Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-14 / 38. szám
hazafele Hetven ember szögeit, varrja, festi, fényesíti... Az utcára is kíhallatszik a kalapácsok szorgalmas csattogása. Itt, Cegléden, a Rákóczi úton, a Cipőkészítő KTSZ- ben készülnék a szép lábbelik. Hetven ember szögeit_ varrja. festi, fényesíti a cipőket egy nagy teremben. Egy évben átlag 12 000 új „lábravalót" csinálnak a szövetkezet tagjai, s ezenkívül jó pár ezret javítanak. Mégis „lassú“ a termelés. Mert hiába igyekeznek sokat és jól dolgozni, nem győzik a munkát. Most sem vesznek fel rendelést, hiszen a szandálokat csak őszre tudnák elkészíteni. Pedig ezek a cipők, amelyeket képeinken is bemutatunk, nagy sikert arattak a városban. A férfi cipő Németh Balázsnak készült (reméljük nem haragszik meg azért, mert a fényképezéshez felpróbáltuk) 532 forintért. \ Naponta -20—40 rendelést kap a szövetkezet. Helyesebb lenne, ha kevesebbet készítene a nagykereskedelem részére s a helyi igényeket igyekezne jobban kielégíteni. Ez a ceglédiek kívánsága. HASZNOS TANÁCSKOZÁS „lelkiprédikációkat“, nem akart olyan szervezetbe lépni, amelyik nem elégíti ki az igényeit. Nem tudták, hogy mi az a KISZ. A tizenegy ifjúmunkás. az alapító tagok már nagyon sok fiatalnak megmagyarázták, hogy mi a KISZ. Rendszeres beszélgetéseket folytatnak az időszerű politikai kérdések mellett a szervezet feladatairól, célkitűzéseiről. Eredményesen dolgozik a vezetőség. Ezt az is bizonyítja, hogy a taglétszám már meghaladta a negyvenet. Van jelentkező állandóan, de igen szigorú mértékkel mérnek. X«stjijtttt fi ej tjei s n n /* soraik tisztaságára; Mit csinált eddig a KISZ? Harcot kezdtek a munkafegyelem megszilárdításáért. A műhelyekben komoly, régi szakmunkások segítik szakmailag1 a fiatalokat. Vörös András Szokolai Máriával. Hir János Katona Sándorral foglalkozik. A KISZ egyik legfontosabb feladata az üzem munkájának a segítése. Mindent elkövet tagjai szakmai tudásának emeléséért. Nemcsak a leggyengébbekkel való foglalkozást szervezi meg. Az ellenforradalmi események óta most első esetben hívta össze tanácskozásra a KIOSZ vezetősége a ceglédi kisiparosokat'. Az ülés napirendje iránti érdeklődés igen nagy volt, több mint 200 kisiparos: hall» gáttá végig a KIOSZ országos központjától kiküldött előadó referátumát. Az előadás az ellenforradalmi események ismertetésével. azok következményeivel, továbbá a kormány intézkedéseivel — különösen a kisiparosok számára fontos rendelkezések ismertetésével — alapos tájékoztatót adott a hallgatóság számára,' A kisiparosok helyzetéről és feladatairól szóló összefoglaló után számos felszólaló sürgette többek között az új ipartörvény kibocsátását. Ványi Benő kisiparos felszólalásában az ellenforradalmi események alatt tevékenykedő kisiparosoknak kifejtett nézeteit és kijelentéseit cáfolta meg. Elmondotta, hogy a felszabadulástól kezdve mostanáig a népi demokrácia mennyivel többet és jobbat biztosított a kisiparosoknak, mint a Horthy- rendszer. / Több felszólaló a szakmunkás-utánpótlással — az ipari tanulók kérdésével foglalkozott s még többen gyors és hathatós segítséget kértek a tanácstól a kontárok ellen. Távirat a béketanácsnak Márton elvtárs több közérdekű probléma felvetése után saját maga küzdelmes életével — iparoslársainak és minden békeszerető ember legégetőbb problémájával fog. lalkozott. Elmondotta, hogy az emberiségnek mennyire emlékezetében ván még most is a második világháború minden borzalma. Még alig hevertük ki ezeket a szenvedéseket, alig hoztuk rendbe ügyesbajos dolgainkat — mondotta — de máris újabb vérontásra és pusztításra törekszenek az imperialisták. A tudomány vívmányait az egész emberiség ellen akarják felhasználni — ami ellen tiltakozni kell —, majd felszólalását azzal a javaslattal fejezte be, hogy a ceglédi kisiparosok táviratban tiltakozzanak az Országos Béketanácsnál az atom- és hidrogénbombák kísérleti robbantása és háborús célokra való felhasználása ellen. A vita utáni összefoglalók sok segítséget adtak ezen a hasznos tanácskozáson részvevő ceglédi kisiparosoknak. I—G. A munkásosztály egyik erőssége Cegléden a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat. A sokszáz munkást foglalkoztató üzem 30—40 százaléka ifjúmunkásokból áll. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség itt erősen dolgozik a gyárban. . Az ellenforradalom az üzemben sem múlt el nyomtalanul. Kétes elemek itt is leverték a vörös csillagot, itt is elhangzottak pártellenes jelszavak, pártellenes követelések. Nagymértékben hibás a DlSZ-szer- vezet azért, hogy ezek a jelszavak az üzem ifjúmunkásai körében is többé-kevésbé talajra találtak. Nem akarom most felhánytorgatni a DISZ hibáit, amelyeket úgy a nevelés, mint egyéb területeken elkövetett, de a tények elől nem lehet elzárkózni. Nem lehet elhallgatni azt. hogy október előtt az ifjúság nevelésével nem foglalkoztunk olyan alaposan, ahogyan kellett volna. És ezt tudja a KISZ-szervezet vezetősége is. Amikor áprilisban megtartották az alakuló gyűlést, kevesen jelentek meg. Az ifjúság nem akart unalmas szemináriumokat, nem akart nem azok segítésével törődik, hanem az átlagos, vagy jól dolgozók eredményeit, tudását is növeli. Tevékenyen részt vesz a munkaverseny szervei zésében, az újítási mozgalomban. tagjai részére minden segítséget megad ahhoz, hogy tudásuk mellett a keresetük is növekedjék. Ezzel kapcsolatban beszélgettem egy ifjúmunkással, Reznák Ilona motorszerelővel. Négy éve szabadult, keresete 1600 forint, meg van elégedve. Lelkes KISZ-tag, mindent elvállal, mindent elvégez. A legerélyesebben fel kell lépni a KISZ-nek a „jó az úgy mint évekkel ezelőtt volt“ nézettel szemben. Meg kell magyarázni a fiataloknak, hogy a munkaverseny, az újítómoz- galom ne>nt ötrvél, hanem a szocialista építés egyik mozgató rugója. Mint megtudtam, két brigádot már szervezett a KISZ, de anyag-: hiány miatt nem tudják megkezdeni a versenyszerű munkát. Az üzem vezetősége remélhetőleg megtalálja az akadály elhárításának a módját, s akkor hamarosan nem két, hanem öt. tíz vagy még ennél több brigád versenyezhet. Vége a tanításnak, a diákok kilépnek a gimnázium kapuján. Még egy-két nap s ebben a tanévben utoljára intenek búcsút az iskolának. Kezdődik a nagy szün- i idő, a nyár, amely ! ezernyi színes örö- imöt, élményt tar- i tógát a ceglédi ; tanulóknak is. ! Kellemes pihenést, jó szórako- í zást, élménydús í nyarat kívánunk ; mi is a diákoknak 'f'rdekes, hogy amilyen lassú, i-z ólomlábakon halad az idő a tanév elején, olyan viharos gyorsasággal száguld, amikor az évzáró felé közeledünk. Érthető, hiszen a vizsgák, a késő éjszakába/ hajló magolás, a bizakodás és az elesüg- gedés között való hányódás meggyorsítja a tempót. Az utolsó napok egyikén tartotta a szülői munkaközösség az utolsó értekezletét. Sok <mindenről szó esett. Az előző tanév eredményeiről, hibáiról, az ifjúság és a nevelők munkájáról. Befejezésül az igazgató azt mondta a szülőknek: — A pedagógus munkája nem könnyű. Sok fáradság, igen sök türelem szükséges ahhoz, hogy ezt a munkát jól ellássuk. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy hivatásunknak jól megfeleljünk. Munkánk eredménye, jutalma be van írva az ifjúság bizonyítványába. És ez nekünk bőségesen elegendő. Nem szükséges az, hogy a kedves szülők hatalmas költségekbe verjék magukat, sokszor mértéken felül vásároljanak, hogy ajándékokkal megköszönjék a pedagógus fáradozását. Ezért kérem a kedves szülőket, hogy szakítsunk az eddigi szokással, és ha mindenáron meg akarják jutalmazni a nevelőt jó munkájáért, akkor néhány szál virágot adjanak neki, amivel épp úgy ki lehet fejezni az elismerést, mint több száz forintos, drága ajándékkal. Az asszonytársak lelkesen megtapsolták ezeket a meleg szavakat és majdnem mindnyájukban felötlött az a gondolat, hogy ilyenformán sikerül jó néhány forintot megtakarítani. Hála az igazgató szavainak. Most már még sebesebben teltek a ttűpoifc. hiszen az édesanyák is belekapcsolódtak az évzárás izgal maiba. Az évzáró ünnepély a megszokott formák között zajlott le. Az igazgató könnyekig meghatotta a nyolcadikos kislányok mamáit az érzékeny búcsúbeszéddel, a fiúk mamái kihúzták magukat azokra a lelkes szavakra, amikkel az igazgatói gondoskodás az élet felé irányította a legény kéket. ROSSI KAROLY: TANÉV VÉGÉN Azután megindultak az osztályfőnökök az osztályok felé, hogy kiadják a bizonyítványokat, s a diákokból, meg a mamákból alakult uszály libegett a nyomukban. Minden anyukának cserepes virág vagy csőkor remegett a karján, a megszokott rétikul pedig erre-arra lengett. Verebéig tanárnő a helyzethez illő komolysággal osztotta ki a bizo. nyítványokat.. Minden gyerekhez volt egy-egy kedves, közvetlen szava, vagy a megelégedés hangján, vagy egy kis buzdítás, bátorítás a következő tanévre. Mikor az utolsó gyerek is megkapta az útravalót, a fal mellől megindult az egyik terebélyes mama s néhány nagyon erősen botladozó szóval fordult a tanárnő felé. — A kislányom nevében és a ma. gam nevében is mindent hálásan köszönök és leérem, tessék ezt a csekély ajándékokat szeretettel elfogadni. A cserepes orchidea odalengett a tanító néni kezébe, aki félkarral átölelte a zavarban levő asszonykát s nagyon melegen megcsókolta. És ez így nagyon szép volt és híven alkalmazlcodott az igazgató szavaihoz. A mama azonban egy gyors mozdulattal felpattantotta a retikült és lassú, műértő mozdulatokkal csúsztatott az asztal közepére egy aranyozott bonboniert. tantermen nehéz sóhajtás gurult végig. A felháborodott tömeg sziszegő hangja, tele méltatlankodással és indulattal. A mama elbiggyesztette a száját s egy könnyű grimasszal válaszolt a tömeg morgássá változott sóhajtására. Helyére ment és mentében még alaposan riszálta is magát. Akinek nem tetszik tegyen róla. A következő mama gyönyörű csokorral kedveskedett és még meg sem várta az elismerő tanítónői csókot, kibontott egy selyempapír-csomagot, amelyből egu aranyozott bonbonier dugta elő a fejét. A tanító néni mosolygott, a tömeg ■morgóit, bár a morgás egy árnyalattal enyhébb volt, mint az előbbi. A harmadik mama virágja csodálatosan szép volt. Fehér és vörös pünkösdi rózsák lehelték be a termet a termékeny nyár illatával. A bonbonier nem volt aranyozott, hanem kristály, de szépségben nem maradt mögötte a másik kettőnek. A mama átvette az obiigát csókot és egy kis bűntudattal odaállt a másik két mama mellé. Közös sors elviselhető. A negyedik, ötödik, hatodik mama retikülje is bonboniert szült, amire a tömeg morgása meleg mosolygássá szelídült. A tanítónő türelmesen rakta egymás mellé kaptákba a cukortartókat. Volt már kék, piros, hófehér aranydísszel, herendi váltotta tel a zsolnayt és egy megtermett kristály zárta be a sort. Egymás után hullottak a virágok után a cukortartók. A tömeg mosolygása kitörő hahotába torkollott. A tippelési láz itt is felütötte a fejét. A mamák viharos jókedvvel találgatták, tippelték a következő cukortartó formáját, színét, minőségét. Fél óráig tartott az ajándékozás s ez alatt a fél óra alatt a tanterem sarka olyan volt, mint egy virágüzlet kirakata, a tanári asztal pedig hasonlatos volt egy üveg- és porcelánbolt pultjához. A mamák pedig egy icipici bűntudattal a lelkűkben beszéltek er- ről is, arról is, de véletlenül sem tették szóvá az ajándékozást. Általában nem vagyok pletykás természet, de most kivételesen elmondom a harminckét mamának azt, hogy nem is sejtik, milyen nagy jót tettek Verebéig tanító nénivel. Bármilyen furcsán is hangzik, az a harminckét cukortartó segítette hozzá a tanító nénit ahhoz, hogy a kedves vőlegényével már két esztendeje halogatott esküvőt megtartsák. Rögtön megmagyarázom. Meg volt a bútoruk, ágyneműjük, szőnyegeik, szóval minden, ami egy gondosan berendezett háztartásban szükséges. Csak. éppen edényáruban voltak nagy ínségben. Éppen azt tervezték, hogy még egy esztendei takarékoskodás szükséges ahhoz, hogy mindezt beszerezzék, amikor bemasírozott az életükbe a harmine két cukortartó. Rövid leszek. Az ibvegbolt megértő vezetője kicserélte a harminckét cukortartót. Lett belőle étkészlet, kávéskészlet, vizes, boros, likőrös szerviz s a tanító néni augusztus közepén boldogan megtarthatta az esküvőt. zt az esetet karácsony táján hallottam a tanító nénitől s amikor megjegyeztem, hogy meg fogom írni, arra kért, ne tegyem, mert hiszen a tapasztalat szerint a példa könnyen ragad és ő nem szívesen venné, ha jövőre ismét harminckét cukortartót kapna ajándékba. Itt azután egy kicsificözelebb hajolt hozzám és huncutul a fülembe súgta, hogy neki jövőre már nem porcelán árura lesz szüksége, hanem gyerekkocsira. Viszont az üvegboltban készségesen kicserélték a cukortartókat, de gyerekkocsit csak a sport- és játékboltban tartanak. | . Mit tud nyújtani a szervezet | a fiataloknak, a szórakozás és | művelődés területén. Joggal | kérdezi ezt mindenki. Jelen | pillanatban az a helyzet hogy 1 csak tudna nyújtani, ha nem | küzdene sok akadállyal. A | vállalatnak Vigadó néven | közismert kullúrháza van a | városban. Jó zenekar, sön- ! tés, könyvtár, sakk. biliárd, 1 filmelőadások és egyéb szóra- ! kozási lehetőségek várják a i látogatókat. Mégis kevesen ke- ! resik fel. | Küzd ez ellen a KISZ. Szer- | vezik már a népi tánccsopor- ! tot, színjátszókat stb. Élénk, | eleven kultúréletet akarnak | kialakítani, de nagyon lassan | megy a szervezés. Még nem | figveit fel a vezetőség arra, | hogy az udvar sarkában egy 1 félig kész lőtér áll. várva a I befejezést. Vajon el tudnák-e 1 készíteni? Vajon lenne-e je- ! lentkező a lövész-körbe? Min- 1 den bizonnyal számosán je- 1 lentkeznének, különösen azok | a fiatalok, akik a katonai I szolgálat előtt állnak. Miért | feledkezett el a vezetőség a | sportmunka megszervezésé- § ről? Az üzemnek jó pár sport- ! köre van. teljes felszereléssel, | Miért nem segítik ezeknek a | munkáját azzal, hogy bevon- ! jak a körökbe a KISZ-fiata- ! lókat? | Van még tennivalója a ve- | zetőségnek nagyon sok. Ápolni | kell az üzem területén levő | gyümölcsfákat, rendszeresen | el kell készíteni az üzemi fali- | újságot. Az ifjúság nevelésé- ! ve], kulturális és művelődési | lehetőségük megteremtésével | foglalkozzanak még sokkal | többet s akkor méltó segítői | lesznek a pártnak s a KISZ | be fogja tölteni a hivatását, — O — A ceglédi Vasutas Foto Klub \ tagjainak érdeklődésére kő- I | zöljük a Pest megyei Hírlap j I június 2-án megjelent számá- = ] ban meghirdetett fotopályáza- [ | tával kapcsolatban, hogy a \ pályázat meghirdetésének idő- j pontjában kezdődött el, határ- \ i ideje október 31-én jár le. A j lapban közlésre kerülő képek} | nagysága általában 13x18 cm- \ es, tehát a pályázatra bekül- j dött képek is lehetőleg ekko- j rák legyenek. (De sem az alsó, j sem a felső határa a képmé- j retnek nincsen megkötve.) A) pályázat eredményét novem-; bér 7-i számunkban tesszük; közzé. Sok feladat vár megoldásra
