Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-09 / 34. szám

1957. JŰNIUS 9, VASÁRNAP 7 kMlrlan r-2\ ÓRA A VILÁGPOLITIKÁBAN A NAP ESEMÉNYE A párizsi politikai körök általános meglepetésére, a szocia­listák elnökségének és parlamenti csoportjának együttes ülé­sén kétórás vita után a szocialisták kedvezően foglaltak állást Bourget-Maunoury kormányában való részvételük kérdésében. A jobboldali sajtó üdvözli a szocialisták „bölcs" állás­foglalását. A Libération felveti a kérdést, vajon a kormányválság eddigi lefolyása nem volt egy előre megrendezett színjátéik, amelynek csak az volt a célja, hogy a szocialisták belemenje­nek egy olyan kormányba, ahol a szocialista pénzügyminiszter, munkaügyi miniszter és a tengerentúli ügyek minisztere he- \ lyébe MRP-politilkusok kerüljenek, amint ezt Franciaország t,kétszáz családja" követelt Az Humanité rámutat arra, hogy Bourget-Maunoury a nagytőke, az elnyomás és a háború embere, * A szenátus után tegnap késő este az olasz képviselőházban volt bizalmi szavazás. Zoli, az új miniszterelnök, meg akarta szerezni a szocia­listák „jóindulatú tartózkodását". Még a parlamenti folyosó­kon is ígéretekkel halmozta el a szocialista vezetőket Zoli és Fanfani, hogy rábírja őket erre a lépésre. Az új miniszter- elnök patetikusan kijelentette, lemond, hacsak az újfasiszták szavazataival sikerül megkapni a bizalmat. A szavazás során a kormány ellen állást foglaltak a kom­munisták, szocialisták, szociáldemokraták, liberálisok és köz­társaságpártiak. A fasiszták kigúnyolták és sértegették Zolit a vita során, végül mégis rá szavaztak. Zolinak legalábbis saját ígéretei alapján, le kellene vonni a következtetéseket és be kellene nyújtania lemondását. Megfigyelők azonban úgy vélekednek, hogy a miniszterelnök „meggondolja“ magát. A szovjet kormány és a párt vezetői egy Moszkva környé­kén fekvő nyaralóban találkoztak a szovjet írók egy na­gyobb csoportjával. Képünkön Bulganyin és Malenkov elv- táre Leonov íróval beszélget a nyaraló kertjében Franciaország a Szuezi-csatoma használata mellett döntött A MÚLT SZÁZAD EGYIK CSODÁJA: A SZUEZI-CSATORNA — amely körül a közép-keleti válság kirobbant és bonyolódik Szuez körül újból minden hangos. A jordániai esemé­nyek óta ismét kiéleződött a feszültség Közép-Keleten, to­vább bonyolódik az a válság, amely egy évvel ezelőtt rob­bant ki a Szuezi-csatorna Társaság államosítása hírére. Persze, a válság, a feszültség oka végső soron nem a csa­torna egyiptomi tulajdonba vétele. Éppen ellenkezőleg: az államosítás annak a történelmi folyamatnak a következ­ménye és része, amelyet Lenin óta a gyarmati rendszer tel­jes összeomlásának, végső pusztulásának nevezünk. A Szuezi-csatorna csak egy pont, amely körül az imperializ­mus belső ellentmondásai a világnak ezen a részén kikris- tályozódtak, a gyarmati rendszer válsága kicsúcsosodott. A kapitalista országok — elsősorban Anglia és Francia- ország — tőkéseit, politikai spekulánsait mennykőcsapás- ként érte Nasszer elnök államosítási bejelentése. Azóta fo­lyik az ádáz harc a csatorna visszaszerzéséért. Az imperia­lizmus minden eszközzel megpróbálkozik, hogy közép-keleti uralmát visszaállítsa. Mielőtt azonban ennek indító okait ismertetnénk, vessüník egy rövid pillantást magára a csa­tornára és annak történetére. Évezredes gondolat A Reuter jelentése szerint áz egyiptomi pénzügyminiszté­rium szóvivője bejelentette: Franciaország úgy határozott, hogy használja a Szuezi-csa- tornát. A szóvivő hozzáfűzte, hogy Franciaország és Egyiptom között jelenleg tárgyalások folynak a csatornahasználati illetékek fizetésének módoza­táról. A tárgyalásokat a kairói svájci nagykövetségen kereszt tül folytatják. A pénteki villásreggeli után a szovjet vendégek a Helsinki­től nem messze fekvő Tapiola városba mentek, ahol mintegy 15 000 ember számára épülő modern lakótelep munkálatait tekintették meg. Tapiola meglátogatása után Bulganyin és Hruscsov kísére­tükkel együtt visszamentek Helsinkibe. A parlamentben nagyszabású fogadáson vettek részt. A jelenlevő képviselőket a parlament alelnökei mutat­ták be a szovjet vendégeknek, majd Fagerholm, a parlament elnöke mondott rövid üdvözlő­beszédet. A finn parlament elnökének beszédére Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke válaszolt. Az élet meggyőzően megmu­tatta — hangsúlyozta beszédé­ben Bulganyin —, hogy a Szovjetunió és Finnország népeinek érdekei barátságot és együttműködést követelnek országaink között. Mindkét fél komoly erőfeszítéseket tett a szovjet—finn viszony állandó javításáért s ezen a területen is ki kell emelni az elhunyt Paasikivi. valamint a jelenlegi finn köztársasági elnök, Kek- ’konen úr szerepét. Bulganyin méltatta az 1948­A szóvivő közölte, hogy a francia kormány a kairói 6vájci nagykövetségen keresz­tül kérést juttatott el az egyiptomi kormányhoz. Egyip­tom hozzájárulását kívánta ahhoz, hogy a Szuezi-csator- nán áthaladó francia hajók fontsterlingben róhassák le a csatornahasználati illetéket. A szóvivő szerint, „a francia ké­rést a pénzügyminisztérium elé terjesztették tanulmányo­zás végett“^ as szovjet—finn barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés jelen­tőségét, majd áttekintést adott a két ország jelenlegi kapcso­latairól. __________ A népi demokratikus országok könyvesboltja Rositovban A Don melletti Rosztovban megnyílt a népi demokratikus országok irodalmának köny­vesboltja. A látogatók meg­találják benne Kína, Lengyel- ország, Románia, Magyaror­szág, Bulgária, Korea. Cseh­szlovákia és más országok leg­nagyobb íróinak alkotásait. A vásárlóknak tájékoztató kata­lógus áll rendelkezésére. A könyvesboltnak külön osztá­lya van, amely a könyvek pos­tai kiküldésével foglalkozik. A könyvesbolt elfogad előze­tes megrendeléseket is. POZNANBAN emlékbizott­ság alakult a tavaly júniusi események halottjai iránti kegyelet lerovására. A bizott­ság elnökévé Franciszek Frackowiakot, a poznani népi tanács elnökét választották meg­Amerikai fegyverszállítások Iránnak Az Ettelaat című lap közlése szerint az Egyesült Államok kormánya ezideig 200 külön­féle típusú repülőgépet szál­lított az iráni légierőknek s 150 iráni pilótát, valamint a légierő műszaki személyzeté­nek 800 tagját képezték ki az Egyesült Államokban. A lap arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok a folyó év végéig 75 lökhajtásos repü­lőgépet ad át Iránnak. (MTI) A THAIFÖLDI rendőrség az Üj-Kína jelentései szerint le­tartóztatta azt a hét thaiföldi szakszervezeti küldöttet, aki kínai látogatásáról hazaérke­zett. A lapok értesülése sze­rint a letartóztatás a SEATO Bangkokban működő amerikai képviselőjének követelésére történt. AZ OSZTRÁK Kommunista Párt és az Olasz Kommunista Párt küldöttsége Rómában tár­gyal. Az osztrák küldöttség vezetője Friedl Fürnberg, a központi bizottság titkára, az olasz küldöttség vezetője Pal- miro Togliatti. DUSÁN Blagojevics, a Ju­goszláviai Dolgozók Szocialis­ta Szövetsége országos vezető­ségének tagja Colombóba uta­zott. Blagojevics megfigyelő­ként lesz jelen a Béke Világ­tanács június 10. és 16. között megtartandó ülésszakán. NURI SZAID iraki minisz­terelnök szombaton benyúj­totta lemondását Fejszál ki­rálynak. ILJA ERENBURG szovjet író vezetésével pénteken a gö­rög békebizottság meghívására hattagú szovjet értelmiségi küldöttség érkezett Görögor­szágba. A SZUEZI kikötőbe befu­tott az Ob, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia dél-sarki expe­díciójának zászlóshajója. A hajó második dél-sarki út­járól tért a hazai vizek felé, QUITO VÁROSBAN meg­nyílt az Ecuadori Kommunis­ta Párt hatodik kongresszusa. A kongresszuson Pedro Saad. a párt főtitkára mondott be­számolót a jelenlegi politika* helyzetről és a kommunista párt feladatairól, A Szuezi-csatorna a Föld­közi-tengert és a Vörös-ten­gert összekötő hajózható út. Megvalósításának gondolata már évezredekkel ezelőtt fog­lalkoztatta az embereket; már az ősi Egyiptomban megpró­bálkoztak a két tenger össze­kötésével. I. Sethos és II. Ramses fáraók uralkodása alatt (időszámításunk előtt 1400 körül) ástak is egy csa­tornát a Nílustól a Vörös-ten­gerig. Később új csatornát i építettek, amely bedüledezve ugyan, de még időszámításunk kezdete körül is fennállott. A kalifák idejében (VIII. szá­zad) aztán betemették az egé­szet. A XVIII. században a kapi- j talizmus fejlődésével rohamo­san szélesedő és növekvő nemzetközi kereskedelem szükségessé tette a csatorna megépítését. A század végétől Franciaország volt az, amely minden erejével arra töreke­dett, hogy valóra váltsa ezt az elgondolást. 1854-ben sike­rült is a franciáknak enge­délyt szerezniök az egyiptomi kormánytól a csatorna meg­építésére. még pedig Lesseps Ferdinánö ' révén. Lesseps ugyanis, mint Franciaország egyiptomi konzulja, közeli ba­rátságba került Mohamed Ali alkirály fiával. Saiddal. Said pasa trónraléptekor tőle kap­ta meg Lesseps saját nevére az engedélyt. Az építés költsé­geinek fedezéséire létreh <zták a Szuezi-csatoma Társai igot. A részvények 44 százaléka egyiptomi tulajdonba került, a többi külföldi, főleg fran­cia tőkéseké lett. 120 000 fellah élete arán A csatorna építése 1859 ta­vaszán kezdődött el Negrelli olasz mérnök tervei alapján. A társaság ingyen kapta az építkezésihez szükséges földte­rületet, a kőbányákat és a leglényegesebbet, a munka­erőit. Az egyiptomi parasztok­nak. a fellalhoknalk minden el­lenszolgáltatás nélkül kellett dolgozniok. Lapáttal és puszta kézzel hányták a homokot, a legemibertelenebb körülmé­nyek között. Hiányzott a leg­kezdetlegesebb technikai fel­szerelés is, nem volt vizük és élelmük. A járványok tízezré­vel pusztították őket. de Said pasa újakat rendelt a holtak helyébe. Tíz év alatt készült el a fel- lahok verejtékévefi és vérével a nagy mű, a XIX. század egyik csodája, legnagyobb hidrotechnikai létesítménye. Százhúszezer egyiptomi pusz­tult el a kíméletlen muriká­ban, adta életét a csatornáért. 1869. november 17-én, a világ minden részéről összesereglett előkelőségek jelenlétében, pa­zar ünnepség keretében adták ét a forgalomnak. A csatorna Port Said váro­sánál kezdődik és Szuez vá­rosánál ér véget. Hossza 161. a Vörös- és a FöCdközi tenger­be vezető 3, illetve 9 "kilométe­res szakasszal együtt 173 kilo­méter. Szélessége 120, mélysé­ge pedig átlagosan 12.5 méter, így 45 000 tonnás óriáshajók is közlekedhetnek rajta. Katonai támaszpont és profitforrás Az üzembetielyezést köve­tően ádáz harc kezdődött az angol és a francia kapitalis­ták között a csatorna fölötti ellenőrzés jogának megkapa- rimtásáért. Értihető, hisz a csa­tornának rendkívül nagy a stratégiai és gazdasági jelentő­sége. Elég tatán csak annyit megemlíteni, hogy általa Euró­pából az Indiai- és a Csendes­óceán melletti országokba ve­zető út lényegesen megrövi­dült, nem kellett többé Afrikát megkerülni. Ezenkívül a csa­torna az angol katonai támasz­pontok rendszerének közép­pontjában fekszik és mintegy kulcshelyzetet foglal, illetve foglalt el a Földközi-tenger és az Indiai-óceán nyugati része fölötti ellenőrzésben. Ugyanakkor a Szuezi-csator­na búsás üzleti vállalkozást is Jelentett. A társaság bevételeit az áthaladó hajókra kivetett díjakból nyerték. A csatornán áthaladó szállítmányok meny- nylsége pedig állandóan növe­kedett, különösen az utóbbi években. 1935-ben például 32 millió bruttó regiszter-tonna űrtartalmú összhajótér haladt át a csatornán. 1950-ben 80 millió. 1955-ben pedig már 107.5 millió. Az utasok száma évenként 250 000—300 000. En­nek megfelelően nőtt a társa­ság bevétele is. 1950-ben a be­vétel 28 milliárd frank, 1955- ben pedig már majdnem 35 • milliárd frank azaz körülbelül 100 millió dollár volt, s ebből az összegből Egyiptom alig há­rom százalékot kapott. A csatornán vándorolt át a gyarmattartó országokba Ke­let minden kincse, a rengeteg I nyersanyag, elsősorban az olaj. j Ezért is nevezték az angol tő- ! kések „Anglia életbevágóan j fontos ütőerének". Pénzügyi manőverrel és fegyverrel Az angol kapitalistáknak aránylag gyorsan sikerült megszerezniük a csatorna fe­letti ellenőrzést. Disraeli angol miniszterelnök. kihasználva Egyiptom pénzügyi nehézségét, arra kényszerítette Izmail ke- divét, hogy az egyiptomi rész­vényeket (a 44 százalékot) el­adja Angliának. Disraeli négy­millió fontot kölcsönzött Rotschild bankártól és potom pénzért megvásárolta a rész­vényeket. A részvények másik fele jelenleg is francia, hol­land és amerikai tőkések tu­lajdonában van. Anglia azonban még ezzel sem elégedett meg. 1882-ben a brit csapatok betörtek Egyip­tomba. elnyomták az egyiptomi nép felszabadító mozgalmát, megszállták az országot, s így a csatorna tényleges ura Ang­lia lett. Szuet ezzel a közép- és kö­zel-keleti angol gyarmati ter­jeszkedés valóságos gócává nőtt. Itt vetette meg lábát Anglia két kontinens határán s innen nyújtotta ki karmait Arábia és Irak, Irán és a Per­zsa-öböl olajkikötői felé. Sok-sok évbe és hosszú, ke­mény harcokba telt, amíg végre Egyiptom kivívta füg­getlenségét, de a Szuezi-csa­toma övezetét továbbra is an­gol csapatok tartották meg­szállva s ez állandó veszélyt jelentett a kivívott független­ségre is. 1954-ben aztán Ang­lia arra kényszerült, hogy alá­írja a csatorna-övezetben levő támaszpontokról szóló egyez­ményt, amelynek értelmében tavaly júniusra az utolsó an­gol katona is elhagyta a csa­torna övezetét, de az gazdasá­gilag továbbra is a Szuezi-csa­toma Társaság kezében ma­radt. Ez a társaság használta a csatornát — illetve vágta zsebre a hasznát — egészen az államosításig, amikoris Egyiptom tulajdonába vette azt, ami a sajátja. A gyarmati rendszer kora lejárt! Mintha vipera marta volna meg őket, úgy szisszentek fel az imperialisták az egyiptomi kormány tavalyi államosítási határozatának hírére. Azóta fenyegetőzéssel • és rágalmak­kal, provokációkkal és diplo­máciai nyomással — egyszóval minden eszközzel — megpró­bálkoznak, hogy az egyiptomi kormányt elhatározásának megváltoztatására bírják. Sőt — mint tavaly októberben is — még a nyílt fegyveres tá­madástól sem riadnak vissza. A szabad hajózás „veszélyez­tetéséről“ kiabálnak az impe­rialisták, holott szó sincs er­ről. Éppen Egyiptomnak a leg­nagyobb érdeke, hogy a csator­nán zavartalanul bonyolódjék le a forgalom, hiszen ennek jövedelméből akarják fejlesz­teni az ország iparát, korsze­rűsíteni mezőgazdaságát. Nem ez tehát az ijedtség, az elkeseredett düh oka és nem is csak az, amit a Szuezi-csa- tornának. mint hadászati bá­zisnak és profitforrásnak az elvesztése jelent a nyugati tő­kések számára. Még ennél is többről van szó! Arról, hogy az egyiptomi lépés sikere a tő­kés világ súlyos stratégiai-po­litikai vereségét jelenti és ez tovább növeli a még elnyo­mott afrikai és ázsiai népek teljes függetlenségre törekvő vágyakozását. Ezért hát a görcsös ragasz­kodás a Szuezi-csatornához, ezért próbálkoznak meg min­den eszközzel az imperialisták, hogy visszaszerezzék a csa­torna — és ezzel együtt a Kö­zép-Kelet — feletti uralmukat; Ez volt a célja a legutóbbi jor­dániai puccsnak is és ezért vitte a szuezi ügyet a Bizton­sági Tanács elé Franciaor­szág. Egyiptom azonban nem hátrál meg. Hiába az impe­rializmus minden próbálkozá­sa! A gyarmati rendszer kora lejárt, túlhaladt rajta a tör­ténelem kereke. Ezt a kere­ket pedig nem lehet visszafelé forgatni! Kővári József Jordániában ugyan már megszűnt a kijárási tilalom, azon­ban a helyzet továbbra is igen feszült. Mint képünk is mutatja, Amman utcáin az Arab Légió golyószórós őr­járatai cirkálnak Bulganyin és Hruscsov finnországi látogatásai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom