Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-17 / 14. szám
TOLLRAJZOK KIRE HASONLÍT? Andris fiam már születése pillanatában is tiszteletlen volt, és az atyai tekintély semmibevételével éjjel született; Akik ismerik a kedves szülők alvási szenvedélyét, megértik a tapintatlanság feletti felháborodásomat. Másnap délre szerveztük a kisded ünnepélyes megtekintését. Virágokkal és gyümölcsökkel felfegyverkezve vettük be a poliklmika kapuit. Az expedíció tagjai rajtam kívül anyám — az újdonsült nagymama — és nagymamám, akit este óta csak déd- mamimak szabad szólítani. Hiába, az öregségnek is vannak törtetői, A lépcsőházban csatlakozik apósom. Ö is nagypapa miár. Te jó Isten, itt mindenki milyen öreg! így fogad: — Milyen érzés apának lenni? Mit mondjak? Hogy kellemetlen? Tegnap este is kifutott a tej, odaégett a rántotta és azt, hogy kell teát csinálni, elfelejtettem. Kellett nekem ez a szülés? Na, de fő, hogy túl vagyunk rajta; s s Lássuk a gyereket! Egy kirakathoz vezetnek. Belül az üvegen kis ágyak állnak sorban, bennük kicsi, egyforma vörös, csúnya gombócok a pólyák nyílásában. Mellettünk valaki ájuldozik, hogy milyen édesek. (Ezt a gusztust!) És milyen egyformák .; A sok csúnya gyereket akkor sem tudnám megkülönböztetni, ha agyoncsapnának. Most jön egy nővér. Azt mondja, balról a harmadik az enyém. Megnézem, Jé, ez a gyerek nem is olyan Vörös, mint a többi! És nem is olyan kifejezéstelen az arca. Valakire emlékeztet! Kire emlékeztet;: s ? Megvan! Ez a gyerek rám hasonlít. A szemállósa, az orra, a szája! Nézem, bámulom ezt a csodát és ha nem állnék kívül a kirakaton, azt hinném, hogy én fekszem itt, egynapos koromban. — Hogy hasonlít rám ez a gyerek — mondja hirtelen az apósom. — Dehogy hasonlít rád mondja az anyám —, egészen szegény megboldogult férjem. Az apám? Hiszen én, mint mondani szokás, kiköpött anyám .gyereke vagyok. Az apámon és rajtam két egymástól mindenben különböző néptörzs jellegzetességeit le- i hetett volna oktatni Ez a j gyerek meg rám hasonlít, hogy hasonlíthatna apámra? | Különben is, mért akarják j ezek ellopni tőlem ezt a mi- j niatür hasonmásomat? — Tisztára a Karcsi bácsi 1 | — így a dédmama. Hát ebből elég. Közbeszólok: — Kár vitatkozni. A gyerek rám, csak rám hasonlít, én vagyok az apja, meg tudom ítélni. Kitört a vihar: —- Rám ! ! ! — Nem igaz, mert rám, Rám, rám ! ! ! — Szegény boldogult La- | joskám, el akarják venni tő- I led még ezt is !! ! — A? j anyám már sír. — Karcsi bácsi! Karcsi bácsi! Karcsi bácsi! — mint egy végveszélybe került hajó szirénája, olyan egyenletesen sipít a dédmama. Ez így nem megy. Látogassuk meg az anyát. Ö szülte, döntse ő el, hogy kire hasonlít. Lecsapjuk a virágot, ennivalót, gumikacsát, feltesz- szük a sorsdöntő kérdést: — Kire hasonlít? — Rám — mosolyodik el a j feleségem. A kórteremben nem illik : ordítani, de mi modortalan j család vagyunk. A nővér jön i rendet csinálni. Végre egy érdektelen fél. i Ez majd megmondja. — Drága nővér. Mondja meg, hogy ez a gyerek kire í hasonlít? Feszült csönd. — Az elvtársnőre — mutat a feleségem égyszomszédjára. — Azért jöttem, hogy visszahívjam az elvtársakat. A maguké nem balról, hanem jobbról a harmadik. Milyen kár, pedig hogy hasonlított rám az a gyerek. Faludi András TUDOMÁNYOS FORGÁCSOK IIfirtints Egy nemet tudós- és kutatócsoport a jerikói ásatások alkalmával megdöntötte azt a feltevést, hogy a kultúrnövények ültetését csak a korai kőkorszakban (tehát keleten az i. e. negyedik évezredben) kezdték volna meg. Kutatásaikat egy 280X120 méteres „lakódomb” legalsó feltárási rétegére összpontosították, amely az i. e. 5. évezred legelejéről való és vele a legősibb jerikói települést tárták fel. 20—30 méter mély kutatóvágatokkal már bizonyos városkultúrával rendelkező település élete tárult szemük elé. Az agyagházakat hatalmas kőfal veszi körül, amely 3000—4000 lakos védelméül szolgált. A több száz feltárt csontváz antropológiai vizsgálata kiderítette, hogy a kor embereinek átlagéletkora 20 esztendő. A fazekasmesterséget még nem ismerték. Fő élelmezési forrásuk eleinte a vadmarha, gazella, az antilop vadászata volt, később már háziállatok tartásával is foglalkoztak (marha, kecske, birka). Az akkori körülményeket figyelembe véve a 3000—4000 lakosú város élelmezése sok nehézséget okozhatott. E tény kényszerítette őket, hogy megpróbálkozzanak kultúrnövények ültetésével. A növényfajták megállapítására vonatkozó analitikus vizsgálatok jelenleg még folynak. De az eddigi eredmények is bebizonyították, hogy az intenzív kertgazdálkodás már időszámításunk előtti ötödik évezred elején kialakult. m A moszkvai kínakutató intézet munkájáról A Szovjet Tudományos Akadémia Kínakutató Intézete csak a nemrégiben alakult meg. Rövid fennállása óta azonban már több jelentős eredménnyel büszkélkedhet. Sajtó alá rendeztek számos tudományos és ismeretterjesztő müvet Kína szocialista építőmunkájáról, történelméről, nyelvéről és irodalmáról. Hamarosan befejezik a „Kína jelenkori történelméről” című könyv összeállitását is. Kiadás előtt a könyv tartalmát kínai történészekkel is megvitatják. Az intézet tudósai tájékoztató megjegyzésekkel ellátott fordításban megjelentetik Szing Csian „Történelmi feljegyzések” című kiváló, régi történelmi könyvét. Előkészületben van egy válogatott dokumentumgyűjtemény kiadása i9, amely bemutatja az orosz—kínai kapcsolatok alakulását az elmúlt évszázadok alatt és jellemzi a két nép barátságát az oroszországi 1917-es forradalom utáni években. Képek a cannes-i filmfesztiválról Tíz év — ez Cannes kora, vagyis a cannes-i filmfesztiválé, hiszen úgy beszélnek erről a nemzetközi eseményről, hogy csak városát említik meg. Ez a tizedik tavasz, hogy ezt a várost feldíszítik zászlókkal — mégpedig évről évre több zászlóval, aszerint, hogy hány ország vesz részt a nemzetközi film- versengésben. Cannes születésnapja két hétig tartott. Május 2-án kezdődött és ma fejeződik be, A béke és barátság születésnapja volt ez, ami érthető, hiszen Cannes tízéves' és ez az értelem kora. Egy kiváló vendég: a Don Quijote ☆ A Don Quijote mint meghívott film vett részt a fesztiválon. Készítette G. Kozins- csev a LENFILM Stúdióban. Főszereplője Cserkaszov, a szovjet filmművészek legnagyobbika, aki itt is méltó önmagához. A film külön érdekessége, hogy színes és sztreoszkópikus (szélesvásznú). A modern orvostudomány csodája: az ötszívű kutya Or. Salem Sayegh és^ dr. Oscar Creech, a tulánei orvosi egyetem tanárai egy kutya nyakába saját szívén kívül két szívet ültettek át — mindkét oldalára egyet-egyet — további két szívet pedig hátsó lábal’ nak ágyékába. Az átültetett szivek a kutya saját szívével együtt dobogtak és együtt lökték a vért. Némelyik tíz napig is működött. Dr. Sayegh szerint a kísérletek célja: meghatározni azokat a tényezőket, melyek akadályozzák a sikeres szívátültetéseket az emberi testben. Szovjei tudósok az Északi Sarkon Nagyobb szovjet kutató- és tudóscsoport expedíciója ütötte fel sát- j rait az Északi Sark jegén. A tudósok kutatásaikat és megfigyeléseiket j a geofizikai év alkalmából végzik, bekapcsolódnak 57 ország együttes ! munkájába. A „Xarifa" ismét nagy útra indul Az ismert tengerkutató expedíció-vezető, dr. Hans Hass hamarosan újabb hosszú útra indul „úszó tudományos kutató intézetével”: a Xarifával. Útjuk célja ezúttal az Indiai-óceán és a Maláji-félsziget. Útjuk mintegy egy esztendeig tart. Az első állomás a Vörös-tenger lesz. Innen a Malediva szigetcsoporthoz látogatnak el, az Atol-szigetek képződését megvizsgálni. Expedíciójuk célja, hogy a tudománynak új területeket hódítsanak meg. Utjukhoz a szakkörökben és az érdeklődök táborában nagy reményeket fűznek. Munkájuk nálunk sem ismeretlen, hisz sokan látták a „Kaland a Vörös-tengeren” című filmjüket. ' V Egy „geofizikai év“ hír Csehszlovák kutatók is készülnek a nemzetközi geofizikai évre. Különféle műszereket helyeznek készenlétbe a jelenségek megfigyelésére és mérésére. Valnicek csehszlovák csillagász monokromatikus szűrőkészülékkel a Nap rövid ideig tartó fénykitöréseit fogja lefényké- | Franciaország a Nőstényfarkasok című regényt filmesí- tette meg és vitte a fesztiválra. Rendezte: Saslavsiki. A kép kor Gervais, a film főhőse, ismét egyedül van, szemben a szabadsággal és a sorssal, melyet le akar győzni. Gervais: pezni. I azt a jelenetet ábrázolja, amiFrancois Perier. T AZ OROSZLÁNOS KÚT TITKA Hű a vén Duna mesélni tudnál — Bennem nézegette magát csendes, holdfényes éjszakákon Mátyás király palotája... A XV. század hírneves művészei és tudósai ringatóztak hullámaimon... Én simogattam a szép !királyasszony, itáliai Beatrix testét... Szép tavasznapokon zengő muzsika akkordjait vitte fölöttem a szél a Börzsönyi hegyek felé.. Így beszélne Vise gr adnál a kanyarodó Duna, ha emberi fül értené a vizek hangját. A vizek hangját azonban senki sem érti. A kövek szavát azonban felfogja az emberi értelem, És az avatott emberek tolmácsolják a kövek meséjét mindenkinek, akit érdekelnék a régmúlt idők emlékei. A visegrádi Mátyás-palota tolmácsa: Héjj Miklós mérnök, múzeum- és ásatásvezető. A muzeológus fiatal ember. Hány éves? Nem tudni. Az ember éveinek számát leginkább szerelmei árulják el: milyen Ikorú asz- szonyt szeret a férfi — ez jobban mutatja korát, mint a hivatalos születési bizonyítvány. De Héjj Miklós a kövek szerelmese, öt-hatszáz éves köveké, Barangolunk az egykori palota romjai között. Körülöttünk vagy hatvan ember szorgoskodik, hogy a feledéstől visszakövetelje, a földtől kiszabadítsa a XIV—XV. században emelt épület boltíveit, faragott köveit, csodálatos márványkincseit. A muzeológus úgy olvassa a palota történetét az előkerült maradványokból, mint az átlagember az újságot vagy a regényt. Különbség csupán: itt egy-egy „fejezet“ „elolvasása“ hónapokig vagy évekig is eltarthat — A Mátyás-palota teraszosan épült — magyarázza. — Ez itt az első terasz, a bejárati rész, a lépcsőrendszer és a földszinti termek. Negyedében, felében felhúzott falak jelzik — csak jelzik — mindazt, amit elmond. Hogy milyenek voltak a termek, milyen volt a berendezésük, azt homály fedi. így ennek a résznek a helyreállítása befejeződött. Lépcsők vezetnek bennünket a második teraszra. Ez már többet mond a hozzá nem értő szemlélőnek is, mint az első. Itt áll a vörös márványból faragott gyönyörű reneszánsz kút, minden bizonnyal Giovanni Dalmata olasz mester műve, aiki Mátyás udvari szobrászműhelyének vezetője volt. A hűs, sima márványlapak közül három maradt épen. Valamikor, Mátyás idejében azonban nyolc ilyen Tardoson bányászott márványból való címeres kávalap vette körül a kutat, amelyből. — Oláh Miklós egykori esztergomi érsek tanúsága szerint — vörös- és fehérbor ömlött a messze földről érkezett vendégek, követek tiszteletére. A harmadik terasz loggia-sora fölött elnézve, kitárul a Duna,vidék minden szépsége. Innen körülpillantva válik igazán érthetővé, hogy miért éppen ez a palota — Róbert Károly, Nagy Lajos és Zsigmond palotája — lelt Mátyás király kedvenc tartózkodási helye, miért éppen ebben a kastélyban virágzott ki a reneszánsz művészet magyarországi és észak-európai középpontja. Itt kell elmondanom, hogy mielőtt nekiindultunk a föld alól kiszabadító:t épület bejárásának, Héjj Miklós egy gipszmodellt mutatott, egy falikút rekonstruált mását: = Ennek a modellnek az eredetije a világ egyik legszebb reneszánsz alkotása... Ez az oroszlános kút.. > És most, a negyedik teraszra érve, ismét az oroszlános kutat említi a muzeológus: — Az ásatások alkalmával ezen a helyen egy naygobb, háromszögletű, enyhén ívesen kialakított udvarra bukkantunk. Az udvar oldalsó részén, a fal mellé építve, a padló magasságában öt, vörös márványból faragott, fekvő oroszlánt borított be vagy másfél méter magasan a márványtörrnelék. Megtaláltuk az oroszlánok fölött, a falba, építve, a nagy, majd két méter hosszú karélyas kúttál maradványait is. Ezekből a töredékekből állítottuk helyre az oroszlános kutat, amelynek a gipsz- modelljét már látta... Igen ám, de hogyan? A szakembernek egyszerű a kérdésre feleletet adni, szinte Kolumbusz tojása. — Az oroszlánok oszlopolcat tartottak, elhelyezésük és az oszloptöredékek, valamint a beépített tál magassága, szélessége, hosszúsága megadta a kút álsó részének méreteit A tál fölött hatszögű oszlopok — töredékeik ugyancsak előkerültek — emelték a címeres és növénymintákkal díszített; csúcsíves balda- chint Milyen könnyűnek látszik így: előkerül öt márványoroszlán, egy címeres baldachin- mennyezet. a baldachin fölötti úgynevezett képszék néhány darabja, a kútpárka oldalsó része, oszloptöredékek, a hátfal oroszlánfejes vízcsurgatójának részei — és mindebből a maradványok egymáshoz illesztésével, a méretarányok kiszámításával összeállítják a márványcsodát, megoldják az oroszlános kút titkát! Könnyűnek latszikedé az igazság az, hogy fél évig tartott a részek egymáshoz illesztése, és ugyancsak fél évig a rekonstrukció elkészítése. Egy teljes esztendőbe kerwk a „titdk“ megoldása. És mindig-mindig újabb és újabb talányokkal találkozik a kutató, új és új titkokat kell megoldania. Például: mekkora volt a palota? A kérdésre a válasz egy ideig csak annyi volt: hatalmas, Azután előkerült a törmelék alól, a bejárati résztől mintegy száz méterrel északra, egy pincéié járat, rajt évszám: 1479. A pince kosz- sza vagy 50 méter. Ez is a kastélyhoz tartozott. Más példa: az alsó kútból négy éve gyönyörű, XIV. századból való oroszlán- és ember- főkkel díszített falikút tálja került elő. Hely* reállítása, „titkának megoldása“ most folyik. Harmadik példa: márciusban a kastély- kápolna előtti terasz támogatására épült fal- pillért tárták fel. A feltárás során kitűnt, hogy a fal szinte teljes egészében a XIV. századbeli kúthoz tartozó faragott kövekből épült. Három szőlőjürtös-leveles oszlopfőt már kiszabadítottak, a többi még a pillérben pihen, de már nem sokáig. Héjj Miklós szinte rajongással beszél az új leletről: — Március 15-én kerültek elő ezek a töredékek. Ez volt számunkra a legszebb nemzeti ajándék. Más talán azt kívánná: hogy Wartburgot nyerjen a lottón vagy hogy meghódíthassa Gina Lollobrigidát. Az ő egyetlen kívánsága: kerüljön elő a föld mélyéből egy újabb palota, vagy még egy szökőkút, vagy legalább is egy szépen faragott középkori kő. De minderről nem beszél, csak magyaráz, kissé fáradt hangon válaszol a kérdésekre — ki tudja hányadszor mondja el ugyanazt — és csak akikor melegszik át tekintete, mikor a palotafolyosó boltíves mennyezetét, vagy a szökőkút pihenő oroszlánjainak márványsörényét simogatja pillantásával. Hol vannak már a mesterek, akik az oroszlános kút fenevadjait., a beléjük csimpaszkodó szelindekeket, az oszlopfők szőlőfürtjeit faragták? Az alkotó kezek elporladtalk. Művüket azonban megőrizte az anyaföld. Méhébe zárta addig, amíg a kövek beszédét értő emberek ide nem jöttek. ők azok, akik megállapitják, hogy a palota két évszázad alatt legalább is háromszor épült át — mindezt az egymás fölé rakott téglapadló rétegekből, ők azok, akik meglelik a kápolna borospincéjét, a palota fürdőszobáit és vízmelegítőit, ők tolmácsolják mindazt, amit a kövek beszélnek. Nem, nincs szükség arra, hogy a vén Duna meséljen! Elvégzik ezt Is helyette az emberek. Garami László HHIv
