Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 4. szám

Anyák napjára Ismerünk édesanyákat, akik tíz, tizenegy gyerme­ket neveltek fel a három­négy hold föld. terméséből, ök nem ültek soha asztal­hoz. Mindig azt mondták, már jóllaktak, s titokban sietve kaparták össze a ma­radékot — ha akadt —, ne­hogy rajtakapják hamissá­gukon. Találkoztunk sok olyan proletáranyával, aki reggeltől esig, estétől reg­gelig hajolt a mosótefknője vagy iiarrása fölé. csakhogy legalább a sok közül egy fiú iskolába járhasson. Ismer­tünk édesanyákat, akik a koncentrációs táborokban lemondtak falatka kenye­rükről és gyermékeik csaj­kájába lopták. óh, mennyi fondorlatra, ravaszságra van szüksége egy anyai szívnek! Hazud­niuk kell, nehogy var laki észre vegye: betegek, fáradtak, vagy megroppan­tak az élet súlya alatt. Néha, amikor pihenni tér­nek, akkor sincs nyugodal­mak. Odalopakodnak ágyaink mellé meglesni ál­mainkat. Észre sem veszik, hogy megnőttünk, felnőttek lettünk, már nékünk is vannak gyermekeink. Az 6 szemükben mi megmarad­tunk kicsi gyermekeknek. Olyanoknak, akik először törtünk össze bögrét a konyhában, vagy először váltottuk be nekik, hogy szerelmesek vagyunk. S hiába van már két, három gyermekünk, még mindig a régi szigorukkal ellenőrzik minden lépésünket. Ha va­laki bánt bennünket. — bár nékik százszorta jobban fáj a seb — mindig készen van ajkukon a vigasztaló szó. Mi, gyermekek érezzük, mily fenséges az anyai szív, de még sem értjük eléggé. De sokszor nem lennénk hálátlanok, ostobák velük szemben! Ha megértenénk, mi kényeztetnénk, óvnánk őket. De mi hálátlanok va­gyunk. Hányszor bántjuk meg őket oktalan. Mégis, ha százszor vétkezünk is el­lenük, ezerszer megbocsá­tanak. Ha. megszomoritjuk őket. ők vonnak keblükre minket, s találnak számos mentséget tetteinkre. Le­gyünk mi bármily silányak, rosszaik, nekik mi vagyunk akkor is a legszebbek, leg­jobbak. Igaz, valamit már mi is tettünk, hogy szebb legyen sorsuk. Ma már nem öre­gednek meg harminc éves korukra anyáink. Nagyobb megbecsülés, szeretet övezi éltüket. Az anyákra számos törvény is vigyáz. De er­ről ma ne beszéljünk. Ne emlegessük eredményein­ket. Amit ők adnak, ahhoz mérve a. mi erőfeszítésünk kevés. Hogy is lehetne min­dent meghálálni nékik? Van-e oly szó, amely szebb az övéknél, van-e oly tett, amely méltóbb anyáink tet­teinél? Ki merné mondani ? Ezért hóit édesanyák, fo­gadjátok szegényes sza­vainkat, amik fel sem ér­nek a ti nagyságotokhoz. Fogadjátok képzeletbeli csokrainkat, melyeket az­zal rakunk lábaitokhoz: a ti jóságotokat, nemes érzé­seteket gyermekeinkbe plántálj iák. Együtt, veletek munkál­kodunk azon, hogy e hazá­ban minden gyermek meg­lelje boldogulását. Ez a mi Az édesanyák, a sokgyermekes szülők köszöntése a megyei tanácsnál Várnai Zseni: A N YÁ M Anyám, ma újra fölsajogtál szívemben s újra látlak téged, amint munkád fölé hajolva berregteted a varrógépet. Nyolc gyermek gondja húzta vállad, nyolc éhes száj kért enni, enni! tejedet szívtuk, húsod ettük, s szíved adtad kenyérre kenni. 0, most ha élnél, most, ha látnád, mint fordult a szegények sorsa, kihúznád magad, mint a nyárfa s állnál ég félé magasodva, könnytől mosott szemed a napfényt szürcsölné, mint a dicsőséget, minden anyák közt ünnepelnék a Te anyai elsőséged! Szegény anyám, sírodra hull már az új tavasz piros virága, de bennem lüktet még a véred, szívemben szíved dobbanása, szememmel látod fölragyogni, ami álomként élt csak benned, érzem, amint fogod a toliam, s kezemmel írod ezt a verset. Anyám! Anyám, életem földje, aki testem, lelkem fogantad, vagyok, mint voltál anya én is, sorsom értelmét nékem adtad! így élsz a mában és jövőben, minden gyümölcsben, ami érik. f» visszük, visszük az élet lángját anyám, anyák a végtelenségig! 1/ | A két kis pilisvörösvári Ven- I czei-gyerek ijedten, megille- § tődve állt az ünneplők előtt. | Édesanyjukról szavaltak, aki 1 ott ült a vendégül látott sok- | gyermekes anyák között és | nem merte letörölni azctkat a | cseppeket, amelyek az örömtől, | a túláradó szeretettől gördül- 1 tek alá. | Nemcsak a kilenc gyerme- | kés Venczelné érzékenyedéit RÁDIÓMŰSOR ünnepi fogadalmunk. iiuiiiiiiimiiiHimuiiimiimimiiiiiiiiiiumtMiniiiiniiiiiiMiimiiMiiiiiiiiiiiiiniitiiiimMimtiiHtiiiiff el, hanem mindenki, aki ta­núja volt a kis ünnepségnek, amelyet az anyák napja tiszte­letére rendezett a megyei nő­tanács. Mi tetszett jobban? Szabó Károly megyei tanácselnök elvtárs ünnepi köszöntője? A budaörsi Dózsa György iskola úttörőinek kedves bevonulása és virágosztása? Nehéz lenne válaszolni. Mert együtt az dur zongoranégyes. — 16.35: író a mikrofon előtt: Lengyel József. — 16.45: Marenzió és Monteverd! madrigáljaiból. — 17.15: Ifjúsági őrjárat. — 17.30: Tánczene. — 18.00: Hírek. — 18.10: 50 este — 50 nép­dal. — 18.30: Lehoczky Éva éne­kel. a Lipcsei Musette-együttes játszik. — 18.45: Epltőmunkások között az Üllői úton. Riport. — 19.00: Operettrészletek. — 19.52* Jóéjszakát, gyerekek! — 20.00: Hí­rek. — 20.10: A Rádiószínház be­mutatója: Villámfénynél. Német László színmüvének rádióváltoza- ta. — 22.00: Hírek. — Utána: Né­hány perc külpolitika. — 22.20: A Budapesti Filharmónia zenekara játszik. Vezényel Carlo Zecchl. — 23.52: Népdalok és csárdások. — 0.30; Hírek. egész ünnepség mély nyomot, emléket hagyott az emberek­ben. Az ünnepséget beszélgetés és uzsonna követte. Mily boldogok voltak az édesanyák, mennyire elégedet­tek, hogy nemcsak magukban vannak, hanem mk férfi is eljött közéjük, kifejezésre jut­tatva az édesanyák iránti tisz­teletüket. megbecsülésüket. Kik voltak ott? Sdkan. Kö­zöttük a Csehszlovák Nőszö­vetség küldöttei, a megyéből a megye párt- és közéleti veze­tői. Eljöttek, hogy tolmácsol­ják minden ember jókívánsá­gát az édesanyáknak, megkö­szönjék fáradságukat, szívük minden melegét, amelyet ér­tük, hazánkért, a világ békés életéért tettek és ezután tesz­nek majd. HETIETREND Hétfő: Csontleves, spenőt tükör­tojással. Aszaltszilva kompőt. Kedd: Paradicsomleves, marha­hús burgonya, plusz saláta, lin­zer. Szerda: Bableves. Lekváros 6» prézlis gombóc. Csütörtök: Karalábéleves. Pap­hússal, savanyúval. rikásrizsa, Gyümölcs. Péntek: Gulyásleves. Palacsinta. Szombat: Köménymagleves. Paprikáskrumpli kolbásszal. Vasárnap: Tyúkhúsleves, sült tyúk, sóska és burgonya. Piskóta sódéval. Benedek Eiekt R CL LégXM-iM­VASÁRNAP KOSSUTH-RADIO: 6.00—7.59: Zenés műsor. — Köz­ben: 7.00: Színház- és moziműsor. — 7.45: Naptár. — 8.00: Hírek. — 8.10: Színházi látcső. — 8.15: Ma­gyar népdalok. — 8.55: Édes anya­nyelvűnk. — 9.00: Figyeljük a zenét! — 10.00: Vasárnapi versek. „Anyámnak”. Petőfi Sándor, Rad­nóti Miklós, Heine, József Attila, Cs. Szabó Béla versei. — 10.10: A VII/A-ban történt. Rádiójáték. A Gyermekrádió műsora. — 10.50: Tánczene. — 11.30: vasárnapi mel­léklet ... — 12.00: Hírek. Lapszem­le. — 12.15: Népszerű operettek. — 12.50: Hétvégi jegyzetek. Dezséry László írása. — 13.00: A Fővárosi Népi Zenekar játszik. Kozák G. József vezetésével. — 13.30: Rádió­lexikon. — 14.00: A Magyar Rá­dió szimfónikus zenekarának hangversenye. Közreműködik Zathureczky Ede. — 15.15: Hét nap a külpolitikában. — 15.30: író és mű: Bemutatják Rideg Sándort és néhány írását. — 16.15: Köny- nyűzene. — 17.00: Hírek. — 17.10: Kincses Kalendárium. — 18.00: Ma­gyar nóták. — 18.30: Ascher Osz­kár Karinthy-eslje. Részletek a műsorból. — 19.00: Szív küldi... — 19.54: Jóéjszakát, gyerekek! — 20.00: Hírek. Sport. — 20.10: Em­berek között... Boldizsár Iván tolira jzai. — 20.20: uj tánczenei felvételek. — 20.47: Mesél a Viga­dó. A „mikrofon” előtt Huber- mann, Saljapin. Burmester. Sauer, Ravel, Rahmaninov, Kubelik, Sle- zák, Jack Smith. Jadlowker, Em­my Destinn, Battistini... — 22.00: Hírek. — 22.10: A vasárnap sport­ja. Totó. — 22.30: Korunk zenéje. Szergej Prokofjev (1891—1953). — 0.10: Népdalok, csárdások. HÉTFŐ KOSSUTH-RADIO: 1.30—7.59: Zenés műsor. - Köz­ben: 4.35: Hírek. — 5.00: Falurádió. 6.00: Sport- és totóhírek. — 7.00: Hí­rek. Sport. 7.45: Naptár — 8.10: Ze­nekari hangverseny. — 9.00: Béka- egérharc. Részletek Homérosz köl­teményéből. Fordította Csokonai Vitéz Mihály. Ifjúsági műsor. — 9.20: Részletek Ramon—Zarzoso: Tánc és szerelem című film zené­jéből. — 9.40: Dalok. — 10.00: Hí­rek. Totó. — 10.10: Gyertek haza, ludaim. Óvodások műsora. — 10.30: Szívesen hallgattuk. — 12.00: Hírek. — 12.10: Kóczé Gyula és zenekara játszik. — 13.00: Lányok, asszonyok... — 13.10: Heti ze­nés kalendárium. — 14.20: Hétfőtől — hétfőig. Mit hallunk az Ifjú­sági Rádióban? — 14.30: Az is­meretien bolygó. A Gyermekrádió műsora. — 14.50: Hangverseny gyermekeknek. — 15.30: Válasz a hallgatóknak. — 15.40: Honthy Hanna operettdalokat énekel. — 16.00: Hírek, — 16,10: Mozart: Esz­Szomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembe jön a medve, csaik akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszöntötte: — Jó reggelt, farkas koma. — Adjon isten, medve koma — fogadta búsan a farkas. — Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő! — Hagyd el, medve koma, ne is kérdezd. Nem látod: fejem, nyakam, oldalam csupa vér? — Az ám farkas koma! Talán bi­zony verekedtél valamelyik atyád­fiával? — Dehogy azzal, dehogy azzal. Az emberrel akadtam össze, de meg is jártam. Cudarul megtépázott. A medve nagyot kacagott. — Szégyeld magadat, medve ko­ma — mondta a farkas. — Bizony mondom neked, hogy az ember a legerősebb „állat“ a világon. Én tu­dom, mert én próbáltam, — Hogyhogy? — Hát úgy, hogy bementem a fa­luba, hátha akadna egy kis bárány­pecsenye. Az ám, csakhogy a kutya észrevett s ámbátor atyafiságban volnánk, elárult a gazdájának, az embernek. Az ugatásra kijött a gaz­da s valami fokossal va.gy mivel úgy eldöngetett, hogy alig tudtam elvánszorogni. — Már én mégiscsak azt mondom — erősködött a medve, hogy félfo­gamra sem elég az ember. — Én meg azt mondom, hogy az ember a legerősebb állat. — Szeretném látni! — Azt ugyan megláthatod. Erre a medve kitépett egy bokrot s miszlikbe tépte-szaggatta. — Nézd, farkas koma, így tépném össze az embert. — Meghiszem azt, komám, csak­hogy az ember nem hagyja magát, mint a bokor. — Hiszen ne hagyja, úgyis össze- szaggatom. •— Nem hiszem, komám. —Nem-e? Fogadjunk! — Itt a lábam, nem disznőláb! Fogadtak egy nyúlba s azzal meg­húzódtak egy bokor mögé, úgy vár­ták, hogy jön-e arrafelé ember. Amint ott vártak, várakoztak, leskelődtek, arra jött egy gyermek. Kérdi a medve: — Ember-e ez farkas koma? — Nem. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllUillUllllililllllllllllllllt — Hát mi? — Ez még csak lesz ember. Tovább vártak, várakoztak, leske­lődtek, s ím, arra jött egy öreg kol­dus. — Hát ez ember-e? — Nem. — Mi hát, ha nem ember? — Ez csak volt ember — mondta a farkas. Tovább vártak, várakoztak, lek- kelödtek s arra jött egy asszony, — Hát ez ember-e? — Ez sem ember. Ez csak asz- szony. Tovább vártak, várakoztak, les­kelődtek s ím egyszerre csak jön egy huszár a lován. — Hát ez mi? Ez csak ember? — Ez már ember — mondta a far­kas. A medvének sem kellett több, ki­ugrott a bokor mögül s útját állotta a huszárnak. — Ejnye, aki áldója van! — rik­kantott a huszár — félre az utáni­ból! Király katonája vagyok! A medvének ugyan mondhatta, nem állott az félre. Bizony, ha nem állott, a huszár előrántotta a két­csövű pisztolyát a nyeregkápájából s piff-puff! kétszer a medvére lőtt. Találta is mind a kétszer, de ez a medvének csak annyi volt, mintha vackorral dobták volna meg; meg sem mozdult a helyéből, csak egv kicsit megrázta a bundáját — Hiszen megállj — rikkantott a huszár — mindjárt megberetvállalr én! Azzal kihúzta a kardját s vágta­szabta, beretválta a medvét, amer- ről találta, jó éles kardjával. A medvének ez éppen elég volt szörnyű bőgéssel-ordítással megfu­tamodott, nem nézett árkot-bokrot futott az erdőn át, mintha szemét vették volna, s meg sem állott, míg a barlangjába nem ért Sok-sok idő telt el, míg megint talpra állott s kimozdult a barlang­jából. Amint ment, mendegélt, hát először is kivel találkozik? Bezzeg, hogy a farkassal, — No, komám — mondotta a far­kas — megnyertem a fogadást! — Megnyerted, koma, meg; ne félj, amint erőre kapok, megadom a nyulat. — No, ugye, hogy az ember a legerősebb állat? — Igazad van, farkas koma. az ember a legerősebb állat. Azt már csakugyan nem hittem volna, hogy csúffá tegyen. Az igaz, hogy furcsa állat az ember. Mire észrevettem volna magamat, kétszer a szemem közé köpött. No, hiszen ettől még nem ijedtem meg, de mikor kirán­totta azt a fényes nyelvét s azzal elkezdett nyalogatni — már ennek fele sem volt tréfa. Szégyen a fu­tás, de hasznos, elszaladtam bíz énl Középkék, halvány fehér csí­kos gyapjúszövetből tervezett duplasoros férfiöltöny Fehér vászonból, vagy piké anyagból készült elegáns, ta­vaszi, de nyáron is jól kihasz­nálható kosztüm. Rakott szoknya, egyeneshátú kabát. Nagyon .célszerű, mert szok­nyája külön is viselhető,

Next

/
Oldalképek
Tartalom