Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-29 / 51. szám

1957. JÜNIUS 29, SZOMBAT '"íl/Cirlap 3 Tanácskozik az országos pártértekezlet (Folytatás az első oldalról.) hetőségek. A párt a legköze­lebbi időben hosszabb időszak­ra szóló gazdaságpolitikát fog kidolgozni. Ennek a jelenlegi helyzetből kell kiindulnia, amelyet meghatároznak a múlt gazdaságpolitikai hibái, az ellenforradalom okozta ká­rok, továbbá az életszínvonal saját termeléssel még kellően alá nem támasztott emelke­dése, A közeli jövőben elkészülő hároméves tervnek tükröznie kell a gazdaságpolitikai célo­kat. A beruházások nem lehet­nek olyan magasak, mint az ötéves terv előirányzatai vol­tak. A bővített újratermelés fokozásával megteremtjük külföldi fi­zetési mérlegünk egyensú­lyát, lerakjuk a népgazda­ság újabb fellendülésé­nek, az életszínvonal eme­lésének alapját. A mezőgazdasági termelés fej­lesztését úgy kell előirányoz­ni, hogy egy-egy hold művelt területről minél több és érté­kesebb terményt takarítsunk be. Elsősorban a szocialista szektort kell támogatni. Focis Jenő ezután ismertet­te az 1957-es terv előirányza­tait, majd az ország gazdasági életének néhány egészségtelen jelenségéről beszélt. Hangsú­lyozta, hogy a kormány hatá­rozata ellenére nagy huza­vona tapasztalható a beruhá­zások leállításában. Kiemelte, hogy rövid idő alatt el kell érni, hogy kölcsönök nélkül megálljunk saját lábun­kon. Ehhez mindenekelőtt o terme­lékenységet kell növelni, az önköltséget kell csökkenteni. Az utóbbi években a gazdasá­gi vezetők figyelme elsősorban a termelés mennyiségi növe­lésére irányult, és a minőségi mutatók háttérbe szorultak. A figyelmet most mindenütt a termelés gazdaságosságának fokozására kell irányítani. A takarékos gazdálkodásban nagy szerepe van a társadal­mi tulajdon védelmének is. Megengedhetetlen, hogy egyes üzemek vezetői nemcsak tű­rik, hanem fedezik is a társa­dalmi tulajdon herdálását. Végezetül arról beszélt, hogy a gazdasági feladatok megol­dásának egyik fő feltétele a vezetés színvonalának megjavítása. Minél előbb ki kell dolgozni a gazdálkodásnak olyan mód­szereit, amelyek leginkább megfelelnek a demokratikus centralizmusnak, és amelyek a lehető legjobban összeegyezte­tik a központi irányítást a he­lyi szervek nagyobb önállósá­gával. A csütörtök délutáni ülés utol­só felszólalója Ambrus István volt, aki arról beszélt, hogy milyen rendkívül súlyos káro­kat okozhatnak a falun a deklasszált elemek, a volt csendőrök stb., ha tevékenysé­güket nem kísérjük megfelelő éberséggel. Nem lehet az egész ma­gyar értelmiséget felelőssé tenni azért, ami október­ben történt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy fel kell lépni az értelmiség köré­ben jelentkező olyan néze­tek ellen, amelyek a mun­kásosztály helyett az ér­telmiségnek szánják a ve­zető szerepet. A bűnösö­ket az értelmiség körében is meg kell büntetni, de a szigor politikáját — a kon­szolidálás előrehaladásá­nak megfelelően — páro­sítani kell a megbékélés politikájával. Az osztályharc egyes kérdé­seiről szólva hangsúlyozta, hogy ideológiailag nem lehet­séges megbékélés. A kultúrpolitikai kérdések­ről szólva hangsúlyozta, hogy ez pártmunkánk és állami munkánk egyik leggyengébb pontja. Nincs még kidolgozva e tekintetben ideológiai prog­ramunk. ♦ Az albertirsai piacon nagy az árubőség, Válogathatnak a háziasszonyok Az országos pártértekezlet pénteken folytatta tanácskozását A Magyar Szocialista Mun­káspárt országos értekezlete az Országházban az első és második napirendi pont vitá­jával folytatta tanácskozá­sát. A délelőtti ülésen Gáspár Sándor elvtárs elnökölt. Elsőnek Kiss Dezső elvtárs, a csepeli MSZMP intéző bi­zottságának elnöke szólalt feL Hangsúlyozta, hogy a tömegek véleményének semmibevevése a párttól idegen módszer. A veze­tésben ne legyen helyük azoknak a funkcionáriu­soknak, akik tisztségüket a tömegek véleményénél előbbre helyezik, s bár módjuk lenne, nem néznek szembe saját hibájukkal. Sarok Antal elvtárs, a du- navecsei járási intéző bizott­ság elnöke, a mezőgazdaság­gal és főleg a termelőszövet­kezetekkel kapcsolatban szá- | mos gyakorlati kérdést ve­tett fel. Ezután Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet elnöke a mező- gazdaság elmaradásáról szólt, s vázolta a nehéz helyzetet, amelybe az ellenforradalom sodorta a szövetkezeteket. Hangsúlyozta, a pártnak :'s mindent el kell követnie, hogy a tsz-ek támogatásban része­süljenek. Kukucska János elvtárs, a Borsod megyei Intéző Bizott­ság titkára számos módosítást javasolt a határozat-tervezet­hez, majd a pártegység köve­telményeiről, ezzel kapcsolat­ban az ideológiai munkáról, az éberségről, a káderek helyes kiválasztásáról, a párttagság állandóan szükséges tájékozta­tásáról beszélt. Kiss Hárulj elvtárs felszólalása Ezután Kiss Károly elvtárs­nak, a Központi Intéző Bizott­ság tagjának a felszólalása kö­vetkezett. Bevezetőben megál­lapította, hogy a párt politiká­jának helyessége, vagy hibái mindig tükröződnek a párt káderpolitikájában. A felsza­badulás óta eltelt tizenkét esz­tendő alatt pártunk káder­munkája alapjában véve ered­ményes volt, a párt-káderek aktívan, odaadóan dolgoztak a párt, a szocializmus magasztos ügyének diadaláért. Ezért igaz­ságtalan és helytelen az a sommás ítélet, amely a párt egész korábbi káderpolitikáját hibásnak, sőt károsnak nyil­vánítja. Kiss elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulást követő években a helyes káderpoli­tika kialakítását akadályozta többek között az a helytelen szemlélet, amely az 1919-es kommunistákat szektás, kiöre­gedett kádereknek minősítette. Közismert, hogy később ugyanilyen megítélés alá ke­rültek a régi illegális párt­munkások, a spanyol polgár- háború sok hős magyar kom­munistája s nem kevés be­csületes szociáldemokrata elv­társat is így állítottak félre. — A Központi Vezetőség múlt évi júliusi határozata után a káderpolitikában is gyökeres javulás kezdődött. Ezt az egészséges fejlődést is megszakította azonban az ok­tóberben kirobbantott ellen- forradalom. Ezután azzal foglalkozott, hogy milyen követelményeket kell támasztanunk a pártkáde­rekkel szemben. — Ma még sok káderünk nem felel meg minden tekin­tetben a lenini követelmények­nek. Éppen ezért pártoktatásunkat és egész kádemevelésünket elsősor­ban abból a szempontból kell megvizsgálnunk, hogy inkább kevesebbet, de job­bat adjon, mint az elmúlt években. Hangsúlyozta: nem lenne helyes, ha káderpolitikánk és kádermunkánk feladatait csu­pán a pártkáderekre vonatkoz­tatnánk. Nyilvánvaló, hogy annak ki kell terjednie a tár­sadalmi élet minden területén végzett személyzeti munka el­vi irányítására és ellenőrzé­sére. Az ellenforradalmi felke­lés leverését követően ma különösen fontos, hogy ne csak a pártapparátusban legyenek teljesen megbíz­ható, jó képességű veze­tők. Ezután a többi között szóvá tette, hogy néha túlzásba visz- szük a pártapparátus „fiatalí­tását”, majd néhány olyan je­lenségre hívta fel a figyel­met, ami helytelen a káder- munkában, s csökkenti a tö­megek bizalmát pártunk iránt. Előfordul például, hogy egye­sek gyakran hasonló eszközö­ket vesznek igénybe a helyte­len útra tévedt emberrel is, mint amilyen eszköz alkalma­zása feltétlenül jogos és indo­kolt az ellenséggel szemben. Rámutatott arra is, hogy a politikailag megbízha­tatlan szakmai vezetőket természetesen nem hagy­hatjuk meg vezető beosz­tásokban, de másutt érté­kesíthetjük szakmai tudá­sukat, feltéve, hogy új munkakörüket hajlandók becsületesen ellátni. — Végleg szakítanunk keli a régi vezetésnek azzal a ká­ros gyakorlatával — folytatta —. amely egy-egy embert nem annyira politikai magatartása vagy gyakorlati munkája, ha­nem rokonságának összetétele, rokonainak cselekedetei alap­ján ítél meg. Nyilvánvaló te­hát, hogy káder és személyzeti mun­kánkban következetesen érvényesítenünk kell az elvet: mindenki önmagáért felel, mindenkit saját cse­lekedete, munkája, maga­tartása szerint kell meg­ítélni. A káderanyagok „titkos” jellegét végkép­pen meg kell szüntetni. Kiss elvtárs felszólalásának befejezéseképpen hangsúlyoz­ta, hogy a forradalmi éberség továbbra is kádermunkánk egyik központi kérdése marad, majd élesen bírálta a párt- szervezetekben még elég gya­kori elvtelen bírálatot, kicsi­nyes személyi torzsalkodást, amelynek hátterében sokszor pozícióféltés van. Az eddiginél jóval több megértést, melegséget, elvtársi szeretetet és bajtánsiasságot kell tanúsítanunk egymás iránt. Csakis így forrhat össze és válhat megbonthatatlanná a pártmunkások egysége, a párttagok egysége, ami az egész párt életének legfonto­sabb feltétele. A következő felszólaló Bakó Ágnes, a VIII. kerületi intéző bizottság elnöke elmondotta, hogy mind a taggyűléseken, mind pedig a kerületi pártér­tekezleteken részvevők helye­selték a párt politikáját. Révai József elvtársi felszólalása Révai József elvtárs ötne­gyedórás felszólalásának ele­jén hangsúlyozta, hegy a be­számolók és a beterjesztett ha­tározati javaslat fő irányvona­lával egyetért. A fő tüzet a revizionizmus, Nagy Imre és Losonczy áruló csoportja ellen kell irányítani. Természetesen megalkuvás nélkül és kö­vetkezetesen kell küzdeni a baloldali hibák ellen is, akár a múlt hibáinak el­nézése. akár a tömegkap­csolatok elhanyagolása, el­bizakodottság, értelmiség- ellenesség formájában je­lentkezik. Le kell győzni a Nagy Imre- féle árulás, a revizionizmus, a nemzeti kommunizmus iránti békülékenységet is. Szüksé­gesnek jelentette ki Révai elvtárs, hogy az eddiginél job­ban mutassuk meg, hogyan függött össze Nagy Imre 1956 októberi árulása azokkal az opportunista nézetekkel, ame­lyeket 1948-ban, 1953-'-n, de még régebben is, 1945-ben, vagy az illegalitásban képvi­selt. Ezekről számos tényt so­rolt fel Révai elvtárs, Révai elvtárs kimutatta, hogy Rá­kosi elvtárs és Nagy Imre kö­zött 1953 júniusa óta nemcsak személyi rivalizálás és elvte­len marakodás folyt, de ezzel párhuzamosan elvtelen össze- békülés is, a hibák kölcsönös amnesztiája alapján. Hang­súlyozta, hogy különbséget kell tenni az ellenforradalmi árulás és a szocializmus építése köz­ben elkövetett hibák kö­zött Ez nem jelenti Rá­kosi és Gerő elvtársak „rehabilitálását”. Nem le­het elfeledkezni arról a tényről, hogy az ő vezeté­sük alatt érkezett el a párt egy olyan szituációhoz, amelyben ha két hétre is, de elvesztettük a hatalmat. De ha a régi vezetés bírálata szitok-átok hadjárattá fajult, ez rágalmazás és mindenek­előtt lekicsinyli azoknak a tíz- és százezreknek az erőfeszíté­seit, akik a felszabadulás után csodákkal határos munkákat végeztek az ország felvirágoz­tatása érdekében. Az értelmiségről szólva óv­ta a pártot az általánosítástól, A péntek délutáni ülésen Ró­nai Sándor elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak: Révész Géza elvtárs, honvédelmi mi­niszter, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor elvtárs, a Nógrád megyei intéző bizott­ság elnöke. Major Tamás elv­társ, a Nemzeti Színház igaz­gatója, a Központi Bizottság tagja, Raffai Gyula elvtárs, Tolna megye intéző bizottságá­nak elnöke, Nyers Rezső elv­társ, a Mandátumvizsgáló Bi­zottság elnöke beterjesztette a bizottság jelentését, amelyet a pártértekezlet elfogadott. Szünet után Prieszol József elvtárs elnökölt. A vitában felszólaltak Bakó Kálmán elv­társ. a kisújszállási termelő- szövetkezet titkára, Aczél György elvtárs, művelődés- ügyi miniszterhelyettes, a Köz­ponti Bizottság tagja és Bisz- ku Béla elvtárs, belügyminisz­ter, a Központi Intéző Bizott­ság tagja. A péntek délután elhangzott felszólalások ismertetésére visszatérünk. ........................................................ N aponta 400-500 fedett kocsival bonyolítja le a MÁV a gabonaszállítást Fa- és vasanyaghiány Minden esztendőben igen nagy munkát jelent a MÁV- nak a aabonaszállítás. Az idei előkészületekről, a forgalom lebonyolításának módjáról il­letékes szervek a következő felvilágosítást adták: — A vasút már hónapokkal előbb 'hozzálátott a gabonaszál­lításnál 'használt fedett kocsik rendbehozatalához. Ezeken a kocsikon, mint köztudomású, nem lehetnek kisebb-nagyobb rések, mert a gabona az úton elszóródnék. Éppen ezért a megrongálódott padlókat fo­lyamatosan mindenütt kicseré­lik. felülvizsgálják az oldal- burkolatot s ahol a legkisebb hibát is tapasztalják, kijavít­ják. Az elmúlt években a ga­bona szállítását igen rövid nehezíti a felkészülést időn belül kellett lebonyolítani mert akkoriban közvetlenül a cséplőgéptől szállították a be­gy űjtőhelyekre. Tavaly már egyenletesebbé vált a szállítás, a mostani felvásárlási mód pe­dig további lehetőségeiket nyújt a gabonaszállítás jó megszervezésére. Előrelátható­lag júliusban — de különösen augusztus közepén kell a MÁV-nak ezen a téren nagy feladatokat megoldania, A ga­bonaszállítási naponta négy­száz-ötszáz fedett kocsival oldják meg — Egyelőre nagy gondot je­lent a sérült fedettkocsik: ja­vítása. A járműjavító vállala­toknak ugyanis nincs elegen­dő fa- és vasanyaguk a javí­tások elvégzéséhez. Néhány nappal ezelőtt ke­rült birtokunkba az ENSZ ötös bizottságának jelentése. Most tanulmányozzuk ezt a jelentést. Az első fejezetek át­olvasása után elismeréssel kell nyilatkoznom a koráb­ban nyilvánosságra került ki­vonatról, mert az valóban hí­ven tükrözte a jelentés felü­letességét, célzatos egyoldalú­ságát és azt is, hogy a jelen­tés hemzseg a valótlan állítá­soktól. — A jelentés első részéből kiderül, hogy az adatokat a Magyarországról kiszökött ha­zaárulóktól, ellenforradalmi elemektől és néhány megtá vedt fiataltól szedték össze. — A jelentés második feje­zete és az ezt követő két feje­zet az események időbeli sor- rendjét tartalmazza a bizott­ság szerint úgy, ahogyan a vallomások alapján követni tudták, majd ismerteti az el­lenforradalmi cselekmények­ről kiadott Fehér Könyv, az ellenforradalommal foglalkozó egyes újságcikkek önkényesen kiragadott részleteit. — Az események sorrendjét azonban célzatosan összekeve­rik oly módon, hogy ezzel az események jellege megváltoz­zék. Kihagynak lényeges mo­mentumokat, amelyek a Je­lentés fiktív állításait megcá­folhatnák. Azt állítják pél­dául, hogy amikor Nagy Imre kormánya túzszüneti paran­csot adott ki, akkor valóban megszűntek Budapesten a harcok. A valóság ezzel szem­ben az, hogy a tűzszüneti pa­rancs az ellenforradalom ellen küzdő fegyveres erők harcá- nak beszüntetését jelentette, de az ellenforradalmárok egyáltalán nem szüntették bt* a fegyveres támadásokat. Ismeretes, hogy az ellen­forradalmárok a tűzszünet ki­hirdetését követő napon tá­madták meg a budapesti Köz­társaság téri pártházat és ott több kommunistát meggyil­koltak. Nyilván módja volt a bizottságnak beszélgetni azokkal a terrorlegényekkel, akik gépfegyverrel, teher­autókon járták végig, előre el­készített névsorok alapján az egyszerű párttagok, munká­sok. munkásasszonyok laká­sát, hurcolták el őket ottho­naikból és gyűjtötték össze százszámra a XII. kerületi Maros utcában, a Corvin köz­ben, a Széna téren és másutt. — Ezekről a tényekről a bi- zottság szemérmesen hallgat. — Az pedig már egyenesen nevetséges, hogy teljesen el­hallgatják a Szabad Európa Rádió tevékenységét. Erre a jelentésnek csak abban a ré­szében térnek ki, ámenben a Fehér Könyv egyes állításai­val foglalkoznak, ott is csak azért, hogy kijelentsék: a Szabad Európa semmiféle izgató és felforgató szerepet nem játszott'. Pedig ilyen nagyot hazudni már valóban nem illik. — A jelentés szánalmasan igyekszik nemzetinek feltün­tetni a közönséges bűnözők gyilkosságait és rablásait. Bár a bizottságnak kezében van­nak azok a dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy az egyetemi ifjúságnak az a réte­ge is, amelyik jóhiszeműen indult tüntetésre, október 23- án iszonyodva fordult el a fehértei-ror mind nyíltabb ki­bontakozása láttán a feléle­dő magvar fasizmus terrorle­gényeitől és röpiratokban til­takozott a törvénytelen ki- végzések sorozata ellen, majd felajánlkozott Nagy Imrének, hogy fegyveresen harcol ezek ellen a gengszterek ellen; a bizottság úgy tesz. mintha minderről nem tudna. — A jelentés készítői tőké­sek, burzsoá politikusok. Tel­jesen világos, hogy számukra a szocializmus megdöntésére irányuló kísérlet forradalom és kommunisták, munkások, parasztok törvénytelen meg­gyilkolása hőstett. Ezért be­szélnek a jelentésben követ­kezetesen forradalomról és nevezik a nép ellenségeit sza­badságharcosoknak. A mi számunkra, magyar munkások és parasztok számára a szo­cializmus ellen irányuló fel­kelés ellenforradalom és a bennük részvevők ellen, mint ellenforradalmárok ellen har« colunk. — A jelentés tarthatatlansá­gát az a zavar is mutatja, amelyet az Amerikai Egyesült Államok politikáját támoga­tók körében tapasztalunk a jelentés további sorsát ille* tőén. A New York Times jú­nius 27-én arról ad hírt, hogy az öttagú bizottságot létreho­zó huszonnégy ország képvi­selői 20-án egyhangúlag ab­ban egyeztek meg, hogy az ENSZ közgyűlésének összehí­vását a jelentés megvitatásá­ra akkorra javasolják, „ami­kor az célszerűnek látszik”; A lap szerint ezt úgy értelme­zik, hogy valószínűleg szep­temberre. Az Egyesült Álla­mok viszont türelmetlen és arra akarja kényszeríteni ezeknek az államoknak a kép­viselőit, hogy a közgyűlés azonnali összehívása mellett döntsenek, Az Egyesült Álla­mok szenátusának külügyi bi­zottsága — legutóbbi ülésén ilyen irányú határozatot ho­zott. Bizonyosak vagyunk ben­ne, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is erőfe­szítéseket fog tenni, hogy za­vart és bizonytalanságot kelt­sen, hogy mérgezze a nemzet­közi helyzetet, mert erre most — amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország újabb erőfeszítéseket tesz a fegyver­kezés korlátozása végett a nemzetközi feszültség enyhíté­séért — különösen szüksége van. (MTI) Pest megyei Vegyi és Kéz­műipari Vállalat férfi fehérne­mű konfekció részlege felvesz gyakorlott férfifehérnemű bedolgozó varrónőket Jelentkezés Budapest, V. Kossuth Lajos u. 2/a. I. 4. Ugyanezen Vállalat bőrdíszmű részlege gyakorlott bedolgozó rétikul készítőket keres. Jelentkezés: Budapest, V„ Királyi Pál u. 8. sz. alatt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom