van a földeken hajnaltól késő estig. Talán legnagyobb Elismerése jó munkájuknak a falu egyéni gazdáinak a véleménye. Azt mondják: olyan tiszta a tsz földje, akár a mienk.

Jf tsz központi tanyaépületében csak a t&myagazdával, meg az állattenyésztőkkel találkozunk. Velük beszélgetünk.

Bandi bika és gondozója, Virág József

Répás Pál legelni engedi a teheneket

rossz földet. Most is. hogy azt látták, hogy a tagság nem tágít. megmaradunk a tsz mellett, hát megbékéltek ..: Sokan azt akarták, hordjunk szét mindent, az épületeket is. Kár lett volna értük, i hiszen nemrég építkeztünk állami hitelből. Azóta i® azt nyögjük.

RÉPÁS PÁL tehenész is ezen sopánkodik.

— Ez a baj — mondja —, hogy sok a fizetnivaló. Tavaly is 800 noo forint hitelt fizettünk vissza az államnak. Nem mondom, gabonát szépen kaptunk, de pénzt édes-keveset. Ha az asszonyok nem varrnak a gobelint, tán el is felejtenénk, milyen is az a pénz.

— Kiléptek-e sokan a tsz- ből az őszön?

— Léptek jócskán — feleli — tavaly 130 tag volt. most meg 74-en vagyunk.

— És maguk gondolkodtak-e a kilépésen?

— Eszünkbe se jutott. Aki maradt, az mind csak azon

UJFALUSI JANOS fogatos.

Amíg lovai ebédszünetet tartanaik. Ő is szundít egyet, a jó hűvös nyári színben. 13 lova van a tsz-nek. Mindegyik olyan, akár egy sőre. Látszik, nem sajnálják tőlük a takarmányt.

— Meg is érdemlik — mondja Ujfalusi János. — Rengeteget dolgoznak, kora tavasz óta. Most is krumplit töltögetünk. a kukoricát már kétszer kapáltuk. Igyekezni kell, egykettőre nyakunkon az aratás. 100 hold búzát kombájnnal aratunk, de az árpa, a szöszös- bükköny, meg a dűlt gabona, a tagságra vár. Meg közben még a kapálás, silózás. Nem lesz időnk unatkozni. De a tagság dolgozik is, igazán semmi panasz nem lehet most a munkára.

Szebelkó — Lelkes

Mennyit kell fizetni ?

A pénzügyminiszter az Igazságügy, a belügy és a földművelés- ügyi miniszterrel egyetértésben módosította és kiegészítette az illetékekre vonatkozó Jogszabályokat.

A látogató-útlevél kiadása és meghosszabbítása után például a következő Illetékeket kell fizetni: egyéni útlevél 300 forint; családi útlevél 400 forint; a kétoldalú egyezményekben részvevő államokba szóló betétlap 50 forint: ugyanezekbe az államokba a kollektív útlevél is 50 forintba kerül személyenként.

Egyéb államokba a kollektív útlevél személyenként 100 forint.

A hivatalos utakra szóló útlevél kiadásának és meghosszabbításának Illetéke 200 forint.

Kivándorlók részére a népi demokratikus államokba szóló egyéni útlevél 500 forint, családoknak 750 forint. Más országokba az egyéni útlevél ezer, a tengerentúlra 1500 forint. Az együtt utazó feleség és a 10 éven felüli gyermekek után személyenként az egyéni útlevél Illetékének felét, a tíz éven aluli gyermekek után pedig 25-33 százalékát kell fizetni.

Az örökösödési és az ajándékozási illetéket három csoportra osztották aszerint, hogy az örökséget, vagy az ajándékot egyenesági rokonnak, Illetve házastársnak, oldalági rokonnak, vagy egyéb személyeknek hagyják-e. Eszerint tízezer forint értékig 6—10, Illetve 20 százalékot, ötvenezer forintig toló, illetve 25 százalékot, százezer forintig 16-25, illetve 40 százalékot, 200 000 forintig 25-35, illetve 30 százalékot, 200 000 forinton felül az örökség, az ajándék értékének 35—45, illetve 60 százalékát kell befizetni Illetékként.

A pénzügyminiszter módosító rendelete kiterjed az okirati, az eljárási és egyéb Illetékekre is.

Közlemény

Tarkán szövő gépek készülnek

| A Váci Öntöde a Len-Ken- j deripari Igazgatóság megren- ; delésére nyüstös, tarkán szövő | gépeket gyárt. Az első gépeket | öt szövődében most próbálják | ki. Az új gépeikkel az iparág j régi problémáját oldják meg. | növelhetik a mintásszövésű I vászon ruhaanyagok gyártását.

ISMERTETŐ OSZTÁLY OK LÉTESÜLNEK A GYÓGYSZERGYÁRAKBAN

Az orvosok régi panasza, hogy a gyógyszerújdonságokat nem ismertetik meg velük kellőképpen. Különösén hiányolják a régebben megjelent tájékoztatókat. amelyek részletesen leírták a gyógyszer felhasználási területét és módját. Három legnagyobb gyógyszergyárunk: a Chinoin, az Egyesült Gyógyszer és a Kő-^ bányai Gyógyszergyár ezért"” ismertető osztályt létesített, amelynek dolgozói nemcsak az orvosoknak, hanem a lakosságnak is rendelkezésére állnak.

Makó László elvtárs pilisvörösvári bányász, országgyűlési képviselő meghalt. Holttestét a pilisvörösvári pártházban ravatalozzák fel. Temetése ma este 7 órakor lesz a pilisvörösvári temetőben. Temetéséről az MSZMP budai járási bizottsága, az MSZMP megyei bizottsága, a Pest megyei Tanács, a bányász szakszervezet és az országgyűlés gondoskodott.

MAKÓ LÁSZLÓ

(1909—1937)

Megint kidőlt a sorból a pártnak egy egyszerű, de hűséges és rendíthetetlen harcosa. Makó László elv- társ 1909-ben született.

Édesapja bányász volt. aki ugyancsak élete végéig bányákban dolgozott. Keserves életet élt évtizedeken keresztül Makó László elvtárs. Már 12 éves korában napszámos, később pedig gyári munkásként dolgozott.

1926-ban került a pilisi szénbányákhoz és aktívan részt vett a munkásmozgalomban. 1928—29-ben részese volt -a pilisvörösvári sztrájknak. Ezután még jobban megszerette a bányát. Dolgozott a salgótarjáni, a várpalotai és a komlói bányavidékeken is. 1945-ben új életet kezdett.

Belépett a kommunista pártba és attól kezdve oda- adóan harcolt a szocialista eszmékért. A munka mellett szorgalmasan tanult, többször volt pártiskolán és különböző pártfunkciókat töltött be. Politikai és szakmai tudását az emberek nevelésére, meggyőzésére használta. Nagyon szerette a munkát és élete végéig több mint 30 éven keresztül hűségesen dolgozott a bányákban. Munkatársainak példát mutatott. Munkáját népünk és kormányunk mindig elismerte.

1948-ban Élmunkás. 1954- ben Munka Érdemérem és Kiváló Bányász. 1955-ben a Szakma Kiváló Dolgozója,

1956-ban másodszor a Szakma Kiváló Dolgozója és a Bányász Szolgálati Érdemérem kitüntetéseket kapta.

Szerette az embereket és minden tekintetben segítette do’gozó társait. Ezért tisztelték és szerették. Ennek elismeréseképpen 1953- ban egyhangúlag ország- gyűlési képviselőnek választották és e megbízatásának is mindvégig becsülettel eleget tett. Még betegen is részt vett az országgyűlés munkájában.

Amilyen példás volt munkája, olyan tiszta a családi élete. Szerette családját, őt is szerette felesége és leánya. Most gyászol a család, de Makó elvtárs igen nagy családnak volt tagja, ezért közvetlen hozzátartozói mellett ravatalánál ott lesznek a párt, az országgyűlés, a tanács, a bányász-szakszervezet képviselői és munkatársai. harcostársai is.

Harcos és gazdag életet hagyott maga mögött Makó László elvtárs. Nagy veszteség ez számunkra, de mi fiatalok és idősebbek is erőt merítünk további harcunkhoz az ő életéből. Azzal fejezzük ki legjobban tiszteletünkét, megbecsülésünket iránta, ha ravatalánál megfogadjuk, hogy minden erőnkkel küzdünk az igaz ügyért, amelyért ő oly sonkát fáradozott.

Ujfalusi János lovai. „Csibész” kiscsikó, a kocsisok kedvence, naponta egy-egy nyerstojást kap uzsonnára

jút. Mit tehettem? Egyedül Voltam, ők pedig kilencen és az az úr, akinél puska van,

— És a tsz-tagok?

— Nohát, jöttek is azután, hogy a baj megesett. Minden este húsznál több férfi őrködött a tanyán. Mert a falu is forrni kezdett, követelték visz- sza a földet. Mivelhogy a tsz- terület tagosított föld. Néhány egyéni paraszt már hozta a karót, hogy leverje. Olyan is volt, aki kitűzte az ekére a nemzeti zászlót, aztán hozzáfogott megszántani a mi területünkön levő régi földjét. Pedig nem kellett volna haragban lennünk az egyéniekkel, nem adtunk mi nekik olyan

van: dolgozzunk, dolgozzunk...! Reménykedünk, hogy a jőve- \ delem is a munkához lesz 1 mérve. Hizlalunk 32 disznót, | 6-ot nemrég adtunk el. Húsz | tehenet fejünk, a tej is jó pénz. \ Van 6 hold paradicsomunk. 6l hold dohányunk és 5 hold.l dinnyénk, ami ugyancsak jól | jövedelmez majd, hacsak a jég! el nem veri.

Özvegy VARGA JÓZSEFNÉ |

szintén öt éve tagja a termelő- 1 szövetkezetnek. Idős kora el-i lenére nem tud meglenni mun- j ka nélkül. Második esztendeje | ő gondozza a baromfiakat. % Hetven tyúk, számtalan kis-! csirke és tizenhét pulyka tar-1 tozik a keze alá. Amikor haj-1 nalra harangoznak a falu tor-f nyában. Varga néni már indul | a tanyára, csibéihez.

— Most sok a baj velük —| j panaszkodik — nehezen ülnek | j a kotlák. Melegük van. aztán | j sokszor otthagyják a tojást, ha I

nem ügyelek rájuk. A kinti j szaladgáló kiscsirkéket meg a|

I róka hordja, arra se győzök 1 j ügyelni. Alig várom, hogy le-f I arassanak, akkor majd nem|

■ lesz hova bújni a huncutjának.!

— Az ellenforradalom ide-1 j jén ki gondozta a tvukokat? |

— Kijöttem én minden nap. | Oktalan jószágok ezek. akár- \ mi van a világgal, ők bizony | enni kérnek. Nem volt szívem 1

j éheztetni őket... Mondták is | ' sokan, mit töröm magam. 1 i Nemhogy kilépnék a 4 hold I j földemmel. Megélnék belőle. 1 ! Maradok én — mondtam ne- 1 ! kik. — Nem szeretek én csak = úgy ki-belépegetni.

7\' agy a tül köz.

I ' ponti hajóállomásom.

Még a kijáraton it befelé — a pénztárhoz igyekeznek az utasok.

— Nem vette, miért tapossa a cipőm? — mondja az egyik szőke, vörösképű fiatalember a szomszédjának, aki igencsak furdkodik ...

— Apttskáin, nekem adjon, gyerekkel vagyok! — tréfálkozik a másik, egy ingkabátos barna férfi, s máris átlép a korláton, de visszahúzzák.

— Ne apuskázzon, hanem várjon a sorára ...

— Ha ráér, menjen gyalog. egyenes és sima az út a vízen... He-he, ha-ha ... .?•

elkezd kacarászni. A többiek vele göcögnek.

Hiába azonban a nagy harc a jegyekért, a ..Felszabadulás“ nem tudja befogadni az ünnepek előtti napon az utasokat.

S az utazni akarók riadtan nézik, hogyan jönnek mozgásba a hatalmas lapátkerekek, felbőg a hajósív, három harsányat rikkant és a ..Felszabadulás" lassan elválik a pesti parttól.

— Lehet várni a délutánira. pedig várnak Földváron

— sóhajt egy filigrán asz- szonyka.

— Mentesítőt kellene indítani, amikor ennyi az utas

— vélekedik a harmadik.

A jegyeladás tovább tart.

Néhány percen belül indul is a mentesítő, apró kis dunai gőzös. Megfordul és máris fürgén úszik a folya- mon.

A fedélzeten battai, ercsi, adonyi. földvári parasztasz- szonyök, bajai, sztálinvárosi munkások, rokont, ismerőst látogató pestiek. Mellettem egy harmincas körüli házaspár Paksra igyekszik. Tizenöt év óta először ülnek hajón, a szüleiket látogatják meg. Ahogyan beszélgetésükH

• r

ajova

bői kiveszem, az asszony a vidéki és Pestre ment férjhez.

Dél. Verőfény, ragyog a gellérthegyi Szabadság-szobor. A budapesti hidak ívei alatt bújunk át és mellettünk a pesti bérházak úsznak el.

A Nagyvásártelepnél kikerüljük a „Felszabadulás“-t, amely „muníciót“ szállít a telepről a falunak. Dunafü-ij.

reden már várják a sört a hétvégi vikendezők. ■..

Csepel-szigeten gyárkémények erdeje, a budafoki oldalon a török hódoltsági időket idéző mecsetmaradvány. A Duna vize méltóságteljesen, lustán terpeszkedik szét, szinte mozdulatlanul áramlik előre. Immár kétmillió éve ugyanezen az útvonalon, csak néha lép ki a medréből, ha megunja az egykedvűséget. Es akkor tör. zúz és rombol. Haj. de mennyit is szenvedett már Pest megye Duna menti népe az árvíztől! S mégis szeretik e folyamot, dacolnak vele.

4 parti farönkök, derékós- ba tört fatörzsek, foghíjas parti lépcsők jelzik a múlt téli jeges árt...

— Ister — ahogyan a kelták és a rómaiak nevezték a hömpölygő, dagadó, áramló vizet — sdk népet kiszolgált... Sclkan megénekelték! Már Horatius a ..tengermély“ Duna vizéről dalolt. Versre ihlette a magyar költők legjobbjait, Virág Benedek, Gvadányi József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Eötvös József. Ady, Babits és József Attila egykor megálltak partjain, hallgatták halk zúgását, kilesték mormoló meséjét és szépséges verssorokba szedték emberi szíveknek adó gyönyörűségét.

Hallgasd csak, hogyan dalol Gvadányi: „Duna! Ó, te drága Neptunus magzatja! ■— Szépséged Európa minden vizét hajtja, — örvényidben magát hány vize juttatja? — Arany fövényednek drága minden jatja."

E verssorokat idézem és állok a hajó orrában, nézem a tájat, Pest megye változó lelket nyugtató, festő ecsetjére kínálkozó vidékét ...

A vízről szürke gém húz el. s sirályok köröznek hajónk mögött, a partmenti füzesből szárcsák emelkednek a levegőbe. A halászteleki oldalon a part mentében gu. lya delel, jobb oldalon az érdi téglagyár kéménye emelkedik, a mólón tarkaruhás lányok rakják a piros téglát az uszályba. Dombvonulat zárja le az érdi völgyet és a domb ráterpeszkedik a Dunára, amely itten balra kanyarog. Előre ugró

partfokon állt lándzsájára dőltre ezerhatszáz évvel ezelőtt a római őrszem: figyelte a mélyben ringó Ister szétterülő vizét, az őserdővel borított Csepel-szigetet. Mindezt ma már csak az írott emlékek őrzik és a battai halmok, amelyek a húnok csatáit idézik. Csupa történelem minden. Talán ezen a hajócsapáson úsztak csendesen a keresztes hadak gályái, amelyeknek vontatására kőtélre fogták a partmenti magyar lakosokat.

Most a Szamos vontató gőzöst kerüljük, a partokon szőlők, kukoricatáblák, szépen megmunkált földek dicsérik e fold lakóit. Az ár. területen nádasok, füzes be ékek váltják egymást. Terebélyes mocsári tölgyesek szegélyezik a partot, millió ezüst levél reszket a déli szélben, derékbatört, vízbe* borult égerfák lombkoroná. ját mossa a folyó sodra. »

r\unafüred. Első álló* másunk, ahol hajónk kiköt. A hajóállomás előtt apró szigetecske, kajakozók eveznek a Duna-ágban, a parton fürdőz&k napoznak. Lehet, hogy e sziget hűs sűrűjéből éppen egy fiatal lesi a ma fürdőző leányait, mint egykor Csokonai a Duna nimfáit: „Amott egy nyárfa hívesében — A fűzfa közt — Találni a sziget mentében, — Egy tiszta közt. — Itt a vad faunák irtoványi — Megtetszenek: — Az ősz Dunának szép leányi — Itt fördenek“.

Hej, te csodás vidék!

Lassan megérkezünk uta* zásunk céljához — Ercsibe. De mielőtt feltűnne a falu, a kanyarból fehér kis kápolna tűnik az utas elébe. Előtte magas, szürke piramis néz le a Dunára az egyik domb szegélyéről. Eötvös Jfizsef síremléke tekint az Alföld felé. melyről igen j szép vallomást tett a „Falu jegyzője“ könyvében. S engedjék meg. hogy e tündöklő sorokat idézzem: ...te nagys

zerűbb vagy a föld minden béreinél, honom korlátlan ró- nasága, te párja a végtelen tengernek, zöld s határtalan ..,“

Lassan mindkét oldalon kezd ellaposodni a part. a Duna egyre lomhábban halad. kijutunk az Alföldre ..

A gőzös dudál, * a mólónál kikötünk.

Megérkeztünk.

Gáli Sándor

PARADICSKA BÉLA öt éve

van itt a tsz-ben. Ö a tanyagazda. Sokszor nap számra csak egyedül van itt. Feladata: vigyázni a tsz-javakra.

— Várjanak csaik, azonnal jövök — szabadkozik találkozásunkkor. —- Vigyázok a csapra. Minden órára 4.6 0 forintot kell fizetni a vízért. Kikapcsolom, ne folyjon el több, mint amennyi nagyon . szükséges.

Fürgén elsiet az italóvályú- ; hoz. kikapcsolni a vízcsapot. ; Tompán dong a keményre szikkadt föld. amerre elha- 1 lad... Béla bácsinak mindkét lába vasból van.

—- Háborús emlék — magyarázza. mikor visszajön. — Még a 14-es háborúból. Ezért is tettek meg tanyagazdának. Itt őrzöm a tanyát állandóan.

— Az ellenforradalom alatt is itt volt ?

— Itt bizony, végig. Egyszer jött kilenc géppisztolyos. A derekuk is körül volt aggatva kézigránáttal. Elvittek hét bor-