Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-09 / 34. szám
1957. JÜNIUS 9. VASÁRNAP PT.rt MEG ^/Cirlai) Zakatoló varrógépek között Kisgyermek, mint „méteráru' Nekeresd országban élt egyszer egy király, akinek félszeme örökké sírt, a másik meg nevetett... így kezdődött az a mese, amit gyermekkoromban legjobban szerettem. Ez a mese jutott eszembe akkor is, amikor a napokban meglátogattam a Péceli Textil-Ruházati Kisipari Szövetkezetét. A szövetkezet 61 tagjáról is elmondható — némi túlzással —, hogy egyik szemük sír, a másik meg nevet. Nevetnek, ha szövetkezetük eddigi fejlődéséről beszélnek, „sírnak“, amikor a munkakörülményekről, s a fejlődéssel járó nehézségekről esik szó. Kezdjük az elején. A szövetkezet 1949 decemberében alakult, háziipari szövetkezetként. Abban az időben tagjai kizárólag zsebkendő „rolnizós- sai“ foglalkoztak. Néhány év alatt kinőtték a régi ruhát; 1952-ben kisipari szövetkezetté váltak, s áttértek a fehérnemű-varrásra. A vállalkozás életképességét a könyvelés számadatai is bizonyítják. Míg az elmúlt évben három hónap alatt egymillió forint értéket termeltek a szövetkezet tagjai, addig ez év második negyedében hárommillió forintra számítanak. Vagy nézzük meg a mértékszabóság .működési bizonyítványát“: a megalakulás utáni első évnegyedben termelt tízezer forintnyi értékkel szemben ezt az évnegyedet előreláthatólag 250 ezer forinttal zárják! Ezt mondják a számok. És az emberek? s;. Bana Zoltán főkönyvelő készséggel kalauzol végig az üzemen. Első állomásunk a fehérnemű-konfekció gépterme. Jöttünfcre elhallgatnak a zakatoló varrógépek. Az asszonyok i— csupa nő dolgozik a gépteremben — egymás szavába vágva beszélnek a szövetkezet életéről, a kereseti lehetőségről, meg a munkakörülményekről. Egyik szeműik sír, a másik nevet... Elmondják — és nem kis büszkeséggel —, hogy legtöbbjük többet keres, mint a férje. A havi keresetük átlaga 1400—1600 forint között mozog. — Igaz, begy nem 8 órás munkaidővel! — teszi hozzá Kiss Lajosné varrónő. — Van olyan hónap, amikor 210 óra helyett 250—260-at dolgozunk! Ilyen sokat kell túlóráznunk ahhoz, hogy eleget tehessünk a megrendeléseknek. — De még sakkal többet vállalhatnánk, ha lenne helyünk új gépeket beállítani, új szövetkezeti tagokat felvenni — folytatja Bana Zoltán. étkezdéjük, mosdójuk nincs. Ruháikat falbavert szögekre akasztják, ebédjüket a földön kuporogva melegítik a villanyre- zsón, tisztállkcdásra a terem végében függönnyel elkerített tenyérnyi zug szolgál. A többi műhelyben sem jobb a helyzet. A vasaló&zobábao háttal a világosságnak is va- koskodnak asszonyok. A szabóműhelyben egymás hegyón- hátán dolgozik tíz ember. Pedig fenne helyiségük. Van egy kultúrtermük, amit másfél évvel ezelőtt hárem hónapra kölcsönadtak a MÄV-nak, vasutas munkásszállás, céljaira. Akkor nem volt rá szükségük, azóta meg nem tudták visszaszerezni. A tanács vezetői eddig még nem tudták megoldani a fogas kérdést: mit tegyenek, hogy a szövetkezet is fejlődhessen, de 16 vasutas se kerüljön a szabad ég alá?! A szövetkezet dolgozói nem, ismerik a tanács belső gondjait. Ök csak azt tudják, hogy a szerződés több mint/ egy éve lejárt, a kultúrtermet mégsem kapták vissza, az üzemet nag>„.. . ,.em tudják, pedig szeretnének felvenni minden péceli szabó-varró kisiparost, aki most nem dolgozik, vagy naponta Pestre jár munkába. Ez mindenesetre szép terv. Nem szabad azonban valamiről megfeledkezniök: mosdójuk, öltözőjük és étekzdéjük akkor sem lesz, ha visszakapják a kultúrtermet, hiszen azzal más terveik vannak. S éppen azért, mert ilyen virágzó, életképes a szövetkezetük, ne várjanak mindent a tanácstól, az államtól! Éljenek azzal az önállósággal, amelyet kormányunk biztosított az év elején a szövetkezeteknek. Építkezzenek a maguk erejéből is! Fejlesszék, erősítsék szövetkezetüket, ne csak létszám- emeléssel, hanem beruházásokkal is! A tanács — erről meggyőződtem — segítségükre lesz. Márkus Miklósné VB-titkár elmondotta, hogy hónapok óta foglalkoznak a szövetkezet ügyeivel. Márciusban találtak egy munkásszállásnak alkalmas épületet, amelyből el kell költöztetni lakóját, az öttagú Botlik-családot. A tanács eddig három lakást utalt már ki nekik, azonban mind a háromba önkényesen beköltözött valaki más. — A szövetkezetlek — mondja Koós János községi párttitkár, aki jelen volt a beszélgetésen — természetesen nem tudják, hogy mennyi gonddalbajjal jár egy önkényes beköltöző kilakoltatása. A mai napon azonban megkezdték a leválasztási munkát abban a lakásban, amelybe a Botlik- családot költöztetjük, s így megígérhetjük, hogy néhány hét múlva megoldódik a probléma. Miután ez az Ígéret ezennel nyomtatásban is megjelenik, reméljük, hogy a péceli szövetkezeti tagok rövidesen rte-dkét szemükkel neveíhetnek- Nyíri Éva Kiskunlncházán láttuk és hallottuk... Miként képes két falu életét megbolygatni, s állandó nyugtalanságban tartani egy elhamarkodott intézkedés. Ezt példázza az az 1959. szeptember 1-én hozott határozat, mely Kis- kunlacháza és Pereg községet egyesítette. Azonban az egyesítést elfelejtették előzőleg gyakorlatilag biztosítani, sőt azóta sem biztosították az illetékesek. A jelenlegi falu két vége közt a távolság 5 kilométer. A tanácsháza az I. kerület (volt Kiskun La« háza) túlsó szélén áll: sokat bosszankodnak s gyalogolnak emiatt a II. kerületiek (volt peregiek). A vásártér a II. kerületben van: ez meg sérelmes az I. kerületieknek. A falu két sportköre 5 év óta sem egyesült (pedig külön-külün gyengécskék), mert mindegyik ragaszkodik a saját sporttelepéhez. (Úgy látszik a sportolók sem szeretnek gyalogolni.) Peleslegesen két postát tartanak üzemben: hogy legalább ebből ne legyen civódás, s folytathatnánk még a felsorolást, de úgy véljük, ennyi is elég. Ha már előzőleg nem gondoltak rá, s öt év óta sem oldották meg a problémát, legalább ezután foglalkozzanak az illetékesek a kérdés megoldásával, ami nem ördöngösség! Csupán a „volt” két falu találkozásánál alakítsák ki a faluközpontot. Szabad terület van rá. Építsenek ide egy tanácsházát, hisz a jelenlegit már úgyis kinőtte a község. S ez kifizetődő lenne, ugyanis a jelenlegi tanácsház épülete megoldaná az iskola gondjait. Elnézést kérek, kedves olvasó, az értelmetlenül hangzó címért. Higgye el, nem adhattam mást. (Különben is. gondoljanak Chesterton világhírű regényére, amely az „Ember, aki csütörtök volt“ címet viseli. Ha neki szabad...) Az eset a Budapest—Vác között közlekedő MÁVAUT- „öbusz“-on történt. AlsÓQödnél felszáll egy fia- . talasszony. három kislányával. Alig helyezkednek el, jön a kalauz és kéri a vitel- díjakat. Az anya rendel: — Két felnőtt- és két gyermekjegyet kérek. A kalauz válaszul szaporán pislog és magában mormog: — Több százhúsznál, vagy nem több? ... Nem értem ... Délelőtt is ezzel a kocsival utaztam, akkor még semmi baja sem volt. A szeme sem rebegett, motyogni sem hallattam. Különben is, mit akar azzal a százhússzal? Megtudtam ... Kiderült, hogy a MÁVAUT-nál nem babra, hanem centire megy a játék. Aki nem éri el az egy métert, az ingyen utazik. Ha százhúsz centinél kisebb az illető, gyermekjegyet válthat. (Ebbe a kategóriába tartozik Zoli, az egykori Liliput-színház egykori sztárja is!) A százhúsz centiméternél magasabbak viszont csak felnőtt jeggyel utazhatnak, akkor is. ha életkoruk esetleg nem haladja meg a 6—7 esztendőt. Határozottan ügyes intézkedés. Másutt is ideje lenne megvalósítani. Például a színházban. Szakítsunk végre a régi helyárpolitikávall Miért legyen a páholy drágább, mint a pótszék?! Nem sokkal egyszerűbb az alábbi* Másfél méteres magasságig mindenki ingyen nézheti az előadást. Százhetven centiméterig rendes helyárat fizet. Aki ennél is magasabbra nőtt, az vessen magára és fizessen helyir plusz felárat. Hadd tudja meg, mi a „nagyság“ átkai Avagy privát orvosi rendelőben: kis emberek mell-* kas röntgenért „szurkolják* le a szokásos tarifát. Ma* gasak — akiket az orvos már. állva röntgenez — fizessenek mankópénzt. Égimeszelők — akikhez székre kell állni — mindezeken felül veszélyességi pótlék fizeti* sere kötelezhetők. Nem folytatom.i — ny. é. -= •tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiűiiiiiiliiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiuiiiu^ 1 Kirándulás Visegrádra j | A TTIT Pest megyei szer- 1 | vezete június 15-én. szom-§ | baton különhajóval kirán- § | dulást rendez Visegrádra. I | A kirándulás részvevői út- i | közben megismerkednek a | |Duna mentével, Visegrádonl I megnézik Mátyás király re- | | naissance palotáját és a fel- 1 1 légvárat. | A különhajó a Budapest | | Molotov téri hajóállomásról | | 7.45 órakor indul, s ugyan-1 1 ide este 10 órakor érkezik. | | Részvételi díj felnőtteknek 1 I 17, gyermekeknek 8.50 fo' | 1 rint. Részvételi jegyek kap-1 | hatók a TTIT Pest megyei | | szervezete titkárságán, Bu-1 | dapest, VIII.. Múzeum utca | | 7. II. emelet. r.timiiiiiimiiiiiiiiuiiiiHiiiiimiiiimmmiiiiiiMiiiiuiuiiiiiiiis ÉRIK AZ EPER Könyv a Pest megyei ellenforradalomról A FEKETE FEDŐLAPON vádolóan mutatják a világos betűk a kis könyv tartalmát: „Az ellenforradalom támadása a néphatalom ellen Pest megyében“, ötvenhat oldal mindössze és mégis milyen meggyőző dokumentum! Alig néhány hét eseményanyagat öleli fel és mégis érezzük, hogy megyénk történetének legsötétebb időszaka. Néhány héttel ezelőtt jelent meg 12 000 példányban, a Kossuth Könyvkiadónál. A szerkesztő bizottság a bevezetésben foglalja össze, milyen cél vezette az anyag feldolgozásában. Számadatokkal bizonyítják a harmincas évek munkanélküliségét, a Horthy- rendszer városban, falun egyaránt érezhető nyomorát és ugyancsak a statisztika adataival igazolják: 1945 óta hogyan változott meg a falu nincstelenjeinek, a városi proletárok élete. Elemzik a kul- túrfronton elért nagyszerű eredményeinket és azt, hogy a politikai és gazdasági változásokkal egyetemben hogyan változnak meg a Pest megyében élő dolgozók életkörülményei. „Az októberi fegyveres felkelés szervezői szabad életünk tizenkét évének eredményeit akarták megsemmisíteni. Céljaikat és tevékenységüket nem hazug, népámító, tömegeket félrevezető jelszavaik után kell megítélni, hanem cselekedeteikből. Az ebben a könyvben összegyűjtött anyag is bizonyítja, hogy miféle elemek, milyen rendet akartak teremteni hazánkban." A KI BELEKEZD a könyv. be, nem tudja letenni, amíg végig nem olvassa. A „Pest megyei Ideiglenes Forradalmi Bizottság“ és a „Nemzeti Bizottság“ tevékenységének ismertetésénél nem tud- juk, hogy korlátoltságuk, vagy elvakultságuk volt-e nagyobb Pongrácz úróknak, akik azt fittek, hogy 12 év után ismét a dolgozó nép nyakán ülve folytathatják uzsoraüzel- meiket. Leleplezi a könyv a vidéki ! „nemzeti bizottságok“ veze- | tőit is. Szente László Fejér | megyei volt főispán (Monor), \ dr. Rigó Tibor ügyvéd, elcsa- i pott járásbíró (Nagykáta), Gé- \ vai Nándor horthysta főjegy- ! ző (Érd), Újvári István volt j rendőr (Csév haraszti), Kur- gyis József büntetett előéletű I kulák (Tápiósüly). Nehéz róluk feltételezni, hogy a dolgozó nép érdekében fejtették volna ki „áldásos“ tevékenységüket. Ökölbeszorított kezekkel olvassuk az ellenforradalmárok Pest megyei garázdálkodásának hiteles adatait. A kakucsi véres október 28-át, a zsámbé- ( ki garázdálkodásokat, a veres- ! egyházi gyújtogatást, a szint- j mártonkátai tragikus esemé- ! nyékét. És felidézik az írók a kom- j munista mártírok, a hős párt- | munkások példamutató történetét is. Végül fényképes életrajzban ismertetik Pest megye vértanúit, akiknek emlé- j két azóta márványtábla hir- j deti a megyei tanácsháza udvarán is. A megyéből összegyűjtött ; anyagok, fotókópiák, fényké- j pék megcáfolhatatlanul bizo- nyitják, hogy október 23-tól j november 4-ig bűnös elemek nyílt ellenforradalmi fegyve- j reg támadást hajtottak végre j az államrend ellen. Leleplezik a vidéki terrorcselekmények vezetőinek igazi arculatát, bemutatják az igazi hangadókat, akik mindenütt a régi, kapitalista rend hívei voltak. LYEN IGAZNAK bizonyulnak a döbbenetes erővel ható könyv befejező sorai is: „Az októberi napok tanulsága, hogy a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak és a haladó értelmiségieknek még szorosabban kell tömörülniök, hogy megvédjék népi államunkat a polgári restaurátorok és horthysta ellenforradalmár elemekkel szemben. Csakis a dolgozó nép összefogása, a forradalmi munkás-paraszt kormány támogatása, az ellenforradalom teljes megsemmisítési, népi demokráciánk megszilárdítása, a szocialista építőmunka folytatása biztosíthatja Pest megye dolgozó népének is a nyugodt, szabad jövendőt.“ Papp Rezső Országszerte meekezííWöít a hársfavirág gyűjtése A Herbária Gyógynövény- gyűjtő Szövetkezeti Vállalat megbízásából a földműves- szövetkezetek országszerte megkezdték a hársfavirág gyűjtését. A hársfavirágból j hű lések elleni gyógyteát ké- j szítenek. s nagy mennyiségben ; exportálnak is. a Duna—Tisza közi mezőgaz. dasági kísérleti intézet ceglédi kísérleti telepén. Az 1463 négyszögöles kísérleti parcellán összegyűjtik az ország valamennyi eperfaj- táját, és a legjobb egyedekből honosítják meg az ország más-más vidékein az oda legalkalmasabb fajtákat. Az epertermés egy része exportra, más része a konzerviparhoz és hazai nyersfogyasztásra kerül. Képünkön Tóth Jánosné kertészeti dolgozó nagy gondossággal szedi a dobozokba á törékeny földiepret. ÚJ FAJTÁK BÖLCSŐJÉNÉL M1 Az ember könnyen belegabalyodik a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság több mint kétezer holdján buján tenyésző növények rengetegébe. Az apró, kockaalakú parcellák mértani pontossággal sorakoznak egymás mellett, szorgos leánykezek irtják a gyomot a kultúrnövények közül. Tűz a nap, s mi tagadás, a lányokon csak éppen a legszükségesebbet hagyja rajta a szemérem. A tarka leánycsapatok vidám csivi'teléssel haj- longanak a sorok között, s kezük, kapájuk nyomán olyan rend terem, mintha katonák sorakoznának vigyázz-állásban a növények helyén. De kell is itt a gondosság, az alapos, hozzáértő munka. Akárki nem állhat be a csapatok tagjai közé, azt ki kell érdemelni. Ha itt elrontana valaki valamit, abból! országosan komoly kár származhatnék. Egyedülálló fajtagyüjtemény Ebben a gazdasásban gyűjtik össze ugyanis a hazánkban feliellhető összes kultúrnövény- faiták mintáit. De jobb, ha a szakembert kérdezzük, ezért Koch Bélához. a Kísérleti Gazdaság tudományos kutatójához fordulunk felvilágosításért. Első kérdésünk: mit takar az a szűkszavú szócska, hogy fa itaevű jtemény? — Semmi titokzatosat — válaszolja nevetve Koch Béla. — E szó mögött az húzódik meg. hogy gazdaságunk az Országod Növényfajta Kísérleti Intézet Központi Kísérleti Gazdasága, hozzánk érkeznek be a 33 növénynemesitő állomásról — melyeket az ország bármely részén megtalálhat — a kikísérletezett fajták, mi rendszerezzük azokat. — Csak rendszerezik? — Csak? Sok mindent takar ez a rendszerezés. Vegyünk egy példát, úgy könnyebb lesz a dolgot megérteni. Búzából több ezer fajta van. Na most. mondjuk három nemesítő állomás is kikísér’etezik egy-egy új búzaíajtát. Beküldik hozzánk, s mi itt különböző eljárásokkal eldöntjük, hogy melyik a legjobb a három közül. — Mi a lényege ezeknek az eljárásoknak? — Az, hogy elvetjük a magot. felneveljük a növényt, .közben állandóan figyelemmel kísérjük a növény magatartását, fejlődési fázisait, rendellenességeit. stb. Ezt két-hárcm éven keresztül megismételjük. Utána — de közben is — laboratóriumi vizsgálatoknak is alávetjük a növényeket. Nincs kivételezés — Mégis, milyen növények azok, amelyeket legfontosabbaknak tartanak? — Nincs ilyen. Itt minden növény egyforma, egyik sem élvez előjogokat. A mezőgazdaság szempont jából és a mi szempontunkból is minden növény egyformán fontos, tehát egyforma gonddal foglalkozunk valamennyivé’. — De mégis — próbálkozom —, nincs valami „kampány-növény” ? — Nincs. Mi távlati tervekkel dolgozunk. Célunk, hogy minden növényfajtából a legjobbakat honosíthassuk meg, legyen az pillangós takarmány vagy zöldborsó, kukorica vagy szőlő. — A gazdaság foglalkozik forgalomba hozatallal is7 — Nem. Mi árut nem termelünk. itt kizárólag tudományos kutatómunka folyik. Egy-egy új fajta végleges kikísérletezése után a forgalomba hozatalról már a Földművelésügyi Minisztérium gondoskodik. Nem könnyű eligazodni A laboratóriumban a meny- nyezetig magasodnak a fiókos szekrények. Csinos, szőke laboránsnő huzgálja ki azokat és magyaráz: — Ez lenmag, 400 fajta ... ezek par'adicsommagvak, körülbelül 180 fajta ... Az ember minden eddigi elképzelése összezavarodik. Ha a paradicsomra gondol, eszébe jut, hogy piros, kerek, vagy tojásalakú és kész. De, hogy 180 fajta legyen belőle ..; Ki is bököm: — Nem keveri^ össze néhanapján a dolgokat? ...hiszen ennyi fajta..:s A csinos laboráns elnevetí magát: — Ne féltsen bennünket precízen mennek itt a dolgok — minden, minden külön helyen, külön megjelöléssel „fut“, nem kereszteződhetnek útjaik. De nemcsak a laboratóriumi munkában, hanem a földeken sem keveredhetnek össze az egyes fajták. Jelzőlapocskák ágaskodnak minden kis négyszögben, s külön táblán növekednek a hüvelyesek, ipari növények, kalászosok stb. Aszálykár, betegségek Az aszályt, a különböző növényi betegségeket itt nem tartják ellenségnek. — Az aszályt — mondja az egyik kutató — itt nagyon jól „felhasználjuk“. A növényeket nem locsoljuk. Annyi vizet kapnak, amennyi csapadék le-1 hull, s így elválik, melyek az aszálytűrő fajták. Ugyanez a helyzet a növényi betegségeknél is. Kiderül, hogy melyik fajta bírja jobban a betegséget, s melyik kevésbé. A mezőgazdaságra ugyan nagy veszélyt jelentenek ezek, de nálunk kivételesen hasznos célt szolgálnak. Fúj a szél, kócolja a bólogató növények amúgy is borzas fejét, s a lányok lenge kartonruhácskájukban hajlongva, ügyes ujjaikkal babusgatják a mezőgazdaság jövendő fajnövényeit. — mottó —