Pest Megyei Hirlap, 1957. június (1. évfolyam, 27-52. szám)
1957-06-21 / 44. szám
A nagykőrösi „A rany-napok “ elé /Uéq nem. késé! —| Lassan ország-világ előtt ismeretessé kezd válni, hogy ez év őszén nagy ünnepségek színhelye lesz megyénk egyik legősibb városa: Nagykőrös. Ekkor ünnepük Arany János születésének 140.. halálának 75., a nemzeti ellenállás nagyszerű bizonyságtételének, „A walesi bárdok" megírásának kerek 100., s a gimnázium alapításának 400 éves fordulóját. Olyan csokor ez, melynek virágai egyenként is szépek, így együtt pedig elkáprázta- tóak. Hogyan került Arany János Nagykőrösre? Mikor Világosnál sötét gyász borult ak országra, szivárogtak volna vissza a diákhősök, hogy folytassák tanulmányaikat. Az iskola kapujában azonban tiltó kerubként állott az osztrák hatalom, mely mindenféle ürüggyel < lehetetlenné akarta tenni a nemzeti szellemű iskolázást, melyet minden haladó mozgalom tűzfészkének tartott. Először is nem engedte vissza vezetőjüket. Sebaj, ezen még könnyen kifogtak a körösiek, akik megtanulták az idők viharában, hogy kell a hatalmat kijátszani: a fiatal Galgóczy Károlynak jó darab földet hasítottak ki Nagykőrös legjobb részén. Ez volt a ..nemzeti hála” helyi kifejezése, a körösiek nyelvén. Helyébe pedig fogadtak másik „konspirátort". aki Nagyvárad felől jött bujdosó útján. Men- tovich Ferenc volt ez, nemrégen még a nagyváradi puskaporgyár egyik tudományos vezetője, most szelíd Múzsáknak áldozik. Beajánlja kenyerespajtását, Jánosi Ferencet a természetrajzi tanszékre. Az öregek közül itt van szigeti V/arga János, akadémiai tag, rektorprofesszor, s a beteges, öreg Fitos Pál. Igv már meg is volna a régi 4 tagú tanár- testület, mely felsőbb osztályos diákok bevonásával képes volt hajdan egy 6 osztályos középiskolát és 3 évfolyamos bölcsészeti tanfolyamot fenntartani, Nagykőrös ilyenformán meg akarta nyitni a szabadságharc után is az iskoláját, de neszét vette a főhatalom. Ke- j ményen megmosták a vezetők fejét azért is, hogy a felsöség engedélye nélkül tanárt mertek választani. S hogy még a 4 tanár elfogadása esetén se tudjanak működni, tudomásukra hozták, hogy a közben megjelent birodalmi iskolaügyi szervezeti szabályzat, az Organisations Entwurf rendelkezései értelmében csak úgy nyílhat meg bármely főgimnázium, ha áttér a szakrendszerre, ennek megfelelően legalább 12, jól fizetett tanárt alkalmaz, s az iskola korszerű felszereléséről is gondoskodik. Csak így remélhetik az érettségi tartásának jogát, mely nélkül egyetemre nem mehetnek növendékeik .:.. De a körösiek ezer holdat hasítottak ki a közös erdőből, s mikor ez is kevésnek bizonyult, további áldozatokat is hoztak a tanszékekért. S nem- i sokára — a hatalom nagy meg- j rőkönyödésére — engedélyért | kopogtattak az iskolafelügyelőség ajtaján. Nem volt mit tennie: meg kellett adni az engedélyt a „csődület” meghirdetésére, ahogy akkor nevezték a pályázatot. Jötték is a pályázatok mindenfelől: hol itt, hol ott meKÖNYVESPOLC Mint oldott kéve... Sárközi György korán elhunyt, szépszavú lírikusunk. Emléke, költői pályája előtt hajtott fejet a Zrínyi Könyvkiadó, j mikor megjelentette egyetlen nagyobb lélegzetű prózai művét, j a „Mint oldott kéve ...“ című regényt. Olvasása közben az em. • bérén különös érzés vesz erőt. Lelke együtt szárnyal a megha- sonlott életű papéval, aki egyik kezében kardot, a másikban keresztet tartva küzd a haza szabadságáért. „Mint oldott kéve...“ — úgy érzem, mindaz, amit a re- ■ gényről mondani lehet, az egyetlen mondat köré csoportosul. témáját már többször megírták. A cselekvés fő motívu- j md, hogy egy magyar nemes család különböző vagyoni érdekek' miatt legkisebb jiát papnak adja. A gyerek kikerül a szülői ház (ha nem is szeretetteljes, de nyugodt) légköréből. Megváltozott élete, lelkivilágát is átformálja. Befelé él. Az egyoldalú nevelés magára hagyott, a többiektől idegen (és éppen a származása folytán idegen) gyermek világát egy különös érzékeny- , ségű hangszerré alakítja. Már egész fiatal kordban mély egy- . házi műveltségre tesz szert. Összekúszálódott idegei a szentek életének olvasása közben egy furcsa, bomlott dallammá olvad- í ndk, s ilyen önkívületi állapotban fogant elhatározása, hogy , „szent leszek“. \ Aztán sok év után először hazatér. Az otthontalanság l után az otthon még.idegenebbnek tűnik. Látóköre szélesedett, | a kastély tehát összezsugorodott, falai, porosak, szürkék lettek, j És lassacskán megvilágosodik előtte, miért kellett „feláldozrült fel egy-egy ismerős arc, aki a hatalom üldözése elől menekült valami kis faluba, vagy erdők-bércek közé. így a fiatal Szász Károly Gömör- ből jelentkezett, s egyszerre 4 tanszéket is megpályázott. Megtehette, hiszen nemrégen még Kossuth seregeinek verte a hidat, mint hadmérnök, tehát otthon volt a reáliákban, de költeményeivel is feltűnést keltett. Meg is választották a magyar irodalmi tanszékre. Lassan már minden tanszékre akadt pályázó, csak éppen a matematikával voltak bajban. Ekkor Szász Károly azzal a javaslattal állott elő. hogy majd ő átmegy a matematikai tanszékre... a magyar irodalomra pedig hívják meg „honunk nevezetes 'költőjét. Arany János urat, mint ki a nevelésben szintén jártas, s hajlamokkal bír1’. Még aznap el is ment a meghívólevél. Aranyt meglepte a nem várt megtiszteltetés. Rendes állása nem volt, sza- lontai jegyzői állásáról maga mondott le, mikor a debreceni kormányhoz csatlakozott. De a szalontaiak védték, később meg ő védte a szalontaiakat, amikor a szolgabíró mellett irnokoskodva, elsüllyesztette a feljelentések áradatát. Most meg alkalmi nevelősködéssel kereste a kenyerét, távol családjától. Azt hihetnők, azonnal el is fogadja a nagykőrösiek meghívását. Sokat is tűnődhetett rajta, de végül mégis ki akar térni előle. S az ok? Szomorú elmondani, hogy a nemzet legnagyobb élő költőjének annyi pénze sincs, hogy szekeret fogadhasson!... De a körösiek mostmár nem tágítottak. A hagyomány szerint egyszerű gazdák is felkiáltottak: „Csak gyiijjön Arany úr, ha kell. arany kocsit csináltatunk neki!’’ S ez nem maradt csak afféle szóbeszéd: akkora költözködési díjat szavaztak meg neki. amilyet se. azelőtt, se azóta magyar tisztviselő nemigen kapott! Ennyi szíves szeretetnek nem állhatott ellen Arany, s 1851. október 21-én egy sza- lontai ekhós szekéren, feleségével s két gyermekével: a ,\szőke Julissal" s „a barna Lacival" megérkezett Nagykőrösre. Ettől fogva csaknem egy évtizedig itt él és munkálkodik a haza javára. Körülötte olyan tanári kar verődik össze, melyhez hasonlóval világszerte egyetlen középiskola sem dicsekedhetik: a tanári kar fele akadémikus. Itt van Aranyon kívül Szász Károly, Szilágyi Sándor. Szabó Károly, Salamon Ferenc, szigeti V/arga János — csak materializmusa miatt nem került akkor az akadémikusok közé Mento- vich, pedig ő volt a „nagy tanári szíve, szervezője, tréfamestere — országosan ismert népies költő volt Losonczy László! — Bizony olyan tanári kar, amelynek láttára méltán buggyant ki Jókaiból is az elismerés: „Az volt ám a tanári kar! A Fiastyúkban nincs annyi csillag, mint akkor Nagykőrösön voltr Dr. Törös László, a TTIT tagja Nagykőrös. Arany János Gimnázium. Egy pillanatra. — Ezzel állítom meg Várkonyi Zoltánt, amint éppen kocsijával indulni akar. — Mit keres Szentendrén? Egy pillanatig szemrehányóan néz rám, mint afféle tudatlanra, majd azt mondja: —• Kérem, én szentendrei vagyok. — Igen? — Igen. Nagyon szeretem ezt a várost és ami csak erőmből futja, azzal segítem is. Van egy kis házam, s feleségemmel igen sok kellemes pihenőnapot töltöttünk itt. Több művészkollégámmal, no meg a városi tanáccsal összefogva úgy érzem, most végre megvalósíthatjuk régi álmomat, művészek pihenőjévé. idegenforgalmi góccá fejleszthetjük a várost. — És most valamit a filmről... Tervei? — Verne Gyula „Dunai hajós” című regényéből készítünk a bolgár kollégákkal koprodukciós filmet. — Sok sikert hozzá. — Remélem... Beemeli maga mellé a saját termésű cseresznyével megtömött táskát, s elindul a főváros felé. — s. — ó. rpiportol akartam írni arról, hogyan irányítja, seIX giti a dabasi járás kulturális életét a járási művelődési ház. A riport nem sikerült. Nem sikerült, mert a művelődési ház nem irányítja, nem segíti a járás kulturális életét, a művelődési ház csak arra szolgál, hogy szombat-vasárnaponként a dabasi fiataloknak legyen hol táncolniok. A művelődési házat jelenleg Juhász Sándor, a Sütőipari Vállalat ■ egyik dolgozója vezeti — szívességből. Kedve, ambíciója nem sok, úton-útfélen azf hangoztatja, hogy vegyék le nyakáról ezt a terhet. A művelődési ház különböző csoportjai széthullottak, s azok újjászervezésére alig történik próbálkozás. Az épület ütött-kopott, hatalmas faldarabok éktelenkednek vakolat nélkül, azaz még az épület „külleme“ sem alkalmas a kultúra terjesztésére. Ezzel talán be is fejezhetném, hiszen aligha tudna bárki is többet mondani a művelődési ház „működéséről“. De nem olyan egyszerű ez a kérdés. Nemrég hasonló tapasztalatokat szereztünk Monoron, Cegléden és másutt is. így hát szélesebbkörű benyomások alapján tehetjük Jel a kérdést: Elbukott a harc, amit a járási művelődési házak segítségével a szocialista kultúra terjesztéséért, erősíti* séért folytattunk? A harc ugyan nem bukott el, de a kultúrának nagyon sok — s hozzátehetjük: nehezen megszerzett — területét engedtük ki kezeink közül. Nem véletlen hogy az ellen- forradalom könyveket égetett, sárba tiporta a szocialista kultúra ezer vívmányát. Az ellenforradalom vezetői nagyon jól tudták, hogy miért kell e területen is támadni. A kulturális forradalom eredményeként a falu népe is hatalmasat lépett előre, olyan lehetőségek nyíltak meg öregek és fiatalok előtt egyaránt, melyek azelőtt alig ismertek, vagy ismeretlenek voltak. Jelentős szerepe volt a kulturális forradalomban a művelődési házaknak, ezekből a gócokból indult ezer szálon, éren a falvak felé az igazi, a magasrendű, a szocialista kultúra. Nem véletlen, hogy az ellenforradalom ideológiai előkészítése során a kulturális életet is elöntötte a giccs, a i polgári szemét, jogosan félreszorított müvek is polgár- \ jogot kaptak. A kispolgári frevizionizmus térfoglalása tovább tartott az ellenforradalom napjai után, és tart ~= I ha nem is olyan mértékben — ma is. A kispolgári revizionizmussal nagy harcot vívunk, | nincs olyan területe a kulturális életnek, ahol ne lenne helye a küzdelemnek, de ezt a művelődési házak nélkül nem vívhatjuk meg eredményesen. A művelődési házak eddigi ténykedése, az elmúlt évek eredményei, mindennél jobban bizonyítják a művelődési házak létjogosultságát és fontosságát. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen körülmények között ne használjuk fel a művelődési házakat, s azok kihasználatlanul, elhagyottan, csupán bálteremként „szolgálják" a szocialista kultúrát. Valótlanság lenne azt állítani, hogy a falu nem | igényli a szocialista kultúrát. Igényli, de ha nem segítjük hozzá, akkor azt fogadja el, ami éppen előkerül. Sajnos, nagyon sokszor ízlésrontó, szirupos, mai élétünktől távolálló „művek“ ezek. A megyei tanács művelődésügyi osztályának, a járások illetékes szerveinek elsőrendű kötelessége, hogy rendet teremtsenek ezen a területen. Jo lenne, ha a járási pártszervek is foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel, hiszen a falu kultúrája nem apró probléma, hanem mindenki ügye. Erős, magasnívójú járási központ nélkül nem lehet a falvakban sem eredményt elérni. A falu fiataljai tanulni és szórakozni akarnak, ismerni akarják a nagy alkotásokat, az idősebbeknek is igényeik vannak. Ha most nem teszünk meg mindent ezeknek az igényeknek a helyes irányú kielégítésére, később ez a mulasztás ezerszeresen megbosszulja magát. Cselekedjünk addig, amíg nem késő. — mottó — , Úton Déryné utódaivá nia“ magát. Hát nekem nincs jogom az élethez? — kérdi — és egy véletlenül talált méregpohár adja meg a feleletet. Barátja ön- gyilkosságra készül. És Medgyánszki Cézár, a jövendő pap, aki hitét, reményt akar adni az embereknek, az mondja: igen .. meg kell halnod ... itt nincs más megoldás ... meghűlni, ez az élet célja és értelme .. Egyszerre visszazuhan a halál mágikus vonzásából a hiú pompával berendezett szobába. Már hallja is a másik ellenvetéseit. Es okkor hirtelen rnár senki sincs előtte, csak ő áll az idegen szobában a véletlenül talált méregpohár előtt, amely a megsemmisülés, a szabadulás édességét ígéri. S visszaparancsolva a lelke sötétjéből feltörő halálfélelmet, kiissza a pohár tartalmát. Nem sikerül... És az élet megy tovább ... Az író végigkíséri a szabadságharcban, emigrációja éveiben, egészen haláláig. A cselekmény egészét nézve a lelki konfliktusnak az a része döntő, amíg Medgyánszky Cézár eljut a hittől a hitetlenségig, az életörömtől a halálkivánásig. Ez a lépés adja meg utána következő évei jellegét is. Még jöhetnek múló fellob bánások, pillanatókig lángoló hitek, de nagy szenvedély, tartós hit nem születhetik. Eddig a könyv. Az olvasóban viszont annál mélyebb érzéseket vált ki, semmint hogy ezzel félre tegye. Még beszélni kell róla. Beszélni kell arról, hogy a mű szerinti „mindentmeg- oldás“ tényleg a halál-e? Hát ez volna az élet célja? Azért születtünk, hogy meghaljunk? Nem!... Összegezve: a szó valódi értelmében költő, író volt Sáriközi György. Kár, hogy nem ajándékozhatta meg még több ■gyönyörű alkotással nemzetét.. -. Ha Déryné ifjasz- szony, a múlt század nagyszerű színésznője valamelyik délután elsétálna a Madách térre s ott látván a modern hangszórós autóbuszokat, amint a szélrózsa minden irányába viszik szerte a „nemzet napszámosait’’, bizony fölsclhajtana: Oh be szép ... oh. milyen csodálatos... Ekhós szekerek, lovak nélkül ... Lám, megbecsüli őket a haza ... Valóban nagyszerű : látvány ez. Gödön, Vá- I cott. Kiskunlacházán, a j megye és az ország sok i más helyiségében igazi ; kultúrát, valódi szín- i játékot mutat be az új ; vándorszínészet. De I nézzük meg közelről a ! Faluszínház autóbu- j szait. Kényelmes bőr- ! ülések, tisztaság! Első j benyomásunk ez. Há- I túl rekvizitumok, kellékek. apró-cseprő al- [ kalmatosságok, bőrön- [ dök. A tetőn díszletek,' I fák, házak, szobák, amelyekben majdan néhány óra múlva lezajlanak a könyörtelen dramaturgiai szabályokba sűrített sorsok, a szerelem, a halál és az újrakezdés. Lasciate ogni spe- ranza voi entrate .. Hagyjatok föl minden reménnyel, ti, kik ide beléptek — mondta Dante. De az igazi dráma sose reménytelen. Tudja ezt író és színész egyaránt. Már szá- guldunk az országúton és Ács elvtársnővel beszélgetünk. Ö a társulat „gazdája”. — Rám hárul a darab előkészítése — mondja. — Amikor megérkezünk, a műszakiak fölépítik a színpadot. A bőröndökből kivesszük a ruhákat, fölszereljük a villanylámpákat..: így történt Vácott is. Egyórai utazás után. megállunk a művelődési otthon előtt. Jól megnézzük még egyszer a színészeket — vajon fölismerjük-e őket a színpadon? Mielőtt megkezdik az előadást, nézzünk körül a városban. Hallgassunk meg néhány embert, szeretik-e a színházat. Ott jön Marcsók elv- társ. régi ismerősünk. Álljunk meg néhány szóra. — Bizony nagyon örülünk a színielőadásoknak — mondja. De a szervezés fejetlen. — Én a Fonógyárban dolgozom. Mindent megtettünk. hogy eladjuk a jegyeket, de alig vették. Holnap reggel 1700 ember utazik Égerbe. Reggel négykor kelnek, nem kívánhatjuk, hogy éjfélig színházban üljenek ... Mások is hangoztatják ezt Helyes lenne összhangba hozni az úgynevezett „rendezvényeket!” Tegnap este kabaré előadás volt. Az iskolák évzáróünnepélyt tartanak. Ének, tánc, zene mindenütt..; A jóból is megárt a sok — tartja a régi közmondás. A hegyen- hátán zsibongó kultúra. már nem kultúra... Ám hamarosan megcáfol bennünket a nagyszerű előadás. Priestley angol író „Váratlan vendég” című három fel vonásos játékát nézzük. Már az e:ső pillanatokban lenyűgöz bennünket a játék folyamatos biztonsága. Kiváló mértéktartó művészek, ízléses díszletek, ruhák..: Sajnos csak „negyed ház” van, de feszült csöndben elragadtatva figyeljük Birling tex- tilgyárosék eljegyzési ünnepét.;: Árva János detektívfelügyelő rendkívül szuggesztív, mesteri játékkal irányítja a cselekményt. De a többi színész sem maradt el mögötte. Vámos Ilona finoman, bensőségesen oldja meg feladatát. Tassi Béla is kitűnően játszik. Győrvári János és Jurik Júlia — nem mélyednek el eléggé szerepükben, néha jó színészek, Gyimessy Tivadar elsőrendű művész, de túlhajtja szerepét. Kevesebb sírás —* több lenne. Vége az előadásnak; Nagyon szép volt — halljuk itt is, ott is; Egy lelkes műkedvelő színjátszóé soporttal elegyedünk szóba. Dé- kány elvtárs, a megyei művelődési osztály tagja a vezetőjük. Sokat, nagyon áokat tanultunk — mondják. Az ekhós szekér visszafelé gördül az éjszakában. Mellettünk íöl-íölcsillan a Duna. Sorra hagyjuk el a kis alvó falvakat. Nemsokára mindenhová betér a várva várt vendég. és tanyákon, is- tenhátamögötti falvakban, a kultúra fénye ragyogja be mindennapi munkánkat ;;j Gimes Imre