Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-14 / 38. szám

rest »itc kfCirlap 1957. JŰNIUS 14, PÉNTEK Felhívás az állami gazdaságok dolgozóihoz a nyári munkák sikeres elvégzésére Az állami gazdaságok főigazgatója és a MEDOSZ elnök­sége közös felhívásban fordult az állami gazdaságok dolgo­zóihoz; „Az ellenf orr odaírni eseményéli során szenvedett károk pótlására — mondja többek között a felhívás — a: lakosság életszínvonalának fenntartására és emelése érdekében az idén több és olcsóbb gabonát, terményt kell az ország asztalára tenni, mint az előző években bármikor. Ez komoly erőfeszítést, alapos, jó munkát kíván a gazdaságok vezetőitől és minden dolgozójától.“ A felhívás többek között figyelmébe ajánlja a gazdasá­goknak, hogy a termények, elsősorban a gabona betakarításá­nak idejére gondoskodjanak a gépek, mindenekelőtt a kombáj­nok zavartalan munkájáról, a teljesértékü gépkihasználásrcl. A jövő évi termés feltételeinek megteremtése érdekében vá­lasszák meg jól az előveteményeket, alkalmazzanak helyes agrotechnikát, szervezzék meg gondosan az őszi talajelőkészí­tést. és vetést. Azokat a gazdaságokat és dolgozókat, akik a gépkihasználás és növénytermelés színvonalának emelése ér­dekében a legnagyobb erőfeszítéseket teszik, s gazdaságosság tekintetében is a legjobb eredményeket érik el, jutalomban részesítik. Összesen kétszázezer forint jutalmat osztanak ki a gazdaságok között. Sterilizáló készülék a konzerviparban A Konzervipari Kutató In­tézet egy forgó sterilizáló ké­szülék prototípusát állította elő, amelynek segítségével a konzervek romlását meg lehet akadályozni. Az új készüléket rövidesen alkalmazzák a kon­zervipar minden üzemrészé­ben. ____________ E gykilós csomagolt zsír forgalombahozatalát tervezik Sok időt rabol el az üzle­tekben a zsír kiszolgálása. A kiméréssel való bajlódásnak azonban van még egy hátrá­nya is: nem felel meg a higié­nia követelményeinek. Ezért a húsipar elhatározta, hogy egykilós csomagolt zsírt hoz forgalomba. A szükséges be­rendezés beszerzése után — előreláthatólag még ebben az évben — üzletekbe kerül a csomagolt zsír* Kulturáltságból: elégtelen Ráfkévén is vannak lehetőségek — csak éljen velük a KISZ-szervezet Hót eve ifjúsági vezető. Terüle­tét. a ráckevei járást jól is­meri. Biztos kézzel szervez. A fiatalok becsülik, szeretik. A megyei Kommunista Ifjúsági Szövetségben egyesek nemré­gen mégis KISZ-ellenesnek nyilvánították. Igaz, hogy ez az ügy már befejeződött, mégis kiváncsi vagyok a részletekre. — Mivel indokolták ezt a kijelentést? — kérdezem. Végigsimítja borostás arcát (fmost jött Délegyházáról, ott volt KISZ alakuló ülés) és nagysokára felel. — Indok? :: s Nem tudom, annak lehet-e nevezni... Hogy nem tudtam a megállapított időben jó eredményt felmu­tatói? Nem akartam látszat- | munkát.; -. Most, amikor I annyit beszélnek a DISZ hi- í bájról, a papíron létező ázer- í vezetről. a kényszerű, semmit nem jelentő tagságról, még fontosabb feladatnak tartom, hogy az ifjúsági szervezetben mindez megszűnjön; Eddig az EPOSZ tömörítette a megyei fiatalság legnagyobb részét. A régi EPOSZ-vezetőkkel együtt csak három hete kezdtük meg a KISZ-szervezést. “ Mii mondanak az ifjúsági (Szövetségről a fiatalok? — Hát;;; Bizony kissé ide­genkednek. Lelkűkbe íródott október és ezt nem lehet köny- nyen kitörölni; Csak ember­séges szóval, megértő segíteni akarással. Hiszem, hogy té­nyekre épített pár szó töb­bet jelent akárhány három­órás politikai előadásnál; Én is megcsinálhattam volna azt. amit (sajnos) sok helyen tettek. Bemegyek az EPOSZ- gyűlésre és kijelentem: na, gyerekele, mától kezdve KISZ- tagok vagytok, mert ha nem: ez meg az..: Van ennek ér­telme? Nincs..-; nincs... akár­hogyan is nézzük, nincs. Pél­dául Délegyházán — folytatja nekimelegedve — az első ösz- szejövetelen, a beszélgetés ntán megkérdezem, ki akar belépni a KISZ-be. Mindössze két bátortalan kéz himbáló­zott a levegőben. Kezdhettem elölről. — Kinek az apja párttag? —- kérdeztem. öt-hat kéz. — Hát az apádéval ellenke­ző elveket vallasz? Nem. A vége az lett, hogy néhány kivétellel mindenki kitöltötte a felvételi kérelmet. Most felcserélődnek a szere­ljek. Ő kérdez: ■— Miért van az, hogy az or­szágos szervek, tömegszer­vezetek minden segít­séget megadnak, támogatják a KISZ-t és itt a megyében mégis minduntalan apró-csep­rő akadályokba botlunk, a me­gyei, járási szervek részéről? Most utaltak ki például a já­rási tanács nyereségi alapjából 25 000 forintot kulturális és sportcélokra. Szeretnénk egy csónakházat építeni a duna- parton. Ugyanezen a területen fekszik a Pest megyei Tanácsé is. De talán menjünk és néz­zük meg! Szép, eléggé meleg tavaszi nap van; Az ég káprázatosán kék, a Dunán csónakok rin­gatóznak . .. Mindenfelé nyu­galom, csend. És ebbe a meg­nyugtató csendbe törnek Ko- yács Kálmán szavai: — A megyei tanácsnak erre az épületre nincs is nagyon szüksége. Szentendre környé­kén, Lupa-szigeten van ugyan­is egy másik, gyönyörűen fel­szerelt, berendezett nyaraló­juk. A tanácsnak mégis any- nyira fontos ez az ürességtől kongó épület, hogy nekünk még az építkezést is megtiltot­ta; Közben odaérünk. A tanács csóriakháza mögötti telken egy rakás tégla, mész. Egyik oldalról a gimnázium épülete néz ide, másikról meg az er­dőgazdaság valamilyen istál­lója. — És miért nem engedélye­zik az építkezést? — Azt mondják, azért nem lehet, mert zavarná a kilátást. A kilátást, pedig arrafelé, ahol építkezni akarunk, abla­kuk sem nyílik. — Meg azután másik nagy bajunk: annakidején az EPOSZ-ban egész jó művésze­ti csoportjaink működtek. Egyszer kérdezem az egyik gyereket, mi van a csoporttal. Azt mondja: hát átmentek a szövetkezetbe, mert ott ruhát, meg sok minden mást kapnak. Felmentem a megyei szerve­zetükhöz, ahol Dinnyés elv­társ a következő kijelentéssel „védte“ magát: — Mindenki­nek joga van szervezni saját területén:,; — ök természetesen hozzá­járulnak — folytatja keserűen —, hogy fiataljaink belépje­nek a KISZ-be, sőt, ha valami műsorra van szükségünk, „csak szóljunk“, ők néha „szí­vesen kölcsönöznek“ ilyesmit is. így állunk. Még egyszer megpróbálok beszélni velük. Hiszen ha kiveszik kezünkből a kultúrmumkát, mehetünk a sóhivatalba; Eddig tart a szóáradat, amit nem akartam és nem is tud­tam félbeszakítani. De itt mód van arra, hogy néhány dol­got megkérdezzek Kovács elv­társtól : — Hogyan gondolja azt, hogy a szövetkezet támogassa a KISZ-t? Hogy a MÉSZÖV csupán önzetlenségből felru­házza a KlSZ-kultúrcsopor- tot? És ha megtenné, hogyan számolna el a kiadott pénzzel? A MESZÖV-nek van kulturá­lis alapja, de ebből csak a sa­ját kultúrcsoportjaira költhet. Különben sikkasztást követ el. Nem? És azután;:: A fiatalok va­lamennyien KISZ- vagy leen­dő KISZ-tagok. Nem lehet őket két részre bontani, hogy ez a rész a MESZÖV-é, a má­sik a KISZ-é. Hát kiket szer­vezzen a MÉSZÖV, ha nem a fiatalokat? Szerintem jól mondta Dinnyés elvtárs: „Mindenkinek joga van szer­vezni saját területén.. Igaz, a KISZ-nek nincsen pénze. Ez a baj és nem az, hogy a MESZÖV-nek van. De vannak dolgok, amikhez nem is kell pénz. Miért nem pró­báltak megegyezni a ME- SZÖV-vel? Ha a szövetkezet tánccsoportot szervez, létesít­sen a KISZ énekkart! Meg az­után nemcsak táncból áll a kulturális munka. A KISZ ki­rándulásokat és klubnapokat, is rendezhetne .. j Érdemes mindezeken gon­dolkodni. A megyei, járási, községi szerveknek azon: ho­gyan segíthetnék a ráckevei KISZ-szervezetet. Kovács Kálmánnak azon: hogyan ke­resse meg azokat a lehetősé­geket, amelyek ingyen kínál­koznak, csak élni kell velük. Viczián Erzsébet A vásárlóközönség igényei rohamosan nőnek. Ami tegnap még jó volt, az már nem lesz jó holnap. Hogyan tart lépést az igények fejlődésével keres­kedelmünk, hogyan növekszik kulturáltsága? Ezekre a kérdésekre kere­sünk választ Szentendre kü­lönféle üzleteit végignézve. Nemtörődömség, szemét A földművesszövetkezet 1. számú vegyes boltjában va­gyunk. Az üzletvezető kísér bennünket. A lisztesláda fe­lett poros hipósüvegek, a mosdó falán ujjnyi vastag pi­szok, a zsákok szája nyitva, cukorba, rizsbe, rtóba minden belehullhat. A raktárban mindenütt szemét, az üzlet is szemetes, a kenyeret a földön tárolják. Az üzletvezető ma- | gyarázkodik, kifogásokat ke- I rés, ahelyett, hogy rendet tar- ! tana üzletében; A Nyugat-Pest megyei Nép­bolt húsüzletében az áru ta- karatlan, a raktárban szeny- nyes-vödörben piszkos lé, mindenütt legyek nyüzsög­nek. Az üzletvezető azzal vé­dekezik, hogy ha letakarnák az árut, az még rosszabb len­ne, mert akkor nem látnák a legyeket! Ezt a kacifántos ma­gyarázkodást! A Csorbadzsi Cukrászdában minden ragad a piszoktól. Piszkos, csöpögő daráló lóg a bekevert tészta­massza felett, az em­ber csúszkál a kőrehüllott tésztában, zsírban, de nem ta­karít egész nap senki. Az üz­lethelyiség is gondozatlan gusztustalan minden. A 15. számú Népboltban sa­látalevelek hevernek a liszten, de ez a boltbelieket nem za­varja. csak ímmel-ámmal sze­dik ki azokat onnan. özv. Kö­vér József né és Popelka Adolf közös üzletében olyan elret­tentő a rendetlenség és a pi­szok, hogy az ember belépni is alig mer. özv. Kövérné nyu­godtan ül, könyvet olvas, Ta­karítani? Minek? A fodrász szövetkezet 2. számú boltjában már 10 nap­ja megjelölte a városi tanács a legsürgősebb tennivalókat, de a szövetkezet vezetői a fü­lük botját sem mozgatják. Van honnan példát venni Az üzletek nagy többsége, sajnos, olyan volt, mint a fen­tebb felsoroltak. De azért akad nem egy bolt a városban, amelyről példát vehetnének a hanyag boltvezetők. A 2302-es számú készruha- és cipő boltban, a vas- és ház­tartási boltban a legkénye­sebb ízlésű ember sem talál kifogásolni valót. Igen szép, gondos vezetésre vall a 79-es sz. húsbolt is. A 3-as sz. fa­latozó vezetője maga vett füg­gönyt az üzlet ablakaira — il­lő lenne, hogy a vállalat végre kifizesse a függöny árát_—. mert nem tudta tovább nézni a csupasz ablakokat. Lehet az élelmiszerüzletek között is szépet, tisztát találni. Nem röstellik a piszkos boltok ve­zetői, hogy kollégáik meny­nyivel jobban dolgoznak? A portálok Sajnos, itt a legszomorúbb a helyzet. Alig akad három­négy üzlet, amelynek portálja megfelelő lenne. De mindenen túltesz a temetkezési vállalat­nak a Marx teret, a város fő­terét teljesen elcsúfító, tűrhe­tetlenül piszkos és csúnya portálja. Ugyanez vonatkozik a földművesszövetkezet tej-és tojásfelvásárló üzletére is; Sokszor drága pénzen készít­tetnek portált egy-egy üzlet számára, de az csapnivaló. A városképet éktelenítik a pisz­kos, Ízléstelen, rendezetlen ki­rakatok; A tanulság Szentendre boltjaiban az ál­talános tapasztalatok nem vi- gasztalóak. A városi és me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályának sokkal nagyobb gonddal és főként eréllyel, rendszeresen kellene ellen­őriznie, s a hanyag, a hibákon javítani nem akaró boltvezető­ket bírságolják meg. A földművesszövetkezet, a Nyugat-Pest megyei Népbolt s a többi érintett szerv veze­tői pedig sürgősen intézkedje­nek, hogy ez a tűrhetetlen ál­lapot megszűnjék; A hibák igen kis beruházásokkal, sőt legtöbb esetben minden beru­házás nélkül, gondossággal, figyelmességgel, egy kis aka­rattal megszüntethetek. S ak­kor nem kap majd a város ke­reskedelme kulturáltságból elégtelent. Mert most azt ka­pott, — mottó — A kereskedelmi tanulók helyzete Vácott A HELYPÉNZ Vannak dolgok, amelyeket — ha aprósá- \ goknak tűnnek is — sohasem tud elfeiej- \ 1 teni az ember. íz oratavaszi nap -**- volt. Reggel anyám nem ug­rasztott ki már hat órakor az ágy­ból, hogy segítsek neki kihordani a szemetet a kapu elé. Apám is ott­hon maradt, nem szaladgált a napi munka után. Cso­dálkozva is néz­tem mindkettő­jükre és a fehér terítővei lebontott asztalra, amikor egy kis lustálko­dás után kimen­tem a konyhába. Anyám szemében rég nem látott huncut mosoly bujkált, s kérdő tekintetemre ne­vetve homlokon csókolt. — Ma van a születésnapod — mondta —. mosa­kodj meg gyorsan, : s gyere reggelizni. Tejeskávét et- | tünk zsömlével. Az ízüket sokszor I még ma is. érzem \ a számban. Finom volt. Reggeli után apám kézenfogott, s együtt elmen­tünk sétálni. Ak­kor először, s jó pár évig utoljára is. Hajnalban esett az eső, az aszfalt játékosan vissza­dobálta az égre a felhők mögül ki­ki kandikáló nap sugarait. Büszkén, felnőttesen lép­kedtem apám mel­lett. Úgy éreztem, mindenki minket néz — az apát a fiával. Gondosan elkerültem a víz­tócsákat; nem illik egy nagy fiúnak pocsolyába lépni. És a lábamon is új zokni volt. Erre is vigyázni kellett. Már csak azért Is, mert a jobb lába­mon a cipő orra lyulcas volt. Az új zokni kikandikált. De új. volt mit bá­mulni rajta. Miközben a du- napart felé halad­tunk, beszélget­tünk. Már nem emlékszem rá, miről folyt a szó, de még ma is ér­zem azt a gondta­lan örömet, hata­lom és erő iránti tiszteletet. amit akkor éreztem apám oldalán. Tudtam, hogy 5 parancsolom- és féltő őröm, is egy­szerre. Mi bajom lehet, ha ő velem van? S velem volt. Mellettem lépdelt, beszélgettünk, mint férfi a férfi­val. Régen nem dol­gozott. már rend­szeresen, a csuz- dán nem volt munka, hiszen el­múlt a tél. De azért egyszer sem jött haza üres kéz­zel. Egyszer sem láttam behúzott nyakkal hajlott háttal állni senki előtt. Kérni nem szokott semmit, emiatt még a do­hányzásról is le­szokott. ne kelljen cigarettát kunye- rálnia. Szerettem, tisz­teltem apámat. Féltem is kicsit tő­le, s úgy éreztem, ő nem félhet sen­kitől. Különösen akkor, azon a ko­ratavaszi n-nv reg­gelén éreztem így. Ha ismertem vol­na Ady verset, egészen biztosan azt ismételgettem volna magamban „Hatalmasabb a királynál is az én apám.“ Nem voltunk- hozzászokva a cél­talan. szórakoz­tató sétálgatáshnz. Hamar elfárad­tunk. Valahol a Duna-korzón, a Vigadó, vagy a Lánchíd környé­kén jártunk, ahol már kirakták a pi- ros-kék-fehér szín­re mázolt széke­ket. Üres volt a park. Újságpapír­ral letöröltünk két széket és leültünk. Lestük a hajókat. Találgattuk, mit csinálhatnak az urak a vár csillo­gó ablakai mögött. Ami eszünkbe ju­tott. azt szóvátet- tük. Szokatlanul sokat fecsegtünk. Apám éppen az iskoláról, a tanu­lásról magyará­zott valamit, ami­kor egy sárgakor-, szalagos férfi top­pant elénk. — Kértm a helypénzt — zbr- rent határozottan a hangja. — Negy­ven fillér. Apám hirtelen, sután a zsebéhez kapott. Feltekin­tett az előtte állá férfira, majd rám- nézett, megragad­ta a váltam, kilö­kött a székből, , s szó nélkül nagy léptekkel, maga után húzva en­gem, elindult ha­za. Jobb kezét még mindig zse­bében tartotta. Csak később, a Közraktár utcá­ban számolta meg hajlott háttal, fel­húzott váltakkal a pénzét. Harminc fillér­je volt. Filyó Mihály A Csányi körút és a Szé­chenyi út kereszteződésénél Vác központjában áll a Fehér Galamb Étterem. A víg nótá- zás kihallatszik még az utcá­ra is. Siető, igyekvő pincérek viszik a megrendelt itókát vagy az ennivalót, öszhajú bácsika óvatosan, de biztos kézzel tartja a tálcát, míg a fiatalabb pincér gyorsan tálal, felhord és kiszolgál. Fiatal pincért keveset látni a ven. déglátó iparban. — Mi ennek az oka? — kérdezzük Fazekas Mátyás szakszervezeti elnököt. — Nagyon elhanyagolták a kereskedelmi ipari tanulók képzését. Csak három éve in­dult meg az oktatás. 1954-ben 3 szakácstanulót, 1955-ben 5 cukrásztanulót, 1956-ban 4 felszolgálótanulót vettünk fel —. tájékoztat Fazekas elvtárs. — Vannak már szakképzett fiataljai a vállalatnak? — Szakácsaink és a felszol­gáló tanulóink közül már többen önállóan dolgoznak. — De a cukrászokkal is meg vagyok elégedve — fűzi to­vább a szót Laczi István, a cukrászüzem vezetője. — He. tőnként három napot tanulás, sál töltenek a gyerekek a hét többi napját az üzemekben. A tanulóidő három év. de az ügyes fiúk már egy év után a termelésben segítkeznek. — Mivel segíti a vendéglátó ipar a tanulóit? — A tanulmányi eredmény­től függően pénzt is kapnak, ! persze a letöltött időt is figye. ; lembe veszik. A kiváló ered­ménnyel végző tanulóinkat egy hét ingyenes nyaralásban részesítjük a Balaton melletti üdülőnkben —. fejezi be a fel­sorolást Fazekas elvtárs. Segítenek a tanulókon, mert j ők lesznek az öregek kisegítői, i felváltói. ! De beszélgessünk talán egy tanulóval, ő hogy látja a hely­zetüket. Éppen dél van, ahogy meg­érkezem a Kőkapu-vendéglő­be. A konyha felől ínycsik­landozó illatok áramlanak és gőzölgő tányérokban hordják a finom levest, borjúsültet az éhes vendégeknek. A barátságos üzemvezető készséggel magyarázna, de hiába, nagy a forgalom. így csak a kis Plachy Jóskával tudok beszélni. — Hogy érzed magad az új helyen? — Nagyon jól. Dolgozom be­csületesen. mert szeretem a szakmámat. Hunyorít egyet a szemével, megigazítja fekete nyakken­dőjét és szeme máris a ven­dégeken jár. A vezetők is ragaszkodnak hozzá. Szeretik, becsülik mun­káját. Ha sok ilyen tanulója lenne a vendéglátó iparnak, akkor az öreg pincérek nyu­godtan odaadnák nekik a kerek asztalokat és a csengő poharakat Kovács János Horgászcikk újdonságok A Horgász Kisipari Szövetkezet ! a közeljövőben sok hasznos új dón- j Sággal lepi meg a sporthorgászok I nagy táborát. E hónap végén ke- I rül az üzletekbe a PAX nevű pe- ! remorsó, 170 forintos áron. Ez a ; horgászszerszám törhetetlen mű- j anyagból készült, igen könnyű és ! alkatrészei cserélhetők. Orsója ; száz méter közepes vastagságú zsl- j nór tárolására alkalmas. Ugyancsak a közeli napokban : kerül az üzletekbe két villantó: a I Vibrobalin és a Halrém. Az utób- i binak különösen előnye, hogy az I összes ragadozó halfajták horgá- j szására használható és több váltó- i zatban állítható össze. Komoly fejlődést ért el a szövet- : kezet a ragasztott kivitelű hor- ; gászbotok előállításánál. Ezeket új I módszer szerint készítik, s ma már ; felveszik a versenyt a legjobb kül- j földi márkákkal is. Ragasztott i botot ötfélét készítenek különböző i súlyban és méretben. Ugyancsak i öt változatban állítják elő a bam- i buszbotokat. Legnagyobb sikere I természetesen az úgynevezett i üvegbotoknak van. Ezekkel nem* I csak a hazai horgászokat hó- = dították meg, de már külföldön is nagy az érdeklődés. így például Dánia és Portugália is tárgyal a szövetkezettel. Hosszú szünet után most Ismét árusítják a távcsalit. A különféle aromákból összeállított folyadékot néhány grammos üvegekben hoz­zák forgalomba. ________ A Z IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT PÁLYÁZATA A Képzőművészeti Alap Iparmű­vészeti Vállalata pályázatot hirdet többszörösítésre alkalmas, dísz­tárgyként használható babák ké­szítésére. Textilből, fából és bár­mely más anyagból készíthetők karikatúrák, autőbabák, magyar babák, népviseleti figurák, állat­figurák. parasztbabák stb. A pá­lyamunkákat június 25-én 10-18 óráig kell beküldeni a Képzőművé. szeti Alap Iparművészeti Vállala­tához (Budapest. V., Kossuth La« jós utca 12. félemelet). Pälyadljak: 1 darab 1200 forintos I. díj; 2 darab 800—800 forintos n díj, 4 darab 500-500 forintos m. dij.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom