Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 10. szám

Atomenergia az emberiség szolgálatában Ma a* erőmüvek legnagyobb része a szén elégetése útján termel iramot. Ez bizony a szénnek nem a leggazdaságosabb (elhasználása azért, mert a szénben rendkívül értékes anyagok vannak, melyeket az iparban, gyógyászatban kiválóan lehet alkalmazni. Viszont a szén el­égetésével ezek az anyagok elvesznek. Azonkívül a szakemberek becs­lése szerint széntelepeink 150—200 év múlva kimerülnek. Az olajjal is baj van. A világ olajtelepei legfeljebb néhány évtizedre tudják bizto­sítani a fokozódó szükségletet. Energiatermelésünket valami módon biztosítani kell. E probléma megoldásának legjárhatóbb útja az atomenergia felhasználása. Az atommagban rejlő energia nagyságára jellemző, hogy egy gyufaskatu- Iványi urándarabból maghasítás útján annyi energiát nyerhetünk, mint «00 vagon barnaszén elégetésével. Persze e hatalmas energiát az ember szolgálatába állítani nagyon nehéz és valami módon le kell lassítani a felszabaduló energiát, hogy az alkalmas legyen erőmüvek üzemel­tetésére, bajók, autók, repülök, vonatok hajtására. Az atommag hasa­dásakor felszabaduló energiát közvetlenül még ma sem tudják mo­torok hajtására, felhasználni, csupán a nukleáris folyamatok során keletkezett hot tudják energiává átalakítani. Az a berendezés, amelyben a hőtermelés történik, az az atom- máglya, illetve fejlettebb formáit szívesebben reaktornak nevezik. Mielőtt működéséről beszélnénk, vizsgáljuk meg, milyen módon törté­nik az energia felszabadulás egy közönséges égési folyamatnál. Pél­dául, ha szenet elégetünk, a szénatomok oxigénatomokkal egyesülnek és közben meleg, azaz hőenergia szabadul fel. De csak akkor jön lét­re égés, ha megfelelő hőfokra felhevltjük őket. Tehát a szenet meg kell gyújtani. Ma ez megtörtént, akkor kedvező körülmények között az égés fennmarad, amíg a rendelkezésre álló szénmennyiség el nem ég. Hogyan lehetséges ez7 Magyarázat a következő: a szén elégetésé­hez melegre van szükség, másrészt az elégetés folyamán ugyancsak meleg keletkezik. Tehát a szénatomok egy részénél az égés megkezdő­dik, ez elegendő hőt fejleszt ahhoz, hogy más szénatomok is meggyul­ladjanak. ezek szintén hőt fejlesztenek és így megy tovább, szénatom­ról, szénatomra. Az Ilyen folyamatot, ahol a hatás láncszerűen terjed át egyik anyagrészecskéről a másikra, láncreakciónak nevezzük. Ugyanez a helyzet az atomenergia hasznosításában is. Az atommáglyában az atommag hasadásakor szabadul fel a hő. A „tüzet” egy kóbor neutron gyújtja meg (ilyen a levegőben mindig van). Ez eltalálja a máglya fűtőanyagának egyik atomját, mire az szétrobban. A szilánkok között azonban neutronok is vannak, ame­lyek újabb atommagokat hasítanak szét. Ezek szétesésekor ismét ke­letkeznek neutronok, amelyek további atommagokat hasítanak szét és így megy tovább, tehát létrejön a láncreakció. A robbanás lánco­lata, a másodperc törtrésze alatt megy végbe. így szabadul fel az atommag energiája, amely hő formájában jelentkezik. Mivel a folya­mat robbanásszerű lenne, ezért a neutronok számát és ezzel az atom­magok rombolásának ütemét szabályozni kell. A kadmium neutronelnyelő tulajdonsága lehetővé tette, hogy meg- inegfelelő tecnikal megoldásokkal szabályozóként használják. A máglya „fűtőanyagául” a tudomány mai állásában csak az urán, Illetve annak változatai (izotópjai) az úgynevezett 833 urán és 23« urán, továbbá a plutonium alkalmasak, A termelt hőt valamilyen hűtőfolyadékkal elvezetik az úgynevezett hőcserélőbe, ott hőtarlalmát átadja, és nagynyomású gőzt fejleszt, me­lyet magasnyomású gőzturbinába vezetnek. Ez meghajtja az áram­fejlesztő berendezést, ahol a gerjesztett áramot megfelelő transzformá­toron és nagyfeszültségű távvezetéken keresztül eljuttatják rendelte­tési helyére, hogy az ember tudásának engedelmeskedve, annak szebb és boldogabb életét szolgálja, GEZA TOLLRAJZOK • r r()ái'vmdal az cíllatkertbfft Az előtt állatkerti majomház kavargó, jókedvű tö­meg. Az emberek társadalmi állásra, korra, nemre való te­kintet nélkül élvezik, moso­lyogják a gyerekekkel komá- zó, tornázó, bothászkodó kis állatokat. Itt mindenki gyerek lesz, ámul és játszik. Az egyik ketrecben göm­bölyű, fehér pofijvi, szórtelen képű kis majom. Szeme csil­log, csupa értelem. Elkényez­tetett teremtés, tele humorral, kedvességgel. Egy nyurga fia­talember két ujja közé pere­cet csiptet és úgy tartja oda a kezét. A majom először egy kézzel akarja elvenni a csemegét, de a fiú erősen tartja..; nem megy a dolog; Harag nem lesz belőle, a ma­jom érti a tréfát, megcsiklan­dozza a fiatalember tenyerét; Az felnevet, elengedi a pere­cet és az máris a kis állat zsákmánya. Persze nem éhes. Lerágja a sót, a többit szépen visszaadja. Nagy nevetés, a kis majom élvezi a sok em­bert, a figyelmet, a nyüzsgést, a jól sikerült mutatványnak kijáró tapsot. És együtt él, lé­legzik, szinte együtt nevet a hancúrozó emberekkel. Aztán, ez a harmónia hirte­len cserepekre törik. Testes asszonyság törtet előre, fel­tűnően öltözött hölgy, a kezé­ben barna csomag. Fölényes és a szó szoros értelmében sodró jelenség. Rohamának szelétől már felbillen egy to­tyogó kicsi. Nem sókat, törő­dik az apró néppel, de a na­gyobbal sem. Elfoglalja a fő­helyet. Nyílik a csomag, jó­illatú fasirthús barnállik elő, az asszonyság kihívóan körül­néz és a kis Maki felé nyújt­ja. Jött, látott és győzött, Azaz várjunk csakis A' Maki ketté töri a húst, meg­szagolja. A fokhagymás il­latért úgylátszik nem lelkese­dik, mert elfintorítja a piszé­jét, majd határozott mozdu­lattal visszadobja az egészet. A hölgy rábeszéléssel pró­bálkozik: „Finom ez, te kis csacsi! Szép kis fasírt, jó kis fasírt. Ityet még nem ettél! Néni sütötte, kis majom sze­reti!” Megy a második göm­bölyű, illatos húsdarab. A je­lenét megismétlődik. A kis állat még a szemöldökét is felrántja és már repül is visz- sza a hús. Jól megnézi a né­nit. „Értetlen egy ember és veszélyes ellenfél.” — gondol­ja bizonyára. Az emberek kuncogni kezdenek, a néni Kidtumlis seregszemle Vácon Mozgalmas képet nyújt ezekben a májusi napokban Vácon a Csányi úti Járási Mű­velődési Otthon emeletes épü­lete. A pagymúltú művelődési intézmény néhány héttel ez­előtt új vezetőt kapott. Sáfár György igazgató több éve te­vékenykedne kulturális terü­leten és ahogy terveit, elgon­dolásait ismerteti, úgy érez­zük, hogy munkássága újabb eredményes fejezet lesz a mű­velődési ház történetében. Itt, ebben az épületben ka­pott helyet a KISZ városi és járási szervezete is. Példamu­tatóan szép az együttműködés a kommunista ifjúság és a kultúrház vezetősége között. Ennek kézzelfogható eredmé nyét tapasztalhatjuk majd június második felében, a nagy ifjúsági kulturális sereg­szemlén. — A VI. VIT tiszteletére rendezzük ezt a kultúrver- senyt — tájékoztat Sáfár elv­társ. Három részes lesz a ver­seny. A szavalok a „Béke és barátság" címmel megrende­zendő nemes versengésben mérik össze majd erejüket és szerepelnek a kulturális ver- senyen a népi tánccsoportok és a váci járás dalárdái is. — A kitüntetett váci szín­játszó csoport milyen előadá­sokra készül a közeljövőben? ’ — A jövő hét végén mutat­juk be a „Gyertyafénykerin­gő“ című zenés vígjátékot, nyárra egy könnyű bohózatot tanulunk, a „Szabin nők el- rablásá‘’-t. ígéretet kaptunk, hogy a Vácon, nagy népszerű­ségnek örvendő Déryné Szín­ház is gyakrabban meglátogat bennünket. Júniusban a ,.Dr. Pepike“ és a „Váratlan ven­dég" van a műsoron. Ujfalvi István művészeti ve­zető is bekapcsolódik a be­szélgetésbe. Megtudjuk, hogy a most lezárult fotókiállítást ezernél több látogató tekintet­te meg. Ez kedvet adott a Teg­zes László által vezetett kép­zőművészeti szakkörnek is egy házikiállitás megszervezésére. Az írói kör ..Váci vallomás“ címmé1 május végén tartja nasv ér" ’-lődésscl várt elő­adó-estjét. Új színfolt a művelődési ház életében a 25—30 tagot szám­láló gyermek színjátszó cso­port tevékenysége. Muharai Elemér három kedves mesejá­tékét most tanítja be Ernszt Gyuláné, a csoport vezetője. A zeneiskola már nem itt műkö­dik. Új otthont kaptak a Gép­ipari Technikum épületében. Miről írjunk még? A szín­játszó-stúdióról, a megjavított műsorral dolgozó filmszínház­ról, vagy a tánciskoláról? Ta­lán felesleges,' Úgy érezzük!, hogy az eddig elmondottak is igazolják: pezsgő, mozgalmas élet, eredményes munka ott­hona a váci járás művelődési központja. Papp Rezső ingerült lesz. Szidja a Makit és parancsol. Úgy látszik ez a módszer otthon mindig be­vált, most is meg van győződ­ve az eljárás sikeréről és máris a majom ujjai között a harmadik darab. De itt a szi­dalom sem használ. A Maki se veszi most már tréfára a dolgot és a kihívásra, kihí­vással felel-. Most már nem a földre ejti a finom falatot, ha­nem egyenesen a nénihez vágja. Egyesek már felnevetnék. Az asszonyság bosszúsan kap­ja hátra a fejét. Más talán feladná a harcot, de őt nem ilyen fából faragták. Erőszak­hoz folyamodik. A majom a maga részéről úgylátszik be­fejezte a Vele való foglalko­zást, mert ismét egy perecet tartó kéz felé fordul. Az asz- szony nem tágít és a kesztyű­vel nagyot üt a majom kis praclijára: „Te csúnya“ — ri­kácsolja. Egy pillanat, a Maki felhorfkan és kikapja a kesz- tyűt a nő kezéből. _ Ami most következik, az va­lóságos majomkomédia. A kis állat kényelmesen elhelyezkedik a ketrec köze­pén és megikezäi a kesztyű módszeres átalakítását. Jól a két mancsába szorítja a kesz­tyűalját, fogai közé veszi az egyik kesztyűujjat és meg­nyújtja, amennyire csak tud­ja. Megnézi és kevésnek talál­ja. Ezért gondosan leharapja a körömrészt. És így megy vé­gig gondosan, tervszerűen, va­lamennyi kesztyűujjon. Az asszonyság tagolatlan kiáltá­sokkal kíséri a műveletet, a közönségnek azonban határo­zottan tetszik. Ezekben a drámai pillanatok­ban érkezik meg az állatetető. Szakértő pillantással méri fel a helyzetet, sarkonfordul és egy perc múlva megjelenik a ketrecben. A kis majom ép­pen elkészült a művel; Az ember felé nyújtja a meggyö­tört ruhadarabot és gyorsan felmászik a polcára. Az állatetető az asszonyság felé lépked. Finomkodva, két ujja közé csiptetve hozza a kesztyű romjait és komor arc­cal nyújtja át a hölgynek. Az elkapja, elviharzik. Milyen jókedvűek az em­berek egy ilyen vasárnap dél­előtt! Az ápoló körülnéz. Le­het, hogy valami rejtett fény­forrás teszi, de határozottan kacag a szeme. Szántó Miklós A UfUtUttceM„Mitfcfo" A légzés igen nehéz munka — minden munkánk között a legnehezebb! Egyetlen életfo­lyamatunk sem igényel akkora energiát, mint a rekeszizom légszivattyújának mozgatása. Minden egyes lélegzetvétel ak­kora munkát jelent, mint egy kilogramm súlyt 8 centiméter magasra emelni. Hét órás éj­szakai alvás közben a légzésre elhasznált erővel 5 mázsa sze­net lehetne az utcáról az első emeletre felhordani. Minden­esetre könnyű elképzelni, mek­kora munkát végez az ember pusztán légzőizmaival úgy 70 —80 év alatt. A legtöbb ember túlságosan sok erőt Is használ el légzésre, mert légzőizmai, mint testének többi izmai, állandóan görcs­ben vannak, túl nagy a tónu­suk és minden lélegzetvételnél le kell küzdeni ezt a fokozott tónust, hogy a mellkas meg­felelően ki tudjon tágulni. Mindnyájan ismerjük tapasz­talatból a tónus nagy szerepét a légzésnél: amikor az ember fél, a légzőizmok tónusa foko­zódik és a légzés megnehezül, Helyesen beszélünk tehát „fe­szült” izgalomról — sőt: az izmok feszültsége annyira megnőhet, hogy az embernek „eláll a lélegzete”. Egy veszé­lyes cirkuszi mutatvány köz­ben mindenki „lélegzetét vlsz- szafojtva” figyel, amikor pe­dig az akrobata baj nélkül be­fejezte számát, a közönség „fellé! egzik”. Minden sportember tudja, hogy csak akkor lesz képes nagy teljesítményekre, ha tö­kéletesen elsajátítja a jó „lég­zéstechnikát”. Ez legalább olyan fontos, mint a sportjá­hoz szükséges speciális Izom- zat kifejlesztése. Ha az emberek helyesen lé- legzencnek, sokkal kevesebb aszpirintabletta, sokkal keve­sebb idegcsillapító és has­hajtó fogyna, az emberek testileg és lelkileg egészsége­sebbek lennének és bizonyára boldogabbak is, mert a jó mély és szabad lélegzetvétel önbizalmat, bátorságot ad az embernek. Dr. F. K. Hallottad már, hogy ... ... az emberi test körülbelül harminc billió sejtből áll? Ha minden másod­percben elhullatna egy-egy sejtet, ak­kor 900 000 év kellene, hogy az ember elporlad­jon; ■., a magzati fejlődés harmadik hetében még nem tudjuk megkülön­böztetni egy gyík, egy madár, egy ló vagy egy ember embrióját; ... már a régi egyiptomiak meg­állapították, hogy a testmagasság a középujj hosszá­nak a 19-szerese; ».. a gyermek­nek magától kell megtanulnia meg­állni és járni. Ha segítünk neki, vagy erőltetjük, könnyen kap va­lami lábbajt; TUDOMÁNYOS ERDEKESSEGEK Gyémánt rádiócsövek Egy dél-afrikai mérnökcso­port érdekes kísérleteket foly­tatott néhány gyémántkris­tály-fajtával. A gyémántfaj- ták többsége, mint ismeretes, nem bocsátja ót az áramot Néhány fajta azonban maga­sabb hőmérsékleten félvezető tulajdonságokat ölt fel, A tu­dósok kísérleteik alapján ar­ra a következtetésre jutottak, hogy néhány gyémántfajta, köztük a kék gyémántok is, felhasználhatók egyenirányí­tóként. Már el is készítették az első gyémánt félvezető rä- diócsöveket. Minden eddiginél jobb műanyag Az új műanyag a polikar- bonát, amely a szénsav és kü­lönböző alkoholfajták nagy molekulaszámú észtereiből áll. Legfontosabb tulajdonsá­ga — ellentétben a rokonjel­legű nylonféleségekkel —, hogy 300 C-fok hőt is elbír és elektromos Bzigetelőképessé* gét is megtartja még a 100 C- foknál lényegesen magasabb hőmérsékleten is. A polikarbonát felhasználá. si lehetőségei szinte korlátla­nok. Alkalmazható textilszá­lak, fóliák, lakkbevonatok, préselt és fröccsöntött tár« gyak, kábelköpenyek, edé­nyek és számtalan más hasz­nálati, valamint műszaki ciki* .gyártására. Az új műanyag a híres Ba­yer gyógyszertár vegyészeti osztályán készült, „FELDERÍTŐ VIRÁGOK" Minél feljebb hatolt geológiai expedí­ciónk a meredek lejtőkön, annál rosz- szabb lett az emberek hangulata. A porfir-erek, amelyekben arany-szürkén csillogott a réz, váratlanul eltűntek. Nemrég még azt hittük, hogy az érc­lelőhelyek itt, az Altájban kimeríthe- tetlenek. Úgyszólván minden próbegö- dörben porfjrra bukkantunk. Csupán a sűrű fátyolvirág hátráltatta a munlcát. Erős gyökerei -mélyen behatoltak a 'kő­zet repedéseibe. Először ki kellett vágni a bokrokat, s csak azután láthattunk hozzá a kutatóárkok ásásához. Most már nem zavartak bennünket a fátyol virág-bokrok, könnyebbé vált a munka, de az eredmény siralmas volt: a porfir-erek eltűntek, a robbantások csupán fekete palát hoztak a felszínre. Egyszer, mint rendesen, megtisztítot­tuk a -robbantásokra kiszemelt helyet, belefúrtunk a köves talajba és meg­kezdtük a robbantásosait. A terület, ahol dolgoztunk, teljesen lakatlan volt, de a robbantások idején a biztonsági intézkedéseket szigorúan megtartottuk. Vörös zászlókkal jelöltük meg a veszélyes területet s a vaslapá­tot kalapáccsal ütögetve hívtuk fel a fi­gyelmet a készülő akcióra. Elhangzott az utolsó kalapácsütés is, csend lett. Megkezdődött a robbantás. — Állj! — kiáltottam, mert úgy lát­tam, mintha a bokrok között valami fe­hér ruha lebbent volna. De már késő volt. Barna porfelhő emelkedett a közelben levő bokrok fölé, majd felhangzott a robbantás döreje. — Nézd csak! — kiáltotta rémülten egyik társunk — valaki kendőt lobog- tat. i Felugrottunk. Egy féketehajú lány ült a földön, s fejkendőjét lobogtatta. — Élek, élek! — kiáltotta, amikor meglátta rémült arcunkat. — Mit keres itt? — kérdeztem tőle, amikor a közelébe értünk. — Diplomamunkámon dolgozó bota­nikus vagyok. A fátyolvirágökat ta­nulmányozom, s véletlenül tartózkodó tam az önök részlegén. Így kezdődött ismeretségünk Nyírta Szvetajlavával, az ' egyetem geológiai expedíciójának munkatársával. Ez a fe­keteszemű, fáradhatatlan lány gyakran megjelent a mi területünkön, s azokat a helyeket tanulmányozta, ahol fátyol­virág nőtt. Egyszer sátrunkban ültünk és a ku­tatómunka tervét vitattuk, amikor fé­lénk leányhangot hallottunk: — Szabad? — s megláttuk Nyina Szvetajlovát. — Van egy javaslatom .., Bizalmatlanul tekintettünk Nyinára, nem tudtuk elképzelni, ■ mivel segít­hetne ez a botanikus lány a geológu­soknak. Nyina egy ládára ült és belekezdett mondókájába: — Szeretném bebizonyítani, hogy bi­zonyos növények elterjedése és a talaj­ban a réz koncentrációja között kap­csolat van. Nemrég két kínai geológus a növények után tájékozódva érclelő­helyet fedezett fel. Amerikában egyes csüdfű-fajták nyomán uránércre buk­kantak. Az Uraiban pedig a kökörcsin segített a nikkelérc-lelőhelyek feltárá­sában. Ugyanilyen móflDn fel lehet ku­tatni a cink, az ólom, az ezüst és más hasznos ásványok lelőhelyeit is. — De vegyük csak a mi fátyolvirá­gunkat! — fordult Ny ina a szavait most | már érdeklődéssel hallgató geológusok | felé. — Hol találtak porfir-ereket? A | fátyolvirágok alatt. Amikor eltűntek | ezek a növények, eltűnt az érc is, s csak | fekete palát találtak. Eszerint tehát a | rézérc és a fátyolvirág között meg- | !iatárczott kapcsolat van. A fátyolvirág- | vak rézre van szüksége, amelyet gyöke. | rei útján vesz fel a talajból. A leány szavai most már meggyőzően I csengtek. Elhatároztuk, hogy mindezt § ellenőrizzük a gyakorlatban, S amikor | az egyik hegyoldalban feltűntek a fd- 1 tyolvirág-bokrok, nyomban megkezdtük | a felderítést. A kutatógödrökben %>or- | firra bukkantunk. A második és harmadik részlegen | megismételtük a kísérletet. Az ered- f meny ugyanaz, ez már nem véletlen, \ hanem törvényszerűség. így sietett a botanikus a geológusok \ segítségére. Az expedícióban a mi rész- \ légiink érte el a legjobb eredményeket, | s ebben nagy érdeme volt a botanikus \ leánynak, aki jobban ismerte a termé- \ szetet, mint mi. A. Viktorov Piccard professzor, a geofi- ; zikai év alkalmával 15 kutató i leszállást végez a Földközi- i tenger térségében. Ettől füg« j getlenül legújabb — hosszú- ! kás hengeralaku — mélyten- I geri kutató-hajójával rövide- i sen ötezer méteres mélységbe i kíván leszállni. Piccard új kutatóhajója

Next

/
Oldalképek
Tartalom