Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)

1957-06-22 / 45. szám

1957. JÚNIUS 22, SZOMBAT «ST MEGYEI k/drlap Évi 200 000 forint megtakarítás az adminisztrációs létszám ésszerű csökkentésével a Nagykőrösi Állami Gazdaságban Kétnapos tanácskozásra ül össze a Termelőszövetkezeti Tanács Szűkszavú felhívásban kö­zölte a Nagykőrösi Állami Gazdaság, hogy június 15-ig 25 százalékkal csökkenti az úgynevezett alkalmazotti lét­számot, vagyis az olyan dolgo­zók számát, akik nem végez­nek közvetlenül fizikai mun­kát. Nem sokkal az említett ha­táridő után ellátogattunk a gazdaságba és érdeklődtünk, sikerült-e végrehajtanunk ezt a roppant nehéz feladatot. Ha csak a számszerű eredménye­ket nézzük, akkor is teljes sikerről számolhatunk be. A 107 ilyen beosztású dol­gozó helyett ma már csak nyolcvanan dolgoznak a gazdaság központjában és az öt üzemegységében. Ez évi 180—200 ezer forintos megtakarítást jelent a gazda­ságnak. Bennünket azonban nem a számszerű eredmények ragad­tak meg elsősorban, hanem a körültekintés és emberség, ■ ahogyan végrehajtották ezt az ésszerű létszámcsökkentést. A gazdaság vezetőinek módszere igazán minden elismerést meg­érdemel és dicséretére válik a fiatal igazgatónak, főkönyve­lőnek, akiket az ellenforrada­lom után neveztek ki. B. Kis igazgató, Godó elvtárs, a párt- titkár, a munkástanács és a szakszervezet elhöke személy szerint elbeszélge­tett még a felmondás előtt minden egyes emberrel, akiről úgy látták, hogy nélkülözni tudják. Bregovics Erzsikével például maga az igazgató beszélgetett és el is hisszük, hogy a leány a megbeszélés végén nemcsak a tréfa kedvéért ígérte meg, hogy haragoskodás helyett minden találkozás alkalmával mosolyogni fog volt felette­seire. Hiszen már jó előre nem kfevesebb, mint három munkalehetőséget kínáltak fel neki. Ott maradhat a gazda­ságban fizikai munkára, pél­dául a raktárban. Mehet a konzervgyárba könnyebb fizi­kai munkára, csomagolni, vagy cimkét ragasztani. Ezt is előre elintézték. És végül me­het Kecskemétre, ott a postán értelmiségi munka várja. Persze olyan, amit két közép­iskolájával is el tud látni. Mondanunk sem kell, voltak ennél könnyebb és nehezebb esetek is. Weídinger Imrével például nem teketóriáztak sokat. Ez az ember kétezerholdas nagy- birtokos fia, de cseppet sem volt megelégedve azzal, hogy a népi demokráciában mint állattenyésztési brigádvezető dolgozhatott. Az ellenforradalom alatt megtette magát üzemegy­ségvezetőnek, s nem is csak ezzel leplezte le igazi énjét. Tőle azt án csak­ugyan rövid úton megsza­badultak. Könnyű volt Enrich Béla, a gerei üzemegység egyik bri­gádvezetőjének esete is. mert saját maga kérte, hogy elme­hessen a gazdaságból és belép­hessen egy termelőszövetke­zetbe. Helyette egyszerűen nem vettek fel más munka­erőt a gazdaságba. Jó néhány ember szabadult fel az adminisztratív munká­tól versenytársuk, a Cegléd- Cifrakerti Állami Gazdasággal folytatott tapasztalatcsere nyomán is. A ceglédiek ugyan­is már régebben megvalósították a szakmánybérezést, s ez rendkívül megkönnyíti a bérelszámolási és könyve'ési munkát. Hosszú lenne itt rész­letezni a szakmáirybérezés lé­nyegét, csupán annyit jegy- zünk meg: míg az eddigi nor­marendszer értelmében na­ponta fel kellett' mérni cukor­répánál például egyénenként a végzett 100—120 négyszögölet és azt dekádonként összegezni, számfejteni, addig a szak­Érdemes lemie külön írni ar­ról, mennyit nyernek még ezen felül is mind erkölcsi, mind anyagi vonatkozásban. Bizo­nyos, hogy a fogatosök előtt, nagyobb lesz a tekintélyük, ha maguk is megfogják a vi'- I la nyelét és a keresetük is jó- : val több lesz az eddiginél, ha i majd a fogatmunkában is be- vezetik a szakmánybérezést, Hangsúlyozzuk, olyan gaz­daságiban történt meg a 25 százalékos egyszerűsítés, 1 ahol a felsőbb szervek tudló- ■ val és jóváhagyásával a terv szerinti alkalmazotti létszám volt. Érdemes lenne elgondol- kozniok az illetékes főigazga­tóságoknak azon, hogy hasonló egyszerűsítéseket megyénkben is, országosan is még jónéhány mezőgaz­dasági üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson végre lehetne hajtani. Tanulság és figyelmeztetés a nagykőrösiek kezdeményezése Különösen napjainkban, ami­kor az egész államapparátus­ban arra törekszünk, hogy csök­kentsük az adminisztrációs költségeket. <h. v.) A Termelőszövetkezeti Ta­nács június 25—26-án a ME- DOSZ székházában kétnapos tanácskozásra ül össze. Az ülé­sen Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, a Termelőszövet­kezeti Tanács elnöke tart be- 1 számolót, A beszámoló alap-1 ján a tanács megvitatja a tér- | melőszövetkezeti mozgalom | helyzetét s a termelőszövetke- | zetek előtt álló feladatokat, \ Augusztus 20-án jutalomban részesítik a betakarítási munkákban legjobb eredményt elért kombájnvezetőket mánybérezés ezt igencsak le- , rövidíti. Egyes munkacsapa­tok számára 10—20 holdas parcellákat jelölnek ki sara- bolásra, egyelésre, vagy kapá­lásra. A munka végeztével azután ilyen nagy tételekben szá­molnak el és a csapat tag­jai önmaguk között eloszt­ják az adott terület meg­munkálásáért járó bért. Ilyenformán a Ságvári-üzem- egységben ma hárem admi­nisztratív munkaerő helyett egyetlen ember látja el az efféle teendőket. A könyvelő, a raktáros és a bérelszámoló munkáját egy ember végzi. Hasonlóképpen mentesíthettek egy bérelszámolót a Hangácsi-, a Kertészeti- és Feketei-üzem- egységben. A legnehezebb volt dűlőre vinni két kitűnő fogatos bri- gádvezétő, Sörös Béla és Gál Lajos ügyét. Mindketten nagyszerűen dolgoztak, de a vak is láthatta, hogy a 30—30 páir iga irányí­tása nem köti le teljes idejü­ket. Még ők maguk is belát­ták, hogy a reggeli munka- kiosatás Után lényegében cél­talanul lovagolnak naphosszat le-fel a pusztán. S amikor ezt belátták, a gazdaság vezetői­nek már könnyebb dolguk volt. Megállapodtak abban, hogy afféle munkacsapatveze­tő szerepet töltenek majd be ezután. Reggelenként az üzem- egységvezetővel megbeszélik a napi munkát, elirónyítják a fogatosokat, s ez legfeljebb egy óra időt vesz igénybe. Utána ők is fizikai munkát végeznek és nem kell felven­ni két új fogatost havi 1100— 1100 forintért. Ellenben ők az eddigi 1100 forintos fizetésük­re a munkacsapatvezetőd teen­dők ellátásáért 10 százalékot, vagyis további 110 forintot kapnak. A gazdaság tehát nyer két­szer 900 forintot, ők pedig havi 110—110 forintot az­zal, hogy fizikai munkát is végeznek. Védekezzünk a burgonyabogáé ellen! Soha annyi burgonya bogár-fészket nem találtak a megyé­ben és különösen a ráckevei és a dabasi járásban, mint az idén. Az állami növényvédő állomás éppen ezért igen sok helyütt folytat védekezést — mégsem mindenütt, ahol szükség lenne rá. Nem telik emberből és gépből. Ahol nagyüzemi védekezésre nem kerülhet sor. ott a gaz­dáknak kell megvédeniük burgonyatermésüket a kártevőtől. Éppen ezért a községek földművesszövetkezeti boltjaiban mindenütt kapható a burgonyabogár elleni védekezőszer. Döm- södön például a tanácsházán hirdeti a felirat: „Burgonyabogár ellen Matadort adunk“. Azt írtuk mindenütt? A megyei növényvédő állomás dabasi és ráckevei járási felügyelője szerint nem ez a helyzet. Ö ugyanis azt állítja, hogy Sári községben, Majosházán, Áporkán, Kiskunlacházán és Ráckevén nem kapható DDT. (Igaz, meggyőződtünk róla, hogy ez az állítás — legalábbis Ráckevére vonatkozóan — téves.) Ezúton hívjuk fel tehát a faldművesszövetkezeti boltok vezetőit, időben gon­doskodjanak nagyobb mennyiségű védekezőszerről, hogy a gazdákat károsodás ne érje. Nagykőrösön Kratochwill Erténé elvtársnővel, a Nőta­nács vezetőjével beszélgettünk. Kérdésünkre elmondotta, hogy április utóján alakult meg a Nőtanács. Máris 40—50 aktí­vájuk van, akikre mindig szá­míthatnak. — Megalakulásuk óta tör­tént-e már említésre méltó esemény a Nőtanács életében? — kérdeztük. — Természetes. Nagyon jól sikerüli, az anyák napja meg­ünneplése. Nagy hatással volt a gyermeknap is a lakosság­ra. — Babakorzót rendeztünk, fiOO gyereket ajándékoztunk meg. Gyermekbál is volt. — Hogyan tudlak 600 gyer­meket megajándékozni? — Az egyes gyáraik, üzemek \ segítettek bennünket. Különö- serr említésre méltó a konzer- gyár, a Sütő- és Tejipari Vá) lalat támogatása. S ami na- nagyon megható volt: a Nőta­nács aktívái is hozzájárultak 10—20 forinttal az ajándékok megvásárlásához. — Milyen tervei vannak a Nőtanáosnak? — A napokban összehívjuk a kommunista asszonyokat és igyekszünk bevonni őket a Nötanács munkájába. Még éh­ben a hónapban nőgyűlést szervezünk és véglegesen meg­választjuk a vezetőket. — Van-e valami nehézsé­gük. ami akadályozza a mun­kájukat? — Nincs helyiségünk és bi­zony így nehéz dolgoznunk. Arra törekszünk, hogy elke­rüljük, ami az elmúlt évek­ben szokássá vált: egyik helyről a másikra rakosgat­ták az MNDSZ-t, s ez ron­totta a tekintélyét is. Mi tele vagyunk lelkesedés­sel, sok tervünk is van. és az a legbiztatóbb, hogy a pártbi­zottság is számít munkánkra, segít bennünket Másodszor virágzik az akác Vas megye egyes részein az inén szokatlanul viselkednek az akác­iák. Szombathely egyik külvárosá­ban már áprilisban virágoztak, s most újabb meglepetést okoztak; Sárváron másodszor is virágoznak az akáciák. A virágzat nem olyan gazdag és pompás, mint az első volt, de igy is ezerszámra keresik fel a méhek. Ez nemcsak gazdag meztermést jelent, hanem az öre­gek szerint hosszú, meleg nyarat is. A MAGTÁR ELŐTT, a tornácon z*- ketten huzaíkednak. Az egyik valami szerszám vagy kisgép fölött görnyed, nem látni, mit reperál, mert felsőtestével tel­jességgel eltakar ja, csak a szava hai­tik: — Hogy sok az a munkaegység, amit kapunk? Hát tudod te, meny­nyi dolga, baja van egy kovácsnak?! Ide figyelj! Először is .. . Különös eset! Ezeknek éppen a nyár kellős közepén jut eszükbe a munkaegységről vitázni! Hol van az még! Hol van a zárszámadás ide­je, az esős, ködös, deres október! Azután kiderül a titok. A magtár padlásáról nagy lépcső­recsegéseik közepette lekászálódik a raktáros. Láng Vilmos, előkerül az elnök is, Vörös Pál elvtárs és az előbbi kérdés nélkül elmondja: — Ma előleget fizetünk... Öt fo­rintot adunk az áprilisi és ugyanany- nyit minden májusi munkaegység­re ..; Azonkívül egy-egy forintot kap minden tag márciusi munka­egységei után is. ezzel ugyanis ak­koriban elmaradtunk.. Ezzel aztán egyenesben is vagyunk: szeptember­től számítva mindenki minden hó­napra megkapta a maga havi mun­kaegységeire az öt-öt forintnyi előle­get .. j OZEKÉR HAJT BE a raktár elé, degesz zsákokkal rakva. Da­rát hozott. Láng Vilmos odabaktat, néhány zsák lekerül a kocsiról, néhányat felrámolnak, közben az elnök — el­lentétben a raktárossal, szikkadt, so­vány ember — beszél: — Tejből, hízóból pénzelünk mosta­nában. De az igazi jövedelem most érlelődik... Tudják, az egyéniek, akik két-három évig csak gúnyolód­tak velünk, mosolyogtak rajtunk, mostanában már másképpen beszél­nek ... Nem csoda! Olyan cukorré­pánk lesz, amilyennek három megyé­ben nem találni párját: kétszáz má­zsa egy holdról! Halkszavú emberke lép közelebb a szekértől, közbevág: — Több lesz az, mint kétszáz má­zsa! — Hát aiklaor több! Es most már MÉG KÉT HÉT... másképp fizet érte a gyár, mint ed­dig — folytatja az elnök. — Meg­szűnt a régi premizálási rendszer, jó is, hogy megszűnt, abból csak csalás akadt ami volt, és most 10 forintot fizet a gyár mázsánként, meg három kiló cukrot... Nem dicsekvés ez, nem érződik hangjából fellengzösség, csak a jogos elégedettség árad ebből az emberből, még akkor is, amikor a ráckeveiek gabonáját hasonlítja össze a magu­kéval: — Mert nem mindegy az a kívül­állók szemében, milyen a termés! Lám. a leeveiek búzája megdőlt... De a kiskunlacházi Petőfi Termelő- szövetkezet, a mi szövetkezetünk ga­bonája úgy áll, mint a parancsolat, erős a szalmája! — Nem a szalma a fontos, hanem a szem! — szól bele a halkszavú. — Szem is van azon a száron! Igaz, megdolgoztunk érte. hogy ilyen legyen, az árvizes területet törtük fel, olyan hantokat vetett ki az eke, mint a kőszikla, de megtörettük gyű­rűshengerrel. aztán rámentünk még egyszer és olyan lett az a föld, mint a liszt..-. Az egyéniek kinevettek bennünket, „mi a fenének verejté­keztek annyit, úgyse lesz foganatja“ — mondogatták: de végén csattan az ostor: nekünk lelt igazunk... Tud­ják, mennyi lesz a kenyérgabonánk? Hát 12 mázsára terveztünk és lesz 14 egy holdról! A SZEKÉRREL már minden rendben van. visszadöcög a raktáros is és már ketten várják az elismerést, ami nem is marad el, de utána ketten hallgatnak, amikor meglcérdezzük: — És milyen viszonyban vannak az egyéni gazdákkal? — Hát..; — Mégis, veszekednek? — Áh. azt nem. ~.. — Össze-összejönnek. beszélget­nek? — Azt sem igen :.. — Szóval: olyan se rosszba, se jóba, igaz? — Ügy valahogyan... Csend. Mintha régi, fájó sebhez nyúltunk volna. Ilyenkor erős, derék ember fel­szisszenni, jajgatni szégyell, de nem is mondhatni, hogy örül. Nagysokára, talán percek múltán mondja az elnök, nem egyenest ne­künk, hanem egy kicsit önmagának is: — Udvaroltunk az egyénieknek eleget. Meghívtunk a zárszámadásra mindig néhány egyéni gazdát, ettek, ittak is velünk, jól érezték magu­kat, aztán tovább semmi... Hát most nem agitálunk, majd az ered­mények agitálnak helyettünk is.. > Elhallgat, mintha helyeslést vár. na, de hogy ez elmarad, folytatja: — A mi szövetkezetünknek ugyan nem tudott ártani az ellenforra­dalom. Néhány tag kilépett, igaz, talán négyen, de több lépett be. Többnyire földnélküliek. Azok itt jobbára valamennyien. Csak én, meg néhányon hoztunk magunk­kal földet... Volt itt egy másik tsz ts, az középgazdákból állt. De Nagy Imre első ..programjára“ szétrebben­tek, nem is álltak többé össze. Valami ki nem mondott sértődött­ség érzik, itt a levegőben. Sokszor gúnyolhatták errefelé a Petőfi tag­ságát, sokszor nevethettek a kívül­állók azon az — évekig talán med­dő — igyekezeten, ahogyan a közös­ben összefogott emberek küszköd­tek a bajokkal, gondokkal, a gyakor­latlansággal. Bizalmatlanul méreget­hették őket és most ez a bizalmat­lanság visszájára fordult. Kár. Nagy kár. Hiszen éppen a kölcsönös bizalom, a türelem és a jószándék segíti kö­zelebb az egyénieket a szövetkezet­hez. a nagyüzemhez. T\E NINCS 1DÖ ezen tovább gon- dolkodni. mert a szövetkezete- sek már ismét sorjázzák, mint vár­nak a földtől; mit tesznek, ha két hét múlva nekilátnak az aratásnak: *— Mi már nem izzadunk a kaszá­lással, mindent a gépállomás végez *— kombájnnal. — Kell a munkáskéz másra, a ka­pásokhoz! — Tizennégy vagon kenyérgabo­nánk lesz, ebből három vagonra va­lót szerződésben lekötöttünk... — De többet adunk el, négyet üte­meztünk. — Csak még a raktárot kell rend­behozni. Az egyiket már kimeszel- lük, fertőtlenítettük, a másik is meglesz egy-két napon belül. Ezt természetesen a raktáros mondja. És valóban, éppen most tisztogatják a „másikat“, ez az a raktár, amelyik előtt beszélgetünk. —- És majd akkor néznek nagyot, ha letörjük a kukoricánkat! Kol- bay-féle ikersoros módszerrel vetet, tűk. Igaz, negyven centiméter he­lyett 7Ó-re, mert nem tudtuk más­képpen beállítani a vetőgépet, de szép lesz így is. — És negyvenhárom holdról tör­jük majd a csövet! Es így folyik tovább a szó, az öröm.., Csak.. Csak ki mondja el mind­ezeket. az egyénieknek? M ÉRT HISZEN LÁTJÁK azok is egy részét ennek a sok szép­nek és jónak, látják, hogy a kiskun­lacházi Petőfi Tsz tagjai jobban él­nek, ’könnyebben élnek, de sok min­dent nem látnak, sok mindenről be­szélgetni kellene velük, sok mindent meg kellene mutatni nekik... Nem erőszakosan, nem saját akaratuk el­lenére, de úgy. mint ahogyan két jó szomszéd barátságból szóba elegye­dik egy mással..; Hiszen könnyű dolog az az aratás! Tudjuk, hogy még két hét választ el bennünket tőle, tudjuk, hogy a kom­bájnok majd nekimennek az árpa- és búzatengernek, tudjuk, hogy me­lyik malom őrli majd az új kenyér lisztjét..: De az emberek „megérése“ a szö­vetkezeti gazdálkodásra — az nem ilyen könnyű... Nem ilyen jól ki­számítható.., Hogy két hét-e, két hónap-e, két esztendő-e. vagy húsz évig tart — ez már a kiskunlacházi szövetkezetes emberek türelmétől, szeretetétől, segíteni vágyásától függ, Garami László Az ország több gépállomá­séról jelentések érkeztek, hogy a kombájnosek mozgalmat in­dítottak a szemveszteségmen­tes betakarításért, s a meglevő gépek jó kihasználásáért. Ezt a mozgalmat kívánják előse­gíteni a gépállomások azzal, hogy a kombájnaratásban ki­váló eredményt elért dolgozó­kat augusztus 20-án jutalom­ban részesítik. : Oklevelet, kitüntetést, vala­I mint 400 forint jutalmat kap az a kombájnvezető, aki az I aratási idény alatt 161—180 hold gabonát vág le, legfeljebb két százalékos szemveszteség és egy százalékos egyéb minő­ségi kifogás mellett, vagy pe­dig 1600 mázsa gabonát csé­pel. Oklevélben és kitüntetés­ben, továbá 600 forint juta­lomban részesül az a kombájn­vezető, aki az idény alatt 181—220 hold gabonát arat egy-két százalékos szemvesz­teség, egy százalékos egyéb A NAGYKŐRÖSI NÖTANÁCS MUNKÁJA, TERVEI minőségi kifogás mellett, vagy | 1800 mázsa gabonát csépel. | Oklevéllel és kitüntetéssel, va- I lamint 800 forinttal jutalmaz- [ zák azt a kombájnvezetőt, aki = az aratás alatt 220 hold feletti i területről két százalékos szem- \ veszteség, egy százalékos egyéb I minőségi kifogás mellett taka- í rít ja be a gabonát, vagy pedig | 2000 mázsa gabonát csépel. I A jutalmazásoknál figyelem-1 be veszik a minőségi munkát, i ______________ 5 J Ó KIS PROPAGANDA!" A ráckevei járási nagygyű­lés plakátjait időben szét- küldték a rendezőszervek a falvakba, községekbe — az­zal a reménnyel, hogy a címzettek valóban megfele­lően feltűnő, forgalmas hely­re rakják azokat. Az esetek nagy részében valóban így történt, ellentét­ben a dömsödi földművesszö­vetkezeti falatozó és italbolt­tal, ahol a plakátot a pult alatt tartották — hogy ne unatkozzék, egy lottó-hirdet­mény társaságában —, majd csütörtökön délben a pult alól meglehetősen gyűrött és összehajtogatott állapotban más helyre került; az üzlet szekrényének tetejére. így bizony nem tölti be feladatát a plakát és helye­sebb lenne, ha a falatozó és italbolt vezetői visszakülde- nék azt a feladóhoz, bizonyá­ra akadna olyan címzett is, aki a hirdetményt valóban látható helyre szegezné.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom