Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-23 / 46. szám
per? tl EC <K U-Uw 1957. JÜNIUS 23, VASÁRNAP 'Jőthz h ón ap ÉRIKA SZŐLŐ VÁCON a Hoang-ho partján „Kina ostora“ — így nevezték még nem is olyan régen a 4000 kilométeres Hoang-ho-t, Kína második legnagyobb folyóját, amely annyi bajt. szenvedést zúdított a kínai népre. Tizenhárom évszázad alatt tízszer változtatta meg folyását. Ilyenkor pusztító erejű árvízzel sújtotta a falvaíkat, rizsföldeket; emberek ezrei vesztek el a folyó szennyes áradaKókuszpálnia fasor Kanton utcáin iában. Az aszályos nyarakon pedig annyi vize sem maradt, amennyi a rizsföldék elárasztásához kellett. Az aszály nyomában járó éhínség millió- számra szedte áldozatait. Ebben az időben Kínában a i,hogy vagy?" helyett ez a kérdés járta: „ettél-e már ma7“ A válasz többnyire szomorú mosoly volt az éhségtől elkínzott arcokon .. Veres Árpád, a Pátyi Gépállomás föagronómusa mondja el ezeket. Halkan, elgondolkozva beszél, tékintete olykor elkalandozik. Talán a megszelídített Hoang-ho-t látja maga előtt, ezt a helyemként három kilométer széles folyamot, amelynek partjain húsz hónapot töltött. Néhány napja jött haza feleségével és kislányaival. Arcán még ott van a 40 fokos kínai nyarak barna-piros színe, aktatáskájában fényképek. tucatjai Pekingről. Sanghajról. s ő 15 000 kilométerre „második hazájától", egy pesti szerkesztőségi szobában kínai élményeiről beszél. ♦ ■..-.1955. novemberében érkeztem meg Kínába, csaknem egy hónapig tartó utazás után. Annak az öt főnyi szakember- küldöttségnek a tagja voltam, amely a magyar kormány ajándékát, egy gépállomás teljes felszerelését adta át a kínai népnek. — A gépállomást Santung- tartomány Ciang városában állítottuk fel Ebben a körzetben ez volt az első gépállomás, s a mi G—35-ös traktoraink voltak az elsők, amiket ezen a környéken láttak. A 15 traktoron kívül kombájnokat, kévekötő-aratógépeket. cséplőgépeket, műtrágyaszórókat, kul- tivátorokat. tárcsáikat, vető- gépeket és a javítóállomás számára műhely gépeket vittünk. Hatalmas feladatok vártaik ránk: nékünk kellett kiképeznünk a traktorosoktól kezdve a gépállomás-igazgatókig minden szakembert, aki később ebben a körzetben dolgozott. A traktorosok oktatásával kezdtük; Bánházi Gyula főmérnök, Büdi László és Busa János szerelők tartottak számukra hathónapos tanfolyamot. Különös tanfolyam volt ez! Alig négyhetes elméleti és gyakorlati oktatás után, február elején — Santung ugyanis mediterrán éghajlatú övezetben fekszik — megkezdődtek a tavaszi mezőgazdasági munkák, amelyekből a mi tanfolyamistáink derekasan kivették a részüket! Traktorral szántottak ott, ahol addig csak a bivaly-vontatású faekéket ismerték. Utána fogastárcsázással porhanyósítot- ták a talajt, s a. környékbeli parasztok érdeklődve figyelték munkájukat. A ciangi járás egyébként a mi odaétkezésünkkor már szocialista községekből állt, de még nem vonták össze a nadrágszíjparcellákat, s nem volt semmi tapasztalatuk a nagyüzemi gazdálkodásban. A gépállomás munkájának megkezdése után szervezési feladatokhoz fogtunk. Tanfolyamokat rendeztünk a járási népi tanácsok, pártbizottságok útügyi- és vízügyi igazgatóságok szalkembereinék, s velük együtt kidolgoztunk egy távlati föld- rendezési tervet. Paii-po köz ségben minta földrendezési hajlottunk lé'jn. A küzs’yt öt brigácl'.erületre osztottuk fel gazdasági Ut veket dolgoztunk ki, amelyeket összehangoltunk a 12 éves öntözőcsatorna- és útépítési tervvel. Munkánk támogatására mindenütt önkéntes állandó bizottságok alalkultalk, amelyek Pali-po mintájára megkezdték a földrendezést. Arra. hogy ez mit jelent, csak egy-két példát szeretnék említeni. A kínai paraszt — legalábbis ezen a vidéken — évszázadok óta a földjére temetkezik. Ezeket a sokszor már besüppedt, jeltelen sírokat megható tisztelet övezi. Ezekre traktorral rámenni — szentségtörés lenne. De még a hagyományoknál is nagyobb nehézségeket okoztak talán a természeti akadályok. Meg kell mondanom azonban — és ez nem frázis —, hogy a kínai népnek a népi kormány politikájába. s a szocialista: mező- gazdaság fölényébe vetett határtalan bizalma, a szemünk láttára birkózott meg minden akadállyal. 195fi végén a ciangi járás mintegy százezer mu-nyi (kb. 12 000—15 000 lkat. hold) megművelt területén szocialista táblásgazdálkodás folyt. Ez év májusában pedig, amikor a parasztok látták, hogy gépi aratással 10 százalékkal több termést takaríthatnak be, az előző éveikénél, (amikor a nagyobb szemveszteség s a júniusban kezdődő esős évszak miatt a termés egy része megsemmisült), szívvel-lélekkel a gépesített gazdálkodás mellé álltaik. * Úgy érzem, feltétlenül beszélnem kell a kínai emberről is. Munlkánk közben mindjobban összeismerkedtünk a környékbeli dolgozó parasztsággal. Bámulatosan tanulékonyak, zavarbaejtően figyelmesek és végtelenül szerények — így jellemezhetném a kínaiakat. A tanulékonysággal kapcsolatban elég, ha traktorosainkat említem, alkik egyhónapos kiképzés után már földet műveltek a soha sem látott gépekkel! A figyelmességről egy kedves emlék jut eszembe. Tsinan- ban történt az eset, egy sokemeletes, korszerű szállodáA százkezü Buddha temploma Hancsauban. A 30 méteres szobrot egy fa törzséből faragták, s azután építették köré a templomot ban. Második napja laktam ott, amikor odajött hozzám egy idős pincér és sűrű bocsánatkérések közepette azt kérte tőlem: tanítsam meg ő.t néhány magyar étel nevére és elkészítési módjára. A szállóban ugyanis — úgymond — aranylag gyakran fordulnak meg magyar vendégek, s ő „csak’“ kínai angol, orosz, német, francia és indiai ételekkel kedveskedhet nekik. Néhány hónappal később a Néphadsereg Művészegyüttesénék egyik vezetőjétől hallottam, milyen jóleső meglepetést szerzett számukra az „én pincérem", amikor kedvesen kerékbetört magyarsággal sertéspörköltet és túróscsuszát kínált vacsorára... Ami a szerénységet illeti, arról nem véletlenül mondtam, hogy zavarbaejtő. Nemegyszer megtörtént, hogy rendőrtisztek és állami ügyészek kértek tőlünk tanácsot munkájukhoz, mondván, hagy tanulni szeretnének tőlünk. Amikor megvallottul<, hogy mi inkább a mezőgazdasághoz értünk, azt mondták, nem baj, beszéljünk akkor arról. Ugyanilyen szerénység, figyelmesség jellemzi a kínai párt- és állami vezetőket. Velük többszöi- is alkalmunk volt találkozni fogadásokon, nemzeti és nemzetközi ünnepeken. '• Egyszerű öltözetük, viselkedé- j sük és az a figyelmesség amivel körülvettek minket, mély [ nyomokat hagyott bennünk. Meghívást is kaptunk tőlük, hogy az ötéves terv végén Iá- | fogassunk el ismét hozzájuk, » nézzük meg, hogyan haszno-1 sítjük a tőlünk tanultakat. Re- '■ mélem. eleget tehetek majd a meghívásnak, hiszen egy kicsit | „második hazámnak" érzem Kínát, s úgy megyek oda. mintha hazamennék. Ny. fi. Sokan még ma is „Belgákét tészet”-nek ismerik a Váci Kertészeti Vállalat hajtatótelepét régi gazdái után. A gyönyörű félköríves, nagy légiteres üvegházakban valamikor csak szőlő termett, korai csemegének, most sárga töltenivaló és hegyes zöldpaprika van a he- j lyén és pirosló csemegeparadi- 1 csőm, kalarábé, meg sokfajta virág. Valami azért a szőlőből i is maradt: a szegfűvel beültetett házak belső vázán ' széthúzták a kertészek a megmaradt öreg tőkék vesszeit — hogy lombjuk árnyékot adjon a virágnak — s így „kétszintes” termelést folytatnak. A vesszőkön most százával csüngnek duzzadthúsú, sár. guló kövér fürtök és az első érett szőlőszállítmány körülbelül egy-másfél hét múlva a csemegeboltokba kerülj Oseke csele A Pátyi Földművesszövetkezet feljelentette Cseke Sándor nevű felvásárlóját, mert rájöttek arra. hogy Cseke a Gyöngyössolymoson egyéni termelőktől 11 forintért vásárolt bort lényegesen magasabb áron adta a szövetkezetnek. A megindult nyomozás megállapította. hogy Cseke a hamis nyugtákkal 11 000 forint kárt okozott. A nyomozás még nem fejeződött be, meid a földmű- vesszövetkezet könyvszakértői vizsgálatot kért, hogy a kárösszeget pontosan meg tudj» állapítani. [ Az elmúlt he- \ tekben a megye | területén — kü- \ Ionosén Nagykő- \ rös környékén — j sokan dohogtak \ (tegyük hozzá jog- l gal) a DOHÉRT- ! re. A dohányellá- I tás ugyanis csep- ! pet sem volt zök- : kenőmentes. í Pár szippantás- \ nyira van ide I Cegléd, s Ceglé- \ den az állomástól ! a Hajó utca. (Ha ! jó mélyet szippan- j tunk!) \ Túri Károly, a j ceglédi DOHÉRT | elosztó vezetője \ szenvedélyes „an- \ tinikotinista“. Én I azonban rágyúj- \ tottam egy ciga- \ rettára, a nagykő- ; rösi nótára: — Két hétig a \ hiánycikkek listá- ; ián szerepelt a ci- \ garetta (bocsánat: \ szivarka), a pakli- | dohány, no meg a I szivar! Árkus papírok i számrengetege a \ válasz. A második ne- I gyedévben Nagykörös szerződés’- leg kért 3 millió 8 ezer cigarettát, 32 220 csomag dohányt és 9000 szivart. (Ez egyezik a múlt év harmadik negyedének igényeivel). Ebből ez ideig megkapott 2 millió 963 ezret; 27 720-at és 3 ezret. Jár még tehát 45 ezer cigaretta, 4500 pakli dohány és 6 ezer szivar. Kereten felül minőségi cigarettát (Harmóniától felfelé) any- nyit vihetnek, amennyi jólesik. Hol van hát a: kutya elásva; mindenki megkapta a maga cigarettáját, dohányát, s mégsincs szívnivaló? A kutyát sikerült kiásni, A Dohányértékesítési Vállalat szállítási szerződésein három széles rubrikán fut keresztül rézsűt az írás: „Havi ütemezés nélkül!“ Ez azt jelenti, hogy a DOHÉRT lehetőség szerint havi bontásban teljesíti kötelezettségeit, ám kénytelen j jogilag fedezni magát e pár sorral: bekalkulálva a zökkenőket. Tegyük hozzá: joggal! Mert zökkenők, azok vannak. Így aztán előfordul, hogy az egyik hónapban bőségesen adnak ki az üzleteknek cigarettát, a másikban viszont annál kevesebbet. De mit hoz az a füstös jövő? — Több cigarettát! A negyedévi cigarettakeretet jócskán felemelték. Néhány példa... A ceglédi népboltok 3 millió 400 ezer helyett 4 millió 100 ezer cigarettát kapnak. Ezt szerződésileg már lekötötték. Éppen így szerződésileg elfogadott a ceglédi járási földművesszövetkezete k keretének 1 millió darabos emelése. Sőt, tárgyalások folynak, hogy 3 millió Kossuthtal többet ka-pjanak. — De mi lesz a „havi ütemezéssel?“ Néma, de re- ménytígérő csend. A válasz késik. Elnyomom a körmömre égő csikket. S mert nem kapok választ, nyugtalanul gyújtok rá egy újabb cigarettára. (a) PANASZNAP A PESTVIDÉKI JÁRÁSBÍRÓSÁGON öntözéses rizsföldek Kvantung-tartományban Mao Ce-tung iskolája Kantonban, ahol az első kommunista pártiskolát tartotta. Még csak reggel 8 óra van. I de a tárgyalóterem előtt már sorban állnak az emberek. Lehetnek ötvenen-hatvanan. | Itt gyűlnek össze a megyéből azok, alkik különböző vélt, í vagy jogos sérelmük miatt bírói beavatkozást ( kérnek. Sokan vannak, akiket jó szóval. kellő magyarázattal eltéríthetnek szándékuktól, de sokan görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a „törvény szigorú í erejével” büntessék meg a ..szembenálló felet.“ Belép az első panaszos. Zavartan, kalapját kezében forgatva megy j a panaszfelvevő tisztviselő j elé: — Baranyi János vagyok. Pilisvörösváron lakom — mondja —, különös kérésem van. Siáüítsák le a gyermektartási ’íjat Elmondja, hogy elvált és j 1955 október 14-én egyezséget j kötött feleségével, melyben 1 kötelezte magát, hogy havi j 500 forintot fizet gyerektartás ■ címén. Most egy másik asz- szonnyal él együtt, csak havi 470 forint munkanélküli segélyt kap. — Hogy tudjak ebből 500 fo- rintot fizetni? Kérem. hogy j 50 forintot fizethessek addig, amíg újból munkába nem ál- j lók. ígéretet kap, hogy igyekeznek teljesíteni kérését. A következő ügyfél harcia- sabb. Alig lép be az ajtón, máris nagy hangon magyarázza: — Hát. kérem én vagyok a viláq legtürelmp.sebb hitelezője — Képzeljék el. 1948-ban megkértem egyik ismerősömet, j Gurin Gyulát, hogv vigye vissza a nála maradt Triumph motorkerékpáromat. Azóta se Gurinnak. sem a Triumphnak színét sem láttam. Tessék írni: beperelem őt 2000 forintra, mert úgy tudom, hogy a motort tönkretette. Kiderül: a türelmes ember neve Nagy László és Biatorbá- gyon lakik. Nem kevésbé különös esetet ad elő ugyancsak egy biator- bágyi lakos, Meier Antal. Bort adott el Tóth Sándornak 2400 forint értékben, de csak 500 forintot kapott, a többit nem tudja behajtani. A Herceghalmi Állami Gazdaság kötelezte magát, hogy Tóthtól levonja havi részletekben a hátralékos összeget, eddig azonban a füle botjukat sem mozgatták. Vajon miért? A következő panaszos zokogó nő, Nagykovácsiból jött ide. Kiss Bélánénak hívják. — Borzasztó ez kérem — szipogja. — Régen elváltam, kisfiámat. Tónikát én neveltem. Egv hete eljött az édesapja. hogy egy napra adjam oda a fiamat, és most nem tudom visszakapni. Tessék valamit csinálni, hogy 15 nap alatt megint nálam legyen a fiú. A kereset elkészül. Kérdés, lesz-e foganatja? Lalák József nagytétényi asztalos nem hiába dühös Több mint egy éve újítást adott be a törökbálinti Mechanikai Művekhez, láda elkészítésre. Felker Győző újítási felelős jónak találta azt. alkalmazzák is. Lalák azonban eey árva fillért sem kapott. Most perli a Mechanikai Műveket.- Egyetlen bútor sem maradt a lakásban — sírja el panaszát az 59 éves Kiss Józsefné érdparkvárosi lakos. Előadása szerint márciusban szívtrombózissal kórházba került és mire hazajött, a férje minden bútordarabot elszállított a lakásból. Kissné fia 100 százalékos rokkant, kere- setképteien és most azt kéri a bíróságtól, hogy a hűtlen férj legalább annyi tartásdíjat fizessen. amiből, ha szűkösen is, de megélhetnek. Csinos asszony zavart mosollyal adja elő kívánságát: — Móllá Józsefné vagyok, Solymáron lakom, válni szeretnék. Tetszik tudni 25 éve várok a válásra Megtudjuk, hogy 1928-ban kötött házasságot, de a férj tűrhetetlen féltékenysége miatt — ami sokszor tettlegasségben nyilvánult meg — négy év múlva, 1932-ben a házassági kötelék felbomlott. Hat hónappal a különválás óta másik férfival él együtt, akivel a legnagyobb szeretettel neveli házasságából született gyermekét. Most szentesíteni akarják az együttélést, azért kéri 25 évi különélés után a válást. Jönnek a többiek. Áldatlan veszekedések tragikus vagy komikus hősei. A birtokhábo- rítók. a válni szándékozók, a mindenáron perlekedők. Itt, a tárgyalóteremben, a panasznapon igyekeznek őket más belátásra bírni sikeresen vagy sikertelenül. A hatvan panasztevő közül összesen 26 ad majd munkát a bíróságnak. A töb- j biek megnyugodva hazamén* 1 ne'k ;.; ße&rrdzu, éflíéi idef« NÖVEKSZIK A TŰZVESZÉLY Aliami BIZTOSÍTÓ Füstbe menő „tervek" nyomában
