Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-16 / 13. szám

1957. MÄJTJS 16, CSÜTÖRTÖK rew MEcm WCirlap Egy „fáié" cikk után — A PIL Valószínű, hogy mások is így vannak vele, s érthető, ha a pilisi bányászok sem éppen jóleső érzéssel vették tudomá­sul, hogy ország-világ előtt el­marasztalták őket. A Népsza­badság március 1-i számában ugyanis „Lehet-e drága szén­nel olcsó cipőt, textilárut elő­állítani“ címmel szóvátettem, hogy 262.40 forintért termel­nek egy tonna szenet. Hogyan fogadták a bírála­tot? A válaszokból kiderül, hogy bizony nem szívesen. „Szívtuk egy kicsit a fogun­kat — mondja Kanóczky elvtárs, a bánya fiatal igazga­tója. — Éppen a legnagyobb nehézségek közepette jött a cikk.“ Kaikas elvtárs, a fő­mérnök ezt válaszolja: „Hara­gudtunk, hogy miért éppen rólunk írták, hisz máshol sem jobb a helyzet.“ És hogyan válaszoltak rá? Nézzünk néhány példát. Az ideiglenes munkástanács jóvoltából még februárban is sok ember kapott lógó-futó munkát a külszínen. Ezek a produktív termelésben nem vettek ugyan részt, de bérük­kel szaporították a költsége­ket. Az üzem vezetősége így határozott: az ilyen dolgozó­kat más beosztásba (szénter­melésre, fenntartásra) kell he­lyezni, ahol produktív mun­kát végeznek. Ezt is tették. S máris csökkentették a költsé­geket. Vagy itt van a munkaidő kérdése. Februárban még az volt a munkarend, hogy hat órakor indultak a bányába, de fél kettőkor már kiszálltak. A ki- és beszállás tehát „benne volt“ a nyolcórás munkaidő­ben. Ehhez az időveszteséghez járult még a félóra ebédidő, s ,így a bányászok gyakorlati­lag csak hat, hat és félórát töltöttek szénfejtéssel. Azóta ezt megszüntették: ma a csa­patok nem a külszínen, hanem a bányában váltják egymást, a ki- és beszállás már „nines benne“ a nyolc órában, s így mintegy 7 és fél órát tölthet­nek munkával. Mi az eredmé­nye? Íme: Az összüzemi teljesítmények alakulása: februárban 0,703 tonna márciusban 0 816 tonna áprilisban 0,867 tonna műszakonként. S ha az össz- űzemi teljesítmény nő, ez tör­vényszerűen maga után vonja az egész bánya termelésének emelkedését is. Valóban, feb­ruárban naponta átlagosan még csak 76,5 vagon szenet adtak. Márciusban már elérték a 91,9 vagonnyit, áprilisban pedig — csaknem ugyanolyan munkáslétszámmal — 100,6 Vagonnal szállítottak felszínre. Ez a mennyiség egyenlő a ta­valy szeptemberivel. S mivel a termelés mennyisége nőtt, ez máris jelentősen előbbre vitte az önköltség csökkenté­sét, hiszen a termelés növeke­désével a költségeket több részre tudták szétosztani, azaz egy tonna szénre kevesebb ju­tott. Mi a helyzet a „klecnihordással", magyarul a bányafa elherdálá­sával? Februárban minden va­gon szén kitermeléséhez 0,372 köbméter bányafát használtak feL Az üzem vezetősége meg­vizsgálta a bánya állapotát és látta, hogy a vágatok jók, tartósak, de túlságosan sok fa van lent a bányában, sok megy veszendőbe. Ezért a fa beszállítását — egyelőre — megszüntették, s úgy határoz­tak, hogy az elhasznált, ócska bányafát összegyűjtik, kihord­ják. Az a bányász, aki egy csillét megrak ócska fával, 5 forintót kap érte. Nem is gondolták, milyen sikere lesz ennek. Az altáró előtt felállítottak egy körfű­részt, a bányából kikerülő használt bányafát összevágják és az illetmény-szén mellé — névsor szerint — kiosztják a dolgozók között. Mindenkit előre értesítenek, hogy kocsit tudjon szerezni, s hazaviheti a bányafát. Az eredmény: csaknem megszűnt a klecni- hordás. Hogy miért? Érthető: a dolgozóknak most már nem érdemes többé a bányából ci­pelniük a klecnit, hiszen he­lyükbe hozzák, sőt fel is aprít­ják a fát. Kákas elvtárs el­mondja, hogy a múltkor talál­kozott egy bányásszal, aki ka­bátja alatt vitt egy klecnit. Mikor meglátta őt, átment a másik oldalra. „Ejnye, Jóska — szóltam neki — hát érde­mes ezt cipelni? Két nap múl­va újra találkoztam vele, már messziről észrevett és kigom­bolta a kabátját, hogy hadd lássam: nem visz klecnit.“ A többiek is hasonlóképpen járnak el. Míg azelőtt elvag- dalták a jó, egészséges bánya- fákat és hazavitték, ma ezt nem teszik. így lehetséges, hogy egy vagon szén kiterme­léséhez már csak 0,260 köbmé­ter fát használtak fel, azaz ugyanannyit, mint a tavalyi év 9 hónapjának átlagában. Ez februárhoz képest egyharma­dos csökkenést jelent. A desz­kafogyasztás a februári 51 fo­lyóméterről áprilisban 38 fo­lyóméterre csökkent tíz ton­nánként, robbanóanyagot pe­dig — ugyancsak minden tíz tonna szénnél — két kilogram­mot takarítottak meg. Mindezeknek az intézkedé­seknek következtében az egy tonna szénre jutó költségek a következőképpen alakultak: februárban 262.40 forint márciusban 241.— forint áprilisban 225.— forint tonnánkint. Ebhez, úgy gondolom, nem kell különösebb kommentár, hiszen a csökkenés egészen szembetűnő. De vajon a termelékenység növelése, a bányafával, a desz­kával, a robbanóanyaggal való takarékosság, az improduktív műszakszámok csökkentése, a munkaidő jobb kihasználása —, amelyek lehetővé tették, hogy olcsóbb szenet termelje­nek — hozott-e valamit egyé- nenkint nézve is a pilisi bá­nyászok „konyhájára“? Igen, s nem is keveset. Mert amíg februárban az egy munkásra jutó átlagos műszakkereset 91 forint volt, addig áprilisban már 98—100 forintot tett Ski. Számoljunk csak! Ha egy hó­napot 25 teljesített műszakkal számolunk, akkor ez a több­let minden dolgozónál átlago­san 175—225 forint kereset­többletet jelent. Tehát meg­éri. A népgazdaság is jól jár, mert nemcsak több, hanem ol­csóbb szenet kap; meg a bá­nyászok is jól járnak, mert többet keresnek. Éppen ez az alapja annak, hogy a pilisi bányászok most még nagyobb gondot fordítanak a teljesít­mények, a termelékenység nö­velésére, az önköltség minél nagyobb csökkentésére. Eh­hez a munkához további jó szerencsét kívánunk! S. Nagy Sándor Ismét terjednek üzemeinkben a korszerű technológiai eljárások Az új technológiai eljárások, amelyeknek terjedése közvet­len az októberi események után megtorpant, most újra teret hódítanak. A gyorsított forgácsolás módszerét ismét valamennyi számottevő üze­münkben alkalmazzák, hu­szonkét gyárunkban vezették be a forgácsolásnál az olcsó keramikus lapkát és sok he­lyütt alkalmazzák a forgács nélküli megmunkálás módsze­rét. A hasznos, új műszaki meg­oldásokat többhónapos szünet után bemutatók formájában újra megismertetik az érde­kelt szakemberekkel. Nemso­kára bemutatják a Győri Autószerszámgépgyár új fi­nomfúró gépét, a forgácsolás nélküli megmunkálásra alkal­mas hajlító és lyukasztó szer­számokat, az újfajta igen tar­tós keramikus lapkákat és marókat, a nyolc vágóélű kést. Megismertetik a dolgozókkal a rúdalakú és a hengeres munkadarabok befogására al­kalmas gumipatront, amivel a Csepel Autógyár dolgozói jól helyettesítik az eddig edzett fémből készült befogópatrono­kat. Az új szerszám sokkal olcsóbb a réginél, annál tar- tósabb és kezelése is egysze­rűbb. A bemutatókat néhány hét múlva a szokásos helyen, a Váci úti iparitanuló-intézet- ben rendezik. smiiHtiiifflmMHniMttmitiuiniiiitiiiiitumniitrmMiimiHii: | Helye: kezdeményezés ( I Az anyag- és munkaerő- i | megtakarítás új és a ta- | | pasztalatok szerint célra-1 | vezető módját vezették be 1 | a kohó- és gépiparban. Az | I üzemek a kohó- és gépipar | 1 hivatalos lapjában közzé- § | teszik, hogy milyen fel- | | használatlan gépeik, bérén- | 1 dezéseik, anyagaik vannak 1 | s felajánlják azoknak a | 1 vállalatoknak, amelyeknek 1 1 ezekre szükségük van. A | | szakemberek véleménye | | szerint üzemeikben sok 1 I millió forint értékű gép, g | szerszám és anyag hever, | 1 szűkös nyersanyaghelyze- | I tünkön nagymértékben se- | | gítene, ha valamennyi üze- | | műnk átadná azokat olyan | § vállalatoknak, amelyek eze- | | két hasznosítani tudják. | SmiiiiiiUHiniiiiimtiiHiiitmiiiiiiimiHiHiimmtiiNMttiHmní Magyar újságiróküldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió kormányá­nak meghívására szerdán dél­ben 11 tagú magyar újságíró- küldöttség utazott háromhetes tartózkodásra a Szovjetunió­ba. a ropogós májusi cseresznye l A gyümölcsök hirnöke, a májusi cseresznye már Budapes­ten is csalogatja a vásárlókat — sikerrel. Ezt bizonyítja képünk is. A Felszabadulás téri gyümölcs-szakboltban ez a kisfiú vásárolt először a kelebiai cseresznyéből TESTVÉRLAPJAINK ÍRJAK tartod KÉTEZER KOHÁSZ KEDVEZMÉNYESEN ÜDÜL AZ IDÉN A lap beszámol arról, hogy a diósgyőri kohászok miskolc­tapolcai, hajdúszoboszlói, sió­foki üdülőjében a múlt évben egyezerhárom dolgozó talált pihenést. Az idén jelentősen bővül a diósgyőriek üdülési le­hetősége, amennyiben már tel­jesen elkészült a mezőköves­di Zsóri fürdőnél épített 70 személyes üdülő. Huszonkét hellyel nagyobbították a sió­foki nyaralót is. így az idén több mint '2000 diósgyőri ko­hász üdülhet kényelmesen a gyár üdülőiben. A nyári hó­napokban 200, munkában ki­tűnt dolgozónak teljesen in­gyenes üdülést biztosít a gyár vezetősége; mir. nmnitum «rr»vói./tr>*• VAS NÉPE a MiSTti szocialista huhkíspáhi marii tan* ÉPÜL, GYARAPODIK SZOMBATHELY Sókan úgy állítják be, mint­ha Szombathely az utóbbi 10 évben semmit sem gyarapo­dott volna — írja a megyei lap. — Elég egy pillantást vet­ni a város mai arculatára, s mindjárt cáfolatot kapunlk a mendemondákra. A lap beszá­mol arról, hogy a „30-as béke­időben“ egyáltalán nem folytak kislakásépítkezések a város­ban, ugyanakkor az elmúlt év­ben 123 kislakásépítési és 50 lakhatási engedélyt adott Iki a városi tanács. Az idén eddig 43 házat építettek, s az épít­kezők száma egyre növékszik. k«/,u'9vs,íuíu NAPLÓ UJ BÁNYÁSZOK A JÓKAI-AKNAN A lap beszámol arról, hogy az elmúlt hónapokban nagy hiány volt a dolgos kézben a Jókai-bányában. Sdkan hátat- fordítottak a bányának. Ez a hiány azonban megszűnt. Né- hányan visszajöttek, akik ré­gebben is a bányában dolgoz­tak és sok dolgozó jelentkezett bányamunkára. Az új bányá­szokat megtanítják a bánya­munka fortélyaira. A lap több dolgozó nyilatkozatát 1közli. Kólát Lajos elmondja, hogy eddig a gépállomáson dolgo­zott s a kormány felhívására jelentkezett a bányába. Kere­sete 1800 forint. Szűcs János Somogyjádról került a Jókai- bányához. A szállításnál dol­gozik, de már szeretne csapat­hoz kerülni. Németh József arról beszél, hogy a Kossuth- díjas Horváth Sándor front- brigádjábam, dolgozik, jól ke­res, havonta 3300—3400 forin­tot. MUNXASOK. PARASZTOK POLITIKAI NAPILAP)A ÉRDEMES LIBÄT TENYÉSZTENI A Békés megyei lapból meg-« tudjuk, hogy újra fellendülő­ben van a békési liba-, kacsa­tenyésztés. A megyében eddig 20 ezer liba tollára szerződ­tek, s előlegként mintegy 600 ezer forintot kaptak a gazdák a földmű vesszovetkezetektőlj Mezőkovácsházán hái-om. Vésztőn három, Békésen több ezer liba nevelését vállalták a dolgozó parasztok s igen nagy számban kötnek szerződést a termelőszövetkezetek is; Csuprod megyei hírlap NÉHÁNY SOR A SZENTESI MÚZEUMRÓL Szentesen a Koszta József Múzeumban kiállítás nyílt az „öt világrész érdekes állatai’* címmel. A lap beszámol arról, hogy a kiállításnak eddig 18 ezer látogatója volt. Ez a szám akkor válik érdekessé, ha megtudjuk, hogy Szentes­nek körülbelül 30 ezer lakosa van. A kiállítás tehát nemcsak a szentesieket, hanem a kör. nyékbeli dolgozókat is von­zotta. Félautomata palántaültető gép A Német Demokratikus Köztársaságból érkezett ez a leg­újabb típusú palántaültető, amely alkalmas facsemete, bur­gonya és minden egyéb palánta ültetésére. A palántaültető gép félautomata és öt személy kezeli, Óránkint csupasz palántákból 2500 darabot, tápkockás palántákból 2000 darabot, burgonyából 4000 darabot ültet el. A rásze-' relt víztartályból a palánták gyökerét mindjárt meg is öntözi G ödöllőn jártam a wapók­ban azzal a szándékkal, hogy riportot írók az egykori hírhedt királyi vadaskert­ről. Szándékomban sem a vadaskerthez vezető erdei utak vendégmarasztaló sara, sem az a tájékozatlanság nem tudott feltartóztatni, amelyet a helybeli lakosok árultak cl a vadaskert hollétére vonat­kozó kérdéseimre. Az első meglepetés aSkkor ért, amikor a rezervátumot övező drótkerítésen meglát­tam a szabályos táviközökben elhelyezett táblák egyikét, az alábbi felirattal: „Figyelem.! Filmezésre fenntartott terü­let. Idegeneknek tilos a be­menet!“ Abban a szerénytelen tév­hitben, hogy a film és a sajtó bizonyos fokig rokonok, nem vettem komolyan az „idegeneknek” szóló figyel­meztetést. Fittyet hányva a tábláknaSk, a komoran mere- dező sorompóknak, beléptem a „filmezésre fenntartott te­rület“ kapuján. Étkezésemet hét görbelábú, földszintes kiskutya — pe­digréjük szerint: tacskók — bősz csáholása jelezte. Hát­rálva menekültem előlük, s egyenesen nekimentem egy heim au ekfedétfyel fel-alá sétálgató, pettyesbun­dájú jószág ketrecének. Dü­hös morgás jelezte a jelenlé­tem miatti rosszalását. A pettyesbundájút különben idomitója „gepárd" néven mutatta be, holott én leo­párdnak, de legalábbis hiéná­nak véltem. njiután a gepárd nem volt trl hajlandó nyilatkozni lapom számára, más riport­alany után néztem. Fényes, feketeorrú őzikéket láttam szabadon jrákálni a fák kö­zött, amint időnként méltat­lankodva utasítottak vissza a pajkos kecskebakok barátko- zási kísérleteit. Egy „ketrec- bérház“ előtt bámulva álltán: meg: ápolt sörényű lovacskák bozontos farkú rókák, hófehér nyuszikák, őzbakok és a köz­vetlen szomszédságukban vaddisznók tanyáztak, „bé­kés egymás mellett élésben" Nézelődésemből szigorít hang rezzentett fel: „Van en­gedélye? Mert ha nincs, tes­sék a gyártásvezetőhöz, Ho­moki Nagy Istvánnéhoz for­dulni“. Homoki Nagy Istvánná ba­rátságos mosollyal fogadott, s ez ott is maradt az arcán egészen addig, amíg... Amíg ki nem derült, hogy mi já­ratban vagyok. Mosolya ek­kor barátságos helyett hatá­rozottan diplomatikus jelle­get öltött, melyet sajnálkozó kézmozdulat kísért. — Végtelenül sajnálom, hogy fölöslegesen fáradt — mondotta — de engedély hiányában nem szolgálhatok felvilágosításokkal. __? — ■ A riport készítéséhez szükséges Írásbeli engedélyt a Budapest Filmstúdió igaz­gatójától, Deák elvtárstól kell kérni — az ő rendelke­zése értelmében. A vadasker­tet ugyanis a stúdió 99 évre bérbe kapta filmforgatás céljaira. Így tehát többé nem védett területté nyilvá­nított vadaskert, hanem a Homoki Nagy-forgatócsoport telephelye, ahol természet- rajzi filmjeink készülnek. Annyit mindenesetre elárul­hatok — folytatta —, hogy nemrégiben fejeztük be itt egyik filmünk forgatását, amellyel részt veszünk a Ve­lencei Biennálén. Szépen indult beszélgeté­sünk ezzel véget is érti Búcsúzóul kölcsönösen kisaj- nálkoztuk magunkat a hiány­zó engedély miatt. Ttudapestre visszaérvet D telefonon felhívtam Deák igazgató elvtársati Feltettem a kérdést: mi a gyaSkorlati haszna annak az intézkedésnek, hogy nem­csak közvetlenül, de még közvetve — a sajtó hasáb­jain keresztül is — ilyen szigorú „Ikonspiráció“ rejti a gödöllői vadaskert titkait a Pest megyei dolgozók elől. Deák elvtárs válasza az volt, hogy soha sem adott ki ilyen rendelkezést, annál inkább sem, mert mindössze három hete van a Budapest Film­stúdiónál. a vadaskert pedig már jó ideje Homoki Nagy ék telephelye. Ily módon —* tűzte hozzá — az .,engedély- ügy“ csupán kifogás lehetetti A fentiekhez nincs sok hozzátenni valóm. Mindössze annyi: az volt a szándékunk^ hogy hírt adhassunk lapunk­ban a gödöllő! vadaskert éle­terői ... íme e néhány sor O riport helyett. Nyiri Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom