Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-11 / 35. szám

1957. JÚNIUS 11, KEDD «I? MEGY Ef WCirlap 3 Néhány tanulságos tapasztalat a dabasi járásból Az októberi ellenforradalmi események előtt, majd utána is a párt és a tömegek közötti kapcsolat megromlott, nem volt kielégítő. A pártbizott­ság bár megtett minden tőle telhetőt, hogy közel kerüljön a járás dolgozóihoz — de ezt a baloldali szektás hibák, majd a jobboldali torzítások nehezítették, sőt megakadá­lyozták. A járás kommunista vezetői akkor is tudták, hogy minden kisebb-nagyobb tett, apró munka, amit végeznek, az a dolgozók érdekében történik és a párt és tömegek közötti kapcsolatot is mélyíti. . Az ellenforradalom fegyve­res leverése után hosszú hóna­pokig nem tudtunk elég kö­zel kerülni a tömegekhez. Az ellenség megmérgezte a légkört Sok becsületes ember tisztán­látását megzavarta, bizalmat­lanságot igyekezett kelteni a párt iránt és a megfélemlítés­től a legaljasabb tettekig is elmerészkedtek. Ilyen szán- dékkal gyilkolták meg bestiá­lis módon Biksza Miklós elv- társat, a járási párt intéző bi- bizottság elnökét, december 10-én. Más elvtársakat névte­len levelekkel, lincseléssel, ki­végzéssel fenyegettek; Ilyen körülmények között fogott hozzá a pártbizottság a munkához, s elsőrendű feladatának tekinti a járás dolgozóinak felvilágosítását, nevelését, a politikai és gaz­dasági időszerű kérdések el­juttatását a dolgozókhoz, bará­ti beszélgetések kialakítását Ebben a munkában is tanulni lehet a dolgozóktól nem tévesztve szem elől az igazmondást', amely alapja a bizalomnak. Egyben nagy gondot fordítunk a gazdasági, kulturális ügyek megoldására, felősegítésére. Ezekből kiindulva, határoz, tűk el az áprilisi járási kom­munista aktíván: kommunis­ták, ki a tömegek közé! Azóta ez a jelszó kezd a gyakorlatba átmenni. őszintén megmondjuk dol­gozóinknak eredményeinket, hibáinkat, de nehézségeinket is. Ez tapasztalatunk szerint nem rettenti meg dolgozóin­kat, hanem aktivizálja, jobb munkára serkenti őket. Bát­ran leleplezzük az ellenség el­lenforradalmi tetteit és félre­vezető híreszteléseit. Ezzel vi­szont mind több dolgozó fejé­ben oszlik el a zavar. Bár a pártnapok igen jó eredménnyel kecsegtetnek, mégis tovább kívánunk menni, még közelebb jutni az emberekhez. Ezért fontosnak tartjuk a cso­portos beszélgetéseket, kisgyű- lések rendszeresítését, ahol kötetlen beszélgetés, eszme­csere alakulhat ki. Ezt kez­detben úgy oldjuk meg, hogy a járás legképzettebb ve­zetői — a községi elvtársak bevonásával — időközönként tartanak községenként ilyen beszélgetéseket. Itt a cél az is, hogy a községi elvtársak is belejöjjenek a munkába. Nem kis szerepet szántunk az egyéb összejövetelek láto­gatásának sem — tanács, ifjú­sági szervek, pedagógus-ta­nácskozás, szülői értekezlet, földművesszövetkezetek gyű­lései —, ahol hallatjuk sza­vunkat. Április 4-én, május 1-én együtt ünnepeltünk dol­gozóinkkal. Mindezzel el akar­juk érni, hogy minél több barátot szerezzünk magunknak és a pártnak. Szükséges, hogy a jogos, megoldható problémákhoz maximális segítséget adjunk. Ilyen céllal harcolt a pártbi­zottság a lőtér-területek visz- szajuttatásáért, amely nagyon sok dolgozó paraszt elismeré­sét váltotta ki Gyónón, Da- bason és Sáriban is. Inárcson a párt segítségével jutottak a parasztok állatai legelőhöz, Pusztavacson, Táborfalván a párt segített a kultúrházak felépítéséhez szükséges anya­gok és helyiségek megszerzé­sében. Segítséget nyújtottunk a kakucsi dolgozóknak a villa­mosításhoz szükséges oszlopok megszerzésében. De nagyon sok egyéni panasz és probléma elintézése vagy elintézésének segítése mutatja az októberi események óta, hogy a pártbi­zottság iránt kezd a dolgozók bizalma növekedni. Ennek mi csak örülünk és készséggel segí­tünk a jövőben is minden probléma megoldásában, mely dolgozóink életét egyenként is, összességében is szebbé, boldo­gabbá teszi. Azon igyekszünk és erre neveljük a pártszervezetek ve­zetőit és tagjait, hogy példa- mutatással, helytállással, he­lyes kezdeményezéssel, javas­latokkal segítsék elő a járás dolgozóinak ügyét. Egyben bátran fogadják el és támogas­sanak minden olyan javasla­tot, amelyet a dolgozók tesz­nek és melyek a dolgozók jo­gos gazdasági, szociális és kul­turális igényeit viszik előbbre. Még csak a kezdeti lépése­ket tettük meg a párt és a la­kosság helyes viszonyának ki­alakításáért, dolgozóink he­lyeslik ezeket a kezdeti lépé­seket. Biztosíték ez, hogy jó úton haladunk. Mi, minden erőnkkel e he­lyes út tovább fejlesztésén fo­gunk munkálkodni; Bízunk a tömegek teremtő erejében, mint ahogy azt Lenin Is tette. Megvetjük és elítéljük mind­azokat, akik „lóhátról“ akar­ják nézni a tömegeket. Lenin nemcsak tanította a tömege­ket, hanem tanult is tőlük és szüntelenül arra intette a kommunistákat, hogy tanulni kell a dolgozóktól. A járási bi- j zottság a jövőben ezt az utat akarja járni. Nem tévesztve f Lenin halhatatlan szavait ar­ról, hogy pártunk ereje a párt és a pártonkívüliek milliós tö­megei közötti eleven kapcso­lat fenntartásában van, hogy minél hatalmasabb ez a kap­csolat, annál tartósabbak eredményeink. Hegyvári Ferenc, a dabasi járási párt- bizottság titkára. Aratásra kész a Kiskunlacházi Gépállomás A Kiskunlacházi Gépállo­más rohamra készen áll, csak azt várják, mikor kezdhetik az aratást. Valamennyi cséplő- és aratógépet, kombájnt kijaví­tottak. Megkötötték az aratási és cséplési szerződéseket, el­készítették a kombájnok me­netrendjét, amelyet hamarosan átadnak a brigádoknak. A gépállomás körzetébe tar­tozó területen az egyéni gaz­dák maguk vágják le a gabo­nát, de a termelőszövetkezeteit gabonaterületüknek 60 száza­lékán géppel végeztetik az ara­tást. 707 holdon kombájn, 172 holdon aratógép arat majd. Az itteni tsz-ekkel tarlóhántásra is kötött már szerződéseket a gépállomás, a tsz-területek 30 százalékára. Jelenleg növényápolással és kaszálással van elfoglalva a gépállomás dolgozóinak egy ré­sze. Négy fűkasza és három rendforgató dolgozik állam dóan. Több mint 150 hold lu­cernát vágtak le eddig, de még 240 hold háitra van. Silózással is foglalkoznak. Takarmányke­verékből jelentős mennyiségű zöldsilót készítettek a kiskun­lacházi Szabadságharcos TSZ- nek. Háromezer vagon ' meszet égetnek évente Pest megyében Pest megyében, négy köz- -ségben: Solymáron, Tinnyén, Pilisszántón és Ürömben mű­ködik mészégető kemence. A Pest. megyei mészégető válla­lat egész évben teljes üzem­ben dolgozik, mert az egyre nagyobb kapacitású építkezé­sek mind több építő anyagot igényelnek. Az itt kiégetett háromezer vagon mész orszá­gos viszonylatban az összes szükséglet néhány százalékát jelenti és ezért növelik a ter­melékenységet. Zalka Máté emlékest Ma húsz esztendeje, hogy a spanyol pép hősies szabad­ságharcát támogató Nemzet­közi Brigádok egyik legendás hírű parancsnoka, Lukács tá­bornok — valódi nevén Zal­ka Máté, viláigszerte ismert proletáríró — hősi halált halt. Emlékére a Magyar Par­tizánok Szövetsége 13-én es* te hét órakor emlékestet ren­dez. Miért előnyösebb1 a teljesítmény bér esés ? A SülSZ szilárdan, egységesen áll a párt mögött! — Ifjúsági naggggüiás volt Vácott mm A helybeli iskolák tanulói­ból és a váci üzemek ifjúmun­kásainak soraiból ötszáz kül­dött foglalt helyet vasárnap délelőtt . a járási művelődési otthon földszinti nagytermé­ben. Ifjúsági nagygyűlés volt Vácott: óktóber óta az első ilyen nagyméretű megmozdu­lás a KISZ városi és járási szervező bizottságának hívó szavára. Ötven cserép virág szegé­lyezte a nemzetiszínű zászlók­kal, vörös drapériával és KISZ-címerrel díszített -szín­padot. A díszelnökség soraiban ott volt Matuseík Tivadar, az MSZMP járási titkára. az üzemek, fegyveres alakulatok képviselői. Az elnöki asztalnál foglalt helyet a Komszomol küldötte is. A magyar himnusz elhang­zása után Balázs Mihály, a Könnyűipari öntöde alapszer­vezetének titkára mondott megnyitó beszédet. — Járásunkban és váro­sunkban is nagy figyelem­mel és érdeklődéssel ké­szül fiatalságunk a VIT eseményeire. »iiiiiiiiiimiiMi>iiiiiiiMiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiimiiiiiniiimii(iiiiiiii>fiimiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiniiiitiiiiiiiiiiiiiiiifiiiHiiiiiiiiii'j* Erich Schmitt: NOÉ BARKAJA (VII.) Legyen ez a nagygyűlés újabb erőforrás a soronkövetkezö szép feladatokhoz. A nagygyűlés szónoka Bor­bély Sándor, a KISZ országos szervező bizottságának titkára volt. Nem volt ez hivatalos be­széd. Vázlat nélkül, sokszor humoros formában beszélt a váci fiataloknak októberi, cse­peli élményeiről. Beszámolt sztálinvárosi és komlói leg­utóbbi találkozásairól, ahol az ott élő ifjak belátták, hogy az ellenforradalom szellemi irá­nyítói mennyire félrevezették őket. őszintén bánják a meg­történt eseményeket és foga­dalmat tettek, hogy ez soha többé nem fordulhat elő! Izgatott érdeklődéssel csil­logtak a szemek, amikor arról beszélt, 300 csíkos „egyenruhá­ba“ öltözött szökött rab ho­gyan ostromolta üzemének ka­puit, hogyan akarták az erő­művet felrobbantani és a cse­peliek milyen hősies ellenállás­sal védték meg a dolgozók, a nép vagyonát. Ha október 23-án egy szilárd, egységes ifjú­sági töxnegszervezet áll a pá.rt mögött, akkor az esse* mények is másként ala­kultak volna — | mondotta. — Ezért vontuk i le mi is a DISZ hibáiból a ta- 1 pasztalatokat. Ma nyíltan, őszintén kimondjuk, hogy a marxizmus—leninizmus alap­ján álló ifjúsági tömegszerve­zet vagyunk. Ma már 110 ezer becsüle­tes, hazáját szerető ma* gyár ifjú tömörül soraink­ban és szilárdan, egysége­sen állunk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt mö­gött! — A KISZ nemcsak tartja a kapcsolatot a szovjet néppel, hanem napról napra jobban erősíti és mélyíti a magyar— szovjet barátságot. Borbély elvtárs ezután a szülők, tanítók és az időseb­bek iránti tisztelet, megbecsü­lés szükségességéről beszélt. Kérte a moszkvai VIT-re uta­zó két küldöttet, hogy ha visz- szajönnek, mondják el őszin­tén amit láttak, tapasztaltak. Megkapó jelenet volt. ami­kor a Komszomol küldöt­tének felszólalása után köszöntötték a jelenlevő fiatal, szovjet vendégeket és virággal, fonott kalács­csal ajándékozták meg őket. Az Internacionálé elhangzá­sa után a helyi ifjúsági alap­szervezetek kultúrcsoportjai változatos, színvonalas mű­sort mutattak be. Üzemeink zöme — nagyon helyesen — áttért, vagy át­tér az ellenforradalom által felszínre hozott általános órabérrendszerről a teljesít­ménybérezésre. Jelentős lé­pés ez a normális állapotok visszaállítása felé. Nem könnyű feladat, nem lehet egyszerűen adminisztratív intézkedésekkel megoldani; Minden üzemben, műhely­ben sokat vitatkoznak ekö­rül. Ki így, ki úgy vélekedik. Van, aki az egységár rend­szerű bérezést tartja helyes­nek. Például a Dunakeszi Vagongyárban helyes meg­szabni, hogy egy négyzetmé­ter padlózásért, vagy egy aj­tó elkészítéséért és beépíté­séért, ogy-egy négyzetméter válaszfal elkészítéséért stb. mennyi bért fizetnek. Ezt tudja az a munkás, aki az illető műveletet végzi, tehát igyekszik úgy dolgozni, hogy megtalálja számítását. Ter­mészetesen az egyes egység­árakat reálisan, a -műszaki adottságoknak megfelelően célszerű összeállítani. Ez a vagongyártásnál és esetleg más iparágaknál, amelyek megközelítően ilyen, vagy hasonló munkafolyamatot végeznék, meg is valósítható, mert nem bonyolult. Másik nagy előnye, hogy nem igé­nyel hosszantartó, sok em­bert állandóan foglalkoztató adminisztrációs munkát, mert az egyszer megállapí­tott egységárak, vagy nevez­hetjük őket, ahogy akarjuk, mindaddig megmaradhat­nak, amíg a technika tényle­ges fejlődésével olyannyira, nem módosul a termeié» üteme, hogy az egyes irány­árak is módosításra szorul­nak; Ahány gyár, üzem, annyi megoldás. Hol jobb, hol rosz- szabb rendszert alakítottak, vagy igyekeznek kialakítani a helyi profilnak megfele­lően. Most nem ezekről a rendszerekről szólunk, hisz a vállalatok saját tapasztala­taik alapján megtalálják majd a legmegfelelőbb for­mát, bérkeretük leghelye­sebb, legigazságosabb elosz­tására. Inkább azokat szeretnénk elgondolkoztatni, akik még mindig az iparági sajátossá­gok figyelmen kívül hagyá­sával, görcsösen a kialakult órabérrendszer hívei; Mi csak ott ellenezzük az óra- bérrendszert, ahol a teljesít­ményt könnyen lehet mérni; így a már említett vagon- gyártásnál, az esztergályos­munkánál, a motorszerelés­nél, a falazásnál, a vakolás­nál és így tovább, tehát ahol minden munkafolyamat könnyen mérhető. Az ilyen munkát végző szorgalmat! dolgozók biztosan egyetértő-, nek velünk, mert ők jól tud­ják, hogy így jó munkájuké ért megérdemelt bért kap­nak. Viszont nem örülnek a lógósok, mert ha nem készí­tik el a tőlük is megkövetelt termékmennyiséget, bizony; sovány borítékot vesznek ke­zükbe fizetéskor; Viszont ezért senki mást, csak önma­gukat okolhatják; Tehát ezért igazságos a telje-, sítménybérdzés. Van olyan iparág isk amelyben nem lehet minden területen teljesítménybért bevezetni; Ilyen például a. műszeripar, vagy az építő­ipari gépek javítása, hely­színi összeszerelése. Van más: ilyen iparág is. Ezeken a helyeken nem lehet teljesít-. ménybérezést alkalmazni, mert túl bonyolult lenne a munkafolyamatok mérése; Egészében azonban itt is szemmel kísérhető a mun­kás szorgalma, vagy lassú­sága, mert körülbelül tud­ják, hogy egy-egy műszer vagy egy-egy építőipari gép Stb. mennyi idő alatt készít­hető el. szerelhető össze. Ennek alapján az illető dol­gozót magasabb, vagy ala­csonyabb órabérrel lehet al­kalmazni. Akadnak aggálvoskodók, akik ugyan egyetértenek a teljesítménybérezéssel, csak attól félnek, hogy ismét visszatérünk a régi gyakor­lathoz és a kezdetet sűrűn követni fogja a normarende­zések sora, ha lesz alapja ennek, ha nem. Éz az aggo­dalom abból fakad, hogy bizony sokáig a műszaki fel­tételek megteremtése előtt vezették be az új normát. Van-e biztosíték arra, hogy ilyen hibákat nem követünk el? Van. Biztosíték,hogy en­nek rendkívül káros voltát nemcsak felismertük, de ala­posan meg is éreztük. Bizto­síték erre az, hogy pártunk politikája a való helyzetre épül. Biztosíték az is, hogy üzemeink egyre nagyobb önállóságot kapnak, azaz minden munkásnak megvan az a joga. hogy beleszóljon a gyár ügyeibe; Biztosíték az is, hogy tervezésünk, ezen belül a műszaki fejlesztés is tudományos alapokon nyug­szik és a való életből indul ki. Amikor tehát a teljesít- ménybérezés mellett állunk* igazságosan, a dolgozók ér­dekében cselekszünk. Ezzel a szocialista bérezés elvét érvényesítjük, amely szerint mindenki végzett munkája arányában részesedik a meg­termelt javakból; Farkas István „Hát persze! A lajhár!” „Sajnálom, nem vihetlek ma- „Felhajtottam két príma szi- gammal, rajt vagy a fekete- vattyút, az ilyesmi sohsem „And biztos, az biztos” .listán — tudod a paradicsom­beli história miatt” árt egy hajón” „Csak semmi tolongás — „Kedves Noé, nem tudna hukk — csak egy-egy párat használni két jó antenna- — hukk — vihetek magam- póznát?” *nal” (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom